Petőfi Népe, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-30 / 75. szám
4 • PETŐFI NÉPE © 1982. március 30. ENERGIAGONDOK - KÍNÁLKOZÓ (?) LEHETŐSÉGEK A keceli gázlencse 0 Térképvázlatunkon fekete négyzettel jelöltük a nulla pontot. A közelében van a keceli Szőlőfürt Szakszövetkezet terményszárító telepe (A) és a baromfitelep (B), s amint látható, meglehetősen távol esik a központi géptelep (C) és a leendő' borpalackozó (D—E). Kőolajínséges világunkban a kutatók feltérképeznek minden talpalatnyi földet. Ahol a vizsgálódás eredménnyel kecsegtet: fúrnak. Ha kőolajat nem is mindig, földgázt gyakorta találnak. Csakhogy a gáz kitermelése — ha kisebb mennyiségről s a meglevő létesítményektől távol eső lelőhelyről van szó — nem mindig gazdaságos. Ezeket a helyi jellegű, korlátozott kiterjedésű és hozamú gázmezőket gázlencséknek nevezik a szakemberek. I Csak négy érre lenne elegendő Kecel és Soltvadkert között négy gázkút vár hasznosításra. A kutatók olajra nem bukkantak, a földgáz mennyiségét pedig kevésnek találták ahhoz, hogy érdemes legyen a csővezetéket kiépíteni. A keceli gázlencse a • geodéziai becslések szerint mintegy 50—60 millió köbméter földgázt tartalmaz. — A kutak kiaknázásának gondolata az elmúlt tíz évben többször is fölmerült — mondja Lovast Menyhért, a keceli Szőlöfürt Szakszövetkezet elnökhelyettese. — Az elmúlt őszön megbeszélésre gyűltek össze a helyszínen a megyei párt- és tanácsi szervek, valamint a nagykanizsai Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat szakemberei, képviselői. A hozzáértők a helyben való fölhasználás mellett döntöttek. Ám csupán egyedi hasznosításról lehet szó, mert ha Kecel nagyközséget közintézményeivel, üzemeivel s a lakások egy részével ma rákötnék a gázkutakra, az illékony fűtőanyag 1986-ra az utolsó köbdeci méterig elfogyna a gázlencséből. Kellene 15 millió Ezért fölhasználóként a Szőlőfürt Szakszövetkezet jöhet csak szóba. Hogy nekik megérné-e, s hogyan, arról Lovas! Menyhért így vélekedik: — Induljunk ki a nulla pontból. Eddig a pontig a földgázbányászati vállalat építi ki a csöveket, műtárgyakat, s természetesen a kutak üzembe helyezése és üzemben tartása is rájuk hárul. Nos, hogy a gáz eljusson a nulla pontig, ez a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalatnak mintegy 15 millió forintjába kerülne, ha volna neki erre pénze. Ez tehát az egyik bökkenő: kellene tizenötmillió a kutak föltárásához, a gázvezeték megépítéséhez. A megyei pártbizottság munkatársa ezzel kapcsolatban elmondta: elismerés illeti a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalatot azért, ahogyan ezt a törekvést segítik. Ám mivel pénzük a jó szándék mellé nincs, a megyei szervek segítségét és anyagi támogatást kértek az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezér- igazgatójától. — A nulla ponttól a gáz továbbítása, a fűtőberendezések telepítése és a fűtési rendszerek átalakítása természetesen már bennünket terhel — folytatja az elnökhelyettes. — Az ehhez szükséges nyolc-tíz millió forintot mi elő tudnánk teremteni. A Szőlőfürtnek megéri De hogyan is hasznosítaná a gázt a szakszövetkezet? Erre sincs még végleges elképzelés. Pontosabban többféle megoldás is szóba jöhet, s hogy melyiket választják, az attól függ, mit tartalmaz az AGROBER-nél most készülő tanulmányterv. — A nulla pontot úgy tűzettük ki, hogy az a terményszárítónk és a baromfitelepünk közelébe essen — mondja Lovasi Menyhért. — Mindkét létesítmény 500—500 1 .méterre esik a nulla ponttól: ezeket mindenképpen gázzal fűte- nénk ezentúl. ,S ami még szóba került: a három és fél kilométerre fekvő gépműhely és az ugyanilyen távol felépülő borpalackozó üzem rákötése a hálózatra. Sőt, ha a gáz mennyisége lehetővé tenné, a meglevő mellé egy új baromfitelepet is építene