Petőfi Népe, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-14 / 62. szám
MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET 25 éves az Élet és Irodalom u Igazán barátilag figyelmeztettek; nincs szükség a külön köszöntésre. Hiszen annyi minden indult útjára 1957-ben. hogyha minden negyedszázados intézménynek gratulálnánk, akkor látszólag másból sem állna az ország. mint kölcsönös udvariaskodásokból. Az évforduló mégis kötelez. No meg az Élet és Irodaion. — mert róla van szó — annyira ellentmond az intézmény fogalmához társuló mindennapi képzeteinknek. hogy mégsem hallgathattunk az intő szóra. Ha valami, akkor épp a mozgalmassága. rugalmassága és erjesztő jelenléte az. ami megkülönböztetett figyelmet érdemel sok egyéb mellett. A szerkesztőség jó esetekben életünk irodalmi lelkiismeretét mutatja fel hétről hétre Természetesen anélkül, hogy borsot akarnánk törni a kritika rovat, illetve kritikusa orra alá. hadd idézzünk abból a kötetből, amelyet megbírált, t A magyar irodalom története 1945—1975. I.) ..A folyóiratok nyitottabbá válásának a folyamatát elsősorban az szabta meg. ahogy ez a kultúrpolitika a társadalmi konszolidáció előrehaladtával — az első időkben szinte hónapról hónapra — maga is nyitottabbá válhatott. Jól tükröződik ez már a lapindítások időrendjében is. Az egyes oigánumok közötti különbségek három tényezőből fakadtak. Min. dvnekelőtt a kultúrpolitikai irányelvek értelmezése, egyik, vagy másik elemének erősebb hangsúlyozása: az egyes lapok köré tömörült szerkesztő- és szerzőgárda személyi összetétele, tá- gabban a lapokban megszólaló és megszólaltatott írók eszmei, világnézeti és stiláris karaktere; s végül a szerkesztés különféle re. gionális szempontjai. Az elsőként. 1957. március 15-én^. megindított Élet és Irodalmat, amelyet Bö- löni György vezetésével a kommunista írók egy szűkebb csoportja szervezett meg. még sokkal inkább a harcias, a hibákat, politikai elhajlásokat támadó és ostorozó hangvétel jellemzi, sem. mint az integráló szándék. Ezért is lehetett fő műfajuk az éles hangú cikk. vitairat, bírálat.” Nyilván nem véletlen, hogy mikor jelent meg az első lappéldány — az 1848-as forradalom évfordulóján —. s az. sem mellékes hogy miről szóltak a cikkek. Hatvány Lajos Petőfi márciusa. Bölöni György pedig Március és október címmel írt publicisztikát. A címlapon Ferenczy Béni Petőfit ábrázoló alkotása szerepelt. Csupán ennyi is indokolhatná, hogy egymással összefüggő oldal, páron foglalkozunk a 134. illetve a 25 esztendeje történt eseményekkel. megindult folyamatokkal. Szerzőink az ÉS szerkesztői gárdájához tartoznak, vagy zömében már megjelentek a lap hasábjain. És hisszük, hogy műveik, az évfordulótól függetlenül is értéket képviselnek. H. F. RÉSZLETEK AZ INTERJÚKBÓL Beszélgetés közben Az utóbbi időben egyre nagyobb érdeklődést és visszhangot váltanak ki az Élet és Irodalom hetedik oldalán megjelenő. háromhasábos interjúk. Ezeknek a beszélgetéseknek egy része Bács-Kiskun megyei kérdésekből indult ki. A válaszok országos vagy még tágabb gondolatcsere részei. S ezeket az itt élő és dolgozó, vagy szorosan ide kötődő személyiségek adták. KATANICS SÁNDORv az ÍViSíf MP Bács-Kiskun megypi bizottságának- titkára; — Demokratizálódó társadalmunkban mindenkinek megvan a lehetősége ..munkára fogni" a felhajtóerőt. Érdemes viszont tisztázni, hogy kinek mi a feladata. Tehát nem egymás helyett kell dolgozni, hanem közösen. Ugyanazért az ügyért. (A politika szolgálólánya? Beszélgetés a szociográfia lehetőségeiről. 1978. január 28.) DR. FILIUS ISTVÁN, a Kertészeti Egyetem kecskeméti (kertészeti) főiskolai karának igazgatója: — Hadd hivatkozzam én is Nerudára. aki a következőt írta Kecskemét felé. címmel. „A me- zöség földdel, homokkal, vízzel és emberekkel dolgozik”. Nekünk az a legfontosabb. hogy korszerű szemléletű és rugalmas emberekkel. (Kertmagyarország? 1978. május 20.). DR. HIDEG JÁNOS orvosezredes, a Magyar Néphadsereg repülési főszakorvosa: — Az űrhajózás megkezdte annak törlesztését. amivel az ember fizikai és pszichikai képességeinek próbára- tételéért az emberiségnek tartozik. (Mit bír ki az ember? 1978. december 16.). DR ROMÁNY PÁL, miniszter: — A lehetőségek tehát nagyok, de Pasteur jól mondta: „A lehetőség a felkészült elméknek kedvez". (Zöld forradalom, 1979. szeptember 22.). HENKEY GYULA antropológus, a Bács-Kiskun megyei Múzeum volt tudományos főmunkatársa: — Az emberi arcvonásokon a mai napig érzékelhető az átélt történelem: a népvándorlás hullámai, a török megszállás, a Habsburg-uralom, a nemzeti és iparfejlesztési érdekből behívott szakmunkások letelepítése, a világháború. (Arcunkon a történelem. 1981. január 17.). RAFFAI SAROLTA, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója: — Témavilágom nem változott. Kisvárosban, falun, nagyvárosban ember az ember — s engem az ember érdekel. (Irodalom a múzeumban, 1981. január 24.). DR. TÓTH KÁROLY, a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatója: — Nálunk sokan az építőmunka magától értetődő feltételeinek veszik, hogy kivágják a növényzetet, letarolják a dombokat és buckákat, elvezetik a természetes vizeket, vegyszereket szórnak. Aztán a komfortosnak nevezett művilág lakói egyszer- csak nem érzik jól magukat. (Megzsarolt természet, 1981. március 28.). MAGYAR FERENC, a Kecske- mét-szikrai Állami Gazdaság igazgatója:— Általános recept, sajnos nincs. Ami jó a tokaji szőlővidc- ken, nem feltétlenül jó a Kecskemét környéki homokon, vagy a Bácska ártéri területein. De a normálisan gazdálkodó nagyüzem képes arra, hogy eleget tegyen a környezetvédelmi követelményeknek. (Útban van a természet?, 1981. április 18). DR. SCHVÓB PÉTER, a Bács- Kiskun megyei Pedagógus Továbbképző Intézet igazgatója: — Jól rendezett hangfelvételekkel és munkáltató könyvekkel csökkenteni lehetne a tanárhiányon. , És azon a távolságon is, amely még elválasztja a falut a vámostól. A kazettaszalagról mindenkinek egyformán szólhat a zene és a vers. (Kazettás pedagógia, 1981. október 31.). DR. ROMÁNY PÁL, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának első titkára: — Egy városnak, hogy tényleg annak lehessen nevezni, elsősorban nem méretre, hanem ellátottságra és szellemiségre, nem magas falakra, hanem alkotó gondolatokra van szüksége. A látványos mutatók helyett nagyobb és kötetlenebb szellemű mozgásteret kell megalapozni. (Termékeny települések, 1981. december 23.). ERDEI PÉTER, a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet igazgatója: — A tanár alapos munkával, az oktatás-szervező, az iskolavezető pedig elismeréssel, erkölcsi védelemmel járulhat hozzá a szellemi örökség kiteljesedéséhez. (Kodály szellemi öröksége, 1982. február 26.). DR. GAJDÓCSI ISTVÁN: — Fegyelmezett emberek között hamar kialakul a koncepció. Az elemző tisztánlátás és a végrehajtás tömegesebb beleszólást: teljesebb demokratizmust igényel. (Részlet egy beszélgetésből, amely ezután fog megjelenni.) Az interjúkat Halász Ferenc készítette. V állomás az ÉS-ségről Ha valaki túl indulatosan szidná előttem az ES-t, azzal kezdenék ellentmondani, hogy nono! De a lap elfogult dicsérőjét is ezzel az indulatszóval hűteném le: nono! A tagadásba és az igenlésbe egyaránt illeszkedő indulatszó számomra egy hetenként ismétlődő jelenség dialektikusán értelmezendő minősítése, amely jelenségnek különös bája, hogy a lap fejlécéből a semmitmondó kötőszó ugrik ki vörösen, míg az ECET meg az IRODALOM a fekete szin sivárságába fullad. Minden szombaton kíváncsian veszem kézbe az ÉS-t. Hosszú oldalakat töltene ki, ha az olvasottak nyomán támadt örömeimre1 és bosszúságaimról beszámolnék, egy-egy lappéldányt letéve. Ehelyett csak egy vallomástöredéket vetek papírra a köszönet hangján. Köszönöm, hogy irodalomnak ezen a végvárán (néhá- nyad magammal is egyedül) hétről hétre megtudhatom: mit gondolnak, s mit hogyan gondolnak a pályatársak. Köszönöm a verseket és a kisepikái írásokat, a társadalmat is megszondázó vitákat; a páratlan oldal szellemes glosszáit; a célratörő interjúkat, amelyek a tőlem távoli világokra nyitnak ajtót. Köszönöm a film-, a könyv-, a színikritikát. ,.A hét kulturális eseményeiből” című hasábot, Ahogy múlnak fölöttem az évek, mind szomorúbban próbálok beletörődni, hogy egyre ritkábban nyílik alkalmam megnézni a felmagasztalt vagy lehúzott színdarabot, filmet, elolvasni a címe után olvasásra érdemes könyvet. Ezekben a dolgokban összegződik az én ÉS-ségem. Zám Tibor ......... mmmmm Big Bang? Nem tudja, honnan is tudná, maga hírlapíró, tehát természettudományosán tájékozatlan. sőt böszme. Arról van szó. hogy az idők kezdetén, úgy tíz- ti/.enöt milliárd évvel ezelőtt, az egész világegyetem hallatlanul szűk térbe, gyakorlatilag egyetlen szinguláris pontba koncentrálódott, s aztán ez a pont, a világit jás. egyszer csak felrobbant. Ezt a robbanást nevezik a csillagászok Big Bang-nek. magyarul Nagy Bummnak. Érti már? A teremtés, a megnyilvánuló Isten első tevékenysége egy irtózatos detonáció. A világ, úgy, ahogy \an. az ősrobbanás hulladéka: mega. kérem, egy repeszdarab. Ezt fejezi ki a jelmondatunk: omne yivum ex diruptio. minden elő robbanásból jön. Továbbá azt is közölnöm kell magával, hogy nemcsak a világ kezdete robbanás. hanem a léte is; minden, ami van. robban. Robbannak az anyag elemi építőkövei, robban a foton és elektron—pozitron pár lesz belőle robban a neutron protonná. elektronná és antineutrinó, va, robbannak, kérem, a mezonok. a hiperonok, és így tovább, nem is szólva némely atommagokról; nem folytatom, úgyse érti,’ a lényeg az, hogy a világ: permanens robbanás. És mondja meg. amikor a petesejt osztódni kezd az anyaméhben, az nem robbanás? Ä vetőmag kicsírázása nem az? És a coitus? A halál? Vagy maga a gondolat, uram, az a tény. hogy az embernek eszébe jut valami, és a semmiből hirtelen felszikrázik az eszme . . . Tudom, ez magával még nem fordult elő, hát higgye el nekem becsületszóra: ez is robbanás. Minden robbanás. V|T aga most a^t hiszi, hogy ez az egész afféle üres spekuláció, pedig ez a mi szakmánk alapköve. Mert hol kezdődik egy s/akma? Az anyagismeretnél. Ha egy kezdő jön hozzám, először megkérdezem tőle, hogy mi a robbanóanyag? Mondja, hogy dinamit, trotil, ammónium-nitrát satöbbi. mert úgy tudja, vannak nem robbanó anyagok is, mint például szenteltvíz, teknősbéka, mustár. Legelőször is ezt kell kivernem a fejéből, ezt a dualizmust, megmagyarázván, hogy a robbanóanyag nem más, mint a tudatunktól függetlenül létező, objektív valóság. A fiú tehát a legelső pillanatban kap egy filozófiai definíciót, és persze éppoly maflán néz rám, mint maga most. Nem érti, mitől robbanóanyag a mustár? Hát csak gondolja el, mi történik akkor, ha antianyagból van a virsli, amit belemárt. Eltűnik a virsli, a mustár, de maga is. kedves uram, a fél várossal együtt, marad egy kráter. Akkorát tud robbanni a •mustár, hogy az atombomba egyszerű vízipisztoly hozzá képest. És ugyanekkorát robban az író- gépszalag, a jégkocka, a fogkrém, akármi. A robbanás, értse már meg, a dolgok lényege, bennük rejlik, robbantani annyi, mint felszínre hozni az anyag igazi valóját, azt. ami benne isteni. Szakrális cselekedet ez, uram. nincs világi célja. Igaz, mi a gyakorlatban azt robbantjuk fel, akit a megbízó akar, de hát végtére is nem robbanthatunk fel mindenkit, több nap, mint bomba; mégis, ami igazi, belső szándékunk. Istent, az Első Robbantót tisztelni. néki áldozni. A robbantás a mi vallásunk nagy misztériuma: olyan ez nekünk, mint magának a szentmise. T_T át ennyi volna a lényeg, 1 tisztelt uram. Most pedig miután végighallgatott, mutatok magának valamit. Látja ezt a kis ezüst kapszulát? Kalifornium van benne, nem magyarázom meg. mi az. mindenesetre akkorát tud szólni, mint tíz mázsa trotil. Jól hallotta; tíz mázsa, és trotil. Én ezt a halálom előtt le- nyefem. A gyújtószerkezete hőérzékeny. tehát akkor robbant, amikor engem hamvasztanak. Amikor alám gyújtanak a kemencében. El tudja képzelni? A krematórium, uram. elröpül, mint az ifjúság. Magát pedig felhatalmazom. hogy ennek megtörténte után írjon rólam. írjon egy szenzációs nekrológot. magyarázza meg. ki voltam én. ki volt a Robbantó Isten első prófétája, akit Matuska Szilveszternek hívtak valaha. majd fel. Nyilvánvaló — erről egyébként olvasói élményeim erőteljesebben tanúskodnak —. hogy nagyjából a hatvanas évek közepétől megszaporodtak a fogalomtisztázó viták. Anélkül, persze, hogy szerkesztői — Nemes György. 1974-től pedig Jovánovics Miklós — lemondtak volna a szépirodalmi értékek átörökítéséről. Mégis, úgy tetszik, a viták jellemezték inkább az értelmiségi réteglapot — az első népesedéspolitikai polémia 1964-ben. a Vidéken élni. a Kesudió, a Tani-tani. az Ilyen gazdagok vagyunk?, a Továbbjutni (ha lehet), s most. éppen ezekben a hetekben a Népesedési gondok. Eg.v-egy cím egy-egy hívójel: a figyelmes olvasó pontosan tudja, hogy az adott téma miért éppen akkor (volt) időszerű, miért éppen akkor foglalkoztatta a maguk kisközösségeiben hangadó értelmiségi olvasókat. S bár közvetlen hatásra ritkán törekedhet egy újság. annyi azért elmondható, hogy egyik-másik eszmecserének közvetlenül kimutatható hatása is volt. Például az Ilyen gazdagok vagyunk? című vita lezárása után bebizonyosodott, hogy az újítókról és feltalálókról megváltozott a közfelfogás: még mindig nehéz emberek, de már a közvélemény erejét is belekalkulálhatják küzdelmeikbe. Arról nem is szólva, hogy a kisebb és. nagyobb disputák közvetett haszna legalább ennyire fontos. Talán még fontosabb is, ezt sejteti az ÉS-est sorozat, amelyet február végén rendeztünk Bács-Kiskun megyében, a Petőfi Népe segítségével. A dunapataji, dunavecsei, kecskeméti, kiskunhalasi és kiskúti- majsai beszélgetések arról győztek meg bennünket, e sajátos orgánum munkatársait, hogy jó nyomon haladunk. Ma. a nyolcvanas évek elején aligha lehet fontosabb egy értelmiségi réteglap számára, mint az. hogy tudatosítsa olvasóiban: sokféle vélemény lehetséges, s illő tudomásul venni a mások felfogását is. A tolerancia jegyében, a lapalapítók szellemében törekszünk arra, hogy az Élet és Irodalom a vélemények lapja legyen — a szocialista valóság iránt elkötelezett nézetek nyilvános demonstrálása és szelektálása, egy két és fél évtizedes múltú újság szerény hozzájárulása a közéleti demokratizmus kibontakozásához. Végre kezemben a kötet, az Elet és Irodalom válogatott repertóriuma. ötszáz oldal, kilenc évfolyam tényeit tartalmazza a bibliográfusok — a szegedi Somogyi Könyvtár gyakorlott filológusai — a sok tízezer adat közül tizenegyezret tartottak méltónak arra. hogy érzékeltessék az irodalmi és politikai hetilap 1957— 1965. közti tevékenységét. Lapozgatom a könyvet, ellenőrzőm olvasói élményeimet — amennyire egy kamasznak élményei lehettek a húsz évvel ezelőtt megjelent írások. s úgy tűnik fel. mintha torz kép rögzült volna tudatomban az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején szerkesztett ÉS-ről. A repertóriumnak ugyanis éppen az a haszna, hogy majdnem minden visszakereshető, sőt a száraz tények izgalmas gondolati alakzatokká állhatnak össze. Most például azt olvasom ki a frissiben napvilágot látott kötetből. hogy voltak, persze, hogy voltak viták a hajdani Élet és Irodalomban, mindazonáltal feltűnően sok a jó vers. a jó tárca és a jó novella — ezeket egykoron kevésbé vettem észre. S ha segítségül hívom az irodalomtörténetet. akkor a jelenség is értékelhetővé válik: az alapítás idején. 1957 márciusában e lap volt az egyetlen, amely irodalmikulturális kérdésekkel foglalkozott — egyébként kezdetben kéthetenként jelent meg. .csaknem hetvenezer példányban.« Szerkesztői mindenekelőtt arra törekedtek. hogy ismét fórumhoz juttassák az írókat. Az alapító Bölöni György, majd utódai: Dobozy Imre, Mesterházi Lajos és Szabolcsi Miklós a maguk sajátos módján ugyan, de egyaránt azt szorgalmazták, hogy a magyar írótársadalom legértékesebb erői is hozzájárulhassanak a szellemi konszolidációhoz. Se szeri, se száma azoknak a költőknek. novellistáknak és publicisztikákkal is jelentkező regényíróknak, akik később az örvendetesen gazdagodó magyar szellemi életben is az ÉS-t tartották első számú fórumuknak. Közülük néhányat már klasszikusként tisztelhetünk. S mert a repertórium majdani második kötete, az 1965—70. közti időszakról beszámoló adatválogatás alighanem az irodalmi és kulturális lapszerkezet kiteljesedéséről is árulkodik, nyilvánvaló, hogy az Élet és Irodalom tevé- kenvségét is új színben tünteti MEZEI ANDRÁS: Eltűnőben Legelőször a lovak tűfttek el. Aztán az istrángok szakadtak el. Udvarokból a kihalt szekerek, a pattogások, az ostornyelek, és utoljára a dűllőutak, a gyalogösvények, ásott-kutak. Végezetül a talpak hűlt hona, a porból, a paraszt lábnyoma. i Zöldi László főszerkesztő-helyettes: Visszakereshető gondolatok Nagy László rajza.
