Petőfi Népe, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-09 / 33. szám

1982. február 9. # PETŐFI NÉPE • 3 Mai „ilaktany” Laktanyák. így nevezik a MÁV-nál azokat az állomási szállásokat, amelyekben a vasutasok — lakóhelyüktől távol — a két szolgálat közti időt töltik, ha a munka úgy kívánja. Kecskeméten azonban 1982-ben már hiába keresnénk — a katonai szóhasználattal' jelölt — komor épületet. A megne­vezés hagyományos értelmezésében idejét múlta, jóllehet a MÁV-nál — olykor nehéz a másra jobb kifejezést találni! — még élnek vele. Virág a falon Ponyeczki Jánosné laktanya- ügyeletes a MÁV Kecskeméti Körzeti Üzemfőnöksége három- emeletes szociális épületében, amelyet a tavalyi vasutasnapra adtak át. — Tessék megnézni! Más ez, mint régen volt — nyitja a lakó­szobákat a harmadik emeleti női szállás ügyeletese. Háromágyas szobák, a szolgá­latok közötti pihenőre, de van itt vendégszoba is: két személy részére, ha — például — egy másik megyéből idelátogató vas­utas édesanya a kislányával óhajt pár napot itt tartózkodni. A «hosszabb utakra küldött, vagy, vezényelt (szolgálati érdek­ből átmenetileg idehelyezett) al­kalmazottak természetesen min­dennapos vendégek. A pécsi ka­lauznők, miután 11 óraikor meg­érkeznék, a 17 órás továbbindu- lásig itt töltik az időt. Tiszta, ve­tett ágyak, olvasólámpák, ala­csony asztalkák, 'kellemes meleg, s a falon, egy helyütt Ponyeczki- né otthonról való növénye, a ku­koricavirág nyújt együtt kényel­mes, jó környezetet. Többek 'közt Takács Margitnak is, .akit Me­zőtúrról vezényeltek Kecskemét­re, hogy segítsen a személyfor­galmi jegyvizsgálóknak. Szolgálatba, pihenten Hódi László művezető, a ház megbízott gondnoka nap mint nap nézte annak idején, miképp halad az építés. Ott volt a köl­tözködésnél is. Azóta pedig fel­ügyel. hogy a szállóban lakók jól érezzék magukat. Három takarítónővel, négy • ügyeletes laktanyaőrrel és négy portással együtt végzi a felada­tát. Munkájuk látszata, hogy a három öltözőben és a többi he­lyen: a 20 férfiszobában, a zuha­nyozókban, a konyhában, az ét­kezőben, és a folyosókon is pél­dás rend es tisztaság van. Ilyen körülmények közt pihen (készül) a következő -szolgálatára a kalo­csai Kocsis Zoltán, aki a fűtő­házban dolgoz'k, a pécsi Nagy Zoltán vonatvezető, Győrffy Sán­dor vízvezeték-szerelő Bugáéról, és a többi vasutas, akinek a mun­kája elengedhetetlen áhhoz, hogy a vopatok naponta menetrend­szerűen közlekedjenek. A: szálláson 18 falióra mutatja-' az időt. Itt az ébresztő — mint Hódi László megjegyzi — garan­táltan pontos és biztos! Mit mond az üzemorvos? Az épület másik szárnya az üzemorvosoké és betegeiké. Dr. Ábrahám Rozália ezerhét- száz vasutas egészségére vigyáz. Reggel 8-tól 11-ig, majd délután fél egytől fél három óráig ren­del Markó Anna és Oláh István­ná üzemápolókkal. Ám a közbe­eső idő sem vész kárba; akkor munkavédelmi, üzemegészség­ügyi és szociális teendőket lát el, ellenőrzi, hogy a védőruhá­kat, a védőételt és -italokat a dolgozók az előírt időben meg­kapják-e. A hideg, a külszolgálat, vagy éppen az a tény, hogy a vasuta­sok nagy része a szabad ég alatt dolgozik, hajlamosít a különféle mozgásszervi betegségekre. Ezek­re a legjobb orvosság általában valamilyen gyógyfürdő. Hévízen, Harkányban és Zalakaroson szá­mos kecskeméti és környékibéli vasutas nyerte vissza az egész­ségét, a munkaképességét. Valamikor, mintegy két évti­zeden át, dr. Nemes Sándor gyó­gyította a MÁV-alkalmazottak fogát, napi két órai munkaidő­ben. Most az új szociális épület­ben dr. Németh Zoltán fogorvos kezeli a ■ betegeket, naponként hat óra hosszát. Ez alatt az idő alatt fogadja a Hetényegyházától Kerekegyházáig, Fülöpszállásig, valamint Pestszentimréig és Kun- szentmártonig terjedő körzet vasutasait' és hozzátartozóit, aki­ket ugyancsak megillet az ellátás. Egy nap körülbelül harminc be­teget kezel. A sajátjuknak tekintik A rendelőbe, ahová ,mi is be­térünk, most kezdi szólítani a várakozókat Pintérné Hegedűs Aranka, asszisztens. Kecskés Sándorné (a férje nyugdíjas, 31 évig mozdonyveze­tő volt): — Lyukas két fogam, egyből pedig kiesett a .tömés — ez a pa­naszom. A fogorvosi széktől bizonyára többen visszariadnának még ma is, ha Németh doktor nem értene olyan jól a betegek nyelvén. Köz­vetlen, megnyerő személyiségé­vel, olykor humorával viszont élvezi a betegek bizalmát. Fruktusz Károly hetényegyházi váltóőrrel, egy, másik kezeltjével, annak idején az orvos egy isko­lába járt. — Hogy vagy? — Lényegesen jobban. — Látom, lappad az arcod. Lá­zad volt?.