Petőfi Népe, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-03 / 28. szám

1982. február 3. • PETŐFI NÉPE • 3 FALURÓL FALURA geden, Kisteleken talált takarítói állást. Átalakuló külterület Józsa Illés tanácselnök is úgy érzi, hogy még nem kovácsoló- dott össze teljesen a lakosság. Az immár 80 százalékban villamosí­tott tanyákról költözik be évente néhány család. Üresen maradt házaikat városiak veszik meg. Többnyire gazdasági célokra hasznosítják az áremelkedés el­lenére is viszonylag olcsó épüle­teket. Nem sok az adó, kétszo­bás ház után évi 90 forint. Olcsó a hozzá tartozó terület is. Mind­össze 30—40 elhagyott tanyáról tud a tanács. A szétszórtság miatt alig-alig könnyíthetik a kint élők gond­jait. Az elmúlt ötéves tervben ki­nevezett védőnő nem juthat el minden rászorulóhoz a nagy tá­volságok miatt. A tanács elnöke mégis bizako­dó: a Gátér, Pálmonostora, Csen­géié, Kiskunfélegyháza között el­terülő község tovább fejlődik. Reméli, hogy el'őhb-utóbb nem­csak a híres tavaszi búcsún több tízezer forintos helypénzbevétel­lel növelhetik a felhasználható összeget, hanem számíthatnak itt működő ipari üzemre is. Az egyik szakszövetkezet kezdeményezésé­re jött létre tavalyelőtt a gazda- társadalmat összefogó nagy ter­melőszövetkezet. A korábbi kis- létszámú ’ természetesen keveset áldozhatott volna melléküzem lé­tesítésére, de talán az új gazda­sági egység már erre is gondol­hat. Miért is ne lennénk optimis­ták? Gondolta-e valaki a felszabadu­lás utáni években, hogy ilyen gondjai lesznek az immár nyolc- utcás falunak? Heltai Nándor Petőfiszállás Az E 5-östől lekanyarodva percekig autóztunk a faluszéli házaktól az új iskoláig, jártunk a tanácsházán, bekukkantot­tunk az eszpresszóba, szemügyre vettük a művelődési házat, az orvosi rendelőt, az 1. számú önkiszolgáló boltot, mégsem mondhatjuk- ismerjük Petőfiszállást. A tizennyolc kilométer átmérőjű településen a lakosság majd kétharmada ma is ta­nyákon él. Ingázó értelmiségiek Miért érzem átmenetinek, most formálódónak, félkésznek a falu- központot, ezen tűnődöm az ösz- szesen nyolc utcán nézgelődve. Az építkezések miatt? Tavaly tizen­hat lakhatási engedélyt adtak ki. Hála a fóliázásnál* a libázásnak, sok család módosodik a hajdan hírhedten szegény vidéken. \ gyarapodás szembetűnő jelei sen oszlatják a kételyt: igazi falu lesz-e valaha az 1952-ben Kis­kunfélegyháza határában önálló­sult község? Megteremti-e múlt­ját, megszervezi-e jövőjét? Eltűntek a köznapi tudatból a hajdanvolt emberek, a tájformá­ló események emlékei, mint a Petrovics István által bérelt ven­dégfogadó gerendás szobái, ódon pincéi. Húsz esztendeje még ott állt a beton mellett az egykori „Város Tanyáján, a Kortsmáros Fölgye Alsó Végábül, a Seresek fölgyeig” árendált szántón, lege­lőn. A fiatalabbak csak azt tud­ják, hogy „valamilyen birtoka volt errefelé a költő apjának", fölszántották a helyét is. Farkas Béla helytörténész pedagógustól tudom: azt hitték a nemzetközi műút tervezett kiigazításának nyomvonalába esik. (Tévedtek, szegényebbek lettünk egy iroda­lomtörténeti értékű épülettel és pompás idegenforgalmi lehető­séggel. Ki figyel oda?!) Azt meg az új falunak nevet ajánló Mező­si Károly könyvéből tudjuk, hogy a Péteri-tónál legeltette bérlő és mészáros uram 100—120 marhá­ját: a gyerek Petőfi itt csodálko­zott rá először a pusztára. Mintha eltűnt volna a telepü­lés múltja. A tanyaszigetek ro- binzonjai csak egy-két emberöl- tőnyire engedik le emlékezetük vödreit. A diplomások I többségét pedig csak a munkahely köti a faluhoz. Kiskunfélegyházáról jár ki a nemrégiben kinevezett Meizl Ferenc iskolaigazgató, a hét éve itt tanító Tóth Tibor,né igazgató- helyettes, a tantestület 60 száza­léka, a munkaterületével most ismerkedő Józsa Illés tanácsel­nök. Hiányzik a múlt és az ipar Farkas Bélától azt még meg­tudhattam, hogy milyen társadal­mi összefogásnak, szolgáltató vál­lalatnál ritka körültekintésnek köszönhető az iskola mögötti li­get. A villanyvilágítás bevezetése előtt jelezte a DÁV: a főutcai nyárfasor akadályozza a szüksé­ges oszlopok felállítását. Idős parasztemberék mentették meg, telepítették át áz életerős fákat. Fekete Sándorról az egyik ut­ca névadójáról hiába kérdezős­ködtem a tanácsnál, a pedagógu­sok körében, más hivatalos helye­ken. Létezett-e egyáltalán? Ha igen, miért nem tudnak róla va­lamit? Tartósan csak a helyi értelmi­ség és az ipar ragaszthatná ide az embereket. Talán a mostani gyerekek közül felnőttként visz­el A tudás öröme. (Straszer András felvételei) I Üj ház a főutcán Tóth Tiborne szájon majd néhány pedagógus­nak, mezőgazdásznak, orvosnak. Ha egyáltalán eljutnak főisko­lára, vagy egyetemre. Biztatóak a központi iskolában az első benyomások. Friss faliúj­ságok a folyosókon, kulturális és egyéb hirdetmények bizonyítják, hogy törődnek a gyerekekkel, a neveléssel. A hatodikosok közül jó néhányan elmondták: mit je­lent a kifüggesztett újságcikken olvasható lézer. Okosan magya- rázgatták az idegen kifejezése­ket, mert megtanulták a lexiko­nok használatát. Az új anyagré­szek előtt önként jelentkező gye­rekek ismertetik a korábban ol­vasmányaikban nem szereplő sza­vakat. Tanyai és városi gyerekek Érti . a mesterségét a csupa pe­dagógiai ambíció igazgató. Kér­dezés nélkül is nyilvánvaló, ide- kerülése óta próbálja felmérni a városi és tanyai gyerekek közöt­ti különbséget. Korábban a fél­egyházi Batthyányban tanított, van összehasonlítási alapja. — Semmivel sem gyengébb fel- fogóképességűek, mint a városi­rrdagÓKUsok ak, de ez kevés. A megfelelő ott­honi háttér hiányzik. A gondol­kodás még tanyai, hiába építik bent az új házakat. Kisebb szó­készletük, kevesebb beszédgya­korlatuk miatt nehezebben feje­zik ki magukat. Nincs önbizal­muk se. Érzik talán, hogy falun- tanyán kétszer akkora tett fele annyit ér, mint egy városi, ösz- szehoztam volt növendékeimet az itteniekkel. Időbe telt, amíg valahogy feloldódtak a petőfi- szállásiak. A munkától nem félnek, szíve­sen felveszik az iskolánkból je­lentkezetteket a félegyházi szak­munkásképzőbe, mert kitartóak, a gyakorlati foglalkozásokon kü­lönösen jól megállják a helyüket. Visszajönnek-e? A tanácselnök­től hallottam, hogy a két nép- számlálás között több mint hat- százzal fogyott a lélekszám. Ke­vés a munkaalkalom. Több szá­zan Kiskunfélegyházán keresik kenyerüket, de van, aki csak Sze­Ülést tartott a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének Központi Vezetősége A ruhaipari vállalatok jobb teljesítményre is képesek, mint amit a múlt évben nyújtottak — állapították meg a Ruházat­ipari Dolgozók Szakszervezeté­nek kedden megtartott központi vezetőségi ülésén. Az Ipari Mi­nisztérium felügyelete alá tarto­zó konfekcionáló vállalatok ex­portja elmaradt a tervezettől. Ez is közrejátszott abban, hogy az ágazat 1981-ben alacsonyabb nyereséget ért el, mint a köny- nvűipar egésze. A ruhaipar 1982. évi feladatai­ról Szabó Imre ipari miniszter- helyettes tájékoztatta a közpon­ti vezetőséget. Mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy a ruházati ipar számára a kül­piaci helyzet az idén sem lesz könnyebb, a vállalatok azonban tartalékaik kihasználásával ja­víthatják exportjukat. Várha­tóan tovább folytatódik a válla­latok 'közötti differenciálódás, s kétségtelenül csak azok a cé­gek kerülhetnek jobb helyzetbe, amelyek gyors, rugalmas ter­mékváltással. megbízható, pon­tos szállításokkal követni képe­sek. a piaci igények változásait. A gazdaságos export növelése mellett — hangsúlyozta a mi­niszterhelyettes — a belföldi igények kielégítése is magasabb követélmények teljesítését kí­vánja meg a ruhaipartól. Az idén folytatódik például a mé­retkorszerűsítés, e s ez egyebek közt megköveteli az eddigiek­nél magasabb színvonalú szer­vezettséget. A tevékenységet nö­velő szervezési módszerek — amelyeknek ma már a nemzet­közi színvonal a mércéje — szé­les körű bevezetése, elterjeszté­se nélkülözhetetlen az ágazat versenyképességének növelésé­hez. , A ruhaipari vállalatok 1982-es szerény — a tavalyit mennyi­ségben és értékben, csekély mértékben meghaladó — terme­lési terveinek megvalósításához a korábbiaknál nagyobb gondot kell forcTítani a szükséges mun­kaerőre. Erre elsősorban a meg­levő munkaerő megtartása, vala­mint a bedolgozói rendszer fej­lesztése jelenthet megoldást. A vállalatok nyereségük növelését — ami a bérfejlesztésre lehető­séget nyújthatna — szerény mértékűre tervezték. Ez — a minisztérium megítélése szerint — felülvizsgálatra szorul. Veres Gábor titkár ugyancsak a munkaerő megtartásának jelentőségét hangsúlyozta. A dolgozók szociális ellátottságát az ágazat gazdasági növekedé­sével összhangban, és sem­miképpen sem kisebb arány­ban kell javítani, s a béreket — ahol lehetséges — az átlagos 3 százaléknál nagyobb mértékben emelni. Ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy a vállalatok biztosítsanak a dolgozók számá­ra mindenkor folyamatos munkát. A központi vezetőség a szak- szervezet 1982. évi termelést se­gítő feladatait állásfoglalásban rögzítette. Ebben kiemelt hang­súlyt kapott a szakszervezeti bi­zottságok területe munkája a dolgozók élet- és munkakörül­ményeinek javításában, a pálya­kezdő szakmunkások, a fiatal műszaki értelmiség beilleszke­désében, valamint a vezetés, irányítás fejlesztésének elősegí­tésében. (MTI) Módosította termé k szerkezetét a győri bútorgyár Módosította termékszerke­zetét a győri Cardo Bútorgyár. A lakáskultúra fejlődési irá­nyait és ezzel összefüggésben a kül- és belpiaci lehetősége­ket elemezve újraértékelték korábbi döntéseiket. Bebizo­nyosodott például, hogy a Fi­renze szekrénysor készítése nem gazdaságos, ezért ezt a bútort kihúzták termékskálá­jukból, helyette többet gyár­tanak a keresett Cardo szek­rénysorból. Ugyancsak az el­ső félévben megkezdik a ta­valyi BNV-n bemutatott Ani­ta szekrénysor előállítását. Az elegáns, színezett, pácolt bú­tor — amelyhez akasztós szek­rény és üvegajtós könyvszek­rény tartozik — a gyár ter­vezőinek alkotása. Nádfonat- betétes változatát az ugyan­csak nádfonattal díszített ágyakkal és a hozzá illő éjje­liszekrényekkel együtt háló­szobák berendezésére, maha­góni furnérbetétes változatát fotelekkel és asztallal pedig lakószobák, illetve szállodai szobák berendezésére ajánl­ják. Nemzetiségek hete Már az országos sajtótájékoz­tató napján, a részletes progra­mok megismerésekor világossá vált előttünk, hogy egy nagysze­rű kezdeményezésről van szó. Azzal, hogy komplex módon, sok­irányú közelítéssel igyekeztek rá­irányítani a figyelmet a hazánk­ban élő nem magyar anyanyelvű, ám közös célokért dolgozó embe­rekre, csoportokra, egyértelműen nemes ügyet szolgáltak a rádió munkatársai. Az akció alapvető mondaniva­lója, célkitűzése az volt, hogy bi­zonyítsa: nemzetiségi politikánk a gyakorlatban minden szem­pontból kiállta a próbát. S a je­lek szerint a jövőben ez még in­kább így lesz. Az elhangzott mű­sorok — kerekasztal-beszélgeté- sek, riportok, zenés összeállítások stb. — érdekesek és hasznosak voltak valamennyiünk számára. Ráirányították a figyelmet a nemzetiségi lakosságra. Szemléle­tesen bizonyították, hogy kultú­ránk szerves részeként jelen van, él és virágzik a román, szlovák, német és délszláv népi hagyo­mány. Erről alkalmunk volt bő­ségesen meggyőződni. S arról is — többek között a megyénkben Csávoly községben készült műsor által <—, hogy a magyarok és a nem magyar anyanyelvűek béké­sen, egymást megértve és becsül­ve képesek tartósan együttmű­ködni életünk gazdagítása érde­kében. Az is egyik sokat jelentő tanul­sága volt a programnak, hogy még világosaibban áll előttünk a nem­A RÁDIÓ MELLETT zetiségek nyelvének őrzése, gaz­dagítása, illetve az erre való tö­rekvés. Szülők és pedagógusok fejtették ki a véleményüket ezzel kapcsolatban, meggyőzően és szakszerűen. Többen azt is hang­súlyozták, hogy még nagyobb fi­gyelmet kellene fordítani a nem­zetiségi * tudat erősítésére. Ez azért fontos, meri noha a leg­többen elfelejtették már a régi sérelmeket — vagy nem akarják már azokat felemlegetni —, még­is akadnak visszahúzódók, bi­zonytalanok. Történelmi fejlődésünk számos jele bizonyítja manapság is vi­lágszerte. hogy a nemzetiségi kér­dés még hosszú ideig nagyon fontos probléma lesz a földkerek­ségen, szinte mindenfelé. Még­hozzá olyan probléma, gond, me­lyet csakis megfontoltan, nagyon átgondoltan, az alapvető politi­kai kérdésekkel szoros összefüg­gésben lehet és kell kezelni. Ügy érzem, nem túlzás azt állítani, hogy a Magyar Népköztársaság a párt politikájának a szellemében képes élenjárni, példát mutatni. Ennek az állításnak a realitás­alapját a tények igazolják. Bizo­nyíték rá a rádiónak ez a sikeres- akciója, amelyhez — ennek kü­lön örülünk — nagyban hozzájá­rultak a vidéki — a pécsi, mis­kolci és a szolnoki — stúdiók. V. M. TAVALYI ÜGYEK — IDEI TANULSÁGKÉNT Szabálysértések Ladánybenén A településeken járva s a tanácsi vezetőkkel beszélgetve, ritkán esik szó a szabálysértésekről, jóllehet az éves fejlesztési célok isme­reté melfletit az is tanulságos: milyen az emberek magatartása, alkal- mazkodnak-e az érvényes rendeletekhez, illetve az erkölcsi normákhoz. Ltakosné Felhő Gabriellától, a ladánybenei Községi Tanács V. B. titkárától ezúttal az 1981. évi szabálysértésekről érdeklődtünk. — Tavaly hány szabálysértési eljárás volt a községben? — Tizennégy. — S ezek milyen természetűek voltak? , — Három személy lopott. Ket­ten önkiszolgáló üzletből szeszes itallal és kozmetikai cikkel akar­tak fizetés nélkül távozni. Közü­lük az egyiket, akinek az esetét súlyosabbnak ítéltük, kétezer fo­rint bírsággal büntettük. Előfordultak mezőrendészeti szabálysértések is. Egyik alkalom, mai valaki kiengedte a birkafal- káját legelni a Zrínyi Szakszövet­kezet földjére. Másutt egy Jajga­tó dűlői laikos „kicsapta” a serté­seit, amelyek a Rákóczi Tsz ku­koricásában két és fél ezer fo­rint értékű terményt és szárat ta­roltak le. Akadt olyan gazda is, akinek az állatai egy szövetke­zeti táblán tíz mázsa csövesku­koricát tiportak le. A gondatlan tulajdonosokat megbírságoltuk, illetve figyelmeztettük. A tiltott helyen legeltetőkre Guttyon János mezőőr éberen fi­gyel. Neki is köszönhető, hogy a közös földeken az ilyen természe­tű dézsmálás aránylag ritka. — Más, súlyosabb szabálysér­tés történt-e? — Igen. A Zrínyi Szakszövet­kezetben a Bács-Kiskun megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás szakemberei sorozatos mulasztást fedeztek fel. A per­metezési naplót a raktáros hiá­nyosan vezette. Gyakran csak a vegyszerek mennyiségét jegyezte, a nevüket már'nem tüntette föl! Képtelenség volt utólag megálla­pítani, hogy a permetezőszerek közül mikor, mit és valójában mennyit használtak fel. Noha Bhondrin, Zineb és Thiovit nö­vényvédő szerekkel dolgoztak, sőt négy alkalommal Fhosdrinnal is védekeztek (valamennyi erős ha­tóanyagot tartalmaz), a KÖJÁL-t erről nem értesítették. A betakarítások idejéről az ál­lami egészségügyi ellenőrök sem­milyen bejegyzést nem találtak, így a közegészségügyi és élettani szempontból rendkívül fontos úgy­nevezett kivárési — a permete­zéstől a szedésig előírt — idő megtartásáról sem tudtak meg­győződni. A vizsgálatkor a leg­utóbbi dátum május volt, a nap megjelölése nélkül. A vegyszerek nyilvántartására és a permetezési napló vezetésére hivatott raktárost, aki elsősor­ban felelős volt a mulasztásokért, 500 forint pénzbüntetéssel figyel­meztettük a jövőbeni nagyobb gondosságra. A szabálysértést el­követő arra hivatkozott, hogy amit a KÖJÁL feltárt, az „csak” adminisztrációs hiba volt. Egye­dül dolgozott, a munkatársa be­teg volt, ezért nem tudta a fel­adatát az előírások szerint ellát­ni. Az ilyen mentegetődzés viszont — ha számításba vesszük, hogy a mezőgazdasági termékeket mind­annyian fogyasztjuk — semmiféle indokként (enyhítő körülmény­ként) nem szolgálhat egy töme­gesebb ételmérgezés esetén, amit ezúttal — szerencsére! — sike­rült megelőzni — mondta Lakos- né Pethő Gabriella vb-titkár. A fentiekhez csupán annyit te­szünk hozzá: a tanácsok egyik feladata — s ez beszélgetésünk tanulsága —, hogy őrködjenek a településék lakossága érdekében, a köz- és a magántulajdon védel­mére hozott állami rendelkezé­sek megtartásán. K—1 Növekszik a műtrágya-felhasználás Az elmúlt években a mezőgaz­dasági műtrágya-felhasználás rendre elmaradt az előirányzat­tól, a talajok sokfelé nem kap­ták meg a szükséges tápanyag­utánpótlást. Igaz, egy részükben nem is volt szükség erre, a ta­valy kötelezővé tett talaj-vegyi- elemzések szerint ugyanis a föl­dek sokfelé még mindig kellő mennyiségű nitrogént és más fon­tos anyagot tartalmaznak. Az idén azonban mindenképpen eljött az ideje annak, hogy a mezőgazdá­szok ismét erőteljesebben fokoz­zák a talajok „vegyi kezelését”. Ennek megfelelően a terv a ta­valyinál legalább 15 százalékkal több műtrágya felhasználásával számol. A kereskedelmi raktá­rakban megfelelő mennyiségű készlet vár majd a megrendelők­re. Ugyanígy fokozhatják az üze­mek a növényvédő szerek fel- használását is; ezekből a nagy hatású anyagokból az idén 6 szá­zalékkal többet hoznak forgalom­ba. Valamennyi műtrágyaféléből többet kapnak az üzemek. Az egy hektár mezőgazdasági terü­letre jutó hatóanyag egy év alatt mintegy 40 kilogrammal növeked­het. Nitrogénműtrágyákból akár 20 százalékkal többet is eladhat­nak, mint az elmúlt évben és várhatóan foszforból és kálium­ból is kielégítik a szükségleteket, még abban az esetben is, ha az üzemek időközben pótmegrende­lésekkel élnek. Néhány speciális összetett műtrágyából nincsen ele­gendő, ezek gyártását csak nem­régen kezdték meg, illetve egyes új típusú kémiai anyagok elő­állítására most készülnek fel a hazai üzemek. A növényvédelmi munkákhoz nagy hatású készítményeket árusítanak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents