Petőfi Népe, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-25 / 96. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVII. évf. 96. szám ÁrS! 1»40 Ft 1982. április 25. vasárnap DOKUMENTUMOK, NÉPRAJZI TÁRGYAK Kiállítás a tanyavilágról • Romany Pál megnyitja a kiállítást. Kádár János hétfőn a Német Wm Szövetségi Köztársaságba utazik Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára Helmut Schmidt szö­vetségi kancellár meghívá­sára április 26-án, hétfőn a Német Szövetségi Köztársa­ságba utazik. (MTI) Camp David mérlege Z. oldal Beszélgetés dr. Greiner Józseffel, a megyei bíróság elnökével 3. oldal Magazin az építkezésről 4. oldal Művészeti élet Baján 5. oldal Május 1-re készülünk EGYMÁST SEGÍTVE A TAVASZI MUNKÁBAN Több műszakban vetik a kukorica A kalászosok lejtrágyázása után a vegyszeres gyomirtást végzik Borota határában. (Pásztor Zoltán felvétele) A megkésett tavasz, a szokásos­nál hűvösebb időjárás ellenére, a gyorsabban melegedő talajokon helyenként sorol a korai ülteté- sű burgonya, a tavaszi kalászos és a magborsó. Annak rendje, módja szerint került földbe a lucerna és a cukorrépa magja is. Utoljára 1960-ban vetettek Bács- Kiskun megyében 7 ezer hektár­nál több cukorrépát. Az idén a két évtizeddel előbbi vetésterü­letet is megfejelték pár száz hektárral, mert gazdaságos a ré­pa termesztése. Felsőszentiván határában Taj- zán Ferenc, Markovid Dezső, Lugosi József traktorosok a 400 hektár cukorrépát vetették el leg­először a termelőszövetkezet föld­jén. Olyan gondosan és szakér­telemmel dolgoztak, hogy a leg­jobb feltételt teremtsék meg az értékes növény fejlődésére, a majdani eredményes betakarítás­ra. Tavaly is ugyanekkora volt a felsőszentiváni határban a cu­korrépa vetésterülete, 53,4 tonna termett hektáronként, amiből több mint 3,3 millió kilogramm cukrot készíthettek a Mátravidé- ki Cukorgyárak. A kukoricából évek óta 8 ton­nát meghaladó átlagtermést si­került elérniük a pontos munká­val, céltudatos tervezéssel. A cu­korrépával megkezdett, a szójá­val, a napraforgóval folytatott ve­tést az 1200 hektáros kukorica­földön, a közeli napokban fejezik be. A megye legfőbb takarmányter­mő táján, a Bácskában és a Du­na mellékén megközelítőleg 50 ezer hektár kukoricát vetnek a szövetkezetek. Ügy szervezték a munkát, hogy április végére, má­jus első napjaira mindenütt föld­be kerüljön a vetőmag. Ahol már készen vannak, onnan átirányít­ják a gépeket és a szakmunkáso­kat a közeli, vagy távolabbi gaz­daságokba. 'Mit ér az, ha bárme­lyik szövetkezet gyorsan elvet, a többi meg visszamarad? A har- tai Erdei Ferenc Tsz ezért segí­tette a vetésben a dumaegyházi Haladást, a bácsbokodi Aranyka­lász Tsz pedig a garai Vörös Csillagot. A kölcsönös segítésen kívül a nagyüzemek az alkatrészbeszer- zésben, a műszaki hibák leküz­désében is együttműködnek. Jó példa erre a BKR, amely már hetekkel ezelőtt megszervezte a vetési ügyeletet. A termelési rendszer bajai központjában, al­központjaiban történt bejelentés­re azonnal indulnak a szervizko­csik, hogy a szükséges javítást el­végezzék, az alkatrészt a hely­színre szállítsák. Az elég kedvezően telelt őszi kalászosok fejtrágyázása az előző hónapban befejeződött. Most szántóföldi és légi gépekkel a vegyszeres gyomirtás van soron. Ez a legfőbb teendő most a ka­lászosok egész vetésterületén. A gyommentes növényállomány is egyik feltétele a sikeres gabona- termesztésnek. K. A. Magyar felszólalás az ENSZ-ben A közel-keleti válság átfogó rendezésére van szükség A Kecskemét környéki tanyavilágot megelevenítő, kinagyított fo­tók fogadták a népes közönséget tegnap délelőtt a Katona József Múzeumban. Az esemény hangulati előkészítését jól szolgálta Buda Ferenc Tanya-hazám című költeményének előadása, Kiss Jenő szín­művész tolmácsolásában. Ugyanígy azok a népdalok is, amelyeket az óvónőképző intézet kórusa adott elő, Jávor Zoltán vezényletével és a Kecskemét Vonósnégyes közreműködésével. Bánszky Pál megyei múzeumigazgató köszöntötte a közönséget a nagy tetszéssel fogadott műsor után, majd Romány Pál, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának első titkára mondott megnyitó beszédet. Idézte bevezetőül Sütő András mottóként ide illő monda­tát: „Bölcsnek azt a nemzedéket lehet tartani, amely nem hiszi el, hogy az időszámítás vele kezdődik." Szerencsére — mondotta — a ma élő emberek java része hasonlóan gondolkodik. Mert nem arról van szó ebben az esetben, hogy jó-e vagy rossz-e a tanya. A tanya van. Éppen ezért nagyszerű dolog, hogy a Katona József Múzeum vállal­kozott a Kecskeméti tanyák című kiállítás megrendezésére. Jó alka­lom ez arra, hogy az érdeklődők megismerjék e nagykiterjedésű vá­ros környékét, annak népét és életmódját. A továbbiakban a megyei pártbizottság első titkára utalt arra, hogy a tanyák népe hosszú időn át kemény erőfeszítésekkel küzdött a megmaradásért. A bekövetkezett változást szemléletesen mutatja, hogy a tanyai lakosságnak immár negyvenhat százalékav munkás és negyvenkét százaléka szövetkezeti dolgozó. Ez azt jelenik, hogy nap­jainkban a tanyakérdés már nem paraszti ügy, hanem az egész tár­sa ialom ügye. A változásról árulkodik az is, hogy a megyeszékhely környékén a felszabadulás óta kilenc település vált önálló közigazga­tási egységgé. Beszéde végén Romány Pál hangsúlyozta, hogy minden okosan gondolkozó nép számon tartja, értékeli múltját és őrzi azok emlékét, akik a tájat alakították, a földet meghódították, hasznosították. Ilyen tekintetben Kecskemét igazából rangnak tekintheti agrárgazdaságát, agráriparát. A megnyitó elhangzása után a közönség megismerkedett a falakon, paravánokon és tárlókban elhelyezett írásos dokumentumokkal, egy­kori tanyákkal kapcsolatos kiadványokkal, valamint a tanyák életét szemléletesen bemutató régebbi és újabb fotókkal. V. M. Seregnyi esemény kapcsolódik ebben az esztendőben is május 1. megünnepléséhez. Politikai meg­mozdulások, felvonulások, nagy­gyűlések, köszöntők mellett vidám majálison, kulturális és sport- bemutatókon, versenyeken tölthe­tik el az ünnep napját a megye dolgozói. A rendezvénysorozat már ápri­lis 30-án este megkezdődik a jánoshalmi fáklyás felvonulással. Másnap reggel Kecskeméten az úttörő- és a munkásőrzenekar in­dulói ébresztik a megyeszékhely lakóit, majd 10 órakor a Vasút- kertben lesz a megyei nagygyű­lés. Ezt követően a szabadtéri színpadon fellép Tánczos Péter és a Kecskemét néptáncegyüttes, a hetényegyházi citerazenekar és a MÁV Tamburici együttese, utá­nuk pedig a sportolók tartanak látványos bemutatót. A vendéglátó egységek pavilo­nokat állítanak fel, s a munka­helyek is megvendégelik ünneplő dolgozóikat. Délután a csaiánosi parkerdőben és a széohenyiváros. sporttelepen a mozogni vágyók találnak maguknak hasznos el­foglaltságot, a városközpont já­rókelőit térzene szórakoztatja. Este, jó idő esetén a Vasútkert- ben szabadtéri filmvetítés, a mű­velődési központ előtti téren ha­gyományos utcabál lesz. Baja dolgozói, lakosai felvonu­lással köszöntik május elsejét, a nemzetközi munkásosztály ünne­pét, Kalocsán nagygyűlést tarta­nak, ‘-Kiskunfélegyházán és Kis­kőrösön, színes majálist rendez- • nek. A kiskunhalasiak népművé­szeti kirakodóvásár házigazdái. Ugyancsak közösen töltik az ün­nepnapot a községek lakói. Csak néhányat említünk a lehetséges programok gazdag kínálatából: Szalkszentmártonban nagygyűlés lesz, Dunavecsén felvonulnak a * helybeliek, majálisoznak a Duna- parton Harta lakói, akárcsak a soltvadkertiek a Petőfi-tónál. Ke-' célén a Sima-tó mehetl reggel 7 - órakor kezdődik a sportrendez­vény, majd folytatódnak az ese­mények horgászok és vadászok részvételével. Több helyen mun­kás—paraszt találkozókra kerül sor, kulturális műsorokra, sport- , bemutatókra várják az ünneplő közönséget. Május 1. tiszteletére új létesít­ményeket is avatnak Bács-Kis- kunban. Kiskunhalason a kőolaj- és földgázbányászati vállalat munkásszállását, Kerekegyházán iskolaépületet és tornacsarnokot, a kalocsai Széchenyi • lakótelepen 28 lakást vesznek birtokukba tu­lajdonosaik. V. T. BÉKE­ÉS BARÁTSÁGI HÓNAP A középpontban Európa biztonsága Az Országos Béke-tanács kezde­ményezésére — a mozgalom ha­gyományainak megfelelően — az idén is sor kerül politikai közéle­tünk kiemelkedő, az egész orszá­got átfogó eseménysorozatára, a májusi béke- és barátsági hónap­ra. A fasizmus felett aratott győ­zelem 37. évfordulójának jegyé­ben rendezendő program sok ez­reket mozgósító békedemonstrá­ciókat, munkásgyűléseket, a le­szerelés és a nemzetközi bizton­ság legátfogóbb összefüggéseit, s a mai világesemények hátterét feltáró fórumokat; beszélgetése­ket, baráti találkozókat egyaránt tartalmaz. A tavaszi akciók szer­vezéséből a Hazafias Népfront mellett részt vállalnak a szak- szervezetek, a KISZ, a szövetke­zetek, más társadalmi, tömeg- és rétegszervezetek, valamint az egy­házak is. Az Országos Béketanácsnál Csá­szár Tibornak, az MTI 'munkatár­sának elmondották: a hónap ren­dezvényei. kifejezik majd a hazai békemozgalom törekvéseit, a jer lenlegi nemzetközi helyzet meg­követelte feladatait. Azt a tényt, hogy a béke védelme hazánkban nemzeti ügy, hogy népünk vala­mennyi eredménye összefügg az­zal, miszerint kontinensünkön 37 éve némák a fegyverek. \ (Folytatás a 2. oldalon.)' Ilyenkor, áprilisban Európa számos városában és konti­nensünkön kívül is sokfelé megemlékeznek a testvérváro­sok napjáról. A szocialista or­szágok közössége, és ezen be­lül hazánk, különösen sokat tett a testvérvárosi mozgalom eszméinek terjesztéséért. Az intézmény, a Testvérvárosok Világszövetsége az ENSZ égi­sze alatt működik. A mozga­lom az ötvenes évek közepe tá­ján tette első lépéseit, azzal a rokonszenves céllal, hogy az emberiség békéjének szolgála­tában segítse különböző orszá­gok települései között a ba­rátság kialakulását és elmé­lyítését, mégpedig olyan fóru­mokat teremtve, amelyek ja­víthatják az együttműködés, a tapasztalatcsere lehetőségeit a városfejlesztés, a város politi­ka kommunális, városrendezé­si, kulturális és egyéb terüle­tein. Csaknem negyedszázados do­kumentumok beszélnek arról az úttörő szerepről, amelyet első szocialista városunk, Du­naújváros ebben betöltött. Az alkalom valósággal kínálta magát: új városunkra sokan voltak kiváncsiak külföldön is, volt olyan időszak, amikor alig múlt el nap anélkül, hogy ne érkezett volna küldöttség kül­földi városokból. Dunaújváros csak két évvel előzte meg Kecskemétet. A Kiskunság „fővárosa" és a szovjet Krím terület székhe­lyének, Szimferopolnak párt­ós állami vezetői, dolgozói 1960-ban nyilvánították ki szándékukat a testvéri kapcso­latok „hivatalossá" tételéről, s egy esztendővel később aláír­ták az együttműködési szerző­dést. Ma már Bács-Kiskun más városainak is van testvértele­pülésük a szocialista országok­ban. Bajának és Kiskunhalas­nak Jugoszláviában Zombor, illetve Kanizsa, Kiskőrösnek Lengyelországban Bem apó szülőhelye, Tarnow a testvér- városa. S miként Kecskemét és Szimferopol . esetében, a kapcsolatok máshol is kiter­jednek a gazdaság, a kultúra, az egészségügy, szinte az élet minden területére, Élénk az összeköttetés az ifjúsági szer­vezetek, a szakszervezetek, a párt és az állami ti ányitó szer­vek között. Említést érdemel­nek még Kecskemét kapcsola­tai a franciaországi Arcwnl- jel és az angol Coventry vá­rossal. Bács-Kiskun városai és partnereik már túlléptek egy­más településformálási, építé­si, gazdasági és egyéb eredmé­nyeinek tájékozódás-jellegű megismerésén, s konkrét, mindkét fél számára kézzel­fogható hasznot hozó együtt­működési formákat alakítottak ki. Baja—Zombor és Kiskun­halas—Kanizsa esetében pél­dául már rendszeres árucseré­ről is beszélhetünk, testvér- vállalatok, mezőgazdasági üze­mek jóvoltából. S aminek nagy jelentősége van: a lakosság soraiban évente gyarapszik azok száma, akik a hivatalos delegációkon kivül látogatá­sukkal, személyes emberi kap­csolatok teremtésével erősitik a népek közötti barátságot, a békét. A 60-as évektől a HNF Or­szágos Tanácsa támogatja a mozgalmat, amelynek hazai úttörői nem hiába fáradtak annyit: napjainkban valóban rendszeressé válnak ~ testvér- városok találkozásai. Mara­dandó jelképek beszélnek er­ről országszerte: Szegeden az Odesszáról, Egerben a Csebok- száriról elnevezett új lakóte­lep, Veszprémben a Tartuval fenntartott testvéri kapcsolat. Szélesedett a mozgalom a test­vérmegyei kapcsolatokkal, amit többek közt Bács-Kiskun pél­dája is bizonyít. Mindez együtt és külön-külön az alkotó béke­vágyat fejezi ki, s már csak ezért is érdemes ápolni, fej­leszteni. Az ENSZ-közgyűlés 7., a palesztin kérdéssel foglalkozó rendkívüli ülésszakán pénteken felszólalt Rácz Pál nagykövet, Magyarország állandó ENSZ-képviselője. Beszédében kifejtette: az ülésszak hu­szonegy hónappal ezelőtti felfüggesztése óta semmi sem történt az ott elfogadott határozatok valóraváltása érdekében. Ellenkezőleg: a közel-keleti válság tovább súlyosbodott és újra a robbanáshoz kö­zeledik. A magyar küldöttség ezért üdvözölte az el nem kötelezett országok­nak az ülésszak felújítását célzó kezdeményezését. Rácz Pál kijelentette: az egész közel-keleti válság alapvető oka Tel-Aviv agresszív, területszerző politikája. Mindehhez Tel-Aviv kez­dettől fogva bátorítást kapott fő szövetségesétől, az Egyesült Álla­moktól. A magyar képviselő rámutatott, hogy mindaddig nem lesz béke a Közel-Keleten, amíg a palesztin kérdést meg nem oldják, erre azonban csak a közel-keleti válság átfogó rendezésének keretében ke­rülhet sor. Két nap szabadság Sokáig úgy beszéltünk róla, mint egy vonzó, ám távoli célról, amit csak hosszú évek fáradsá­gos munkájával érhetünk el. Ezért valóságos bombaként robbant a hír: a párt XII. kongresszusára kibocsátott irányelvek kitűzték a történelemkönyvek lapjaira kínál­kozó szociális vívmányt, az ötna­pos munkahét bevezetését. Vitat­koztunk munkahelyeken és ott­hon, kedvvel és kedvetlenül, asze­rint, hogy kell-e dolgoznunk szombaton ... Aztán az ígéretből előbb kongresszusi határozat, majd — január elsejétől — való­ság lett. Furcsa módon a kezdet nehéz­ségeiről több szó esett néhol, mint a lehetőségek kihasználásá­ról. Most, majdnem négy hónap­pal az átállás után egyre inkább a jót keressük a jóban. Tény: az ötnapos munkahét annyiból nem jelent könnyebbséget, hogy csök­kent volna a munka — amit ed­dig, azt ezután is el kell végez­nünk, hiszen éppen ez adott és ad lehetőséget a plusz szabad­napra, ezért jogos a munkafegye­lem megkövetelése péntek dél­után és hétfő reggel is. Vannak, akiknek a szombat és a vasárnap továbbra is a munka napja, hogy sokunknak — legtöbbünknek — a pihenés, a kikapcsolódás napja lehessen. Nem kell életmódkutató szak­embernek lenni, hogy belássuk: az „ötnapos” bevezetésével több idő jut tévénézésre és kirándu­lásra, hobbira és építésre. Behoz­zuk azt, amire hét közben keve­sebb energia maradt: takarítunk, mosunk, kiugrunk a kertbe — mert érdekes módon, ahogy a magunkéról van szó, rögtön tud­juk, főnök nélkül is, hogy mi a teendő... Bizonyára anyagi okai is vannak, hogy több a plusz­munkát végzők és kevesebb a vártnál a kirándulók száma. Per­sze: nemcsak az ország másik vé­gébe lehet elautózni-vonatozni. Tegyük a kezünket a szívünkre, vajon mindnyájan megnéztük már azokat a közeli látnivalókat, amelyekért külföldi turisták sok száz kilométert utaznak? Nem pénzkérdés az sem, hogy feli® pozzuk az újságot, beleolvassunk az új könyvbe, napra készek le­gyünk a szakmai ismeretekből. Vagy csak egyszerűen: lemen­jünk a játszótérre lányunkkal- fiunkkal — nemcsak nekik, ma­gunknak is örömet szerzünk vele. Há hétvége — építkezés. Házat, nyaralót, de mindképp kaláká­ban, mert így olcsóbb, gyorsabb, és különben is: aki maga meg- dolgozik érte, jobban becsüli azt (mint arról mai, 4. oldalas Ma­gazinunkban bővebben is olvas­hatnak). Még az is előfordulhat, hogy esztendők múlva így kezdő­dik a házépítésről szóló történet: Tudjátok, ez akkor történt, ami­kor bevezették az össznépi sza­bad szombatot. (Képriportunk a 3. oldalon.) • Egyéni és társadalmi érdek összhangja: otthonteremtés magánerő­ből. Színhely Tiszaalpár, Ady Endre utca. Antal Istvánnak, a Virágzó Halászati TSZ brigádvezetőjének segit az alapozásban a brigád.

Next

/
Thumbnails
Contents