Petőfi Népe, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-25 / 96. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1982. április 25. HETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Münchenben megkezdődik a nyugatnémet szooiáldemokra- ták kongresszusa — Az Arab Liga főtitkára sikertelenül próbál közvetíteni a szíriai—iraki viszonyban — Az egyiptomi külügy­miniszter Izraelben. KEDD: A KGST végrehajtó bizottságának ülése Moszkvában — Szov­jet—japán kerekasztal-értekezlet Tokióban — Argentína az Amerikai Államok Szervezetének öszehívását kéri a Falkland- (Malvin-j válságban. SZERDA: A Jaruzelski tábornok vezette lengyel párt- és állami kül­döttség Budapesten — Mengisztu etióp államfő Adenbe látogat — A Biztonsági Tanácsban amerikai vétó akadályozza meg a jeruzsálemi lövöldözés elítélését, izraeli gépek súlyos légitáma­dást intéznek Dél-Libanon ellen, az izraeli kormány a Sínai-fél- szigel kiürítése mellett dönt. CSÜTÖRTÖK: Lenin emlékünnepség Moszkvában — Reagan ismét kitérőleg szól a csúcstalálkozóról — A LEMP KB ülése — Vá­lasztások Malaysiában PÉNTEK: Iránban Sariat-Madarit megfosztják az ajatollah címtől — Francia—szíriai viszály a párizsi merényletek nyomán — A ma­gyar diplomácia aktivitása: Mitterrand francia elnök Aczél Györgyöt, Koivisto finn államfő Púja Frigyest, Shagari nigériai elnök Ábrahám Kálmánt fogadja — Harcok Salvadorban — Az amerikai alelnök Tokióban SZOMBAT: Washingtonban tárgyal a brit és az argentin külügymi­niszter, az első angol hadihajók megérkeznek a dél-atlanti tér­ségbe A hét három kérdése: Milyen új állásfoglalásokra került sor egy szovjet—amerikai csúcstalálkozó lehetőségével kapcsolatban? Washingtonban is, Moszkvában is újabb állásfoglalásokra került a héten egy lehetséges szovjet— amerikai csúcstalálkozóval kap­csolatban sor. A nézetek egyelő­re nem közeledtek egymáshoz, ugyanakkor világosan kirajzolód­hatott a két, különböző megkö­zelítési mód. Reagan elnök, majd | kijelentéseinek értélmezőjeként Weinberger hadügyminiszter vál­tozatlanul úgy ■nyilatkozott:' hogy ' júniusban, ha Leonyid Brezsnyev részt venne New Yorkban a le­szerelési kérdésekkel foglalkozó ENSZ-közgyűlésen, mód nyílna egy rögtönzött, nem hivatalos magas szintű összejövetelre. Nem is csúcstalálkozóra, hanem afféle csúcsbeszélgetésre. Ezt esetleg ősszel — ennyiben Washington továbbmenni látszott — követhet­né egy hivatalos csúcsértekezlet. Ezek az amerikai javaslatok két vonatkozásban is ellentmondáso­sak. Egy nagy ország vezetőjének utazási naptárát általában jó előre megtervezik, s nem volt szó ez­úttal New York-i útról, Leonyid Brezsnyev az első hasonló jellegű ENSZ-ülésszakon sem vett részt. (Ugyanis éppen akkor fogadott el a NATO washingtoni összejöve­tele egy fegyverkezési programot, s a nyugati törekvések következ­tében sajnos ma sem biztat vaj­mi sok reménnyel a világszerve­zet egyébként önmagában jelen­tős fóruma.) Több, mint ésszerű­nek tűnik az a követelmény is, hogy a jelenlegi körülmények kö­zött „semleges pályán” rendezzék meg a szovjet—amerikai talál­kozót; Helsinki, vagy eppen Genf erre alkalmasnak mutatkozik. Igaz, ezek a protokolláris és egyéb kérdések komoly, kézzelfogható eredmények ígéretében áthidal­hatók lennének. A megromlott légkör és a megnövekedett fe­szültség minderre azonban alig­ha adna módot: akkor pedig mi értelme lenne egy terméketlen vitának, magas szintű szóváltás­nak, a csúcsremények eljátszásá­nak? Moszkvában, a Lenin-emlékün- nepségen, a Brezsnyev jelenlété-.' ben beszédet mondó Jurij Andro­pov ezért hangoztatta'a Szovjet­unió készségét a valóban konst­ruktív párbeszédre, az egyenlő biztonság elvei alapján, s ennek legjobb formája egy megfelelően előkészített őszi csúcstalálkozó lehetne. A csúcstalálkozók az ed­digi tapasztalatok szerint is ak­kor vezethetnek eredményre, ha kölcsönös érdekű megállapodások, kompromisszumos egyezségek születhetnek. Ezeket viszont nem iehet rögtönözni, ehhez a megfe­lelő előmunkálatok egész sora szükséges. Egy őszi csúcstalálkozó időpontjának kitűzése, annak elő­készítése, a legfontosabb témák előtérbe állítása kétségkívül már most javíthatná a kapcsolatokat,- legalábbis megállíthatná azok további romlását A kérdések kérdése tehát úgy hangzik: akar p komoly csúcstár­gyalásokat a washingtoni vezetés, vagy e’eve elfogadhatatlan, alibi- javaslatokkal él? A Reagan-ad- minisztráció eddigi szavai és tet­tei kevés reménnyel kecsegtet­nek, ám arról sem feledkezhetünk meg, hogy éppen ezekben a na­Camp David mérlege • Argentína a jelentések szerint már kb. 10 ezer főnyi hadsereget állomásoztat a Falkland- (Malvin-) szigeteken. Képünkön: őrt álló argentin katonák Port Stanleyben, a főváros kormányzósági épületé­nek bejáratánál. de csak elnöki nyilatkozat for­májában ítélte el. Szavazás ese­tén ugyanis megint vétót emelt volna az Egyesült Államok, amint azt a hét elején, a jeruzsálemi mecset-lövöldözés vitájában tet­te. A szerdal bombázással szinte egyidőben ülésezett az izraeli kor­mány, s véglegesen eldöntötte a Sinai-félsziget megszállt terület- sávjairól történő kivonulást, amelynek a mai napon kell befe­jeződnie. Erőszakkal eltávolították a tiltakozó fanatikusokat, akik — korábbi bejelentésüktől eltérően — mégsem követtek el kollektív öngyilkosságot. A mára esedékes új határvonal azonban még min­dig nem végleges, az utolsó rész* letvd.ták miatt többször megsza­kadtak a tárgyalások, egy-két négyzetkilométer sorsáról még nem határoztak. Miért fosztották meg Sariat-Madarit vallási rangjától? Az iráni siíta egyházban mint­egy 180 ezer mullah (pap) tevé­kenykedik, tízezerre tehető a hod* zsatoleszlámok, ezerre az ajatol - lahok és hed- (al) ajatollahok szá­ma, s csupán hat ajatollah ősz- mát, vagyis nagy ajatollahot is­mernek. Ezek egyikét, Sariat-Ma­darit, az Azerbajdzsánban élő tö­rök kisebbség 77 éves legfőbb ve­zetőjét megfosztották ajatollahi 'Címétől és háziőrizetbe vették. Az indokot az államellenes összees­küvés miatt néhány napja letar­tóztatott volt külügyminiszter, Gotbzadeh vallomása szolgáltatta. A siíta hierarchia csúcsán nem újkeletűek ezek az ellentétek. A száműzetésben levő Khomeini a sah megdöntését követelte, míg a qumi szent városban maradó Sa- riat-Madari a sah rendszerén be­lül kívánt reformokat elérni. A forradalom győzelme után is ál­landó viták voltak a siíta egyház első és második méltósága kö­zött: Sariat-Madari támadta a Khomeininek rendkívüli felhatal­mazást biztosító alkotmányt; kü­lön iszlám pártot szervezett; bi­zonyos területeken együttműkö­dött az ellenzékkel. Ez a konf­liktus teljesedett most ki, jelezve törésvonalakat a papi vezetésben, a újra igazolva az igazságot, hogy mennyire nem egyszerűek a for­radalmi átalakulásban levő fejlő­dő országok belpolitikai viszony­latai. Réti Ervin • A Sinai-félszigeten egyes iz­raeli létesítményeket már nem­zetközi ellenőrző csoportok vettek át. Képünkön: egy holland és egy ausztrál főtiszt az eitami légi- támaszponton. pókban zajlott le, több milliós részvétellel, az eddigi legkiter­jedtebb atamfegyverkezés-ellenes tiltakozás az Egyesült Államok­iban; új erőre kapott a békemoz­galom Nyugat-Európában; az Egyesült Államok szövetségesei­nek egy része is elhatárolja ma­gát a hidegháborús irányzatok­tól — s ami a leglényegesebb —, Washington is felismerhette, hogy nem képes megváltoztatni a vi­lág, alapvető egyensúlyi képleteit. Ezek olyan tényezők, amelyek ' kétségkívül hozzájárultak Reagan kényszerű taktikázásához, s nem elképzelhetetlen, hogy jobban a realitások irányába kényszerítik Melyek a közel-keleti válság legújabb fejleményei? Rendkívül bonyolult módon, sok szálon zajlott a héten a közel-ke- .leti válság. Miután kiterjedt liba­noni belharcok után kedden si­került tűzszünetet kötni, szerdán izraeli bombatámadásokat intéz­tek a palesztinok által lakott dél­libanoni területek ellen, s ezzel az első valóban komoly harci cselekményt követték el a tavaly júliusban megvalósított fegyver- nyugvás óta. (Izrael azzal indo­kolta a támadást, hogy állítólagos palesztin akna áldozata lett egy izraeli katona. Csakhogy a kato­na halála libanoni területen tör­tént,' a jobboldali Haddad őrnagy államocskájában, tehát a tűzszü­net megsértése ezzel a behatolás­sal kezdődött.) A Biztonsági Ta­nács napirendre tűzte a támadást, Együttműködés a békéért Azzal a meggyőződéssel térünk haza, hogy azok a fontos teendők, amelyekről tárgyaltunk, meg is valósulnak. Kádár János mond­ta ezt Helmut Schmidt kancel­lárnak 1977. júliusában, első bon­ni útja befejeztével. Most az MSZMP KB első titkárának NSZK-beli látogatása alkalmat kínál, hogy a két politikus meg- ! vizsgálja, így történt-e. A mérlegkészítés, a további teendők meghatározása azért is fontos, mert két különböző társa­dalmi rendszerű államról van szó: egyikük a Varsói Szerződés, másikuk a NATO tagja. Mégis egyet lehet érteni a kancellárral, aki még régebben így fogalma­zott’: viszonyunk a körülménye­ket figyelembe véve, a lehetősé­gekhez mérten — példás. Mind­két fél a helsinki szellem meg­valósulásának tekinti Magyaror­szág és az NSZK kapcsolatainak ápolását, fejlesztését. Pedig ezt a nemzetközi helyzet az utóbbi időkben nem könnyíti meg. Tíz esztendő alatt kereskedel­mi forgalmunk a tízszeresére nőtt. Az NSZK a tőkés világban első, világviszonylatban a Szovjetunió után a második legjelentősebb partnerünk; mi pedig a Szovjet­unió után második helyre léptünk elő az NSZK szocialista üzletkö­téseit illetően. E cserekapcsolat nemrég lépte át az évi négymil- liárd márkás határt. Érdemes megjegyezni, hogy éppen most, a nemzetközi gazdasági válság, a visszahúzódások, . az értékesítési nehézségek idején növekedni tu­dott a magyar—NSZK forgalom, erősödött az ipari-pénzügyi együttműködés. S ha az ottani nagyvárosokban lezajlott sikeres magyar hetekre, és a nálunk be­mutatkozó nyugatnémet művé­szekre, tudósokra gondolunk, megállapíthatjuk, hogy jól fejlőd­nek kulturális kapcsolataink is. Ehhez mindkét fél igyekezete, jó­akarata és érdekeltsége kellett, és kell ma is. Csakhogy a kétoldalú kapcso­latok nem légüres térben formá­lódnak, hanem a mindenkori ál­talános nemzetközi légkör függ­vényeként, Márpedig az elmúlt években erősen lehűlt a kelet— nyugati viszony, az Egyesült Ál­lamok — az NSZK elsőszámú szövetségese —, élesen szovjet- és kommunistaellenes vonalra tért. Fontos fegyverkorlátozási tárgyalások szakadtak meg, illet­ve topognak egyhelyben. A szank­cionálás és a bojkott módszere lett úrrá néhány nyugati kor­mány gondolkodásmódjában és gyakorlatában. Természetesen eleve különbö­ző hazánk és az NSZK álláspont­ja is egy sor nemzetközi kér­désben. Ennek ellenére — sőt éppen ezért —, különös jelentő­ségű az újabb Kádár—Schmidt találkozó. Minden véleményelté­rés mellett, az NSZK szociálde­mokrata—szabaddemokrata kor­mánya olyan tárgyaló fél, amely kész az együttműködésre, nem helyesli „a megtorlások” politiká­ját, becsüli és meg akarja őrizni (saját érdekében is) az enyhülés, a kelet—nyugati együttműködés eredményeit. Magyarország pedig ott volt az európai enyhülés kez­deményezői között, s szocialista külpolitikájához híven továbbra is együttműködésre törekszik. Különösen most, a külpolitikai nehézségek és veszélyek közepet­te tartja ezt fontosnak. Hazánk kis ország, de mint a szocialista közösség tagja, tekin­télyt vívott ki magának. Feszült­ségektől terhes világunkban ezért is van jelentősébe annak, hogy az NSZK és Magyarország veze­tői építő eszmecserét folytatnak egymással, egyaránt szolgálva sa­ját érdekeit és a nemzetközi kap­csolatok erősítését. Tatár Imre 1982. ÁPRILIS 26-ÁN, hétfőn, nulla órától kezdve a Sinai-fél­sziget teljes egésze tizenöt év múltán ismét egyiptomi szuvere­nitás alá kerül. A Camp Davld-1 keretmegállapodásokban foglalt egyiptomi—izraeli különbéke vég­rehajtását lezáró aktussal minden jel szerint nemcsak Egyiptom és Izrael viszonyában, de a közel- keleti válság történetében is új fejezet kezdődik. A jelenlegi új helyzetet a szer­ződő felék, s elsősorban a Camp David-i „teljes jogú partner”, az Egyesült, Államok szempontjából a következő elemek jellemzik: CAMP DAVID vívmányaként Washington, mint az egyezmé­nyek védnöke, tartósnak ígérkező katonai jelenlétét biztosíthatja a stratégiai fontosságú Sinai-félszi­geten. Washington közel-keleti kato­napolitikai koncepciójának támo­gatása fejében Izrael és Egyip­tom az amerikai (katonai és gaz­dasági) külföldi segélyprogram oroszlánrészén, mintegy Ötmllliárd dolláros alapon osztozkodik. Ket­tejük' közül a kivételezett válto­zatlanul Izrael. Az Egyesült Államok számára Camp David vitathatatlan hátrá­nya ugyanakkor annak. az arab világ úgyszólván egészére gyako­rolt elidegenítő hatása. EGYIPTOM Camp Davidnek köszönhetően vérontás nélkül visszaszerezte az 1967-es hábo­rúban elvesztett darabját, a Si- nai-félszigetet. Sinai visszaszer­zésének politikai súlya természe­tesen számokkal nem mérhető. Magától értetődik, hogy a félszi­get gazdasági kincsei — köztük a volt megszálló hatalom által fel­tárt kőolaj — ezentúl az egyipto­mi államkasszának hoznak hasz­not. A legnagyobb ár, amit Kairó Camp Dávidért^ fizetett: a termé­szetes arab közegből való kitaszí­tottság. Ami Izraelt illeti. Camp David révén feladta az általa megszállt legnagyobb kiterjedésű (gyéren lakott) arab területét, s semlege­sítette ■ a korábban legveszélye­sebb, déli frontot. Saját értelme- mezése és akciói tanúsága sze­rint egyúttal szabad kezet kapott a többi (palesztinok lakta) aráb terület kezelésére, beleértve a szu­verenitás kiterjesztését e terüle­tekre. A legnagyobb arab frontállám kikapcsolása nyomán véghezVitte a — közel-keleti háborúkat ki­véve — legsúlyosabb arabellenes agresszióit: 1978. tavaszán (azaz Jeruzsálem de jure annektálását, 1981. tavaszán a Bagdad melletti atomreaktor lebombázását, ugyanezen év telén a szíriai Go- lan-fennsík bekebelezését. AZ EGYIPTOMI—IZRAELI­AMERIKAI — tárgyalásokon az izraeli fél több ízben jelezte: az .„autonómia" számára nem lehet több, mint a szóbanforgó terüle­tek lakosainak adminisztratív ön­igazgatása. Az önrendelkezés Iz­rael szemében ugyanakkor azt jelentené, hogy a történelmi Pa­lesztina ez idő szerint „csak” megszállt (azaz még nem annek- tált) körzeteinek lakói lemonda­nának az igazi önállóságról. Ezt az értelmezést az arab világ rea­gálására való tekintettel Egyip­tom sem fogadhatja el. Camp David egyik felének si­kerre vitele a másik rész össze­omlását vetíti előre, minthogy az aláírók egymástól eltérő érdekek­től vezérelve kötötték meg az egyezményt — ami annak az ál­talános rendezést taglaló részét illeti. De mert a palesztin autonó­miáról tárgyaló feleket köti az aláírás, az egyezmények halála feltehetően nem következik be egyik napról a másikra. Az egyip­tomi és az izraeli nézetek köze­ledésének korábban sem volt — s most még kevésbé van — esé­lye, s más arab felek csatlakozá­sa a tárgyalási folyamathoz ma illuzórikusabb. mint valaha volt. Camp David agóniája, ahogy azt a Sinai kiürítéséről szóló, leg­utolsó izraeli kormányszintű ál­lásfoglalás napján, szerdán a li­banoni palesztin célpontok ellen indított agresszió jelképesen mu­tatja. gyilkos folyamatnak ígér­kezik. ÜNNEPSÉGEK KEZDŐDNEK Kodály a Szovjetunióban Jurij Bafabas, a Szovjetunió kulturális miniszterének első he­lyettese pénteki moszkvai sajtó- értekezletén elmondotta, hogy a Kodály-évforduló központi ünnep­ségét a konzervatórium nagyter­mében megrendezendő hangver­seny teszi teljessé, és az ének- és zenekarok műsoraiban máris egyre több Kodály-mű szerepel. Kodályt nemcsak mint zeneszer­zőt, hanem mint a zene — és ezen belül a kórusművészet — nagy propagandistáját és mint ze­nepedagógust is nagyra becsülik a Szovjetunióban. Béke- és barátsági hónap • Münchenben tartotta kongresz- szusát a nyugatnémet Szociálde­mokrata Párt. Képünkön: Helmut Schmidt kancellár a tanácskozá­son. (Folytatás az 1. oldalról.) A fővárosi, megyei kezdemé­nyezések nyomán formálódott program ünnepélyes megnyitóját május 7-én az Országos Béketa­nács elnöksége, valamint az euró­pai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottsága a Par­lamentben rendezi meg. Ugyan­ezen a napon az OBT vezetői, a társadalmi és 'tömegszervezetek képviselői elhelyezik az emléke­zés virágait a Szabadság téri Szovjet Hősi Emlékműnél. A béke és barátsági hónap nyitó- eseménye egyben az európai hét kezdetét is jelzi majd: ez utóbbi rendezvénysorozattal a kontinens biztonságát fenyegető veszélyre kívánja felihívni a figyelmet az OBT. A békéért folytatott küzde­lem középpontjába szükségszerű­en került Európa: a fegyverkezé­si hajsza fokozódása, az új tö­megpusztító eszközök gyártása és rendszerbe állítása, s a korláto­zott atomháború lehetőségének hamis és veszedelmes amerikai elmélete éppen a csaknem négy évtizedes európai békét teszi a leginkább törékennyé. Ezért a hazai békemozgalom is minden eddiginél szélesebb össze­fogást keres, folyamatos párbe­szédet, együttműködést, közös fellépést, sürget kontinensünk va­lamennyi békeszerető erejével. Ennek az összefogásnak cselekvő részesei lehetnek az újonnan szerveződött, s fnlnd többeket moz­gósító nyugat-európai békemoz­galmak is. E törekvéseket tükrözi majd az európai hét központi eseménye, A békeerők mozgósítása a fegy­verkezési hajsza megállításáért elnevezésű országos konferencia, amelyet május 12-én Békéscsa­bán rendez az OBT a TIT-tel, az európai biztonság és .együttműkö­dés magyar nemzeti bizottságával és a Magyar ENSZ-társasággal közösen. S ugyancsak az atom­fegyvermentes Európa megterem­tésének közös óhaja ,ad jó alapot ahhoz a párbeszédhez, amelyre a hét zárásaként Sopronban kerül sor: az osztrák—magyar leszere­lési fórumon a két ország béke­mozgalmainak, társadalmi erői­nek képviselői, szakértői vesznek részt. Több külföldi kezdeménye­zésbe is bekapcsolódik az OBT; így hazánkon is áthalad majd a Görögországból kiinduló béketú­ra, amely New Yorkba viszi el az olimpiai lángot. Emellett a skan­dináv női és békeszervezetek több országba is ellátogató csoportját várják Magyarországra. Ezúttal is lesznek küföldi résztvevői a hagyományos börzsönyi nemzet­közi Zamenhoí-békemenetnek az eszperantisták demonstrációjá­nak. iMiként a béketanácsnál hangsú­lyozták: a hónap rendezvényei egyben az ENSZ-közgyűlés nyári rendkívüli leszerelési ülésszaká­nak társadalmi előkészítését is szolgálják, s a gyűléseken, fóru­mokon adnak tájékoztatást az új szovjet békejavaslatok jelentősé­géről, a szocialista közösség bé­keprogramjáról. A hónap programja jelzi azt a szándékot is, hogy a fiatal nem* zedék mind szélesebb rétegéit vonja be tevékenységébe a béke­mozgalom. A hónap egyik ki­emelkedő eseménye lesz május 9-én a Budapesti Sportcsarnok­ban az a gyermek- és ifjúsági nagygyűlés, amelyre 15—18 ezer fiatalt várnak a fővárosból és az ország más részeiről. Az értelmiségiek közéleti rész* vételére, példaadó állásfoglalásá­ra is számít az QBT; s nemcsak előadások közreműködőiként, fó­rumok vitavezetői'ként. Felelősség a hazáért, az emberiségért cím­mel például májusban írótalálko- zóra is sor kerül. A hónap záró­eseményeként pedig a Magyar Tudományos Akadémián rendez­nek találkozót, tudományos éle­tünk, s a különböző művészeti ágak kiemelkedő képviselőinek részvételével. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents