Petőfi Népe, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-21 / 68. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1982. március 21. Ünnepi megemlékezés a KISZ zászlóbontásának évfordulóján (Folytatás az 1. oldalról.) delemben telt el. Az előadó szólt arról a hősi korszakról, amelyhez az első nagy kezdeményezések, az ópítötábori mozgalom kialakulá­sa tartozott, melynek keretében a fiatalok tízezrei vettek részt a legkülönbözőbb országépítő fel­adatok sikeres elvégzésében. Szólt azokról az akciókról, amelyek a legkülönbözőbb területen tették próbára a fiatalok téherbíróké- pességét, leleményességét, s me­lyek mind azt igazolták, hogy mind a szakmunkásak, mind a ta­nuló fiatalok között eredménye­sen tevékenykedett a Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség. A továb­biakban a hetvenes évek utáni eredményekről beszélt az előadó, melyek között itt a megyében szól­ni kell a termelési mozgalmakhoz kötődő munkaversenyekről, a szőlő- és gyümölcstelepítési véd­nökségről, az ifjúsági munkaver- seny-akciókról és más, megyét építő feladatok sikeres elvégzé­séről. Bács-iKiskunban a KISZ tevé­kenységét mindig jellemezte a haladó mozgalmakhoz való kötő­dés, a hagyományok őrizése, az elődök emlékének tisztelete. Ilyen ismétlődő események és rendez­vények, mint az orgoványi em­léktúra, a tőserdei ifjúsági nap, a Szeliöi-tónál rendezett kis VIT, s más hasonló megmozdulások növelték a szervezet politikai jel­legét és tömegbefolyását. — Megyénk harmi.ncnégyezer főt kitevő KISZ-tagsága napja­inkban is, mint 25 év alatt min­dig, cselekvő részese a megye po­litikai, gazdasági, társadalmi éle­tének, tervszerűen és céltudatosan dolgozik a feladatok valóra váltá­sáért. Ifjúságunk érdeke egybe­esik megyénk társadalmi, gazda­sági céljaival, ezért hazafias kö­telességünk és forradalmi felada­tunk, hogy az MSZMP Bács-Kis- kuin megyei Bizottságával együtt, erőnk legjavát adva megyénk to­vábbi felemelkedésén munkál­kodjunk. Gráner Gyula ezután a KISZ- ben folyó eszmei és politikai ne­velő munka eredményedről és fel­adatairól szólt, melyeik elválaszt­hatatlanok az országgyarapító munkától, a megye fejlődéséért vívott küzdelemtől. Szólott a KISZ érdekképviseleti, érdekvédelmi tevékenységéről is, majd az aláb­bi szavakkal zárta beszédét: — A magyar kommunista if­júsági mozgalom története elvá­laszthatatlan része a magyar nép történetének. Az ifjúsági szövetség tagjai alapvetőnek tartják a mun­kásmozgalom harcainak, tevé­kenységének megismerését, az idősebb nemzedékihez való, a tegnap ifjúságához fűződő kap­csolatok ápolásót, elmélyítését. Most, amikor a KISZ megalaku­lásának 25. évfordulóját ünnepel­jük, tisztelettel emlékezünk azok­ra az elvtársaiinikra, akik életüket adták az eszméért, a szocializmus ügyéért, népünk szabadságáért, a boldogabb jövőért. Szeretettel kö­szöntjük a kommunista ifjúsági mozgalom régi harcosait, akik ta­pasztalataik átadásával segítenek bennünket korunk problémáinak megoldásában. Köszöntjük azo­kat, akik a negyedszázad törté­nelmi- örökségének folytatására készülnek. Köszöntjük a pártot, amelynek mindig volt türelme az ifjúsághoz, amely értelmes célo­kat adott és helyes mederbe te­relte szándékainkat és elgondo­lásainkat. Gráner Gyula után Borszéki La­jos, a Bács-Kiiskun megyei Test- nevelési és Sporthivatal elnöke szólt a KISZ megalakulásának körülményeiről és Bács-Kiskun megyei tevékenységéről. Terbe Dezső felszólalása Ezután Terbe Dezső, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságá­nak titkára olvasta fel dr. Ro- mány Pálnak, a megyei pártbi­zottság első titkárának levelét, amelyben a testület nevében kö­szöntötte a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakulásá­nak 25. évfordulója alkalmából megyénk ifjú kommunistáit, fia­taljait. Megbecsüléssel szólt azok­ról, akik negyedszázada a KISZ megyei zászlóbontásának kezde­ményezői, cselekvő részesei hol­tak. Az ifjú kommunisták népes tá­borától kérte, hogy vállvetve me­gyénk ifjúságával együtt dolgoz­zanak anyagi és szellemi értéke­ink gyarapításán. Terbe Dezső felszólalásában el­mondotta : — A kommunista ifjúsági moz­galom történetéből az utóbbi 25 év a KISZ története. Az 1957-es év a magyar társadalom és a KISZ életében is jelentős állomás vólt. A párt irányításával 1957. március 21-én újra egységes szervezetbe tömörült a haladó magyar ifjúság. A Tanácsköztársaság 38. évfordu­lóján Komócsin Zoltán, az Orszá­gos Szervező Bizottság elnöke, a mai Erkel Színházban tartott alakuló gyűlésen Ibit tel vallotta: a KISZ a' magyar ifjúság, a KIMSZ hagyományainak örököse és folytatója. Szólt arról, hogy az ifjúsággal kapcsolatos tennivalókat, az előt­tünk álló feladatokat a párt igye­kezett mindenkor úgy kialakítani, hogy az legjobban feleljen meg megyénk sajátos történelmi múlt­jának. Joggal mondhatjuk ma, hogy megyénk ifjúsága, köztük a Kom­munista Ifjúsági Szövetség tag­jai, nem külön úton járva jutot­tak el a mai eredményekhez, ha­nem Bács-Kiskun társadalmának szerves részeként. A KISZ az élet valamennyi területén mindig együtt dolgozott és dolgozik a fel­nőtt kommunistákkal. Mozgósító, agitációs és propagandamunká­jával, de mindenekelőtt cselekvő részvételével segíti a gazdasági építőmunkát. Szólt a megyei pártbizottság tit­kára arról is, hogy a KISZ által kezdeményezett termelési moz­galmak, a „vedd észre, tedd szó­vá, oldd meg!”, a védnökségek, a kommunista szombatok, az építő­táborok léte már társadalmi rang­ra emelkedett, és a KISZ keretein • Régi KISZ-esek, hajdan volt ifjú aktivisták a meghívottak között. túl kedvezően haltottalk és hatnak megyénk fiatal' nemzedékének szemléletére, életfelfogására. Az ifjúsági brigádmozgalomban már az 1970-es években 14 ezer fiatal vett részt. Több ezer fia­tal csatlakozott az „ifjúság az ésszerűbb termelésért!” mozga­lomhoz is. — Fontos, hogy megyénk 'ifjú­sága, minit ahogy az egész ma­gyar ifjúság, magáénak vallja a párt politikáját és tettrekészen fogadja a párt által megfogalma­zott feladatokat. Ez az egyetértés és cselekvőkészség olyan mérték, amelyre a jövőben is építeni kell. Meghatározó az ifjúsági szövet­ség feladata, a párt utánpótlásá­nak nevelésében is. A hajdani KISZ-tagok és vezetőik megtalál­hatók a párt alapszervezeteiben, a gazdasági vezetésiben, a tömeg- szervezetekben. Megyénkben, az 1980-ban pártba felvett közel nyolcszáz harminc éven aluli fia­tal közül hatszáznak volt ajánló- - ja a KISZ. Természetes tehát, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség is mindig maga mögött tudhatja a pártot, és bizton számíthat se­gítségére és megbecsülésére — mondotta Terbe Dezső. Az ünnepi megemlékezés záró­akkordjaként Gráner Gyula, a KISZ megyei bizottságának első titkára kitüntetéseket adott át. KITÜNTETÉSEK A Magyar Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség Központi Bizottsága az 1982. évi Forradalmi Ifjúsági Napok alkalmából, és a KISZ zászlóbontásának 25. évfordulója alkalmából az ifjúság nevelésé­ben hosszú időn keresztül vég­zett kiemelkedő munkájáért If­júsági Érdemrend kitüntetésben részesítette: Almási Lajosnét, az MSZMP Kalocsa Járási Bizottsá­gának politikai munkatársát, Bar- tos Józsefet, a madarast Béke Tsz elnökét, Kóta Györgyöt, a TIE- MAFORG Textilhasznosító Válla­lat kunszentrmklósi üzemének üzemigazgatóját, Tóth Ferencet, a kalocsai 1. sz. Általános Iskola tanítóját. Borszéki Lajost, a Bács- Kiskun megyei Tanács V. B. Test- nevelési és Sporthivatalának el­nökét. KISZ Érdemérem kitüntetésben részesült: Bella László, az MSZMP Kiskőrös Városi-Járási Bizottsága politikai munkatársa. Fórián Sza­• A leendő KISZ esek emlékszalagot kötnek az ifjúsági mozgalom zászlajára. (Straszer András felvételei.) bó Tamás, az Izsáki Állami Gaz­daság növényvédelmi agronómu- sa, Klein Imre, a kiskunhalasi II. Rákóczi Ferenc Mg. Szakközép- iskola tanára, Szőke Péter, a sza­badszállási Aranyhomok Tsz párt- titkára, ifj. Takács János, a Vo­lán 9. sz. Vállalat bácsalmási te­lepének autószerelője, Török Fe­renc, a kiskunmajsai Nagyközsé­gi Tanács Költségvetési Üzemé­nek vezetője, Kovács Imréné, a KSH SZÜV Kecskeméti Számító- központjának munkaügyi előadó­ja, Illés Béla, a kecskeméti Gáz- és Olajszállító Vállalat 3. sz. Távvezetési Üzemének műszak­vezetője. . A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Bács-Kiskun megyei Bi­zottsága Kiváló Ifjúsági Vezető kitüntetést adományozott: Pari Lajosnak, a bajai Finomposztó Vállalat tmk-műszerészének, Pá­linkás Istvánnak, a kiskőrösi Kossuth Szakszövetkezet terme­lési irányítójának, dr. Tucsni Andrásnak, a kecskeméti Katona József Színház segédrendezőjé­nek, Tóth Istvánnak, a Hosszúhe­gyi Állami Gazdaság, Sükösd köz­ponti kertészének, Szilvást János­nak, a Szegedi Ruhagyár Bácsal­mási Gyáregysége szabász szak­munkásának, Csirkovics Erzsébet­nek, a bajai Tanítóképző Főiskola hallgatójának, a KISZ Bács-Kis­kun megyei Bizottsága tagjának, Versánszky Máriának, a Bajai Városi-Járási Kórház közegész­ségügyi-járványügyi ellenőrének, dr. Halasy Kálmánnak, a Kalocsa Városi Tanács Kórháza -Rendelő- intézetének sebész szakorvosá­nak, Ganglné Kovács Teréznek, a lakiteleki Szikra Tsz. ágazatve­zetőjének. Hegedűs Györgynek, a VEGYÉPSZER' Tiszakécskei Üzemegysége csoportvezetőjének, Marton Ibolyának, a Kismotor- és Gépgyár Bajai 5. sz. Gyáregysége munkásának, Fodor Ilonának, a Dunavecse és Vidéke ÁFÉSZ ügyvezetőjének. Feloszlatták a lengyel újságíró szövetséget VARSÓ Feloszlatták a lengyel újságíró szövetséget — jelentették a szom­bati varsói központi lapok. A döntést a szövetségekről és tár­saságokról szóló törvény alapján Mieczyslaw Debicki altábornagy, Varsó polgármestere hozta. A ha­tározat indoklása szerint a len­gyel újságíró szövetség nem tel­jesítette a szervezeti szabályzatá­ban foglalt alapvető céljait, ezzel szemben olyan tevékenységet folytatott, amellyel hozzájárult az állami és társadalmi intézmények szétzilálására tett kísérletekhez. Egyidejűleg megosztotta az újság­író-társadalmat, és megnehezí­tette azoknak az újságíróknak a munkáját, akik teljesíteni akarták a szocialista állam iránti kötele­zettségeiket. A PAP hírügynök­ség ehhez kapcsolódó kommentár­ja a többi között rámutat: az új­ságíró szövetség 1980-as rendkí­vüli kongresszusát követően a szervezet gyakorlatilag ugródesz­kává vált olyanok számára, akik az alapszabállyal ellentétes poli­tikai tevékenységet folytattak. Az újságíró szövetség több vezetője tavaly nyáron gyakorlatilág tá­mogatta a „Szolidaritás” szélső­ségesei által szervezett úgyneve­zett sajtóbojkottot, valamint hosz- szabb távon a politikai ellenzék tevékenységét. A szükségállapot bevezetése óta — folytatja a PAP hírügynökség kommentárja — lett volna idő arra, hogy a szövetség vezetői kritikus elemzésnek ves­sék alá korábbi lépéseiket. Ez azonban nem történt meg, sőt, a szövetség néhány vezetője nyíl­tan támogatott bizonyos szocia­listaellenes, szélsőséges csoporto­kat. Ilyen körülmények között a lengyel újságíró szövetség, an­nak jelenlegi formájában és je­lenlegi vezetőségével, nem foly­tathatja munkáját, ezért március 20-ával a szövetséget feloszlat­ták. Mint a PAP hírügynökség ír­ja, a döntés egyáltalán nem zárja ki annak lehetőségét, hogy lét­rejöjjön a lengyel újságírók olyan új társadalmi-szakmai szerveze­te, amely a Lengyel Népköztár­saság alkotmányának megfelelő munkát végez, s ezzel pozitívan hozzájárul az újságíróknak a szo­cialista közéletben váló eredmé­nyes részvételéhez. A hírhez tar­tozik, hogy a Lengyel Írószövetség varsói tagozatának pár talapszer­vezete pénteki ülésén visszavonta saját, tavaly novemberben ho­zott határozatát, amelyben tilta­kozott amiatt, hogy a LEMP Köz­ponti Pártellenőrző Bizottsága ki­zárta a párt tagjainak sorából Stefan Bratkowskit, a lengyel új­ságíró szövetség elnökét. Az "ülé­sen a résztvevők beszámolót ■hallgattak meg azokról az egyéni beszélgetésekről, amelyeket a pártszervezet végrehajtó bizott­sága az elmúlt két hónapban foly­tatott az írószövetség tagjainak egy részével. (MTI) Elhunyt Csujkov marsall A szovjet népet ért súlyos vesz­teségnek nevezi az SZKP Köz­ponti Bizottsága, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége és a szovjet kormány gyászjelentése Vaszilij Csujkov marsall halálát. A Nagy Honvédő Háború kiváló hadvezé­re hosszú, súlyos betegség után 82 éves korában elhunyt. A gyászjelentést az SZKP és a szovjet állam vezetői, a szovjet fegyveres erők magas rangú pa­rancsnokai, Csujkov marsall egy­kori harcostársai írták alá, mél­tatva a kiváló szovjet katonai sze­mélyiség életútját. Vaszilij Csujkovtól, a Nagy Honvédő Háború hősétől hétfőn vesznek búcsút Moszkvában. Föl­di maradványait Volgográdban, a Mamajev-kurganon, az egykori harcok színhelyén, a sztálingrádi csata hőseinek temetőjében he­lyezik örök nyugalomra. (MTI) HETI VILÁGHÍR ADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Páncélosokkal megerősített izraeli csapatok lépték át a liba­noni határt — Izraelbe utazott az egyiptomi külügyminiszter Mu­barak államfő üzenetével, az új kairói vezető nem akarván Jeru­zsálembe látogatni, elhalasztotta izraeli útját — Bonnban kezdte meg nyugat-európai körútját James Buckley amerikai diplomata akinek a szovjetellenes gazdasági szankciók elfogadására kell rá­beszélnie az VSA szövetségeseit. KEDD: Leonyid Brezsnyev fontos javaslatot terjesztett elő a rakéta­moratóriumról a szovjet szakszervezetek-kongresszusán — Reagan elnök első válasza: „á Brezsnyev-terv nem megy el eléggé mesz- szire” — Rendkívüli állapotot hirdetett ki a nicaraguai kormány az országot fenyegető belső és külső fegyveres támadások veszé­lye miatt SZERDA: Naky