Petőfi Népe, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-23 / 69. szám

1982. március 23. • PETŐFI NÉPE • 3 AHOL KELL, OTT MEGJELENNEK Példamutató szanki vöröskeresztesek A Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat szanki üzemegységének vöröskeresztes alapszervezete 260 tagot számlál soraiban. A Vöröske­reszt VI. kongresszusára készülve tartották meg nemrégiben a kül­döttértekezletet, amelyen Kapornyai Lajosné vöröskeresztes titkár számolt be az elmúlt időszakban végzett munkáról. A legfontosabbnak — tekintve az üzemben dolgozók veszélyes mun­kakörülményeit — a balesetvédelem oktatásának hatékonyságát, a megszerzett ismeretek gyakorlati alkalmazását tartották. Az egészsé­get rontó életmód felismertetésével, tudatos elkerülésének elősegíté­sével, a saját helytelen magatartásával szemben is védték munkatár­saikat a vöröskeresztes aktivisták. Együttműködési szerződést kötöt­tek a kiskunhalasi Semmelweis Kórházzal, ahonnan segítséget kap­nak előadások megtartásához, a dolgozók egészségi állapotát figye­lemmel kísérő szűrővizsgálatok lebonyolításához. Kinek a feladata? AZT MONDJA nemrégiben egy gazdasági veze­tő: „Mit piszkálnak engem folyton azért, hogy a kultúra támogatása így meg úgy, miért nem adunk több pénzt ilyen célra? De kérdem én, hát ez a gazdaság feladata? Mit csinál akkor a tanács, és mit tesz a közművelődési intézmény? Szervezzenek olyan műsorokat, amelyeknek a bevételéből meg tudnak élni. Ne várják, hogy mások tartsák el őket!” S A MÁSIK VÉLEMÉNY: „Hat éve csinálom. Azóta vezetgetem ezt az intézményt, jóformán eredmény nélkül. Belefáradtam már a sok könyör­gésbe, a koldulásba. Ha nincs pénz színészekre, együttesekre, zenekarokra, csak mérgelődöm. Ha arra sincs pénz, hogy kimeszeljük az épületet, ak­kor elkeseredem. De tehetek-e mást? Az intézmé­nyünk költségvetése jóformán semmire sem elég. Abból legfeljebb csak pangás lehet. Unom már az egészet!” Környezetvédelemtől a süteményig A környezet védelmét szolgáló óvó rendszabályok betartására minden munkaterületen nagy figyelmet fordítanak, s ezzel nemcsak a műszaki érdekeket szolgálják. Ennek a munkálko­dásnak eredményeképpen a szanki üzemet még nem bírsá­golták meg a környezet szennye­zéséért, rombolásáért. A szocialista brigádok tagjai között is ott tevékenykednek a Vöröskereszt tagjai. A kilenc- gyermekes Ürmös Gézáékat; Ro­kolya Imrénét, Móczár Józsefet és a Bera házaspárt — mind­annyian tanyán élő idős embe­rek — rendszeresen felkeresik, segítik. A három gyermekével özvegyen maradt munkatársukat is támogatják, a Pax brigád tag­jai 'hetente egyszer még süte­ményt is sütnek az édességet kedvelő gyerekeknek. Ezekből a tényekből is kitűnik, hogy vál­lalásaikat szívvel, lélekkel telje­sítik, s méltán mondhatta be­számolójában a vöröskeresztes titkárasszony, hogy mindenütt ott vannak, ahol segíteni kell. A véradómozgalom eredményei szinte egyedülállóak. Ha tekin­tetbe vesszük, hogy az üzem 1100 dolgozójának legfeljebb a fele dolgozik csak állandó munkahe­lyen, a többiek a fúrásokon, a feltárómunkán „vándorolnak” — elismerésre méltó, hogy tavaly 206-an jelentkeztek véradásra. Úgyhogy már egy napon lehetet­len lebonyolítani a megyei vér- transzfúziós állomás dolgozóinak a véradónapot, s az idén Szán­kon külön községi és külön KFV véradónapot tartanak. Járda, parkosítás A soron következő feladat a május elsejére meghirdetett tisz­ta üzem mozgalom gondos meg­szervezése. A hozzászólások so­rán erről szólt Csömör Lajos, a villamos részleg vezetője is. Az ivóvízellátás megszervezése, a szociális létesítmények tisztasá­gának megőrzése, a szemét keze­lése egyaránt része ennek a fel­adatsornak. Természetesen foly­tatják a fásítást, a parkosítást is. A Gagarin szocialista brigád például gyalogjárdát fog építem abban az utcában, ahol a legtöbb idős ember lakik, hiszen az 1982 az idősek éve. Feltétlenül- meg kell említeni, hogy a mozgássé­rült gyermekek kiskunhalasi in­tézetének építéséhez is majd fél­százezer forinttal járultak hozzá, de a továbbiakban is felajánlot­ták segítségüket a karbantartási, javítási munkák végzéséhez. Dr. Elek József, a Vöröskereszt községi elnöke, üzemorvos el­mondotta egyebek között, hogy a dolgozók szűrővizsgálatait terv­szerűen végzik, kiterjesztve fi­gyelmüket a speciális munkakö­rülmények következtében jelent­kező munkaköri ártalmak elke­rülésére. Fülöp Lajos termelési csoport- vezető hozzászólását élénk derű­vel fogadta a közönség. Arról számolt be ugyanis, hogy a For­radalom szocialista 'brigád tagjai közül immár hatan leszoktak a cigarettázásról. Fáik Miklós üzemvezető az el­múlt évi baleseti „mérleg” ked­vező alakulásáról szólt, majd az üzem dolgozói számára kínált változatos sportolási lehetősége­ket említette, a kocogástól a nemzetközi autós túráig. A hozzászólások után került sor a vezetőségválasztásra. Az üzem vöröskeresztes szervezeté­nek elnöke Fáik Miklós lett, a titkári tisztségre Kaporntfai La­josáét támogatták egyhangú sza­vazataikkal a résztvevők. A kül­dötteket is megválasztották a megyei értekezletre, a KFV Vö­röskereszteseit a titkár és Fülöp László képviseld. Nagy Mária Ünnepi ülés és gálaműsor A KISZ zászlóbontásának 25. évfordulója alkalmából a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága kibővített ünnepi ülést tartott a KISZ KB székházában. Az ünnepség elnökségében foglalt helyet Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, Maróthy László, a budapesti pártbizottság első titkára. Méhes Lajos ipari mi­niszter, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Ott vol­tak a KISZ Központi Bizottsá­gának korábbi első titkárai, a KISZ Központi Bizottságának 1957. március 21-én megala­kult ideiglenes intéző bizott­ságának tagjai, valamint az ál­lami, társadalmi tömegszerve­zetek vezető képviselői. Fejti György, a KISZ Köz­ponti Bizottságának első tit­kára mondott ünnepi beszédet, majd a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága és az idősebb kommunis­ták nemzedéke nevében Né­meth Károly köszöntötte az ifjúkommunistákat. Az évforduló alkalmából es­te nagysikerű gálaműsorra ke­rült sor az Erkel Színházban. Az esten felléptek a KISZ Központi Művészegyüttesének zenészei, táncosai és énekesei, továbbá fiatal előadóművé­szek. Vasárnap a KISZ Központi Bizottságának székházában a szövetség két és fél évtizedes útját bemutató tárlat nyílt az Ifjú Kommunista című folyó­irat pályázatára érkezett anya­gokból. (MTI) ÍME, EGYAZON dolognak a két különböző oldala. Am akik ezen lehangolódnak, azok szem elől tévesztik, hogy van egy har­madik — egy igazából megoldást kínáló lehetőség is. Ez epedig a következő: a gazdálkodó szervek vezetői ismerjék fel — van ahol ez már régebben megtörtént —, hogy ők nem nézhetik tétlenül mindazt, ami azon a településen — településeken — történik, ahol a dolgozóik élnek. Ahol a szabad idejüket eltöltik. Ugyanis ők nem lehetnek közömbösek ez iránt, hi­szen — hogy rmást ne említsünk most —, számukra nem lehet kö­zömbös, hogy kikkel működnek együtt, gazdasági építőmunkájuk során. AZ A VEZETŐ, aki — mint a fentebbi sorok mutatják —, azt vallja, hogy a művelődés ügye nem tartozik rá, az enyhén szól­va nem gondolkozik korszerűen. S tegyük hozzá: az ilyen ember sem a közművelődési törvényt nem ismeri, sem pedig a párt köz- művelődési határozatát. E nélkül pedig lehetetlen bárkinek is lé­pést tartania a fejlődéssel, a nö­vekvő követelményekkel. Ezért fordulhat elő, hogy van­nak még olyan — különféle szin­tű — gazdasági vezetők, akik nem akarják tudomásul venni, hogy a rájuk bízott dolgozók műveltségi szintje, ízlése, gondolkodása, köz­érzete, hangulata éppen úgy rá­juk tartozik, mint a jó munkakö­rülmények, a megfelelő kereseti viszonyok kialakítása. Egyik sem fontosabb a másiknál, mivel az életnek ez a két oldala szoros kölcsönhatásban van egymással. Ez a dolgok rendje. S ezt fel nem ismerni, ezt be nem látni bűn. De legalábbis súlyos mulasztás. SZERENCSÉRE, a jó példákat sokáig sorolhatnánk. Hajóson, Lajosmizsén, Tiszakécskén, Jász- szentlászlón, Kiskunmajsán és másutt öröm hallani, amikor a művelődési szakemberek áradoz­nak: nekik nincsen gondjuk, ők megkapják megértőén a kellő se­gítséget. S tegyük hozzá: az ilyen helyeken — ia napokban is ta­pasztaltam — a kulturális rendez­vényeken ott van a téesz-elnök, az agronómus, a főmérnök, a,gyár­egység-vezető. S az ilyen helye­ken van — jut — pénz T1T- előadásra, kiállításra, vetélkedőre, színházi előadásra. Sőt — mert ilyen is van már szerencsére —, arra is, hogy egy-egy kisebb te­lepülésen múzeum létesüljön, hogy a művelődés háza kibővüljön. S éppen a gazdasági szervek jóvol­tából. V. M. • Emberpiac. • Cigánygyerekek. • Csatornaépítés. Lakatos Vince fényképei ÍRÓ, ÚJSÁGÍRÓ, FILMREN­DEZŐ. Olyan alkotó, aki a maga sorsán tanulta meg becsülni a szegény embert. Pályája minden kilométerkövénél e becsülés kész­tette számvetésre, s határozta meg jövő munkáját. Csak így történ­hetett, hogy a Kiskunság nyomo­ráról — most, halála után — szin­te kiegészítést nem igénylő képes történelmet olvashat fotográfiái­ból a hagyatékot lapozgató pá­lyatárs. Ezek a vizuális elmélke­dések Lakatos Vince képei láttán, mindenekelőtt az anyag albumba, kötetbe rendezésének igényét ve­tik fel azért, mert az említett té­máról soha meggyőzőbbet még nem „olvastam". S mert a mi szülőföldünkről ad művekbe rendezett forrásanyagot; a mi rokonságunkra figyelmeztet a kényelem és civilizációs fel- emelkedés korában; a mienktől, nem egészen egy emberöltővel előbbi „foglalkozási, lakás- és környezet”-viszonyoknak elfele­dett, vagy sohasem ismert nyo­mor- summázatát nyújtja; s azért is, mert a mai alkotó fiatalok közelmúlt iránti fokozott érdek­lődése az összehasonlítás kapcsán reális ítéletekké fogalmazódna a művekben. Hadd írjak le néhány szót a szerzőről. KISKUNHALASI gyermek­éveimnek egyik érdekes alakja volt. Amolyan magányos ember­nek látszott, amikor fényképező­gépével mackós alakja minden „fontos” helyen jelen volt. Hala- sias ő-ző beszéde csak a legszük­ségesebb dolgokat célozta meg. Modora — mely kissé mogorva emberre vallott — nem változott a közjegyző, polgármester, plébá­nos, a molnár, a suszter, a varga előtt sem; cikkeiben, regényeiben, filmjeiben is egyformán beszélt tekintélyessel és földhözragadttal; de visszafogott szenvedélye így talán még meggyőzőbb volt: ítéle­teiben a humánum és a maga­sabb erkölcs követelte ki igazsá­gát. így volt ez a HATRONGYOS című első megjelent regényében és a halála előtt nem sokkal a televízióban is bemutatott — a magányosait élő tanyasi öregek sorsát drámaian megrajzoló film­jében, a — NAPLEMENTÉ-ben; de a két szélső mű közé ékelődő ÉLETMŰBEN is. Az ő idejében az előkelőségek még nagyon furcsán néztek az alkotó emberre. Fokozottan érez­hető volt ez az olyan kisvárosban, amilyen Halas is volt. A felhaj­tott gallérú trencskóban, széles karimájú kalap alá bújt szerkesz­tő sohasem volt a városi vezetők partnere. De hogy is lehetett vol­na!, amikor folyvást számonkért rajtuk valamit. — Na és a regé­nyei! Soha egy jó szó, vagy elis­merés; csak a nyomor szüntelen hangoztatása! Szépirodalom az ilyen!? A REGÉNYESSÉG, a képzelgés, a szépelgés valóban távol maradt a Lakatos Vince-i eszköztárból. Helyette a Natura, s a valóság kapott szabad utat a választéko­sat egyszerűvé (nagyobb erejűvé), a stilizáltat akár vaskossal is pótló Műben. Talán ezért is lá­tom most Ót olyannak, amilyen­nek fiatalabb életében nem gon­doltam volna: a korabeli állapo­tok bírálatában megérett tudós­nak, aki a TÁRSADALOM TÖR­TÉNETÉNEK volt művelője úgy, hogy az elhivatottság a természe­tében volt, akárcsak Erdei Fe­rencnek, vagy Veres Péternek. Hogy azoknál kevesebbet emle­getjük, azt a sorsnak róhatjuk fel. Sokféle érdeklődésének és minden munkájában a reklámot, az ön­mutogatást nélkülöző alkotói ma­gatartásnak. Pedig alkotásai cél- bataláltak, s a társadalom jövő­jét formálták. Valamely, az övénél sokkalta szimplább művés<. például fo­tográfiai albumát kiadva már ré­gen országon, hazán túli hírrel körözne fölöttünk, ö — mintha csak ezt mondaná a „hagyatékra” —: Ez mög valami történelömfé- le ... AZ IDŐS HALASIAK még em­lékeznek a szerkesztő úrra. A né­pi írókkal foglalkozó történészek is találkoznak regényeivel, cik­keivel. A filmesek idősebb gene­rációjának is emlékeznie kell szakfilmjeire, megdöbbentő erejű társadalmi munkáira. Ez a kis összeállítás pedig a „szociofotós” Lakatos Vincének próbál emlék­vázlatot rajzolni. A cikk írója pe­dig arra az alkotóra emlékezik, akit a történelem választott ki magának, hogy szürkén, széles ka­rimájú kalapban néki sokféle ke­retben tükröt tartson ... Goór Imre • Cséplés. • Zsellérlakások. Család.

Next

/
Thumbnails
Contents