Petőfi Népe, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-25 / 120. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1982. május 25. NAPRAFORGÓFAJTA, AMELYBŐL MÉZET ÁLLÍTANAK ELŐ Á csicsóka újrafelfedezése 0 A gyümölcslé- és mustsűrítő gépsoron állítják elő a csicsókamézef is. A csicsókára talán már csak az idősebbek emlékeznek. £deskés eledel, valamikor burgonya helyett fogyasztották a szegényebb emberek. A napraforgó egyik fajtája, igénytelen, a szárazságot jól tűrő, évelő növény. Gyökerein tyúktojás nagyságú gumók fejlődnek. Gyenge talajon is tekintélyes mennyiségű termést ad, többet, mint a burgonya. A fel- szabadulás előtt szűkségélel- miszerként használták,’ etették a sertésekkel és szerepet játszott a vadgazdálkodásban. Nagy előnye, hogy alig van betegsége, kártevője. Termesztése olcsó. Hátránya, hogy csak 2—3 hétig tárolható, ezt némileg ellensúlyozza, hogy bizonyos ideig a földben lehet hagyni. Az utóbbi évtizedekben elfelejtkeztek róla, csak most fedezték fel újra. A Hosszúhegyi Állami Gazdaságban Sasvári Károllyal, az almaléüzem vezetőjével arról beszélgetünk, hogy ez a növény mennyire értékes lehetne a népgazdaság számára. — Gumója 15—16 százalék cukrot tartalmaz. Az olcsó csicsókából tehát értékes gyümölcscukrot állíthatunk elő, amely kiválóan alkalmas kalória- és szénhidrátszegény ételek, italok előállítására, cukorbetegek és elhízottak részére. Szaharinnal párosítva, édesítő ereje tovább fokozható. — Hogyan jutottak arra a gondolatra, hogy az almaléüzemhez csatlakoztatva csicsókamézet állítanak elő? — Az előtörténet a következő: dr. Molnár László, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola nyugalmazott tanára és dr. Angeli István Somogy megyei főorvos együtt adták be elképzeléseiket a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak, valamint az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságnak. A közös kezdeményezés alapján indult meg a csicsókaprogram végrehajtása. A fajtanemesítés a Tápiószelei Agrobotanikai Állomáson történik, a nagyüzemi termesztési kísérleteket pedig három gazdaság, köztük a hosszúhegyi végzi. A Kertészeti Egyetem tartósítóipari karának közreműködésével történik a gyümölcscukor előállítása. Valószínű lehetőség nyílik olcsó, hazai csicsókaszörp előállítására és különböző módon történő hasznosítására. Az üzemvezető egy sötétbarna színű szirupos anyaggal töltött üveget bont fel. — Kóstolja meg — mondja és egy kávéskanalat ad a kezembe. Valóban olyan, íze van, mint a méznek, csak annál kissé édesebb érzetet kelt. Megnézzük a feldolgozó gépsort, a szirupkészítő üzemet, ahol majd ősszel készül a csicsóka értékes „méze”. Jankó István központi agronó- mus: —' A program feladata: ennek az elfelejtett növénynek a termesztése évről évre nagyobb területen, gyümölcscukor-készítés céljából. A hazai termelési viszonyoknak legmegfelelőbb fajták kiválasztására törekszünk, amelyek a magas cukortartalom mellett bőtermőek, nagyüzemi művelésre alkalmasak, betegségekkel szemben ellenállóak. Gondolunk a lombtermés hasznosítására, amely szilázs készítésére alkalmas. Gumótárolási kísérleteket végzünk; Keressük a leggazdaságosabb technológiáit, a gyümölcscukor, ahogy ’szaknyelven mondják a fruktóz, esetleg etilalkohol előállítására. Rendelkezésünkre állnak külföl. di. tapasztalatok