Petőfi Népe, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-13 / 37. szám

1 4 • PETŐFI NÉPE • 1982. február 13 L I TUDOMÁNY TÖBB NYELVEN BESZÉLŐ FEJLESZTŐ MÉRNÖKÖK Kutatás és termelés Kiskunfélegyházán • A képünkön látható berendezés a műszaki fejlesztési együttműkö­dés alapján született. A Gépipari Technológiai Intézet tervezte és az Április 4. Gépipari Művek kísérleti üzemének szakemberei készítet­ték el. A kiskunfélegyházi gyárban szénacélok és saválló acélok he­gesztésére használják. (Straszer András felvétele) Néhány év óta kemény küzdelem folyik a világ­piacon. Csak azokat a ter­mékeket fizetik meg, ame­lyek korszerűségben és minőségben versenyképe­sek. Azok a vállalatok, amelyek nem tartanak lé­pést a műszaki fejlődéssel, el is búcsúzhatnak a piac­tól, mert ami tegnap még korszerű volt, holnapra el­avul. Éppen ezért a fejlett ipari országokban hatalmas összegeket fordítanak a ku. tatásra-fejlcsztésre. S amit érdemes tudomásul venni: a tudomány-technika leg­újabb vívmányait nem rej­tegetik évekig az asztal­fiókban. Sőt, kimondottan sürgetik a kutatókat, hogy gyártás- és gyártmányfej­lesztési eredményeiket mi­előbb alkalmazhassák a termelésben. Folyamatos korszerűsítés Bucs-Kiskun megye fiatal ipa­ra jelentős mennyiségű terméket exportál a szocialista és a tőkés országokba. Közülük a kiskunfél­egyházi székhelyű Április 4. Gép­ipari Művek nem kisebb vállal­kozásból, mint korunk legkorsze­rűbb technikáját képviselő atom­erőművi berendezések gyártásá­ból veszi ki a részét. Elengedhe­tetlen követelmény tehát, hogy lépést tartson a műszaki haladás­sal. A vállalat az V. ötéves terv közepe táján váltott termékszer­kezetet és tért át az acélszerke­zetek készítéséről a KGST együtt­működésen belül — magas mű­szaki színvonalat igénylő beren­dezések gyártására. Mindez arra késztette a céget, hogy nagyobb létszámú gyártmány- és gyártás­fejlesztő apparátust hozzon létre. Ma már 80 tagú kutatógárdája van a vállalatnak, amelynek fele egyetemet végzett, több nyelvet is beszélő szakember. Sőt a fejlesz­tő mérnökök között többen két- három diplomával és egyetemi doktori címmel is rendelkeznek. Ezt a csapatot technikusok, szak- középiskolát végzettek és rajzolók egészítik ki. Bár a fejlesztő apparátus a vállalat kiskunfélegyházi, örmé- nyesi, budapesti és nagykanizsai gyáraiban oszlik el, legnagyobb létszámmal nfégis Kiskunfélegy­házán dolgoznak. Itt készülnek ugyanis az atomerőművi vízkeze­lő, a sörgyári, boripari berende­zések, s újabban dolgoznak a komplett állati hulladékfeldolgo­zó gépsorok kifejlesztésén. Az atomerőművi berendezések gyár­tásánál két alapvető feladat meg­oldásán fáradoznak. A konst­rukció állandó tökéletesítése mel­lett, a tőkés országokból behozott alapanyagok lehetőség szerinti csökkentésén, s hazai anyagokkal való helyettesítésén, a gyártás­technológiában pedig a termelé- kerfység növelésén és a minőség javításán. Modern berendezések A fejlesztő csoport egyik fontos feladata a külföldről vásárolt li- cencek és gyártási eljárások meg­honosítása, azok továbbfejleszté­se. A hőcserélőgyártás fejleszté­séhez például egy NSZK-beli cég­től vásároltak know-how-t (gyár­tási eljárást), amelynek alapján saját fejlesztéssel honosították meg a csövek gépi befűzését, cső­falba történő automatikus hegesz­tését, a csövek csőfalba való gé­pi bepréselését. Az Április 4. Gépipari Művek­ben mintegy 300 millió forintos beruházás fejeződik be rövidesen, amelynek a termelés bővítésén túl elsősorban a gyártáskorszerű­sítés a célja. A legmodernebb forgácsoló, hegesztő, termikus és mechanikus daraboló gépeken