a szakszövetkezet. Minderről akkor döntenek majd, ha elkészül a tanulmány- terv. Ám egy dolog máris bizonyos: ha csupán a két Sirokkó szárító és a baromfitelep lesz is végül gázüzemű, már ez is olyan mértékű olajköltség-megtakarí- tást eredményez, amely jövedelmezővé teszi a Szőlőfürt számára a vállalkozást. A befektetések az alatt a 10—15 év alatt — ameny- nyire a gáz ilyen fölhasználás mellett elegendő — többszörösen megtérülnek. Mit mond a tervező ? Lényegében ugyanazt. A tanulmányterv már majdnem teljesen kész, s Dudás Mihály, az AGRO- BER tervezője a gazdaságossági számításokkal is végzett. Ezekből az derül ki, hogy a költségek megtérülése akkor következne be a legrövidebb idő alatt, ha csak a közelben fekvő szárítóüzemet és a baromfitelepet .kötnék rá a gázhálózatra. A központi géptelep' bekapcsolása esetén még mindig gazdaságos a befektetés, de a Béke telepig — a leendő borpalackozóig — megépített vezeték már olyan mértékben növelné a költségeket, ami miatt a megtérülési idő hosszabb lenne a kívánatosnál. Ám az is igaz, hogy ez a létesítmény még csak ezután készül el, tüzelőolajat eddig sem fogyasztott, így a gazdaságossági számításokat csak a jelenleg ismert adatokra építve lehet elvégezni. (Vagyis ha a bor- palackozó már működne, s mondjuk fölhasználna évi egymillió forint értékű fűtőolajat, a gázvezeték megépítésének jövedelmezősége mindjárt másként festene.) A tanulmányterv éppen ezért nem veti el egyik megoldást sem, ellenben részletes, megalapozott, szakszerűen kimunkált informá*. ciókat nyújt, amelyek birtokában mérlegelni s dönteni lehet. Sitkéi Béla Üj műhelycsarnok a lajosmizsei ipari szövetkezetben — Még most is alig hisszük el, hogy már nem kell állandóan villanyfény mellett dolgoznunk — mondják a lajosmizsei Kefe-, Seprű-, Fa- és Vasipari Termékeket Gyártó Ipari Szövetkezetben azok a szakmunkások, akik nemrég kerültek át az új műhely- csarnokiba. — Vasipari részlegünk korábban nagyon mostoha körülmények között dolgozott — mondja Sipos Mihály elnök, akivel rövid sétát tettünk az új műhelycsarnokban. — Pedig ez a részleg szövetkezetünk árbevételének majdnem a felét termeli meg. Tavaly 95 millió forint értékű munkát végeztek az itt dolgozók, az idén talán túl is haladják a 100 milliót. Az általuk gyártott élelmiszeripari berendezések és alkatrészek iránt nagy a kereslet. Az idén többek között az új berlini húskombináthoz mintegy 25 millió forint értékű felszerelést gyártanak. A 2200 négyzetméteres alapterületű, új műhelycsarnokunkat magunk létesítettük, mintegy 5 millió forintos beruházással, így vasipari munkásaink nagy több. sége már itt végezheti munkáját. O. L. • Terényi Gábor egy húsbontó szalag összeállításán dolgozik. TÚL A MEGYEHATÁRON Közös sors Az alföldi embernek a kedvezőtlen termőhelyi adottságról először a homokbuckák között szomjasan hajladozó kalászok, vagy a belvíztenger alatt fuldokló, sar- jadzó kukorica jut az eszébe. Sorolhatnánk a végtelenségig mindazt, ami ezen a vidéken gátolja a nyereséges mezőgazdasági termelést. Az ország más tájain más a gond. A Bakony lábainál a várpalotai Jószerencsét Termelőszövetkezet csaknem tízezer hektáros földjén szinte csoda, hogy a 3—5 centiméteres termőrétegen meg- búvik az élet. A közös gazdaság — hasonlóan rossz adottságú alföldi társaihoz — hat kisebb szövetkezetből alakult, egyesüléssel. Jelenleg a környező Ősi, öskü, Hajmáskér, Sóly és Tés községekben, valamint Inota és Várpalota környékén gazdálkodnak. A 70-es évek elejéig bizony nem volt egységes a szövetkezet vezetése. Azt is mondhatnánk, a „kerületi elnökök” között egészségtelen rivalizálás alakult ki. Ismeretlen fogalom volt az ésszerű, takarékos költséggazdálkodás. Azokban az években, erőn felül kezdeményeztek haszontalan beruházásokat. Az új vezetőség munkája nem volt könnyű, amikor a mélypontról igyekezett a gazdálkodást fellendíteni. Egyértelmű volt, hogy a nehéz terepviszonyok miatt az alaptevékenység, ezen belül a növénytermesztés nem javítható lényegesen. Mégis sikerült 1980-ra a 900 hektárra vetett búza, és a 800 hektáros kukorica termésátlagát hektáronként 2 tonnával növelni. Az elmúlt esztendők növénytermesztési mérlege a nulla és 4 millió forint között volt. Meg kell azonban említeni, hogy tavaly a 450 hektár napraforgó 2,5 millió forintos jövedelmet hozott. A környező ipari üzemek és bányák eddig inkább csak gondot jelentettek. Jobban fizettek, mint a mezőgazdaság, nem csoda, ha a munkások elvándoroltak. A bányák sincsenek a növénytermesztés hasznára, hiszen a föld alatti járatok megbontják a talaj vízgazdálkodását. Az utóbbi években viszont egyre inkább élnek a lehetőséggel, amit a környező vegyipari üzem, a Péti Nitrogénművek kínál számukra. Hasonlóan a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet kommunális szennyvízhasznosító telepéhez, az ipari termelés során keletkezett évi 480 ezer köbméter nitrogén, tartalmú vízzel öntöznek 470 hektár rétet, amelynek évi zöldhozama hekáronként 5—7 tonna. Ehhez kapcsolódik az a fűliszt- szárítóüzem, amelyből évente, mintegy 1000 tQnna takarmánynak valót exportálnak. Dunántúli hagyományt folytatva építették az 512 férőhelyes szakosított tehenészeti, s már évekkel ezelőtt a 632 férőhelyes hízómarhatelepet. A sertéstartó ágazat évek óta veszteséges, mert az örökölt Georgikon rendszerű sertéstelep magában hordja az eredménytelenséget. Azt mondják, a juhászat a gyenge adottságú termelőszövetkezetek sajátossága, azonban ezt is lehet jól csinálni. A Jószerencsét “Tsz a gesztora, a VÁR-JUH Termelési Rendszernek. A saját állományuk mintegy 9 ezres, de a VI. ötéves tervidőszak folyamán szeretnék 13 ezerre szaporítani. A 60-as évek tapasztalatai alapján, mivel az alaptevékenység korlátlanul nem bővíthető, kiterjedt melléküzem-hálózatot létesítettek. Többek között öt murva-, egy homok-, valamint egy sóderbányát üzemeltetnek. A szerkezeti lakatos-, a gumi-, a dróthajlító és hegesztőüzemben összesen száznegyvenöten dolgoznak, 17 millió forint nyereséget előállítva. Természetesen célul tűzték ki, a termelési költségek csökkentését is. Többek között bevezetik a csávolyi kukoricatárolási módszert is. Tovább fejlesztik a minőségi teljesítményen alapuló bérezést, valamint széles lehetőséget adnak a fiataloknak és az újító mozgalomban részt vevőknek. A jövő eredményeit az elmúlt néhány évben alapozták meg, hiszen a gazdaság 1971-ben 8,5 millió forintos mérleghiánnyal zárt. Az elmúlt esztendő ménlege viszont 28,5 millió forint volt. és nem mínuszban. Cz. P. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Dráma több tételben A múlt év május 4-én az éjszakai órákban súlyos bűncselekmény történt Kecskeméten', az Árpád körút 10-es számú házban: Góbor János László, 35 éves rakodómunkás, aki ezen az estén nyolc óra után ért haza, ittas állapotban megfojtotta feleségét. A rendőrség a tettest május 6-án vette őrizetbe, majd letartóztatták. A városban azonnal szárnyra kelt az eset híre, és megindultak a találgatások az üggyel kapcsolatban. A Kecskeméti Megyei Bíróság az elmúlt héten hirdetett ítéletet Góbor János László bűnügyében. Hogy miért húzódott ilyen sokáig az eljárás, arra a későbbiekben, az eset részleteinek ismertetésekor adunk választ. Most nézzük meg, hogyan jutott el a fiatal férfi addig, hogy kioltsa életét két gyermeke anyjának. GÖBOR JÁNOS LÁSZLÓ sorsa jól indult. A szülői háznál nevelkedett, elvégezte az általános iskolát, de nem tanult tovább. Tizenhét évesen a SZIM kecskeméti gyárában helyezkedett el, ahol kitanulta a hegesztő szakmát és tizenhét esztendeig — 1980-ig — ezen a helyen dolgozott, mint szakmunkás. Mégpedig nem is akármilyen színvonalon: megkapta a kiváló dolgozó kitüntetést. a vállalat egyhetes jutalom- úüa az NSZK-ba Küldte, munkatársai szerették, becsülték. Ügy látszott, hogy pályája tovább ível, s újabb elismeréseket, kitüntetéseket, jutalmakat fog kiérdemelni. Valami azonban közbeszólt: az ital. Amikor 1974-ben egyre gyakrabban nyilvánvaló lett, hogy Góbor iszik, mór régen nős ember volt. 1968-ban kötött szerelmi házasságot Szebellédi Rozáliával, aki ugyancsak a SZIM-nél dolgozott, s egyáltalában nem adott okot arra, hogy a férj bármit is itallal próbáljon megoldani. Az ma már kideríthetetlen, mikor és hol, s főleg, miért kezdett inni Góbor János László. Tény viszont, hogy a férfi egyre gyakrabban jelent meg ittasan a munkahelyén, sőt igazolatlanul hiányzott. A gyár vezetői egy rövid ideig elnézték a kiváló munkás megingásait, de sokáig természetesen nem lehetett észrevétlenül hagyni. Jöttek a fegyelmi büntetések, leovnások, majd, amikor már minden hiába volt, 1980 szeptemberében elküldték. Góbor ekkor sem kezdett gondolkodni, nem ébredt rá, merre vezet ez az út. Szükséges elmondani, hogy a vállalatitól történt elbocsátása idején már „volt valakije”. Még a SZIM-nél ismerkedett meg egy 18 éves lánnyal, akivel eleinte titokban találkoz- gattak, de amikor Góbor az elbocsátás után a kecskeméti Tö- VÁL-nál helyezkedett el, már nyilvánosan is gyakran llátták őket együtt. A TÖVÁL-tól három hónap után szintén eltanácsolták, tíz nap igazolatlan hiányzása miatt. Ekkor került a Kőbányai Sörgyár kecskeméti kirendeltségéhez rakodómunkásnak, s ebben a minőségben dolgozott ott letartóztatásáig. ITALOZÁSÁRÓL, a fiatal lánynyal kialakított kapcsolatáról természetesen tudott a feleség, s az is természetes, hogy az új szerelem, az italozás, férjének a lejtőn való gyors megindulása között összefüggést látott, és nem örült neki. Kifogásolta. Eleinte ' próbálta visszafordítani az eseményeket, de nem tudott kellő hatással lenni a férfira. Fölajánlotta, hogy váljanak el. Először férje lebeszélte arról, hogy beadja a keresetet a bíróságra.. Azután pedig a már kitűzött tárgyalásra együtt mentek el, de ott a férfi rábeszélésére ismét úgy döntött az asszony, hogy szünetelteti a pert, hátha megjavulnak a körülmények, hátha őszintén beszél a férfi. Góbor azonban nem volt őszinte. A bírósági ítéletben ezt olvashatjuk: ,.Az italozás, az igazolatlan hiányzások, s az ezek miatt kiszabott fegyelmi büntetések, majd családi életének felbomlása eredeti, szépen induló pályájáról kimozdították. Azt azonban nem látta be, hogy a hibát, az okokat önmagában keresse ...” EZ AZ ÁLLAPOT Góborné idegrendszerét kimerítettek Gyakran felkereste az üzemorvost, akitől nyugtátokat kért. Ilyenkor az orvos — a vizsgálatnál — kék foltokat látott az asszony karján, derekán, de Góborné látleletet nem kért. A kék foltok pedig onnan eredtek, hogy a házaspár este gyakran veszekedett, s ez nem egyszer tettlegességig fajult. Az asszony a vállalati jogsegélyszolgálatnál is többször megfordult, ahol arról beszélt, hogy férje életveszélyesen fenyegeti. Ilyen panasszal négyszer volt a jogásznál. Közben a férfi továbbra is együtt járt a lánnyal. 1981. május 3-án, vasárnap este például együtt szórakoztak a kecskeméti halászcsárdában, ahonnan a férfi éjjel 11-kor ért haza. Másnap dolgozott, de a délelőtt folyamán két alkalommal is meglátogatta a lányt, annak lakásán. Amikor május negyedikén este nyolckor csöngetett az Árpád körút 10. alatt, már ittas volt. Az asszony — aki négy szem, Dorlotint vett be — kábultan aludt, s nem hallotta, hogy már kétszer csönget valaki. Kisfia ébresztette fel, s úgy ment ajtót nyitni: hálóingben, papucsban. A férfi azonnal látta, hogy kábult a felesége. Felelősségre vonta, s megkérdezte, mit vettél be már megint, Ugyanakkor pofonvágta azzal az indokkal, hogy az előző éjszakai veszekedés miatt még ezzel tartozik neki. Az asszony szó nélkül, széde- legve ment a hálószobába, ahová a férj követte. Itt újra felelősségre vonta, hogy miért gyógyszerezi magát. Az asszony nem tétovázott a válasszal, és kijelentette, hogy nem bírja a „nőügyet”. Ebből verekedés lett, kiabáltak, dulakodtak. Az asszony kézzel ütötte férjét, majd hozzá vágta a fapapucsot. Erre Góbor elkapta a felesége nyakát, és az ágyra dobta, de az újra fölkelt. Újra nyakon raga’dta, és ismét visszadobta. Három-négy alkalommal csinálták ezt, s egyszer a férfi erőteljesen megszorította felesége nyakát, s az nem mozdult többet. Röviddel ezután meghalt. Góbor János László a lakásban maradt, csak reggel ment a rendőrségre, ahol bejelentette: felesége nagyobb mennyiségű gyógyszert vett be. Utána a lányhoz sietett, és elmondta, hogy meghalt az asszony, megmérgezte magát. A HALÁL OKA az első pillanatban nem volt egyértelmű, de később, a bírósági tárgyaláson sem tisztázódott megnyugtatóan. Fölmerült ugyanis az a gyanú, hogy Góborné halálát a nagyobb mennyiségű Dorlotin okozta, vagy az a szívgyengeség, ami nála már korábban is volt. Mindezek alapján kialakult egy olyan vélemény, hogy amikor Góbor János László erőteljesen megszorította a sértett nyakát, az már nem élt. Ennek tisztázása pedig lényeges A megyei bíróság ezért a halál okának egyértelmű megállapítására felkérte az Egészségügyi Tudományos Tanácsot. Egy ilyen véleményt természetesen nem lehet elhamarkodni. Mindenre kiter- jeclő, alapos vizsgálódásra van szükség. Végül is megszületett a döntés: az altató és nyugtató szerek önmagukban nem okozhatták a halált, s nem volt az asszonynak olyan betegsége sem, amely ebben közrejátszott volna. Halála egyértelműen és kizárólag a foj- togatás következménye . .. Góbor János Lászlót a megyei bíróság emberölés miatt 12 évi, börtönben letöltendő szabadság- vesztésre ítélte, további tíz évre eltiltotta a közügyektől, és kényszer-gyógykezelésre kötelezte. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője felmentésért, illetve enyhítésért fellebbezett, Az ítélet még nem jogerős ... A két kisfiút — az egyik tíz-, a másik hároméves — a nagyszülők vették gondozásba. G. S. Nyári gépellátás Az AGROTEK tapasztalatai szerint a nyári mezőgazdasági munkákhoz szükséges gépek iránti kereslet élénk. A megrendelők minden korábbinál inkább a kis fogyasztású és gazdaságosan üzemelő típusokat keresik. A raktári gepkészlet kielégítő, számos típusra pótmegrendeléseket is felvesznek az AGROKER vállalatok. Az aratás időszakára a kom- bájnkínállat eltolódott az NDK- ból vásárolt gépek javára. A ki- sebo teljesítményű E—512-esből 300-at, a nagyobb Kombájnból, az 516-os gépből 645-öt tudnak eladni a gazdaságoknak. A Szovjetunióból az SZK—5 A típusú arató-cséplő gép érkezik. Ez a típus a kisebb teljesítményű NDK- kombájnnal a teljesítmény és a minőségi munka tekintetében egyenértékű. Több mint kétszáz kombájnt nyugat-európai nagy cégektől vásárolnak. • Már az elmúlt évben számos jele mutatkozott annak, hogy a gazdaságok erőteljes ütemben korszerűsítik vontatóparkjukat. Az idén 650 kis fogyasztású, és az alacsony vonóerő-szükségletű munkákra igen alkalmas gépet hoznak be, mintegy 300-at már az első félévben. A magyar traktorokból a Rába-gyár az eredeti megrendeléseket kielégíti. Várhatóan nem lesz elegendő lánctalpas traktor az idén, és több kis- traktorra lenne szükség. A szovjet T—25 A mintájú 25 lóerős traktorból a szovjet külkereskedelem 300-at ad át az idén, az AGROTEK kérésére valamennyit az első félévben, de még így is többre lenne szükség. Ugyanúgy a csehszlovák kistraktor iránt is nagyobb az érdeklődés annál, mint amit visszaigazoltak.
