Petőfi Népe, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-20 / 67. szám

1982. március 20. • PETŐFI NÉPE • 3 ELVÉTVE VAN PANASZA KENYÉRRE... Sütőüzem Soltvadkerten A friss, ropogós héjú, kemencében sütött, szertartásosan készített és megszegett házikenyér sokunk előtt csak irodalmi olvasmányokból vagy anyáink, nagyanyáink érzékletes el­beszéléseiből ismert. Mégis szinte va­lamennyiünkben személyes élmény­ként tükröződik „a házikenyér” fo­galma. Ha nagy ritkán különlegesen szép és jó ízű termékkel találkozunk, hinni véljük, hogy rátaláltunk a haj­danira. Amikor Soltvadkerten nem­régiben kenyeret vásároltam, magam is ezt gondoltam, pedig az összeha­sonlításra nekem nincs alapom. Hi­telesnek kell viszont elfogadni a solt- vadkerti áfész küldöttgyűlésén fel­szólalt idős parasztasszony vélemé­nyét: „éppen olyan, mintha otthon sütöttem volna!” M 9 A sütőüzem melletti bolt vásárlói a meleg pék. árut keresik ... (Pásztor Zoltán (elvételei) A hetvenes évek elejéig az áfész vezetői nem dicséretet, el­lenkezőleg, a panaszok tömkele­gét hallották a küldöttektől. A körzetükhöz tartozó Bocsa, Táz- lár, Soltvadkert tizenháromezer­nyi lakosának kenyérellátása mennyiségben, minőségben egy­aránt kritikán aluli volt. Több­féle lehetőséget mérlegelve, egyetlen megoldás kínálkozott: saját sütőüzemet kell létrehozni. A megyei tanács és a tagság anya­gi támogatásával 1973-ban ez meg is történt. Azóta nincs probléma a kenyérrel, azaz ...! — Ha ez üzlet lenne — mondja dr. Juhász Imre, a soltvadkerti áfész elnöke —, akkor nem szá­mítanánk fehér hollónak. Bács- Kiskun megyében rajtunk kívül nincs olyan szövetkezet, amelyik magára vállalta volna a körzeté­hez tartozó lakosság teljes ellátá­sát és az ezzel járó felelősséget. Gondoljon bele, három szállító­kocsink közül elromlik valame­lyik, üzemzavar keletkezik a sü­tödében, megbetegszik vagy el­megy valamelyik dolgozónk ... Nem hivatkozhatunk ezekre az akadályokra, nem hívhatjuk fel a sütőipart, hogy küldjenek a szo­kásosnál egy mázsával több ke­nyeret, és így tovább. A napi gon­dokról azonban, amelyből sze­rencsére a fogyasztó semmit nem vesz észre, kérdezze az üzem ve­zetőjét! — Annak bizonyságául, hogy a sütödét kifejezetten a tagság ér­dekében működtetjük, csak eny- nyit: szövetkezetünk a múlt évet 10 és fél millió forintot meghala­dó nyereséggel zárta. Az annak­idején négymillió forintos költ­séggel. saját kivitelezésben létre­hozott sütőüzem tavaly 300 ezer forintos nyereséget ért el. Az idén tervezett korszerűsítés viszont öt­millióba kerül, vagyis 1973 óta a tovább már nem halogatható fej­lesztést sem tudta kigazdálkodni. Az ismert árviszonyok mellett az is nagy szó tulajdonképpen, hogy a hagyományos módon (termelő üzem nem veszteséges. □ □ □ Az ország valamennyi péksé­gében a legsúlyosabb gondók kö­zött emlegetik a munkaerőhiányt. Soltvadkerten sincs ez másként, sőt, a jövedelmező szőlőtermesz­téséről híres vidéken a kiemel­kedően magas havi kereset sem csábítja a dolgozókat a három műszakot, nehéz fizikai munkát igénylő sütőüzembe. Korszerűsíteni kell, de sokat hallottunk már arról, hogy egye­bek mellett a jó minőségű kenyér titka a hagyományos módszer. Milyen kenyeret sütnek majd a rekonstrukció után? — kérdezem Vojtek Györgyöt, a sütőüzem ve­zetőjét. — Hasonlót, mint eddig vagy talán még jobbat — válaszolja. — A futószalag ugyanis nem jelent feltétlenül rosszabb minőséget, csak tudni kell, melyik folyama­tot érdemes gépesíteni. Például a lapátos bevetésnél a pék látja, hogy az egyik kenyér tésztájának még öt percig kelni kell, a másik meg már kemencére vár. Ezt a gép nem tudja megállapítani. De az embernél egyenletesebben tud­ja a tésztát összedolgozni, habos­ra verni, pontosabban adagolni. Közismert, hogy a kenyér mi­nősége a szállítástól is függ. Az, hogy az áfész maga gondoskodik termékei elviteléről nemcsak probléma, hanem előny is. A szö­vetkezet dolgozói ugyanis nem • A túrós és lekváros táska tésztáját készítik az asszonyok. zsúfolják egymásra a vekniket, szívügyüknek tartják, hogy — ha csak lehet — időben induljanak és érkezzenek. Az üzemben napi negyven má­zsa kenyeret sütnek, 25—26-féle péksüteményt (szombaton és ün­nepek előtt duplázódik a meny- nyiség), több mint negyven hely­re — boltba, iskolákhoz, vendég­lőkbe — jutnak el termékeik. □ □ □ A tanyasi boltok általában két­naponként tartanak nyitva — mondja Vojtek György. — Éppen az a baj, hogy a fővárosban nem számolnak a községi, tanyasi sa­játosságokkal, igényekkel. Mire gondolok? Nézze meg ezt a két- kilós kenyeret, amit ma süttet- tem, ezzel az egykilóssal együtt. Ugyanaz a tésztája, egyszerre sült, mégis holnap, holnapután olyan nagy különbség lesz a kettő kö­zött, hogy ezt senki nem hiszi el. Ezért a kétkilós kenyérért bün­tettek meg engem, ezt a kétkilós kenyeret nem engedik gyártani. Nem felel meg a szabványnak — rozslángkenyér csak egykilós le­het! —, s hogy miért nem? Azért, indokolják Budapesten, mert ez felesleges pocsékolásra vezet. Türelmesen magyarázza Vojtek György, hogy a kétkilós rozsláng- kenyér sütése hagyományos mó­don termelő üzemben gazdaságo­sabb, munkaerőt takarítanak meg vele, de ami ennél fontosabb, más a térfogata, bele, s lassabban szá­rad ki. — A tanyasi ember nem pocsé­kol! — folytatja szenvedélyesen. — Miért jobb az, ha négy egyki­lós kenyeret vesz kétnaponként, mint kettő nagyobbat? Persze, so­rolhatnám még hosszasan a ren­deletek furcsaságait. Például, a sütéstől számított 12 órán belül a kenyeret nem szabad értékesíteni. A szavatossági idő 72 óra, de ben­nünket talán meg is vernének Soltvadkerten, ha az üzem mel­letti boltban kihűlve árusítanánk a kenyeret. Itt a meleg, a friss. Szó esik a címkézésről, amin vitatkozni lehetne, hogy kell-e vagy sem. Vojtek György szerint nem. A vevő, ha nincs más, elvi­szi a szikkadt kenyeret is, de az nem vigasztalj^, hogy a címke szerint még frissnek számít. Tázláron, Soltvadkerten és Bó- csán persze elvétve akadnak a kenyérre hasonló panaszok. Leg­feljebb különös kívánságok adód­nak, például az évekig gyártott kerek formájú kenyeret megun­ták, hosszúkását kértek. Azóta az áfész ilyet is készit. Ügy hiszem, mindenki egyetért azzal, hogy ahol a lakosságnak ikenyérügyben ilyen problémái vannak, ott a fogyasz­tó semmit nem vesz észre a ke­nyér előállításának gondjaiból... Kovács Klára MINDENKIHEZ! Miről írtak a Direktórium újságai? MINDENKIHEZ! Így címződött a Magyarországi Szocialista Párt, a Forradalmi Kormányzótanács felhívása. „Magyarország proletársága a mai napon a maga kezébe vesz minden hatalmat... Az országot az összeomlás anarchiájától csak a szocializmus, a kommunizmus megteremtése mentheti meg... Ebben a helyzetben egyetlen eszköze maradt a magyar forradalomnak a maga megmentésére: a proletár- ság diktatúrája, a munkások és földmíves-szegények uralma.” Beszámoló a Direktórium mű­ködéséről. „Március 22-én alakult meg Magyarországon a proletár- diktatúra. (Kecskeméten március 21-én. a szerk.). Ekkor a munkás- tanács 15 tagú direktóriumot vá­lasztott, majd később, néhány nap múlva a forradalmi kormányzó- tanács új rendeletéből kifolyólag csak 3 tagú direktóriumot válasz­tott, Buday Dezső, Németh László és Richter Árpád elvtársak sze­mélyében ... A Direktórium in­tézkedései különben a lefolyt na­pok alatt a következők voltak: A proletárdiktatúra kikiáltását rögtön plakáton tudatták Kecs­kemét népével! A bankokat lefoglalták és érté­keiket számbavették. Vasárnap reggelre vörös zászló lengett mindenfelé az egész vá­rosban. A városi tisztviselők még va­sárnap felesküdtek a proletárdik­tatúrára. A színházat és mozit a Direktó­rium megbízásából Tóth László elvtársunk kommunizálta ... Mű­kincsek összeírásával és begyűj­tésével Tóth László elvtársat bíz­tuk meg ... Orgonahangversenyek tartásával Moór Károly elvtársat, egyéb hangversenyek tartásával Bodon Pál elvtársat bíztuk meg . ..” (Magyar Alföld 1919. áp­rilis 13.). Szamuely népbiztos Kecskemé­ten. Tegnap délután 3 órakor Kecskemétre érkezett Szamuely Tibor elvtárs, a hadügyi népbiz­tos helyettese. Szamuely előhar- cosa volt a magyar kommunista mozgalomnak. Oroszországban, -mint Lenin titkára működött... A kecskeméti proletariátus me­leg szeretettel és ünnepléssel fo­gadta a kiváló férfiút. Szamuely először népgyűlésen jelent meg, méltatta a proletárdiktatúra je­lentőségét, s felhívta az' elvtársa- kat, hogy a szociális forradalom vívmányait minden erőfeszítéssel védjék meg ... Szamuely ma dél­előtt 11 órakor tért vissza Buda­pestre repülőgépen.” (Magyar Al­föld 1919, március 27.). A vallás szabadon gyakorolható. „Az intéző bizottság — méltá­nyolva a vallás szabad gyakorla­tának elvét és a kecskeméti nép buzgóságát, — elhatározta, hogy az egyházaik által eddig tartott körmeneteket a tavalyi mérték­ben tudomásulveszi. Egyben fi­gyelmezteti az intéző bizottság Kecskemét város lakosságát, —, hogy a vallási cselekmények meg­zavarását illető büntetőtörvények még hatályban vannak, tehát a hívők vallásos érzületének meg­zavarásától mindenki tartózkod­jék.” (Magyar Alföld 1919. április 17.). Aforizmák. „Az érzelem olyan, mint az ártézi víz, minél mé­lyebbről fakad — annál forróbb! Nem a rongyos ruha teszi a proletárt, de viszont nem mind burzsuj, az, aki jó ruhában jár! A könny a nőnek olyan fegy­vere, amelyet a kezéből kicsavarni nem is lehet.” (Tiszántúli Prole­tárok Lapja. Kiskunfélegyháza, 1919. május 16.). Előadások. „A Földmunkásott­honban, ahová egyéb helyiség hí­ján lassanként minden pártköri tevékenység összpontosul, a kö­zelmúlt napokban többen tartot­tak előadást. Elsősorban és több­ször szerepeltek Kertész Jenő és Kazimir Károly, a budapesti párt­titkárság kiküldöttei.,. Mellettük említjük meg Kovács Sándor, Mig G. Károly, Fazekas Gábor, Monda Kálmán, dr. Nagy József, Csűrös Antal, Tallósy János, Pigali Pé- terné, Pataiky Dezső, Kristóf Jó­zsef, Greguss Gyula, Bernáth La­jos elvtársakat, akik különféle agitációs és ismeretterjesztő elő­adásokkal szintén részt vettek a népfelvilágosítás nagy munkájá­ban . ..” (Halasi Munkás 1919. május 31.). A Félegyházi járás és a prole­tárdiktatúra. „ ... a járási direk­tórium jelentést kért a községi pártszervezetektől arra vonatkozó­lag, hogy a községekben milyen a pártélet. A jelentések most ér­keznek be és ezekből megállapít­ható, hogy a községekben a párt­szervezés a lehető legjobb ered­ményekkel járt. Így például janu­ár 17-én alakult meg a kiskun- majsái pártszervezet és taglétszá­ma meghaladja a négyezret (sic!). Ökécskén 952. Jászszentlászlón 780, Pálmonostorán 815, Alpáron 677 tagja van a pártszervezetnek és a többi községekben is a pro- letárság legnagyobb része tömö­rült a szocialista pártban.” (Fél- egyházi Proletár 1919. június 25.). * A proletárok ítélkeztek. „A szentkirályi nagy pörnek vége. Május 18-án, azaz vasárnap dél­előtt szomorú emberek, szomorú esős időben gyülekeztek a még szomorúbb törvényszéki palota komor falai közé, hogy a Szent­királyon lezajlott ellenforradalom szereplői fölött kihirdetendő íté­leteket meghallgassák... A Ma­gyar Forradalmi Kormányzóta­nács nevében kihirdetett ítéletek úgy hatottak a tárgyalóteremben szorongva várakozó emberek szí­vére, mint kérlelhetetlen, súlyos kalapácsütések, amikor a halotti csendben végigdörögtek a felol­vasott nevek után, hogy: egyévi fegyház, tizenötévi fegyház, sőt igen sok húszesztendei fegyház ... A súlyos fegyházbüntetések ki­hirdetése után az elnök a mere­ven álló hallgatóság felé emelve tekintetét kijelentette, hogy a ka­tonai forradalmi törvényszék ezen ítéleteket felfüggeszti és az elítélteket szabadoknak nyilvá­nítja. csak — úgymond — abban az esetiben kezdik meg a kisza­bott büntetéseket, ha esetleg ha­sonló bűnbe keverednének ... A katonai forradalmi törvényszék — folytatta az elnök — nem kí­ván a vádlottaktól ómást, mint húsz egymást követő vasárnapon délelőttökön itt, a törvényszék nagy tárgyalótermében meg kell jelenniük, hogy az új rendről szó­ló felvilágosító előadásokat meg­hallgassák és akiknek gazdasági terményeikből esetleg feleslegük van. azt a város közellátása javá­ra szolgáltassák be.” (Magyar Alföld 1919. május 20.). • „Orosz munkáspárt alakult va­sárnap Kecskeméten és ezzel egy­idejűleg megnyílt az orosz kul- túrklub is. amely az itt maradt orosz elvtársak művelődését van hivatva előmozdítani. Az alakuló­gyűlés a »városháza dísztermében volt. amelyen az orosz misszió megbízásából Manranoff elvtárs üdvözölte a megjelenteket és je­lölté meg azt az utat, amelyen az orosz munkásságnak haladnia kell . . . (Magyar Alföld 1919. jú­lius 29.) W. D. JAVULT A MEGELŐZŐ MUNKA Az MKBT tanácskozó testületi ülése Pénteken délelőtt kecskeméten a megyei tanács nagytermében rendezték meg a megyei közle­kedésbiztonsági tanács tanácsko­zó testületi ülését. Sándor Béla, a megyei tanács _ osztályvezetője, az MKBT elnökségének tagja megnyitójában emlékeztetett ar­ra, hogy ez a széles társadalmi alapokon nyugvó testület már több mint nyolc éve fogja össze, szervezi és irányítja a megye köz­lekedésbiztonsága érdekében ki­fejtett megelőző, oktató, nevelő propaganda munkát. Béke téri általános iskola úttörőinek ked­ves műsora után dr. Tóth Antal rendőr alezredes., az MKBT ügy­vezető elnöke tartott beszámolót. Az előadó részletesen foglalko­zott az elmúlt év közúti közleke­dési baleseteivel, előidéző okai­val, különös tekintettel az ittasr ságra. Kiemelte, hogy a gyermek­balesetek száma sajnálatos mó­don emelkedett. A továbbiakban a járási közlekedésbiztonsági ta­nácsok, illetve a megyei KBT szakbizottságainak tevékenysé­géről adott pontos képet. Hang­súlyozta. hogy a megyében ja­vult a balesetmegelőzö, oktató,, nevelő és propaganda munka. A rendőri szerveknek nagy segítsé­get nyújtottak a közlekedésbiz­tonsági tanácsok, az önkéntes se­gítők a forgalom ellenőrzésében, a közlekedés biztonságának fenn­tartásában. A beszámoló után hozzászólások következtek. A .vitát dr. Fehér Géza rendőr ezredes, megyei fő­kapitány, az MKBT elnöke fog­lalta össze. A tanácskozó testüle­ti ülés hagyományához híven a kiemelkedő társulati munkát végzett testületeknek és aktivis­táknak elismeréseket, jutalmakat adott át Bodócs .Lászlónak, dr. Babik Barnánénak, Nagy Lász­lónak, Nyúl Józsefnek, Kasziba Ferencnek, Kovács Ferencnek, Kovács Lászlónak, Komlós Fe­rencnek, Kőhegyi Jakabnak, Sza­bó Andrásnak és Zsikla Bélának. A járási közlekedésbiztonsági tanácsok versenyében első lett Kecskemét, második Kiskőrös, a harmadik Kalocsa. Az ezért já­ró kupákat és okleveleket a já­rási KBT-k elnökei vették át. / Anyagbörze a Technika Házában Igen hasznos rendezvény volt tegnap délelőtt a kecskeméti Technika Házának műszaki klub­jában. A városi pártbizottság és a METESZ szervezésében kü­lönböző ipari vállalatok képvi­selői jelentek meg, hogy felajánl­ják egymásnak elfekvő alapanyag- készletüket, illetve megtalálják azokat az anyagokat, amelyek beszerzése nekik okoz gondot. Sajnos a meghívott hatvan vállalat közül mindössze 19 küldte el képviselőjét. A szak­emberek mintegy 150 millió fo­rint értékű különböző alapanya­got ajánlottak fel egymásnak s a börze folyamán számos üzletet kötöttek. Különösen nagy volt a kereslet a húzott köracélok és ötvözött lemezek, valamint a különböző kötőelemek iránt. A börzén részt vevő szervezők és a vállalatok képviselői elha­tározták, hogy szeptemberben ismét találkoznak s még gon­dosabb szervezéssel elérik, hogy minél több ipari és kereskedelmi vállalat vegyen részt ezen a nép- gazdasági szempontból is fontos, találkozón. Ha valaki érti a dolgát... Menetrend szerint este érke­zett meg az autóbusz Garára. Ve­zetője — kissé szokatlan módon — a központi megállóban le­szállt, úgy tűnt, valami baj van a kocsival. Erre utalt az a körül­mény is, hogy hosszabban idő­zött a jobb első kerék mellett. Az utasok türelmesek voltak, s ügyet sem vetettek arra, hogy a busz­vezető néhány szót váltott a meg­állóban ácsorgó határőrrel. Az autóbusz aztán továbbindult, ám a határőr sietett az őrsre. Rövid és tömör volt a jelentés: „Az el­ső megállóban egy garai férfi — többször került összeütközésbe a törvénnyel — és két idegen szállt le a járatról. Gyanúsnak tűntek — ezt mondta el a gépkocsive­zető. Az őrsparancsnok nyomban in­tézkedett, lezárták a határt, majd megközelítették a falu szé­lén a temető melletti házat. A bent lévők csendben „lapultak”, de amikor kinyílt az ajtó s iga­zoltatásra szólították fel őket, nagy lett a hangzavar. Kezdték bizonygatni ártatlanságukat, s ez már önmagában is gyanús volt. Az idegenek *— többszörösen el­ítélt bűnözők — társuk .segítségé­vel abban sántikáltak, hogy át­szökjenek a határon ... — Gara ebben a vonatkozásban az egyik legnehezebb határsza­kasz — mondta Áros István ha­tárőr őrnagy, az őrs parancs­nokhelyettese. — A múlt évben mind a tíz határsértőt —, köztük külföldieket, s mint az előzőekből kitűnt; bűnözőket — elfogtuk. Ez elsősorban a szolgálatukat jól el­látó határőröknek, az önkéntes segítőknek s a lakosságnak kö­szönhető. Az önkéntes segítők között akad szövetkezeti tag, ta­nár, gépkezelő. Kiválasztásuknál mégis az volt a döntő: végeznek-e mozgalmi munkát, voltak-e ha­tárőrök. A község lakói jól is­merik egymást, s ha idegen „té­ved” ide, a gyermektől az aggo­kig megtalálják az őrsöt. A járőröknek — ha fúj a hi­deg szél, ha szakad az eső — men­ni kell, s a magasfigyelőben az éberség egy pillanatra sem lan­kadhat. A napi 8 órás szolgálat mellett a kiképzési feladatokat is el kell végezni, mégpedig úgy, hogy jusson idő a sportolásra, szórakozásra is. — így elmondva talán túlságo­san is keménynek tűnik a szol­gálat. Az is, de mínusz 10 fok alatt van lehetőség ennek meg­osztására — mondta az őrspa- rancsnok-helyettes. — Azok, akik ide kerülnek az őrsre, már ki­képzett határőrök, tudják mi a dolguk, a foglalkozások csak a tudás, az ismeret szintentartá- sához kellenek. , A parancsnokhelyettes nem mondta, de enélkül is lemérhető: a fiúk szeretnek itt szolgálni. Mi-' bői lehet e következtetést levon­ni? Az eredményekből. A szocia­lista versenymozgalom múlt évi követelményeit az őrs határőrei igen magas fokon teljesítették. Pontosabban: a személyi állo­mány 95 százaléka szerzett kivá­ló vagy élenjáró címet. Ezenkívül minden raj és az őrs is az élen­járó címmel büszkélkedhet. * A sorállomány tehát nemcsak a ha­tárőrizetben, de a kiképzésben, a mozgalmi munkában is megállta a helyét. Vajon a hivatásosoknak, mint például Áros őrnagynak mi okoz legnagyobb gondot? Az őrnagy ' kissé elgondolkodott, majd meg­fontoltan válaszolt. — Nincs legnagyobb gond, mert ha valaki érti a dolgát, az képes a legnehezebb feladatot is meg­oldani. S az már nem gond ... G. G. • Toldi Sándor határőr szakaszvezető (balra), és Szabó József határ­őr, akik részt vettek a határsértők elfogásában. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents