Petőfi Népe, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-13 / 37. szám

1982. február 13. • PETŐFI NÉPE • 3 FALU — TÉLEN • Hancúrozó gyerekek a felújított iskola előtt. (Méhesi Éva felvételei) ' - W'? • Készül a hálózsák. Dunaegyházi pillanatok Sűrű ködöt magunk mögött hagyva érkeztünk Dunaegyházára. a kalocsai járás e zömmel szlovák nemzetiségiek lakta, ezerhétszáz lelket számláló kis településére. A ködös út izgalmai után igazi té­li csend fogadott, s kísért el bennünket a falu ut­cáin1, a tanácsházáig. A kétnyelvű felirattal meg­jelölt földszintes épület szerényen húzódik meg a templom szomszédságában. Hivatali helyiségei nem kevésbé egyszerűen berendezettek. Huszárik Béla tanácselnök szobája is ilyen. Íróasztal, dohányzó- asztal néhány székkel, ruhafogaa. olajkályha. Eny. nyi az egész berendezése. Falugyűlés előtt Már a beszélgetés elején kide­rül, hogy a kinti csend csupán pillanatnyi látszat: nagyon is ele­venen élő, fejlődő település Du- naegyháza. Az elnök a február 15-i falugyűlésre készül. Azt vá­zolja legelőször, hogy mit mond majd el a fórumon a lakosság-, nak. Eredményekről és gondok­kal is járó tervekről egyaránt be­szél majd. Egyebek között útépí­tési programhoz kéri az érintett családok segítségét. Az idén a nyolcszáz méter hosszú Diófa ut­cában, azután a hatszáz méter­nyi Petőfi utcában épül majd szi­lárd burkolatú út. Nem mindegy, hogy milyenek az utak, már csak azért sem, miyel százhúsz sze­mélygépkocsit tartanak nyilván az ezerhétszáz lakosú községben. Bővítik a villanyhálózatot, fel­újítják az orvosi és a védőnői la­kást. bekerítik az újtelepi iskola udvarát. Mindez folytatása a múlt évek következetes falufejlesztésének, melynek során javultak az okta­tás és közművelődés, az egész­ségügyi, a kereskedelmi ellátás, és a vendéglátás feltételei. Falunéző sétára indultunk, hogy közelebbről megismerkedjünk az eredményekkel, melyekre joggal büszkék a dunaegyházi emberek • Nyolcadiko­sok csecsemő- ápolási gyakorlaton. Az iskola mintha új lenne A régi falut és az Újtelepet ka­pocsként köti össze az 1959-ben épült, hat tantermes általános is­kola, mely teljes külső és belső felújításra szorult. A munkát e tanév kezdetére fejezték be. Sok pénzt ráköltött a tanács. A hajó- pallókat parkettával, a széntüze­lésű ‘kályhákat központi fűtéssel cserélték ki valamennyi helyiség­ben. Ennél szebb iskolát egyetlen falu sem kívánhat magának. Mintha teljesen új lenne. Az eb­béli örömben azért vegyül egy kis üröm is. A falu központjában lévő két tantermes öreg iskola- épület egyelőre hiába vár „orvos­ra”. De hát mindenre nem futja az erőből. Jók az oktatás szemé­lyi feltételei is. Csak történelem és testnevelő szaktanára nincs az iskolának. Mozgalmas, eredményes az út­törőélet. Most kapott kiváló mi­nősítést az iskola úttörőcsapata. Klubok időseknek, fiataloknak A művelődési házban nagy a felfordulás. Tavaly az épület kül­sejét szépítették meg, most a részleges belső felújítását végzik el. Az intézmény a színháztermen kívül klubhelyiségeket, társalgót, könyvtárat és olvasószobát foglal magában. Most vásároltak színes tv-készüléket. Ismételten szóba kerül itt két klub: az időseké és a fiataloké. A nyugdíjasok klubját nyolcva- nan látogatják rendszeresen. El­nöke Kelényi László, a falu nyug­díjas tanácselnöke, titkára pedig Csorba Sándor. Jórészt az ő érde­műik a programkészítés. Közössé­gi életük nem korlátozódik a négy fal közé: aktívan kiveszik részü­ket a társadalmi munkából. Par­kokat gondoznak, facsemetéket ültetnek, védnökséget vállaltak a művelődési ház udvarának gon­dozása fölött, s ha szükség van rájuk, szervezetten dolgoznak a termelőszövetkezetben. Láttuk azt a pihenőparkot, melyet saját- magúknak csináltak az idős em­berek. Sok reményt fűznek a közel­múltban megalakult ifjúsági klub­hoz. Egyrészt azért, mert új, más­részt pedig, mert jó szervezőkész­ségű, lelkes fiatal, Grédely Irén védőnő a titkára. Az idősek pihe­nőparkot, a fiatalok pinceklubot rendeztek be, s , változatos prog­ramot állítottak össze maguknak. intézményt. így lehetővé vált hogy megkezdődjék a fogorvos szakrendelés. Dunaújvárosiból jó ide heti két alkalommal dr. Szap panos Mária fogorvos. Egy-eg; rendelési időben általában hú szán—huszonötén veszik igénylbi az új egészségügyi szolgáltatást köztük olyan idős emberek is akik a szomszéd községig sen utaznának el fogászatra. Fogorvos jár ide Az egészségház sétautunk kö­vetkező állomása. A tanácselnök itt két dologra hívja fel a figyel­münket. Az egyik: ide járnak cse- csamőgondozási gyakorlatra az általános iskola nyolcadik osztá­lyos tanulói. A klubtitkár, Gré­dely Irén védőnő, tánítgatja őket e fontos, majdani teendőjük ellá­tására. Lányokat, fiúkat együtt. A másik újdonság az, hogy nemrég bővítették az egészségügyi • Csorba Mártonná két éthordó­val. A szomszédnak viszi a má­sik ebédet. Nem kerülhettük el Dunaegy- háza egyetlen üzemét, amely ugyan nem új, viszont most ké­szítik elő a bővítését. Rakitai Já- nosné, a Lőrinci Textilipari Mű­vek dunaegyházi telepének veze­tője elmondta, hogy — a bedol­gozókkal együtt — ötven asszonyt foglalkoztatnak jelenleg. Egyebek között hálózsákokból ötezret ké­szítenek az idén belföldi megren­delésre, géptörlő kendőkből pedig hatszáz tonnát exportra. Profil­jukba tartozik a Delfin-asztalte­rítő gyártása is, mely annyira kedvelt, hogy nem tudnak eleget gyártani bélőle. Az üzem rövide­sen sorra kerülő bővítésével to­vábbi huszonöt helybeli asszony­nak teremtenek munkalehetősé­get. n □ □ íme a bizonyosság: Dunaegy- házán a téli csend csak pillanat­nyi látszat. Nagyon is elevenen él, fejlődik a falu. Még nem is szóltunk mindenről amit láttunk, hallottunk. Arról például, hogy az ABC-áruházat és a Duna ven­déglőt nagyon kedveli a lakosság. Mindkettőt a Solt—iHarta és Vi­déke Áfész ‘létesített^ a közel­múltban. A vendéglő megnyitásá­val megoldódott a közétkeztetés gondja. Százötvenen fizetnek elő ebédre. Sokan elhordják, s otthon fogyasztják el az ételt. Azt sem említettük, hogy nő a családi há­zat építők száma, s hogy a falu minden utcáját érinti a vízveze­ték. A hétszáztíz lakóház három­negyed részébe már bevezették a jó ivóvizet. Külön téma lehetne, hogy új parkerdő készül el ta­vaszra, s hogy szeretnék mielőbb berendezni és megnyitni a szlo­vák tájiházat, amelyet már meg­vásároltak. Rapi Miklós Melléktermékből alapanyag A mezőgazdaságban is előtérbe kerül a melléktermékek fokozott hasznositása; a Mezőhegyesi Me­zőgazdasági Kombinát, és az AGROBER közös program alap­ján vállalkozott a cukorgyári melléktermék, a melasz „átalakí­tására”. A nagy mennyiségben keletkező, értékes biológiai anya­gokat és szénhidrátot tartalmazó termékből megfelelő ipari mód­szerekkel lényegében olyan alap­anyagokat nyerhetnek, amelye­ket ismételten felhasználhatnak a mezőgazdaságban. A kombinát és a tervező-beru­házó vállalat üzemi technológiát fejleszt ki és ennek alapján Me­zőhegyesen épül fel az első na­gyobb próbaberendezés. Ezzel le­hetővé teszik a melaszban levő anyagok jó" hatásfokú k’vonását és többcélú felhasználását, egye­bek között- például takarmány­élesztőt gyárthatnak. Ezt az anya­got a takarmányhoz keverik és segítségével javítják" a tápanyag- tartalmat. Citromsavat is nyer­hetnek az új technológiával és berendezkedhetnek ipari szesz előállítására is. A program egyik érdekes része a motoralkohol elő­állítása, ezt a fontos terméket a kísérleti berendezésekben szintén a cukorgyártás melléktermékeiből nyerik. A módszert „exportképessé” teszik. A technológiához az együttműködő partnerek épületet is biztosítanak — könnyűszerke­zetes elemekből —. és ha a meg­rendelő úgy kívánja, az állattar­tó telepet és annak valamennyi létesítményét is szállítják. Nemzetközi hidrológiai tanfolyam A vízgazdálkodási tudományos kutató központban pénteken tar­tották a nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyam tanév­nyitó ünnepségét, amelyen Vin- cze József, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese, valamint a TESCO és az UNESCO képvi­selői köszöntötték a tizenhárom fejlődő országból érkezett hallga­tókat, hidrológus szakembereket. Ez a tizenharmadik továbbképző tanfolyam, amelyet Magyarország rendez az UNESCO fölkérésére és támogatásával. A továbbképzés szorosan kap­csolódik a nemzetközi hidrológiai világprogramhoz, amelynek egye­bek között fontos célja, hogy fel­mérjék a Föld ivóvízkészletét, gondoskodjanak azok ésszerű hasznosításáról és a szennyezések elleni védelemről. Az első elő­adást Zákonyi János, az OVH fő­osztályvezetője tartotta Magyar- ország és a fejlődő országok víz­gazdálkodási kapcsolatairól. Eb­ből kitűnt, hogy a magyar szak­emberek csaknem húsz fejlődő országnak nyújtanak segítséget a vízkutatáshoz, a vízkészletek fel­tárásához, hasznosításához, a víz­rajzi észlelőhálózat megtervezésé­hez, vízminőségi laboratóriumok és észlelő állomások létrehozásá­hoz stb. Jelenleg is több mint öt­ven magyar szakértő dolgozik ilyen munkákon a fejlődő orszá­gokban. Az előző tizenkét nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfo­lyamon a világ 42 országából csaknem 200 vízgazdálkodási szak­ember kapott egyetem utáni to­vábbképzést Magyarországon. (MTI) Együtt a közös célokért Felhívás a vállalatok, szövetkezetek, intézmények dolgozóihoz, a megye lakosságához A megye lakossága áldozatos és eredményes társadalmi mun­kával segítette a középtávú tervek megvalósítását, a települé­sek fejlesztését, a legfontosabb közösségi feladatok megoldását. Ennek eredményeként is jelentősen javultak a lakosság élet- és lakóhelyi körülményei. Az összefogás segítette az anyagi és szellemi értékek gyarapítását, és fokozottabb megóvását, növel­te a közéleti aktivitást, számos példája bizonyította az önzet­len emberi segítőkészség gyakorlati megvalósulását. Az elért eredmények országosan is kiemelkedőek. Az V. öt­éves terv időszakában 3 milliárd forint értékű társadalmi mun­kát végeztek Bács-Kiskunban, igy a megyék között az első he­lyet foglaltuk el. E munkáért a- felhívást kibocsátó testületek köszönetüket és elismerésüket fejezik ki a szervezésben élen­járó aktivistáknak, a megye egész lakosságának. A VI. ötéves tervidőszakban a települések fejlesztésére az ed­diginél is jobban kell összpontosítanunk az állami és társadal­mi erőket. A társadalmimunka-mozgalom alapvető célja a jö­vőben is a településfejlesztési és a társadalompolitikai felada­tok együttes megvalósítása. A megye ötéves tervében meghatározott feladatok a lakosság cselekvő egyetértésével társadalmi programunkká váltak. Kö­zös céljaink valóra váltása érdekében a dolgozókhoz, a munka­helyi kollektívákhoz, a megye lakosságához fordulunk, hogy a munkaakciók, önkéntes hozzájárulások különösen a következő kiemelt társadalompolitikai feladatok elvégzésére, nagy közös- „ séget érintő célkitűzések teljesítésére irányuljanak: Az általános iskolai tantermek számának növelése sok helyen iskolabővítéssel, felújítással és korszerűsítéssel való­sul meg, ahol a hagyományos építési technológia jó alkal­mat kínál a társadalmi munka végzésére. Az idős emberekről való gondoskodás, törődés, a koráb­bi akció folytatása. A tanácsok pénzeszközeit önkéntes mun­kával egészítsük ki. hogy a szükséges fejlesztések, felújítá­sok megvalósulhassanak. A „rokkantak éve” után is folytatódjon a mozgássérültek megsegítése. Különböző módon a megye egész területén ja­vítani szükséges a mozgássérültek életkörülményeit. A lakáshelyzet javítása a VI. ötéves tervnek is kiemelt feladata. Tovább növekszik a magánerős lakásépítés ará­nya, még nagyobb szerepet kaj> az összefogással, l.kaláka” alapon történő építkezés a brigádok segítő tevékenysége. A gazdálkodó szervek a kommunista szombatokból, műszakok­ból származó bevételekből a lakásépítést is támogassák. A lakosság társadalmi munkájának egyik fontos területe lesz a következő években az út- és járdaépítés, a parkosí­tás és a fásítás. A közműhálózat — földgáz., víz-*, csatorna-, villanyvezeté­kek stb. — bővítése fontos szerepet tölt be a magánerős la­kásépítések közművesített telekellátásában, a meglévő- la­kásállomány felszereltségének, komfortosságának javításában. A szerveződő önkéntes társulások működésének alapja lehet a közvetlen munkavégzés és a pénzbeni hozzájárulás. Több és hatékonyabb törődést kíván nemzeti vagyonunk; meglévő értékeink óvása, az épületek felújítása, karbantartá­sa. Az üzemek kollektívái patronálnak egy-egy intézményt, elvégzik a karbantartási munkákat. Különösen figyelemre méltó a gyermekintézményekről való gondoskodásnak ez a formája. Egész társadalmunk ügye a környezetvédelem. A legszéle­sebb lakossági összefogással törekedjünk az egészséges, tiszta és kultúrált környezet megteremtésére!, a jó lakóhelyi köz­érzet kialakítására, a táji adottságok megvédésére. A felsorolt területek a lehetséges közösségi munkák fő irá­nyait jelölik meg, amelyek településenként más-más súllyal szerepelhetnek. A helyi tanácsok a társadalmi szervek bevoná­sával határozzák el, hogy milyen konkrét célokra mozgósítják! a munkahelyi közösségekét, a lakosságot. ’ A hagyományok alapián továbbra is számítunk a lakosság, a megye minden dolgozójának önzetlen, aktív részvételére, az összefogás erejére a legindokoltabb célok megvalósítását szol­gáló társadalmimunka-végzésben. Bács-Kiskun megyei Tanács Szakszervezetek Hazafias Népfront Bács-Kiskun megyei Tanácsa megyei bizottsága KISZ megyei bizottsága 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. Őszinteség A levelet a panaszos ügyek rovatának címezték. A feladó húsz oldalon keresztül ócsárol­ta a tűzrendészeti árukat gyár­tó vállalat hiányosságait. A megrajzolt kép lehangoló volt. Először is, a vállalat rengeteg selejtet gyártott. Másodszor, a fegyelem egyenlő volt a nullá­val. Harmadszor, a bürokrá­cia, a kritika elnyomása, a szemfényvesztés, a közös tulaj­don rongálása, a sógorság-ko- maság, a közömbösség vég­képp elburjánzott a gyárkapun belül. Ha hinni lehet a levél írójának, a vállalatvezetés el­nézően kezelte az igazolatlan hiányzásokat, az italozást, a pazarlást; a naplopókat, a talpnyalókat viszont atyáskod­va babusgatta. — Ha ennek csak tíz száza- léka igaz, elő a jegyzetfüzetet és irány a vállalat! — kiáltot­tam. Mindenesetre, mielőtt még odafutottam volna, eldöntöt- • tem, meghívom, a levél íróját a szerkesztőségbe. Mert ugye­bár az írás, az árás, de a szem­tanúval beszélgetni, hogy úgy mondjam, az élő szó — ez a legfontosabb ebben az ügyben. A levélíró tekintélyt paran­csoló egyéniség volt. Olyan ala­posan felkészült panasza min­den tételének bizonyítására, mintha ez lenne a doktori disz- szertációja. Az asztalon papí­rokat, dossziékat, kimutatáso­kat rakott szét. Egy óra sem telt el és a látogatóm meg­győzött: a vállalati vissszássá- gokat feltétlenül meg kell ír­ni. — Mondja csak, kérem — szóltam a levélíróhoz —, ön szerint mi az alapvető oka ezeknek a vállalati bajoknak? — Az igazgató! — válaszolt keményen. — ö a bajok forrá­sa. Tehetetlen vezető, akiből rég kihalt a felelősségérzet. — Na, de az igazgatón kívül kell ott lenni még más bűnös­nek is. Mit tesz például ez el­len a szakszervezeti bizott­ság? — Fél — válaszolt hangját lehalkítva a levélíró. — Ne haragudjon, de ez egy­szerűen nevetséges. — Ha ez magának nevetsé­ges, akkor nevessen, de a vál­lalat dolgozói nem nevetnek. Mert az igazgatótól függ a fi­zetésemelés, a prémium, az igazgató szava még a lakásel­osztásnál is sokat nyom a lat­ba. Ezért hangsúlyozom én: le kell váltani az igazgatót. Ak­kor majd rend lesz a vállalat­nál. És mindenki megköny- nyebbül, fellélegzik. — Maga is? — Én is. — Maga milyen beosztásban dolgozik? — Én vagyok az igazgató. — Hogy mondta? — Igen, ennek a vállalatnak én vagyok az igazgatója. Re­mélem, most már a vállalat hiányosságaival, baklövései­vel kapcsolatos megjegyzései­met kétségek nélkül elfogadja? — Abban biztos lehet, hogy a cikket megírom. Csak az a borzasztó, hogy mindezeket maga csinálta! — Tehát a szavát adja, hogy meglesz a cikk’ ... Remek!... Akkor egészen őszinte leszek.. • Teljesen világos, a cikk meg­jelenése után engem leválta­nak. És akkor kezdik törni a fejüket, hová nevezzenek ki. Tudja, a kerületünkben a ká­derutánpótlással bajok van­nak ... és éppen a jövő hó­napban megy nyugdíjba a sör­gyár igazgatója. Magától érte­tődik, hogy engem küldenek a helyére. A sörgyártás, tudja, jóval csendesebb munka. Nem olyan rázós, mint ez az ezer­nyi robbanásveszéllyel járó tűzrendészet! Jurij Prokopenko (Fordította: Kiss György Mihály) Ötven asszony üzeme

Next

/
Thumbnails
Contents