Petőfi Népe, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-14 / 62. szám
MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET MÁRCIUS „Rügyek, szerelmek, forradalmak évadja . Március nekünk, magyaroknak különösen sokat jelent. Többet a tavasznál, többet egy-egy emlékezetes dátumnál. Március tizen, ötödiké mindnyájunknak 1848. március forradalmas napjait, Petőfi, Jókai, Táncsics, s a márciusi fiatalok nagy napját, a kivívott sajtószabadság pillanatát idézik. Ahogy Petőfi írta naplójába: ..Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le sajtárul a bilincs . . Március tizenötödike nemcsak a nemzetnek az ünnepe, hanem mindenkinek külön-külön pirosbetűs napja. Mindenki valamilyen emléket őriz márciusról. Nekem is megvannak a magam kis feltve őrzött „kincseim” erről a napról, régi fakuló kokárdák, Pe- tőfi-kötetek, jelvények, s el nem mosódó emlékek. Az egyik régi családi emlék kapcsán dédapámat, Gaá! Lajost kell idéznem. Ö Kiskunhalason született, mérnöki diplomát szerzett, részt vett a szabadságharcban. 1909-ben halt meg 82 éves korában. A Kiskun-Halas Helyi Értesítőjének 1909. október 6-i számában Pataky Dezső így emlékezett meg Halas nagy fiáról: „Ifjú korban érte öt a nagy nemzeti küzdelem Pesten, hol a jogot és technikát végezte egyszerre. s a szabadságért mindég hő vággyal lelkesülő ifjút is elkapta a szent hevület, honvédnek állott, és ott is. a harctéren is derekasan állotta meg helyét, s főhadnagyként került fogságba a hírhedt Újépületbe, melyben cellájának ablaka arra az udvarra nyílott, hol a kivégzések nem mentek ritkaságszámba.” Gaál Lajos az ókori klasszikusokat olvasta fogolyként az Újépületben. S olvasás közben kereszteket rajzi.lt a sorok mellé, ezzel jelezte a kivégzéseket. Ott. az Újépületben sajnos gyakran hallotta a haimas lövéseket, társai kivégzését. Amikor kiszabadult. Kiskunhalason jegyző lett, majd a gimnázium tanára, később igazgatója. Családi ereklyeként őrzöm dédapám. Gaál Lajos diplomáját szobám falán, melyet alig sárguló pergamenre írva 1851-ben adtak át neki. többek között Jedlik Ányos aláírásával. Ugyancsak üveg alatt látható az 1848. március 15-én nyomott híres röplap, a Nemzeti dal. Kissé fakuló, barna papíron világosan olvashatók Petőfi közismert verssorai. Ha összehasonlítjuk egy mai kiadással. azt vehetjük észre, hogy a n frén sorai utón a röplapon nem volt felkiáltójel. „A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk.” A többi kisebb változtatás a mai helyesírással van ősz. szefüggésben (pl. válaszszatok). S érdekes az, .hogy a negyven- nyolcas kiadásban az „Idő” nagy kezdőbetűvel olvasható. „Itt az Idő, most vagy soha!” Aztán megkaptam Gaál Lajos dédapám börtönben használt evő- edenyeit, és néhány könyvét. Beáta nevét egy 1798-as német forradalmi almanachba, és az 1724. ben kiadott Istvánffy-krónikába. Gaál Lajos negyvennyolcas főhadnagy emlékét nemcsak a család őrzi. Emlékszem arra, amikor 1948-ban a centenáriumkor a halasi temetőben megkoszorúz ták. a sírját. Így hát nekem március tizenötödike — még személyesebb, még meghittebb ünnep. Mert dédapámra is gondolok ilyenkor. Egy parányi könyv emlékeztet még egy régi márciusi ünnepre. Petőfi Sándor Lapok naplójából című kis kötetet a Rózsavölgyi kiadásában 1948. március idusára adták ki. Tizenegyéves koromban kaptam. Első könyveim közé tartozik. S aztán régi Petőfi-köte- teket őrzök, az egyikben 1899-es dátum. A kötetek aranyozása, a borítón és a lapok oldalán, még ma is fénylik, frissnek látszik. Nem is látszik ezeken a könyveken. hogy „öregek”, százévesek. De lépjünk ki a szobából, a könyvek közül! Ne felejtsük el. hogy hány Pe/őfi-emlék van Kecskeméten és a megyében, hány emléktábla igazít mindnyájunkat útba: hol járt Petőfi Sán. dór diákként vagy felnőttként . . . Talán a kecskeméti Ókollégium, a volt jogakadémia régi épülete őrzi legjobban a múlt század elejének hangulatát, hisz ott éppen Jckai járt. tanult évekig. Pesten a Nemzeti Múzeum előtt gondolunk legtöbbször Petőfire és március tizenötödikére. De sajnos, márciusban, március tizenötödikén hamar eszünkbe jut Világos, a bukás, a Vörösmarty fogalmaz, ta csend és hó és halál. Nyáron Erdélyben jártunk. Családostul zarándokoltunk el a Segesvár melletti Petőfi-emlékházhoz. az Nemzeti dal, T»tpr», narytr, úí »* ftm! Ili m ti*», must rag) soS-! Itdiol tegyünk «gy n »tudok? D a kerdfs. *alnrm»lok! — A' majryarolt isleoti o Erinuavnlt, Esküszünk, hoyj rabok tovább í\cm leszünk. Rabok voltunk mostam«*. Harbuzr itak ősapáink. Kik (tabudon éllek haltak, Stolgafúdben nem nyuglialb»* A’ magj árok istenire Esküszünk, Eskustttuir, bogy rabot tovább iVetn leszünk. Sulimmal bitang ember, K* most, ha kell, halai nem • Kír.i-i drígabb rong) eíen . Hint » b'.aa betsUiclu A magyarok útenér.) Síkosaink, Cskücínli, bogy rnbok itva-ó Som leszünk. Ptnymtoh *■ tUarrmn %' JtauL Jcbbata ék vilii a’ kart, fc;» mi még is láncról borítunk! Idő veled, régi tuntunkJ A magyarok Is’cnére Esküszünk, Esküszünk, hggy rabok tovább ■Vem Ununk. A' tr.fgynr ncv megint «x<!p Jen, Mílto régi nagy híréhez, Mii rjt kentek »' századok, Lemossuk a' gyalazuioL A magyarok istenére LckáááuáU, tikász!)nk. hogy rabok tovább Nem leszünk. Hol í'-jaink dombcMInak. Lonká'ok «'borulnak, Es - Ido imádság mclielt Móniját cl «ein öt-veinkét A mag)erők »léiére ''»klsaurk. EskuszuB1'.. -rogy rabok tovább •C5'Ülik. PeloO Sándoi emlékműhöz. Néztük a környező dombokat, az utat. a ma is kukoricás szántóföldeket, visszagondoltunk a könyvekből olvasott tragikus utolsó percekre, a költő halálának rettenetes pillanataira. Mert ez is hozzátartozik márciushoz, ehhez a fényes-fiata. los. derűs-szeszélyes tavaszi hónaphoz, ,s naphoz — március tizenötödikéhez. És Petőfi verséhez Alany, meg Illyés, meg Nagy László verse. „Lélekzpm a télben, fohászkodom föltámadt piros csizma, csak zaklass te irgalmatlan édes, te fényes csikorogd széjjel a szívünk havát!” (Nagy László: Föltámadt Petőfi Sándor piros csizma, születésnapjára) Szekér Endre Kossuth, nás pán otec... — KOSSUTH-NÓT A számos szlovák változata közül a fönti ma is ismert Vácrátót környékén, jelezve, hogy nemcsak a magyar nemzetiségű nép tisztelte a szabadságharc vezérét apjaként. Valóban, az események alaposabb ismeretében tarthatatlan az a leegyszerűsítő, külföldön szinte általános, de nálunk is elég széles körben elfogadott nézet, hogy a szabadságharcban a magyarok nemcsak a rájuk támadó osztrák császári, és orosz cári hadakkal küzdöttek, hanem véres polgár- háborút is vívtak a közöttük élő nem-magyar nemzetiségek ellen. A valóságban csak a horvátok, szerbek és szászok zöme, valamint a románok nagyobbik része fordult szembe a Habsburg-kor- mónyzat ellen jogos önvédelmi harcot folytató magyar vezetéssel. A PESTI IFJAK ÁLTÁL 1848. március 15-én elfogadott 12 pont és a jórészt ezt megvalósító áprilisi törvények teljesen átalakították Magyarország politikai és társadalmi berendezkedését, rendkívül ígéretes utat nyitottak a polgári átalakulás, a társadalmi és gazdasági fejlődés számára. A sajtó szabadsága; a polgári és felekezeti egyenlőség; a nép- képviseleti alapon választott országgyűlésnek felelősséggel tartozó kormány; a mindenkire egyformán kötelező adózás; a parasztság felszabadítása úrbéri kötelezettségei. a jobbágysors alól; a népből kiválasztott esküdtszék meghonosítása a bíráskodásban-, az ország gazdasági önállósága; a hadseregnek a választott polgári hatalom alá való rendelése; a politikai meggyőződés börtönnel való sújtásának megszüntetése. s végül eme reformok kiterjesztése az akkoriban külön koiv mánvz-u alatt élő Erdélyre — penek. : ,.iru is volt az anva- nvelve, a nemzetisége. Ennek megfelelően fogadták is a pesti és pozsonyi híreket szerte az országban: a szerbek március 19-i pesti, majd 21-i és 27-i újvidéki népgyűlésén, a szlovákok a március 28-i liptói megyegyűlésen. a románok és a horvátok sajtójukban. V. Pauliny-Tóth szlovák politikus külön röpirat- ban köszöntötte Kossuthot és magyarázta meg az új törvények jelentőségét. Kézenfekvő a kérdés, hogy a biztató kezdet után miért nem sikerült megőrizni a kialakult egységet és közös fellépéssel szembeszállni a reakció erőivel? Választ erre csak a korabeli bélés külpolitikai helyzet, a közgondolkodás állapotát és a kulcsszerepet játszó egyéneket alaposan bemutató és elemző hosszabb tanulmány adhatna. Annyit azonban e helyen is kimondhatunk, hogy a magyar politikusok nem, vagy csak túl későn vették észre, hogy „másajkú honfitársaik” a nemzettéválásnak ugyanazt az útját járják, mint a valamivel előttük járó magyarok, s ezért nem elégítheti ki őket az egyének teljes egyenjogúsága. Igaz ugyan, hogy a világ más részein is csak több emberöltő múlva vált elfogadott tétellé, hogy a nemzeti kisebbségnek nem egyenlő jogokra, hanem külön, kollektív jogokra van szüksége, s megvalósított gyakorlattá máig is kevés helyen vált ez. A nem-magyar népek részéről is sok olyan megfogalmazás, követelés hangzott el (széles körű tartományi önállósággal rendelkező nemzeti területek kialakítása indokolatlanul nagy területen), amelyeknek jogossága vitatható volt, esélye pedig — hogy magyar részről elfogadják — semmi. AZ ELLENTETEK kiéleződésében a U ;nagy>>W‘ szerepet a n „ .»íjatszó, hamis ígéretekkel és rémhírekkel félrevezető és lázító politikája, valamint egyes politikusoknak a radikális, irreális nemzeti követeléseket a polgári átalakulás fontosabb kérdéseivel szemben abszolutizáló, minden más elé helyező magatartása játszotta. (A magyar vezetés előtt ez a bécsi politika egyre világosabban mutatkozott meg, a külföldi kortársak között •pedig alighanem Marx és Engels írásai leplezték le a legjobban.) Mint már szó esett róla, a magyarok és a nem-magyarok szembefordulása nem vált általánossá. Az egyéni meggyőződés, a szembenálló táborok erkölcsi vonzerejének különbsége, a közös múlt és hagyományok, a környezet hangulata mind azt eredményezték, hogy a honvédsereg tisztikarában és legénységében igen nagyszámban voltak nem-magyar anyanyelvűek, a közös érdekek felismeréséből csatlakozó külföldiek (lengyelek, németek, bécsiek, olaszok stb.), de a hazai többi nemzetiség fiai is. Csaknem 40 ezer szlovák (köztük Branyiszkó számos hőse) mellett a ruszinok és szép számban az alföldi románok is vállvetve küzdöttek a magyarokkal, csakúgy, mint az önként magyarrá válás útját választó németek és zsidók. A főtisztek közül elég a szerb Damjanich, a horvát Knézic, a német Aulich, a politikusok közül a román Dragos, vagy a szlovák- magyar Beniczky nevét említeni. DE A MAGYAR forradalom ellen fegyvert fogó nemzetiségi vezetők közül is sokan belátták tévedésüket a magyar kormány 1849-es békülési kísérletei és példamutató nemzetiségi törvénye nyomán, méginkább pedig a magyarokat és nem-magyarokat gyakorlatilag egyformán sújtó önkényuralom idején. Egyértelmű Igái tehát ’ '■ e/.rK riyei: a lénél sokkal < / -öl faboldogu. ...... a haladás útja csak kölcsönös engedményekkel, méltányossággal és türelemmel járható. J eszenszky Géza PINTÉR LAJOS: Márciusi ráolvasó MÁRCIUS, FAGYOKKAL MEG NE CSALJ. HŰTLEN ZÁPORRAL MEG NE BANTS. VÉRREL VÉRTEZ FEL A HAJNAL, LÁNGOT VET ÉRTED A CSALÁN. Hozzád indultam, eltévedtem. Léptem sodorja jeges ár. Az éjszakák bevarrják két szemem, Ahogy a kotlákét bevarrja anyám. Hozzád indultam, eltévedtem. Csapdába lökne havazás. Elrejtőzöm a rügyekben, holnap tavasz lesz már talán. MÁRCIUS. FAGYOKKAL MEG NE CSALJ. HŰTLEN ZÁPORRAL MEG NE BÁNTS, VÉRREL VÉRTEZ FEL A HAJNAL, LÁNGOT VET ÉRTEI) A CSALÁN. Petőfi és 1848/49 emléke a kunszentmiklósi hagyományban 1848. június 11-én a költő feleségével követválasztása ügyében érkezett Kunszentmáklósra és néhány napig barátjánál. Ban- kóséknál vendégeskedtek. Másnap dálután dr. Balogh József orvosék meghívására látogatást tettek náluk. Az Akadémia kézirattárában (Ms 326 c. sz) Fejes Áron nagykőrösi tanár adatgyűjtéséből a ma élőkkel is közölhetjük e vendéglátás történetét: „Volt K. Sz. Miklóson egy művelt, gyermektelen nő, Balogh orvos neje, kihez a fiatal, előkelőbb leányok kézimunkát és varrást tanulni jártak. Egy alkalommal a doktorné meghívta Petőfit feleségével együtt (ez júniusban történt). Míg a Petőfiék és a doktorné uzsonnáztak, beszélgettek, a mellékszobában dolgozó honszerető leányok Kelemen Piroska indítványára énekelni kezdték a Talpra magyart. Az ének végével a mellékszobából átjövő költő meghatottan köszönte meg a szép meglepetést, tapssal fejezve ki megelégedését." Az esetleges kétkedőknek elmondhatjuk. hogy Petőfi Nemzeti dalát 1848. március 15-én Ká- lózdi János megkomponálta énekhangra és zongorára. A Nemzeti' Színház karszemélyzete azon a nevezetes napon este dalolta és annak kottáját lemásolni, megszerezni a szentmiklósi fiataloknak nem volt lehetetlen vállalkozás. Akkor az itt élő lányok lelkében így élt a forradalom, a szabad sajtó első termékének nagyszerű gondolata; „esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk." II. 1848. május 16-án gróf Batthyány Lajos miniszterelnöknek a nemzetőrség toborzásáról szóló felhívásában Kunszentmiklós jelentős feladatot kapott. Idézzünk ebből is néhány mondatot: „Szeretett magyar hazánk láthatárán veszélyes felhők tornyosulnak ... A törvény parancsolta nemzeti őrseregen felül szükséges haladéktalanul egy tízezer főből álló rendes nemzetőrség felállítása. A haza nevében szólíttatnak fel mind azon honlakosok, akik e rendes nemzetőrségbe, az ország zászlaja alá a haza és alkotmány védelmére belépni kívánnak, hogy magukat a következő hadfogadó helyeken bejelentsék: Pest, Pozsony. Kassa ... Debrecen, Eger, Jászberény, Kun-Szent- Miklós .. Tehát; hadfogadó helynek jelöltettünk. Július 3-án tanácsunk jegyzőkönyve rögzítette, hogy 16 lovas, 55 gyalogos önkéntes nemzetőr indult Szeged alá, Magay Károly vezetésével. . . A nemzetőrség mellett a hon- védzászlóaljakba is megindult a toborzás. Erről tudósítást készített Kelemen Gergely a helybeli gimnázium igazgatója és azt elküldte Kossuth Hírlapjához. A cikk 1848. szeptember 30-án megjelent. „... Ne essél kétségbe, nemzetem,de ám úgy tégy, mint a kun. sz. miklósi ifjúság . . . Har- mincz újonezot ad jelenleg a kis város, miről a parancs szept. 21 délben érkezék és már délután kinn leng a toborzó lobogó. Azonnal be csak egy gazda fi ■ jött. Csörgő Gábor, estvére 6. másnap 19, erős és könnyű mind, mint a fiatal szarvas, vidámak, kiket anyjai is tán mosolyok közt szültek. Vasárnap pedig, harmadnapra a kezdet után. a reggeli isteni tiszteletkor 60*ra szaporodott . .. Miután megvizsgáltattak. 62 találtatott teljesen alkalmasnak. De csak 30-at parancsoltattunk adni. Gondolnád a 32 felesleg tán itthon marad? Éppen nem. arra csak egyet is rá nem lehetett volna beszélni..." Így lobogott a hazaszeretet érzése itt nálunk, pontosan akkor, midőn a népfelkelők szept. 29- án Pókozdnál élethalálharcukat vívták és győztek, mert a tiszta lelkesedés nem ismer akadályt. A Nándor-huszárezred a csehországi forrongások idején Prága alatt táborozott. Az ezred a hadsereg legjobb lovassága volt. Legénysége színmagyar, csaknem valamennyi Jász-Kunság szülötte. Itt szolgált a szentmiklósi születésű Virágh Gedeon főhadnagy és a Felső-Kiskunságból vagy 240 huszár. Itt értesültek részint hírlapokból, részint magánlevelek útján a hazai zavaros eseményekről. A tábortűznél késő éjszakákon, midőn egyedül lehettek egyébről sem folyt közöttük a szó, mint a haza sorsáról. Látták a nádfedeles lakóházaikat és a betörő ellenséget, amint azokat pusztítja. Hazavágytak, hogy segítsenek a védteleneknek. Csak egy intés kellett, hogy keresztültörjenek mindenen, és, száguldjanak az édes otthon felé. Október 4:én Sréter Lajos kapitány és Dessewffy Dénes hadnagy vezetése alatt elindult egy egész század. Sikerült, október 21-én Viirágh Gedeon és Hollan Hugó főhadnagyok vezetése alatt Auschauból ismét 211 Nádor-huszár indult útnak. Gracza György az ötkötetes „Magyar Szabadság: harc történetében" ezt így írta le: „Az indulás napján báró Vernier őrnagy a tisztikar részére éppen ebédet adott, amelyre Virágh is hivatalos volt. hogy elhárítsa magáról a gyanút elfogadta a meghívást. Ebéd után a tisztek szivarozva, beszélgetve a sétatérre mentek, midőn Görbe nevű tizedes lóháton, hadfelszereléssel, sebes vágtatva megjelenik, és Virágh elé léptetve szól: — Jelentem alásan főhadnagy úr. az éles töltések ki vannak osztva, s a negyedik szakasz, készen áll az indulásra. Ugyanekkor más irányból egy Kovács nevű huszár vágtat elő és a második szakaszról hasonló jelentést tesz Virághnak. A tisztek megdöbbenve néztek egymásra. Vernier őrnagy haragtól reszketve rival az. őrre. ki ott a közelben kardosán föl és alá járkál: — Te bamba! Nem látod, hogy Virágh főhadnagy úr szökni akar! Tedd a kötelességedet és lőjj! Van eszembe — feleli a huszár — hiszen én is velük megyek. S ezzel lóra pattan, s vágtat Virágh után. Virágh összeszedvén huszárjait, még egyszer visszatért Auschauba. hogy az ottaniakat is magához vegye. Vernier báró éppen az ablaknál állt, midón szakasz, elvonult. Elkeseredetten kiáltá Virágh után: — Hát ez a jutalma az. én 29 évi szolgálatomnak? Nagyon sajnálom őrnagy úr — fordult visz- sza Virágh. de én előbb .m/tgvjírnak születtem, és csak azután álltam be katoriának. A; két hiir szárszázad mérhetetlen veszélyekkel küzdve tört magának utat. Keresztül úsztattak a Moldván. s Königsteinnél gyalogsággal, Lusnicz.nál lovasokkal valóságos csatákat kellett vivniok. De vitézségük, töretlen akaratuk legyőzött minden akadályt. Nyolc- napi bolyongás után. október 29- én Szakolczánál állépfék a magyar határt. így tört magának utat a dicső Nádor-ezred, hogy a nemzet szabadságharcában rész.t- vehessen.” A hagyomány, igaz. már csak az iskolákban, tovább őrzi Virágh Gedeon emlékét, aki itthon, mint százados, maid mint őrnagv és az utolSó napokban, mint alezredes karddal harcolt a szabadságért. A világosi fegyverletétel után halálra, majd kegyelemből 16 évi várfogságra ítélték. Kilenc év után kegyelmet kapott, visszatérhetett szülőföldjére. A család és a falu már-már elfeledte, de most újra azon fáradozunk, hogy március idusa mindig éljen az emlékezetben, mert a dicső múlt nélkül nem leh^t jövőt építeni. Galambos Sándor tanár VÁNCSA ISTVÁN; A próféta __Visszavonultan elek cn mar., ’ kedves uram, jó ötven éve — szóval azóta, tudja — nem láttam újságírót, maga az első. Csak a tanítványaim jönnek el néha, igen, ne csodálkozzon, vannak tanítványaim, hajaj!.. . De magának bizonygassam? Nyissa ki az újságot, akármelyiket, találomra, tessék... itt van, ni! Robbanás Miamiban, a mexikói konzulátuson, robbanás New Yorkban (nyolc nap alatt a harmadik), robbanás a jeruzsálemi óváros falánál, három bomba a korzikai Ajaccóban, egy másik Koppenhágában, a török légitársaság irodája előtt. .. ott vagyunk mi, uram, mindenütt. Én, személy szerint, már nem, a gyakorlati munka már nem nekem való; beérem azzal, hogy filozófiára tanítom a fiatalokat. Igen. ne bámuljon, filuzojiat tanulnak nálam, ezt a szakmát csak bölcseleti alapokon lehet művelni. ez nem újságírás, itt gondolkodni kell! A robbanástechnikát bárki elsajátíthatja egy hét alatt, akár még maga is, de a lényeg, uram, a lényeg nem ez. Hát mit gondol, mi a fenének robbantga. tunk mi állandóan? Passzióból? Vagy azt hiszi, hogy bármelyikünknek személyes leszámolni- vulója volt Behestivel, vagy azzal a másikkal, azzal a Bahonar- rnl? Egy nyavalyát, kérem. A cél. ezt jól jegyezze meg, a cél a robbantás maga! Hogy még pontosabb legyek, a cél: kibontakoztatni az anyag isteni lényegét, s ezzel megidézni a teremtés misztériumát. Wem érti, mi? Mert nem jól olvasta a Bibliát. Ha jól olvasta volna, akkor tudná, hogy a robbantás titkaiba maga Isten avatta be Ábrahámot, amikor felrobbantotta előtte Szodomát. Abraham aztán megtanította Izsákot. Izsák Jákobot, és így tovább; Mózes tudvalevőleg kutat robbantott a sziklába, Józsué pedig felrobbantotta egész Jerikót. Az írásban, nyilván emlékszik, az áll, hogy hét pap fútta a só- fárt, a nép pedig nagyot rikoltott, s ettől omlottak le a falak — ugyanis akkor még a szent titkokat nem volt szabad hirdetni. Nekem viszont Istentől nyert jogom, és kötelességem felvilágosítani magát, hogy fiiéba tutulnak a papok tüdejük szakadtáig, attól egy kutyaól se dől össze, viszont, ha gondosan vannak elhelyezve a töltetek, akkor egy szájharmonika hangja is elég. Ügy ám, uram. X/f ármost, kérdezhetné ön. hogy jön össze a világ teremtése a plasztikbombával? Megmagyarázom. Tudja, mi az a (Tóth Árpád) C'fíí Ír lí' L’l/ í I _
