Petőfi Népe, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-28 / 74. szám
PN MAGAZIN Ki mint fogyaszt - energiát Az energiatakarékosságot megakadályozhatja az, hogy a fogyasztó mór egyáltalán pem is tudja, mennyi energiát emésztenek fel bizonyos szolgáltatások. Erre a következtetésre jutott Epic Mon- nier, a francia környezetvédelmi minisztérium munkatársa. Szélsőséges példája az, hogy e8.v „Concorde" utasa a Párizsból New Yorkba való repüléshez ugyanannyi energiát használ el, mint az átlag francia egy év alatt. Ez az átlag francia pedig a maga részéről egyetlen napon ugyanannyi energiát használ fel, mint XVII. századi elődei egy év alatt. Az energia-többletfogyasztás felé irányuló fejlődés részben észrevétlenül folyt le. Monnier például megállapította, hogy a központi fűtésű lakásokban többnyire magasabb hőmérsékletet várnak el, mint a kályhával fűtött otthonokban. A városi családok ezen felül otthon könnyebb ruhát viselnek, mint a falusi családok. Ez is fokozza a melegszükségletet. Azoknak az embereknek pedig, véli Monnier, akik csak a hőfokszabályozót igazítják, és a fűtési költségszámlát egy átutalási lap kitöltésével egyenlítik ki. részben már csak közvetett viszonyuk van a felhasznált energiához. Ezzel ellentétben a kályhafűtésű lakásokban élőknek még közvetlen kapcsolatuk van az energiával: tüzelőanyagot hoznak fel a pincéből, és tapasztalják, hogy a készlet csökken. A társadalmi helyzettől, elsősorban az asszony helyzetétől függ nagymértékben a házi munka megkönnyítésére hivatott háztartási gépekkel való ellátottság. Ez tulajdonképpen nem munkamegtakarítás. hanem önbecsülés kérdése, amit Monnier szerint megmutat az. hogy a háztartási gépekkel való ellátottság csak kevéssé függ az elvégzendő házi munkától. A család gyermekeinek száma és az anya munkamegterhelése például alig van hatással a lakásban levő háztartási gépek számára. Az életszokások is jelentősek: a vidéki lakosságtól eltérően a városi lakosok gyakrabban mondanak le a friss zöldségféléről a konzerv vagy mélyhűtött főzelék javára. Gyakrabban élnek a kollektíva nyújtotta lehetőségeikkel, például az üzemi étkezdével, vagy a tömegközlekedési eszközökkel, és szabadidő-elfoglaltságukat is jobban szervezik meg. Ez a szerényebbek számára a színes televízió. mások részére a sízés, vagy a külföldön töltött szabadság lehet. Monnier szerint a párizsi lakosok 80 százaléka utazik szabadságra, a vidéki lakosoknak azonban csupán 30 százaléka. Gyakran a szociális helyzettől vagy a származástól függ, hogy az energiát miként használják fel. Mint Monnier rámutat, egyes vidéki eredetű családok a városban is ragaszkodnak a régi hagyományokhoz. Vissza akarnak térni, és a „súlyos" beszerzéseket részesítik előnyben, így például a házat vagy a nagy autót. Elkerülhető energiafelhasználás náluk azáltal keletkezik, hogy gyakran utaznak haza családjukhoz. Ezzel bizonyos ellentétben állnak azok a munkásháztartások, amelyek már nem számítanak társadalmi felemelkedésre. Ezeknek tagjai magukba zárkóznak, és ez csekély mobilitással jár együtt. Számukra a menedéket jelentő otthon a fontos. Itt sem a meleggel, sem a világossággal, sem a jó étellel nem takarékoskodnak. Ezek az emberek gyakran agresz- sziónak érzik a rendőröknek azt a felhatalmazását, hogy „autómagánszférájukban" is megszólíthatják őket, s behatolhatnak ebbe azáltal, hogy a jármű iratait követelik. Megint másként viselkednek a társadalmilag felemelkedőben levő családok. Ezek fogékonyak minden modern dolog iránt. Itt a technikai eszközöket egy majdan elérhető státusz előzetes szimbólumaiként fogják fel, és így is vásárolják meg. Ezek a háztartások fogadták egyébként a legmohóbban a mélyhűtött ételeket: számukra az energiafelhasználás is státusszimbólum, mert azzal is megmutatják: megengedhetik maguknak. Monnier megállapításai szigorúan véve csak Franciaországra érvényesek ugyan, ahol a vizsgálat történt. Egy és más mindenesetre amellett szól, hogy némi módosításokkal a közép-európaiakra is alkalmazhatók. (A Salzburger Nachrictenböl fordította Gellert György.) A Szakszervezetek Kecskeméti Városi Művelődési Házában időnként népes társaság gyűlik össze. Több mint száz tagja van ugyanis az újítók klubjának, akik itt hányják-vetik meg ügyes-bajos dolgaikat, vagy éppen kicserélik tapasztalataikat. Mindezen túl, milyen szerepet vállalt még magára ez a társulat — erről beszélgettünk Szabó Lajos nyugdíjas főmérnökkel, az újítók klubjának elnökével. — Évekkel ezelőtt a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, és a MTESZ megyei szervezete együttműködési megállapodásának keretében alakúit meg a klub — mondotta Szabó Lajos. Patronálja törekvéseit az Iparjogvédelmi Egyesület is oly módon, hogy az újítók részére jogi tanácsadást nyújt, segíti az újítási előadói tanfolyamok szervezését, a szak- szervezeti és vállalati újítási előadókat útmutatásokkal látja el. — Hatással van az újító klub a vállalatoknál folyó újítási tevékenységre is. Az itt kapott szakmai tanácsok révén készülnek immár egyre több üzemben az éves újítási feladattervek. Ennek folytán növekszik irántunk a bizalom is, mert az újítási előadók sokszor kérnek tanácsot arra is, hogy milyen álláspontra helyezkedjenek egyes jogvitás esetekben. Természetesen maguk az újítók is fordulnak hozzánk hasonló kérdésekkel. Ilyenkor bonyolultabb esetekben módunkban áll igénybe venni az Országos Találmányi Hivatal patronáló jogászának, vagy aiz Iparjogvédelmi Egyesület jogügyi előadójának segítségét. Gyakorlatunkban eddig zömmel az újítók nyerték meg a jogvitákat. — Hogyan viszonyulnak mindehhez a vállalatok vezetői? — Bármilyen furcsán hangzik is, örülnek az újító klub ilyen jellegű tevékenységének. A jelenleg érvényben levő rendelet szerint ugyanis az újítási díjak kifizetése a részesedési és a béralapot terhelik. Ezt pedig az üzemek dolgozói nem jó szem„A megfeszített munka mindent legyőz.” (Vergilius) „A munkával elfoglalt lázas tevékenység hatalmas gyönyörűséget lel éppen az elfoglaltságban." (Seneca)* „Ha elődeink nem tettek volna értünk semmit, és mi sem tennénk semmit gyermekeinkért, akkor a természetnek az a törekvése, hogy az ember tökéletesíthető legyen, majdnem hiábavaló lenne." (Diderot) „Én mindig dolgozom, étkezés közben is dolgozom, ha színházbán vagyok, ha éjjel felébredek, akkor is dolgozom." (Napóleon) „Ha az ember életét munka tölti be és ismeri a pihenés élvezetét, nincs szüksége sok szobára és bútorra, se különféle finom ruhákra, megelégszik kevéssé finom ételekkel is, nem kíván utazni és szórakozni. A fő dolog azonban az, hogy aki a munkát élete feladatának és örömének tekinti, nem keres magának könnyebbséget a munka másokra hárításával. Aki az életet munkának tekinti, céljául tűzi ki, hogy a szerzett ismeret, az ügyesség mértéke szerint egyre több munkával töltse ki az életet.” (L. Tolsztoj) „Ha a munka élvezet, akkor az élet gyönyörű! Ha a munka kötelesség, akkor az élet rabság!” (Gorkij) „Nem kell várni a lelkesedés úgynevezett kedvező pillanatát: ha megjön — annál jobb, ha mel nézik, ezért a nagyobb értékű újítások kifizetése esetén az igazgatók szívesen hagyatkoznak a bíróságok, vagy egyéb szervek döntésére. — ön szerint megfelelően foglalkoznak a vállalatoknál az újítómozgalommal ? — Sajnos, néhány vállalat — mint a MEZŐGÉP, a Baromfifeldolgozó Vállalat, a SZIM, a DU- TÉP, a Fémmunkás, a Kádgyár — kivételével, csak tessék-lássék módon foglalkoznak a mozgalommal. Csak kevés helyen — a megyében 21 vállalatnál — van függetlenített újítási előadó. A többinél olyan dolgozókra bízzák ezt a feladatot, akik csak mellékesen foglalkoznak vele. minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül Így azután előfordul, hogy évente ketten-hárman is váltogatják egymást ezen a poszton, s lényegében nincs gazdája az újítómoz- galomnak. — Lát-e valamiféle kiutat ebből a helyzetből? — A MTESZ megyei szervezete szívügyének tekinti az újítást. Alig két hete elnökségi ülésen tárgyalt róla. Az idén májusban összeül az újítók V. országos tanácskozása, amely feladatának tartja a jelenlegi kötöttségek feloldását, szóba kerül majd az újítási díjak fnás alapokból való kifizetésének rendezése is. Ez, úgy gondolom új lendületet ad az újítómozgalomnak, tágabb teret nyit a dolgozók alkotó kezdeményezésének — mondotta befejezésül Szabó Lajos. N. O. nem — akkor is dolgozom.” (Turgenyev) „A buzgó méhecske nem ér rá szenvedni.” (William Blake) „A tudományban sok munka nélkül semmire sem megyünk.” (Mengyelejev) „A legfontosabb: leküzdeni a kedvetlenség pillanatait.” (Pavlov) „Szép a munka a haza javáért, igazságért és szabadságért." (Juhász Gyula) „Isten őrizzen, hogy elveszítsem a munkakedvemet. Még a testi épség sem oly fontos, mint a szellemi.” « -Jarkú (Móricz) „A munka a társadalom fönntartója, a munka az áldás, a munka a becsület.” (Kosztolányi Dezső) „Dolgozom, mert az én munkám életem táplálója, dicsérete és gyönyörűsége.” (Kassák Lajos) „Testemet, elmémet, környezetemet és tetteimet összerendezett egészként érzékelem. Mondhatnám azt is, hogy nincs magánéletem, de azt is, hogy egész életem magánjellegű. Nem érzek különbséget munka és játék között, csak más-más módon játszom ugyanazt.” (Selye János) ......mit ér a munka ott, ahol k ihűl a szenvedély?” (Benjamin László) „Nincs más megnyugvás, csak a munka.” (Illyés Gyula) (összeállította: V. M.) MINDENFÉLE JÁRMÜVEKRŐL MINDENFÉLE ÚJ FORD-MODELL 41 A Ford cégnek ez az NSZK-ban készített új versenyautója azonban már nem játékszer. A Ford C—100 típusú gépkocsi csúcssebessége 310 kilométer óra körül van, s a cég ezzel a modellel akar részt venni idén már több távolsági autóversenyen. ARÁNYOK • Lehet persze, hogy a kislegény még nőni fog. most azonban még eltörpül a képünkön látható hatalmas autógumi mellett, amely a világ egyik legnagyobb ilyen terméke: súlya körülbelül 3,5 tonna. DRÁGA JÁTÉKSZER • Minden bizonnyal a világ egyik legdrágább játékszere ez a miniatűr, ám luxuskivitelű Volkswagen. Ára II 000 nyugatnémet márka. (Körülbelül kétezer márkával több, mint a legolcsóbb eredeti Volkswagen.) Az Angliában készült autócska sebessége 32 kilométer óra, a nürnbergi játékkiállításon mutatták be. Mindenesetre nem az utcai forgalomnak szánták. . AUTÓS LEMEZ 0 Lemezjátszóval kombinált technikai játék: nem a lemez forog a tű alatt, hanem az autó halad körbe a lemezen. ÚJ LÉGIBUSZ • Áprilisban indul első menetrendszerű útjára az A—310 jelzésű 210—280 személyes légibusz, amelyet elsősorban rövidebb utakra terveztek. Toulouse- ban mutatták be. Yélemények, vallomások a munkáról CSATÓ KÁROLY: Zsákó Anna-blues V annak emberek, akik bol- ' dogságra születtek. Szépek, okosak, gazdagok, kiegyensúlyozottak. Eligazodnak a világban. Minden nehézség nélkül megtalálják az utat a másik emberhez. Megtartják és ápolják a legfontosabb kapcsolatokat. Szeretnek és viszontszeretik őket. „Az akadályokat könnyedén leküzdík.” Érvényesülnek, amikorra érvényesülniük illik. Megkeresi őket a siker. Megkapják a méltó elismerést. Könnyedén élnek mindazzal, amivel élni jó, élni kell, élni lehet, de érdemes is ahhoz, hogy esténként nyugovóra térvén a számvetés belső monológja így kezdődjék: „Otthon érzem magam a világban”. Ki mondaná, hogy balgák boldogsága az övék? Ök adják a mértéket, „az értelmes létezés értelmét". » Mi értelme lehet a hibátlan ér- telmességnek? Más nyugtalanítana. Nyugtalanítaná a nyugalmat. Kényes egyensúlyra kényszerítene. A történet, amit elmondok, fájdalmas. Ki tudja? Talán felesleges is. Megzavarhatja nyugalmunkat. Arra alkalmas csak. hogy „a méltán méltó ítéletünk” ne a felmentés legyen. Ne legyünk engedékenyek! Még akkor se, ha én meginogtam. Belém költözött a kétség, az áldatlan szomorúság. Rádöbbentem: gyönge vagyok. Nem! — gyenge is vagyok. Esténként, vélt nyugalmamban lelki füleimmel még mindig azt az egyetlen bluest hallom, amelynek története is egy történettel kezdődött azon a n^ári, zenei kurzuson. C\ mondta el. ö, akinek a jazz nem magát a zenét jelenti. Nem a zenét, hanem: „Egy utat a zene által valami máshoz." „A szeretet igazságát.” Az igazság kimondásának „szent közösségi pillanatát. Annak a szeretet és a jóság közösségében tudatosult pillanatát." „Az improvizációban újjászületett ember egyszeriségének és megismételhetetlenségének fenségét" Mintha egy ismeretlen bibliából idézte volna egy ismeretlen vallás tételeit. Hogy mégsem erről van szó, arról az győzött meg, hogy beszéd közben állandóan a zongorára mutogatott. Temérdek történelmi, néprajzi, szociológiai, alkotáslélektani, zenetörténeti, zeneelméleti meg más tudományág kutatási eredményeivel bizonyította próféciája igazát. Ez a közismert jazz-zenész, ez a mágikus művésztanár „kifordította világunkat a sarkaiból” — mondták néhányan azzal a kívánsággal, hogy mit nem adnának, ha őket is tanítaná. "Mielőtt leült a zongorához, JVA eszébe jutott még valami. Lehajtotta szakállas, görögös fejét, s állandóan szomorú tekintetében a megszállottság különös lángjaival még megpörkölve bennünket, kissé vontatottan belekezdett abba a történetbe: „Valamikor az 1860-as évek végén esett meg New Orleans-ban, egy piactéren. Már beesteledett, a négerek énekelni kezdtek. Egy McKim nevű fehér meg hallgatta, hallgatta. Azt^n odament és megkérdezte az egyiktől: — Mit énekeltek? — Bluest, uram. — De mi az a blues? — Az uram, ha odamegyek a gazdához és azt mondom neki, adjon egy marék búzát, mert éhezem, s ő engem ezért megver, mi meg a testvéreimmel elénekeljük. Ez, uram, a blues." Majdnem megtörtén állt, úgy várta a hatást. Külön-külön belenézett mindenki szemébe, s még hozzátette: „Ha valakinek lelke van, akkor ebből a történetből megtudhatja, valójában mi a jazz.” Szorgalmasan jegyzeteltem kegyetlen kockás füzetembe, s azt kell mondanom, talán éppen ezért maradtam ki valami nagyon lényeges dologból. int már sötét lett. Meg- rv gyújtotta a gyertyákat — egyedül ehhez a kellékhez ragaszkodott a kurzus egész ideje alatt — és lekapcsolta a' villanyt. Leült a zongorához. Várt, amíg megszokta szemünk a különös, meleg fényeket. Aztán mackós alakja meggörnyedt, és az egész ember maga lett a védtelenség: tekintetéből különösen erős hívás sugárzott felénk. Menjünk vele. Induljunk el egymás felé, hogy mindjárt elérünk egymáshoz, s akkor majd ő megkoronázza ezt az egészet az első akkorddal. Már együtt lélegeztünk, amikor felhangzott a blues első akkordja, hogy aztán hangokra felbontva szétossza közöttünk, s mi végképp feledjük el. amik nem vagyunk, amik nem mi vagyunk, és tudatosuljon a zene pillanataiban, amik lehetnénk, amik igazából mi vagyunk. Boldog voltam, hogy velük lehettem ezen a kurzuson. Szomorúan boldog. ügy véletlen pillanatban akadt meg tekintetem Anna gyönyörű arcán. Peregtek róla a könnyek. Miért sírt? Belső boldogságot sugárzó arccal sírt, és csak nézte, nézte az egész ösztönében pőre, védtelen zongoristát. Mintha tőle kapná az utolsó menedéket. Tőle, akinek hangja el-elcsuklott a Jerikó refrénjénél, hogy aztán még lenyűgözőbben törjön fel. s szülessen meg újra a dallam, s ettől a legbenső falak is leomoljanak bennünk. A legeslegbensők is, hogy mi is csupaszon — igen, ez a megfelelő szó — valamiféle védtelenség csodájában oldódjunk fel. Anna és ő, ez a két, számomra már örökké hiányzó ember, ott és akkor, az egész lényükben kicserélődtek egymással. Láttam összekapaszkodó tekintetüket, amit ezután órákra, percekre, vagy másodpercekre tudott csak szétválasztani annak a tíznapos zenei kurzusnak a kegyetlen tárgyi józansága. A zárhatatlan szobák, horkoló szobatársak, a menekülést szelídítő durva alkoholok, a hajnali hideg folyóban az úszásba feledkezés megújító percei... Láttam őket. Igen. Megláttam őket. /"V a harmincnyolcéves jazz- művész, már alkoholtól felpuhult testtel, szenvedélytörte arccal, az improvizálás védtelen- ségétől lecsupaszultan — ki kell mondanom — szinte fellőtte magát az égbe. mint a meseszép petárda, ahogy Jack Kerouac „főherceg” írta; bevilágította szépen az eget, hogy lehulljon a petárda törvényei szerint, s a fényességben gyönyörködök — mint én is — majd azt mondhassuk: szép volt, ember volt, petárda volt, köztünk volt... És Anna, a gyönyörű Anna, a kispolgári életmód-börtönben önismerete teljes elvesztéséig védett, már-már kozmikus énné kifinomult lány ... húszévesen ... Ki talál szavakat az élet egyszeri pillanataira?... Ö, és a blues szakállas mágusa a kurzuson elválaszthatatlanok lettek. Anna csak nézte, elbűvöl- ten «nézte ezt a kiélt, védtelensé- gével izzó embert, s a zokogás előtti lelkiállapotban a mellére bújva lihegte: „Félek, félek, félek, nagyon félek, s nem tudlak szeretni, nem tudlak ...” ö meg csak átölelte átizzadt ingében, s csak annyit mondott: „Itt vagyunk, tudd! Erezd a szagom An- nazápor...” A foglalkozások után vendéglőkbe jártak inni: „Jobb íze van, mint a nyugtátoknak, nem?” — s összedugták homlokukat, úgy ültek percekig. Mindez azon az első estén kezdődött, amikor a bluesról szóló történet után már nagyon-nagyon belülről szólt a zene. Kisimultak az arcok, föllazultak az idegek: ki-ki tapsolt, ki-ki térdén verte a lüktető négyeket, s egvszercsak Anna egészen fönt, elcsukló- vibráló fejhangon, szinte elsírta- könyörögte a refrént, híván maMiben segít az újítók klubja?
