Petőfi Népe, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-16 / 63. szám

1982. március 16. ( PETŐFI NÉPE t 3 MUNKÁS, KÜZDELMES ÉVTIZEDEK UTÁN Bácsbokod, Bácsborsód: nagyközség I ÜÜKfeá ——— Bácsborsódot és a szom­szédos Bácsbokodot január­tól nagyközségi közös tanács irányítja. A lakosok száma együttvéve ötezer. Egy sor ház, akácfából villanykaró • A bácsborsódi gyerekek az iskolaudvart rendezik Munkás, küzdelmes évtizedek teltek el a fekete földjéről ne­vezetes két, egymásra utalt tele­pülésen. mire 1982-re nagyköz­séggé egyesültek. Borsód. így hívják a helybeliek. 1300 óta létezik. Határát a fel- szabadulásig egyetlen nagybirtok uralta. 1944-ben a 36 ezer hold javait és ami értéket csak lehe­tett. a tulajdonos család külföldre „menekítette”. Ott is maradt ve­lük. Amit hátrahagyott: a moz­díthatatlan föld és a faluban egy sor ház. A felszabaduláskor 400 család kapott itt tanyát és földet. Pár évvel később akácfákból már vil­lanyoszlopokat faragtak. 1949 ne­vezetes év: heten megalakították a Rákóczi Tsz-t. Járjuk a falut. Az egy sor ház­hoz azóta — már az új időkben — 400-at építettek! Tizenhat ut­ca. Jó utak, betonból. Kétszáz mé­ter híján nyolc kilométer vízve­zeték. Élelmiszerért a borsodiak évente 9 és negved millió forin­tot fizetnek. Szórakozásra, ven­déglátásra is futja: öt és fél mil­lió esztendőnként. Ruházkodásra ennyi idő alatt egymillió-három­százezer forintot költenek. • Nők * kirpitosüzemben. • Az épülő bácsbokodi napközi (előtte a régi) a márciusi nap­fényben. • Még megoldatlan a felszíni vizek elvezetése. 4 • Beszélgetés a társasházaknál. Steiner Antal — házigazda — Molnár József tanácselnökkel. (Straszer András felvételei) Asszonyok, fiatalok A megváltozott élet ezernyi ta- nújelét adja. Egy hétköznap a Rákóczi Tsz kárpitos melléküzemében. Asszonyok — harmincán — pamlagokat, fotelokat készítenek egy bajai ktsz-nek. Gál Istvánná és nőtársai, akik hazulról, a ház­tartásból jöttek id^ dolgozni, egy éve hevedereket rögzítenek a ké­szen kapott vázszerkezetre. Pal- mafixszel ragasztanak, légsűrítő­vel üzemelő géppel tűzik a szöve­tet. Szinte még kezdők. Termelé­sük Tettinger Mihály üzemveze­tő szerint mégis jó. Tíz garnitú­ra naponta. A gyerekek is dolgoznak, de ők másként. A bácsborsódi iskola udvarát gereblyézik éppen, amikor oda­érünk. Az ötödikes Kispálkovács Zoli és társai gyakorlati órán a hepehupás, göröngyös terepet egyengetik. — Örülnek a gyerekeink — míondja Csipler Jánosné igazgató — a tavaly bővített, most már nyolc tantermes iskolának. A kő­művesek, igaz, még nem végeztek. Áprilisban visszajönnek, hogy a tornaszobához a zuhanyozót és az öltözőt elkészítsék. Addig is ren­dezkedünk az udvaron. ♦ Bármerre járunk, építenek, dol­goznak az emberek. A Rákóczi­ban és a másik tsz-ben. a bokodi Aranykalászban, a tejüzemben és a különböző szakipari üzemek­ben nem múlnak hasztalanul a hétköznapok. A mezőgazdasági és az ipari termelés értéke á két községben meghaladja az egymil- liárd forintot! Bácsbokod és Bácsborsód ter­mészetesen nemcsak azért válha­tott naggyá, mert a határa több mint 14 ezer hektár. Vannak itt meg-megújuló energiával töltőd­ni kész emberek, akikkel a tele­pülésfejlesztésben számolnak. — Még nagyon ifjak vagyunk — szerénykedik a bokodi tanács­házán Molnár József tanácsel­nök. A megye legrégibb — 1954-től változatlanul ezt a tisztséget be­töltő — tanácselnökének is új a szó: nagyközség. — Majd megszokjuk — bizako­dik az elnök. — Ezen nem múlik. — Hanem? Min múlik még, hogy a nagyközséget a lakosság és a tanács közösen építhesse? — kérdezem. — Nézzük a székhelyközséget, Bácsbokodot, közelebbről! — ja­vasolja Molnár József. Vele tartunk. November 7-re napközi A Hősök terén a régi, rogyado-' zó napközi otthon végnapjait éli. Mellette viszont készül az új, a másik. A most még ajtó nélküli bejáratnál néhány téglán át belé­pünk a festékszagú épületbe. A főzőrész, az ételkiadó, külön a zöldség, külön a hús előkészí­tésére szolgáló helyiségek, az ét­kező. a zuhanyzó és a W. C.-k fe­hér csempével fedve. Két és fél millió forint értékben, háromszáz iskolásgyermeknek építteti a ta­nács. saját költségvetési üzemé­nek dolgozóival. Viszmeg István szobafestő és mázoló egy üvege­zett ajtón csakugyan az utolsó si­mításokat végzi. Sietteti az idő. de nem annyira a melengető március, mint inkább november 7., amikorra át akarják adni az épületet. — Hosszú távra építünk. Nem sajnáljuk a jó anyagot, a jó mun­kát a napközitől. Megéri. A mi gyerekeinknek készül — így a tanácselnök^ A Szalvai Mihály utcában -két társasházat megcsodálunk. „Ez igen!” Mi más juthatna az ember eszébe ilyen remek házak láttán? Az egyik házigazdától, Steiner Antaltól azonban mást is meg­tudunk. — Száz kocsi földet kellett töl­tésnek idehordanunk, hogy ezen a vizenyős területen építkezni tud­junk. Nehéz volt. Akkora sárban dolgoztunk, hogy három traktor bírt egy pótkocsis földet bevon­tatni. De ezen már túlvagyunk — gondol vissza 1978-ra, az épít­kezés évére Steiner Antal. Együtt a vízvezetékért Az új címmel, hogy „Nagyköz­ségi Tanács. Bácsbokod”, nem lesz kevesebb a munka. A felszíni vizek, ha megfagy­nak, télen kedvelt korcsolyapá­lyák; máskor viszont átkot szór­nak rájuk. Az emberek azonban látják, hogy az átok itt nem hasz­nál. Csak a több és az újabb mun­ka. Ahhoz, hogy a lakosság to­vább építhessen, évente 10—15 házat, Bácsbokod és Bácsborsód népe összefog. A talajvizet elve­zető átereszeket 40 éve nem tisz­tították. Ezt az idén megcsinál­ják. Bácsbokodon erre a célra, Bácsborsódon pedig a még hiány­zó, három kilométernyi vízveze­ték építéséért a lakosok 1982 —1985 között fizetésük egy száza­lékát és egynapi társadalmi mun­kájukat ajánlották fel, segítség­képpen. Tisztes hozzájárulás. Nagyköz­séghez méltó! Kohl Antal A levél születése Kultyapkin mérnök átadott Nyinocskának, a gépírónőnek egy fogalmazványt, hogy ír­ja le. Nyinocska legépelte. Egy le­vél volt. Két perc múlva Kultyapkin ismét megjelent, s arra kérte Nyinocskát, hogy egy-két ki­sebb javítás ntiatt legyen szí­ves legépelni az egészet. Nyinocska legépelte. öt perc telt el, és kultyap­kin közölte, hogy sajnos, elfe­lejtett utalni a levélhez tarto­zó mellékletekre, de már pó­tolta a hiányosságot. Nyinocska fogta, és legepel- te az egészet a mellékletekre való utalással egyetemben Kultyapkin öt perc eltelté­vel azt mondta, hogy a válla­lat neve, ahová a levél megy, időközben megváltozott. Nyinocska tehát új címzés­sel fejelte meg a levelet, s természetesen leírta a teljes szöveget is. Most is csak 5 perc telt el, Kultyapkin közölte, hogy a címzettet egész másképpen hívják. Ekkor Nyinocska a címzett helyes megnevezésével legé­pelte az egész levelet Kultyap­kin javítása alapján. Két perc múlva Kultyapkin megállt az ajtóban. Azt mond­ja. sajnos, feldőlt a vizes po­hár, és végigöntötte vízzel a levelet. Nyinocska fogta az elázott levelet. Leírta. Nagyon , csi­nos lett. öt perc csupán, s Kultyap­kin■ megint bejött a leíró szo­bába. Azt mondta, át kell írni ezt a levelet, ugyanis a főnök már három mpja szabadságon van, a helyettese fogja aláírni, tehát akkor az ő nevét kell a levél alá gépelni. Nyinocska új papírt fűzött a gépbe, s megcsinálta, amit kért Kultyapkin. Odaírta a he­lyettes nevét. Kultyapkin most két perc múlva jött vissza, s mutatta, hogy a helyettes egynéhány apróbb változtatást ejtett a szövegen. Újra kell írni. Nyinocska a jelölt javításo­kat figyelembe véve{ — leírta a levelet. Üjabb öt perc telt el. Kul­tyapkin odalépett Nyinocská- hoz, és rimánkodó tekintettel kezdte diktálni. Elküldjük önnek a Hogyan gazdálkodjunk a levélpapírral? című módszertani útmutatón­kat. A mellékletek száma . . . Kiváló tisztelettel, datum stb. Aláírás XY osztályvezető-he­lyettes. A levéllel bement a főnök­höz. Ezalatt Nyinocska össze­számolta az elbontott levele­ket, és másolatokat. A vissza­érkezett . levélre ráírta, hogy a melléklet 24 darab.' Utána beborítékozta, és el­küldte a címzett nevére az egészet. Ligyija Plotnjikova (Fordította: Konczek József) „Propagandánk a példamutatás volt” Borszéki Lajos, a Bács-Kiskun megyei Tanács V. B. Test­nevelési és Sporthivatalának elnöke így emlékezik a KISZ zászlóbontásának negyedszázaddal ezelőtti eseményeire. A 25 évvel ezelőtti feledhetet­len emlékeket a mai fiatalok éb­resztették fel bennem, amikor fel­kerestek. s érdeklődtek. Izgatot­tan lapoztam fel a korabeli saj­tót. az első jegyzőkönyveket. A megsárgult újságlapok között ku­tatva magam is szinte újra meg­fiatalodtam, átéltem azokat a ne­héz, de mégis szép napokat, ame­lyek ma már a mozgalom törté­nelmének mérföldkövei. Az első alapszervezet — Az MSZMP megyei Bizott­sága 1957. március 16-i ülésén Romsics Ferencet, az MSZMP ideiglenes megyei bizottságának tagját bízta meg a megyei KISZ- szervezet létrehozásával. Az első alapszervezetet 1957. március 21- én alakítottuk meg a Czollner té­ri 48-as körben. Ennek titkára Szabó Gyula lett. Az alakulás hatvan lelkes, tettrekész fiatal együttes elhatározása alapján tör­tént. Különösen lelkesítőén hatott ránk Hegedűs László 1919-es ve­terán kommunista és Szili István 1919-es direktóriumi tag felszóla­lása. Az alapszervezet héttagú ve­zetőséget választott. Az alakuló ülés jó hangulatban fejeződött be. amelyet csak tetézett a cim­balomszó, a népi táncosok bemu­tatója, -amelybe mi is bekapcso­lódtunk, s késő estig roptuk a tán­cot. — Négy nappal később meg­alakult a KISZ Szervező Bizott­sága a mai Sajtóházban. Ennek lettem a szervezőtitkára. Nagyon komoly, sokrétű feladataink vol­tak. Ott bábáskodtunk számos alapszervezet megalakulásánál. Sorra jöttek létre a kommunis­ta ifjúság tömegszervezetei. Már­ciusban Bácsalmáson, áprilisban Hercegszántón. Baján. Április ele­jéig 25 alapszervezet alakult, hat­száz taggal. Pedig nem elsősor­ban a taglétszám növelése volt az alapvető célunk. A fiatalok nagy része azonban megérezte, megér­tette a Kommunista Ifjúsági Szö­vetséghez tartozás szükségességét. A mi legnagyobb propagandánk a példamutatás volt. A fiatalok érzékenyen reagáltak az akkori történelmi eseményekre. 1958. március 21-én már 333 alapszer­vezet működött 9 ezer 731 taggal. Elismerés volt a megbízatás A szervezeti élet területén egy­mást követték a fontos esemé­nyek. A KISZ megyei bizottsága 1957. április 27-én nagyaktíva- gyűlést szervezett, amelyen öt­száz küldött vett részt. A megye minden részéből érkeztek a fia­talok. Kerékpárral, vonattal, te­hergépkocsival. A gyűlés politi­kai jelentőségét igazolja, hogy részt vett a nagyaktíván Molnár Frigyes, a megyei pártbizottság titkára. Dallos • Ferenc, a megyei tanács elnöke és vendégként Bor­bély Sándor, a KISZ budapesti Bizottságának első tikára is. Áp­rilis 27-én a Czollner téri szer­veret zászlót adományozott a Szalvai Mihály nevét viselő mun­kásőr zászlóaljnak. Nagyszérű lát­vány volt, amint május 1-én a kék inges. piros nyakkendős fia­talok sorakoztak Kecskemét fő­terén. De akkor már nemcsak a munkásőrökkel volt kiváló a kap­csolatunk. hanem az úttörőkkel, a legfiatalabb korosztállyal is. Az úttörőcsapatok élére ifjúsági ve­zetők kerültek, akik önkéntesen, nagy-nagy felelősséggel és szere­tettel irányították a legifjabba- kat. Ez a megbízatás, kitüntetés, a legnagyobb elismerés volt min­den ifjúkommunista számára. Nagy hatással volt ránk a VI. Világ Ifjúsági Találkozó, amelyet Moszkvában tartottak. Megyénk­ből tizenketten vettek részt ezen a kiemelkedően fontos eseményen. Itthon jelentős akciókat szer­veztünk. Megyénk KISZ-fiataljai Kelebián fogadták a VIT-re uta­zó jugoszláv delegációt, egy na­pot töltöttünk együtt. Kulturális műsorokkal tettük emlékezetes­sé a találkozót, amely akkor na­gyon fontos volt a jószomszédi viszony normalizálása érdeké­ben. Jó eredményeket értünk el a káderképzésben. 1957 májusában bentlakásos tanfolyamokat indí­tottunk. A fiatalok a maguk ere­jéből teremtették elő a bentlakás feltételeit. A Szikrában „elfoglal­tuk” Horváth Zoltán földbirtokos kastélyát, s társadalmi munkában átalakítottuk. Fekvőhelyként a honvédségtől .kiselejtezett vas­ágyak szolgáltak. Tiszaugra men­tünk ál szalmáért, hogy megtölt­hessük a szalmazsákokat. Nappal elméleti oktatást tartottunk, este kulturális műsorok, sportvetélke­dők alkották a programot. Megyei kezdeményezésből országos mozgalom Számos kezdeményezésünk volt, amely megyénkből indult és or­szágos mozgalomma terebélyese­dett. Munkaversenyt hirdettünk a VI. VIT és a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom tiszteletére. Megyénkből indult el a KISZ-la- kásépítési akció. Baján mérnökök, kőművesek és különböző szakem­berek lakásépítési bizottságot al­kottak, és társadalmi munkában tervezték, építették a KlSZ-laká- sokat. A Hansági Építőtábor élet- rehívása után Bács-Kiskunban is megalakultak a mezőgazdasági építőtáborok. Első vezetője Bozsó Ferenc volt. Még ennyi év távla­tából is joggal vetődik fel a kér­dés; minek tulajdoníthattuk a KISZ mozgósító erejét? Azt hi­szem, a sikerek forrása az volt, hogy a KISZ megalakulásától kezdve a legteljesebb, őszinteség­gel és nyíltsággal lépett a fiata­lok elé, világos programot dol­gozott ki és határozottan szembe­szállt az ellenforradalmi és revi­zionista tevékenységgel. Emlékezetes, mély benyomást tett rám a KISZ I. országos érte­kezlete, amelyen tizenketten vet­tünk részt; Putics József, Sza- kolczai György. Bodnár János, Kamasz Margit, Romsics Ferenc, Szatmári Jánosné, Vuhits János, Suszter József, Romsics Erzsébet, Kollár Gyula és én. A rendezvény külön érdekessége volt, hogy minden megyét egy budapesti gyár patronált. Csodálatos három nap volt! A Parlament legszebb termében tartották az értekezle­tet. A párt- és kormányküldöttség nevében Kádár János köszöntötte az ifjúságot. Még ma is emlék­szem szavaira. Ezt mondta: „A múlt évi októberi ellenforradalmi támadás napjaiban voltak bizo­nyos mozzanatok, hogy ... mint­ha az ifjúság átvette volna a nem­zet vezetését.” Kádár elvtárs együtt nevetett velünk, majd így folytatta: „Meg kell azt is mon­dani: körülbelül úgy vette át a nemzet vezetését, mint az a légy, amelyik a kocsi rúdján ül és azt hiszi, hogy ő húzza a kocsit . . .” Derültség és taps szakította félbe felszólalását. Az ő akkori útmutatásai nagy­szerű élményt jelentettek vala­mennyiünk számára. Öröm volt hallani, tudni, érezni, hogy egy évvel az ellenforradalom leverése után egységesen beszélhetünk az ifjúság eredményeiről, gondjai­ról, jövőt meghatározó irányelvei­ről. Lejegyezte: Banczik István Kommunista szombat Kommunista műszakot tartottak az elmúlt szombaton a Fém­munkás Vállalat kecskeméti gyárában, amelyen a dolgozók­nak több mint a fele. 658 személy vett részt. A budapesti- Traumatológiai Intézet számára készülő acélszerkezeteken, to­vábbá egyes tőkés exportmegrendeléseken dolgoztak, s 1.5 mil­lió forint termelési értékel állítottak elő a társadalmi műszak önkéntes munkásai. A megkeresett munkabért a dolgozók a gyár eserkeszölöi üdülőjének felújítására és korszerűsítésére ajánlották fel.

Next

/
Thumbnails
Contents