Petőfi Népe, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-16 / 63. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1982. március 18. A KALOCSAI PAPRIKÁRÓL Ne szólj szám, nem fáj fejem... (1.) Különös a cím. Meg­magyarázom. Körülbelül két éve készülök írni a kalocsai paprikáról. Mindig .lebeszél­tek róla. Vagy azért, mert nem aktuális, vagy pedig azért, mert hátha ennek az írásnak kapcsán jut infor­mációhoz a nyugati vevő és evégből Kalocsa „aranyának” ázsiója romlik a világpia­con . . . Pedig nem erről van szó, hanem arról, hogy gon­dok vannak a paprikával. De hogy teljes legyen a kép, kezdjük az elején. A legele­jén .. . (Méhcsi Éva felvételei) Szabó Pál Miklós (Folytatása következik) A paprika őshazájának Közép- Amerikát tekintjük. Bár volt olyan elmélet is, amelyben val­lották, hogy Ázsiában termett először. írás van arról, hogy a virágzó mezőgazdaságáról híres inka birodalomban ismerték a paprikát. Sőt, tárgyi bizonyítékok tanúskodnak arról, hogy nagy területeken termesztették. Európába Kolombusz útitársa hozta 1494-ben. Hazánkban az 1500-as évek derekától termesztik. Kalocsa környékén az érseki bir­tokok jobbágyai már 1822-ben dézsmát fizettek ... □ □ □ Az első világháború után ro­hamosan emelkedett a termelés. Az első jelentősebb exportáló esz­tendő 1925-ben volt, 1470 tonna „piros arany” hagyta el az orszá­got. Az 1930-as évek gazdasági vál­sága a gabonához és a kukoricá­hoz képest nem érintette a fű­szerpaprika-termelő gazdaságokat. Az export sem csökkent jelentős mértékben. □ □ □ A fűszerpaprika termelésének már többször volt mélypontja ha­zánkban. A legutóbbit a hetvenes évek elejétől számítják a szak­emberek. Ezt követően az ösztön­ző intézkedések hatására 1978- ban elérte az eddig ismert leg­nagyobb termelési mennyiséget. A fűszerpaprika felvásárlási árának növelése, a termelést tá­• Az őrlés minőségét vizsgálják a feldolgozó üzemben. hogy meglévő veszteségeiket fe­dezzék. Bartek István, a vállalat fő­mérnöke az igazgatóval azonos véleményen van. Ne beszéljünk az okokról, amelyek miatt a 170 milliós veszteség keletkezett. De miért ne beszéljünk róla? Amikor ez a pénz mindannyiunk, az ország pénze (volt). Nemesebb célra is fel lehetett volna hasz­nálni □ □ □ Addig csűrjük-csavarjuk a dol­got, hogy egynémelyik okra, hi­bára rálelünk. Így például arra, hogy a 6900 hektáron a tájkörzet­ben sokkal több paprika termett, mint amennyivel reálisan számol­va bírt az ipar és a kereskedelem. Lényegesen gyengébb minősé­get produkált a gépi betakarítás. Jóllehet, ezek a berendezések sok­sok kézi munkát felszabadítottak, de milyen áron?! A Kalocsai Paprika Kutató Ál­lomás kísérletei bizonyítják, hogy a gép csak a termés 80—92 száza­lékát takarítja be. Tehát a szó­rási veszteség 8—20 százalék kö­zött van. Ha csak hektáronként 10 tonnás terméssel számolunk, akkor is 8—20 mázsa cső kerül ebek harmincadjára. A gépi betakarításnál még talá­lunk egy másik minőségrontó té­nyezőt is. A csövek 10—40 száza­léka megsérül, tehát csak azon­nali feldolgozással hasznosítható. Tovább folytatva a minőségron- *'• tényezők sorát. Helyrevetássel megnövekedett a tőszám, sűrűbb lett az állomány, tehát kát-három héttel eltolódott az érás ideje. Azt magyarázni felesleges, hogy mind­ez mit jelent akkor, ha csapadé­kos. hűvös a szeptember vége, az október elej£ A késői betakarítás szinte tel­jesen lehetetlenné tette, hogy megfelelően utóárlelt állapotban kerüljenek szárításra a csövek. Ennek természetes velejárója, hogy csökkent a féltermékek fes­téktartalma. így történhetett meg, hogy a kalocsai vállalatnál akko­ra és olyan minőségű készlet ke­letkezett, amellyel nem tudott mit kezdeni. mogató térítési rendszer beveze­tése, új szárítók létrehívása nyo­mán olyan mennyiségű féltermé­ket állítottak elő, amellyel már nem bírt a vállalat. A mennyiség és a minőség kö­zött — jól tudjuk — sajnos sok­szor dialektikus összefüggés van. Szinte törvényszerű volt, hogy a mennyiségi termeléssel egyidőben bekövetkezett a minőségromlás is. □ □ □ A Kalocsai Paprika- és Kon­zervipari Vállalatnál tavaly 611 millió forint értékű árut termel­tek. Ebből 450 millió forint volt a paprika. Szándékom hallatán a vállalat igazgatója. Túri István láthatóan nem örült jöttömnek. A főbb termelési számok regisztrálása még nem jelent gondot, ellenben mikor a minőségben alaposan megcsappant készletekről beszé­lünk, mereven elzárkózik. Nem tartozik az olvasóra, hogy miként került ilyen helyzetbe a vállalat. Szóba kerül az is, hogy a tröszt megszűnésével vissza nem téríten­dő támogatásként 170 millió fo­rintot kaptak. Elsősorban azért. • A kalocsai kutató­állomás számára végzett termesztési kísérletet tavaly a dunaszcnt- benedeki Üj Hajnal Tsz. Lesz elegendő építőanyag a magánerős lakásépítkezésekhez Beszélgetés az Alföldi TŰZ ÉP Vállalat igazgatójával Jól ismertek mar olvasóink előtt Bács- Kiskun megye lakásépítési tervei. A VI. öt­éves terv 18—20 ezer lakás felépítését irá­nyozza elő, amelyből az idén mintegy 4 ezer új családi otthon készül cl. Ennek kb. 86 százaléka magánerőből, s mintegy háromne­gyed része hagyományos, vagyis a TÜZÉP- telepeken beszerezhető építőanyagokból. A különbség a sajáterős építkezéseken belül abból származik, hogy sokan a vállalatok ál­tal kivitelezett OTP-társasház, vagy panel­ből épített magánlakás-akcióban vesznek részt. Mindezt beszámítva 3000—3200 lakás építője a TÜZÉP-telepcket keresi fel az idén építőanyag ügyben. Hogyan volt ez azelőtt, és milyen lesz az ellátás az idén? — erről beszélgettem Szép Károllyal, az Alföldi Tü- ZÉP Vállalat igazgatójával. • A kalocsai TÜZÉP-telcpen a vásárló külsőtéri bemutatón választ­hatja ki a neki megfelelő falazóanyagokat, födémszerkezeteket, s a kifüggesztett ártáblázat alapján kiszámíthatja a költségeket Is. — Őszintén szólva, nem volt mindig gondoktól mentes a ko­rábbi években az építőanyag­ellátás — mondotta elöljáróban Szép Károly. — Mindemellett szégyenkezésre sincs semmi okunk. Nyolc évvel ezelőtt, 1974- ben Bács-Kiskun, Békés, Csong- rád megye és Szeged város vál­lalatainak egyesítésével jött létre az Alföldi TÜZÉP Vállalat. Azóta a három megyében (Szegedről most nem beszélek) 73 850 ma­gánlakás felépítéséhez adták te­lepeink az építőanyagot, ebből Bács-Kiskun megyében 30 699 la­kás készült el a múlt év végéig. Ami az építőanyag-ellátást ille­ti, szeretném megemlíteni, hogy a korábbi két tervciklus alatt je­lentős elemi károkat okoztak Békés és Csongrád megye lakás- állományában az ismétlődő árvi­zek és belvizek. Akkoriban ezek helyreállítására, újjáépítésére nagy mennyiségű építőanyagot kellett összpontosítanunk a kárt szenvedett területekre. Ez átme­netileg nehezítette másutt — töb­bek között Bács-Kiskunban is — a zavartalan építőanyag-ellátást. — Hogyan készült fel az Al­földi TÜZÉP Vállalat az idei és az elkövetkezendő években vár­ható magánerős lakásépitkezé- sekre? — Kereskedelmi kifejezéssel élve csökkent a kereslet, növeke- deftt a kínálat. Ez alatt azt értem, hogy az építőanyag-ipar kapaci- . tást növelő beruházásainak jó ré­sze megvalósult, és mór termel. Ugyanakkor kevesebb a nagybe­ruházás az országban, s a taná­csok is kevesebb közművesítésre, kommunális létesítmények építé­sére fordítható összegekkel ren­delkeznek. Mindez