visszhangot keltett világszerte a szovjet moratórium­javaslat — Haughey ír miniszterelnök látogatása Washingtonban — Irak új indítványt készít az iraki—iráni háború befejezésére CSÜTÖRTÖK: Leonyid Brezsnyev megbeszélése Moszkvában a laoszi miniszterelnökkel — Kreisky osztrák kancellár állást foglalt az- enyhülés mellett — Szovjet—csehszlovák külügyminiszteri talál­kozó Moszkvában PÉNTEK: Bécsben összeült az OPEC konferenciája — Thatcher— Schmidt-csúcstalálkozó Londonban — Buckley külügyminiszter- helyettegr Brüsszelben fejezte be nyugat-európai „rábeszélő-kör- útját” SZOMBAT: Rendkívüli megdöbbenést és felháborodást keltett a négy holland fiatal tévés-újságíró meggyilkolásának híre — Havanná­ban kubai—nicaraguai tárgyalások voltak — Reagan népszerűsé­ge csökken, ezt mutatta a CBS közvélemény-kutatása — Irán el­utasította az iraki javaslatot a háború befejezésére A hét három kérdése: Hogyan alakult a szovjet rakéta-moratóriumjavaslat visszhangja? A hét legfontosabb eseménye az új szovjet rakéta-moratórium- javaslat előterjesztése volt. Ter­mészetesen ki lehetett számítani, hogy egy ilyen nagy alkalmat, mint amilyen a szovjet szakszer­vezetek kongresszusa, fel fognak használni egy jelentős kezdemé­nyezésre. A Fehér Ház agytröszt­je ezért is igyekezett már elébe­vágni: Reagan ugyanis még a Brezsnyevbeszéd elhangzása előtt a minden szovjet indítványt el­utasító magatartás mellett dön­tött, egy vidéki beszéde ezt tük­rözte. Miután Leonyid Brezsnyev javaslata elhangzott, egy újabb megnyilatkozásában Oklahoma City-ben az amerikai elnök már csak úgy fogalmazott, hogy „Brezs­nyev nem ment el eléggé mesz- szire..Haig külügyminiszter találkozott Dobrinyin szovjet nagykövettel, s eszmecseréjük nyilván az új szovjef kezdemé­nyezésre vonatkozott. Míg a NATO-tanács testületi­leg, néhány ország (így Nagy- Britannia) pedig egyénileg sietett elutasító álláspontra helyezked­ni, addig számos tekintélyes po­litikus és sajtóorgánum — a svéd Pálmától a görpg Papandreuig, vagy a nyugatnémet Epplertől az amerikai Fulbrightig, illetve a párizsi Le Monde-tól a tokiói Aszahi Simbunig — a szovjet tár­gyalási és megegyezési készségre hívta fel a figyelmet. Kreisky osztrák kancellár ismételt nyilat­kozatokban foglalt állást az eny­hülési politika folytatása mellett és azt hangoztatta, hogy az új szovjet javaslat üdvözölendő, hi­szen megkönnyíti az e témakör­ben folyó tárgyalásokat. A genfi szovjet—amerikai ra­kétatárgyalásokon ugyanekkor most két hónap szünet állt be, bi­zonyos „gondolkodási időt” hagy­tak maguknak a résztvevők, akik május 20-án találkoznak újra. Három nappal azután, hogy a NATOkülügyminiszterek Luxem­burgban megrendezendő ülésükön majd meghatározhatják az „at­lanti” álláspontot a rakétatár­gyalások további menetére. (Ér­dekes módon újra szóba kerül a nyugati sajtóban és egyes politi­kusok nyilatkozataiban a straté­giai fegyverekről megkezdendő újabb tárgyalások gondolata is. Még Weinberger hadügyminisz­ter, az amerikai ..héják” egyik vezéralakja sem zárta ki ilyen későbbi tárgyalások lehetőségét. Persze, a stratégiai fegyvertár­gyalások emlegetése lehet csak a nyugat-európai szövetségesek bí­ráló megjegyzéseinek kivédésére szolgáló taktikai lépés is. Milyen a közép-amerikai helyzet egy héttel a salvadori „választások” előtt? A négy holland tévés megdöb­bentő meggyilkolása a nyugati közvélemény figyelmét ismét rá­irányította a salvadori rendszer kíméletlen-kegyetlen voltára, még hihetőbbé tette a' nép elnyomá­sáról eddig is bőven érkező .híre­ket. S keresztülhúzta azokat a wa­shingtoni számításokat, hogy ha március 28-án „választásokat” rendeznek Salvadorban, akkor a voksok ilyen-olyan számolgatásá­val olyan látszatot kelthetnek, mintha a demokrácia, a nyugati típusú, polgári demokrácia tel­jességgel érvényesülne Salva­dorban. ' A megdöbbenés óriási: való­színű, hogy a holland fiatal té­véújságírók rokonszenveztek a salvadori népi erőkkel, de ezért gyáva és aljas módon legyilkolni őket egy „nyugati demokratikus típusú rendszer” katonáinak még­sem lett volna „szabad” ... Az események ilyen nem várt for­dulata nyilván az amerikai kor­mányzatot arra készteti, hogy vala­milyen tárgyalási hajlandóságot mutasson, ezért is mutatnak ma már több érdeklődést Lopez Por­tillo mexikói elnök javaslatai iránt. A mexikói diplomácia köz­tudomás szerint tárgyalásokat ajánl mind az USA és Kuba, mind pedig az amerikaiak és a nicara­guai kormány és a salvadori jun­ta meg a népi erők képviselői kö­zött. A hét végén Havannában Fidel Castro tárgyalt a nicaraguai kor­mány küldötteivel, erkölcsi-poli­tikai támogatásáról biztosítva a sandinistákat. Természetesen a szocialista Kubának tartózkodnia kell attól, hogy az amerikaiak bármilyen „fegyveres felforga­tás” vádjával illethessék Közép- Amerikában, hiszen látnivaló, hogy Washington egyébre sem vár, csak efféle ürügyre. Közben az Egyesült Államok új segélytervet eszkábál össze, hogy megpróbálja alátámasztani a maga uralmát, és az azt kiszol­gáló közép-amerikai rendszereket. 350 millió dollárt kér a kongresz- szustól Reagan egy rendkívüli se­gélyprogram végrehajtásához., A salvadori junta 128 millió dollárt kapna ebből. Miért ültek össze az OPEC-államok olajminiszterei? Ami néhány esztendeje még el­képzelhetetlennek tűnt volna: az olajexportáló országok szerveze­tében tömörült államok többsége pénzügyi gondokkal küzd! Csak négy olyan ország van, amely (együttvéve 300 milliárd dollár valutatartaléka birtokában) kibír­ná, ha tovább csökkenne az olaj ára és az olaj iránti kereslet. (Mindenekelőtt Szaúd-Aráibia.) De már például Algéria és Nigé­ria igen nehéz helyzetben van. Januárban napi 20 millió, hor­dó volt a 13 ország össztermelé­se, a különböző becslések szerint legkevesebb 2 millió, legtöbb 5 millió hordó olaj naponta csak a felhalmozódó készleteket nö­velte, nem találván vevőre! Napi 16—18 millió hordóra kellene csökkenteni az össztermelést — ilyen alacsony termelési értékre pedig utoljára csak a 60-as évek­ben volt példa! — s egyes OPEC- szakértők szerint akkor árcsök­kentés nélkül túljutnak az ex­portálók számára kritikus fél­éven, azt követően pedig a keres­let megélénkülésére számítanak. A bécsi OPEC-konferencián a gyakorlati intézkedéseken túl va­lójában a távoli perspektívákra vonatkozó elméleti vita is kibon­takozott: a nyugati államokban a gazdasági válságból való kike­rüléshez rövid távon az kell, hogy olcsóbban jussanak olajhoz, vi­szont elhangzanak olyan vélemé­nyek is, amelyek szerint az olaj­árak nagyméretű és állandó csök­kenése senkinek sem állhat ér­dekében, hiszen akkor elmarad­nak az energiatakarékosságot célzó vagy más energiahordozók termelését előirányzó erőfeszíté­sek, a végén aztán újabb árrob­banással még egv olajválság kö­vetkezhetnék ! P. J.

Next

/
Thumbnails
Contents