is. A Szovjetunióban, Franciaországban és $nég néhány államban nagyobb területen termesztik, az ottani technológiákat is igyekszünk hasznosítani. Nagy fantáziát látunk ugyanis a csicsóka hasznosításában — hangoztatja Jankó István. K. S. Á TÁRGYALÓTEREMBŐL: Szesztolvajok Izsákon AZ IZSÁKI Állami Gazdaság. Agárdy pincészeténél havonta egy-egy hetet éjszakai műszakban dolgozott együtt Nédó Sándor, a pezsgőüzem betanított munkása, Bodza Pál, szakképzett , kazánfűtő és Kovács István, a pezsgőüzem segédmunkása. J ól ismerték egymást, nemcsak azért, mert egy munkahelyen dolgoztak, hanem mert mindhárman gyerekkoruk óta Izsákon élnek. Közülük. Nédó Sándor a legfiatalabb: 27 éves, Bodza Pál negyven, Kovács pedig harminc esztendős. Büntetve egyikőjük sem volt s viszonylag jó anyagi körülmények között élnek. Nédó például a tulajdonát képező házhelyen egy távolabbi rokonával kétszintes ikerház építéséi; kezdte meg néhány éve, de van egy Zsigulija, és két motorkerékpárja is. Bodza Pál sem szegény ember: Izsákon kétszobás családi háza, Lada személygépkocsija van. Kovács István tulajdona feleségével közösen egy tanya és egy Zsiguli. Mindezt azért tartottuk fontos-, nak elmondani, hogy lássuk: nem a szükség vitte rá őket a lopásra. Az Agárdy pincészetnél — éppen úgy, mint más ilyen helyen — a pince ajtajának alsó széléből -lefűrészeltek annyit, hogy a tömlőket be tudják vezetni akkor ás, ha csukva, vagy zárva tartják az ajtót. Ez eddig szabályos is, attól eltekintve, hogy ez a nyílás talán túlságosan nagyra sikerült: egy vékonyabb alkatú ember hanyattfekve félig be tudott bújni rajta. A három éjszakás azonban nem ezt a módszert alkalmazta, mert könnyebb megoldás kínálkozott. Legalábbis az első alkalommal. Ez 1980 nyarán történt. Kovács István észrevette, hogy a pinceajtó kulcsát nem vitték el, hanem a nyíláson belül a földre tették. Ő kivette, -kinyitotta az ajtót és besétált a pincébe. Ott, az egyik 500 literes hordóból teleengedte konyakkal az ötlité- res műanyag kannát, s azt a munka végeztével hazavitte.’ Nem volt nehéz dolga, hiszen mindennap autóval járt dolgozni, 'éppen úgy, mint Bodza. Nédó motorkerékpárral közlekédfett. ■Az említett év őszén, természetesen éjszaka Bodza Pál észrevette, hogy a présház felől fény szűrődik, majd azt is látta, hogy Kovács István érkezik az irodaépület felől. Megkérdezte tőle, hol járt. Kovács nem keresett kibúvót; hanem nyíltan megmondta: megtalálta a pince kulcsát és konyakot akar onnan hozni. Bodza kijelentette, hogy neki is szüksége van konyakra, de nincs edénye. Ezen könnyű volt segíteni: találtak az udvaron egy ötliteres műanyag kannát, kimosták. együtt lementek a hordókhoz és öt-öt liter konyakot loptak el és vittek haza. Nédó ekkor -még semmit nem tudott arról, hogy társai mit csinálnak. Nem sokkal ezután azonban 9 is tapasztalta, hogy Kovács 1st-' ván lement, a pincébe. Nyomban megkérdezte tőle, mit keresett ott. Kovács újból nyíltan válaszolt, egyben kérte Nédót, • hallgasson az ügyről. Nédó Sándor ezt megígérte, viszont elmondta, hogy neki is nagy szüksége van konyakra, mert házat épít és a munkásokat meg kell kínálni valamivel. Ezen az éjszakán azután már hárman mentek a pincébe,- s a továbbiakban — 1981 augusztusáig — minden hónapban azon a héten, amikor éjszakások voltak, hordták a pincéből a konyakot. a tiszta szeszt és' az úgynevezett alapbort, a palackozott pezsgőt. KEZDETBEN mindig ott találták a pincekulcsot a nyíláson- belül, -de egy idő múlva eltűnt a kulcs, sőt — bizonyára sejtettek valamit a pincészet vezetői — a hordók csapját is ellátták,bizton- sági szerkezettel. Ezek az „akadályok” azonban nem «szegték kedvét a három tolvajnak. Az ajtó alatti nyíláson hanyattfekve Nédó vagy Kovács belkúszott és egy hajlított vassal elhúzták a reteszt. Kijátszották a biztonsági zárat is: nem. a csapon, hanem a hordó felső nyílásán gumicsővel szipantották ki a konyakot. A feladatokat megosztva loptak: Bodza Pál csupán két alkalommal volt a pincében, megtölteni a műanyag kannákat, illetve felhordani azokat. A többi esetben figyelt és őrködött, hogy bűntársai nyugodtan dolgozhassanak. Olyan is előfordult, hogy például Nédó Sándor „járandóságált” Bodza vagy Kovács szállította a harmadik társ lakására, ha Nédó nem vett részt az akcióban, nem tartózkodott a munkahelyén. NEM KIS MENNYISÉGRŐL volt szó, hiszen — amint említettük is — 1980 közepétől 1981 augusztusának végéig dézsmálták a pince, és a palackozó készletét, s így összesen 600 liter konyokat, 130 liter tiszta szeszt, 90 üveg pezsgőt és 20 liter alapbort loptak el. Ezeknek összesített értéke meghaladja a 130 ezer forintot. Ilyen nagy mennyiségű szeszt természetesen nem tudtak elfogyasztani, de elsősorban -nem is ezért lopták. Pénzt akartak csinálni belőle, vagy legalábbis előnyhöz .jutni. Nédónál ez például 1981 áprilisában sikerült: ekkor ismerkedett meg Bánfi János (Kecskemét, Boróka utca 17.) villanyszerelővel, akit Jankovics István (Kecskemét, Simon Istvári utca 1.) mutatott be neki. Nédó ugyanis kutat akart fúratni épülő házánál. Ezt vállalta el Bánfi. Jankovics viszont figyelmeztette Bán- fit, hogy pénzt ne kérjen Nédótól, mert most építkezik és bizonyára niífcs pénze. Nos, amikor elkészült a kút Nédó nagyvonalúan pezsgővel/és konyakkal fizetett. Bodza Pálnak is kölcsönadta a kútfúró berendezést Bánfi, aki tudta, hogy Nédó is és Bodza is az Izsáki Állami Gazdaságtól lopják a szeszt. A két’ embertől a múlt év áprilisában és májusában összesen 260 liter konyakot és 32 üveg pezsgőt kapott, de Nédó ezt még megtold’ofta öt liter tiszta szesszel. Az említett szesz- mennyiség nem mind honorárium volt. Nédótól 100 litert nyolcvan forintos egységáron vett meg, Bodzától pedig ötven litert, ugyancsak nyolcvan .forintért literenként. Bánfi a Bács-Kiskuri megyei Vendéglátó Vállalat villanyszerelője volt, s így bejárása nyílt az italboltokba, éttermekbe. Így ismerkedett meg a kecskeméti Hírős Étteremnél segédmunkásként dolgozó Szabó Istvánnal (Kecskemét, Talfája köz 25.), aki összesen 70 liter konyakot vett át Bán- fitól száz forintos egységáron. Szabó viszont továbbadta, immár 120 forintért Varjú Györgynek (Kecskemét, Polcnyi utca 9.), aki abban az időben — 1981 nyarán — az UNIVER Afész egyik kecskeméti italboltját vezette szerződéses alapon.-Varjú a konyakot az üzletben kimérte 160 forintért literenként. Jankovics István szintén vásárolt Nédótól negyvenöt liter konyakot nyolcvan forintos áron, tíz litert pedig ajándékba kapott a kútfúrási munkálatokban kifejtett közreműködéséért. Ezt az ajándékot Nédó .még megtoldotta hat üveg pezsgővel. A Kecskeméti Járásbíróság május 11-én hirdetett ítéletet a szesztolvajok és orgazdák fölött. Nédó Sándor két év börtönt kapott, .tízezer forint megfizetésére kötelezték^ két évre a köz- ügyektől, egy évre pedig a járművezetéstől tiltották el (mert a bűncselekmények elkövetéséhez járművet is használt). Bodza Pál büntetése egy év hat hónapi börtön, nyolcezer forint pénzbüntetés. lA közügyektől őt is két évre, a járművezetéstől pedig egy évre tiltották el. Kovács Istvánt két évi börtönre, tízezer forint pénz- büntetésre ítélte a bíróság s két évre a közügyektől, egy évre pedig a járművezetéstől tiltották el. Bánfi János egy év három hónapi börtönt kapott, két évre éltiliot- ták a közügyektől és hatezer fo- i rint pénzbüntetésre ítélték. Szabó, Jankovics és Varjú büntetése öt-, hat, illetve nyolc ezer forint, amit meg nem fizetés esetén börtönre változtat a bíróság. A BÜNTETŐTANÁCS természetesen figyelembe vette az enyhítő és súlyosbító fényezőket is. így például azt, hogy Nédó és Kovács a nyomozás során fejenként 51 ezer forintot kártérítés címén mór befizetett az Izsáki Állami Gazdaságnak. Ugyanakkor á bíróság ja gazdaságot további kártérítési igényével a törvény egyéb útjára utasította. Az ítélet még nem jogerős. G. S. TÚL A MEGYEHATÁRON: Vállalkozó fiatalok A dűlőúton végigdöcögve nem vér port gépkocsink kereke. A traktor vágta gödrökben, a pangó vízfelületen meg-megcsillan a tavaszi napsugár. A pilóta ügyesen manőverezik, szeretné tengelytörés nélkül megúszni a vállalkozást. Gépével oldalazva, egyensúlyozva kerülgeti a hatalmas árkokat. Csak az út végén enged fel feszültsége. Izzadt homlokát megtörölve szakad fel belőle: — Még egyszer nem vállalkoznék erre az útra. Magamban igazat adok neki. A megpróbáltatást azonban gyorsan feledteti a vidám asszony- osapat, tréfálkozva szorgoskodnak a kunszentmártoni Körösmenti Termelőszövetkezet kertészetében. Több fajta A tavasszal több mint 30 hektáros területre kell paradicsom és paprika palántát ültetni a régi, hollandi ágyakból. Mindegyik növényből több fajtát termesztenek, így széthúzható az érés és a szedésük is. Ha egyszerre érne a 30 hektáron a paradicsom . vagy paprika, rengeteg ember és szállítóeszköz kellene a betakarításához. Itt ugyanis kézzel szedik az árut, mert így jobban tudják értékesíteni. A piacon szívesen veszik a kunszentmártoni paprikát, paradicsomot. — A kertészkedés eredményes gyakorlatához az iskolában megszerezhető .tudás mellett jó érzék, elhivatottság is szükséges, — mondja dr. Sári László, a szövetkezet termelési elnökhelyettese. — Kérem!, a jó kertész együtt él a növényével. A vetéstől a betakarításig végigkíséri fejlődését. Szinte tövenként ápolja. Nulla értékű ! Papírt, ceruzát vesz elő és írja. Aztán az irkalapon megtekinthetem a végeredményt. A negyven kertészeti dolgozó öt és fél millió forint értékű árut termel évente. A paradicsom termésátlaga 50 tonna, a paprikáé 30 tonna hektárónként. így nyereséges a zöldségtermesztési ágazat. Igaz, ehhez hozzájárul, hogy a melegágyi telep ma már nulla értékű. A melegtalphoz szükséges trágya az állattenyésztésből kerül ki, a komposztot is helyben készítik, a szántóföldi zöldségtermesztést pedig részesművelésben végzik a tagok. A nagyobb nyereség elérésében tehát közvetlenül érdekeltek az emberek, s ez a biztosítéka a magas termésátlagok elérésének. — Csak hát a kertészkedőktől sokan irigylik a nagyabb jövedelmet/ — fűzi tovább a gondolatot az elnökhelyettes. — Nem az itteni tagság ágál elősorban. Ők tudják, hogy mennyi baj, vesződ- ség van a zöldséggel. A járókelőnek tűnik szemébe a szép ház, az új gépkocsi. Pedig ha tudná, hogy mennyi verejték van mögötte ... Aki ezt csinálja, megérdemli, hogy jobban éljen. Vari vállalkozó bőven, elsősorban a fiatalok. Nekik az otthon- teremtés még a napi gondok közé tartozik. A házépítéshez pedig pénz kell. Segít a közös — Együttműködési szerződést kötöttünk a Korai Zöldségtermelési Rendszerrel, amelynek gesztora a szenteji Árpád Termelő- szövetkezet. Ők adják a terme- léstecihnológiáját, szaktanáccsal látják el a vállalkozó kedvű fiataljainkat. Mi meg a földet adtuk. Ma már 1,3 hektáron feszülnek a háztáji gazdaságok fóliasátrai, egy tagban. így köny- nyebb a talajművelés, a palánták öntözése, permetezése. Mindezt a szövetkezet nyújtja • szolgáltatásként. Ellenértékét a tagság téríti. A módszer előnye, hogy a máshol dolgozó családtagokat is bevonják a termelésbe. Szabad időjükben értéket állítanak elő. Több áru jut az üzletekbe, a hűtőházakiba, és a konzervgyárakba. Nem utolsósorban több pénz a vállalkozók pénztárcájába. Megérdemelten. Ugyanis aki fóliázni akar, vállalnia kell, hogy három évig nem hagyja abba. Ennyi idő ^latt amortizálódik a fóliaváz. Addig azonban tavasztól őszig nem nagyon gondolhatnak a szabad hétvégére — magyarázza az elnökhelyettes. A kunszentmártoniak példáját érdemes követni Bá.cs-Kiskun mezőgazdasági szövetkezeteiben is, ahol erre megvan a lehetőség. B. Z. MEGJEGYEZZÜK Pergő vakolat Csodálatos épületek díszítik Kecskemét főterét. S ami még csodálatosabb: az egykori zsinagóga, kollégium, rendház az új tartalomhoz illő köntöst kapott. A hófehér szín cseppet sem hivalkodóan emeli ki környezetéből a három építészeti alkotást. Körülöttük, közöttük sétálva magasztos gondolatok juthatnak eszünkbe. No és persze profánok is, ha az általános szépség mellett látjuk a Kodály Intézet falán az eső- csurgások nyomait, vagy — s ez a feltűnőbb — a Tudomány és Technika Házának homlokzatáról lepergett vakolat helyét. Óriástenyérnyi foltok árulkodnak valamiféle hiányosságról,\ figyelmeztetik a szakembert éj a laikust egyaránt a technológia, az azt alkalmazó ember hibáira. Esetünkben, pontosabban a Tudomány és Technika Háza esetében mindkettőről lehet beszélni. A műanyag vakolatok alkalmazásának az építéskor — 1969—74 között — nálunk még nem voltak megfelelő tapasztalatai. Ez az objektív ok. A szubjektívről állítják a szakemberek: az építőknek azt azért tudniok kellett volna, hogy az ilyen öreg »szerkezet felújításakor a régi vakolatot teljes egészében le kell verni. Ezután megfelelő szilárdságú — a szakmában H 25-ösnek nevezett — habarccsal bevakolni, majd ha az alaposan kiszáradt, jöhet az időálló műanyag festék. Sajnos, a munka nem így zajlott, s 25 év helyett nyolc esztendő is elég volt a fagynak, a szélnek, a víznek, ahhoz, hogy kikezdje az épület homlokzatát. Amelyet élőbb- utóbb fel kell újítani. S ez nyilván pénzbe kerül. Többe, mintha egyszer csinálták volna meg — jól. V. T. • Sasvári Károly, az almaléüzem vezetője: — Értékes gyümölcscukrot tartalmaz. g Jankó István központi agronó- mus: — Nagy fantáziát látunk hasznosításában.
