Petőfi Népe, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-28 / 98. szám

1982. április 28. • PETŐFI NEPE • 3 SZOLGÁLTATÁS A KÖZSÉGEKBEN VITASSUK MEG: A kisiparosok segítségével • Dolgozik a motortekercselő és a felesége. Januárban Apostagon a kis­iparosok gyűlést tartottak, hogy megbeszéljék az őket érintő leg­újabb jogszabályokat. A 40 kis* iparosból (számuk azóta eggyel nőtt) harminckilenc ott volt a tanácsházi összejövetelen. Építettek jó csatornát Azelőtt se, később se. maradtak el sehonnét, ha hívták, ha kérték őket, hogy dolgozzanak együtt a faluért. A Vasút utcaiak büszkén mu­tatják: „Nézzék meg ezt a csa­tornát! 1400 méter hosszan a kis* iparosok készítették. Nem kér­tek érte pénzt a tanácstól. Takács ■István, Gínár József, Tóth Imre, Merkel Sándor, Balázs Mihály, Korsós István, Andriska Pál, Papp Sándor és Komáromi Lász­ló kőművesek zsaluztak és aknát csináltak. Király József ács, aki érdemes társadalmi munkás, szintén segített. Így építettek ne* künk egy jó csatornát. Nem fo­lyik be a víz az .udvarainkba, meg a pincékbe”. — Egy kétezer-háromszázhet* ven lakosú településen, miint Apostag, nagy szó, hogy most már ezzel is előbbre tartunk — mondja Bolvár József tanácsel­nök. — Takács István és a töb­biek szakmunkájával 250 ezer fo­rintot takarítottunk meg. A la­kosok, talán ezért is, megbecsü­lik, gondozzák az új belvizes med­ret. Mellette fenyőfákat ültettek, a környéket tisztán tartják. Az MHSZ-lőcsarnok építése sem állna a befejezéshez közel, ha a kisiparosok tétlenkedtek • Tóth János nem hagyta tönk­remenni a vízvezetékcsöveket. (Straszer András felvételei) volna. A tanács kérésére ösz- szefogtak.xA tanácsháza udva­rán keverték a maltert. Hosszú nyelű cserpákkal beletöltötték a habarcsot azokba a ládákba, ame­lyeket saját autóikon hoztak ma­gukkal. Járművüket abból a cél­ból használták, hogy ne kelljen máshonnét, drága pénzért gép­kocsit bérelni. Így tette meg a malter az egy kilométeres utat a kilencven négyzetméteres lőpá* lyáig. Naponta négyszer fordul­tak. Visszafelé homokot hoztak, hogy holtfuvarért — még társa­dalmi munkában se érje őket szemrehányás. Tizenöt családi házat A köz javára végzett munka számlájára ezzel újabb összeget jegyeztek. Csupán a szállításnál naponként 1000—1200 forintot sikerült a községnek — egyéb cé­lokra — megspórolni. A lőpálya rövidesen kész. A saját értéke — a kisiparosoké és a lakosságé együttvéve — eddig félmillió fo­rint! - ' Szabó Zoltán szobafestő és má­zoló egy éve költözött át. Duna­újvárosból Apostagra. Amikor idejött, első útja a tanácsházá­ra vezetett, hogy felajánljon 10 ezer forint értékű társadalmi munkát. Március 26-án és 27-én ígéretéből kétezret teljesített. Az egyik középület folyosóját fes­tette. — Szakmunkáért nem kell fi­zetnünk egy fillért sem — jegy­zi meg Bolvár József tanácsel­nök. S valóban: az óvodában, az iskolában csakúgy dolgoztak — kőműveskedtek, villanyt szerel­tek, festettek stb. — miként a lakosság megbízásából is. Tizen­öt családi házat kisiparosok épí­tettek abból a 21-ből, amelybe 1981-ben Apostagon beköltöz­tek. E családi otthonokkal, és a termelőszövetkezet építőbrigád­ja által létesített két, négylaká­sos láncházzal szembeötlően to­vább gyarapodott a Duna men­ti kisközség. ‘ Jani bácsi gondolt egyet... Tóth János, a vízműtelep egy­kori kezelője, öt éve nyugdíjas. Bár nem kellene, naponta el­megy a telepre. Mint a vízveze­ték-szerelésben jártas és a köz- ' érdek iránt fogékony ember, ész­revette, hogy mennyi vízvezeték­cső kallódik a telepen. Ügy gon­dolta: a tanácsnak is, a lakosság­nak is kár, ha a megvásárolt csö­vekkel nem kezdenek valami hasznosat. Elhatározta, hogy az „elfekvő anyag”-gal megoldja a Dózsa György, a Kürt és a Duna utca lakóinak azt a régi, jogos kérését, hogy legyen friss ivóvi­zük. Miután a lakók társadalmi munkával kiásták az árkot, ő ugyancsak társadalmi munkában elvégezte a hálózatbővítést. Há­romszázhatvan méter vezetéket fektetett le egymaga (!) százhúsz- százharminc centiméter mélyen. A szakmunka és az árokásás nyolcvanhétezer forint értékű volt. Ami viszont ennél is mara­dandóbb érték: Jani 'bácsi egyé­ni vállalkozása révén a vízellá­tás a faluban csaknem teljes, 95 százalékos. Kész a motor — határidőre A postagot szívesen választják letelepedési helyül a kisiparosok. A cipészet kivételével, sokféle szakmát művelnek itt. Hama­rosan megnyitják a negyedik fodrászüzletet. Ä tv-javító, Szöl­• Az új belvizes csatorna. lősi Sándor, az óvoda televízió­ját is karbantartja. A két laka­toshoz, a négy villanyszerelőhöz, a két ácshoz, a parkettázóhoz, a darálóshoz, a pékhez, a kádár­hoz, a női szabóhoz és más kis­iparosokhoz két koszorúkészítő is csatlakozott. Velük együtt most már 41 iparengedélyes szakem­ber dolgozik a községben. Az egyikhez, Hojek Ferenc viá- lamosgép-tekercselőhöz a Vasút utcában épp akkor térünk be, amikor gépkocsival megérkeztek a bölcskei tsz tehenészetéből. Ügy szólt az ígéret, •hogy az előző nap délutánján hozott hibás vízszi­vattyú motort Hojek Ferenc má­ra megjavítja. A motor kész — vihetik. A nagy figyelmet kívánó teker­cselésben segít a feleség. De még így is napi 10—12 órát töltenek a munkapadnál, hogy az elvál­lalt javításokkal ne késsenek. Hojek Ferenc megmagyaráz­za, miért. — A lényeg a rövid határidő. Meg a minőség. Ha ehhez tart­juk magunkat, holnap, holnap' után is idehozzák a rossz moto-, rókát a mezőgazdaságból. Ne­künk ezeket érdemes javítani, hiszen az a két-három mosógép, amit a helybelieknek havonta újratekercselünk, nem sok. Belvízcsatorna-, lőcsarnok-, családiház-építés, egyszemélyes vízvezeték-fektetés, motorteker­cselés bölcskei megrendelésre. A kisipar keretei, úgy látszik, szélesedtek, mozgástere (hatókör­zete) megnőtt az utóbbi időben Apostagon. Műhelyei nem a ha­gyományos kisműhelyek többé. Kohl Antal KEVÉS VAGY ELÉG? A szemészeti szakrendelés gondjai Bácsalmáson Bácsalmás korábban kihelyezett kórházzal büszkélkedhe­tett, amely nem sok nagyközségnek adatott meg. A járóbe­teg-ellátást azonban ez az intézmény nem tudta az igények­nek megfelelően kielégíteni és az egészségügyi vezetés úgy döntött, hogy a község és vonzáskörzete inkább bővülő szak­orvosi órákban, egy rendelőintézet keretében lássa el a já­róbetegek kezelését, felülvizsgálatát. Ez a megoldás célrave­zetőnek ígérkezett, hiszen a korábbi szakrendelés bőrgyó­gyászati, urológiai és ideggyógyászati ellátással bővült. ALAPHELiYZET. Az átszerve­zést követően a rendelőintézet ígéretet kapott: a szemészeti szak- rendelést heti két alkalommal, 6—6 órában végzik el a bajai kórházból kijáró szemészek. Egy ideig simán ment minden, ám ez év február végén dr. Barta Im­rét, a rendelőintézet igazgatóját telefonon felhívta dr. Vass Zol­tán, a bajai kórház szemészeti osztályvezető főorvosa, s közölte vele, miután sok a munka, h szakorvos csak hetenként egy­szer rendel Bácsalmáson. A rendelőintézet igazgatója — természetesen — nem értett ezzel egyet, s egymás után kereste föl az illetékeseket: a kórházigazga­tót. a bajai rendelőintézet vezető­jét, a járási főorvost. Minden fó­rumon igazat adtak neki, sőt ki­jelentették: erre — mármint a szakorvosi órák szántanak csök­kentésére — nem adtak enge­délyt. Dr. Barta Imre jogosan kilincselt, védte az igazát, hiszen a heti betegforgalom megkívánta a 12 órás rendelési időt. Nyilván­valóan attól is tartott, hogy ez az állapot konzerválódni fog. A pArtalapszervezet. a rendelőintézet pártalapszerveze-' tének titkára dr. Száhl Imre, ter­mészetesen tudott erről a visz- szásságról és árból is, hogy in­tézkedés nem történt az eredeti szakrendelési órák és napok visz- szaállítására. Ezért a pártalap- szervezet vezetősége úgy döntött: jelzi ezt á községi pártbizottság­nak és kérik a gyors intézkedést. A rendelőintézetben dolgozó kommunisták is úgy vélték, kevés az az" idő, amit ott töltenek a szakorvosok. (Zárójelben jegyez­zük meg, a szemész szakorvosok munkájával elégedettek, sőt a kórház személyzeti osztálya veze­tőjének tevékenységéről igen el­ismerően nyilatkoztak.) A bácsalmási községi pártbi­zottság úgy ítélte meg, hogy ha­táskörét túllépi ez a jelzés, s ezért továbbították azt a felsőbb párt- szervezethez. Miközben az egész­ségügyi Vezetők egyezkedtek, a rendelési idő egy napra zsugoro­dott. Dr. Barta Imre nem minden ok nélkül tartott attól, hogy a sok bába közt elvész a gyermek, azaz a felelősség, s az intézkedés áthárítgatása miatt a szakrende­lési órák száma a felére csökken. Emiatt kereste fel a bajai párt- bizottság titkárát. Várnagy Ist­vánt, aki személyes beszélgetések után, ismerve a szemészorvos- hiányt, a nagy leterheltséget, a bácsalmási rendelőintézet gond­jait, javasolta: ideiglenesen nyúj­tott műszakban egy napon legyen szemészeti szakrendelés. A SZEMÉSZ FŐORVOS. Dr. Vass Zoltán, az orvostudományok kandidátusa, a bajai kórház sze­mészeti osztályvezető főorvosának véleménye szerint a bácsalmási in­tézet szemészeti szakrendelője korszerű műszerekkel felszerelt, de a járóbeteg-ellátáshoz — s eb­ben a közös az álláspontja dr. Barta Imrével — egy szakorvos kellene, aki egy-kétnapos kórházi munkája mellett — szaktudásának szintentartásához ez fontos — 2—3 napon- elvégezhetné a bács­almási betegek vizsgálatát, keze­lését. A szakrendelési napok számá­nak csökkentése .mindenkit kelle­metlenül érintett, de szükséges volt, hiszen a korábbi 32-ről 55- re nőtt a