kí­vül korszerű gépi eszközöket ál­lítanak a minőségellenőrzés szol­gálatába is. A gyár fejlesztőcso­portja már ennek figyelembe­vételével végzi munkáját. Egyébként a félegyházi üzem, a megrendelők igényeinek megfele­lően, állandó együttműködést ala­kított ki a VEGYTERV, az OLAJ­TERV, az ERŐTERV, a GEMI- NAS, az ÉLTERV tervező válla­latokkal, a különböző egyetemek­kel, főiskolákkal — közöttük a Kecskeméti Gépipari és Automa­tizálási Műszaki Főiskolával —, valamint a kutatóintézetekkel. Nemzetközi tekintély Termékeinek több mint egy- harmadát exportálja,az Április 4. Gépipari Művek. Jó minőségű, magas műszaki színvonalon gyár­tott berendezéseivel már nemzet­közi tekintélyre tett szert. Nyilván ennek elismerése az a tény, hogy a vállalatot bevonták a KGST Gépipari Állandó Bizottsága Vegyipari, Energetikai és Élelmi- szeripari Gépgyártási szekcióinak munkájába. Ezenkívül az orszá­gok közötti kétoldalú szakirányú munkacsoportok tevékenységé­ben is részt vesz. Nem kis siker­ként könyvelhető el, hogy a Ma­gyar Népköztársaság és a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság Energetikai Gépgyártási Állandó Munkacsoportjának vezetésével Szabó Lajost, az Április 4. Gép­ipari Művek vezérigazgató-helyet­tesét bízták meg. A vállalat végzi a sokoldalú nemzetközi műszaki-tudományos egyezmény, keretében készülő, nagy teljesítményű, automatikus energiablokkok hazai gyártásának koordinálását. Részt vesznek a Magyar—Szovjet Energetikai Gépgyártási Állandó Munkacso­port tevékenységében. Ezenkívül tíz szocialista országbeli vállalat­tal építettek ki műszaki-tudomá­nyos együttműködést. Kialakítot­ták a vállalat minőségbiztosítási rendszerét több NSZK, angol és amerikai kutatóintézet bevonásá­val. Erre elsősorban azért volt szükség, hogy a gyár tőkés ex­portra kerülő termékeit a nyugati szabványok és előírások alapján készíthessék el. • TECHNIKA I Autógyárak a rokkantakért Mire készül a Gépipari Tudományos Egyesület? Az MTESZ megyei szervezeté­nek egyik igen rangos tagja az Gépipari Tudományos Egyesület. Idei fő célkitűzései közé tarto­zik, hogy az ipari üzemekben már megalakított csoportjainak tevékenységét élénkítse, s a tu­dományos fejleszési feladatok megoldására irányítsa. A másik fő szempont az anyag- és ener­giatakarékosság sokoldalú elő­segítése. Az egyesületnek az egyes me­gyei üzemekre vonatkozóan is kidolgozott műgzaki-tudományos programja van. A Szerszámgép­ipari Művek kecskeméti gyárá­ban a golyósorsógyártásnál a lé­zeres hosszúságmérés bevezetésé­vel foglalkoznak. A Villamos- szigetslő és Műanyaggyár kis­kunfélegyházi gyárában három téma megoldását is tervbe vet­ték* Az egyik a műanyag fröccs­öntőgépek alapanyag-ellátása közvetlenül a központi tároló­ból. A második a munkadarab­leszedő manipulátorok alkalma­zásának lehetősége a műanyag- feldolgozó gépeken. A harmadik a fröccsöntési paraméterek opti­malizálása számítógéppel. Ugyancsak három műszaki probléma megoldásában szándé­koznak segítséget nyújtani a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárának. Ezek: NC program­katalógus készítése a PROMA- BEAM 3. B. 40 NC fúrógéphez; Hegesztett tartószerkezetek ösz- szeállítási műveleteinek korsze­rűsítése pótlólagos automatizálás­sal; Auíotomatizált gyártósor kialakítása nyílászáró szerkeze­tek előállításához. Nem kisebb jelentőségű annak a műszaki megoldásnak az adaptálása sem, amelyet a KPM Kecskéméi Köz­úti Építőipari Vállalat részére az aszfaltgyár fűtőanyagigé­nyeinek csökkentése céljából szándékoznak elvégezni. A GTE emellett még a megye üzemeiben dolgozó szerkesztő és konstruktőr