Petőfi Népe, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-27 / 122. szám
4 • PETŐFI NÉPE 0 1982. május 27. Akár a tarack gyökere... cc.' A keceltek ragaszkodnak községükhöz • A Szőlüfürt Szakszövetkezet kertészeti üzem- ágának központja. Régi, de személyes tapasztalatokkal ültem le Kecelen a párt- bizottság titkárának szobájában. Guzsván Gusztáv figyelmesen hallgatott, amikor az ötvenes évek Keceljéről beszéltem: a nagyon sok napszámosról, a tanyák elmaradottságáról, a szegénységről, a paraszti kiszolgáltatottságról, a bort, pálinkát gyártó és ebből élő falusiakról. Valahogy kíkí- vánkozott belőlem, hiszen éveken át óhatatlanul rögződött ismeretek nehezen oldódtak. — Elismerem, valamikor ilyen volt a község — vette át a beszélgetés fonalát —, de azóta sok minden megváltozott. A keceli emberek, akár a tarack gyökere megkapaszkodtak, jólétet teremtettek a homokon. A mai tízezer lakosú Kecelhez ragaszkodtak az itt élők. Mi tartja itt őket? Nehéz lenne egy mondatban sűríteni... A közérzetük, amibe beletartozik az egyéniségüknek megfelelő munkahely, a megélhetés lehetősége, közművelődési igényeik kielégítése, az emberi kapcsolatok kialakíthatósága, elképzeléseik megvalósítása, a jó politikai légkör. Alapos összefoglalása volt ez a község megtartó erejének, de mit mutatnak a tények? Akár egy városhoz is viszonyítható az elhelyezkedési lehetőség, azaz az egyéniségnek megfelelő munkahely. A Szőlőfürt Szakszövetkezet —, amely átfogja az egész nagyközség gazdasági struktúráját —, a tőzegbánya, a Vas- és Építő Ktsz, a faipari vállalat és a Pécsi Kesztyűgyár telepe. Mégis amin változtatni kellett, az a nők foglalkoztatása volt. — Korábban a községi pártvégrehajtóbizottság határozatot hozott, s ennek megvalósítását alapvetőnek tartottuk. Így alakult ki a ktsz-nél, a kesztyűgyárnál, a Kalocsai Kézműipari Vállalatnál, a bedolgozói rendszer, amely jelenleg 300 nőnek ad munkát. A határozat volt az elindító a szak- szövetkezet két melléküzemágának létrehozásában, a papírdoboz üzemnek és a varrodának is, ahol 220 nő számára akad munka a mezőgazdasági holtidényben. Tisztában voltunk természetesen azzal, hogy a nők foglalkoztatásához meg kell teremteni az óvodai, bölcsődei hátteret. A pártbizottság, a tíz pártalapszervezet 330 kommunistája karöltve a tanáccsal, a népfrontaktivistákkal mozgósítani kezdett. Az eredmény: teljesen társadalmi munkából bontásanyagból felépült az óvoda, s a szakszövetkezet saját pénzéből egy irodaház átalakításával is létrehozott egy óvodát. Ebben az évben már nem kellett elutasítani gyermeket férőhelyhiány miatt. Kecel azok közé a nem mindennapi községek közé tartozik, ahol a szakszövetkezeti forma bontakozott ki igazán. Oka egyszerű: nem lehetett létrehozni magasabb fokú társulást éppen azért, hogy a hagyományos szőlőkultúrát tönkre ne tegyék. Ez a forma húsz év után is bizonyította életképességét. A közös vagyon 464 millió, amely az utóbbi öt év alatt 200, a termelési érték 195 millió, amely ugyancsak öt év. alatt 193 százalékkal nőtt. A közösen művelt te- j rület 5300, az egyéni 3800, míg a 0 A keceli kereskedelmi centrum személyi tulajdonban* levő terület 1900 hektár. Ot év alatt a közös terület 167 százalékkal nőtt, az egyéni 19, a személyi tulajdonban levő pedig 76 százalékkal csökkent. A szakszövetkezet jelenlegi létszáma 4082, ebből nyugdíjas és járadékos 1557, vagyis a községben élő családok közvetve vagy közvetlenül érdekeltek a szakszövetkezet termelésében. — Nálunk mindenki tagja valamilyen formában a szakszövetkezetnek. — Erősítette meg a párt- bizottság titkára. — A pártbizottságnak óriási harcot kellett foly- •tatnia amiatt, hogy a „kirekesztetteket" bevegyék a szakszövetkezetekbe. Kik voltak ezek? Olyan ipari munkások, volt szakszövetkezeti tagok, értelmiségiek, akik korábban saját, vagy örökölt parcelláikon munka után termeltek, akiknek korábban feltették a kérdést: vagy-vagy. Az természetes, hogy az eredeti szakmájukat választották. Ez azonban nem volt jó sem az egyéneknek, sem a közösnek. A feszültséget nagy nehezen, de sikerült feloldani és a szakszövetkezetben külön szakcsoportok alakultak. Ma már négyszázan termelnek ilyen formában, amely nemcsak a jövedelmet egészíti ki, de borban, gyümölcsben is igen jelentős. A jövedelem? Az országos átlag felett van. A szakszövetkezeti tag — aki saját pénzével, munkaerejével járult hozzá a tagi nagyüzemi szőlőtelepítéshez — havi keresete átlagosan 4 ezer forint, de évente a termőre fordult szőlőből 30 ezer forinttal részesedik. A közművelődés helyzete a hatvanas évek elején enyhén szólva zilált volt. A művelődési ház gyakorlatilag jgy kocsmahelyiségben működött,' a húszezer kötetes könyvtárat 84 négyzetméteren zsúfolták össze, és a nebulókat 10 helyen szükség-tantermekben oktatták. Gyökeres változtatásra volt szükség. Pénzt teremteni lehetetlen volt, ahhoz, hogy mindent felépítsenek. Jól jött egy fiatal tervező ötlete, aki több hasznosítási intézmény tervét tette az asztalra. Ebből készült el az első ütem. Olyan 8 tantermes iskola épült, amelyből délelőtt 13 tanterem hozható létre, helyet kapott a negyvenezer kötetes könyvtár is. Most alapozzák azt a 8 tantermes oktatási intézményt, ahol a tornaterem mobil-színpaddal színházteremmé alakítható. Az épületben helyet kap egy klubövezet, ahol végre otthont teremtenek az egyébként rendszeres kiállításoknak, irodalmi esteknek, szimfonikus zenekari hangversenyeknek, a filmklubnak, a népi- és társastánc-tanfolyamoknak. — Ebben igazán kemény politikai munkát kellett végezniünk. Anyagi háttér nem volt, s meghirdettük a két nap Kecelért mozgalmat. A pártvezetőségi és a tanácstagok, a népfrontaktivisták, a szocialista brigádvezetők végigkilincselték a község valamennyi házát. A kérés négyszáz forint volt. Eddig 890 ezer forint gyűlt össze, nem szólva a szakszövetkezet 2 milliós felajánlásáról. A sok összefogás közül csupán ezt az egyet említem, bár példa akadna bőségesen. Itt van mindjárt az épületegyüttese. • Guzsván Gusztáv, a keceli pártbizottság titkára. ellátás. Miután az anyagi helyzet jobb az országosnál, ehhez árualap is kell. Ezért épült fel a kereskedelmi centrum is. Korábban szó esett a jó közérzetről és az emberi kapcsolatokról. Furcsa, de a korábbi napszámos faluban nincs ilyen foglalkozás, ugyanis az emberek, de a munka is átértékelődött. Az érdek nélküli barátságokat jól fémjelzi, hogy a kaláka itt alapvető munkaformává vált. A keceliekbe,n igény van a valahova tartozáshoz, s ebben a szakszövetkezeten kívül ott van a közösen végzett munka, a közművelődés lehetősége. — Jó a politikai légkör, hiszen nincsenek gátak, mindenki kibontakoztathatja saját elképzeléseit, ha az a közösséget szolgálja. Nagy a bizalom a vezetők iránt, bár azok nem „bennszülöttek", mégis felkeresik őket, ha visszásságot tapasztalnak, vagy éppen egy jó ötletük született. S nem lehet kitérni, tenni kell, mint annak az utca lakóinak érdekében is, akik az útépítés költségeit előre befizették, s utána rámkérdeztek. Ma aszfaltozott az utca. A pártalapszervezetek munkájának módszerei nem tűrnek lazítást, s a régi tradíciókat is széttörik, ha az gátolja a kibontakozást. A ktsz elnökét a pártalapszervezet javaslatára váltották le, mert elnyomta a kezdeményezéseket, rossz volt a munkahelyi légkör, az emberek pedig maradni akartak. A faipari vállalatnál a fiatal jól képzett vezető mellé állt az alapszervezet, mert nem tűrte a fegyelmezetlenséget, bár az párttagokat mozdított el állásukból. — Sem a pártbizottság, sem az alapszervezetek nem kívánják, és nem is tűrik a formális kapcsolatokat, a szócséplést az önmagáért való értekezést. Több fórumot is teremtettünk a korábbiaknál, hogy megismerjük a község, az emberek véleményét, elképzeléseiket, vágyaikat. Akkor töltjük be igazán hivatásunkat, ha a politikai elvárásokat és az igényeket, a lehetőségeket jól ötvözzük az emberek érdekében. Gémes Gábor Egyensúly, hatékonyság, kisvállalkozások (I.) Gazdaságpolitikánk jól ismert alapvető törekvése — a hatodik ötéves terv egyik fő célja — a gazdasági egyensúly helyreállítása és megszilárdítása. Ez elsődleges feltétele jelenleg életszínvonalunk stabilizálásának, a gazdasági fejlődési ütem fokozatos növelésének. Mivel az egyensúly javításának és az életszínvonal megőrzésének a növekedési ütem mérséklésében rejlő lehetőségei egyre inkább kimerülnek, alapvető törekvéseink megvalósulása szinte kizárólag a munka hatékonyságától függ. A népgazdaság erőforrásainak jó kiaknázása természetesen mindig fontos követelmény volt. Jelentősége azonban különösen előtérbe kerül az úgynevezett intenzív fejlődési szakaszban, amikor a fejlődési forrósok mennyiségi növelése már szinte lehetetlen. Ha pedig vannak még ilyen rejtett mennyiségi források, azok felderítése és kihasználása elodázhatatlan. Szoros összefüggés van a hatékonyság és a gazdaság rugalmassága,' alkalmazkodóképessége között is. Nem szorul bizonyításra, hogy hazánk külgazdasági nyitottsága következtében az egyensúly helyreállításában és megszilárdításában elsőrendű jelentőségű, bogy gazdaságunk milyen gyorsan tud alkalmazkodni az előre ki nem számítható világgazdasági mozgásokhoz. Bőt*"a jövőben gazdasági fejlődésünk záloga döntően éppen ebben az alkalmazkodóképességben rejlik. Termelési viszonyok A hatékonyság alakulásának egyik jelentős tényezője a termelési viszonyok jellege. Ebben a vonatkozásban az a legfontosabb, hogy a szocialista termelési viszonyok milyen hatást gyakorolnak a gazdasági hatékonyság növekedésére. A szocialista termelési viszonyokban rejlő előnyök hatása jól megmutatkozott társadalmigazdasági fejlődésünk korábbi évtizedeiben az elmaradottság felszámolásáért, a teljes foglalkoztatottságért, a szocializmus anyagi-műszaki bázisának létrehozásáért stb. folyó küzdelemben is. A termelési viszonyokban rejlő lehetőségek azonban nem önmagoktól, hanem a gazdálkodás konkrét rendszerének közvetítésével juthatnak csak érvényre. 1 Lényegében tehát a gazdasági mechanizmustól, a szocialista tervgazdálkodási rendszer színvonalától, a termelőerők fejlettsége által meghatározott követelményekhez .való rugalmas idomulástól függ, hogy milyen mértékben és ütemben tudjuk növelni a gazdaság hatékonyságát. Megjegyzem, hogy itt a hatékonyságot a legtágabban kell értelmeznünk, tehát nemcsak a technikai-műszaki haladást, a meglevő erőforrások optimális kihasználását . értf3k alatta, hanem az igények jobb kielégítésére való képességet is. Említettem már, hogy a szocialista termelési viszonyok előnyei a szocialista építés első időszakában, a viszonylag bőven rendelkezésre álló de kihasználatlan — mindenekelőtt munkaerőforrások — egyszerű mozgósításában jutottak kifejezésre. Ez a nemzeti jövedelem gyors növekedésében és az életszínvonal emelkedésében mutatkozott meg. Ma már nincsenek könnyen feltárható, kihasználatlan termelési, illetve munkaerő-tartalékok. De leleményességgel, megfeleld mechanizmus "Ss azon belül szervezeti-intézményi rendszer segítségével a feltárható lehetőség ma sem kevés. A szocializmus fölénye a kapitalizmussal szemben abban is megmutatkozik, hogy az erőforrások jobb felhasználásával egy- időben lehetővé teszi e rejtett források feltárását és megteremti az ezek működéséhez szükséges feltételeket. Ezek a felismerések vezetitek a hatvanas évek közepe gazdaságelméleti és gazdaságpolitikai vitáit követő párt- és állami döntésekhez, amelyek alapján 1968-ban jó fordulatot vett a szocialista tervgazdálkodási rendszer, azaz a gazdasági mechanizmus korszerűsítésének folyamata. A tervgazdálkodás, a tervezés, a szabályozás és a szervezeti rendszer sajátos együttese, amelynek korszerűsítését nem léhet csak az egyik, vagy csak a másik elem fejlesztésére korlátozni. Sajnos sem 1966-ban, sem azután ez az elv nem érvényesült elég következetesen. A tervezés és a szabá-' lyozá's többé-kevésbé rugalmas fejlesztése mellett, szinte következetesen elmaradt, a szervezeti rendszer korszerűsítése, amibe beletartozott volna új szervezeti for- • mák létrehozása és az elavultak megszüntetése is. Szervezeti formák A gazdálkodás szervezeti formái, a vállalatok méretei éppen úgy a termelőerők fejlettségének a függvényei, mint a tervgazdálkodási rendszer egésze. A szervezeti formák korszerűsítéséhez tartoznak a különféle kisvállalkozások kialakítását elősegítő intézkedések is. Nem szabad azonban félreérteni a dolgot. A szervezetiintézményi rendszer fejlesztése sokkal többet jelent, mint a kisvállalkozási formák körének szélesítése, s nem szabad leegyszerűsíteni a kisvállalkozások létesítésének puszta lehetőségére. Mi azonban itt a kisvállalkozások létrehozásának szükségszerűségével és az ehhez kapcsolódó problémák egy részével kívánunk foglalkozni. Mindenekelőtt nézzük, miért van szükség a nagy és középvállalatok mellett úgynevezett kisvállalkozások kialakítására, illetve azok számának növelésére, melyek akár csak 1—2 főt foglalkoztató kisüzemek is lehetnek? A termelőerők és a termelési viszonyok között'akkor van összhang, ha léteznek mindazok a szervezeti, gazdálkodási formák, amelyek révén megvalósulhatnak a termelési viszonyokban rejlő előnyök a rendelkezésre álló erőforrások jó kihasználásában. Ezek egyúttal megfelelő szabályozói lehetnek az egyéni és a társadalmi érdekek együttes megvalósulásának. A gazdaság azon területein, tehát ahol az átlagosnál alacsonyabb a termelőerők fejlettsége, célszerű ezzel összhangban levő kisebb gazdálkodó egységek létrehozása. Kevés a kisüzem A magyar gazdaság a vállalati méretszerkezet tekintetében meglehetősen eltorzult. Indokolatlanul magas a nagyvállalatok aránya, kevés a középnagyságú és csak minimális a kisvállalatok száma. Magyarországon az ipari foglalkoztatottak mintegy háromnegyede az ezer főnél nagyobb létszámú vállalatoknál dolgozik. Ausztriában például az összes iparvállalat 81,2 százalékában száz fő alatt van a foglalkoztatottak száma, ugyanakkor Magyarországon ez az arány csupán 10,2 százalék. Még rosszabb a kép, ha az ötven főnél kevesebb dolgozót foglalkoztató vállalatok arányát hasonlítjuk össze. Ez Olaszországban 97,8, Svédországban 76,3, NSZK-ban 75,2, Dániában 75,6, Finnországban 67,5, Ausztriában pedig 61,2 százalék. Ugyanakkor a fenti országoknál kevésbé fejlett ipari termelőerőkkel rendelkező Magyarországon a fenti arány 3,6 százalék. Az ugyancsak nélkülözhetetlen 8— 10—>12 főt foglalkoztató egészen kicsi vállalkozások pedig úgyszólván teljesen hiányoznak a magyar iparból. Ez a torzulás egyre jobban nehezíti á szociális-1 ta termelési viszonyok előnyös hatásának kibontakozását, ami pedig a hatékonyság növelésének, a külső és belső gazdasági egyensúly helyreállításának, népgazdaságunk rugalmas alkalmazkodóképességének erősödése szempontjából nélkülözhetetlen. Ha figyelembe vesszük, hogy a nagyiparilag már gazdaságosan nem működtethető berendezést a kisüzemben még igen előnyösen lehet alkalmazni, valamint, hogy az úgynevezett „hulladék munkaidő” kihasználásával jelentős élőmunkaerő hozható működésbe, akkor jól érzékelhető, milyen nagy szerepük van a kisvállalkozásoknak á termelők hatékonyságának növelésében. Dr. Köves! Tibor a politikai főiskola .tanára (Folytatjuk.) (3.) Felelősek vagyunk érte, értsd meg! — S ezt már szinte kiáltja. — Az ő érdeke is, hogy végre erőszakosabban lépj fel! Es értesd meg vele,, hogy gondoljon'a jövőre. A férfi merőn nézi. Aztán enyhe gúnnyal megkérdi: — A miénkre, vagy az övére? — Az ugyanaz! — csattan az asszony hangja. S nézi ezt a mélák, mamlasz embert, majd hirtelen türelmetlenül legyint. — Eh, de magyarázhatom én ezt neked, az apád fia vagy! Te is csak a kényelmedet félted. Épp olyan önző, magának való fráter vagy, mint ő! 4. Tibort kezdi elhagyni a béketűrés. — Ezt a hangot az öreg nevében is kikérem magamnak! — Kikéri! — nevet harsány gúnnyal Katá. — Te egyet kérhetsz ki magadnak, fiam: az örökségedet! Mielőtt még az öreg elherdálja! — Hirtelen a kis bár- szekrényhez ugrik, s taszít rajta egyet, a készség Tibor szobája felé döccan. — Ezt velem nem lehet csinálni, fiacskám! Vagy-vagy! Vagy állja szavát az öreg, vagy jön a válás! — Még egyet lök a hűtőszekrényen, hogy az átpende- rül a férfi szobájába. — Addig is vidd csak a magad holmiját! Tibor denmedten nézi a csörömpölve szánkázó szekrénykét, s kétségbeesve fölkiált. , ' — Az istenért, Kata! Legalább holnap estig maradjon épen a lakás! Az asszony ránéz, tűnődik egy ‘pillanatig. — Ja, persze ... Holnap csütörtök ... Égnek emeli szemét. — A meleg fészek szertartása ... — Ne, sóhajtozz! — dünnyögl Tibor sötét' tekintettel. — Te találtad ki! Az asszony legyint. — Ha én világéletemben arra vártam volna, hogy te találj ki valamit... — Végigméri férjét; csak úgy mar a hangja. — Vörös diplomás mérnök úr... No és ? Talán nem volt jó az ötlet? Tibor elvigyorodik. — Azt nem mondtam!... — Harmincöt éves korodra egy nagy gyár főosztályvezetője vagy! A harmadik ember a vállalatnál! — Csak a negyedik. A főkönyvelőt mindig kifelejted! — A műszakiakról beszélek — legyint Kata. — És mindezt három év alatt! Egyetlen ötletből! — Zseniális ötletből! — emeli fel az ujját Tibor. — Mert ami igaz, az igaz! — Várakozóan néz az asszonyra. — Akkor a holnapi vacsorát még ... ? Amaz beletörődőn bólogat. — Futói? a pénzem v után!... — Tűnődő pillantással méregeti a férfit. — Ha jól meggondolom, te vagy az életem egyetlen eredménye. Három éve még szürke kis mérnököcske, egy a negyvenből ... Tibor elmosolyodik, mert eszébe jut a nagy, a korszakalkotó ötlet, amely úgy pattant ki Kata fejéből, mint Zeusz atyaistenéből valaha Pállasz Athéné, egyetlen szempillantás álatt: a „meleg családi körben elköltött vaésorák magányos öregurak szá/nára” elnevezésű jóléti intézmény. Mert Szász Bálint, a gyár Igazgatója Is magányos férfi, özvegyember, Fü- löp Géza, a műszaki Igazgató agglegény, Réz Ernő pedig, a főkönyvelő, elvált férfiú, aki immár tíz hosszú esztendeje él egymagában. Amikor egyszer beszámolt erről otthon Katának, az asszony elmerengett. (Folytatjuk.) • Gyökereztetlk a szakszövetkezetben a szőlővcsz- szőt.