szemészeti osztály ágy­száma, de az öt orvos maradt, sőt, egyikük megbetegedett. Az1 alap­vető ok ez volt, amiért csökken­teni kellett Bácsalmáson a ren­delési napokat. A kórház szemé­szeti osztályának el kell végez­nie emellett a fekvőbetegek sze­mészeti konzíliumát, a kancsal gyermekek gondozását, az ambu­láns rendelést, s egy szakorvosi állásuk betöltetlen. A tényékhez tartozik az is, hogy szemész szakorvosból or­szágos a hiány, a pálya elnőiese­dett — ez önmagában visszatérő gondot jelent —, s ennek ellenére a múlt évben 1407 szemműtétet végeztek, s 100 műanyag szemlen­csét ültettek be. Az utóbbi operá­ciók a szemészfőorvos vélemé­nye szerint nem befolyásolják sem a járó-, sem pedig a kórházi be­tegek időbeni ellátását. A MEGOLDÁS. Várnagy István személyesen kérte h különben egymást nagy­ra becsülő főorvosokat, oldják meg közös erőfeszítéssel ezt a problémát. A megállapodás sze­rint — ezt a bácsalmási rendelő- intézet igazgatója és a szemésze­ti osztályvezető főorvosa is elfo­gadta — ideiglenes jelleggel, őszig a bácsalmási szemészeti szakrendelés egy napon lesz hat vagy több órában, a betegek szá­mától függően. A lényeg az — mutatóit rá Várnagy István —, hogy a betegellátásban ne legye­nek döccenők sem Bácsalmáson, sem Baján, de természetesen a kórházban sem. Hangsúlyoznánk a megállapodás ideiglenes voltát, s ígéretünkhöz mi is tartjuk ma­gunkat: egy év múlva ismét meghallgatjuk az érdekelteket. Gémes Gábor Mi legyen a Centrumban? Bár beharangozénkban annak idején négy lehetőségei vázoltunk az olvasók előtt, amint az várható volt: a közvélemény két nagy tábor­ra oszlik. A legutóbb megszólalók egyöntetűen a teraszos irodalmi kávéház (házasítva képtárral, esetleg kisebb kultúrclkkboltokkal), mellett törtek lándzsát. Szívesen szentelünk tehát teret most a má­sik népes csoportot képviselők véleményének is. A kérdés még min­dig kérdés; egyelőre semmi sincs eldöntve! DR. KIRÁLY LÁSZLÓ, a kecs­keméti kertészeti főiskola tan­székvezető tanára: — Nemcsak mai, évekkel ez­előtti állapotától figyelemmel kí­sérem ezt a vitát. Megvallom: amikor első ízben fölvetődött, hogy oda kerüljön a könyvtár, engem is mellbevágott. Mert ad­dig én is kerthelyiségben, kávé- házban,- ilyesmiben gondolkod­tam. Most viszont már meggyőző­désem. hogy ez a legokosabb el­gondolás. Még azon az áron is, hogy a következő 10—15 évben nem épül meg az új megyei könyvtár. Az ezredfordulóig igen­is megoldaná a város gondjait, mivel eddig is tulajdonképpen csak a kecskemétiek látogatták. A régit meghagyhatnánk a kuta­tóknak, a Centrum épületében pe­dig kölcsönzés, folyóirat-olvasás, irodalmi rendezvények lehetné­nek. És ez nem zárja ki a presz- szót sem, úgy értem: valamelyik sarokban, oldalszárnyban. Ami a külső esztétikumot illg- ti. ha valaki kukucskált már be az utcáról szabadpolcos, kulturált könyvtárterembe, bizonyíthatja: igazán kellemes, szép látvány. És azzal is egyet tudok érteni, hogy a kirakatokban rendszeresen kép­zőművészeti alkotásokat mutassa­nak be. Egyébként az Aranyho­mok cukrászdáját is afféle irodal­mi jelleggel hozták létre. És ott van a Tudomány és Technika Házában egy zártkörű, intim ér­telmiségi klubféle, szerintem a kettő teljes mértékben kielégíti az igényeket. TÓTH PÁLNÉ, meó-csoport- vezető, BRG: — Ha megengedi, tizenegy fő, a Jedlik Ányos szocialista bri­gád nevében nyilatkozom: mun­katársaimmal mi a D változatra adjuk voksunkat (sőt, tizenegy éves nagyfiam szintén ezt akar­ja). Ügy látjuk: a könyvtár olyan szörnyű helyzetben van, annyira nagy a zsúfoltság, hogy egyre ke­vesebb embert bír kiszolgálni, las­san csak raktár lesz, de annak is kicsi. Ne haragudjon meg senki, de egy ilyen intézménynek még­iscsak a városközpontban van a helye, nem telepíthetjük ki vala­melyik peremkerületbe. A portá­lok üvegtáblái mögött el tudom képzelni a legújabb kiadványo­kat. figyelemfelkeltők gyanánt. Mellesleg: olyan őrült nagy ide­genforgalom nincs azért még Kecskeméten, hogy komolyabb bajokkal küszködjön a vendéglá­tás. Csak be kell nézni délelőttön­ként az Aranyhomok presszójába, alig lézengenek ketten-hárman. Persze, egy Bilvaxszerű kávéház nem rossz ötlet, ahol ugye kevés pénzért is szívesen látnák a ven­déget, ahol lehetne pipázgatni,' beszélgetni, nézelődni, vagy akár újságokat böngészgetni. De ha a kettőt egymással összevetve sú­lyozni kell, mindenképp a könyv­tár javára billen ki a mérleg nyelvé. URBÁNNÉ JANKAY ÉVA ma­gyar—angol szakos tanár, Bányai Júlia gimnázium: Az Új jogszabályokról Árvízi szükségtározók Megjelent a Minisztertanács rendelete az árvízi szükségtározók létesítéséről, felhasználásáról és az elárasztással keletkező károk megtérítéséről. A jogi szabályo­zást indokolja, hogy még hosszú ideig szükség lesz ilyen tározók felhasználására, mert segítségük­kel elejét vehetik annak, hogy az árvíz népes településeket öntsön el, vagy nagyobb kárt okozzon a nemzeti vagyonban. A szükségtá­rozót — amint a rendelet megha­tározza — a településektől távol, gyéren lakott vagy lakatlan és a mezőgazdasági hasznosításban is- kevésbé értékes területen létesí­tik, s a töltés átvágásával, meg­nyitásával ebbe engedik be a ma­gas árhullámból megcsapolt vizet, hogy a folyó többi szakaszain te­hermentesítsék a töltéseket. Az árvízi szükségtározókat azok­nál a kisebb f oly óknál alakítják ki, amelyeknek árvízvédelmi töl­tései még nem eléggé magasak és erősek ahhoz, hogy a szokásosnál magasabb és tartósabb árhullá­mok esetén is kellő biztonságot nyújtsanak. A szükségtározó te­hát átmeneti megoldás, amelyet azonnal megszüntetnek, ha a tel­— Lehet, hogy elfogultnak és siránkozónak tart. tényleg hiány­zik egy irodalmi és nem kocsma- jellegű, hangulatos szórakozóhely is, ám egy* százezres lélekszámú városban sokkal inkább alapkö­vetelmény egy tisztességes, nor­mális könyvtár. Márpedig ami most van, az nem az. Abszolút kicsi és ilyen formában egyszerű­en ' használhatatlan. Az olvasók száma meg egyre nő, és bizony zavarjuk egymást. Olyannyira, hogy néha csak elviselhetetlen tülekedés árán jutunk a keresett kötetekhez. A két olvasóterem is — nyilván a helyszűke miatt — szabályos átjáróház, ott elmélyül­tebb munkát végezni képtelenség. Ne haragudjon, és bosszantónak tartom, hogy bizonyos szak- és szépirodalomra sokszor egy he­tet. de legalábbis három-négy napot kell várakozni, ennyi idő­be telik ugyanis, míg előkerítik azokat a távoli raktárakból. És hányszor előfordul, hogy sürgő­sen, pillanatok alatt kell utána­nézni valami fontos forrásmű­nek?! — Tanítványaink félig-meddig kutatómunkát is folytatnak a könyvtár részére: segédkeztek Kecskemét jelesei bibliográfiájá­nak elkészítésében, most pedig a Kecskeméti Közlöny képanyagait dolgozzák föl. Lassacskán haza kell hordaniuk az archív példá­nyokat, mert nem férnek asztal­hoz. Még szerencse, hogy bízvást támaszkodhatnak a felkészült és jól tájékozott könyvtárosokra, különben még nehezebb lenne a dolguk. DR. LOVAS BÉLA főiskolai ta­nár, GAMF: — El tudom képzelni a kettő kombinációját. Egy nosztalgia-ká- véház. ahol tényleg kávézni, fagy- laltozni lehet — a sör nem hiány­zik és a tömény sem —, ugyan­akkor feltétlenül kell. hogy le­gyen valami irodalmi színezéte, valamilyen köze a kultúrához. A klasszikus értelemben vett, Ka­rinthy, Kosztolányi nevével fém-' jelzett, nyilvános helyekre'vágya­kozom, amikről mostanában Tabi László is álmodozik. A szegedi Vi­rág cukrászdát vagy a budapesti Lukácsot, Zserbót hoznám föl megközelítő példaként. Az épület­belső másik része a folyóirat- és szakkönyvolvasóknak adhatna ott­hont, mintegy a könyvtár kihe­lyezett részlegeként. Sokaknak valósággal elérhetetlenek bizo­nyos műszaki-tudományos. és művészeti kiadványok, orgánu­mok — itt az égvilágon mindent meg lehetne találni. Nem egy ilyen búvárkodásra alkalmas, csöndes fészekre gondolok, ha­nem ahol asztaltársaságok alakul­hatnak ki, ahol beszélgetni, vitat­kozni lehet. Mindenképpen szel­lemi centrumot szeretnék itt lát­ni. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy valami mellé le lehessen ül­ni. Ügy érzem: a nagy megyei könyvtárnak az ügyét külön kel­lene kezelni és főleg: komolyan venni! K. F. jes biztonságos töltés építése befe­jeződik. Árvédelmi töltéseinknek, azonban csaknem a félénél van még pótolnivaló, ami várhatóan több évtizedig tart. A rendelet egyebek között in­tézkedik arróL hogy a szükségtá­rozó céljára kijelölt területen csak a vízügyi hatóság hozzájárulásá­val szabad épületet elhelyezni, il­let területfelhasználási és építési engedélyt adni. Ha a magas ára­dás miatt a szükségtározó felhasz­nálására várhatóan sor kerül, ak­kor ennek előrelátható időpontjá­ról értesíteni “kell az érdekelte­ket, hogy a károk csökkentése ér­dekében gondoskodhassanak a lá­bon álló vagy betakarított termé- “ nyék és egyéb javak mentéséről. A szükségtározó elöntött terüle­tén bekövetkezett teljes kár meg­fizetéséről az érintett vízügyi gazdaság gondoskodik, de nem kell megfizetni a kárnak azt a ré­szét, amely a biztosítási szerződés alapján megtérül a károsultnak. A rendelet a mezőgazdasági üze­meket arra ösztönzi, hogy a tá- ‘rozó vizének leeresztése után má­sodvetéssel vagy egyéb módon csökkentsék a kárt. Ennek elmu­lasztása esetén ugyanis nem kap­nak térítést a kárnak azért a ré­széért. amelyet kellő mezőgazda­sági hasznosítással pótolhattak volna. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents