Petőfi Népe, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-28 / 74. szám

1982. március 28. • PETŐFI NÉPE • 3 Megnőtt az érdeklődés közelmúltunk iránt Interjú Blaskovits Jánossal, a politikai főiskola tanszékvezetőjével A mai magyar szépirodalmi alkotások, filmek közül egyre több az olyan, amelyik legújabbkori történelmünk főbb politikai, társadalmi, gazdasági eseményeit mutatja be. Az elmúlt évtizedek alatt elért fejlődés iránti érdeklődést egyebek között az is jelzi, hogy az ezzel foglalkozó regények, szociog­ráfiák, riportkötetek gyorsan elfogynak a könyves­boltok polcairól, és egyre többen megnézik az ilyen témájú filmeket, színdarabokat. Tehát közel­múltunk iránt is megnövekedett az érdeklődés. Tavaly áprilisban az MSZMP Politikai Bizott­sága határozatot hozott a propaganda és az agi­táció időszerű feladatairól, vagyis az érdeklődé* megfelelő és helyes kielégítéséről. Ezekről a kér­désekről a Politikai Bizottság határozata óta el­telt közel egy év tapasztalatairól Blaskovits János­sal. az MSZMP Politikai Főiskolája magyar mun­kásmozgalom története tanszékének vezetőjével beszélgettünk. — Hogyan jellemezhető a pro­paganda- és agitációs munka egy év alatti fejlődése? — Nem az én feladatom e mun­ka eredményeinek értékelése, így tehát a személyes véleményemet mondom el. Az elmúlt évtizedek tanulságainak elemzésére nem a Politikai Bizottság tavalyi hatá­rozata hívta fel először a figyel­met. hanem a Központi Bizottság 1976. októberi, s a párt XII. kong­resszusának határozata. Mindhá­rom dokumentum cselekvésköz­pontú, tehát a múlt tanulságainak értékelésétől a politikai cselekvés előmozdítását várta, s nem utolsó­sorban az eszmei-politikai mun­ka fellendítését tűzte ki célul. Ez utóbbi azért lényeges, mert a középpontba nem az elért ered­mények reklámozását állítja, ha­nem a megtett út tárgyilagos vizs­gálatát, s ennek alapján a levont tanulságok hasznosítását. így te­hát szó sem volt az eredmények szépítéséről. A különböző tudományos ta­nácskozásokon, amelyek legújabb­kori történelmünk tanulságaival foglalkoztak, nem egy kérdéssel kapcsolatban kritikus vélemé- nvek is elhangzottak. Tehát ér­demi viták alakultak ki. A Nép- szabadság ismeretterjesztő jelle­gű sorozatai is kitűntek tárgysze­rűségükkel; a ténvek dokumentá­lásával, s tartózkodtak a szóla­moktól. Ezzel kapcsolatban megemlí­tem, az ellenséges propaganda, a lengyelországi eseményekkel ösz- szekapcsolva az ellenforradalom kitörése negyedszázados évfordu­lójának ürügyén nagyszabású hadjáratot indított, hogy egyebek között kiküszöbölje a huszadik évfordulóra tervezett kampány­ban elszenvedett vereségét. Eh­hez a nemzetközi helyzet) s nyo­mában az ideológiai harc kiéle­ződése az 1976-osnál nagyobb le­hetőséget nyújtott. — Miben látja a megnöveke­dett érdeklődés okát? — Az érdeklődés okát egyebek között abban láttuk, hogy koráb­ban nem beszéltünk eleget kö­zelmúltunkról. Az volt a benyo­másom, hogy az összes alapvető kérdésben egyetértésre jutottunk a párton belül, s a párton kívü­liekkel is. Üzemekben, gyárak­ban, intézményekben, fiatalok, diákok között járva tapasztaltam azt az egyetértést is, hogy — noha vannak problémáink — az elmúlt 25 évre az eredmények voltak jellemzőek. Azt is tapasztaltam, hogy a hallgatóság közül többen kissé hivalkodva beszéltek ered­ményeinkről, összehasonlítva azt más szocialista országokéval. A „Kelet-európai Svájc” — nyugati szólam, a „kádárizmus", meg a „magyar modell” itt-ott vissz­hangra talált. Természetesen nem tagadjuk, hogy tapasztalataink­nak nemzetközi jelentősége is van. de nincs magyar modell. Te­hát helyesen fogalmazva: a szo­cialista építés általános törvény­szerűségeinek magyarországi al­kalmazásáról beszélhetünk. Az el­múlt egy év alatt azt tartom leg­fontosabbnak, hogy saját'tapasz­talatunk feldolgozása élőtérbe ke­rült. A másik lényeges ered­mény: az elmélet és gyakorlat kapcsolatának erősítésében előbb­re jutottunk. — A közelmúltban több olyan könyv jelent meg, immár másod- kiadásban, amely a legújabbkori magyar történelmet, a magyar munkásmozgalom történetének elmúlt néhány évtizedes szaka­szát elemzi. A másodkiadások is gyorsan elfogytak. Tehát a politi­kai irodalom, a tudományos mun­kák nagy keletje is a megnöve­kedett érdeklődést jelzi? — Az érdeklődés oka az is. hogy felnőtt egy új nemzedék, amely nem élte át ezeket az em­berformáló évtizedeket. A másik ok — ami szerintem egy kicsit eltúlzott — tudományos kifejezés­sel élve az identitás-zavar. Ez azt jelenti, hogy az emberek nagy része bizonytalankodik a közel­múlt története, ezen belül a fel- szabadulás utáni időszak értéke­lésében. Ez is magyarázza a törté­neti irodalom iránt megnöveke­dett érdeklődést. Munkánk során észrevettük, hogy módosítani kell a fiatalok, nemcsak a középisko­lások, egyetemisták, de a már érettebb fiatalok politikai okta­tását. Tehát új módszerekre volt szükség. — Miért kellett e téren újítani? — A hatvanas évek elején az oktatásban megengedhettük ma­gunknak, hogy csak értékeljük például az 1956-os eseményeket, vagy a mezőgazdaság átszervezé­sét. Szinte félszavakból is ér­tettük egymást a hallgatókkal, mert ők is ott voltak, részt vet­tek az ‘ eseményekben. Most nem támaszkodhatunk ezeknek a té­nyeknek az ismeretére. A körül­mények, az események, a doku­mentumok, az eredeti elképzelé­sek és a megvalósítás szembesí­tése napjainkban sokkal fonto­sabb, mint korábban volt. Az új módszerek helyes alkalmazását indokolja az is, hogy a mai fia­talok a marxizmus—leninizmus, a kommunista párt politikájának elfogadásához a megértésen ke­resztül jutnak el. Ez az alapja az érzelmileg is alátámasztott elkö­telezettségnek ügyünk iránt. — önnek a felszabadulást kö­vető évekről közvetlen, szemé­lyes tapasztalatai vannak innen, Bács-Kiskun megyéből, ahol szü­letett, s néhány évig dolgozott. Kérjük, beszéljen megyénkben élményeiről, emlékeiről. — Madarason születtem, de sajnos korán elszakadtam a me­gyétől. 1949-ben a pártfőiskola hallgatója lettem, azt megelőzően négy évig dolgoztam a megyében. 1951-ben végeztem el az iskolát, s a párt akkori megyei első titkárá­val „összeesküdve” többszöri kí­sérletet tettünk, hogy visszakerül­jek. de sajnos sikertelenül. En­nek ellenére jó érzéssel emlék­szem vissza a megyében eltöltött éveimre. Emberré és kommunis­tává formálódásomnak az emlé­kei fűződnek a megyéhez, első­sorban Bácsalmáshoz és Bajához, az akkori munkatársaimhoz. — A legújabbkori magyar mun­kásmozgalom-történet egyes sza­kaszairól rendszeresen jelennek meg tanulmányai. Jelenleg milyen kutatómunkát végez? — Pártmunkásból lettem okta­tó és ma is pártmunkásnak érzem magam az oktatásban, s a tudo­mányos munkában is. Ezért a fej­lődésünk szempontjából különö­sen fontos és aktuális témákhoz vonzódom. Ezt mutatják kutatá­saim is. Az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelenő Magyar- ország története” című sorozat IX. kötete jelenleg készül. A kö­tetben az 1959—1962. közötti idő­szak egy részének történetét dol­gozom fel. A készülő disszertá­cióm ideiglenes címe, a Munkás- osztály a konszolidáció kezdetén. — Miért érdeklődik különösen a munkásosztállyal összefüggő elméleti kérdések iránt? — Részben azért, mert egy ideig a Társadalomtudományi Intézet­ben a munkásosztály kérdéseivel foglalkozó csoportnak voltam a főmunkatársa. S amint egyre részletesebben elemeztem a mun­kásosztály helyzetét, eljutottam a szakszervezetekkel kapcsolatos kérdések vizsgálatához is. Ezzel összefüggésben eddig két idősza­kot kutattam, az 1956 és az 1966 utáni fordulatot a szakszervezetek életében. Az elmúlt években megjelent tananyagokban a fej­lett szocialista társadalom építé­sének időszakával foglalkoztam. Nemrég kaptam egy új megbíza­tást. Létrejött egy akadémiai bi­zottság, amelynek én is tagja va­gyok. A bizottság a párt XIII. kongresszusa előkészítésével kap­csolatban a társadalmi struktúra és a munkásosztály kérdésével foglalkozik. — Köszönjük az interjút. Tárnái László FILMJEGYZET Tegnapelőtt EGYRE ERŐSÖDIK a figyelem a magyar filmalkotók körében az ötvenes évek. a háború utáni tör­ténelem jelenségei. eseményei iránt. Kutatják a rendezők, for­gatókönyvírók: hogyan hatottak a személyi kultusz éveinek mozgal­mai, áramlatai az egyénre, a ki- sebb-nagyobb társadalmi közössé­gekre. Jancsó Miklós, az egykori népi kollégista — bizonyára számos személyes élmény hatására — már nagyon korán megformált bizonyos tételeket e mozgalom ér­tékeiről. konfliktusairól. Az álta­la megrajzolt kép izgalmas, hite­les. részletekben gazdag. A társa­dalmi összegzésre hajlamos, som­más ítéletekben általánosító kor­kép sok nézőt megrendített. Aki pedig maga is részese volt, akár mint nevelő, szervező, kezdemé­nyező. akár pedig fiatal, bontako­zó tudatú, szélesedő horizontját kutató diákként — önmagára is­merhetett. A tiszta emberségből kisarjadt erőt a személyi kultusz nemkívá­natosnak ítélte. Rendeletileg meg­szüntette, szervezetileg szétzúzta. A párhuzamok megrendítőek :. 1948-ban Mindszenthy prímás pásztorlevélben bélyegezte meg a népi kollégistákat. Néhány eszten­dővel később aztán a hivatalos állami-társadalmi vezetés vonat­ta be véglegesen a „fényes szel­lők” lobogtatta zászlókat. Ezt a gyorsan felnövő, s a tár­sadalom színpadáról hamar le­parancsolt mozgalmat választotta a személyes sorsok felrajzolása mellett a művészi elemzés tár­gyául Bacsó Péter rendező is. A film címe találó, hatásos. Törté­nelmi távlatokat tekintve valóban szinte elérhető közelségben zaj­lottak le az események, melyek azt példázzák, hogyan próbálják a gazdasági és társadalmi építés jövője felé szegzett pillantásokat eltéríteni a helyes útról, hogyan próbálják pillanatnyi érdekek, cé­lok szolgálatába állítani a felnőt­té érés küszöbén álló ifjúság — ez esetben egyetemisták — egv- egv csoportját. A TÖRTÉNET TENDENCIÁI általában meg is állják a helyü­ket. Kibírják mai mércével mér­ve is a valóság próbáját. Így is történhették a főhősnek válasz­tott fiatal lány, a volt apáca éle­tének eseményei. Bár az is szinte bizonyos, hogy a hiteles részletek soha sem állhatták össze ebben a sorrendben egésszé. Hiányzik elsősorban a kor szül­te, sok részletet hitelesítő tágabb környezet. Az események hamar a sorstragédia egyéni ösvényeire térnek. Ezek persze lehet, hogy csak a szemtanú elégedetlenségét tükrö­zik, mert a film tulajdonképpen — ha jobbak lennének a színészi teljesítmények — hiteles és érde­kes lehetne. Sajnos azonban Ba­csó Péter ez esetben nem a leg­jobb segítőtársakat választotta. Merev és nem eléggé differenci­ált. eszközökben szegényes a fő­hős Igó Éva alakítása. Tóth Ta­más és Nemesák Károly játéka is eléggé egysíkú, szinte csak egy tételt igazoló, egyéni arcéi nélkü­li szereplői az eseményeknek. Igazán jó epizódalakítást Öze La­jostól és Moór Mariannától kap a néző. Cs. I, • Amióta lebontották az intézmény előtti öreg épületeket, azóta teljes szépségében csalogatja a tekinteteket' a kecske­méti Kerámia Stúdió. A falai között sokoldalú alkotó munka folyik. • A városi diákszínpad tagjai próba közben a kalocsai Művelődési Központ és Ifjúsági Ház kamaratermében. Petpfi: A helység kalapácsa című elbeszélő költe­ményének színpadi vál­tozatát próbálják. Sokarcú közművelődés • Hajóson már régebben megvalósult a nyitott ház és a komplexitás elve a gyakorlatban. A művelő­dési ház igazán sikert sikerre halmoz ilyen tekin­tetben. Bizonyíték erre a képünk is: a hajósi kis­iskolások még a tornaórára is otthont lelnek az intézmény falai között. • Ismét megrendezték a főiskolások és egyetemisták szokásos tavaszi kulturá­lis szemléjét. Irodalmi színpadok, kórusok és zenekarok találkoztak egymással és szórakoztatták a közönséget. Képünkön: a Bajai Tanítóképző Főiskola nö­vendékei énekelnek. # A kiskőrösi városi-járási könyvtár az utóbbi években egyre népszerűbb a művelődni vágyó emberek körében, ehhez többek között hozzájárul az is, hogy az intézmény dolgozói zenei szol­gáltatásokkal is igyekeznek a látogatók kedvébe járni. • A keceli nevelési központ eddigi munkájáról már előzőleg beszámoltunk olvasóinknak. Amint az előregyártott elemek is bizonyítják, készül már torna, csarnok is 0 Lassan-lassan, de véglegesen elkészül már a du- napataji unitárius templomból átalakított falumú­zeum. A fatornyos épület előtt megállnak az ide­genek, és jóleső érzéssel veszik tudomásul a váltó-, zást. Dunapataj új büszkesége tovább növeli a falu hírnevét. Kép: Pásztor Zoltán , Szöveg: Varga Mihály • Az orgoványi tanyavilágban élő emberek sokszorosan bizonyították, hogy szeretik ér­telmesen és hasznosan eltölteni szabad ide­jüket. A kargalai iskola egyben a művelődés háza is. Tóth Istvánné pedagógus sokirányú tevékenységére már a televízió is felfigyelt. A tanteremben nappal természetesen szerve­zett tanítás folyik. • A bajai üzemek közül egyik legismertebh és legtekintélye­sebb a Ganz.Mávag helyi gyáregysége. A könyvtára és klubja egyaránt kedvelt. Szabad idejükben szívesen szórakoznak, tanulnak itt az emberek.

Next

/
Thumbnails
Contents