Petőfi Népe, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-29 / 124. szám

TUDOMÁNY • TECHNIKA □ ÚJÍTOK, A fejlődés ÜJlTÄSOK alkotásra késztet Két héttel ezelőtt, az újítók és feltalálók ötödik országos tanácskozá­sán Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese a következőket mondta: Egye­sek szerint hazánkban a műszaki-technikai színvonal emelkedése egyre jobban szűkíti az újítási lehetőségeket. A nemzetközi tapasztalatok azonban azt igazolják, hogy a tudományos-technikai forradalom nem fékezőleg, hanem ösztönzően hat az újítások, találmányok kidolgozásá­ra, alkalmazására. Közben ugyanis fokozatosan fejlődik a munkások, a műszaki-gazdasági szakemberek műveltsége, szakmai hozzáértése is. Ugyanezen a tanácskozáson Marjai József miniszterelnök-helyettes pe­dig így fogalmazott: „Gazdaságpolitikánknak határozott törekvése olyan légkört, közgazdasági környezetet létrehozni, erősíteni, amely fegyel­mezett, gondos alkotó munkára ösztönöz, sőjt kényszerít.” A technikai fejlődés tehát nél­külözhetetlenné teszi, a gazdaság- politika pedig ennek megfelelően támogatja az újítók és feltalálók munkáját. Hogyan valósul meg mindez a gyakorlatban? Étről kérdeztük Fáy Ferencet, a Duna— Tisza közi Állami Építőipari Vál­lalat ipari főmérnökét, az orszá­gos tanácskozás küldött-résztve­vőjét. — On újító, feltaláló, s — a ha­táskörébe eső területeken, illetve mértékig — egyszemélyi elbíráló is. Ugyanakkor vezető mérnök, műszaki ember. Érzése szerint milyen rangja van ma Magyaror­szágon az újító- és feltaláló moz­galomnak? — Egyértelműen: növekvő. Az országos tanácskozás ráirányította a figyelmet e tevékenységre, an­nak jelentőségére. Erre éppúgy nagy szükség volt, mint arra, hogy találkozzunk, eszmét cseréljünk. Ma, amikor örökösen a hatékony­ságról beszélünk, minden gazda­sági vezetőnek fel kell ismernie az újítómozgalomban rejlő tarta­lékokat, és mindent meg kell ten­nie azért, hogy a jó javaslatokat mihamarabb hasznosítsák a vál­lalatánál. — Hadd kérjem: maradjunk még a kérdés technikai oldalánál^ Sokan úgy vélik, minél fejlettebb, korszerűbb a technológia, annál nehezebb újítani. Azaz a „primi­tív” eszközöket viszonylag köny- nyű tökéletesíteni, ám az automa­tizált gépsorokat, a numerikusán kódolt megmunkálóközpontokat termelékenyebbé tenni, ez már fo­gós feladat. — Először is: a technika sosem olyan fejlett, hogy annál jobb ne lehetne. Másodszor: a technikát ki kell szolgálni, működtetni kell: Ez egymással összefüggő részele­mek bonyolult láncolata. Mondok egy példát: mi itt a házgyárban 258-féle sablont használunk. Az elmúlt években a sablonok töké­letesítésére 50 újítást fogadtunk el. Ezek egymásra épülnek, egy­mással szinkronban vannak. El­lenkező esetben előfordulhatna — mint ahogyan elő is fordult ko­rábban —, hogy az újonnan beve­zetett eljárás több kárt okoz, mint hasznot, mert ellentmond minden korábbi jó megoldásnak. — Az ön által említettek csak megerősítik azt, hogy a korábbi­nál szélesebb ismeretekre, na­gyobb tudásra van szükség. Nem lehet, hogy ez bátortalanítja el a leendő újítókat? — Határozottan állítom, hogy nem. Ismét egy példa a saját mun­kahelyemről.. Nálunk 70 körül van a mérnökök száma, akik közül minden második harmincévesnél nem idősebb. Ez igen nagy szelle­mi kapacitás, amelyet csak' to­vább növelnek a munkások és a technikusok. Azt gondolja, hogy a fizikai dolgozók nem törekszenek állandóan a munkájuk ésszerűsí­tésére? Bizony sokat1 gondolkod­nak, s egyre-másra ötlenek ki új eszközöket, munkafogásokat. Én úgy fogalmaznám meg, hogy a mérnökök elméleti tudása a fizi­kaiak gyakorlati tapasztalatával együtt érvényesülhet igazán. És igen örvendetesnek tartom, hpgy vállalatunknál egyre több- a fizi­kai munkás—mérnök összetételű alkotóközösség. — A tanácskozáson a technikai fejlődésből adódó lehetőségeken túl hangot adtak a felszólalók a hasznosítás és az érdekeltség zök­kenőivel kapcsolatos észrevéte­leiknek is. Milyen tapasztalatai vannak ezen a területen? — A DUTÉP-nél alapelv, hogy a javaslatokat gyorsan el kell bí­rálni, s amint lehet, meg kell va­lósítani. Ebben találkozik a válla­lat és az újítók érdeke. Mi a lehe­tő legrövidebb időn belül vélemé­nyezzük és elbíráljuk a javasla­tokat. Ha az ötlet jó, kísérleti jel­leggel azonnal bevezetjük. Eköz­ben a gazdasági osztály elkészíti az előkalkulációt, és az újító kéz­hez kapja az előleget. Ezt köve­tően gazdasági szakembereink egy vagy két esztendőn át figyelemmel kísérik az újítás, a találmány sor­sát, gondosan elemezve a javaslat alkalmazásának gazdaságosságát, hasznát. Az utókalkulált díjazást az 1982-ben életbe lépett sí&bá- lyozómódosítás értelmében a prog­resszív adómentes részesedési alapból fedezzük. — Ugyanezek a rendelkezések módot adnak az újítások, találmá­nyok hasznosításában közreműkö­dők anyagi ösztönzésére is. Meny­nyiben viszi ez előre a mozgalom ügyét? — Rubik Ernőt hadd idézzem, aki felszólalt a tanácskozáson és azt mondta, hogy véleménye sze­rint az emberek többsége fiatalko­rában képes a legeredményeseb­ben feltalálni, újítani, alkotni. Az idősebb, tapasztaltabb kollégákra pedig az a feladat vár, hogy se­gítsék a tehetségek kibontakozá­sát. Hétköznapira fordítva a Ru­bik által elmondottakat, ahhoz, hogy az újítást, találmányt a ter­melőmunkában lássuk viszont, sok ember összehangolt munkája szükséges. Nálunk, az ipari főmér­nökségen például a gépészeti üze­mekben dolgozók készítik el a prototípusokat. A gazdasági osz­tály szakemberei végzik az elő- és —utókalkulációt. Érdekeltté tettük őket, amiként a területek vezetőit is, hogy figyeljenek föl az ötle­tekre, javaslatokra, és ne hagyja­nak elveszni azok közül egyetlen megvalósításra érdemest sem. Sitkéi Béla Körbejáró tévékamera Egy angol cég olyan ipari té­vékamerát fejlesztett ki, amely kis méreteinek köszönhetően al­kalmas arra, hogy nehezen hoz­záférhető helyeken készítsenek vele felvételeket. Körben forgó fej­része félpercenként tesz meg. egy fordulatot. A rendszert már bevezették az Egy angol cég olyan hajtó­anyagot dolgozott ki, amely a repülőgépek üzemanyagába ke­verve megakadályozza, hogy bal­esetkor a kiömlő üzemanyag meggyulladjon. Az adalékanyag egy nagy molekulasúlyú polimer, amely bár éghető, csökkenti a ki- ömlő üzemanyag gyúlékonyságát. A repülőbalesetekhez hasonló kö­rülmények között végzett kísérle­egyik londoni repülőtéren, ahol hajtóművek ellenőrzésekor hasz­nálják. Régebben ez a vizsgálat 2—3 napig tartott, mivel a haj­tóműveket le kellett szerelni a repülőgépről. Most ez a művelet feleslegessé vált, a tévékamerás ellenőrzés fél óra alatt elvégez­hető. tek szerint az adalékból 0,3 szá­zalék elég már* ahhoz, hogy a ki- ömlő üzemanyag a legtöbb eset­ben ne gyulladjon meg. A kuta- . tások most arra irányulnak, hogy a módosított hajtóanyaggal az üzemanyag-szivattyúknál és -szű­rőknél fellépő problémákat meg­oldják. Ha ez sikerül, az új haj­tóanyagot a jövőben bevezethe­tik. PÁFRÁNYFENYŐ A páfrányfenyő (Ginkgo biloba) lombhullató növény, a ma élő magvas növények körében a leg­régibb nemzetség. Élő kövületnek számít^ hiszen a felső triász idő­szak óta megvan. Kelet-Ázsiában a kolostorkertekben ősidők óta mint szent fát ültetik. Üjabban azonban a páfrányfenyőt nem­csak Dél-Kínában, hanem Japán­ban. az Egyesült Államokban, Furópában. stb. is kedvelik park-, és néhol útmenti faként. Hatal­mas termetű, szép törzsű fa, ezért eszményi nagyvárosi fává változ­hatna, annál is inkább, mert jól tűri az ágak visszavágását. Fagy­álló, sőt bizonyos fokig tűzálló is. Ellenáll a rovaroknak, mert leveleiben rovarölő hatású anya­gok vannak, s a baktériumok, a vírusok és á gombák okozta fertőzésekre sem érzékeny. Egyet­len „szépséghibája” az, hogy a szaga szokatan, sokaknak nem kellemes. Drezdában , már több mint 220 ilyen fa virul. Berlin­ben 33. igaz. közülük 14 a fried- richsfeldi állatkertben. Páratlan vastagságú földkéreg A Szovjetunió legdélibb csücs­ke, amely közvetlenül határos Af­ganisztánnal, Pakisztánnal, Indiá­val és Kínával, földrajzi és geoló­giai adottságainak sok ellentmon­dásával régóta foglalkoztatja a tudósokat. Tudnivaló, hogy e tad- zsikisztáni területen vannak a Szovjetunió legmagasabb, általá­ban lakhatatlan hegyei. A Turá­ni Alföldet övező hegyek, köztük a Pamir csúcsai 700 méter felet­tiek. A csúcsok, a gerincek min­denütt eljegesedtek. A Pamírtól kib. 8000 négyzetkilométernyi te­rületet 20—30 méteres vagy még vastagabb jég borít. Ezen a tájon még a völgytalpak is négyezer méter magasan vannak. A közel­múltban értek véget azok a helyi kutatások, amelyeknek adatai le­hetővé teszik, hogy kialakítsák bolygónk kérgének legvalószí­nűbb modelljét e térségre vonat­kozóan. Sikerült kísérleti úton megerősíteni azt a feltevést, hogy a földkéreg e helyen páratlanul megvastagodott. A kéreg, ami az óceánok alatt igen vékony, a nagy kontinentális területek alatt pe­dig általában 30—40 kilométeres vastagságú, a Pamir és a Hima­lája alatt eléri a 75 kilométert .is. Sehol másutt a világon nem védi ilyen vastag „páncél” föl­dünket. A tudósok egy része azt tartja, hogy itt megkétszereződött földrétegről van szó, másak sze­rint viszont a megvastagodás grandiózus hegyképződési folya­matok eredménye, amelyek során az égbenyúló hegyvonulatok sa­játos „csomóba” kötődtek, s ez a földkéreg szokatlan mértékű be- gyűrődését eredményezte. Képünkön a kutatást végző nemzetközi tudóscsoport táborát láthatjuk a hófödte hegyek lábá­nál. A geofizikusok nyolc ízben törték meg a hegyek birodalmá­nak évezredes csendjét, öt-tíz tonnás trotiltölteteket robbantva fel, és regisztrálták a detonációk értékes információkkal szolgáló lökéshullámait. A hágók tövében, a magasan fekvő völgyekben, a gerincek nehezen megközelíthető pontjain számos regisztráló auto­matát, gravimetriai és geomagne- tifcai berendezést, műszert helye­zett el az expedíció. Olaj az erdőből Az Egyesült Államokban a töb­bi között két fafaj'tömeges ter­mesztésével kísérlik meg a kő­olajszükséglet egy részének a fe­dezését. Az egyik az Arborecal euphorbia, a gumifa rokona, amelyből a nyersbenzinhez ha­sonló párlat nyerhető. Az eddigi eredmények alapján egy hektár ültetvény kb. 1600 liter terméket ad. Az előállítás költsége egye­lőre másfél-kétszerese a nyersola- ból készült benzin világpiaci árának. A tudósok remélik azon­ban, hpgy fejlett agrotechnikai módszerekkel a hektáronkénti haszon az 5—10-szeresére növel­hető, s ekkor e párlat árban is Amióta megbolydult a világ energiagazdálkodása, kutatók ez­rei foglalkoznak új energialehe­tőségek tanulmányozásával. A Napból a Földre özönlő energia például hallatlanul) nagy mennyi­ségű, ebből azonban ma még csupán annyit termelhetünk ki gazdaságosan, amellyel évente kö­rülbelül 400 000 tonna olaj helyet­tesíthető. Ez pedig a mai olajfel­használásnak csupán a tízezredé. A legnagyobb létesítmény ed­dig a kaliforniai naperőmű, en­nek teljesítménye 10 megawatt. Napenergia1 szempontjából egyéb­ként Kalifornia szerencsés vidék: gombamódra szaporodnak a nap­energiával fűtött és hűtött házak. Azt tervezik, hogy 1985-re Kali­forniai olaj- és gázfogyasztásának 15 százalékát helyettesítik, a „napipar” pedig legalább 30 000 embert foglalkoztat majd. A nem éppen napsütötte • Svédország egyik falujában (Lambakov) fél­száz házát szereltek fel — egyen­ként 60 négyzetméteres — kol­lektorokkal, s az általuk össze­gyűjtött hőt központilag tárolják és osztják el.; Mindenesetre a fa­lu teljed fűtőenergia-szükségleté- nek legalább 90 százalékát fede­zik ily módon. Napjainkban már mintegy 7 millió négyzetméter felületű kollektor van használat­ban a világon, s ezek az arány­lag egyszerű berendezések a. rá­versenyképeS lesz a nyersolajter­mékkel. A másik növény, a Brazíliában újra felfedezett Copaibafa, amely­nek gyantáját az indiánok hasz­nálták bőrbetegségek gyógyításá­ra. A vegyelemzés szerint a' fa nedve lényegében azonos a gáz­olajjal, és Diesel-motorok üzem­anyagaként akár közvetlenül is használható. Mivel mindkét fafaj a szá­razföldi forró, félsivatagi terüle­teken honos, elterjesztése nem csökkentené az élelmiszer-terme­lésre szolgáló mezőgazdasági te­rületet. juk eső napenergiának 40—60 százalékát értékesítik.. Ausztráliában az egyik cég 1981-ben kezdte el az olcsó, ha­tásos, tartós és nagy teljesítmé­nyű napelem tömeggyártását'. A szerkezet különlegessége, hogy kö­veti a Nap járását, és 300 C-fok hőmérsékleten koncentrálja a napsugárzást. A berendezés ott gazdaságos, ahol az évi napsüté­ses órák száma minimum 2500 és az energiaköltségek megha­ladják a kilowattonkénti 3,5 cen­tet. Képünkön: az ipari napelem és feltalálója (MTI Külföldi Kép- szolgálat — KS) Életmentő galambok Az USA tengerparti mentőszol­gálata idomított galambokkal kí­sérli meg felikutatni a hajótöröt­teket. Honoluluban öt galambot tanítanak be arra, hogy csőrük­kel bekapcsoljanak egy rájuk erő­sített parányi rádiót, mihelyt na- . rancsszínű mentőcsónakot, vagy mellényt látnak a vízen. Ez a mentőfelszerelések színe, akár­csak azoké a mellényeké, ame­lyeket a közútjainkon dolgozó munkások1 hordanak. A betanított galambokat heli­kopterek viszik majd magukkal. Különböző égtájak felé röptetik őket, s azt remélik, hogy tőlük a pilóták hamarabb megtudják, hol kell keresniük a hajótörötte­ket. A kísérletek végzői szerint a galambok 90 százalékos bizton­sággal találják meg a narancs­színű foltot a tengeren,—és adják le a jelzést. Téves jelzés ,eddig ritkán fordult elő. Hogyan ugrik a bolha? Kiszámították, hogy a bolha tízszer olyan nagyot ugrik, mint amekkorát puszta izomereje lehe­tővé tesz. Ez azért lehetséges, mert a leghosszabb harmadik pár ugrólába tövében egy resilin ne­vű fehérjéből álló „rugó” talál­ható. A resilin a legjobb guminál is jobb hatásfokkal tárolja a me­chanikus energiát, 97 százalék­ban visszaalakítja azt. A bolha ugrás előtt összehúzza a lábait, hogy a resilint jól leszorítsa, majd kilövi magát. Resilin található az igen jól repülő szitakötő és a skorpiólegyek szárnymozgató szerkezetében is: a bolha az utób­biak leszármazottjának tekinthe­tő. Az egykori repülőszerkezet alakult át ugrószerkezetté. Minél nagyobb emlősökön élősködik a bolha, annál jobb ugró. A mada­rak bolhái egyáltalán nem tud­nak ugrani, mivel ez számukra nyilvánvalóan előnytelen. összeállította: Nagy Ottó Láthatáron a „napipar” immmmámmmÉaámmmÉmmmmmmmmÉrnmmmmmmmmmmlmmmmmmmmmmmmmmmmámmmmmmmm (5.) A három főnöki iroda közül Fülöpének van a legnagyobb elő­szobája, ezért itt tartják a jelen­tősebb értekezleteket. Az elő-, il­letve titkári szoba közepén hosz- szú asztal állong, a fal mellett pe­dig, az ablak jótékony fényeihez közel, a titkárnő íróasztala, ter­mészetesen sok-sok telefonnal. Gitta, a műszaki igazgató tit­kárnője, e pillanatban elmerült figyelemmel szemléli az értekez­letek asztalát; nyolc feketés csé­szét helyezett el rajta az imént, s most azt ellenőrzi: egyenlő-e az egymástól való távolságuk. Ahol valami bibéje van a szimmetriá­nak, ott finom, alig rebbenő moz­dulattal igazít a tányérkán; nem­sokára olyan az asztal, mintha tervezőmérnökök álmodták volna rá a nyolc — műszaki értelemben vett — műtárgyat. Gitta elégedett '■pillantással jutalmazza tulajdon szépérzékét és hozzáértését, majd hirtelen íróasztalához ugrik, mert az ott álló két főző közül az egyik­ből élénk pöfögések közt csöpög­ni kezd a kávé. Nyílik az ajtó, és belép rajta a gazdasági igazgató. — Csókolom, Gittuska. A titkárnő arcán csaknem min­den vonás megolvad. — Jó napot, Réz kartárs! Amaz beleszagol a levegőbe. — Kávézunk, kávézunk? — Ó... Csak egy kis frissítő, Réz kartárs, a nehéz szállítási ér­tekezlet előtt... A férfi a pénztárcája után nyúl. — Mennyivel tartozom? — Ugyan, drága Ernő! — kiált­ja sértetten Gitta. — A repikávé- ból főztem! Réz a fejét csóválja. — Ilyen gazdagok vagyunk? Nekem bármikor van négy forin­tom egy kávéra — de, van-e erre a nyolcra harminckét forintja a vállalatnak? Erre nem gondolunk, Gittuska? , — Nem. — A nő vállat von.' — Nem vagyok közgazdász. A férfi leül, rágyújt. — Látja, látja... Pedig, mennyit könyörögtem magának valamikor, még személyzetis koromban, hogy maga is iratkozzék be az egye­temre. Emlékszik? Az asszony elmereng. — Nem én.'Mikor? — Huszonöt éve. Amikor én is beiratkoztam a Közgázra. Mit ostromoltam akkor magát is! Ma már a vállalat vezető köz­gazdásza lehetne, nem egyszerű titkárnő! — Egyszerű titkárnő? — Az asszony sértetten kihúzza magát. — A műszaki igazgatóság egysze­mélyi, felelős titkársága vagyok! — Háromezerkettőért — bólint Réz. — És? — A dupláját kaphatná, ha ak­kor hallgat rám és beiratkozik az esti egyetemre! De magácska az estéit mással töltötte... Az asszony elmosolyodik, elé­gedetten. — Ezt el lehet mondani— Közelebb hajol a férfihoz. — Jut eszembe, Emőkém: maga másért is ostromolt engem annak ide­jén ... Emlékszik? — Nem én! — pislog riadtan a férfi. — Pedig így volt! Mit könyör- gött, hogy menjek fel egyszer magához! . — Mikor? — mered rá döbben­ten Réz. Gitta habozás nélkül válaszol. — Ezerkilencszázötvennégy jú­lius huszonegyedikén, este fél ti­zenegykor. — Hol? —kérdi a férfi elhűlve. —■ A Szigeten. A Szabadtéri Színpad háta mögött, egy előadás után. — Merőn nézi Réz Ernőt. — Csak nem akarja azt mondani, hogy nem emlékszik rá?! A férfi bizonytalanul bólogat. — Valami rémlik... — Tűnődő pillantással méregeti Gittát. — És? 7 — Tudja, azóta is sokat töp­rengtem ezen... — És? Az asszony a földet nézi. — És úgy döntöttem: nem törő­döm a világ szájával! Igenis: föl­megyek magához! 6. — Ugyan, kedvesem — motyog­ja a férfi falfehéren —, aludjék rá még néhányat! Az ilyen fontos döntéseket nem szabad elsietni 1 — S megkönnyebbülten felléleg- zik, mert az asszony asztalán megszólal a telefon; véget lehet vetni e szörnyen kínos beszélget tésnek. — Igen — mondja Gitta a tele­fonba. — Máris! — Leteszi a kagylót. — Elnézést, drága Ernő, a főnököm hív! — S indulna be­felé, Fülöp Géza szobájába, ám amaz megelőzi. Az ajtóban szinte összeütköznek. (Folytatjuk.) i­V Éghetetlen hajtóanyag

Next

/
Thumbnails
Contents