Petőfi Népe, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-19 / 115. szám
1982. május 19. • PETŐFI NÉPE • 3 A pártalapszervezetek és a demokrácia írta: Terbe Dezső, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának titkára A pártalapszervezetek társadalmi fejlődésünk, előrehaladásunk motorjai; olyan műhelyek, amelyek munkájától egész politikánk sikere, eredménye függ, hiszen a kommunisták az alapszeryezetek révén vesznek részt a párt politikájának alakításában. A párttagság elsősorban az alapszervezetekben gyakorolhatja a szervezeti szabályzatban biztosított jogait, és itt várjuk el tőle kötelességei teljesítését is. Amikor tehát a megyei pártbizottság legutóbbi ülésén a pártalapszervezetek munkáját elemeztük, nem kevesebbre vállalkoztunk, mint arra, hogy pártéletünknek azt a színterét vizsgáljuk meg, ahol a tagság alkotó közreműködésével végbemegy a párt irányvonalának, céljainak és döntéseinek valóraváltá- sáért végzett folyamatos szervező, cselekvő munka, amely az élet minden területén érezteti hatását. Munkával kivívott tekintély A Bács-Kiskun megyében az utóbbi évtizedben elért eredményekben — a gazdaság intenzív fejlesztésére való áttérésben, a termőföld hasznosításában, a településfejlesztésben, az egészség- ügyi és kulturális hálózat széle-' sitésében — benne van a több mint 30 ezer kommunista munkája. Ezétt a megyei pártbizottság joggal állapíthatta meg, hogy az alapszervezetek legtöbbje betölti hivatását, eredményesen valósítja, meg a párt vezető szerepét, s hogy többségüknek munkával kivívott tekintélye van. Amikor ezt vizsgáltuk, természetesen nem csupán arra figyeltünk, hogy mennyire rendszeres a pártélet. A politizáló tevékenység, a környezetre gyakorolt hatások jnegitélése Volt az elsődleges. Ezeket a minőségi követelményeket szembesítve a gyakorlattal — s mi ,ezt tettük —, megállapíthattuk. hogy jelentős előrehaladást értünk el. Ez annál fontosabb, rhert egyre bonyolultabbak a társadalmi, gazdasági folyamatok. Az üzemekben arról kell dönteni: mit lehet hatékonyan termelni, mit kell visszafogni, hogyan módosítandó a termékszerkezet. A bonyolultabb kérdések közé sorolható a teljesítmények szerinti bérezés, az ösztönzőbb érdekeltségi'1 réndázerek szélesebb körű ..íükaljiriázasá. Emberek .sorsáról döntöttek, egyéni közösségi, társadalmi érdekeket rangsoroltak a pártalapszervezetek kommunistái akkor, amikor , á miínkaerő- gazdálkodásban bekövetkezett változások által feltett kérdésekre válaszoltak. Nem volt könnyű a pártalapszervezeteknek akkor sem; amikor olyan témáról tárgyaltak, hogy miért nem lehet központi támogatásból építeni még több lakást,- iskolát, művelődési otthont vagy uszodát. Napjainkban az új vállalkozási formák, a kistermelés szükségességének magyarázata, az ötnapos munkahét bevezetése ad új feladatokat. Maguk döntenek magukról Abban, hogy pártunk a társadalmi fejlődés minden szakaszában folyamatosan be tudja tölteni vezető szerepét, meghatározó jelentősége van annak, hogy milyen a társadalom rétegeihez fűződő viszonya. Ez döntően attól függ, hogy az alapszervezetekben dolgozó tagság hogyan él jogaival, miként teljesíti kötelezettségeit. Tapasztalataink szerint, ha valahol gondok vannak a munkahelyi demokráciával, akkor ennek gyökereit ci pártdemokrácia keretein belül kell megkeresnünk — és leggyakrabban meg is találjuk az összefüggéseket. Azért időszerű az alapszervezeti munka vizsgálata és elemzése a pártdemokrácia szemüvegén keresztül, mert az idevonatkozó i központi határozatok óta eltelt egy évtized alatt lényegbevágó .szervezeti folyamatok mentek végbe társadalmi és gazdasági életünkben. Azt az elvet valljuk, hogy a kérdéseket ott döntsék el, ahol ehhez a legjobb információk állnak rendelkezésre. A Vállalati kollektívák — szabályozott keretek között — maguk döntenek a sorsukat meghatározó alapvető kérdésekben.' Ennek következtében rendkívül ki- szélesedett az a témakör, amelyben a pártalapszervezetek a működési területükhöz tartozó állami, gazdasági és társadalmi szervekkel együtt jogQsultak dpnteni. Ez szükségszerűen megkövetelte az alapszervezetek önállóságának, felelősségének és hatáskörének növelését. Hibás nézetek Noha a párt XII. kongresszu- sándk határozata az alapszervezetek szerepének fokozását tűzte ki célul, vannak még1 hibás nézetek ezzel kapcsolatban. Az egyik jel-, lemző vélemény szerint a pártalapszervezetek csupán arra hivatottak, hogy végrehajtsák a határozatokat, közvetítsenek,, jelezzék áj gondokat, a tömeghangulatot. Ez a felfogás azért hibás, mert csak a végrehajtó szerepet hangsúlyozza (amire természetesen valóban nagy figyelmet kell fordítani)'. Mégsem érthetünk egyet azzal a szemlélettel, amely azt' sugallja, hogy vannak pártszervek, amelyek „fent” kidolgozzák és vannak alapszervezetek „lent”, amelyek végrehajtják a politikát. Ez a téves szemlélet elhallgatja, hogy az alapszervezet: a politikai élet irányítója, szervezője és egyben alakítója is. iMéhol egyoldalúan értelmezik a demokratikus centralizmus elvét: nem lehet demokráciáról beszélni a központi határozatokkal megfogalmazott célok megvalósításáért dolgozó működési mechanizmusban — Vélekednek. Ez azonban éppen a demokratikus centralizmus működésének lényegét másítja meg; hogy tudniillik a döntés előtt a választott szervek- megismerik a véleményeket, kérik a javaslatokat, s ezek alapjánhoz- zák meg a többségi határozatot — amit persze annak is végre kell hajtani, aki esetleg nem ért vele egyet; ennyi a centralizmusra eső hányad. A — legelterjedtebb — téves nézet hirdetői azt vallják, hogy az adott történelmi körülmények határozzák meg: mi érvényesüljön. Nehezebb gazdasági-politikai helyzetben az erős gyeplőtartás a célravezető, és csaik békésebb viszonyok között - bontakozhat ki igazán a demokratizmus. Az, ilyen felfogások tarthatatlanságára történelmünk súlyos tanulsága figyelmeztet. A tömegek bevonását nehéz helyzetekben sem lehet nélkülözni: a hyílt politikára a dolgozó emberek bizalommal válaszolnak, megértik a nehézségeket és 'készek erőfeszítéseket tenni azok leküzdésére. Igényeljük a véleményeket A pártdemokrácia gyakorlásának legáltalánosabb fóruma a taggyűlés, ami tükrözi a tagság felkészültségét, felelősségét, aktivitását és egységét. Képet ad a hatásfokról az, hogy az adott helyen milyen a légkör, akar-e, tud-e élni jogaival a tagság — ez a taggyűlési vitában fejeződik ki. Az, hogy van-e helye a vitának, a vezetőség munkájától; az pedig, hogy tudunk-e kulturáltan vitatkozni, a tagság felkészültségétől függ. Az előre megrendelt, sokoldalúan egyeztetett felszólalások nem sok gyakorlati hasznot, hoznak. A fontos az lenne, hogy az egymástól különböző, de megalapozott vélemények kerüljenek napvilágra a taggyűlésen, s hogy ezeket a vezetőség közös nevezőre hozza. Igaz, hogy ez sok munkával jár, de a megalapozott döntésekhez éppen erre van szükség. Az utóbbi időben megerősödött a pártcsoportok munkája — s ez jó. Az viszont rossz, hogy erre hivatkozva több alapszervezetben küszködnek a passzivitás gondjá- valj „már mindent elmondtunk, minek ismételjünk” — hangzik a véleményük. Ezt a hatást a Ganz Villamossági Művek ibajai gyárában úgy védik, ki, hogy megbíznak egy-egy kommunistát a párt- csoport-értekezleteken elhangzott vélemények taggyűlési ismertetésével. Külön kell szólnunk arról, hogy a szigorú gazdasági feltételek miatt vannak munkahelyek, ahol nyugtalan a hangulat: hangot kapnak már-már teljesíthetetlen követelések is. Ilyen esetekben világosan meg kell mondanunk, hogy csak a követelményeknek megfelelő teljesítmény a kiút. Ehhez a párbeszédhez persze jó politikai légkör szükséges, ami azonban nem azonos azzal, hogy az adott pártszervezetben „nincs csatazaj”. Nem a csend a jó politikai légkör kritériuma. Ha igazi demokráciát akarnak a helyi párt- és gazdasági vezetők, akkor — a tévedésekkel is számolva — a véleményeket igényeljék, s azokra érdemben reagáljanak. Általánossá kell tenni a pártalap- szervezetben, hogy odaálljanak társadalmunk minden olyan tagja mellé, aki nemcsak céljainkkal ért egyet, de vállalja,értük a ma és a hólnap nehéz feladatait, embert próbáló összecsapásait is. Az ember legtöbbször nem azért szenved, mert ütések érik, hanem mert nem érzi társai segítségét. A jó célokért való küzdelemben ki kell alakítanunk a cselekvő pártalapszervezeti közösségeket. Értőbb megközelítés Az alapszervezeti munka jelen- 'légi legösszetettebb feladata a párt gazdaságpolitikájának sikeres végrehajtása. A gazdálkodás feltételrendszerének az elmúlt évtized során bekövetkezett lényeges változásai a gazdasági kérdéseknek a korábbiaknál sokrétűbb és értőbb megközelítését igénylik az alapszervezetektől. Az a tény, hogy a megye gazdasága, a lakosság életszínvonala, kulturális élete, a számunkra kedvezőtlen külső feltételek ellenéfe is fejlődött, jelzi, hogy az alapszervezetek gazdaságszervező, segítő és ellenőrző munkájukat jól igazították a változó követelményekhez. Ugyanakkor tapasztalhatunk még olykor bizonytalanságot is a gazdálkodás új kérdéseinek az elvi, politikai' irányítással való összekapcsolásában, a döntő láncszemek megragadásában (például az export gazdaságossága, piaci- és ármunka, műszaki fejlesztés stb.). A pártalapszervezeteknek a bonyolult és erősen szakmai jellegű kérdések alakulásának tendenciáját meg kell tudni ítélni, mert ezeknek politikai következményei vannak. A helyes megítéléshez az irányító pártszervek és a helyi kommunista gazdasági vezetők segítségére, valamint a pártcsoportoktól és a tömegszervezetektől kapott információkra is támaszkodnunk kell. A gazdaságpolitikai állásfoglalások szakszerűségének megalapozására több helyen, például a Kecskeméti Konzervgyárban szakemberekből álló alkalmi munkacsoportokat alakítanak. Ez helyes gyakorlat, de egyértelművé kell tenni azt is, hogy a termelési tervek kidolgozása, azok végrehajtásának szákirányítása a gazdasági vezetők feladata- és felelőssége. A politikai munka és a kommunisták példamutatása adja meg az alapot a gazdasági vezetésben esetenként előforduló üzem- és munkaszervezési hibák jogos kritikájához. A legtöbb helyen ezt természetesnek érzik, és úgy fogják fel, hogy a termelést segítő munka mellett a hibák" szóváté- tele a pártalapszervezetek el nem hanyagolható kötelezettsége. Jó tapasztalatokat szereztünk a pártalapszervezetek és á gazdasági vezetők együttműködésében az ipari üzemekben és a mező- gazdaságban is. többek között a hartai Lenin és a bácsbokodi Aranykalász Termelőszövetkezetben. A gazdasági kérdések politikai kezelése két fontos dolgot jelent: először értékelni, ellenőrizni kell, hogy a helyi folyamatok iránya megfelel-e a párt gazdaság politikai célkitűzéseinek. Másodszor a pártalapszervezeteknek a gazdasági célok elérése politikai feltételeit kell kidolgozniuk és biztosítaniuk. Kommunista kötelesség Az alapszervezetek munkája nagymértékben függ a vezetőség összetételétől, képzettségétől. Jelentős a fejlődés. Segített az a felfogásbeli változás, hogy ma már nem azt tekintik jó titkárnak, aki önmaga eréjén felül dolgozik, hanem azt, aki képes jól megszervezni a vezetőség és az alapszervezet munkáját, és ebben megfelelő munkamegosztást alakít ki. Az irányító pártszervek káder- utánpótlást célzó munkája tudatosabb — de még mindig előfordul, hogy rosszul értelmezett sta-, tisztikai arányoknak esik áldozatul egy-egy vezetőség, s persze az érdemi munka... Ugyancsak meghatározó szerepe van a vezetőségnek a taggyűlés határozathozatali készsége alakulásában. A javuló tendencián belül még előfordul, hogy akkor, sem hoznak határozatot, amikor szükséges lenne. Vagy éppen formális az állásfoglalásuk: nem világos, hogy kinek mit kell tennie, hogy a kapott feladat megoldásáról mikor, hol kell számpt adnia. * * * A megyei pártbizottság ülése ezeket az — olykor csak vázlát- szerűen jelzett — kérdéseket tartotta az alapézervezeti munka és a pártdemokrácia döntő láncszemeinek. A feladatok meghatározásakor abból indultunk ki, hogy pártunknak a szocializmus építésében betöltött vezető szerepe itt, Bács-Kiskun megyében is annál teljesebben érvényesül, minél jobban, hatékonyabban tevékenykednek a pártalapszervezetek. Ezért dolgozni: valamiennyi kommunista kötelessége. Kecskemét, Arpádváros (Pásztor Zoltán felvételei) Ahol hajdanán a „Don- kanyar” volt, ahol egykor földszintes házak sorakoztak. ott most Kecskemét legújabb városrésze magasodik. Akik ismerték a régit, arra esküdtek. Akik csak a házgyári összkomfortokat látják, talán el sem tudják képzelni, milyen volt alig pár esztendeje is a mostani Petőfi Sándor utca. Dobó körűt, Batthyány utca. Árpád körűt határolta négyszög. Fél évtized alatt annyi vál_ tozás történt itt. amennyiről korábban nem is álmodtunk. Milyen lett? Íme, néhány kép. Tízféle tábor várja a gyerekeket NAPKÖZBEN Történet a GF 25—35-ről A vakáció öröm a gyerekeknek, de a szülőknek gond is: hova tegyék csemetéiket a nyári hónapok alatt. Szerencsés az a család, ahol van ráérő nagymama, a többieket is kisegíti néhány hétre az iskolai táborozás, de még így is hosszú az az idő. amelyet program és felügyelet nélkül kénytelen jó héhány gyerek eltölteni. Három évvel ezelőtt egy utazási iróda elvállalta a szülők gondját: néhány hetes programokat ajánlott az iskoláskorú gyerekeknek. Az elmúlt évben pedig már báróin turnusban, «összesen száz gyermek vett részt az utazási iroda által szervezett' táborozásokon. Ebben az évben tízféle táborba várja a gyerekeket a Budapest Tourist. Ebből hat különböző sportprogramokat és tanfolyamokat kínál: az ország szebbnél szebb vidékein teniszezhetnek, kosárlabdázhatnak, evezhetnek az iskoláskorúak. Tatán úszni, az orfűi tavon ’vitorlázni, Zsámbék környékén pedig lovagolni tanítják őket szakképzett oktatók és nevelők. A Szegedtől körülbelül 30 kilométerre levő Ásotthalmon 10—14 éves gyerekek ismerkedhetnek a falusi környezettel, az erdő világának titkaival. A szolnoki „kukta-bukta táborban” a szakácstudomány, a terítés- és a vendéglátás fortélyaiba avatják be a kicsiket. A biológiai táborban a Bakony gazdag növény- es állatvilágát tanulmányozhatják a természetet kedvelő fiatalok. Szegeden pedig az angol nyelvvel foglalkozhatnak intenzíven a diákok.. Akik most azt hiszik, hogy egy Ikarus autóbusz viseli ezt a rend. számot, csalatkoznak. A GF 25 és 35 jelzés mögött egy új típusú, melegvíz-üzemű kazán rejtőzik. Minden valószínűség szerint nem sokáig, tudniillik mostanában vezetik be a szakemberek, kisiparosok, építtetők ismeretségi körébe. De talán kezdjük elölről a történetét, mert igen tanulságos. Bevezetőként nem árt emlékeztetni arra, hogy energiatakarékos időket élünk. A kőolaj és származékai megdrágultak, s bármennyire is kényelmes a lakások, irodák ezzel való fűtése, a gazdasági számítások az olcsóbb megoldások keresésére ösztönöznek. S ha ehhez hozzátesszük, hogy a hazai szénkínálatban is a kisebb fűtőértékű szenek aránya növekszik — merthogy ezeket bányászhatják nagyobb mennyiségben — olyan gazdaságos fűtési rendszereket kell kialakítani, amelyek ezeknek a követelményeknek megfelelnek. A Bácsbokodi Vegyes Ipari Szövetkezetben akadt egy .Jeltaláló”, s hamarosan elkészült a prototípusa az újfajta kazánnak. Garantáltan jó, a próbaüzemeltetést az újító lakásán folytatták — folytatják. A kazánt fél kell tölteni, s a begyújtás után 10— 11 óráig folyamatosan ég. Ezalatt 90 Celsius-fokos vizet szolgáltat. Alkalmas folyamatos és szakaszos tüzelésre, teljes elzárása ese_ tén sem robbanásveszélyes. Ha jó, akkor érdemes sokszorosítani. Tehát a szövetkezet megkereste a megyei tanács kereskedelmi osztályát. Elmondták, miről volna szó, s partnert kerestek az értékesítéshez. A Bács- Kiskun megyei Iparcikk Kéres- kedelmi Vállalattal „összeboronálták” a frigyet. A BIK egyed- árusítási joggal rendelkezik, a bácsbokodiak pedig megkezdhették a sorozatgyártást. Jelenleg félszáznál több előjegyzésük van. A megye városaiban szakmai bemutatókat tartanak, ismertetik a kazán előnyös tulajdonságait. Az üzlet reménykeltő ... És akárhogy is nézem, a kazán-történetben van fantázia. Nemcsak abban, hogy praktikus a fűtési mód — mely ráadásul némi módosítással melegvíz-szolgáltatásra is alkalmassá tehető —, megfelel a környezetvédelmi követelményeknek is stb. De valahogy úgy érzem, hogy követendő. példája is így annak az együttműködésnek, amely az ipar és a kereskedelem között szükségszerűen meg kell hogy valósuljon. Annak a kooperációnak mintája, amely mindannyiunk érdeke. A vásárlóé, az iparé, és a kereskedelemé. Nagy Mária t
