Petőfi Népe, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-30 / 75. szám

1982. március 30. • PETŐFI NÉPE © 5 KÉREK EGY AUTOGRAMOT! KI TUD TÖBBET A SZOVJETUNIÓRÓL? VV olt alkalmunk megismer. ” kedni. Több mint tíz éve van a pályán. Tizenhárom nagy. lemezét hallgathatjuk., látjuk a tv. ben, szerepel a rádióban. Itthon és külföldön gyakran a színpadra lép. Az ő nevéhez is fűződik a hazai beat-mozgalom elindítása, tanúsította ezt A koncert film. Liszt-díj birtokosa. — A kezdet kezdetén gondol­ta-e Koncz Zsuzsa, hogy ilyen sikeres lesz a pályája? — Nem, mivel egészen másra készültem. Ütköz­ően módosítottam pályát. Kide­rült számunkra, hogy a zenével többet tehetünk az általános ügy érdekében, mint civil foglalko­zásunkkal. Saját érzéseinket fe­jezhetjük ki, korosztályunk vitás kérdéseire világíthatunk rá. Ép­pen ezért jelent sokat számom­ra, hogy találkoztam Bródy Já­nossal, főként az ő dalszövegei miatt választottam ezt a hiva­tást. A mai napig úgy érzem, hogy nem hibáztam. — Mennyit tettek az ügy ér­dekében? — Azt hiszem, hogy az ügyért effektiv semmit nem tettünk, de mindig megpróbáltunk tenni. Elmondtuk mindaz ami érde­kelt bennünket, mi tetszett, mi nem. Talán ez a maximum, amit ezen a pályán tenni lehet. Nem ténylegesen építkezünk, házunk fala nem látható. Más művésze­ti ágakhoz tudnám hasonlítani, ahol szintén nem kézzel fogható az eredmény. — A koncert című film össze­gezte az Illés, Koncz Zsuzsa, és a Tolcsvay trió múltbeli pályafu­tását. Féltünk, hogy nosztalgia- ízű lesz ez a film és a sportcsar­noki koncert. — Nem vagyok nosztalgikus alkat, ezt elmondtam a filmben is. Nem nagyon szoktam visz- szanézni, inkább a jelen és a jö­vő foglalkoztat. Nem készítet­tem magamban statisztikát, vég- elszámolást, vagy leszámolást, semmiféle összegzést. Nagyon örülök, hogy annak idején is ott lehettem, s úgy érzem azért va­gyok itt, mert akkor ott voltam ... Most is azokkal dolgozom együtt, akikkel hajdanán (Szörényi, Bró­dy, Tolcsvay stb.) — Koncz Zsuzsa tudja, mikor kell hallgatnia. Nem készít éven­ként nagylemezt, tud időzíteni. A „hallgatás” legtöbbször mun­kával telik? — Ez talán nem is annyira tu­dás kérdése, őszintén dolgozunk, akkor készítünk lemezt, ha úgy érezzük, hogy van miről szól­nunk. Jelenleg is ülünk és gon­dolkodunk. A Menetrend című albumom karakterisztikus, hatá­rozott irányt jelöl ki számomra. Erről az útról nem térnék le szí­vesen. .. — Mennyit változott az évek során? — Erre nehéz válaszolnom, ezt azok tudnák megmondani, akik közelről ismernek. Nem érzem, hogy lényegesen változtam volna. Egy-két dologgal jobban tisztá­ban vagyok, mint azelőtt. Kissé illúziómentesen lelkesedem bi­zonyos dolgok iránt. Nem hiszem, hogy a világot feltétlenül meg kell váltanom, de azért próbálko­zom vele. — S a dalai változtak-e? — A dalaim is az előbb elmon­dottakat tükrözik. Sikerének ez is titka. Nem vál­tozott. Azon az úton halad, ame­lyet pályája elején választott. Ez az út az intellektuális rockze­ne útja. Koncz Zsuzsa őszinte hangon szól dalaiban, ez sikeré­nek másik titka. Borzák Tibor Tóth István zaklatott idők (76.J Savanyú képű ősz ember izeg izgatottan Bankos mellett: mikor hagyja már abba?! Siránkozó ké­pe csupa türelmetlenség: engedj már szólni engem is! Mikor vég­re felugorhat, haragosan vonja össze szemöldökét, ingerülten sr mítgatja pöndör bajuszát. — Azt mondja a beszámoló, hogy sok haszontalan költség megy el a lovakra ... — Jó, azt már tudjuk, elmond­ták, minek ismételgeti?! — tor­kolnák le az öreget. — Hallgass! — fordul meg szi­lájuk Olyan villámokat szór a szeme, hogy a közbekiabálók a padjukra kushadnak. — Szóval a lovak ... Volt a kezem alatt két olyan gyönyörű jószág, hogy megsirattam, mikor elvitték tőlünk. Minek kellettek? Szérumnak!... Adott helyet­tük az Állatforgalmi. De azok nem lovak, hanem leprák, göré­nyek. Miért nem kérdezett meg bennünket a vezetőség, hozzájá­rulunk-e? Hát lovak ezek, mikor nyolc embernek kell tolni utánuk az üres kocsit is? És mire tolják az emberek? Munkaegységre! Nevetés gyűrűzik. — De ezek szürkék, amazok meg csak barnák voltak! — csapódik fel valahonnan kajánul. — Szürkék, a fene őket, pedig be kellene meszelni mind a ket­tőt feketére,' mert olyanok, mint a halál. Csak pusztítják a takar­mányt. — Vannak nekünk fekete lo­vaink is! — Van ám, amiket a Koczog fiú behozott... — Na, a gyereket ne bántsd! — Nem akarom én őt bántani, de az igazságot is meg kell mon­dani ... Mi haszna van annak a két világszép állatnak? Csak lag- zira, parádéra jók. Ráérnek még a fényűzésre. Sok szó esik a prémiumok igaz­ságtalan szétosztásáról, a terve­zésről. A párttitkár a brigádve­zetők felelősségét boncolgatja, s példákkal illusztrálja, mennyivel kevesebb lenne a téesz kiadása — ha jól tudja, ez összefügg az ön­költséggel —, ha év közben is úgy fájlalnák a mulasztásokat, mint zárszámadáskor. Már lanyhul a figyelem, ami­kor — tizenhetedik hozzászóló­ként — Kovács Imre, a juhász jelentkezik. Hatalmas papírcsomó zizeg a keze közt. Egyik lap kisebb, a másik kicsüng, ki fehér, ki sár­gás, ki meg kockás. Jelentőség- teljes, kíváncsi csend támad. Szo­kása szerint ünnepélyesen lát hoz­zá. — Hallgassatok meg, tagtár­sak, mert amit most elmondok, egy tanulmány. Benne van az egész esztendő. Olyan (hangbeosztással kezdi az öreg, mint egy hosszú beszámo­lót szokás. — Röviden! — sipít Rontóné. — Ahogy ő akarja. Mindenki­nek joga van beszélni! Kovács rendületlenül folytatja. — 'Felolvasok egyet-mást ez- évi felszólalásaimból. Félrerak­tam őket. Lássuk, mennyi foga­natjuk volt. Meglepett moraj fogadja a be­jelentést. Ilyen fogásra senki se számított. — Decemberi közgyűlés... — Kovács idézi az akkori beszéd részletét. „Nekem nem tiszta Bo­tos Bálint leváltása. A megyei elvtársak jóformán csak azokkal beszélgettek, akik haragudtak Botosra.. — Ügy van! — kiált közbe va­laki. — Azt se vették észre, hogy Rontóné azokat a brigádtagokat rendelte oda, akiket ő akart Hányszor mentek el mellettem is, de meg se láttak. — ő írta a leveleket a megyé­re! — Biztosan jó keresztapja van neki odafent! — Inkább a fara mozgott jól valaJhol! Kaján, teliszájú nevetés, kímé­letlen gúny forr Rontóné körül. Izzad, felváltva pirul és sápad. Húzódik Koczoghoz, de az elta­szítja könyökével. Az elnök csen­det kér, s hogy tartózkodjanak a goromba személyeskedésektől. A juhász újabb hónapnál tart. — Márciusban ezt mondtam: „A háztáji kijelölése körüli csa­lást tapasztaltam. Volt olyan bri­gád, ahol a brigádvezető klikkje egyenként 200—300" négyszögöllel többet fogott másoknál.. — Most már kimondhatja a nevét bátran: Koczog István bri­gádjáról van szó — vág közbe Dobra Lőrinc. — Ugyanezen a gyűlésen tilta­koztam az ellen, hogy a legna­gyobb kukoricatáblánkat a Ko­czog tanyája közelében jelöljék ki. A talaj a megfelelő. Most már ... — Koczog akarta így! Az ő klikkjének a marhái, disznai jártak rá. — Egymást nem adták ki, mert mind lopta, aki a környéken la­kott. — Ezért lett a Koczog-brigád- ban 8 mázsa a tengeriátlag, ho­•lott másutt 20 mázsát takarítot­tunk be holdanként! — kerekí­tette ki a végét Kovács, majd újabb papírt böngészett. — Májusban megmondtam: baj lesz, ha nem a közös munkáiban töri magát mindenki. Mi lett a vége? A rizsaratásihoz, kukorica- töréshez idegen munkaerőre is szükség volt. Mennyiv.el több ju­tott volna, ha ennek a költsége a mi zsebünkben marad! — Sok erő ment el a mérték­telen háztájira a Koczog-klikk- nél! — Az ő brigádjuk emésztett fel legtöbb munkaegységet, pe­dig majd mindenben a legutolsó volt. — A Koczog-ibrigádban ment tönkre a három tizennyolcsoros vetőgép. Télire kint hagyták a gyep sarkán. — Kinél találták meg a har­minc üres zsákot? Koczog tanyá­ján. De volt lelke elnézni, hogy mindenkit végigmaceráljanak miatta. — Kivizsgálni, kiszámítani, mennyi károsodás ért bennünket! A tagok a végén felugrálva, bőszülten ontották az eddig ma­gukba fojtott, elítélő-véleménye­ket. Nem volt irgalom. Se Koczog se Rontóné nem bírta már elviselni az ítéletet. Koczog, mint a holdkóros buk­dácsolt végig során, a tagok lá­bán, tuszkoló karok közt, s ki az ajtón. Rontóné félájultan, falfe­hér arcát két kezébe rejtve zoko­gott, s követte görnyedten bri­gádvezetőjét. — Én nem gondoltam, nem tudtam, hogy... — jajgatott, de szavai elfúltak az általános za­jongásban. Veszedelmessé kezdett válni a hangulat. Az elnökség megfel- hőzve dugta össze a fejét; hogy fékezzék már le a kitörő szen­vedélyeket. A megyei eivtárs is úgy érezte, segít a hangulat kiegyensúlyozá­sában, ha most kér szót. — Magam se hittem volna, elv­társak, mennyit tanulok itt má­ma ... — ismerte el mindjárt be­széde kezdetén, s később ő ejtet­te ‘ki először a szövetkezeti demokrácia egy fogalmat Kecskeméti felnőtt diákok az országos döntőben • Együtt az országos döntőbe jutott két csapat. A középfokú felnőttoktatásban részt vevő tanulók e tanévben először kapcsolódtak be a „Ki tud töb­bet a Szovjetunióról” vetélkedősorozatba Bács- Kiskun megyéből a kecskeméti dolgozók középis­kolájának két csapata jutott tovább a március 24- én Budapesten lebonyolított területi elődöntőbe. Ezen a főváros három, Bács-Kiiskun és Szolnok megye két-két, Pest és Nógrád megye egy-egy csapata versengett a továbbjutásért. A kecskemétiek ismét remekeltek. A megyeszék­hely iskolájának mindkét csapata1 — első, illetve megosztott második—'harmadik helyezéssel — be­jutott a szellemi vetélkedő országos döntőjébe. Ezt április 17-én rendezik meg Gyulán. A győztes kollektívák tagjai: Válcsák Erika, Boros József, Bene Márta, Papp Zoltán. Berki Zol­tán, Berki Katalin, Sári Erzsébet, Kiss Sándor, Papp József, Szabó Éva. Valamennyien a Kecs­keméti Dolgozók Gimnáziumának és Szakközépis­kolájának a tanulói, a megyeszékhely vállalatainak üzemeinek dolgozói. A sikerben velük osztozik Iványosi Szabó Andrásné, Köpösdi Pál és Füzese gyarmati Edit tanár, ök készítettél- fel tanulói­kat a versenyre. R. M. Haydn-hangverseny Gálaműsorral fejeződött be va­sárnap a Győrben — Haydn szü­letésének 250. évfordulója tisz­teletére — rendezett kétnapos zongoraszonáta-verseny. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanulóinak versenyén az első he­lyezést Schmidt Ildikó budapes­ti hallgató érte el. (MTI) kifejező két szavát. És széles mo­sollyal kérdezte: — Ugye, velem együtt maguk is örültek az izé­nek ? ... Most érzem igazán, hogy a maguk történetében va­lami új időszak kezdődött... Botos Bálint holtfáradtan fe­küdt le a rekamién. Karját arca elé hajlította, mert a villanyfény fájdította a szemét. Fektében se szabadult még a sorsdöntő köz­gyűlés feszültségétől, feje zúgott, zakatolt. Űjra meg újra megkönnyebbül­ten fedezte fel, hogy már otthon van. Marika vacsorához terít, ke­nyeret szel, 'kolbász héját fejti, teát önt a fényes alumínium- kanesából, citrom spriccel. Közben vidáman beszél az asz- szony. — Nem is tudod, hogy öreg­szünk. A fiad éppencsak harma­dik esztendejébe lépett, és tudod, mit fedezett fel? A kis Magyar Ági a kapunk előtt tologázta ba­bakocsiját. A mi fiunk nézi, nézi, egyszer csak utánaszalad. Utoléri, kicsit lehajol, aztán fut vissza hozzám: „Anyuka, Ágának foun- danadrágja van.” — Szólj hozzá. Bálint hangtalanul nevet, nyúj­tózkodik egyet, felül. Odahívja Baliikát, felemeli a magasba, úgy oktatja. — Korán lesz még, hallod-e? Vigyázz, veszedelmes dolog a nők szoknyája alá leskelődni! Megcsókolja a kalimpáló kis­fiút, s leteszi. Esze újból a közgyűlésen jár. Mondja is Mariskának. — Megbizsergetett bennünket, hallod-e, mikor Békési elvtárs ilyeneket mondott: „Sokszor jár­tunk ide fényes autóban, hogy tanácsot adjunk, közben elfelej­tettünk tanulni magúktól. Meg­sebeztünk embereket, igazságta­lanul — csak mert fülünknek kellemesebb volt a hízelgés, mint a kendőzetlen igazság .. Sokat beszélgettünk Békési elvtárssal. Kértem, küldjenek el valami magasabb fokú szakmai iskolára ... Nem szeretnék a jö­vőben olyan vezető lenni, aki csak felülről elrendelt terveket, utasításokat hajtat végre ... Mi­kor mi itt, a helyszínen bizony­talanok vagyunk, hogy ezer hol­dakon mit, hova, s mennyit ves­sünk, odafent még úgy se tudhat­ták ... Tudni akarok nagyobb összefüggésekben látni s megérteni terveket, feladatokat... Akkor az emberek se parancsnak veszik a tennivalókat, ha több oldalról is meg tudom magyarázni azo­kat ... Most már van módunk, időnk magasabb szintű tovább­képzésre. Nemcsak a megélhe­tésért kell dolgoznunk a téesz- ben. (Vége) BÁCS-KISKUNRÓL OLVASTAM „Elöl haladt a A nagy pusztán furcsa-szép könyv. Alcíme szerint a XIX. évszá­zadbeli bugaci pásztorélet ismer­tetése. Tkibb is, kevesebb is. TUDÓSÍTÁS az életről. A kipat­tanó rügyről, a fölfelé kapaszko­dó platánsorról, a tavaszon, nyá­ron kiszínesedő vadvirágról, kis- csikókról és Dobos Marcsa „nagy idejéről. A pásztórnék már nem hagyták magára, felváltva mel­lette maradtak, hiszen segíteni szoktak egymásnak. Néha több asszony is összegyűlt a kontyos kunyhó körül és tudós vita tá­madt közöttük. Egyik például azt állította, hogy négy gerezd fok­hagymát kell kötni a lepedő négy Sarkába, akkor könnyebben megy a szülés”. Érzékletes stílusban villantja föl a bugaci hétköznapokat. A cserényépítést például: „sás­vagy kákalevelekkel, vagy a ta­rackfű erős futószárával erősítik a sövénydarabokat a tartócöíö- pökhöz”. Meg a lagziba vonuló­kat: „Elöl haladt a botosvő­fély, akinek lehántott kérgű, füs­tön fényesített pásztorbotjára pántlikákat, keszkenőket, színes madzagon színes félkör-hajfésűt, festett tükrös-fát, színes tű-cér- na-olló tartó fadobozt kötöttek azok a cimborák, akik ajándékokat akartak adni a menyasszonynak.” Az emlékeit, gyűjtéseit közreadó bugaci tanítónő jóvoltából szin­te szánkban érezzük a szilvesz­teri „Bévedd” este jó ízeit: „Mindent leszedtek a szánkóról. Vasfazékban sült hurka, kolbász., zsiványpecsenye, kisebb edények­ben savanyú sertésmáj sok hagy­mával és töltött káposzta; cse- réptálban sertésfülből, körömből, csülökből finoman rezgő kocso­nya; fatálban túróslepény, asz­talkendőben kalácsok; kis bőr- iszákban pirított szalonna; cso- bolyókban és egy csapos, akós hordóban savanykás, tiszta bor; végül nagy csikóbőr tarisznyából vágott dohány került le”. Követhetjük a pandúroktól ül­dözött Gavallér Jóskát a Véntó­tól a „fehér tinóbarom címerfá­ja felé”, át a Tolvajoson, a Hosz- szúhát völgyében. Hiába ügyes­kedett. Farkasoktól megriadt lo­va a fegyveresek kezébe adta. El- veszejtésének siralmas látványa megölte Dobos Marcsát. szerető hitvesét. Aznap temették, amikor férjét föllógatták. „Nem csináltak magas sírhantot, hiszen a szél úgyis laposra hordja majd”. Vad­rózsabokrot, vadlentöveket és kecskerágóbokrot ültettek az el­árvult Gavallér Marcsi édesany­jának gyékénykoporsóban pihe­nő földi maradványai fölé, hogy piros, halványkék és rózsaszínű virágok emlékeztessék a pusztaia­kat elillant életére. SZAPPANOS JOLÁN és a kö­tetet szerkesztő Sztrinkó lit­ván a tragikus sorsú házaspár és kivagyi, kedvesét gyilkosság­ba, férjét korai pusztulásba ker­gető lány sorsa köré keríti a pusztai történeteket. Az emberi botosvőfély...” yyi nagy pusztaii élet különböző eseményei adnak módot a bugaci szokások, termé­szeti szépségek, gazdálkodási sa­játosságok bemutatására. A szer­ző és a sajtó alá rendező szak­ember igyekezete ellenére az ol­vasmány nem simul teljesen a gondolt kerethez. A mű szerve­zete kiveti a romanticizáló iro- dalmaskodó részeket és túlságo­san általános történelmi, olykor pontatlan utalásokat. Tudtommal — például adat nincs Árpád „kis­kunsági illetékességének” bizonyí­tására. Györffy György István ki­rály és műve című könyve sze­rint a fejedelem Pécs mellett rendezte be téli szállását, a nyá­rit a Csepel-szigeten. Enyhén szólva nagyvonalúan kezeli infor­mációit Szappanos Jolán. „A vá­rosi tanács pusztáin visszaállítot­ta a régi rendet”. Mikor? „Az új­ságok is megírták” a császár tisz­teletére rendezett pestlőrinci ló­versenyt. Milyen újságok? Mel­lesleg: a bugaciak a magyar ki­rályt és nem a császárt tisztel­ték. Ha már utal a pusztára vonat­kozó írásos dokumentumokra, nem hagyhatta volna említés nél­kül Bugac első költői leírását: fölmentő magyar seregnek nézett távoli baromcsorda késztette me­nekülésre a Bugac selymes füvén portyázó gyulai vitézeket szoron­gató törököket. Kadáról és Her- manról szólván a híres „állófa- vita” is idekívánkozna. A ma­gyar zoológusok 1898-as felfede­ző tanulmányútja, Csók István látogatásainak leírása (nem be­szélve Móricz. Bartók, Tóth Ala­dár kirándulásairól) is színesít­hette volna a most megjelent kö­tetet. A ZALATNAI PÁL rajzaival díszített A nagy pusztán, mindent összevetve érdekes olvasmány. Érződik: szerzője hosszú élete, sok-sok bugaci élményét, gyűj­tését összegezte a nagyközségi tanács kiadásában, több szerv, intézmény támogatásával megje­lent könyvében. Kedvet csinál Bugac alaposabb megismerésé­hez, frissítő, gyönyörködtető ki­ruccanásokhoz. . Heltai Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents