Petőfi Népe, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-03 / 28. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1982. február 3. Több hús, tej és gabona A lengyel igazságügyminiszter az internáltakról események sorokban GENF ___________________________ Keőden Genfben teljes ülést tartottak az európai k'özép-ható- távolságú nukleáris fegyverek korlátozásáról folyó szovjet— amerikai tárgyalások keretében. TEHERÁN _______________________ I rán kedden tiltakozott amiatt, hogy szeptemberben Bagdadban kívánják megtartani az el nem kötelezett országok csúcsérte­kezletét — jelentette be a tehe- ráni rádió. A rádió idézte, az iráni külügyminisztérium közle­ményét, amely az iráni—irak.i háborúra uta%t. A közlemény ugyanakkor felkérte az el nem kötelezett mozgalom soros elnö­két, hogy tanulmányozzák az iráni—iraki háború problémáját az el nem kötelezett országok külügyminisztereinek következő, Havannában tartandó értekez­letem _______ P ÁRIZS__________________________ A Nyugat-Szahara területi in­tegritását védelmező Pqjisanio Front a francia hatóságok bele­egyezésével hivatalos képvisele­tet nyit Párizsban —jelentet­te be kedden a francia főváros­ban egy sajtóértekezleten Fadel Iszmail, az észak-afrikai szer­vezet európai osztályának veze­tője. NEW YORK_____________ A The New York Times érte­sülése szerint a Columbia őszre tervezett negyedik útján az űr­repülőgép személyzete kísérleti felderítő eszközöket és más ka­tonai berendezéseket helyez Föld körüli pályára. A későb­biekben ugyancsak űrrepülőgé­pekkel oldanák meg a felderítő mesterséges holdak, továbbá lé­zer és más új típusú fegyverekkel ellátott katonai űrállomás-mo­dulok folyamatos pályára helye­zését is. Űrrepülőgépek segítsé­gével el is lehet „aknásítani’i a világűrt, önműködő „gyilkos­műholdak” segítségével. LISSZABON ~ Hétfőn Lisszabonban befejez­te munkáját a Portugál Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának teljes ülése, amelyen az ország belpolitikai helyzetét ele­mezték. A Központi Bizottság elhatározta, hogy 1983-ra hívja össze a PKP X. kongresszusát. A plénum támogatásáról bizto­sította az ország szakszervezetei álral február 12-re meghirdetett oiszágos sztrájkot. Kelemen István, az MTI tudó­sítója jelenti: Lényegesen megfogyatkoztak, sőt helyenként teljesen el is tűn­tek a sorok az élelmiszerüzletek előtt Varsóiban az árreform be­vezetését követően. Ez részben annak tulajdonítható, hogy az emberek rendelkeznek bizonyos készletekkel — nagyobbrészt vi­szont annak, hogy a háromszoros, olykor négyszeres árak láttán jobban meggondolják, mit és mennyit vásároljanak. Országos körképeikben a köz­ponti lapok nem titkolják, hogy a családok túlnyomó többsége számára — a széles körű rekom- penzációs rendszer ellenére — a fokozott takarékosság időszaka következik. Hangsúlyozzák ugyan­akkor: a senkinek sem kellemes intézkedés elengedhetetlenül szükséges a gazdaság meggyógyí- tásához, az infláció megfékezésé­hez, a piaci egyensúly helyreál­lításához. Eredményekről termé­szetesen nagyon korai lenne be­szélni: az árreform hatása leg- hamarább az első félév végén je­lentkezhet majd. Bizonyos óvatos regényekre jogosít a PAP hírügynökségnek az a jelentése, miszerint január­ban a gazdálkodók több húst, te­Az ENSZ-közgyűlésnek a Go- lan-fennsík izraeli bekebelezésé­vel foglalkozó rendkívüli üléssza­kán, hétfőn a Szovjetunió, az NDK és más államok képviselői, valamint Habib Sattoi, az Iszlám konferencia és Sedli Klibi, az Arab Liga főtitkára felszólalásuk­ban egyaránt megbélyegezték Tel-Aviv annexiós politikáját. Oleg Trojanovszkij szovjet nagykövet rámutatott: a Szíriá­hoz tartozó és 1967 óta megszáll­va tartott Golan-fennsík bekebe­lezése is arra utal, hogy Izrael véglegesen be akar rendezkedni a megszállt arab területeken. Iz­rael az Egyesült Államok báto­rításának köszönhetően folytat­hatja agressziós politikáját. Ha az óceánon túlról nem érkezné­nek a fegyverek, az izraeli ag­resszió’ már régen befejeződött volna, % a Közel-Keleten létre­jött volna az átfogó és igazságos jet és gabonát adtak el az állam­nak, mint a megelőző két hó­napban. A jelek szerint van, vagy lesz foganatja az egyszeri gabo- nakölcsönre vonatkozó állami felhívásnak is, továbbá azoknak az intézkedéseknek, amelyekkel minden lehetséges módon korlá­tozni igyekeznek a hús fekete­piaci forgalmát. Az amerikai takarmányszállít­mányok leállítása miatt a tavalyi ötszázezer tonna helyett az idén csak mintegy 160 ezer tonna ba­romfihús kerülhet a piacra. Nagy erőfeszítések történnek azért, hogy Lengyelország a jövőben önellátó legyen élelmiszerekből. Ehhez egész iparágak mezőgaz­dasági célokra való átállítása szükséges; a folyamat tehát sem­miképpen sem hozhat gyors ered­ményeket. • A lengyel állam érdekeinek az felel meg leginkább, ha az inter­nálások időtartama minél rövi- debb — mondotta Sylwester Za- wadzki lengyel igazságügymi­niszter a Rzeczpospolita című len­gyel lapnak adott nyilatkozatá­ban. A miniszter részleteken szólt a szükségájlapot bevezetése után internáltak helyzetéről, körül­ményeikről, családjaikkal és a béke — hangoztatta a Szovjet­unió állandó ENSZ-nagykövetel Harry Ott, az NDK állandó ENSZ-képviselője figyelmezte­tett: az izraeli megszálló politi­ka a nemzetközi biztonságot ve­szélyezteti. Az NDK-nagykövet leszögezte: az Egyesült Államok a Biztonsági Tanácsiban emelt vé­tójával az agresszor mellé állt. Az NDK 'nagykövete szankciókat követelt Izrael ellen. Habib Satti, az Iszlám Konfe­rencia főtitkára felszólította az Egyesült Államokat: szüntesse meg Izrael katonai támogatását. Leszögezte: az izraeli terjeszkedő politika a nemzetközi békét és biztonságot veszélyezteti. Sedli Klibi, az Arab Liga főtitkára Iz­raelt büntető intézkedéseket kö­vetelt. Hasonlóképpen Izrael- el­leni szankciók hozatalát sürgette Afganisztán és Kuvait képviselő­je is. katolikus egyház képviselőivel fenntartott kapcsolataikról. Felelősségem teljes tudatában jelenthetem ki, hogy humánusan bánunk az internáltakkal. Semmi alapjuk sincs egyes nyugati hír- ügynökségnek ezzel kapcsolatos tendenciózus állításainak — mon­dotta a miniszter. Tájékoztatása szerint eddig 1300 személyt en­gedtek szabadon. A január 29-i helyzet szerint még 4.177 ember tartózkodik az elkülönítési kör­letekben — köztük 298 nő. Azok az internáltak, akik köte­lezik magukat, hogy tiszteletben tartják a törvényes rendet és a társadalmi együttélés szabályait, visszatérhetnek családjukhoz és munkájukhoz. Mindazok a sze­mélyek, akik nem hajlandók ab­bahagyni illegális tevékenységü­ket, továbbra is internáló köz­pontokban maradnak. A lengyel hatóságok senkit sem szándékoz­nak — akarata ellenére — a Len­gyelországból való távozásra késztetni. Nem fognak azonban akadályokat gördíteni azok elé, akik más országban óhajtanak élni. Az internálás rendszere meg­szűnik létezni, amint feloldják a szükségállapotot — hangsúlyozta a miniszter. Kurt Waldheim * nem vonul vissza — Február 1-től ismét az oszt­rák külügyminisztérium szol­gálatában áll Kurt Waldheim, az ENSZ múlt év végén leköszönt fő­titkára. A 63 éves politikus, aki március 10-ig „átköltözési sza­badságon” van, Kreisky kancel­lár elképzeléseinek megfelelően „rendkívüli feladatokat ellátó” nagykövetként fogja hasznosíta­ni nemzetközi tapasztalatait. * Felértékelődött az osztrák fő­város mint a világszervezet har­madik központja. Az ENSZ új főtitkára, Pérez de Cuellar fő­titkárhelyettesi minőségben ma­gas rangú ENSZ-diplomatát ter­vez kinevezni a bécsi ENSZ-szer- vezetek tevékenységének össze­hangolására, az ENSZ-komple- xum irányítására. A bécsi ENSZ- hivatalok „főigazgatójának” — ez lesz az új tisztség megnevezé­se — kilétét később jelentik be. (MTI), (Reuter) Izrael megbüntetését követelő felszólalások az ENSZ-közgyűlésen Reagan a jégen Az évszázad talán leghidegebb tele van az Egyesült Államokban, de az a politikai jég, amelyen Ro­nald Reagan korcsolyázik, egyre vékonyabb lesz. A közvélemény- kutatások szerint tavaly tavasz- szal a merénylet után a megkér­dezettek kétharmada értett egyet azzal, ahogyan az elnök irányít­ja az országot, viszont az idén januárban már csak 49 százalék fogadta el a Fehér Ház lakójá­nak teljesítményét. Reagant fő­leg gazdaságpolitikája miatt bí­rálják, az amerikai elnök ezért is szentelt nagy teret „Az Unió helyzetéről” szóló .kongresszusi üzenetében ennek a problémakör­nek. Emellett- ismételten ,állást foglalt az erőpolitika mellett, s ezúttal sem mellőzte az USA „el­lenfeleinek” címzett fenyegetése^ „Mágia-közgazdaság” Máig is kínos emlék, hogy két éve éppen Reagan mai alelnöke — és akkor elnökjelölt vetély­társa —, George Bush becézte „mágia-közgazdaságnak” azt a 'receptet, amelyet a Reagan-kor- mányzat tavaly óta a nemzetgaz­daság kúrálására alkalmaz. A program csodaszerként reklámoz­ta az adócsökkentést. Elnöksége első évében Ronald Reagannak látványos kongresszusi győzel­mekkel sikerült elfogadtatnia a hároméves adócsökkentési prog­ramot, ám a várt fellendülés he­lyett visszaesés következett be. Edward Kennedy felidézte, hogy a választási kampányban Rea­gan „munkát, munkát, munkát” ígért, és lett belőle „recesszió, re­cesszió, recesszió”, immár kilenc százalékos munkanélküliséggel. Először a hetvenes évek dereka óta az emberek nem az infláció­tól, hanem immár a munkanél­küliségtől félnek jobban. Reaganék azt hitték, ha adó- kedvezményt adnak a tehetősek­nek, azok buzgóbban fognak be­ruházni, munkaalkalmat terem­teni. Ám a magas kamatszint, amire az infláció lenyomásáért volt szükség, kifizetődőbbé tette a pénzpiaci manővereket, mint a beruházást, miközben a kisvál­lalkozók sora jutott csődbe a ka­matok miatt. Nem mágia ez. ha­nem ördögi kör. Az adócsökken­tést az államháztartásban a fel­lendülés,nyomán nagyobb adó­bevételnek kellett volna kiegyen­súlyoznia. A recesszió ezt meg­hiúsította, és így felbillent a mér­leg: immár százmilliárdnál na­gyobb költségvetési hiánnyal kell számolni, mivel Reagan ra­gaszkodik a katohai kiadások pá­ratlan mértékű emeléséhez. Erőpróba ősszel Reaganék abban bíznak, hogy a fordulatot még a nyárig el le­het érni, s akkor a republikánu­sok talán nem fizetik meg e sajá­tos mágia politikai árát. Novem­berben kongresszusi választá­sokat tartanak Amerikában, ez az általános vélemény szerint „népszavazás” is lesz a reagani politikáról. Ha sikerül megszilár­dítania helyzetét, az elnök a ve­le hatalomra került konzervatív erők hosszú távú berendezkedé­sét alapozhatja meg; ha bekövet­kezik a novemberi kudarc, jövő ilyenkorra új helyzet alakul ki AMERIKAI GAZDASÁG baj!" Amerikában. Ezért beszél ma Washingtonban mindenki Ronald Reagan „kritikus évéről”. Az máris látható, hogy sikerei­vel Reagan csupán jégyet váltott az igazi csatákra. Lefaragta a szociális kiadásokat, ám így sem kerülhette el a deficitet. S most szembekerült a nagy dilemmával: bármilyen tetszetős jelszó az „ál­lam leépítése", amikor már já­randóságaikról és a megszokott szolgáltatásokról van szó, az amerikaiak, többsége nem óhajt továbbmenni a „reaganizmus” út­ján. Tetszett az „iráni megaláz­tatástól” felbőszült publikum­nak Reagan erőpolitikája, de most majd kiderül, mennyire bír­ja el a nyomasztó katonai terhe­ket az amerikai gazdaság és élet- színvonal. S noha a többség — sajnos — még mindig szívesen hallja a külvilág, és elsősorban Moszkva „leckéztetését”, a hábo­rús veszély növekedésétől fél­ve a nagyhatalmi párbeszédet is mind többen támogatják. t „Héjalázadás” A tavalyi év második felében kezdett fokozódni a kormány haj­lama a „pragmatizmusra”. Együtt járt ez a hithű reaganisták, te­hát az ultrakonzervatívok vi­szonylagos térvesztésével — a hagyományos republikánus erők javára. Felettébb jellemző, hogy a beiktatás évfordulójának he­tében szabályos „héjalázadás” zajlott le Washingtonban: a „rea­ganizmus” tántoríthatatlan hí­vei számonkérték vezérüktől a zászló elhagyását, de legalábbis azt, hogy engedi berendezkedni a középutasokat. Amint egy cikk­író 'szellemesen megállapította, Amerika elnökét ma úgy hívják: Gerald Reagan, mivelhogy a kor­mány egyre inkább emlékeztet Ford időszakára. Ami megérthető, hiszen tartó­san aligha lehet kormányozni egy ily hatalmas országot szél­sőséges álláspontról. 1980-ban Reagan kapott többséget, nem a reaganizmus, mint makacs tá­bora állítja; a mérleg nyelvét va­lójában a tehetetlennek tartott Carter elleni közhangulat billen­tette el. Az ultrák háborgása per­sze jól jöhetne Reagannek, ha nem riad meg és táncol vissza, hanem most kezd csak igazán „középre” korcsolyázni. végtére is, csak az az igazi középutas, # Az amerikai elnök itt is vá­daskodik. akinek jobbról is van ellenzé­ke ... Haig bűne Sajnos, a külpolitikában en­nek az ellenkezőjére valló jele­ket látni az évforduló napjaiban. A héják nyomására lekerült a na­pirendről a szovjet—amerikai csúcstalálkozó már körvonalazó­dó lehetősége, a stratégiai fegy­verzetkorlátozási ' tárgyalások új­rakezdése. S bár reménykedhe­tünk, hogy csupán halasztásról van szó, nem éppen biztató, ha egy hangadó konzervatív heti­lap, a Human Events azt hirdeti — követeli — címlapján, hogy „Haignek távoznia kell” — mi­vel beleesett a Moszkvával való párbeszéd szorgalmazásának bű­nébe. Az ultrák ördögűzői annyit mindenesetre elértek, hogy az enyhülés ma ugyanott tart, mint egy éve, amikor a világ zavartan kapta fel fejét a Washingtonból hangzó szovjetellenes kirohaná­sokra. Mintha Ronald Reagan korcsolyája csak nyolcasokat ír­na a jégen, amelyek tudvalévőén mindig önmagukba térnek vissza. Avar János NAPI KOMMENTÁR A második népirtás Salvador tragikusan véres his­tóriájában fél évszázaddal ez­előtt már lezajlott egy népirtás. Maximiliano Hernández Marti­nez diktátor annak idején lega­lább 30 ezer embert mészárolta­tok; le, köztük Farabundo Martit, a Salvadori Kommunista Párt megalapítóját, aki 1932. február 1-én halt mártírhalált, ötven év­vei később az ország ismét vér- zivataros napokat, hónapokat, sőt esztendőket él át. Folyik az újabib népirtás. A kereszténydemokrata- katonai junta, Napoleon Duarté- val az élen polgárháborúba so­dorta Salvadort. Legfrissebb ada­tok szerint — az emberi jogok védelmének közép-amerikai bi­zottsága a Costa Rica-i San Jósé­ban adta közre dokumentumá­ban — két év alatt 35 ezer ember esett áldozatul a katonáknak és a juntával együttműködő félkato­nai szervezeteknek. Minden józan politikai erő azt sürgeti, hogy a válságban érdekel­tek haladéktalanul kezdjenek tár­gyalásokat. A junta azonban hajt­hatatlan. Sőt, a rövidesen meg­rendezendő választási komédia alkalmából a hazafias erők fegy­verletételét követelte, amit a Fa­rabundo Marti Nemzeti Felsza- badítási Front, az FMNL termé­szetesen, a többi ellenzéki erővel együtt, megtagadott. Senki nem. vádolhatja konok- sággal az ország demokratikus erőit. Többször is kezdeményez­tek már párbeszédet a juntával, kísérleteik azonban nem jártak sikerrel. Most Ruben Zamora, az FMNL politikai-diplomáciai bi­zottságának tagja Washingtonban próbálja meggyőzni az amerikai kongresszus tagjait, hogy támo­gassák tárgyalási javaslatukat, amelyről a múlt héten Reagan elnököt is tájékoztatták. Hogy San Salvadorba Washing­tonon keresztül vezet az út, holott a gerillák ott harcolnak az ország csaknem minden tartományában, az kétségkívül furcsa. Ám aki a salvadori helyzetet nyomon kö­vette, az megbizonyosodhatott ar­ról is, hogy a szálakat Washing­ton tartja a kezében. Ha az USA nem részesítené anyagi és kato­nai támogatásban Salvador nép­elnyomó juntáját, a polgárháború már réges-rég véget ért volna. Reagan kormánya éppen ezekben a napokban .készül újabb 55 mil­lió dolláros gyorssegélyt küldeni Salvadorba, hogy pótolja a geril­latámadás következtében meg­semmisült helikoptereket és har­ci gépeket. Persze ezzel korántsem merül ki az Egyesült Államok „bőkezű­sége”. A kormány 1982-re 65 mil­lió dollárt irányzott elő Salvador számára, s előreláthatóan ezt az összeget meg is toldják majd, ha a kongresszus ehhez hozzájárul. Meglehet, a törvényihozás hajlik Reagan óhajának teljesítésére, nem törődve az amerikai közvé­leménnyel. Az amerikaiak nagy többsége ugyanis megunta a kormányzat erőfeszítéseit néhány latin-ame­rikai junta szalonképessé tételére és támogatására. Mint a New­sweek című lap legfrissebb köz­véleménykutatásából kiderül, a megkérdezettek 71 százaléka ha­szontalan pénzkidobásnak, való­ságos dollárpocsékolásnak tartja a salvadori, a hondurasi, a guate- malaii és a többi amerikabarát diktatúra segélyezését. Ami azt illeti, ebben az érin­tett országok lakosságának túl­nyomó része messzemenően egyetért a megkérdezett ameri­kaiakkal. GY. D. 170 MILLIÓ UTAS, 131 MILLIÓ TONNA ÁRU A vasút idei tervei 1982-ben összesen 270 millió személy szállítását tervezi a vas­út — mondotta Szűcs Zoltán, a MÁV vezérigazgatója, a MÁV keddi nagyaktíva-értekezletén, melyen a vasút idei tervét vi­tatták meg. A tanácskozáson részt vett Pullai Árpád közle­kedés- és postaügyi miniszter is. A számítások szerint tovább csökkennek a rövidtávú utazá­sok és a távolsági forgalom is csak mérsékelten fog növeked­ni. Az ötnapos- munkahét vár­hatóan mérsékli az ingázás, be­járás szombat—vasárnapi inten­zitását, a távolsági, főként az üdülőhelyi forgalomban viszont új csúcs jelenik meg pénteken este, vasárnap pedig a víkende- zők hazautazása ad többletfel­adatot. A megváltozó igények jobb kielégítése érdekében a vasút új nemzetközi összeköttetést ter­vez a Lipcse—Budapest—Bihar-'' keresztes—Bukarest útvonalon. Növeli a villamosvontatású • ex­presszvonatok v alapsebességét^ csökkenti az expressz- és a gyorsvonatok megállásainak számát, ugyanakkor az expressz- venati rendszer teljessé tételére új vonatpárt, valamint önálló expresszvonatokat állít forga­lomba. Ezzel a törekvés­sel párhuzamosan a MÁV csök­kenti a távolsági személyvona­tok számát Budapest és Nyír­egyháza között. Üj hét végi me­netrendszer-szerkezetet alakíta­nak ki, s tovább javítják az utazás kulturáltságát, biztonsá­gát. Intézkednek, hogy a jelen­leginél tisztább szerelvények­kel szállítsák az utasokat. Szí­vesen vennék, ha a tisztítás rendszeres elvégzésére akár vas­utasok, akár kívülállók gazdasá­gi vállalkozást, társulást hozná­nak létre. Az előzetes fuvar igények számbavétele alapján a vasút a tavalyinál egymillió tonnával több, összesen 131 millió tonna áru elszállítását tervezi ebben az évben. A teljesítmény növe­lésének továbbra is az egyik legfontosabb tényezője, hogy a szállítási igények egyenletesek legyenek", ezért a MÁV tovább­ra is ösztönzi az előszállításo­kat. Az idén összesen mintegy 6,5 milliárd forintot fordíthat be­ruházásokra a MÁV. A vasúti pályák korszerűsítésére 1,6 mil­liárd forintot szánnak, ebből 190 kilométernyi vonal felújításéi végzik majd el. A távközlő és biztosító berendezések fejleszté­sére 650 miillió forint jut: hét állomást látnak e.1 korszerű biz­tosító berendezéssel, és 17 köz­úti^—vasúti kereszteződésnél he­lyeznek el fénysorompókat. A járműparkot is bővítik: 15 vii- liamosmozdonyt, kilenc Diesel­mozdonyt, 45 személykocsit és 550 teherkocsit szereznek be az év folyamán. TANÁCSKOZOTT A KPVDSZ ELNÖKSÉGE A kiskereskedelmi eladók anyagi ösztönzéséről A kiskereskedelmi eladók két évvel ezelőtt módosított juta­lékrendszerének tapasztalatairól tanácskozott kedden a KPVDSZ elnöksége. Megállapították, a rendszer lehetővé teszi, hogy a boltvezető a szakszervezeti bizal­mival egyetértésben differen­ciáljon az elosztásnál, sok helyütt azonban nem élnek megfelelően ezzel a lehetőséggel. A szakszer­vezet elnöksége ugyanakkor rá­mutatott; a vállalatok néhány kivétellel nem a bérfejlesztési alapból juttatnak többletjöve­delmet a kiemelkedően jól dol­gozóknak, hanem a kollektíva ál­tal korábban megtermelt jutalék egy részét különítik el erre a cél­ra, lényegében tehát újraoszta­nak egy meghatározott összeget. Néhány vállalatnál, így például az ÁPISZ-nál és a Csemegénél a boltvezetők lehetőséget kapnak hogy a központi bérfejlesztési alap terhére külön jutalékban ré­szesítsék a legjobbakat. Ezeknél a vállalatoknál az üzletekben dol­gozók jövedelmében a mozgóbér aránya gyakran eléri az 50—60 százalékot is, szemben a 37 szá­zalékos kiskereskedelmi átlag­gal. Ahol ösztönzőbb a bérezés, ott — a tapasztalat szerint — színvonalasabb a kereskedelmi munka is. Az elnökség célszerű­nek tartja, hogy ez a megoldás a vállalatoknál mielőbb általános gyakorlattá váljon.

Next

/
Thumbnails
Contents