Petőfi Népe, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-21 / 68. szám

1982. márciu* 21. • PETŐFI N£PE • 3

Az önállóság útján

Interjú

Nyers Rezsővel

Az új gazdasági mechanizmus a változás igényét vetítette a társadalom és a vállalatok elé, méginkább azzal a törekvéssel, hogy megvalósítsa a politika és a társadalom céljait. Nyers Rezső országgyűlési képviselőnk — aki jelenleg az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos tanácsadója — személyéhez kötődik az új gazdasági mechanizmus kidolgozása és bevezetése. Vele beszélgettem az elmúlt 16 év gazdaságpolitikai tendenciáiról, a vállalati önállóság feltételeinek és lehetőségeinek kibontakoztatásáról.

— Gazdaságpolitikai témakörünk ellenére engedje meg, hogy az irodalmár, esztéta, a kommunista filozófus Lukács Györgyre emlékezzek, aki 1968-ban az új gazdasági mechanizmust mint forradalmi vívmányt üdvözölte és értékelte. Egyetért ön ezzel, vagy evolúciós folyamat eredményének tekinti a gazdaságirányítás új rendszerét?

— Egyetértek Lukács Györggyel abban, hogy ez valami újnak a kezdete, nyitánya volt, s nem egyszerűen folyamatos fejlődés eredménye. Azért jött létre a gazdasági reform, mert azokon az intézményi alapokon, a tervutasításos irányítási rendszerben a magyar gazdaságot nem lehetett hatékonyan továbbfejleszteni, és a szocialista demokrácia kívánatos kialakításához sem adott lehetőséget a régi gazdaságirányítás.

— De ez nem azt jelenti, hogy az MSZMP 1951-ben meghatározott politikai irányvonalától is eltért, attól különálló és független?

— Nem jelenti azt. MSZMP általános politikáját 1957 óta a folyamatosság, az akkor meghatározott irány követése jellemzi, s ezzel szerves összefüggésben van a gazdasági reform is. A politikai és gazdaságpolitikai folyamatosság alapján, az 1957 óta követett elveket alkalmazza és éppen e politika követelte meg a változást a gazdaságfejlesztési felfogásban, az irányítás módszereiben, a gazdasági munka értékmérésében. Az 1957 óta követett politikai irányvonal ezzel valósult meg igazán a gazdaság területén. Mindezt Lukács György sem vitatta. A politika már 1961—62-ben létrehozta a reform kidolgozásának feltételét is: a szocializmus alapjainak lerakása sikeresen befejeződött. Ugyanakkor az is egyre világosabbá vált, hogy a hatvanas években kimerülőben voltak a gazdaság extenzív fejlesztésének lehetőséget; csak intenzív módon lehetett gyors ütemű előrehaladást elérni.

— A gazdasági mechanizmus tervezésének időszakában miként vélekedtek a vállalati koncentrációról, a

nagy gazdasági egységekről?

— A termelőerők fejlő- désével a termelés koncentrációját szükségszerüké, nek tekintettük, s a válla-ÍJÜ lati összevonás részben ennel<- felelt meg, ennyiben

M hosszú távon is helyesnek

bizonyult. Az. 1960-as ek'i'.'ii végrehajtott közpon- (#^191 tosü is azonban nagyobbreszt nem a termelőerők valóságos koncentrációját jelt hitette, hanem csak azt. hogy szervezetileg egy

országos vállalatba, vagy trösztbe vonták össze az azonos tevékenységet folytató gazdasági egységeket. Ismeretes, hogy az 1950-es évek őta ágazati és szervezte összefüggésben vizsgáltuk, szakágazati elvek szerint próbáltuk megszervezni a gazdaságot, sőt a tudományt és a kultúrát is. Így lett például a tudományos kutatás önálló szakágazattá a termelés mellett. olykor a termeléstől függetlenné is vált. A mezőgazdaság, az élelmiszeripar, de még az állami gazdaságok is elkülönült szakágazatok voltak. A reform kidolgozásakor viszont arra a felismerésre jutottunk, hogy a gazdasági ésszerűsítés lehetetlen az említett keretek között, mert a termelés mindig a fogyasztás érdekében történik; a piaci kapcsolatok és hatások működtethetik csak rugalmasan a vállalatokat. Éppen ezért az új mechanizmus egyik alapeszméje, hogy a termelésit a piaci viszonyok és ösz- szefüggések közé helyezze, amit nem szakít meg egy-egy szakágazat, hanem azt a gazdaság teljes láncolatával igyekszik ösztönözni, szervezni, szabályozni.

— Az említettekből következik, hogy a szervezetileg koncentrált vállalatok a piaci hatásokra nem lehettek kellően érzékenyek, s kezdeményezéseket sem várhattak tőlük. A reform által szükségesnek tartott változást, ami a vállalatok önállóságát is eredményezte, társadalmi és osztályérdekek ösztönözték-e?

— Vizsgáltuk, hogy a gazdasági reform céljai megfelelnek-e, szolgálják-e a munkások hosszabb távú érdekeit. Arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a reform a munkások és valamennyi dolgozó érdekeit szolgálja, egyebek között a vállalati önállóság kérdésében is. Világossá vált, hogy csak ilyen keretek között bontakoztatható ki a munkásság közösségi érdekeltsége, s válik lehetségessé részvétele a vállalat működtetésében, irányításában, és valósítható meg mindinkább az igazi munkásdemokrácia. A vállalatok gazdasági önállósága ugyanakkor elősegíti a vállalati és egyéni társadalmi érdekek jobb összehangolását és a mai korban a világon mindenütt elsőrendűvé vált érdeket: a gazdaságosságot.

— A gazdasági reform kidolgozásától kezdődő s napjainkig tartó időszakban több folyamat kapcsolódik egymáshoz.

— Igen, ez igaz, de ha az egész 16 esztendőt együttesen értékeljük, az igazolja a gazdasági reform alapelveinek helyességét. Az 1988-ban bevezetett új gazdasági mechanizmus 1972-ig a kifejlődés időszakában volt, majd anélkül, hogy eljuthatott volna a teljességig, 1973-tól már csak korlátozva működhetett, mert a magyar gazdaságpolitika a hatékonyság növelését ismét ágazati, nem pedig piaci kapcsolatrendszerben kereste. A minisztériumi irányítás erősítésével, valamint újabb szervezeti összevonásokkal próbálkoztunk. A világgazdaság változásaihoz 1973—78 között, sajnos, ilyen módon nem tudott időben és jól alkalmazkodni a magyar gazdaság. Ezért vált szükségessé, hogy 1978-tól — miközben a kedvezőtlen hatások nem csökkentek — ismét a reform alapelvein nyugvó, alkalmazkodóbb, egyensúlyra törekvő gazdaságpolitika kerüljön bevezetésre.

— Minek tulajdonítható, hogy éppen az utóbbi időszakban szűntek meg a trösztök — s nem korábban — és csak most válhatott önállóvá több vállalat?

— A mezőgazdaságban a hatvanas évek közepétől megtörténtek az első lépések, az átszervezések a reform szellemében. Elsősorban Fehér Lajos, az akkori miniszterelnök-helyettes kezdeményezte a mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar összekapcsolását élelmiszer-gazdasági komplexummá. Megindult a folyamat az élelmezésügyi, a földművelés- ügyi minisztériumok és az Erdészeti Főigazgatóság összevonásával. A vállalati szférában viszont még sokáig nem jött létre eléggé szoros kapcsolat a mezőgazdaság, és az élelmiszeripar között. A trösztök megszüntetését már korábban terveztük, sőt azt is szorgalmaztuk, hogy közvetlen exportjogot kapjon az élelmiszeripar. Ez azonban ellenállásba ütközött,

mert sokan nem ismerték föl, hogy a mezőgazdasági külkereskedelem gazdaságosságának alapja a mezőgazdaság teljesítménye, és ebből a szempontból elsőrendű követelmény, hogy az élelmiszeripari vállalatok kerüljenek közvetlen kapcsolatba a mező- gazdasági üzemekkel. Csakis így tudja a külső és belső piac követelményeit, értékítéletét, az alapanyag-termeléssel kapcsolatos igényét gyorsan és közvétlenül továbbítani a mezőgazdasági termelésnek. Mindez trösztökön keresztül lassan bontakozott ki, és esetenként el is maradt.

— Tehát miért éppen az utóbbi időszakban szűnt meg több tröszt?

— A válasz az elmondottakból következik; 1979 óta ismét a gazdasági reform elveinek alapján akarjuk megoldani ennek az időszaknak gazdasági gondjait, segítségével szeretnénk alkalmazkodni a világgazdaság változásaihoz, és növelni akarjuk a hatékonyságot.

— Az önállóvá vált vállalatok, a kialakulóban levő kis- és középvállalatok között a gazdasági verseny megélénkülése várható. A versenyben viszont nemcsak győztesek, de vesztesek Is lesznek . ..

— A versenyszellem fokozódása ugyancsak jelzi a gazdasági reform újiraműködését. Ugyanis 1973—78 között versenyszerűsítő gazdaságpolitika érvényesült. Ezt több példával lehetne bizonyítani. Egyebek között előfordult: központi intézkedés kellett ahhoz, hogy tsz-tejüzem és tejtermékek gyártására engedélyt kapjon. Hiszen versenyt provokált a tejiparral, aminek a nagyvállalat nem örült, viszont a fogyasztóknak hasznos, s pártunk életszínvonal-politikáját is szolgálta. A külpiac szempontjából is kedvező lehet a verseny, főként a tőkés exportban. Fontosabb azonban, hogy a hazai piacon szélesítse a választékot, jobb minőségű termékek kerüljenek az üzletekbe és hatékonysági versenyt eredményezzen a vállalatok között, ami az árakban is "Kifejeződik. Ha pedig arról van szó, hogy egy tevékenység megszűnik, vagy visszafejlődik — másképpen kifejezve: csődbe jut — a modern gazdaságban, akár egy szocialista gazdaságban is, ez főként a kis- és középvállalatok körében képzelhető el, és azt bizonyítja, hogy a mi rendszerünk időben ki tudja rostálni az elavult tevékenységet. Amíg erre nem vagyunk képesek, vagy csak társadalmi zavarok közepette, a hatékonysági politikában sem tudunk előre lépni.

— A külső kedvezőtlen hatások körülményei között milyennek tartja a társadalom tűrőképességét?

— Korábban az emberek úgy érezték, hogy az államnak kötelessége mindent biztosítani, a boldogulásuk kizárólag a nagy. közösségtől függ, nem pedig tőlük. Ma már egyre inkább tudatosodik, hogy meghatározó a saját munkájuk, tevékenységük eredményessége, ez viszi előre az osztályok, a nemzet ügyét. Ez a szemléleti változás lényegesen növeli az embereknek a nehézségekkel szembeni tűrőképességét, sőt növeli az alkotó kedvet is. A tűrőképességet, sajnos, a jelenlegi időszak még ismételten próbára fogja tenni. Éppen ezért az eddigieknél is fontosabb tényező napjainkban a politikai demokrácia szélesítése. Ugyanis, ha lehet kérdezni és választ is kapnak az emberek, ha beleszólhatnak a gazdasági, társadalmi ügyekbe, s így világosabbá válik egy-egy döntés, amit véleményük figyelembevételével hoznak, az jobban elfogadtatható. Ez egyre jellemzőbbé válik. A szocialista demokrácia még teljesebb kibontakoztatásában nagy és fokozódó szerepe van a népfrontnak, a szakszervezeteknek, a szövetkezeteknek, az értelmiségi szervezeteknek is.

— Milyen problémák jelentkeznek a gyakorlatban a gazdasági reformmal, az önálló vállalatok helyzetével, a trösztök megszüntetésével kapcsolatban?

— Mint említettem, az alapelveket ma is teljes mértékben helyesnek tartom. A gyakorlati megvalósítás azonban több hiányérzetet is ébreszt. Néhányat említek. A növekmény-érdekeltség, más szóval bázisérdekeltség a mostani lassú növekedési ütem mellett tarthatatlan, ellenmondásos, s ezért fokozatosan helyes lenne megszüntetni. A vállalatok önállóságát érdemibbé és valóságosabbá kell tenni, mert a pénzügyi és jogi szabályozók túlzottak. Ami a trösztöket illeti, a népgazdaság bizonyos fejlettségi szintjén nélkülözhetetlen és hasznos tevékenységet látnak el, hozzájárultak a gazdasági fejlődéshez, többségük azonban ma már felesleges. Jelenleg sem volna helyes álkérdéseken vitatkozni, például azon. hogy melyik a jobb: a kis- vagy a nagyvállalat. Arra kell törekedni, hogy ahol csak lehet, jöjjenek létre a kis- és középvállalatok, amelyek nagyon Irányoznak a magyar gazdaságból, de szükség van rájuk a társadalmi közérzet, valamint a hatékonysági politika megvalósításának szempontjából is. Valójában még ma sem mondhatjuk azt, hogy teljességgel megvalósultak a gazdasági mechanizmus reformjának alapelvei. A magyarországi viszonyokra kidolgozott gazdálkodási modell kiterjesztéséért és kiépítéséért még történelmi harcot kell folytatnunk.

Csabai István

FÖLDEK, FÖLDMŰVELŐK

• Mezőgazdasági nyugdíjas már a hatvankilenc esztendős Heipl Mihály Hajóson. Akinek eddig életeleme volt a munka, megnövekedett szabad idejét is hasznosan tölti. Szőlőt metszeget a háztáji kertjében.

• Nem a lófogatú ekével, hanem korszerű eszközökkel művelik földjüket a császártöltési Kossuth Termelőszövetkezet gazdái. így terem többet az a takarmánynövény is, amelynek vetéséhez most készítik a magágyat,

A Magyar Tanács- köztársaság évfordulóján a hatvanhá- rom esztendeje történt eseményekre emlékezik az ország. A szemtanúk, az egykorú írások, feljegyzések szerint a magyarországi parasztság túlnyomó többsége is örömmel fogadta a tanácsállam létrejöttét. Az első világháború előtt a nincstelen agrár- proletárokon kívül a mezőgazdasági népesség 45 százalékának, megközelítőleg hatmillió embernek egy kapavágásnyi föld sem jutott.

A nincstelen

földmunkások, gazdasági cselédek, törpebirtokosok már a proletárdiktatúra kikiáltása előtt is a szocialista forradalomtól várták sorsuk jobbrafordulását. A tanácskormány intézkedésére 1919. március 21. után köztulajdonba vették a sok ezer holdas latifundiumokat. A kis- és középbirtokos parasztság is helyeselte a nagybirtokok kisajátítását, de bizonytalanná tette őket az a félelem, hogy a Tanácsköztársaság megszünteti a föld magántulajdonát, és akkor az ő földjükhöz is hozzányúlnak. Erre nem került sor, de a földosztásra sem, amelyet milliók vártak.

A Tanácsköztársaság idején a mező- gazdasági munkások bérét is felemelték, s a kisajátított nagybirtokokon alakult szövetkezetek tagjainak járandósága is • erre a szintre emelkedett. Átlagosan 23 mázsa gabonát, ezer-, ezerkétszáz korona pénzjárandóságot, 300 négyszögöl veteményest,

2200 négyszögöl kukoricaföldet kaptak. Járt még ezenkívül természetben szalonna, tüzelő, lábbeli, szalma, széna, petróleum és konyhasó is. Mindezen felül nagy vívmány volt a dolgozók általános betegségi és baleseti biztosításának kiterjesztése, amelyben a földet művelő munkások is részesültek.

A 133 nap kevés volt arra, hogy a parasztság, a mezőgazdasági dolgozók sorsát gyökeresen megváltoztassák. A Tanácsköztársaság leverése után hatalomra került kormányok, a negyedszázados fasiszta rezsim még nyomorúságosabb helyzetet teremtettek a mezőgazdasági dolgozók számára. mint amilyenben 1919 előtt voltak. 1945 hozta meg a felsza• Alsó képünk: a vaskúti Bácska Tsz tehenészete és feldolgozóüzeme több település lakosságának tej-, tejtermék-ellátásáról gondoskodik. Naponta kétezer-ötszáz—háromezer liter pasztőrözött, zacskós tejet, ötszáz kilogramm jó minőségű tehéntúrót, két-három- ezer pohár tejfölt ebből az üzemből szállítanak Baja, Gara és Vaskút élelmiszerboltjaiba.

• Hartán a falu valamennyi utcáját kikövezték a legutóbbi esztendőkben a község lakói. Nem akarnak sárba ragadni. Jövedelmükből is hozzájárultak, két kezük munkájával is részt vettek az útépítésben. Segítségükre volt az Erdei Ferenc és a Lenin Tsz, valamint a helyi tanács. A nemzetiségi község szép példáját mutatta a társadalmi összefogásnak.

badulást. A földreform hatszázezer nincstelent és párholdas kis- parasztot jutt.atott földhöz. A parasztság számára a felemelkedés útját az MSZMP gazdaságpolitikája alapozta meg. A Tanács- köztársaság kikiáltása után negyven esztendővel, 1959-ben megkezdődött a mezőgazdaság szocialista átszervezése, 1962-re az országszerte megalakult szövetkezetek tagsága elindult a gazdasági, társadalmi és szociális fel- emelkedés útján. Méltán fogalmazhatta meg az MSZMP kongresszusi határozata, hogy a mező- gazdaság átszervezésével leraktuk a szocializmus alapjait.

Az elmúlt évtizedek alatt feács- Kiskun megye mezőgazdasági dolgozói is részesei voltak ennek a folyamatnak. Fáradságos munkával vettek részt az országépítő feladat végrehajtásában. Munkájuk eredményét tükrözik ezek a képsorok is. K. A.

• Körültekintő a szociális gondoskodás a megyeszékhely határában, a várostól több kilométerre fekvő Törekvés Tsz-ben. A közös gazdaság tagjai közművesített tanyaközpontban laknak, orvosi, sőt szakorvosi ellátásban részesülnek, gyermekeiket pedig nap mint nap korszerű és szép szövetkezeti óvoda várja.

• Kiskunmajsán már nyolcadik éve tanítgatja az iskolás- gyerekeket rajzolni, agyagedényt formázni Hegyi Veronika keramikus. A helyi Jonathán Termelőszövetkezet foglalkoztatja, az a közös gazdaság, amely sokat áldoz Kiskun- majsa kulturális értékeihek gyarapítására, megóvására.

(Pásztor Zoltán felvételei)

v