lényegesen ja­vítja a magánerős lakásépítkezé­sek építőanyag-ellátását. — Az Alföldi TÜZÉP Vállalat felkészült arra, hogy a szükséges építőanyag mennyiségileg és vá­lasztékban is mindig arra a terü­letre kerüljön, ahol szükség van rg. A megfelelő áruterítéshez széles körű információs hálózatot hoztunk létre. A megyei tanácsok építési és tervosztályaitól, az OTP-fiókoktól. a tervezőktől és kivitelezőktől beszerzett tájékoz­tató adatokat a TÜZÉP-telepeink a helyi szervektől kapott infor­mációkkal is kiegészítik. Úgy is mondhatnám, hogy elébe megyünk a vevőnek. — Vállalatunk kis- ás nagyke­reskedelmi tevékenységet végez egyszerre. Az áfész-építöanyag- telepeket is ellátjuk, és saját te­lepeink közvetlenül szolgálnak ki. Egyébként az áfész-hálózattal tovább kívánjuk javítani együtt­működésünket a falun élő lakos­ság minél zavartalanabb ellátása érdekében. — Az Alföldi TÜZÉP Vállalat megalapítása óta úttörő szerepet vállal az építőanyag-ipar legújabb termékeinek népszerűsítésében. Elvünk, hogy minél korszerűbb anyagból épüljenek az új ottho­nok. Gondolok itt a mór megked­velt vázkerámia falazóanyagokra, a hőszigetelő ablakokra, amelye­ket az országban először mi hoz­tunk forgalomba. A múlt évben mi kezdtük el a szép kivitelű sop­roni bejárati ajtók és a belsőtéri ajtók árusítását és még sorolhat­nám. Más új termékek részben a vá­lasztékot bővítették, részben a hiányzó anyagokat pótolták. Ilyen volt a födémpanelek forgalomba hozatala a vasbetongerenda-hiány idején, vagy a gipszkerámiák vá­laszfallap. a válaszfaltégla pót­lására. a stollogén és a terranova. amikor a kőporszállítás akado­zott. Azóta ezeket az anyagokat megkedvelték az építők. — Lesz-e mindenfajta építő­anyagból elegendő a lakásépítke­zésekhez? — Az építőanyagok forgalma­zásában jelentős fordulat követ­kezett be tavaly. Kisebb válasz­téki hiányosságoktól eltekintve, zavartalan volt az ellátás, sőt ki­egyensúlyozott kínálati helyzet alakult ki. Az idén a legtöbb épí­tőanyagból még nagyobbak a készleteink, mint 1981-ben voltak. Cement, mész. falazóanyag, vas­beton gerenda, födémpanel, mo­zaiklap. csempe, mettlachi, fedél­lemez, ajtó, ablak, parketta lesz elegendő, fenyő fűrészáru is any- nyi, mint a múlt évben. A békés­csabai gyár rekonstrukciója miatt kevesebb lesz a cserép, ezenkívül a hullámpala is, amit viszont pa­lával pótolunk. — Javul-e majd az építőanyag- kiszolgálás kulturáltsága, lesz­nek-e újabb szolgáltatásaik? — A vásárlók igényeit ilyen szempontból is szeretnénk jól kielégíteni. A telepeink viszont nem alkalmasak arra, hogy a gaz­dag építőanyag-választékot meg­felelően bemutathassuk. Ilyen­fajta beruházásokra nincs pén­zünk. megfelelő szervezéssel más megoldásokat keresünk. Szegeden a vásárigazgatóságtól például bérbe vettük a legnagyobb pavi­lont, amelyben önkiszolgáló rend­szerű raktáráruházát alakítottunk ki. A legtakarékosabb megoldás­sal a múlt évben Baján, az idén februárban Békéscsabán nyitot­tunk építőanyag-áruházat. Eze­ken a helyeken egyben sikerült megoldani a termékek kulturált bemutatását és értékesítését. — Ennél azonban máris tovább­léptünk. 1981-ben elkezdtük és az idén valamennyi telepünkön be is fejezzük a jól áttekinthető árubemutatók létrehozását. Min­tabolthálózatunkban az eddigi fürdőszoba- és fűtőberendezések mellett megkezdtük az új típusú nyílászárók, reluxák, különböző falburkolatok stb. minta utáni értékesítését. Szolgáltatásainkat is évről évre növeljük. Az építő­anyagok házhoz szállításán túl, a födémpaneleket autódaruval a kész falazatra emeljük. Telepeink egy része már megkezdte a típus­tervek értékesítését, az építkezé­sekhez anyagok, gépek kölcsön­zését, ezenkívül információk nyúj­tását magántervezőkre és kisipa­rosokra vonatkozóan. — Kecskeméten együttműkö­dünk az ÉPSZISZ magánerős la­kásépítési irodájával. Hasonló együttműködésünk alakult ki Ka­locsán, Baján, Makón. Üjabb kezdeményezésünk, hogy szarvasi TÜZÉP4elepünk bemuitatóházá- ban helyet adtunk egy tervezők­ből álló kisvállalkozásnak, illetve gazdasági munkaközösségnek, amely a tervezéstől az anyagbe­szerzésig és műszaki ellenőrzésig széles körű szolgáltatást nyújt az építkezőknek. Hasonló kisvállal­kozás jön létre Békéscsabán, s re­méljük, rövidesen még több is. — Végül annyit szeretnék még elmondani, hogy a velünk kötött anyagbiztosítási szerződésekre negyed éven belüli határidős szállítjuk a megrendelt építő­anyagokat — mondotta Szép Károly. Nagy Ottó A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Tájékozatlanok? „A vádat megértettem, de nem érzem bűnösnek magamat...” Sokszor a gyanútlan ártatlanság, sokszor pedig az ártatlanságot színlelő ravaszság hangjában je­lentik ezt ki dr. Tóth István bün­tetőtanácsa előtt. Ez a tanács gyakran ítélkezik devizagazdálko­dást sértő bűncselekmények elkö­vetői felett is. A tárgyalások során persze szinte minden esetben megválto­zik ez a hangnem, mert a tájé­kozatlanok és a tájékozatlanságot mímelők egyaránt megértik: a törvények nem tudása senkit nem mentesít a felelősség alól . . Jó üzlet — ráfizetéssel Devizagazdálkodási sértő bűn­tettért vonták felelősségre U. I. 40 esztendős orgoványi téesz- tagot is. Az illető örömmel mondott igent, amikor az italboltban meg­ismert — külföldi állampolgársá­gú — barátja egv alkalommal a lakásán felajánlotta: hoz neki egy színes televíziót. A feltételek ked­vezőnek látszottak, mert a már használt, de kétségtelenül jó álla­potban lévő készüléket nem csu­pán házhoz szállította, de be is szerelte a kedves ismerős, aki szolgálataiért csupán 5 ezer forin­tot kért. A vételárba beszámította ugyanis azt a 60 liter bort, 20 li­ter pálinkát. 3 kiló kolbászt és két darab sonkát is, amelyet ő ajándékba kapott már korábban a háziaktól. A szükséges átszámítások után kiderült, hogy ezen az üzleten csakugyan nyert néhány ezer fo­rintot U. I.. aki végül mégsem járt jól. Nem vette figyelembe ugyanis azt a devizaszabályt, amely előírja, hogy a külföidi személlyel kötött adás-vételi ügy­lethez a Magyar- Nemzeti Bank engedélye szükséges, és a vásárolt lárgv után bizonyos összegű vá­mot kell fizetni. Mulasztásának következménye: a bíróság elkobozta tőle a televí­ziót. és ezen túl 6 ezer forint pénzbüntetés megfizetésére köte­lezték. Az ítélet jogerős. Amikor az örökös fizet Hat esztendővel ezelőtt úgy tűnt, hogy végre rámosolyog a szerencse D. P. 36 esztendős pir- tói lakosra: 1975-ben ugyanis meghalt Görögországban élő nagynénje, aki végrendeletében 3 ezer dollárt hagyott rá. E tényt a fiatalember annak rendje és módja szerint oe is jelentette a Pénzintézeti Központnak. Az ösz- szeg átvételére azonban nem ke­rülhetett sor, mert Magyarország és Görögország között nem volt nemzetközi pénzügyi szerződés, ennélfogva a hagyatéki ügyekből magyar érdekeltnek járó összegek átutalásáról a görögországi devi­zaszabályok alapján döntöttek, mégpedig úgy, hogy a szóban for­gó örökséget nem utalták át. Az illetékes magyar hatóságok ene megtették a szükséges lépé­seket, ám D. P.-nek nem volt tü­relme ahhoz, hogy az eredményt kivárja: 1976 júliusában Görög­országba utazott, és felvette a pénzt: u 3 ezer dollárnak meg­felelő 99 ezer drachmát. Nagyot csalódott azonban, amikor ezzel egyidejűleg az athéni bankban közölték vele, hogy a görö^ hatá­ron nem viheti át a kapott sum­mát. Elkeseredésében az összes pénzt elmulatta, kinttartózkodá­sának néhány napja alatt, kivéve azt a 15 ezer drachmát, amelyért a nagynénje sírjára emlékművet állíttatott. így aztán nyilvánvaló, hogy nem tudott elegei tenni an­nak az előírásnak, amelynek ér­telmében. ha magyar állampolgár külföldi fizetőeszköz birtokába jut, azt 8 napon belül köteles megvételre felajánlani a Magyar Nemzeti Banknak. E mulasztására csak jóval ké­sőbb, 1980-ban derüli fényt, ami­kor a magvar devizahatóságok in­tézkedésének eredményeként mód nyílt volna az örökség átutalásá­ra — ha az még ott lett volna a bankszámlán. A felelősségre vonáskor D. P. azzal védekezett, hogy nem volt tudomása az idevágó rendelkezé­sekről. Ezt a bíróság természete­sen nem fogadta el, s megállapí­totta: a viszonylag jól kereső fia­talembert semmi nem kánvszeri- tette arra. hogv ne várjon a le­kötött összeg Magyarországra va­ló átutalásáig. Igaz. tettének bün­tethetősége időközben elévült, ám az elkobzásnak törvánvi akadá­lya nincs. Ezért a bíróság enyhítő kötülményként értékelte az álula. lási huzavonát, amely kétségte­lenül megnehezítette a fiatalem­bernek a pénzhez jutást — s az elkobzás alá esc érték bizonyos részének. 10 ezer forintnak a megfizetésére kötelezte. Az ítélet jogerős. A jótékony pincér A 38 esztendős B. I. lajosmizsei lakos szintén ártatlannak, sőt egyenesen jótevőnek érezte ma­gát. s ezért semmiképpen sem értette, hogy miért vádolják őt a devizagazdálkodást sértő bűncse­lekménnyel. Legalábbis eleinte úgy viselkedett, mint aki meg van győződve arról: méltánytalanság áldozata lelt. „Nem tudtam, hogy a külföldi fizetőeszközt nyolc napon belül fel kell ajánlani a Magyar Nem­zeti Banknak..." állított ki ma­gáról szegénységi bizonyítványt az a férfi, aki mielőtt pincérsed- ni kezdett, évekig volt benzinkút­kezelő. c akinek ebben az időben ugyancsak sok külföldivel akadt dolga. Ráadásul nem csupán a munkaköri kötelességével kapcso­latos — amit egyebek mellett az is bizonyít, hogv egy svéd ka­mionsofőrrel évek óta szoros ba­rátságot tart fenn: családjaik gyakran töltötték együtt a nyári szabadságot, egymás vendégeként. Igv volt ez 1980 augusztusában is. amikor a kamionsofőr — fele­ségével és két gyermekével együtt — két hetet töltött Magyarorszá­gon a B. család vendégeként. Nagyon meg lehettek elégedve az ellátással, mert a kamionsofőr úgy érezte: a viszontlátás költsé­gein felül is adósa a házigazdá­nak. s ezt 1130 NSZK-márka át­adásával próbálta kiegyenlíteni. Barátságról, kölcsönös vendéglá­tásról lévén szó, ez önmagában is feltűnő, hát még, ha figyelem­be vesszük, hogy a „hálálkodás” négyszemközt zajlott le. tanúk nélkül tehát, s hogy az összgg szinte fillérre megegyezett annak a két darab japán magnónak az árával, amelyet B. I. 1981 január­jában vásárolt a kecskeméti IN- TOURIST-boltban, a Kéttemplom közben egy külföldi állampolgár­ságú barátjának a közreműködé­sével. Mindkettőt családi használatra természetesen, amelyektől azon­ban — „pénzügyi zavarba kerül­vén" — hamarosan meg kellett válnia. Hogv ez mekkora haszon­nal sikerült, azt a bíróság nem firtatta. Joggal nehezményezte vi­szont. hogy B. I. a külföldi pénzt nem ajánlotta fel a Magyar Nem­zeti Banknak. Enyhítő körül­ményként értékelték ugyanakkor, hogy azt nem igyekezett külföld­re csempészni, hanem végül is állami boltban költötte el. Cse­lekményé! természetesen még így sem minősítette „jótéteménynek” a bíróság, hanem devizagazdálko­dást sértő cselekménynek, s ezért 8 ezer forint pénzbüntetés meg­fizet.oc köteleznék. Az ítélet jogerős. K. J.

Next

/
Thumbnails
Contents