Petőfi Népe, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-28 / 98. szám
1982. április 28. • PETŐFI NEPE • 3 SZOLGÁLTATÁS A KÖZSÉGEKBEN VITASSUK MEG: A kisiparosok segítségével • Dolgozik a motortekercselő és a felesége. Januárban Apostagon a kisiparosok gyűlést tartottak, hogy megbeszéljék az őket érintő legújabb jogszabályokat. A 40 kis* iparosból (számuk azóta eggyel nőtt) harminckilenc ott volt a tanácsházi összejövetelen. Építettek jó csatornát Azelőtt se, később se. maradtak el sehonnét, ha hívták, ha kérték őket, hogy dolgozzanak együtt a faluért. A Vasút utcaiak büszkén mutatják: „Nézzék meg ezt a csatornát! 1400 méter hosszan a kis* iparosok készítették. Nem kértek érte pénzt a tanácstól. Takács ■István, Gínár József, Tóth Imre, Merkel Sándor, Balázs Mihály, Korsós István, Andriska Pál, Papp Sándor és Komáromi László kőművesek zsaluztak és aknát csináltak. Király József ács, aki érdemes társadalmi munkás, szintén segített. Így építettek ne* künk egy jó csatornát. Nem folyik be a víz az .udvarainkba, meg a pincékbe”. — Egy kétezer-háromszázhet* ven lakosú településen, miint Apostag, nagy szó, hogy most már ezzel is előbbre tartunk — mondja Bolvár József tanácselnök. — Takács István és a többiek szakmunkájával 250 ezer forintot takarítottunk meg. A lakosok, talán ezért is, megbecsülik, gondozzák az új belvizes medret. Mellette fenyőfákat ültettek, a környéket tisztán tartják. Az MHSZ-lőcsarnok építése sem állna a befejezéshez közel, ha a kisiparosok tétlenkedtek • Tóth János nem hagyta tönkremenni a vízvezetékcsöveket. (Straszer András felvételei) volna. A tanács kérésére ösz- szefogtak.xA tanácsháza udvarán keverték a maltert. Hosszú nyelű cserpákkal beletöltötték a habarcsot azokba a ládákba, amelyeket saját autóikon hoztak magukkal. Járművüket abból a célból használták, hogy ne kelljen máshonnét, drága pénzért gépkocsit bérelni. Így tette meg a malter az egy kilométeres utat a kilencven négyzetméteres lőpá* lyáig. Naponta négyszer fordultak. Visszafelé homokot hoztak, hogy holtfuvarért — még társadalmi munkában se érje őket szemrehányás. Tizenöt családi házat A köz javára végzett munka számlájára ezzel újabb összeget jegyeztek. Csupán a szállításnál naponként 1000—1200 forintot sikerült a községnek — egyéb célokra — megspórolni. A lőpálya rövidesen kész. A saját értéke — a kisiparosoké és a lakosságé együttvéve — eddig félmillió forint! - ' Szabó Zoltán szobafestő és mázoló egy éve költözött át. Dunaújvárosból Apostagra. Amikor idejött, első útja a tanácsházára vezetett, hogy felajánljon 10 ezer forint értékű társadalmi munkát. Március 26-án és 27-én ígéretéből kétezret teljesített. Az egyik középület folyosóját festette. — Szakmunkáért nem kell fizetnünk egy fillért sem — jegyzi meg Bolvár József tanácselnök. S valóban: az óvodában, az iskolában csakúgy dolgoztak — kőműveskedtek, villanyt szereltek, festettek stb. — miként a lakosság megbízásából is. Tizenöt családi házat kisiparosok építettek abból a 21-ből, amelybe 1981-ben Apostagon beköltöztek. E családi otthonokkal, és a termelőszövetkezet építőbrigádja által létesített két, négylakásos láncházzal szembeötlően tovább gyarapodott a Duna menti kisközség. ‘ Jani bácsi gondolt egyet... Tóth János, a vízműtelep egykori kezelője, öt éve nyugdíjas. Bár nem kellene, naponta elmegy a telepre. Mint a vízvezeték-szerelésben jártas és a köz- ' érdek iránt fogékony ember, észrevette, hogy mennyi vízvezetékcső kallódik a telepen. Ügy gondolta: a tanácsnak is, a lakosságnak is kár, ha a megvásárolt csövekkel nem kezdenek valami hasznosat. Elhatározta, hogy az „elfekvő anyag”-gal megoldja a Dózsa György, a Kürt és a Duna utca lakóinak azt a régi, jogos kérését, hogy legyen friss ivóvizük. Miután a lakók társadalmi munkával kiásták az árkot, ő ugyancsak társadalmi munkában elvégezte a hálózatbővítést. Háromszázhatvan méter vezetéket fektetett le egymaga (!) százhúsz- százharminc centiméter mélyen. A szakmunka és az árokásás nyolcvanhétezer forint értékű volt. Ami viszont ennél is maradandóbb érték: Jani 'bácsi egyéni vállalkozása révén a vízellátás a faluban csaknem teljes, 95 százalékos. Kész a motor — határidőre A postagot szívesen választják letelepedési helyül a kisiparosok. A cipészet kivételével, sokféle szakmát művelnek itt. Hamarosan megnyitják a negyedik fodrászüzletet. Ä tv-javító, Szöl• Az új belvizes csatorna. lősi Sándor, az óvoda televízióját is karbantartja. A két lakatoshoz, a négy villanyszerelőhöz, a két ácshoz, a parkettázóhoz, a darálóshoz, a pékhez, a kádárhoz, a női szabóhoz és más kisiparosokhoz két koszorúkészítő is csatlakozott. Velük együtt most már 41 iparengedélyes szakember dolgozik a községben. Az egyikhez, Hojek Ferenc viá- lamosgép-tekercselőhöz a Vasút utcában épp akkor térünk be, amikor gépkocsival megérkeztek a bölcskei tsz tehenészetéből. Ügy szólt az ígéret, •hogy az előző nap délutánján hozott hibás vízszivattyú motort Hojek Ferenc mára megjavítja. A motor kész — vihetik. A nagy figyelmet kívánó tekercselésben segít a feleség. De még így is napi 10—12 órát töltenek a munkapadnál, hogy az elvállalt javításokkal ne késsenek. Hojek Ferenc megmagyarázza, miért. — A lényeg a rövid határidő. Meg a minőség. Ha ehhez tartjuk magunkat, holnap, holnap' után is idehozzák a rossz moto-, rókát a mezőgazdaságból. Nekünk ezeket érdemes javítani, hiszen az a két-három mosógép, amit a helybelieknek havonta újratekercselünk, nem sok. Belvízcsatorna-, lőcsarnok-, családiház-építés, egyszemélyes vízvezeték-fektetés, motortekercselés bölcskei megrendelésre. A kisipar keretei, úgy látszik, szélesedtek, mozgástere (hatókörzete) megnőtt az utóbbi időben Apostagon. Műhelyei nem a hagyományos kisműhelyek többé. Kohl Antal KEVÉS VAGY ELÉG? A szemészeti szakrendelés gondjai Bácsalmáson Bácsalmás korábban kihelyezett kórházzal büszkélkedhetett, amely nem sok nagyközségnek adatott meg. A járóbeteg-ellátást azonban ez az intézmény nem tudta az igényeknek megfelelően kielégíteni és az egészségügyi vezetés úgy döntött, hogy a község és vonzáskörzete inkább bővülő szakorvosi órákban, egy rendelőintézet keretében lássa el a járóbetegek kezelését, felülvizsgálatát. Ez a megoldás célravezetőnek ígérkezett, hiszen a korábbi szakrendelés bőrgyógyászati, urológiai és ideggyógyászati ellátással bővült. ALAPHELiYZET. Az átszervezést követően a rendelőintézet ígéretet kapott: a szemészeti szak- rendelést heti két alkalommal, 6—6 órában végzik el a bajai kórházból kijáró szemészek. Egy ideig simán ment minden, ám ez év február végén dr. Barta Imrét, a rendelőintézet igazgatóját telefonon felhívta dr. Vass Zoltán, a bajai kórház szemészeti osztályvezető főorvosa, s közölte vele, miután sok a munka, h szakorvos csak hetenként egyszer rendel Bácsalmáson. A rendelőintézet igazgatója — természetesen — nem értett ezzel egyet, s egymás után kereste föl az illetékeseket: a kórházigazgatót. a bajai rendelőintézet vezetőjét, a járási főorvost. Minden fórumon igazat adtak neki, sőt kijelentették: erre — mármint a szakorvosi órák szántanak csökkentésére — nem adtak engedélyt. Dr. Barta Imre jogosan kilincselt, védte az igazát, hiszen a heti betegforgalom megkívánta a 12 órás rendelési időt. Nyilvánvalóan attól is tartott, hogy ez az állapot konzerválódni fog. A pArtalapszervezet. a rendelőintézet pártalapszerveze-' tének titkára dr. Száhl Imre, természetesen tudott erről a visz- szásságról és árból is, hogy intézkedés nem történt az eredeti szakrendelési órák és napok visz- szaállítására. Ezért a pártalap- szervezet vezetősége úgy döntött: jelzi ezt á községi pártbizottságnak és kérik a gyors intézkedést. A rendelőintézetben dolgozó kommunisták is úgy vélték, kevés az az" idő, amit ott töltenek a szakorvosok. (Zárójelben jegyezzük meg, a szemész szakorvosok munkájával elégedettek, sőt a kórház személyzeti osztálya vezetőjének tevékenységéről igen elismerően nyilatkoztak.) A bácsalmási községi pártbizottság úgy ítélte meg, hogy hatáskörét túllépi ez a jelzés, s ezért továbbították azt a felsőbb párt- szervezethez. Miközben az egészségügyi Vezetők egyezkedtek, a rendelési idő egy napra zsugorodott. Dr. Barta Imre nem minden ok nélkül tartott attól, hogy a sok bába közt elvész a gyermek, azaz a felelősség, s az intézkedés áthárítgatása miatt a szakrendelési órák száma a felére csökken. Emiatt kereste fel a bajai párt- bizottság titkárát. Várnagy Istvánt, aki személyes beszélgetések után, ismerve a szemészorvos- hiányt, a nagy leterheltséget, a bácsalmási rendelőintézet gondjait, javasolta: ideiglenesen nyújtott műszakban egy napon legyen szemészeti szakrendelés. A SZEMÉSZ FŐORVOS. Dr. Vass Zoltán, az orvostudományok kandidátusa, a bajai kórház szemészeti osztályvezető főorvosának véleménye szerint a bácsalmási intézet szemészeti szakrendelője korszerű műszerekkel felszerelt, de a járóbeteg-ellátáshoz — s ebben a közös az álláspontja dr. Barta Imrével — egy szakorvos kellene, aki egy-kétnapos kórházi munkája mellett — szaktudásának szintentartásához ez fontos — 2—3 napon- elvégezhetné a bácsalmási betegek vizsgálatát, kezelését. A szakrendelési napok számának csökkentése .mindenkit kellemetlenül érintett, de szükséges volt, hiszen a korábbi 32-ről 55- re nőtt a szemészeti osztály ágyszáma, de az öt orvos maradt, sőt, egyikük megbetegedett. Az1 alapvető ok ez volt, amiért csökkenteni kellett Bácsalmáson a rendelési napokat. A kórház szemészeti osztályának el kell végeznie emellett a fekvőbetegek szemészeti konzíliumát, a kancsal gyermekek gondozását, az ambuláns rendelést, s egy szakorvosi állásuk betöltetlen. A tényékhez tartozik az is, hogy szemész szakorvosból országos a hiány, a pálya elnőiesedett — ez önmagában visszatérő gondot jelent —, s ennek ellenére a múlt évben 1407 szemműtétet végeztek, s 100 műanyag szemlencsét ültettek be. Az utóbbi operációk a szemészfőorvos véleménye szerint nem befolyásolják sem a járó-, sem pedig a kórházi betegek időbeni ellátását. A MEGOLDÁS. Várnagy István személyesen kérte h különben egymást nagyra becsülő főorvosokat, oldják meg közös erőfeszítéssel ezt a problémát. A megállapodás szerint — ezt a bácsalmási rendelő- intézet igazgatója és a szemészeti osztályvezető főorvosa is elfogadta — ideiglenes jelleggel, őszig a bácsalmási szemészeti szakrendelés egy napon lesz hat vagy több órában, a betegek számától függően. A lényeg az — mutatóit rá Várnagy István —, hogy a betegellátásban ne legyenek döccenők sem Bácsalmáson, sem Baján, de természetesen a kórházban sem. Hangsúlyoznánk a megállapodás ideiglenes voltát, s ígéretünkhöz mi is tartjuk magunkat: egy év múlva ismét meghallgatjuk az érdekelteket. Gémes Gábor Mi legyen a Centrumban? Bár beharangozénkban annak idején négy lehetőségei vázoltunk az olvasók előtt, amint az várható volt: a közvélemény két nagy táborra oszlik. A legutóbb megszólalók egyöntetűen a teraszos irodalmi kávéház (házasítva képtárral, esetleg kisebb kultúrclkkboltokkal), mellett törtek lándzsát. Szívesen szentelünk tehát teret most a másik népes csoportot képviselők véleményének is. A kérdés még mindig kérdés; egyelőre semmi sincs eldöntve! DR. KIRÁLY LÁSZLÓ, a kecskeméti kertészeti főiskola tanszékvezető tanára: — Nemcsak mai, évekkel ezelőtti állapotától figyelemmel kísérem ezt a vitát. Megvallom: amikor első ízben fölvetődött, hogy oda kerüljön a könyvtár, engem is mellbevágott. Mert addig én is kerthelyiségben, kávé- házban,- ilyesmiben gondolkodtam. Most viszont már meggyőződésem. hogy ez a legokosabb elgondolás. Még azon az áron is, hogy a következő 10—15 évben nem épül meg az új megyei könyvtár. Az ezredfordulóig igenis megoldaná a város gondjait, mivel eddig is tulajdonképpen csak a kecskemétiek látogatták. A régit meghagyhatnánk a kutatóknak, a Centrum épületében pedig kölcsönzés, folyóirat-olvasás, irodalmi rendezvények lehetnének. És ez nem zárja ki a presz- szót sem, úgy értem: valamelyik sarokban, oldalszárnyban. Ami a külső esztétikumot illg- ti. ha valaki kukucskált már be az utcáról szabadpolcos, kulturált könyvtárterembe, bizonyíthatja: igazán kellemes, szép látvány. És azzal is egyet tudok érteni, hogy a kirakatokban rendszeresen képzőművészeti alkotásokat mutassanak be. Egyébként az Aranyhomok cukrászdáját is afféle irodalmi jelleggel hozták létre. És ott van a Tudomány és Technika Házában egy zártkörű, intim értelmiségi klubféle, szerintem a kettő teljes mértékben kielégíti az igényeket. TÓTH PÁLNÉ, meó-csoport- vezető, BRG: — Ha megengedi, tizenegy fő, a Jedlik Ányos szocialista brigád nevében nyilatkozom: munkatársaimmal mi a D változatra adjuk voksunkat (sőt, tizenegy éves nagyfiam szintén ezt akarja). Ügy látjuk: a könyvtár olyan szörnyű helyzetben van, annyira nagy a zsúfoltság, hogy egyre kevesebb embert bír kiszolgálni, lassan csak raktár lesz, de annak is kicsi. Ne haragudjon meg senki, de egy ilyen intézménynek mégiscsak a városközpontban van a helye, nem telepíthetjük ki valamelyik peremkerületbe. A portálok üvegtáblái mögött el tudom képzelni a legújabb kiadványokat. figyelemfelkeltők gyanánt. Mellesleg: olyan őrült nagy idegenforgalom nincs azért még Kecskeméten, hogy komolyabb bajokkal küszködjön a vendéglátás. Csak be kell nézni délelőttönként az Aranyhomok presszójába, alig lézengenek ketten-hárman. Persze, egy Bilvaxszerű kávéház nem rossz ötlet, ahol ugye kevés pénzért is szívesen látnák a vendéget, ahol lehetne pipázgatni,' beszélgetni, nézelődni, vagy akár újságokat böngészgetni. De ha a kettőt egymással összevetve súlyozni kell, mindenképp a könyvtár javára billen ki a mérleg nyelvé. URBÁNNÉ JANKAY ÉVA magyar—angol szakos tanár, Bányai Júlia gimnázium: Az Új jogszabályokról Árvízi szükségtározók Megjelent a Minisztertanács rendelete az árvízi szükségtározók létesítéséről, felhasználásáról és az elárasztással keletkező károk megtérítéséről. A jogi szabályozást indokolja, hogy még hosszú ideig szükség lesz ilyen tározók felhasználására, mert segítségükkel elejét vehetik annak, hogy az árvíz népes településeket öntsön el, vagy nagyobb kárt okozzon a nemzeti vagyonban. A szükségtározót — amint a rendelet meghatározza — a településektől távol, gyéren lakott vagy lakatlan és a mezőgazdasági hasznosításban is- kevésbé értékes területen létesítik, s a töltés átvágásával, megnyitásával ebbe engedik be a magas árhullámból megcsapolt vizet, hogy a folyó többi szakaszain tehermentesítsék a töltéseket. Az árvízi szükségtározókat azoknál a kisebb f oly óknál alakítják ki, amelyeknek árvízvédelmi töltései még nem eléggé magasak és erősek ahhoz, hogy a szokásosnál magasabb és tartósabb árhullámok esetén is kellő biztonságot nyújtsanak. A szükségtározó tehát átmeneti megoldás, amelyet azonnal megszüntetnek, ha a tel— Lehet, hogy elfogultnak és siránkozónak tart. tényleg hiányzik egy irodalmi és nem kocsma- jellegű, hangulatos szórakozóhely is, ám egy* százezres lélekszámú városban sokkal inkább alapkövetelmény egy tisztességes, normális könyvtár. Márpedig ami most van, az nem az. Abszolút kicsi és ilyen formában egyszerűen ' használhatatlan. Az olvasók száma meg egyre nő, és bizony zavarjuk egymást. Olyannyira, hogy néha csak elviselhetetlen tülekedés árán jutunk a keresett kötetekhez. A két olvasóterem is — nyilván a helyszűke miatt — szabályos átjáróház, ott elmélyültebb munkát végezni képtelenség. Ne haragudjon, és bosszantónak tartom, hogy bizonyos szak- és szépirodalomra sokszor egy hetet. de legalábbis három-négy napot kell várakozni, ennyi időbe telik ugyanis, míg előkerítik azokat a távoli raktárakból. És hányszor előfordul, hogy sürgősen, pillanatok alatt kell utánanézni valami fontos forrásműnek?! — Tanítványaink félig-meddig kutatómunkát is folytatnak a könyvtár részére: segédkeztek Kecskemét jelesei bibliográfiájának elkészítésében, most pedig a Kecskeméti Közlöny képanyagait dolgozzák föl. Lassacskán haza kell hordaniuk az archív példányokat, mert nem férnek asztalhoz. Még szerencse, hogy bízvást támaszkodhatnak a felkészült és jól tájékozott könyvtárosokra, különben még nehezebb lenne a dolguk. DR. LOVAS BÉLA főiskolai tanár, GAMF: — El tudom képzelni a kettő kombinációját. Egy nosztalgia-ká- véház. ahol tényleg kávézni, fagy- laltozni lehet — a sör nem hiányzik és a tömény sem —, ugyanakkor feltétlenül kell. hogy legyen valami irodalmi színezéte, valamilyen köze a kultúrához. A klasszikus értelemben vett, Karinthy, Kosztolányi nevével fém-' jelzett, nyilvános helyekre'vágyakozom, amikről mostanában Tabi László is álmodozik. A szegedi Virág cukrászdát vagy a budapesti Lukácsot, Zserbót hoznám föl megközelítő példaként. Az épületbelső másik része a folyóirat- és szakkönyvolvasóknak adhatna otthont, mintegy a könyvtár kihelyezett részlegeként. Sokaknak valósággal elérhetetlenek bizonyos műszaki-tudományos. és művészeti kiadványok, orgánumok — itt az égvilágon mindent meg lehetne találni. Nem egy ilyen búvárkodásra alkalmas, csöndes fészekre gondolok, hanem ahol asztaltársaságok alakulhatnak ki, ahol beszélgetni, vitatkozni lehet. Mindenképpen szellemi centrumot szeretnék itt látni. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy valami mellé le lehessen ülni. Ügy érzem: a nagy megyei könyvtárnak az ügyét külön kellene kezelni és főleg: komolyan venni! K. F. jes biztonságos töltés építése befejeződik. Árvédelmi töltéseinknek, azonban csaknem a félénél van még pótolnivaló, ami várhatóan több évtizedig tart. A rendelet egyebek között intézkedik arróL hogy a szükségtározó céljára kijelölt területen csak a vízügyi hatóság hozzájárulásával szabad épületet elhelyezni, illet területfelhasználási és építési engedélyt adni. Ha a magas áradás miatt a szükségtározó felhasználására várhatóan sor kerül, akkor ennek előrelátható időpontjáról értesíteni “kell az érdekelteket, hogy a károk csökkentése érdekében gondoskodhassanak a lábon álló vagy betakarított termé- “ nyék és egyéb javak mentéséről. A szükségtározó elöntött területén bekövetkezett teljes kár megfizetéséről az érintett vízügyi gazdaság gondoskodik, de nem kell megfizetni a kárnak azt a részét, amely a biztosítási szerződés alapján megtérül a károsultnak. A rendelet a mezőgazdasági üzemeket arra ösztönzi, hogy a tá- ‘rozó vizének leeresztése után másodvetéssel vagy egyéb módon csökkentsék a kárt. Ennek elmulasztása esetén ugyanis nem kapnak térítést a kárnak azért a részéért. amelyet kellő mezőgazdasági hasznosítással pótolhattak volna. (MTI)
