Petőfi Népe, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-26 / 121. szám

\ Wjpffif ■ ■ / 4 • PETŐFI NÉPE • 1982. május 26. CSAK MEG NE TÖRJÖN A LENDÜLET! 0 " KISZ-élet a kötöttárugyárban A Halast Kötöttárugyár dolgo­zóinak kétharmada harmincéves­nél nem idősebb. A fiatalembe­rek, lányok és asszonyok közül sokan a környező településekről: Kiskunmajsáról, Kecelről, Kun- fehértóról, Tompáról, Kisszállás­ról ingáznak. Legtöbbjük — leg­alábbis formailag — a községi KISZ-alapszervezethez tartozik. A gyári KISZ 174 tagot számlál. Űj „srácok” a vezetésben Molnár, János, a gyári pártve­zetőség szervezőtitkára így fogal­maz: — A gyári KISZ'munka az év elején friss lendületet kapott. Változások voltak a bizottságban,' új titkárt választott az alapszer­vezetek többsége is. A kötöttárugyárnak Ihé.t KISZ- alapszervezete van, a nyolcadikat most szervezik. Elv: egy gazda­sági egységben, azonos műszak­ban dolgozók alkossanak alap­szervezetet. — Sokan még ma is azt hiszik, hogy a KISZ-élet csupa felvonu­lás, meg társadalmi munka! — mondja szenvedélyesen Berta Zoltán, a gyári KISZ-bizottság titkára. — Pedig nálunk ez nem így van. Én azt tartom: először, barangoljunk, szórakozzunk egyet közösen, azután jöhet a neheze. A KISZ-titkár véleménye nem pusztába kiáltott szó. Az együtt barangolás, szórakozás feltételeit maguknak teremtik meg a gyári fiatalok. Kunfehértón üdülőtá­bort építenek. A vállalkozás fő patrónusa az igazgató. — Ha készen lesz, kivisszük a „srácokat" minden adódó alka­lommal — tervezget Zoltán. — Végre nem csak kérünk, jutal­mazni is tudunk! A „srácok” alatt nagyobbrészt lányok értendők, hiszen ők van­nak többségben a kötöttárugyár­ban. Ez a selejt nem selejt A tábor közösségformáló erejé­től sokat várnak a halasi KISZ- esek. Hogy nem alaptalanul, az már az építés időszakában bebi­zonyosodott. A területet az ősz­szel bekerítették, s nemrég újra megélénkült a környék. A fiúk betont kevernek, és elkészítik a felállítandó két fa’ház alapjait. A lányok parkosítanak, és — ha eljön az ideje — festenek, má­zolnak, takarítanak. KISZ'tagok és KISZ-en kívüliek, szocialista brigádok együtt építik a tábort, amely mindannyiuké lesz. Aki akar, talál tennivalót a gyárkapun belül is. A fiatalok versenyakciót indítottak. Célul tűzték ki a nagydarabos anyag­hulladék megmentését, hasznosí­tását. — Arról van szó — magyaráz­za el a dolog lényegét Csordás Márta, a Garbai Sándor KISZ- alapszervezet titkára —, hogy a kötődében sok olyan hulladék képződik, amelyből mondjuk a szalagon futó négyes vagy ötös nagyságú pulóvert elkészíteni már nem lehet, de kisebb, vagy gyermekméretet még kiadna. Fogtuk magunkat, bent marad­tunk műszak után, s kiválogat­tuk, kiszabtuk a használható se- lejtet. Társadalmi munkaakció­nak indult, de ma már mellék- foglalkozásként- végzik sokan. Jól jár a dolgozó, s hasznot hajt a gyárnak is. Közösséget teremteni Mártáék idei akcióprogramja persze egyebeket is tartalmaz. Kommunista műszakon vettek részt, amelynek bérét a mozgás- sérültek intézetéhez, valamint a munkáslakás-építési alapba aján­lották föl. Kunfehértón ők kezd­ték a munkát: udvart takarítot­tak, kerítésoszlopokat állítottak. —1 Szeretnénk, ha a közösség jobban együtt lenne — mondja Márta. — Sajnos olykor még a taggyűlés megtartása is gondot okoz: a lányok fele bejáró, a műszak után nem tudnak itt ma­radni, sietniük kell az autóbusz­hoz. Márta gépi kötő, s az a lányok, fiatalasszonyok többsége is. Fiú talán ha kettő van az alapszerve­zetben. Ebből adódik, hogy sajá­tos tennivalóik is vannak. Gye­sen levő munkatársnőikkel átme­netileg sem szakad meg a kapcso­lat, de nem is merül ki abban, hogy időnként meglátogatják az anyukát és a kisbabát. — Többet szeretnénk sportolni, kirándulni, az lenne a jó, ha egyszer, egyszer ők is velünk le­hetnének — folytatja Márta. — Sajnos néha még az „aktívakat” is nehéz megmozgatni, hiába, lusták egy kicsit ezek a lányok! Pedig nincs kegyelem: érdekes programokat, például kerékpár- túrákat szervezünk. Tele ambícióval Molnár Jánost az adottságok­ról, a lehetőségekről faggatom. Ö fogalmazott úgy, hogy a KISZ- munka az év elején nagy lendü­letet kapott. Hozzátette: a párt- szervezet reméli, hogy nem ful­lad ki ez a lendület. — A fiatalok tele vannak am­bícióval, tervekkel — mondja a szervezőtitkár. — Mi ennek na­gyon örülünk és mindent megte­szünk, hogy ne következzen be egy esetleges elkedvetlenedés. Éppen elég gondunk volt koráb­ban amiatt, hogy már-már ránk­ragadt: nem tudjuk teljesíteni, amit a népgazdaság elvár tőlünk. Azóta már bebizonyítottuk ennek az ellenkezőjét, és ebben igen nagy részt vállaltak a fiatalok. A KISZ-élet megújulását a gyá­ri pártszervezet ösztönözte, s az­óta is minden támogatást megad a fiataloknak, a gazdasági veze­tőkkel karöltve. Az épülő tábor csak egyike az új lehetőségeknek. .Magasabb összegű ifjúsági alap­pal gazdálkodhat ezentúl a KISZ, bitumenes kézilabda-pályák, pingpong-asztalok várják a spor­tolni vágyókat, s a’ közös kirán­dulásokhoz is a gyár adja a' buszt. ' — A „srácokat” gyakran úgy kell bevonszolni a KISZ-be, de ha eltöltenek egy évet, s jól érzik magukat a közösségben, el sem lehetne űzni őket többé — mond­ja búcsúzóul Zoltán. -■ Sitkéi Béla NEMCSAK SPORT, ÜZLET IS Készülődés a borbáspusztai lovasnapokra A magyar ló nélkül elképzel­hetetlen volt. Fergeteges nyilaik­tól ments meg minket... A szom­szédos országokban az írna része­ként gyakran fordultaik istenhez segítségül. A fohászkodás aligha védhette meg a nehézkes vérte­seket. ősapáink kíméletlenül ül­dözték őket fürge lovaikon. A csatazaj elmúltával az okos álla­tok a mindennapi munkában hasznos segítői voltak a földmű­veseknek, kereskedőiknek, uta­zóknak. Hazánkban, ahol kévés kivétel­től eltekintve hasznukért tartot­ták a jószágokat, csak a múlt szá­zad végén kezdett hódítani a ló­versenyzés. Széchenyi István múlhatatlan érdemei közé tartó-/ zik a felismerés, hogy hazai ló­tenyésztésünket külföldről beho­zott nemesvérű állatokkal kell ja­vítani. A századforduló után az erőgépek, motorkerékpárok, au­tók fokozatosan háttérbe szorítot­ták a patás állatokat. Napjainkban Budapesten és né­hány nagyobb ipari Városban már csak elvétve 'látni fogatokat. Be kell vallani, hogy nem is oda valók. Vidéken, a tanyavilágban viszont annál többen állnak szol-' gálatban. Égyre-másra ébrednek rá a mezőgazdasági nagyüzemek, hogy a majorok környékén érde­mesebb a fuvarozást lovakkal megoldani, mint a drága olajjal üzemeltetni a vontatókat. A lósport, az igen! Szenvedély­éé válik a lovaglás és a fogadás is. A városlakók a 'ló gazdasági hasznaként főként csak a fuvarp- zást ismerik. \ Pedig a tenyésztés |I jó üzlet. Bács-Kiskun megyében fél tucat­nyi nagyüzemben tenyésztenek lovakat. Ennek a munkának az eredményét, a hét végén három napon át a borbáspusztai lovas- napokon láthatják az érdeklődők. A fogathajtásról talán me­gyénkben tudnak a legtöbben, hi­szen a válogatott .kétharmada itt él, dolgozik és sportol. A négy éve Kecskeméten rendezett világ- bajnokság a televízió-közvetítések jóvoltából az egész országgal megismertette azt az érdekes sportot, amelyben már évek óta nagyhatalomnak számítunk. Ez a helyünk biztosítottnak látszik, hiszen az utánpótlásért sokat tesznek a tenyésztő gazdaságok, pedig nem olcsó mulatság egy- égy négyes kiállítása, kocsival együtt mintegy 800 ezer forintot ér. A versenyzőtől is teljes oda­adást kíván a munka. Muity Fe­renc, aki 1975 óta indul a világ- versenyeken, március elejétől, ok­tóber közepéig naponta több mint öt órát tölt fogaton. A lovaglás 'mint tömegsport aligha képzelhető el, de az utób­bi időben egyre népszerűbbé, di­sem olcsó, a csizma 2500 forint, a nadrág is egy jó ezres.és a ló..... Kecskeméten a Magyar—Szov- ' jet Barátság Termelőszövetkezet és a Kecskemét-szikrai Állami Gazdaság egyszerű társulásként megalakította Kisfáiban a lovas- iskolát. Itt naponta négy órát lo­vagolhatnak —j húsz lovon — a gyerekek 25 forintért, a felnőttek 40 forintért. Aki rendszeresen jár, bérletet is válthat, havonta 250, illetve 500 forintért. Az oktatást két edző irányítja. Az is bizonyos, hogy több szülő engedné gyere­két lovagolni, ha á négyes autó­buszon tehetnék meg azt a há­rom kilométert, amit most a for­galmas országúton kell végigban- / dukolni. Pedig a forduló' is ki­épült és a busz is- kijár naponta két alkalommal. A lovasiskola ve­zetői szerint jó lenne, ha órán­ként egyszer jönne a busz. vatossá vált. Pedig a felszerelés Cz. P. SAJTÚPOSTA CIKKEINK NYOMÁN Hiányzik az engedély A május 5-1 Sajtóposta rovatunk­ban „Valamit tenni kell” címmel fog­lalkoztunk a tataházl József Attila utcában található egyik romos épü­let okozta kellemetlenségekkel. Meg­írtuk, hogy az ingatlan agyonrepede­zett falai mentén kártékony — fer­tőzést is könnyen terjeszthető — ál­latok „közlekednek” melyek a szom­szédos házakban is feltűnnek már, veszélyeztetve az ott lakók egészsé­gét. Sorainkra levélben válaszolt Tataháza község Tanácsa vb" titkára, Kancsár György, aki arról számolt be, hogy a kérdéses — a József Attila u. 78. sz. alat­ti — épületnek a lebontására a tulajdonjogi rendezés elhúzódása miatt nem került sor eddig. A szükséges engedély még hiány* zik, s amint azt beszerzik, a ta­nács azonnal elvégezteti a- szük­séges munkát. Megoldás: a méltányossági kisajátítás Ugyanezen rovatunkban hoztuk nyilvánosságra a bácsalmási Suhajda család esetét „Nem tudja a jobb kéz.-..” címmel. A cikk arról szólt, hogy a több mint két éve megvásá­rolt és elvi építési engedéllyel is ren­delkező teleken nem építkezhetnek olvasóink, mert a tanács közben új fejlesztési programot .fogadott el, mely a kérdéses területre egy utca kialakítását tervezi. Utaltunk a kisa­játítás körüli érthetetlen huzavonára, s a panaszosok aggodalmára, hogy vajon megtérül-e minden költségük. Cikkünkre a bácsalmási Nagyköz­ségi Tanács vb-titkára, Barta Jó­zsef né válaszolta a következőket: A Suhajda Józsefék által 1980. már­ciusában megvásárolt több mint más­fél ezer négyzetméternyi telekre va­lóban kiadtunk korábban elvi építé­si engedélyt — ezt a megelőző tulaj­donos kérte —, amely az említett év utolsó negyedében lejárt. E terület sorsáról időközben hoztunk módosító döntést — vagyis azt, hogy ott új utca' létesül —, erről azonban csak ta­valy, tavasszal értesült a nevezett, ami­kor építési engedélyért folyamodott hozzánk. Beadványát természetesen elutasítottuk. Annak érdekében, hogy a fiatal család jóhiszeműen szerzett jogát ne sértsük meg, s őket ne hozzuk hátrá­nyos helyzetbe, megoldásként méltá­nyossági kisajátítást kezdeményeztünk, mely előterjesztésünk jelenleg a me­gyei tanács pénzügyi osztályán van elbírálás végett. Az ügy elintézéséhez szükséges igazolásokat és egyéb ira­tokat sorop kívül kiadjuk olvasójuk részére. Köszönjük a biztató tájékoztatást, melyhez e megjegyzést fűzzük. Telek vétele előtt — főleg, ha ma­gánszemély az eladó — célszerű hiva­talos információt kérni az építési le­hetőségekről s. a kötelezettségekről. Ha ezt ön is megtette volna, bizonyá­ra elkerüli az utólagos problémákat. k iäitiSüäim ___Imw Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet — tartja a közmondás, amely azonban mintha veszített volna hitelé­ből, sőt olykor már-már ha- miskásnak tűnik. A szerkesz­tőségünkbe ezzel kapcsolatban érkezett észrevételek sorából — a teljesség igénye nélkül — az alábbiakat, említjük meg: ' Az idei nőnapón is — ahogy már megszokhattuk — sok helyütt hamar gazdára talált az állami szövetkezeti virág­kereskedelem kínálata és saj­nos, nem egy helységben for­dult elő, hogy a délutáni mun­kaidő végeztével hazainduló férj, aipa, barát és ismerős hiá­ba kereste a virágot. E sajná; latos körülméhyit az „élelmes vállalkozók” a maguk érdeké­ben kihasználták, úgy, hogy -a forgalmas útvonal mentén, a nagyobb bevásárlóhelyek szomszédságában, valamint a busz- és vasútállomásokon ütötték fel alkalmi sátraikat, ahol készséggel értékesítették a különféle virágot, néha 1Ö— 15 forinttal is drágábban az átlagos árnál. A vevő ott leg­feljebb csak gyaníthatta, hogy nem őstermelővel, hanem vi­szonteladóval áll szemben, aki valahonnan — finoman fogal­mazva —.megszerezte az árut, hogy azzal szinte tetszése sze­rint nyerészkedhessen. És alig­hanem ■nyerészkedett., is ... Mint olvasóinktól tudjuk, ..,a hasonló mentalitású emberek kedvelt „vadászterülete” a te­mető, ahonnan bizony gyakor­ta tűnnek el a vázákba helye­zett, vagy éppen a gondosan elültetett virágok. Kaptunk ilyen tartalmú panaszt Kis­kunhalasról, Jánoshalmáról, Soltvadkertről, Lajosmizséről és szép számban Kecskemét­ről. Informátoraink ■ szinte egybehangzóan mondották: a kegyelet csokrai rendszerint a másnap reggeli piacokra ke­rültek, és segítettek kielégíteni az anyáit napja alkalmából megnőtt virágkeresletet is. Ez ügyben legutóbb egy, kecskeméti szemtanú jelentke­zett, N. J.-né, aki ezeket kö­zölte : Vasárnap délután volt, ami­kor a piros színű' gépkocsi méltóságteljesen gördült be a temető területére. A volánnál jól öltpzött férfi ült, mellette nemkülönben elegáns ruhában egy nő. Szülők lehettek, s a mögöttük lévő ülésekről vil­lámgyorsan ugrottak ki a gye­rekek — hat és kilenc év (kö­rülieknek véltem őket —, majd gyorsan elfutottak a 'legköze­lebbi sír irányába. Kisvártat-, va gyönyörű fehér szegfűvel a kezükben tértek'vissza, azo­kat átadták- a felnőtteknek, akik elhelyezték a virágokat a saját halottuk hamvánál. Ta­lán öt-hat percig tarthatott az egész művelet, s amikorra kö­zelebb értem hozzájuk, hogy legalább a jármű rendszámát feljegyezhessem, már felbő­gött a motor, és a család el­hajtott a helyszínről. Én meg szomorúan-állapíthattam meg: így is lehet virághoz jutni... De mi lesz, ha ez elterjed? Az utóbbi kérdés jogosságá­hoz nemigen férhet kétség. Annál is inkább, hiszen a kö­zelmúltban tartott iskolai bal­lagás után is többen sérelmez­itek,ahogy egyik napról' a má­sikra elvesztek a sírokhoz Vitt friss orgona- és rózsacsokrok, valamint szegfűik^ Nem feladatunk a szóban forgó közérdekű gond orvoslá­sára, megelőzésére tanácsokat, tippeket adni. Mindössze any- nyit szögezhetünk le felelős­séggel és meggyőződéssel: az egyik rossz ember a^, aki no­tórius módon lopja a virágot, esetleg ügyeskedés révén érté­kesíti, a másik pedig, aki e szabálysértő cselekedet ellen semmit sem, vagy csak édes­keveset tesz! AZ ÉN VÁRAM? Valamiféle furcsa meggondo" lúsból, talán „az én házam az én váram” kissé idejét múlt elve alapján döntött a közelmúltban néhány érdekelt kecskeméti lakos, hogy csaknem 1 méternyi magas kerítést /létesít a Szimferopol tér, 9. számú háztömb mentén. És lön,' ahogyan kiötlötték, hamarosan elkészült a betonépítmény, mely­nek ibelülső részén már kialaku­lóban van egy mini zöldövezet. Ez utóbbi tényleg nagyon szük­séges a térségben. Csakhogy en­nek az egyéni kezdeményezésű, s jórészt saját, célt szolgáló gya­korlati intézkedésnek kellemetlen következményei is vannak. Mint Szabadi Tibortól meg­tudtuk, I béreli az 1-es számú ga­rázst — ezért tisztességes össze­get fizet rendszeresen —, amely közvetlenül a kerítés mellett van. Ez annyit jelent, a kis helyiség­be beállni kocsival, vagy onnan hátrafelé kitolatni szinte lehetet­len anélkül, hogy a falat ne sú- rolj,a a< karosszéria, amelyen emiatt maradandó nyomok kelet­keznek. Olvasónk és a házfelügyelő megkísérelte a dolgot , békésen .rendezni, sajnos eredménytelenül, mert a másik fél neVn tanúsított megértést. Az ügy panasz formá­jában került a városi tanács mű­szaki osztályához, ahonnan há­rom hónapig egyáltalán nem ér­kezett válasz, sürgetésre végül is azt közölte a hatóság, bár nem ért egyet a létesítménnyel, ám . .okót sem lát a kerítés megszün­tetésére., , \ Ebben a szükséghelyzetben — írja lapunkhoz küldött levelében a nevezett — nap mint nap bal­esetveszélynek vagyunk kitéve, hiszen a szűkösség miatt nem nyithatom ki a jármű ajtóit az úgynevezett kijutóterületen, így be- és kiszállni csak a forgalmas úttest szélén Iáhat. Erre jön a ráadás, a kocsin ejtett több kar­colás, horpadás. Nem fér a fe­jembe, az egyik embernek miért lehet ennyire kiszolgáltatottja a másik? A helyszínen járva magunk ’is tapasztaltuk a Szabadi Tibor ál­tal közölteket. Meg azt is hogy némi jóindulattal korrigálni «le­hetne a kifogásolt dolgokat. Igaz, ez utóbbiak részei ama rendezet­lenségnek, mely sajnos jellemzi az említett teret. Ahol1 ,,az én vá­ram” felfogás helyett a közössé­gi érdeket szolgáló törekvések­nek kellene végre érvényesülniük. Ehhez azonban szükségek, hogy a hatóság is segítő, ésszerű part­nere,legyen a környékbeli la­kóknak, akik sorában mások , is joggal idegenkednek az említett kerítéstől, mely a környezetbe sem illik... KÉRDEZZEN — FELELÜNK Hol jelölhető ki a zebra? A kecskeméti Farkas Istvánné szóvá teszi, hogy a forgalmas Szegedi út egyik oldaláról nem kis balesetveszély közepette lehet csak átgyalogolnl a másikra, és onnan vissza, mert nincs sehol zebra. „Feltétlen indokolt 'ki­jelölni ezt az átkelőhelyet — hang­súlyozza olvasónk —, bár azt mond­ják, manapság már az ilyen intézke­dés sem egyszerű. De miért?” Elöljáróban mondjuk él: a Közlekedéstudományi Kutató In­tézet egyik legutóbbi vizsgálata 'kiderítette, hogy a fölösleges zeb­rák f? lassítják a járműforgalmat, s ráadásul, ha nincsenek megfe­lelően megvilágítva a fehér csí­kozások — azokra nem tud idejé­ben. felfigyelni a gépkocsivezető —, az ottani gyalogosközlekedés sem teljesen biztonságos. E ta­pasztalatok alapján némileg szi­gorították a közelmúltban a gya­logátkelőhely kialakításának fel­tételeit. A szakmiinisztériumi rendelke­zés értelmében ezentúl kizárólag meghatározott nagyságú gépjár­mű- és gyalogosforgalom esetén jelölhető ki az úttestet átszelő zebra, s a jelzések felfestésénél a kellően szilárd burkolat' is alapvető követelmény. De leg­alább ennyire fontos a jó megvi­lágítás, mellyel kapcsolatos kivi­telezési munkákat ez idő szerint is végezteti/a Kecskemét város Tanácsa. E kérelerrutéijesítésánek lehetőségét is megvizsgálják majd a szakemberek,’ akik a konkrét .intézkedésig — ha az indokolt'— a környékbeli lakosok megértő türelmét kérik. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím:-6001 Kecskemét. Szabadság tér l a. Telefon: 20-111. • A legkisebbek így kezdik a barátkozást a lovas­iskolán. (Tóth Sándor felvétele) • Molnár János. • Csordás Márta. # Berta Zoltán.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents