Petőfi Népe, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-30 / 75. szám

/ 1982. március 30. • PETŐFI NÉPE • 3 Nem állami hivatal — társadalmi j Beszélgetés dr. Kallós Ödönnel, SZCíVCAvI a Magyar Kereskedelmi Kamara társelnökével Mondják: a „könyveknek megvan a ma­guk sorsa”. Ezt a mondást azonban értelmez­hetjük sok más egyébre is, például a szavak­ra. A világon általánosan elterjedt szó a bank. Eredetileg padot jelentett, azt az ülő­alkalmatosságot, amelyen a piaci pénzváltók tevékenykedtek. Üzleti körökben használt az ódon hangzású kamara szó is. Egy helyisé­get jelentett, szobát, termet, ahová az embe­rek összejöttek közös álláspontok kialakítá­sára. A .szocializmusban használt általános szervezeti terminológiától eltérő, ódon hang­zású szót egyik társadalmi szervezetünk, a Magyar Kereskedelmi Kamara nevében ta­láljuk még. Sokan talán nem is sejtik, hogy e patinás elnevezés milyen modern szerve­zeti struktúrát takar. Kallós Ödönt, a testü­let társelnökét kértük meg, hogy tájékoztas­son a szervezet tevékenységéről. — A Magyar Kereskedelmi Ka­mara 1948-ban jött létre, — mond­ta bevezetőül Kallós Ödön. — Ekkor éveken keresztül a Külke­reskedelmi Minisztériumhoz tar­tozott. Tevékenységének tenge­lyében a kiállításrendezés és az úgynevezett kereskedelem­fejlesztő tevékenység állt. Amint a magyar gazdaságirányítás fo­kozatosan fejlődött, úgy követték azt a kamara változásai is. Húsz évvel a megalakulás után, 1968- ban jött az első lényegesebb re­form. Mentesültünk a kiállítások rendezésétől is. Lehetővé vált, hogy bármely magyar vállalat vagy szövetkezet a kamara tag­jai közé lépjen önkéntességi ala­pon. Mindez egybeesett a gaz­daságirányítás akkor bevezetett reformjával. Az új gazdasági mechanizmus lényegében a fe­lelősségek decentralizálódását hozta magával és a fokozott ön­állósággal felruházott termelő- egység vezetőknek szükségük volt egy olyan fórumra, ahol megvi­tathatták problémáikat. Ekkor alakultak ki a kamara vidéki összekötő bizottságai is, ame­lyek az ország öt nagyvárosában működnek. Egy ilyen megválto­zott jellegű szervezet másfajta alapot adott a nemzetközi mun­kához is, s ahogy a reform ha­ladt előre, egyre jobban hangsú­lyozódott a külső piaci orientáció, vagyis, hogy a magyar vállala­tok egyre inkább ismerjék meg a partnerek elvárásait. Ettől az időtől kezdett erősödni a kama­ra önálló jellege is. A miniszté­riumi felügyelet után a kamara irányítását közvetlenül a Minisz­tertanács vette át. Egyben vilá­gossá vált, hogy a kamara nem állami hivatal, hanem társadal­mi szervezet. Ez megmutatkozik abban is, hogy egy viszonylag kis létszámú apparátus mozgat meg egy nagyobb hátteret. A ta­valyi közgyűlésünkön határoz­tuk meg a munkánk lényegét: érdekközvetítés, érdekegyeztetés és érdekképviselet. — Hogyan szervezik a testü­leti munkát? — A kamara legfőbb szerve a közgyűlés, amelyet ötévenként hívnak össze. Két közgyűlés kö­zött a harminchárom tagú elnök­ség irányít. Van egy aktív ügy­vezetőség, amelyet az elnökség választ meg. Régebben a Minisz­tertanács nevezte ki az elnököt, de a legutóbbi közgyűlés óta vá­lasztás után jelölik ki. A munka háromféle tagozatban folyik. Az első az ágazati tagozat, amely a termelési ágak szerint alakít szakosztályokat. Ezután van a funkcionális tagozat, amely te­matikus: jogi, marketing, reklám stb. Míg az előzőbe főleg vállalat- irányítók vesznek részt, ebben a tagozatban főleg specialisták munkálkodnak. A harmadik a nemzetközi tagozat, itt országon­ként szerveződnek a szekciók. — Hogyan tud ez a moderni­zált testület együttműködni más országok, elsősorban a testvéri országok hasonló szer­vezeteivel? — Először is van egy KGST- szerv, a KGST-tagországok és Jugoszlávia kamarai elnökeinek értekezlete, amely minden év­ben — legutóbb Varsóban, leg­közelebb Berlinben — ülésezik. Itt több fontos témát egyeztetünk. Nehézséget jelent az, hogy na­gyok az eltérések a különböző országok kamaráinak profiljá­ban. A Szovjetunióban például még kamarai tevékenység a kiál­lításszervezés, sőt a minőség el­lenőrzés is. Az NDK és a lengyel kamara pedig még mindig a Külkereskedelmi Minisztérium­hoz tartozik. Nagy jelentősége van mégis ennek a szervnek a nemzetközi kereskedelemben, Örömmel mondhatom, el, hogy a magyar kamarának nagy tekinté­lye van a testvéri országokban. Ennek egyik példája engem sze­mélyesen is érint. A Nemzetközi Kereskedelmi Kamarának — az ENSZ-nél is bejegyzett „A” ka­tegóriás szervezett, párizsi szék­hellyel — van egy bizottsága, ami a kelet-nyugati kereskede­lemmel foglalkozik. Ennek a bi­zottságnak két elnöke van. A nyugati elnök egy hamburgi ban­kár, míg a keleti kamarák kép­viselője, mint megválasztott társ­elnök, én vagyok, már hetedik éve. E bizottság egyébként évente kétszer ülésezik Párizsban és há­rom évenként — legutóbb 1981- ben a Fülöp-szigeteken, Manilá­ban — számolt be a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara kongresz- szusán. — ön mint sokat látott, ta­pasztalt gazdasági vezető, ho­gyan látja: az elhidegedő po­litikai helyzet súlyos vissza­esést okoz e a kelet-nyugati kereskedelemben? — Ezen az említett manílai kongresszuson, amelyre a világ minden jelentős üzleti köre el­küldte képviselőit, az utolsó nap­ra volt kitűzve a rpi témánk. Ezen a napon kenült sor még egy má­sik plenáris ülésre is, amely a nőknek a kereskedelemben be­töltött szerepével foglalkozott, és az elnökségben több híres női személyiség foglalt helyet. Mond­ták is, hogy ne nagyon számít­sunk sikerre. Mégis — meglepe­tésünkre — tömve volt a hatal­mas előadó, úgy hogy pótszéke­ket kellett behozni. Ez az érdek­lődés érezhető volt a vitában is, Az ülést záró összefoglalóban: tehát megállapíthattam: az üzle­ti körök sokkal optimistábban ítélik meg a kelet-nyugati gaz­dasági kapcsolatok kilátásait, mint az újságírók és egyes poli­tikusok. És ez a lényeg! — Ebben a helyzetben nagy jelentősége lehet a Magyar Kereskedelmi Kamara nem­zetközi jóhírének, önállóságá­nak, rugalmasságának. — Igen, A Magyar Kereskedel­mi Kamara 1982. után állami do­tációt nem kap, csak a tagdíjak­ból és a szolgáltatásokért járó térítésből tartja fenn magát, ez­zel is hangsúlyozva önállóságát. De számtalan téma van, ami ezt szükségessé is teszi. Hiszen ha egy nyugati kamion megsérül Magyarországon, a kinti biztosító társaság a kamara biztosítási szekciójának kárbecslését, iga­zolását tekinti hitelesnek. Hason­lóan csak tőlünk fogadnak el „vis major” igazolást, s ha peres ügy támad, nem az állami bírósághoz fordulnak, hanem a kamara vá­lasztott bíróságához. A felek ele­ve alávetik magukat annak, hogy az általa hozott döntést nem fel­lebbezik meg. Természetesen gonddal vigyázunk a hitelünkre és nem élünk vissza ezzel a kivé­telezett helyzettel. Farkas P. József Miként a fák gyökerükkel... Hallgatom az apró, törékeny asszonyt, és nem tudok szabadul­ni a makacs hasonlattól: olyan, mint egy erős, szívós gyökerek­kel kapaszkodó fa. Van mibe ka­paszkodnak azoknak a gyöke­reknek is, melyek Horváth Já- nosnét, a kalocsai vasútállomá­son dolgozó kommunisták párttit­kárát a vasúthoz kötik. Apai déd­apja, édesapja és férje is azok közé tartozott, akiket a mozdony füstje megcsapott. — Édesapám vasúti baleset ál­dozata lett, és én a nyolc általá­nos elvégzése után a MÁV Kő­szegi Leánynevelő Intézetébe ke­rültem, s itt jegyeztem el magam igazán a vasúttal — mondja Ró­zsiba. — Miután Kaposváron le­érettségiztem, nekem nem voltak gondjaim a pályaválasztással, hi­szen az én szememben a vasút több volt, mint egyszerű munka­hely, a családi hagyományok fo­lyamatosságát, az élet rendjét je­lentette. Rózsika 26 éve szolgál a vas­útnál. A tevékeny, eszes lányra koián felfigyelnek, és egészen fiatalon, már tisztségviselő a vas­úti szakszervezetben. 1966-ban belép a pártba, s két évvel ké­sőbb a bizalom jeleként párttit­kárnak választják. Hogy e biza­lom milyen tartós, annak legbiz­tosabb jele, hogy 14 éve folyama­tosan ő áll az alapszervezet élén. — Nagyon fiatalon, 1956 után kezdtem igazán érdeklődni a po­litika iránt. A szemem láttára született újjá akkor az ország, és én gyorsan megértettem, hogy van miért harcolni, van mit megvéde­ni. 1964-ben munkatársaimmal szocialista brigádot alakítottunk, mely azóta már elnyerte az aranyfokozatot is. A vasútnál dol­gozó kommunisták fő feladata, hogy az állomáson zavartalan le­gyen a személy- és áruforgalom. Korábban olyan hírek kaptak lábra, hogy a kalocsai állomás megszüntetésre van ítélve, de mi a munkánkkal bizonyítottuk, hogy a vasút él, sőt a kalocsai állo­másnak jövője van. Dinamikusan növekszik forgalmunk, s nekünk a legfontosabb dolgunk, hogy vi­gyázzunk a biztonságra, pontos­ságra, árukra, emberekre egy­aránt. Munkája elismeréseképpen négyszer tüntették ki Rózsikét „Kiváló dolgozó” címmel, 1972- ben pedig megkapta a Közlekedés Kiváló Dolgozója miniszteri kitün­tetést. — Folytatódnak-e a családban a vasutas hagyományok? — Sajnos, nem. Két fiam van, a kisebbik sokáig mozdonyvezető akart lenni, mint a dédapja, de a szigorú egészségügyi szűrők egyikén fennakadt. De azért kö­ze lesz a közlekedéshez, mert gépjármű-villamossági műszerész­nek tanul. — Milyen tervek foglalkoztat­ják? — Munkámnak az- adja meg az igazi szépségét, hogy mindig ta­nulni kell! Lazítani, kiengedni egy percre sem lehet. Ami teg­nap még szentírás volt, azt mára el' kell felejteni, mert új szabály jött a helyére. A forgalomnak pedig menni kell... Párttitkár­ként az a tervem, hogy minél több fiatalt nyerjek meg ügyünk­nek, mert meggyőződésem, hogy igazán lelkesedni csak a célok ismeretében lehet. A vasutas ősök mellett Rózsika a legtöbbet özvegy édesanyjának köszönheti. Takarítónőként is volt ereje ahhoz, hogy gyermekeit a jobb, tartalmasabb élethez vezető úton indítsa el. ’ Csapai Lajos Befejeződött a Budapesti Tavaszi Fesztivál Vasárnap gazdag programmal fejeződött be a Budapesti Tava­szi Fesztivál tíznapos esemény- sorozata. A Budapest Sportcsar­nokban reggeltől a hagyomány- őrző kirakodóvásáron mintegy 160 népművész, iparművész kí­nálta portékáját. Az eseményre már előzetesen több mint tízezer jegyet eladtak, több ezren a hely­színen váltották meg a belépőt. A látogatók között igen sok volt a külföldi. A fazekasok, fafara­gók, hangszerkészítők, hímzők és szövők gondosan előzsürizett áruiból sokan vásároltak. A Budapest Sportcsarnok prog­ramja a kirakodóvásár után es­te nagyszabású táncháztaláko- zóval folytatódott. A több mint húsz hazai együttes mellett a környező országok néptánccso­portjai is bemutatót tartottak, is távolabbi országokból — Svédor­szágból és az NSZK-ból — is el­jöttek magyar néphagyományo­kat őrző csoportok. Ugyancsak vasárnap eredményt hirdettek a nemzetközi szakács­cukrász versenyen. Hát ország szakácsainak-cukrászainak ve­télkedőjén a legjobb összteljesít­ményért a fesztivál díját Dánia csapata kapta. A zsűri több egyé­ni díjat is odaítélt. Húsvéti mentesítő vonatok Felkészül a húsvéti ünnepi csúcs- forgalomra a MÁV: április' 9. és 13. közötti időszakban 107 mentesítő vo­natot indít. A legtöbb mentesítő sze­mély-, illetve gyorsvonatot a nyíregy­házi, a miskolci, a szombathelyi, va­lamint a nagykanizsai vonalakon köz­lekedteti. A húsvétot megelőző pén­teken 30, húsvét hétfőn ugyancsak 30, az ünnepet követő kedden pedig 22 mentesítő vonat indul a különböző vasútvonalakon. Az ünnepi forgalom menetrendjéről, a vonatok indulásá­ról, érkezéséről pontos és részletes felvilágosítást az állomásokon adnak. A MÁV felhívja az utazók figyel­mét, hogy a pénztárak előtti torlódá­sok, sorbanállások elkerülése végett menet- és helyjegyeket célszerű elő­vételben megváltani. A FELSZABADÍTÓK FÖLDJÉN I. Fenomén város Hazánk felszabadulásának közelgő évfordulója alkalmából az egykori szovjet harcosok földjére kalauzoljuk olvasóinkat. Riportsorozatunk ez alkalommal Belorussziában készült. Cikk­írónk élvezhette a nem annyira személyének, mint inkább a Magyar Népköztársaságnak, a szocialista magyar népnek szóló szeretetet, tiszteletet. Ezt igyekszik a továbbiakban megosztani másokkal is. Ügy illik, hogy az ismerkedést a fővárossal kezdjem, annál is inkább, mert így is történt, s mert Minszk nélkül nem lenne teljes Belorusszia mai arca sem. Minszket 1067-ben alapították, ennek ellenére fiatal város. Tör­ténelme kezdettől nem szűköl­ködik véres eseményekben, há­borús dúlásokban. A viharokat mindig átvészelte valahogy, de erejéből csak arra futotta, hogy századunkat a korhoz viszonyít­va elmaradott, bár százezer la­kosú városként érje meg. Poros vidéki település voltát néhány kastély, cifrább templom szépí­tette, meg egy papi szeminárium. Ezenkívül csak putrik sora, por vagy sár, nyomor és beletörő­dés honolt errefelé. És éppen ezért egy kis zöld faházban ta­lálkozott 1898 márciusában ki­lenc, titokban érkező, a porba- f últ város jövőjét is számba vevő forradalmár. Ezrével jöttek Ideális helyszín volt az Orosz Szociáldemokrata Munkáspárt megalakítását elhatározó kong­resszus megtartására Minszk, hi­szen a hatóságok úgy vélekedtek, hogy itt megállt az idő. így az­tán kinek is tűnt volna fel az érkezők szándéka? Az apró haj­lékból pedig elindult útjára egy szervezet, melynek ereje nem egészen húsz év múlva a világot rengette meg. A kis zöld faház ma múzeum. Ez már a mai Minszkben van, de a városnak még el kellett vi­selnie történelme legszörnyűbb megpróbáltatását. A német fa­siszta megszállás alatt szinte teljesen elpusztult. Az épületek 85 százaléka tűnt el a föld fel­színéről, megsemmisült minden üzem. Mindössze 45 ezer ember érte meg az 1944. július 3-i fel- szabadulást. Bár a háború még nem fejeződött be, de a hatala- mas szovjetország minden részé­ből megindult a segítség. Vona­tok ezrei hozták az élelmiszert, építőanyagokat, gépeket, hogy minél hamarabb visszatérhes­sen az élet. És sírni a legfonto­sabb: ezrével jöttek az emberek is, hogy részesei legyenek az új­jászületésnek. Kétmillió lakos? A Hős város címet büszkén vi­selő Minszk ma gyönyörű, mo­dern metropolis. Joggal nevez­te egyik cikkében a moszkvai Pravda „fenomén városnak”, hi­szen itt készül minden ötödik szovjet traktor, minden máso­dik motorkerékpár, a televíziók egyhatoda, az órák egyötöde. Te­herautói, számítógépei, rádiói sok országban keresett termékek. Ti­zennégy egyetemén, főiskoláján 95 ezer diák — köztük sok ma­gyar — tanul. Első metróvonalá­nak építése befejezéséhez köze­ledik. Stadionjai méltán adhat­tak helyet az 1980-as olimpia rendezvényeinek. — Bizony, a háború után sen­ki sem gondolta, hogy 1972-ben a lakosság száma eléri a 1 mil­liót — mondja Genagyij Jegoro­vics Bartosevics, a városi párt- bizottság első titkára. — Az első tervünk még négyszázezres lé- lekszámmal, a most elkészült, 2020-ig szóló városfejlesztési elképzelés már 2 millió emberrel számol. — nnyivel számol, de két- millk kétszázezerre készül — mo­solyog huncutkásan az első tit­kár. — Hiszen az utódok soha nem bocsátanák meg nekünk, ha szűk lenne számukra a város. Ezért is vesznek birtokba éven­te 15 ezer lakást és 4 ezer óvo­dai helyet. Szigorú rend ebben a városban, hogy az óvodák, isko­lák átadása egyidőben történik a lakásokéval. Határidő-mulasztásra nem ismernek elégséges okot. A házgyárban kezdődik Lakótelepeiket parkok, tavak ölelik körül, és rendkívül sok­féleképp oldják fel a házgyári épületek egyhangúságát. Genagyij Jegorovics örömmel nyugtázza dicséretemet, de ismeri a gondo­kat ds: — NDK-beli testvérvárosunk­ban járva elcsodálkoztam, hogy ott még dolgoznak az építők a felső szinteken, de lejjebb már beköltöztek a lakók. Itthon meg azt tapasztaltam, hogy fent még épült a ház, de a földszinten már el kellett kezdeni a felújí­tást. Azóta megtanultuk, hogy az építkezés nem a területen, ha­nem a házgyárban kezdődik. Szépen és jól építkeznek. Er­ről gyönyörű szállodák, áruhá­zak vallanak irigylésre méltóan. És a szinte „kacsalábon forgó” ámulat-operaház, amelyre iga­zán jogosan büszkék a fenomén város lakói. És azok lehetünk egy kicsit mi is: a Magyarország­tól vásárolt fotelok nemcsak szé­pek, hanem kényelmesek is. (Folytatjuk) Farkas Gábor • Jó feltételekkel várja látogatóit Minszkben a sportcsarnok. Miről ír a Kertészet és Szőlészet? A növény hőmérsékletigényé­től a fajtakiválasztásig, a pa- láfttanevelés módjától a növény- védelmi technológiáig sok érde­kességet leír a sárgadinnye haj­tatásáról szóló cikkében Nagy József. A Kertészet és Szőlészet e heti, 13. számában megjelent írás elsősorban-azok számára ad hasznos tanácsokat, akik jöve­delemkiegészítés céljából foglal­koznak hajtatással. Milyen gyomirtó szerek hatá­sosak a szőlőültetvényeken és a szőlőiskolákban, milyen körül­mények között leghatékonyab­bak a szerek? — ezeket a kérdé­seket tárgyalja egy érdekes, tá­jékoztató céllal megírt cikk. Fodor Tamás arról számol be, hogyan sikerült Szabolcs-Szat- már megyében a vegyszerváltás az almavarasodás elleni védeke­zésben. Ha valami rosszul sikerül, leg­többször a növényvédelmi szak­mérnökökre húzzák a vizes lepe­dőt, ha viszont a növények egész­ségi állapota jó, és a növényvé­delem hatásos volt, azt minden­ki természetesnek találja. Tanul­ságos, érdekes írás szól ezekről — a szerző szerint is — nagyobb megbecsülést érdemlő mező- gazdasági szakemberekről. A nagyüzemeket is egyre job­ban érdekli a póréhagyma, mert biztosan értékesíthető termék, és művelésének számos munkafázi­sa jól gépesíthető. Ezeket a gon­dolatokat írja le Bíró Pál. A tüskéden szederről Majo­ros László, a dió tavaszi védel­méről Körtvély Attila írt. Himalájái borókáról, korall­virágról és egy nagyon fontos, közérdeklődésre számottartó té­máról, a szakcsoporttagok nyug­díjjogosultságáról is jelent meg tájékoztató írás a Kertészet és Szőlészet 13. számában. (MTI) • A második világháborús pusz, tulásokat mutatja ez a dokumen. tumfelvétel..

Next

/
Thumbnails
Contents