szakemberek bevo­násával konstrukciós szakbizott­ságot kíván létrehozni. A múlt évi nagy kampány, amelyet az Egészségügyi Világ- szervezet hirdetett meg a rok­kantak és mozgássérültek érde­kében, remélhetően nem ér vé­get. A hírügynökségi jelentések hétről hétre adnak hírt arról, hogy hol, ki és mit tett a moz­gássérültek életének a könnyí­téséért. Az egyik legfőbb gondjuk a mozgássérülteknek a közleke­dés. Eddig sem a jószándék hiá­nya volt az oka, hogy nehézke­sen oldódik meg közlekedésük, hanem az a sok összetett prob­léma, amely ezzel jár. Az átla­gos autókat természetesen átlagos termetű emberek számára ter­vezik, testi fogyatékosság vi­szont rendkívül sokfelé van, és ezek mind eltérő konstrukciós feladatot jelentenek. Az egyedi feladat megoldása drágítja az amúgy sem olcsó szerkezete­ket, és ez sok rászorulót kizár a különleges autók megvásárlói közül. k A kézi kapcsolású sebesség- váltóval felszerelt autók vezeté­sében mind a négy végtagra szükség van, ha viszont auto­mata tengelykapcsolót alkal­maznak, az egyik láb munkája felszabadul. Lényegében ezt „tudja” az NDK-gyártmányú Hycomat Trabant, sőt kézi gáz­szabályozóval és ' fékkarral ki­egészítve csak kézzel is vezet­hetők. Haromatic elnevezéssel, önműködő tengelykapcs^óval felszerelt Skodák is futnak, ezek a szívócső depresszióját felhasz­náló membránnal működnek. Akkor old ki a tengelykapcsoló, ha a gázpedált felengedik, és megérintik az elektromos érint­kezővel ellátott váltókart. A kis Polski-Fiatban is több­féle rendszert dolgoztak ki a rokkant vezetők számára. Az egyik lehetőség, hogy a kor­mány mellett elhelyezett kombi­nált karra bízzák a pedálok funkcióját: a kar lefelé fordí­tására, a tengelykapcsoló benyo­mására gázt lehet adni. A má­sik lehetőség azoknak a haszná­latára készült, akiknek mindkét lábuk alkalmas a vezetésre, de az egyik kezük vagy karjuk nem. A volánra forgatógombot szereltek, és a kapcsolókat az egyik oldalon helyezték el. A nagy tőkés cégeket is fog­lalkozatja a mozgássérültek autóvezetése. A Toyota-gyár Ja­pánban két típust, a Corollát és a Sprintért alakította át moz­gássérült vezetők számára. A vezető a kormány melletti kar­ral gyorsít vagy lassít. Egyes tí­pusoknál a bal lábhoz is szerel­nek gázpedált. • A japán gyár új rokkant- kocsiján a kormány s a kap­csolók elhelyezése látható. Vizsgálják a hegymászókat Portalan takarmány A Bécsi Egyetem Sporttudományi Intézete egy hegymászó-tanfolyam 33 hallgatóját filmezte video­kazettáival, kritikus helyzetekben. Magatartásukat vizsgálva ranglistát állítottak ossz« azokról a ké­pességekről, amelyekkel a hegymászóknak rendel­kezniük kell. Első helyen áll a benyomások gyors felfogásá­nak és feldolgozásának képessége, tehát az időjá­rás, a sziklafal nehézségi fokának stb. gyors meg­ítélése, és ennek megfelelő magatartásra való be­állítódás. Ezután következik a jó térbeli képzelő­tehetség, a mozdulatok tudatos összehangolása ve­szélyes helyzetekben is, a kéz és a szem koordiná­ciója, a vizuális benyomásra való reagálás. Csak mindezek után következik az erő és a kondíció. A tárolás köziben a szénára telepedő por nem­egyszer okozott már légzőszervi megbetegedést a lovaknál. Ezért egy angol lótenyésztő kidolgozta a portalan takarmány készítésének módját. Lényege: a lekaszált szénát, mielőtt teljesen megszáradna, eredeti terjedelmének a felére préselik össze, így bálázzák, végül légmentesen záró négyrétegű mű­anyag fóliába csomagolják, s a lezárás előtt kiszi­vattyúzzák belőle a levegőt. Az így csomagolt ta­karmány, ha a fólia nem sérül meg, sokáig eltart­ható károsodás nélkül. összeállította: Nagy Ottó Tóth István zaklatott idők (42.) Visszatámolygott a konyhába tisztálkodni. Ahogy vizes arcát a törülközőbe temette, a szappan kellemes illata gyerekkorának estéit juttatta eszébe. Ma ezt a gyerekkort temeti. Kinéz a tiszta szagú vászon megöl, hát ott áll az apja. Veti zubbonyát. Gombolja kifelé a szürke ing nyakát, búvik ki be­lőle. Mikor már félmeztelen, tart­ja oda a fél vállát, a jobbot. — Látod, sokszor kérdezted, mitől ilyen élesre csonkult a csont itt a vállam hegyén ... Csak annyit mondtam mindig: még a feketéző világból való emlék. Kicsi voltál, nem tartozott rád. Hát tudd meg. Akkor lőtt meg valaki — negyvenhatban —, mi­kor Monoki Sándort, azt a nagy kulákot elkaptuk. Éjjel — a Kék­malomnál. Egy teherautó élelmi­szert loptak volna ki a városból. Figyeltük már jó ideje. Nem egy­maga ment a szállítmánnyal, de csak őt meg a MATEOSZ-Os so­főrt csíptük nyakon. Akik a ra­kományon ültek, hátul, kereket oldottak. Mielőtt megállt a ko­csi, leugráltak, s beszaladtak a déli temetőbe. Mi ketten vol­tunk, elég volt sakkban tartani a kulákot. Azért megpróbáltam utánaeredni a többi feketézőnek. Marha fejjel ordítoztam nekik a vaksötétben. — Álljatok meg, mert lövök! —, erre valamelyi­kük megeresztett egyet rám. Csak találomra, a hang irányá­ba. Itt ért... Megszorongattuk a kulákot odabent, de nem köpött. Azt mondta, sose látta őket azelőtt. Akkor este álltak össze K.-on, mert társasban olcsóbban fuva­rozott nekik. N. Kiss. A MA. TEOSZ-os is csak annyit vallott, hogy, talán az egyik spekuláns bárándi ember volt. Váltig állí­totta, hogy őt csak a pénz érde­kelte, nem törődött vele, ki ad­ja... Nahát, kisasszony, ez a Mono­ki nagybátyja a (te fiúd apjának. Tudtuk negyvenhatban, hogy ez a Koczog is „tesz szívességet” a kulák rokonnak, de a párt nem engedett hozzányúlni. „Megté­vesztett kisember, majd észretér” — intettek le bennünket. Mikor oszt Monokit lecsukták, Koczog csakugyan láthatta, kinek tesz ő szolgálatot... De újabban megint nem tiszta valami kettő­jük körül. Sűrű vendég volt a kulák a munkacsapat-vezető ta­nyáján. Az meg túlzásba viszi a háztáji állattartást. — Csak azért mondom, gon­dold meg, kit választottál... Piroska iszonyodva meredt ap­jára. Még ez is — ráadásul. Kitántorgott a tornácra. Csen- da kedvetlenül szólt utána. — Mit bomolsz? Gyere lefe­küdni. De kezét se nyújtotta utána. Hosszú percek után ébredt tu­datára a kislány, hogy két kézzel átölelve kapaszkodik a repede­zett ágasba. Szeme előtt fekete lukacskák: oda szurkálta mindig a gombostűket, mikor kézimun­kázott. Orrát puha valami érin­tette: az ereszig felcsavargózó futóka áttetsző kék virágai ha­joltak arcába. Rekedt hápogás jelezte a hátsó udvarról: a kacsák még nem al­szanak ... Emlékezett: Onnan az első fokáról szórta a tengerit a tyúkoknak. Jól egyensúlyban tar­totta a gömbölyded szakajtó, ahogy papucsa két sarkával meg­támaszkodott. Mennyit .ült oda­fent a pad szájában, mikor az első szerelmes regényeket olvas­ta. Mindennek vége jnár. Nem hallja soha többé olyan kedve­sen a hívást: „Hun vagy mán, kislányom, gyerelő, hallod?!... Kész a palacsinta ...” o(rt-rítt sokáig. Akkor kapott kicsit erőre, mi­kor meglelte az égen azt -a csil­lagot, amelyiket Pista bízott rá egyszer: „Ha bajban leszel, ezt keresd meg. Irányában van a tanyánk. Ha felnézel rá, a csil­lag sugára lehozza ablakomba a szemed sugarát, s én megér­zem, hogy szükséged van rám.” — Ha most itt lennél velem, Pistukám... — A türelmetlenség és a nyugtalanság másnap már kora délután behozta ifjú Koczog Istvánt a városba. Sürgősen el akarta újságolni „forradalmi” lépését Csenda Piroskának, de meg csak kerülgette a félté­kenység. A kislány aggódva me­sélte legutóbb, hogy habár ke­rek-perec értésére adta Kava- lesz Zoltánnak, nem őt szereti már, a fiú még jobban megma­kacsolta magát. Beállított hoz­zájuk egy táskagramofonnal, s míg náluk volt, folyton azt az egy lemezt járatta: „Szeretlek én, jöjj vissza hozzám. j— S hogy ő a végén kitört —, hagy­ja abba, mert már émelyeg bele — kiment a ház végére, leült a fal tövére, s ott sírdogált. Hátha megfordítja Piroska érzéseit?! Sokáig kerülgette az ócska kútkávát. Forgalmas volt az ut­ca, feltűnés nélkül aLigha tér­delhetett volna le, embernyi ember létére, hogy a hasadékból kivegye a levélkét. Mikor vég­re sikerült, és kisimítgatta a gyűrött cédulácskát, még a lá­bából is kiment az erő. „Nagy baj van!” — csak ennyi állt rajta. Mikor írhatta? Három napja nem találkoztak. Csak nem ad­ta be a derekát a család a nagy­mama óhajának? Loholt Piroskáék felé. Mit tö­rődött vele, látja-e valaki, bele­sett a kerítésükön. Senki nem mozgott. A ház elejét csaknem eltakarták a futóka napon össze­húzódó füzérei. A virágoskert keiítésénél néhány borzas tyúk fürdött a porban. Már azon volt, hogy bekiált, de uralkodott ma­gán. Céltalanul kódorgott a szom­széd utcákon, majd újból Csen- dáék előtt találta magát. Sehol senki. Sötétedéskor a kútnál ki­állt az utca közepére, s le nem vette szemét a Sarkantyús utca torkolatáról. Se hallott, se látott már a kétségbeeséstől, mikor megérintették a vállát. Megfordult, Piroska állt előt­te. összetörve, fakófehéren, szinte megöregedve. Fáradt árok szürkéllett a drága arcon, tekin­tete bágyadt, szeme karikás volt. — Mi van veled, kedves? — karolt bele a fiú, s óvó gyön­gédséggel vezette fel a járdára. — Beszélj hát! — Nem tudom, ml lesz ve­lünk... Idenézz! Feltört belőle a zokogás, ahogy haját megemelve, blúz­nyakát elhúzva megmutatta a ragtapasszal, gézzel elfedett se­bet. — A „szép nap”-ért kaptam... bukott ki belőle, mikor enyhült fojtogató sírása. — Mindent megtudtak... A sekrestyés volt a kalapos emBer. Nem bánta a járókelők oda- csodálkozását, a fiú vállába bo­rította szenvedő arcát. — A bitang... Meg kellett volna akkor taposni... De ne sírj, kicsim. Megleszünk mi így is a világban — vigasztalta, si­mogatta a lányt. — Én nem is tudom. Tiszta reménytelenség apasz­totta Piroska hangját csukló suttogássá. Azt se tudták, merre járnak. Rég rájuk esteledett, de még rótták az utcákat. A legény iszonyúan sajnálta kedvesét, hogy tüzetesen értesült a drámai este mozzanatairól. Mit kellett átszenvednie azért a boldog na­pért! Még a testtartása is meg­változott azóta. Belerokkant. De valahogy férfias büszke­ség, óriási elhatározás fogta el, mikor a kislány a gyűrű visz- szaadásáig ért elbeszélésében. Mostmár őtőle is felnőtthöz mél­tó helytállást kíván a sors. Most tisztult már megdöbbenése any- nyira, hogy végre a saját új hí­rével önthetett erőt Piroskába. — Most már ne félj, ha az egész világ ellenünk jön is. Magam gazdája lettem. Tegnap beléptem a Május egy-be, és bevittem a lovakat is... Majd elmondom, hogy kerültek azok hozzánk... ' A kis Csenda-lány halványan mosolyodott egy kurtát, de mint­ha csak illemből tenné. Színte­len hangon vélekedett. — Eddig nem akartalak meg­bántani vele . ,1. Apám nehez­telve említette rólad, hogy ma­holnap katona leszel, és csak tengsz-lengsz a világban. Nem alapozod a jövődet. Igaz, emiatt inkább az apád okolta, hogy annyira rád támaszkodik a kel. léténél nagyobb háztájitokkal.. i Meg mást is ... (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents