Petőfi Népe, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-23 / 69. szám
4 • PETŐFI NÉPE 1983. március 21. FORDULAT A KECSKEMÉTI KOSSUTH TERMELŐSZÖVETKEZETBEN m\-1“ • Tavaszi munka a szőlőben. (Pásztor Zoltán felvételei) # Talajelőkészités a lóbabvetéshez a Kossuth Tsz-ben. A szomszédos gazdaság segített Az MSZMP kecskeméti városi végrehajtó bizottsága 1980 nyarán arra kérte a Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet vezetőségét, hogy a mérleghiányos Kossuth Termelőszövetkezet gazdálkodásának javítása érdekében szakember-létszámából adjon át olyan vezetőket, akik alkalmasak arra, hogy az említett közös gazdaságot a mélypontról elmozdítsák. Ezt az intézkedést megelőzte, hogy a Kossuth Termelőszövetkezet vezetősége a városi pártbizottság segítségét kérte. A Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet gazdasági vezetése és pártszervezete az említett kérést megvitatta és Forcek Andrást jelölte ki arra, hogy megoldja a nehéz feladatot. □ P □ A továbbiakban a két mező- gazdasági nagyüzem vezetője emlékezik az eseményekre. Dr. Kósa Antal, a Magyar— Szovjet Barátság Termelőszövetkezet elnöke: — Miután mi döntöttünk, a Kossuth vezetősége — a városi pártbizottság' kérésére — felkereste üzemünk párt- és gazdasági vezetőit és Forcek Andrást. Őt kérték fel az elnöki poszt betöltésére, a tagság megbízása alapján. Forcek Andrással együtt — az ő kérésére — átment a Kossuth-hoz Nagy Imre ágazatvezető-helyette- sünk főagronómusnak, Sipos Miklós szállításvezető pedig műhely- vezetőnek. Forcek András, a kecskeméti Kossuth Termelőszövetkezet elnöke: — Mindjárt kezdetben konkrét segítséget kaptunk a Magyar— Szovjet Barátság Termelőszövetkezettől. Az ősszel sok szántatlan terület maradt, egyedül nem tudtuk elvégezni a munkát, a szomszéd gazdaság gépeket adott. Nyáron az aratásnál, a betakarításnál, a »Hozásnál is folyamatossá vált az együttműködés. Az előzőleg csak személyi kapcsolatokon alapuló kooperációt szocialista szerződésben rögzítettük. Ez a megállapodás az erősebb segítse a gyengét mozgalom keretében történt. Dr. Kósa Antal: — A silózásnál sikerült egy jó ötletet megvalósítanunk, amelyet a társszövetkezet vezetői javasoltak. összevontuk a betakarítógépeket. A munkát a Kossuthnál kezdtük, nálunk folytattuk. Még soha sem sikerült ilyen gyorsan végezni a takarmány tartósításával. □ □ □ Forcek András: — Előrelépést jelentett az együttműködésben, hogy beadtunk egy közös pályázatot gabonatárolásra. ötezer tonnás raktárt akarunk építeni. A közgazdasági szabályozók ösztönzésére ugyanis mind a két gazdaság számottevően növelte a kalászos gabonavetés területét, összesen 700 hektárral. Érdekünk tehát a tároló felépítése, 'hogy a búzatermést el tudjuk helyezni. Szeretnénk, ha az aratásra kész lenne. Egyszerű gazdasági társulást hoznánk létre az új gabonaraktár hasznosítására, melynek ügyintézője a Magyar-Szovjet Barátság Termelő- szövetkezet. Nemrég gyarapodott szövetkezetünk vezetősége Fülei Lajos főkönyvelővel, aki szintén a társszövetkezetből került hozzánk. Bizonyára sok segítséget kapunk a gazdasági munka elemzésében. A társszövetkezetünk tapasztalatai alapján főágazati rendszert hoztunk létre a régi területi szervezés helyett. Ez korszerűbb. Az 1981. évi tervet minden tagunk írásban megkapta, ami először fordult elő a gazdaság életében. A nehéz esztendő ellenére tavaly 5,5 millió forint nyereséget értünk el. Hozzáteszem, hogy 1980-ban 1 millió forint, 1979-ben pedig 11 millió forint veszteséggel zárt a gazdaság. Az idén 6 millió forint nyereséget tervezünk. Számottevő gépvásárlást ütemeztünk be, amely kizárólag az alaptevékenységet, a növénytermesztést és az állattenyésztést szolgálja. Sajnos fejlesztési alapjaink szűkösek, ezért néhány beruházást kénytelenek voltunk későbbre programozni. Dr. Kósa Antal: — Más együttműködést is szervezünk a gabonatársuláson kívül. A Kecskemét határában levő Klábertelep hasznosítását. Ez KÉTSZER AD, AKI GYORSAN AD Kisiparosok, kontárok, rendeletek Manapság újat venni, beszerezni köny- nyebb, mint egy régit megjavíttatni. A lakosság szolgáltatását hivatott kielégíteni a kisipar. A megyében mindössze 7032 kisiparos dolgozik, akiknek száma még nem csökken, sőt évente tízzel, hússzal emelkedik, de így is kevés. Köztudomású, hogy községeink egy részében az alapvető ipari szakmák — kőműves, ács, festő, víz-, villany-, rádió- és tévészerelő, fodrász, cukrász, cipész, szabó és még lehetne sorolni — hiányoznak. A több ezres lélekszámú nagyközségek lakói néha kénytelenek a közeli városba utazni, vagy kontárral dolgoztatni. A közü- letek helyzete még rosszabb, hiszen ha nincs kisiparos, az apróbb javítások elmaradnak, kárt, bosszúságot okoznak. Nagy a cserélődés A múlt évben 754 kisiparos hagyta abba szakmája gyakorlását, igaz, helyettük 1288-an „léptek” be. Mégis arra kerestünk 1 választ, mi az oka ennek a létszámingadozásnak, az önállóság feladásának, s ezzel a szolgáltatás szűkülésének? Az okok között szerepel: betegség, nyugdíj, munkaviszony létesítése, fizetési kötelezettségek emelkedése. De legtöbbször az ipar visszaadásának „nincs oka”. Ez az utóbbi az eseteknek majdnem 50 százaléka, s akik lemondanak az ipar gyakorlásáról: kőművesek, ácsok, szobafestők, szabók, cipészek, lakatosok, asztalosok, fafűrssze- lők, olyan szakmák gyakorlói, amelyek a legkeresettebbek. Az a bizonyos 50 százalék, akik nem hajlandó- pry iron p.m'--Síin Kni ' ' ;V. • ! 1 sanak okát, tulajdonképpen a magas közteherviselés miatt változtatnak „munkahelyet”. S nem ok nélkül, -ugyanis az év elejétől igen jelentős emelkedés történt az SZTK-járuléknál. Nem az adó a sok A könnyebb megértés kedvéért: az állami vállalat a dolgozó után 27 százalék SZTK-járulákot, illetve a dolgozó a bérének prog- resszíven emelkedő hányadát fizeti. A kisiparosoknál — miután 1982-től ők is teljes jogú SZTK- tagok — az adóalapot veszik figyelembe, s ennek alapján 15 osztályba sorolva állapítják meg a fizetési kötelezettséget. Nézzünk két példát: Évi 18 ezer forintos adóalapnál — ez havi 1500 forintos jövedelemnek felel meg, s főleg nyugdíjasok, munkaviszony mellett kisipart vállalók kategóriája — az SZTK- járulék havi 250 forint. Ezek szá- a KTOSZ a i st, a ni !.k>.«ituát. A kisiparosok legnagyobb része (ez a megyében ötszázra tehető) általában 30—36 ezer forintos alap után — ez 2,5—3 ezer forintos hajelenleg a Kossuth birtokában van, épületei 20 év óta elhanyagoltak, teljesen üresek. A telep hasznosítására társulást terve- zühik. Iparvágánya van. A kecskeméti és lajosmizsei közös gazdaságoknak lehetőségük nyílik a közvetlen export lebonyolítására, nagymennyiségű áru fogadására. Nem véletlen, hogy nagy az érdeklődés a társulás iránt. □ □ □ Forcek András: — Kezdetben sok olyan feladatot kellett végrehajtani, amely bizony nem volt népszerű. Több mint 40 embert kizártunk a termelőszövetkezetből. Akik ma dolgoznak, tudják, hogy van értelme munkájuknak. A már említett nyereségből 1 milliót tudtunk a tagság részére eredményességi javadalmazásként szétosztani. Megfelelő eszközeink vannak ahhoz, hogy teljesítsük terveinket. Csak néhány példa. Űj növények termesztéséhez kezdtünk. Ezek: a lóbab, hibridkukorica. Felhagytunk a veszteséges paradicsom, somkóró és rozs termesztésével. Sikereink legnagyobb biztosítéka a tagság bizalma, amely az új vezetés iránt megerősödött. Mutatja ezt, hogy a zárszámadási közgyűlésen bizakodó volt a hangulat és a tagok örömmel fogadták az idei elképzeléseket. Szeretnénk a tervezettnél magasabb nyereséget elérni, ehhez természetesen össze kell fognunk. A további fejlődésihez sikerült megteremtenünk az alapokat. * K. S. vi jövedelmet jelent — adózik. Az adó évente 1800 forint, amiből különböző címeken 50 százalékot elengednek, tehát gyakorlatilag 900 forint. A havi SZTK- járulék azonban 730 forint, vagyis az egy hónapra jutó jövedelemnek majdnem egyharmada. Nem az adó, ami'sújtja ezeket a kisjövedelmű, s valóban a fontos szolgáltatást végző embereket, hanem az SZTK-járulék magas ösz- szege. Egy a harminc közül Azon kár lenne vitatkozni, hogy az orvosi ellátás, a nyugdíj, a családi pótlék jól jön a kisiparosoknak, de... Miután a kisiparosok zöme képtelen a felemelt SZTK-járulékot áthárítani a megrendelőre — gondoljunk a fodrászra, cipészre stb. — beadja az ipart, kontár lesz, s talán még jobban is jár. A kontárnak ugyanis nem kötelező vezet„A szakma kiváló tanulója4 országos döntői Az elmúlt hetekben, hónapokban több esetben adtunk hírt, közöltünk képes beszámolókat a szakmunkáséletre készülődő fiatalok nagy vetélkedőjéről. Az ipari szakmunkásképző intézetekben már a múlt év vége felé lezajlottak a házi selejtezők, majd a győztesek mérték össze erejüket, bizonyították tudásukat a februárban megrendezett megyei döntőkön. A legjobbaknak ezután sem következett pihenő, megkezdték a felkészülést A szakma kiváló tanulója verseny országos döntőjére. A napokban, Amrein Jánossal, a megyei tanács művelődési osztályának főelőadójával, a versenyek egyik szervezőjével az eddigi tapasztalatokról beszélgettünk. — Az évek óta megrendezett versenysorozatra az idén is lelkesen készülődtek a fiatalok — mondta Amrein János. — Igen sok segítséget kaptak tanáraiktól, oktatóiktól, akik azután velük együtt „szurkoltak” a minél jobb eredményekért. Megyénk ipari szakmunkásképző iskolái közül elismerésre méltó módon vette ki a részét a fiatalok felkészítéséből, s a versenyek megrendezéséből a kecskeméti 607. és 623. számú, a kiskunfélegyházi 608. számú, valamint a bajai Türr István nevét viselő 609. számú intézet. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy az országos versenyekre is ezekből kerül a legtöbb fiatal. Külön említést érdemel, hogy a kiskunfélegyháziból 11, míg a kecskeméti 607-es intézetből 10 tanuló Képviseli megyénket az országos döntőkön. Ami a versenyek eddigi tapasztalatait illeti, azt hiszem, nem árt megemlíteni, hogy a jövőben keresni kellene a megoldást a teljes titkosságra, arra, hogy a zsűri tagjai tényleg csak számok alapján ítéljék meg a vizsgamunkákat, és véletlenül se tudják, hogy melyik intézet melyik tanulója készítette. A műhelyekben ugyanis a zsűri „szeme láttára” dolgoznak a fiatalok, akiket esetenként a zsűri tagjai személyesen is ismernek. Igaz, nem beszélhetünk különösebb elfogultságról a bírálatoknál, de ennek ellenére jobb lenne, ha „ismeretlen” versenyzők vizsgamunkái kerülnének a zsűri elé. Az írásbeli feladatok megoldásánál nincs ilyen gond. A minisztériumból a művelődési osztályra érkeztek a feladatlapok és ott sokszorosítottuk, és lepecsételve juttattuk ki az intézetekbe. A zárt borítékokat a zsűri közvetlenül a verseny kezdete előtt bontotta fel, s így senki sem tudhatta előre, hogy milyen feladatokat kell megoldani. Az írásbeli feladatok különben igen jól kapcsolódtak a gyakorlati munkák megoldásához. Véleményünk szerint viszont, a matematika- és fizikatételek összeállítói túlzott követelményeket állítottak, ezért a megyei döntők résztvevői az elérhető pontszámoktól elég messze elmaradtak. Az országos tantárgyi döntőket március 27—április 12. között rendezik Gödöllőn, a Madách Imre nevét viselő 202. számú Szakmunkásképző Intézetben, ahol számot megyénkből négy tanuló vesz részt fizika- és matematika- versenyen. Közben az országos szakmai döntők április 7—9. között lesznek. A megyében a szabadszállási 650. számú Intézetben az autószerelők, a kiskunfélegyházi 608. számú Intézetben a központifűtés- és csőhálózat-szerelők, a Türr István nevét viselő bajai 609. számú Intézetben pedig a géplakatosok vetélkednek a Szakma kiváló tanulója cím megszerzéséért. O. L. MUNKÁSEMBEREK A pártcsoportbizalmi nie a pénztárkönyvet, nem kell adóbevallást készítenie és adót fizetnie, nem kötelező az SZTK- járulék befizetése, de nem ellenőrzi az illetékhivatal, a népi ellenőr, sőt még konkurrenciát is jelent á kisiparosok számára. S hogy ez valós gond, újabb példa: Farkas József pék kisiparos — rajta kívül még harmincán írtak hasonló levelet — Madaras községből arról panaszkodik, hogy 70 ezer forintos adóalapbevallását nem fogadták el, azt 75 ezer forintban állapították meg. Az adója csupán kétezer forinttal emelkedett, de havonta 1760 forint lett az SZTK-járuléka! Gyors számítás: az adó, a községfejlesztési alap és az SZTK-járulék évente összesen 30 ezer forint, tehát egész évi keresetének több mint egyharmada. Keresni a megoldást A társadalombiztosítás kiterjesztésére természetesen szükség volt, de mint kitűnik, nagyok az aránytalanságok. Főleg a kisjövedelmű, a községekben lakó kisiparosokat — alapvető szolgáltatást végző embereket — sújtja Keresni kell a megnyugtató megoldást a lakosság ellátása, a szolgáltatósok bővítése, kiterjesztése és a becsületes kisiparosok érdekében. A rendelet módosítására, annak esetleges megkülönböztető alkalmazására, illetve egyéni elbírálására lenne szükség. Sürgős tennivaló ez, mert ha nem történik intézkedés, a kisiparosok száma — mint már jeleztük, így is kevés — tovább csökken, megszűnik a szolgáltatás, vagy ha nem — gondoljunk a kontárokra — emelkedik a szolgáltatások ára, de adóbevételre nem lehet számítani! Gémes Gábor — Harmincegy éve dolgozik nálunk — mondja Czagány Istvánná párt- titkár. — Más munkahelye nem volt még életében. Dudásné zavarban van, fehér kendőjét igazgatja, s így emlékezik: — Akkoriban nagy szerencse kellett hozzá, hogy valaki állandó munkás lehessen. Sokan hosz- szú évekig dolgoztak szezonmunkásként, míg végre bejutottak. Kiskunhalason abban az időben két munkahely volt: a baromfifeldolgozó és a téglagyár. Utóbbi markos férfinak se lehetett könnyű, egy nő számára csak a baromfiüzem jöhetett számításba. Dudás Istvánná azóta is a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalatnál dolgozik: pártcsoportbizalmi és szakmunkás. — Bejöttünk akkoriban 14—15 éves lánykák, kis tudatlanok, és boldogok voltunk, hogy van munkánk és keresetűnk. Ó, az akkori körülmények! A maiak el se hiszik, ha mondom. Vászonkötőbe bújtunk, s a cipőnkre rongyot tekertünk, hogy ne legyen véres. A kabátjaink ott lógtak mellettünk a szögön, és a hízott libát szárazon kopasztottuk. — És mennyi volt a kereset? Dudásné elmosolyodik, tekintetében pajkos fény villan. — Igyekeztünk nagyon — mondja. — Nemcsak a pénz miatt, hanem mert az idősebbeket, a gyakorlottabbakat „kidolgozni” nagy dicsőség volt! A csoportvezető tantuszokat osztott. Egy liba — egy érme. A gyűjteményt aztán a műszak végén le kellett adni: ezután járt a kereset. — Nehéz volt? — Hát, nem is tudom . . . Szerettük csinálni! Én gyakran a reggelimet sem ettem meg, csakhogy meglegyen a mennyiség, amit beterveztem. Persze ez ma már egészen másképp van. A nehezét gépesítették, jött a vákuumos belezés, majd a gőzölése» kopasztás. Dátumok Dudás Istvánná életéből. 1957-ben férjhez megy, egy évvel később kislánya születik. 1962-ben házat építenek. 1970-ben újabb kis jövevény — ezúttal kisfiú — érkezik. Három esztendővel később Dudásné kéri felvételét a pártba: ekkor már a baromfiipari szakmunkásképzőben tanul. Hetvennégyben sikeres szakmunkásvizsgát tesz, ezt követően huszonöt, majd harmincéves törzsgárda jutalomban részesül. Közben pártcsoportbi- zalmivá választják. — Tizenegyen vagyunk a pártcsoportban, s ebből mindössze ■ kettő a férfi — mondja Dudásné, és felnevet: — Az egyik a férjem. Igen, a férjét is itt ismerte meg a g.várban. Talán nincs is olyan mozzanata Dudás Istvánné életének. amely össze ne függne valamiképpen a munkahellyel, a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalattal. — így talán felesleges is a kérdés: hogy érzi magát? — Köszönöm, jól — válaszolja. — Tudja, mi mindent, mindent megbeszélünk. Látszik az messziről. ha egyikünket valami bántja, és akkor addig nyaggatjuk egymást, míg ki nem böki az illető, hogy mi a baj. S akkor már rögtön könnyebb is. Aztán voltam én brigádvezető — a megyében a mienk volt az első aranykoszorús brigád — meg szakszervezeti bizalmi is, szóval nem ma kezdtem. Sajnos, ez azt is jelenti, hogy elröppennek az évek, s maholnap elérem a nyugdíjkorhatárt. No innen többen is megyünk majd egyszerre nyugdíjba, és ha bú- cstizkodunk — hogy minden ismerős, jóbarát elférjen — azt hiszem, kibéreljük majd a budapesti sportcsarnokot. Sitkéi Béla
