Petőfi Népe, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-08 / 82. szám

1988. április 8. • PETŐFI NEPE • 3 mmm állami gazdaság építtette az élelmiszerboltot. • A község egyik büszkesége a sportpálya. Sükösdön mindenki segít Új munkahelyek, hazatérő fiatalok, községépítés A mintegy négy és tél ezer lel­ket számláló Sökösdöt — amely január elsején nagyközségi ran­got kapott — 1098 óta tartja szá. mon a krónika. A Duna partján és két forgalmas út találkozásán ban fekvő, négy kilométer hosszú község lakosságának száma immár 10—15 éve alig változik. Bizonyá­ra ez az utaknak, s ezzel együtt a jó közlekedésnek, s az utóbbi öt évben — amikor már a lakosság növekedéséről beszélhetünk — an­nak köszönhető, hogy. nőtt a munkahelyek száma, javultak a megél­hetési lehetőségek. A nagyközség fejlődéséről, a jobb életfeltételek kialakításáról, s a gazdasági, szociális, kulturális ellátottságról beszél­gettünk Bolvári Istvánné tanácselnökkel és Kovács Andrással, a he­lyi pártvezetőség titkárával. • Bolvári Istvánné tanácselnök. • Kovács András, a pártvezető­ség titkára. — A községbe települt a Hosz- szúhegyi Állami Gazdaság köz­pontja, a Kalocsa és Vidéke Fű- szerparika- és Konzervipari Vál­lalat feldolgozó telepe, a fajta­kísérleti állomás, a hajósi erdé­szet, és természetesen a Május 1. Termelőszövetkezet — mondta a tanácselnök. — Nem kevesebb, mint ezerhétszáz munkahely vaíi, s ez a községben meghatározó. Ingáznak is, főleg Bajára, de szá­muk változó. Az a törekvésünk, hogy minél többen maradjanak itt. találják meg a számításukat. — Szerencsére olyan tapaszta­latunk is van — vette át a szót Kovács András —, hogy a ko­rábban elmentek visszaszállingóz­nak. Főleg a fiatalok, akik kö­zül már ötvenen itt telepedtek le, találtak jó munkahelyet. Igyek­szik a közös gazdaság és mások is segíteni ebben. Melléküzemágunk — például az ország legnagyobb csirketelepe — negyven nőt fog­lalkoztat. ahol a munkaidő is ked­vező, nyolc óra munka után 24 óra szabad-. A három szárító­üzem, a fémöntöde, a csiszolómű­hely megannyi jó, helyben lévő munkalehetőség. Úgy tűnik, a községbeliek, fő­leg akik itt dolgoznak, nem ke­resnek rosszul. Bizonyíték erre az évente felépülő 30—40 új, főleg kétszintes ház, s a 20—30 házfel­újítás is. Ebbe azért besegít a fi­zetés mellett a háztájiban ter­mesztett fűszerpaprika és sertés­tartás. (Évente 3500 sertést adnak el az itt élők.) A letelepedést a tsz és a tanács is segíti. A közös gazdaság eddig 11 ^közművesített telket osztott szét — húsz új gazdára vár — ötezer forintért amelyet három év alatt kell kifi­zetni. Emellett hatezer forint fu­varkedvezményt. építőipari gépe­ket bocsátanak az építkezők rendelkezésére, a kikötés anrtyi: tíz évig kell a termelőszövetkezet­ben dolgozni. — Telekről a községi tanács is gondoskodik — mondta az elnök­asszony. — Hat évvel ezelőtt az állami gazdaság támogatásával egy új lakótelep ' építése kezdődött, ahol már 20 kétszintes lakást vet­tek birtokba a tulajdonosok. Még harminc ilyen építésére van le­hetőség, de ugyanott még 40 csa­ládi házat emelhetnek. Az új öt­venlakásos telep kialakítását már elkezdtük. A községben szemlélődőnek fel­tűnik, hogy nincs bölcsőde, de ugyanakkor a három óvoda zsúr folt. Mi ennek az oka? — A bölcsődére nincs igény — magyarázta a párttitkár. — Meg fontosnak is tartjuk, hogy a fia­tal anyák vegyék igénybe a gyest. Az óvodák valóban zsú­foltak. és ezért már a jövő héten megkezdjük az új, ötvenszemé- lyes óvoda alapozását. Ez is. mint majdnem minden létesítmény a községben, az összefogáson ala­pul. A Sükösdön működő vala­mennyi vállalat, tsz, intézmény dolgozója egynapi munkabérét ajánlotta fel. Ez 150 ezer forint, ugyanennyi lesz a társadalmi munka, s a tanács 400 ezer forin­tot ad ehhez. Összefogás. Ez Sükösdön foga­lommá vált, s mindazt felsorolni, amit itt közösen — vállalatok, gazdaságok, lakosok — tettek, alig lehet. Néhány ezek közül érzékel­teti nemcsak az „őslakosok", de a betelepültek lokálpatriotizmusát. Az elmúlt tervidőszakban felépült egy iskolai tornacsarnok 4 mil­lióért. a felét a lakosság, a gazda­sági egységek „állták”. Ez évben az iskolai konyha és étterem át­alakítása és kétszintes iskola­szárny, öt tanterem építésére ke­rül sor. Az állami gazdaság új élelmiszerboltot nyitott, s az új la­kótelepen egy ABC-áruház készí­téséhez nyújt anyagi támogatást. S a tervek: rendezvényterem megvalósítása, ahol a fiatalok szórakozhatnak, családi ünnepsé­geket rendezhetnek, sportolhat­nak, s amelyhez a lakosság pénz­ben már egymilliót ajánlott fel, s számíthatnak a társadalmi mun­kára, a gazdaságok segítségére is. — A község építését, az élet- körülmények megváltoztatását an­nak gazdasági, kulturális hátte­rét, s mindazt, ami ezzel össze­függ, a gazdasági egységek éppen úgy, mint a lakosság, magukénak érzik — magyarázta Bolváriné. — öt éve alakult ez ki, amikor tel­jes volt a tisztújítás. Az összefo­gás alapja, hogy a lakosság is­merje. mit tervezünk, mit aka­runk csinálni, s ehhez mennyi pénzünk van. Sok a fórum: a párttaggyűléstől a tanácsülésig, a falugyűléstől a tanácstagi beszá­molóig, a népfrontüléstöl a KISZ- taggyűlésig. Igények természete­sen jócskán akadnak, de azokat rangsorolni kell... Csak olyan létesítményt valósítunk meg. amely a lakosság .számára való­ban szükséges, amely előbbre vi­szi a község fejlesztését, jobbá, kellemesebbé változtatja a szű- kebb pátriát. S még egyet: csak úgy nyerhető meg mindenki a nagy ügyek megvalósításának, ha az apró, napi gondokat is meg­oldjuk. Sükösd vonzáskörzetébe tarto­zik — ez bizonyára sok ember­nek új — Érsekcsanád és NemeS- nádudvar. Nemcsak az idejáró dolgozók, hanemha fogorvosi el­látás. a TÜZÉP-telep, a háztar­tási tüzelőolaj kiszolgálása miatt is. S ebben, már községek közötti együttműködésben is előbbre lép­tek: megvalósítják a közös kom­munális feladatokat, sőt, ilyen üzemet hoznak létre. Ebben a nemrégiben nagyközsé­gi rangot nyert településen nem is olyan régen valami megválto­zott. A község három pártalap- szervezetének kommunistái. a KISZ, a népfront aktivistái, a tanácsi és gazdasági vezetők, a lakosság felismerte: képesek meg­változtatni, jobbá, szebbé, gazda­gabbá. kulturáltabbá tenni saját lakóhelyüket. S ami még ennél is fontosabb: erre nemcsak rádöb­bentek, de jó szervezéssel, anya­gi áldozattal, munkával, megér­téssel tesznek is azért, hogy Sü­kösd. a nagyközség, ne legyen ke­vesebb a városnál. S ez sikerült is. Gémes Gábor Szamadas a választóknak ORSZÁGSZERTE mintegy 70 ezer tanácstag vesz részt a közéletben a közösségért vál­lal társadalmi munkát, meg­próbálja — több-kevesebb si­kerrel — képviselni válasz­tóinak érdekeit a különféle testületi üléseken, bizottsá­gokban, vagy csak a tanácsi előadók, ügyintézők ajtaján kopogtatva. A tanácstagi munka ered­ményeiről és gondjairól sok szó esik egész évben, a tanács­ülések közötti hétköznapokon is. Hogy most mégis érdemes erről külön szólni, azt egy je­lentős közéleti eseménysoro■ zat igazolja. Ezekben a hetek­ben, hónapokban adnak szá­mot választóiknak szerte az országban a tanácstagok: mit végeztek, mit sikerült elin­tézniük, milyen mérleget von­hatnak meg az elmúlt évi munkáról, melyek az idei esz­tendő legfontosabb feladatai és reális fejlesztési, fejlődési lehetőségei az adott községi, városi választókerületben. Ezek a közéleti találkozók a korábbi tapasztalatok egy értelmű bizonysága szerint — persze csak akkor lehetnek eredményesek, ha maguk a választók is minél nagyobb számban megjelennek a ta­nácstagi beszámolón, és őszin­tén elmondják észrevételei­ket, véleményüket. A TANÁCSTAGI beszámo­lók tavalyi mérlege ilyen szem­pontból kifejezetten pozitív. Meglehet persze, hogy a kei évvel ezelőtti választások is szerepet játszottak abban, hogy megújult, felfrissült a közéleti érdeklődés, nagyobb lett a bizalom az újjáválasz­tott vagy éppen újonnan meg­választott tanácstagok mun­kája iránt. A tanácstagi beszámolók­nak mindig vannak olyan örökzöld témái, amelyek már szinte elmaradhatatlanul — és tegyük hozzá:, jogosan — fog­lalkoztatják a választókörzet lakosságát. Ilyen például — főleg vidéken — az aszfalto­zott utak és járdák hiánya, a közvilágítás megoldatlansá­ga, a parkok állapota, a köz­lekedés és az ingatlankezelés nem megfelelő volta. Ezekben a sokakat foglalkoztató kérdésekben természetesen nem várható, hogy a tanács­tag egycsapásra minden — egyébként jogos — felvetést meg tudjon oldani. Ez azon­ban nem jelentheti azt. hogy egy kézlegyintéssel intézzük el a kisebb-nagyobb közös­ségeket foglalkoztató gondo­kat, s azokat a tanácstagi be­számolón már ne is tegyük szóvá. Hiszen meglehet, hogy az adott kérdés megoldása könnyebb, mint gondolnánk. Különösen, ha a helyi üzemek, vállalatok segítenek és a legin­kább érdekelt lakosság önkén­tes társadalmi munkával is „hadrafogható”, megsokszo­rozva ezzel a tanácsok amúgy bizony szűkös anyagi fejlesz­tési lehetőségeit. A tanácstag sokszor — ha jól dolgozik és van némi szer­vezőkészsége is — a katalizá­tor szerepét töltheti be a jo­gos lakossáqi igények kielé­gítésének szervezésben. Mert nem elég csak jelezni a tanács illetékes vezetőinek, hogy újabb üzletre, szolgáltatóegy­ségre lenne szükség, hogy a vezetékes víz után most már a csatornázáson a sor. hogy előbb-utóbb a szervezett sze­métszállítást is meg kell ol­dani a faluban — szóval, nem elég minderről csak beszélni, hanem konkrétan ösztönözni, előremozdítani kell a cselek­vést is. S ebben az emberek agitálásától a helyi tartalékok még jobb feltárásáig sok min­den belefér. VISSZATÉRVE a tanács­tagi beszámolókhoz: nincs kínosabb dolog, mint amikor a közösség választott képvi­selője csak általánosságban beszél és a résztvevők konk­rét kérdéseire nemigen képes kielégítően válaszolni. Mivel mindent természetesen ő sem tudhat,'célszerű a beszámoló­ra meghívni azoknak a szer­vezeteknek a vezetőit, ame­lyek mindennapi munkájuk­kal a legszorosabban kapcso­lódnak a lakossági igények ki­elégítéséhez. így elsősorban a házkezelőségek, a kereskedel­mi, egészségügyi, művelődési, oktatási, szolgáltató szerveze­tek képviselőire gondolunk, akik a felmerülő esetleges panaszokra, javaslatokra a tanácstagnál konkrétabb vá­laszt tudnak adni. Természe­tesen az sem baj, ha ezt a je­lenlévők nem fogadják el. Ak­kor a tanácstag legalább meg­tudja, hogy a különféle fóru­mokon az adott kérdéssel kap­csolatban milyen érdekeket, véleményeket kell képvisel­nie, s milyen ellenérvekkel kell szembeszállnia. KEVÉS BESZÁMOLÓ AKAD, amelyen valamilyen formában nem kerül szóba az ügyintézés, az adminisztráció. Szerencsére ma már többnyi­re pozitív előjellel. Hiszen az elmúlt évek ezen a területen hozták a legjelentősebb elő­relépést. Elég talán az államigazgatási eljárásokat gyorsító, egyszerűsítő új jog­szabályokra utalnunk, vagy arra, hogy immár országszer­te megalakultak a tanácsi ügyfélszolgálati irodák, ame­lyek gyakran percek alatt ki­adják az állampolgároknak a szükséges igazolásokat, ható­sági bizonyítványokat. Mind­erről a tanácstagok elégedet­ten számolhatnak be válasz­tóiknak, hiszen ők maguk is állandó szorgalmazói közé tartoztak a bürokrácia csök­kentésének. Elbizakodottságra persze azért e területen sincs ok: továbbra is bőven van még mit nyesegetni a hivatali mun­ka vadhajtásain, s ebben sem lebecsülendő a tanácstagok szerepe. A tanácstagoké, akik be­számolóikon remélhetőleg vá. lasztóiktól újabb muníciót kapnak az idei esztendő köz­életi feladatainak minél ered­ményesebb elvégzéséhez. D. A. KELLÉKEK: MARMONKANNA, GUMICSŐ Olcsóbb volt a más benzinje Lopás vétségének alapos gya­núja miátt vonnak felelősségre hamarosan két büntetlen előéle­tű kunadacsi fiatalembert, a 20 éves Hegedűs Gábor tsz_rakodót és István nevű, 17 esztendős al­kalmi munkás öccsét. A testvé­rek tavaly decembertől 1982. már­cius 11-ig, tetten érésükig, saját bevallásuk szerint mintegy négy­száz liter benzint szippantottak ki kunszentmiklősi, szabadszállá' si, de főleg kecskeméti személy­gépkocsikból. Az előzmények annyira tisz­ták, egyszerűek és egyértelmű­ek, hogy a becsületes munkás­életet igen, a tolvajlást aligha motiválhatják. Hacsak ... Hacsak a fiúkban legbelül hirtelen-vá­ratlan meg nem szakad, el nem törik valami, ami a vágyakés le­hetőségek harmóniáját,. a társa­dalom erkölcsi értékrendjéhez va­ló alkalmazkodókészséget hiva. tott fenntartani, erősíteni... Tisztességes, dolgos parasztszü­lők, rendezett, egyáltalán nem megvetendő anyagi körülmények — ez a családi környezet. A kocsi az otthonlakó gyerekeké, akik legszívesebben minden szabad idejüket furikázással, kirándulás­sal, lányok utáni „hajtással” töl­tenék el. Ehhez azonban üzem­anyag. az üzemanyaghoz meg pénz kell. több, mint ami a fize­tésből összejön. így születik meg az elhatározás, mely lehet, kez­detben csak rossz* tréfa, ugratás: „szerezzünk benzint!” A többi röviden és elég ponto­san körvonalazható, hisz a Hege­dűs fivérek őszinték, közléke­nyek: részletes beismerő vallo­mást tettek. Sok a szabadban tá­rolt, lezáratlan — mert lezár- hatatlan — tanksapkájú autó, az éjszaka pedig, szinte mindenütt sötét. A „balhéhoz” nem kell más, mint marmonkanna és gumicső. No, és persze, egy kis mersz, mert az ilyesmi azért mégsem egészen veszélytelen. Bizonyítja, hpgy vé­gül is a kecskeméti Leninváros- ban, „működés közben” fülelték le őket a járőröző nyomozók. Ki­derült: a fiúk olykor akkumulá­toroknak, visszapillantó tükrök­nek és antennáknak sem tudtak ellenállni, amiket aztán jó áron továbbadtak. Lezárásához közeledik tehát az ügy. a gyanúsítottak napokon be­lül bíróság elé kerülnek, jóllehet néhány Széchenyi-, hunyadi- és leninvárosbeli sértett még nem jelentkezett. Nyilván jelentékte­lennek tartják kárukat', időpo- csékolásnak a feljelentést. Ami­ben van némi furcsállnivaló, mi­ként abban is. hoev ha egyszer készítenek és árusítanak is zár­ható tanksapkát, miért nem azzal szereli fel a gyár a Ladákat, il­letve miért nem áldoznak erre az autósok. Muszáj tálcán kínálni alkalmat és lehetőséget — nincs 1 abból amúgy is éoDen elé«’ — a bűnözésre, hajlamos emberek­(kutasi) Sherlock Holmes és a titokzatos kerékpáros öreg barátom, Sherlock Holmes ingaórája éppen tizenegy óra ötvenöt percet mutatott, ö maga teljes odaadással vizsgálgatott egy cédulát, melyet régi szabású háziköntöse zsebéből húzott elő. Mellette feküdt vén hegedűje a vonóval. Barátom szem­mel láthatóan elégedett volt' megállapításaival, mert boldog mosoly jelent meg arcán. Nekifogott megtömni hosszú szárú pi­páját török és Virginia dohányból készült híres keverékével, majd kékes, illatozó füstfelhőket eregetve felém, remegő han­gon megszólalt: — A hölgy sötét ruhában, erősen zihálva érkezik majd meg, orcája igen-igen piros lesz. Kalapot és rövid kabátot fog visel­ni, kezében pedig egy táskát tart. A teát két cukorral issza. Egy másodpercen belül betoppan. — De hát kicsoda? — kérdeztem kissé meglepődve. — A hölgy — felelte Sherlpck Holmes, miközben pipaszárá­val az ajtó felé bökött, amely ebben a pillanatban lassan ki­nyílt. A hölgy ott állt a küszöbön. Sötétszürke félkabát volt rajta, szaporán vette a lélegzetet, arca erősen kipirult. Széles, a ka­lapjához színben illő táskát szorított magához. Meghökkené­semben már-már fölkiáltottam, de mielőtt megszólalhattam vol­na, Holmes megjegyezte: — Watson! Mintha hüledezni látnám! Pedig nincs ebben sem­mi külpnös. Tegnap kaptam ezt a Charing Crossnál föladott le­velet, mely lakonikus tömörséggel értesít arról, hogy ma, pont­ban tizenkét órakor látogatóm érkezik. Az írásmód gyors elem­zésével megállapítottam, hogy I sorok írója minden kétséget kizáróan nő, sőt mi több, rigolyás, rögeszmés személy. Ezzel magyarázható pontos érkezése. Láthatja, az óra éppen tizenket­tőt mutat. A további következtetésekhez elegendő volt jól ki­nyitnom a fülemet. — Az igazat megvallva, Sherlock, én semmit sem... — Hát éppen ez az! — kiáltott föl Holmes, aki szemmel lát­hatóan élvezte a helyzetet. — Nem is hallhatott semmit! Ha nem tévedek, már mondtam önnek, hogy eat a levelet Charing Crossnál adták föl. Ez jóval messzebb van annál, semhogy gya­log lehessen megtenni az utat idáig. És ráadásul rendkívül meg­bízható járműre volt szüksége ennek a személynek, tekintettel már-már beteges pontosságmániájára. Mindezen tények egy­értelműen alátámasztják, hogy a hölgy kerékpáron érkezett, ezen a halk járművön. A levélpapír minőségének beható vizs­gálata arra engedett következtetni, hogy a látogató, rendkívüli módon ad az eleganciára. Semmi véletlenszerű nincs tehát ab­ban, hogy sötét színű kabátot visel. Na mármost, bizonyára tudja,-hogy ha egy 0,8 lóerős kerék­pár sík terepen 35 km h sebességgel halad, akkor emelkedőn fölfelé ennél valamivel lassabban. Mivel pedig Charing C.rosstól meredek kaptatón vezet ide az út, a hölgynek igencsak kellett tekernie ahhoz, hogy idejében megérkezzék. Érthető hát. hogy lihegve, kipirultan jelent meg az ajtóban. Ami pedig kabátjá­nak hosszát, valamint kalapját és táskáját illeti, mi sem köny- nyebb választ adni e három kérdésre, kedves jó Watsonom. Egy hosszú felöltő zavarta volna a kerékpározásban, ennyit a ka­bátról. A Times ma reggeli száma esőt jósolt, ennyit a kalapról. Nincs a világon olyan asszony, aki táska nélkül indulna el, ennyit a táskáról. — De hát Holmes! Bár a meglepetéstől szóhoz sem tudok jut­ni, azért engedd meg, hogy megkérdezzem.. . — Tudom, Watsonom, ne is folytasd! — szakított félbe bará­tom, miközben újabb és újabb füstfelhőkbe burkolózott. — A két cukorra gondolsz a teában, nemdebár? Hát idehallgass! Er­ről semmit sem mondok. Jogomban áll eltitkolni néhány fogá­somat. Máskülönben hol lenne a sport,'| nem igaz? Ekkor egy mély lélegzetvétel után Miss Fromapit letette tás­káját, kalapját és kabátját egy székre, majd nekilátott leszed­ni a reggeli maradványait. — Jaj, szegény öreg Holmes úr! Kutya legyek, ha egy árva szót is értek ebből az egész levélhistóriából, meg a rigolya-ke­rékpár nyavalyából! — morogta. — Már ott tartunk, hogy meg sem ismer, pedig több mint húsz éve vagyok az ön házvezető­nője. Ha lihegek, az azért van, mert ez az istenverte lépcső át­kozottul meredek. Ez az állítólagos levél meg nem más, mint a hentes tegnapelőtt küldött számlája. Az öltözékemről pedig csak annyit, hogy húsz éve ugyanebben a ruhában járok ide. És ami azt a masinát illeti, isten őrizzen tőle, hogy az én koromban és helyzetemben... — fejezte be Miss Fromapit, miközben még egyet simított toliseprűjével barátom karosszékén. Barátom nem felelt, Le-lecsukódó szemmel ismét kezébe vette a vonót, mely bánatos nyöszörgéssel járt le s föl a hegedű húr­jain. Arcán a duzzogó gyermek fintora jelent meg, aztán lát­szott rajta, hogy már nem is hall minket. (Franciából fordította: Grabócz Gábor) :í)

Next

/
Thumbnails
Contents