-,. így folyik a diskurzus. „öreg nyugdíjasának mutat­kozik be a következő férfi. Azt mondja: — Doktor úr, csiklandozik a koronám, de csak hidegben ... Az orvos cserét javasol. Meg­állapodnak, hogy a hidegebb idő elmúltával sort kerítenek a be­avatkozásra. Elköszönve a fogorvostól és asszisztensétől, künn, a váróban egy gyönyörű, közel kétméteres kaktuszt látunk pompázni. Nem állhatom meg szó nélkül: — Honnan ez a szép példány? — Ragó János hozta hazulról — így az egyik beteg. — Ugye, szép? Szép. Egyáltalán, nagyszerű, , hogy akikért ez a háromemeletes szo­ciális épület (mai „laktanya”) ké­szült, ők, maguk is felelősséget éreznek érte. Mintegy a sajátjuk­nak tekintik. Kohl Antal • A szociális épület, kívülről. • A fogorvos... # ... és betegei. (Méhesi Éva felvételei) • Pihenéssel, olvasással telik az idő. Segít fölkészülni a Szovjetunió Február 15-e és március 25-e között újabb fordulója lesz a Ki tud többet a Szovjetunióról című politikai vetélkedő­sorozatnak. Ekkor találkoznak egymással a középfokú oktatási intézményeknek azok a csapatai, akik eljutottak a megyei dön­tőig. Akik majd továbbjutnak, az orszá­gos területi döntőkön mérik össze tudásu­kat. Felkészülésüket segíti a Szovjetunió című folyóirat februári száma. De mások­nak is kínál írásokat és képeket a lap. Alekszandr Rosalt joggal tekintik világ­szerte Anatolij Karpov házi krónikásá­nak. A bajnok egy csendes napja című írásában a jó tollú újságíró-sakkmester olyan mozzanatokat tár fel, amelyek a háromszoros sakkvilágbajnokról szóló cikkdömping közepette is újdonságként hatnak. Cigánycsaládot mutat be a Demeterek című riport. A szülők még szekéren ván­doroltak, gyermekeik és unokáik viszont nemcsak állandó lakhelyen élnek, de va­lamennyien tanult, megbecsült emberek. Nagy feltűnést keltett szakmai körökben Ceorgij Mis sebész nemrég ismertetett mű­téti eljárása. Az orvostudós helyi érzéste­lenítéssel végez szívműtéteket, s így olyan betegek is gyógyulási esélyhez jutnak, akiknek a szervezete nem bírná el az al­tatást. A Nyolcvan országba című nyilatkozat­ban egy vezető üzbegisztáni minisztériumi tisztviselő vázolja, hogy mi mindent ex­portál manapság a közép-ázsiai köztársa­ság nagyszámú külkereskedelmi partnerei­nek. A tájékoztatóból egyebek közt meg­tudhatjuk, hogy világviszonylatban Üz­begisztánban gépesítették legnagyobb mér­tékben a gyapot betakarítását, és itt a leg­bőségesebb a hektáronkénti gyapottermés. A szovjet falvakban egyaránt készülnek városias hajlékok, illetve olyanok, ame­lyekben külön készülékek segítségével gondoskodnak a víz- és hőellátásról. Hogy lépést tartsanak a mind nagyobb igények­kel, úgynevezett mozgó építőipari részle­geket alakítottak. A Falusi otthonok fu­tószalagon című összeállítás az ukrajnai Poltava megye egyik ilyen részlegének munkáját mutatja be. Hovatovább sehol sem nélkülözhetők a számítógépek. A nagyobb teljesítményű komputerek működtetése viszont rendkí­vül sokba kerül. Kölcsönösen előnyös te­hát, hogy több előfizető együttesen hasz­nálja az ilyen berendezéseket. Az úttörő szerepet egy szibériai megyeközpont vál­lalta. Az itt szerzett tapasztalatokról szá­mol ba A tomszki modell című riport. A biológia két évszázad határán című cikkében Alekszandr Bajev akadémikus egyebek között arról ír, hogy az élettani kutatások miként válthatnak ki fordula­tot az élelmiszer-termelésben a kedvezőbb túlajdonságú növény- és állatfajok létre­hozásában, a kórok és a növényi kártevők elleni küzdelemben, s mindenekelőtt az emberiség éhező részének jóllakatásában. KÉPERNYŐ Barátaink életéről Minél kevesebb az illúzió, an­nál ritkábban csalódunk. Éppen az unalomig ismételgetett para­dicsomi jövőkép és a valóság üt­közése váltott ki társadalmunk­ban és másutt is elégedetlensé­get, illúziókat. Mi már rájöttünk arra, hogy az őszinteséggel ju­tunk a legmesszebbre, építhetjük viszonylag harmonikusan orszá­gunkat, alakíthatjuk jövőnket. Az adott realitások ismeretében örülhetünk igazán a kis eredmé­nyeknek, a mind körültekintőbb munkával megteremtett többlet­nek. Félreértett udvariasságból, vagy a kialakult szokásokhoz mereven ragaszkodva, úgy mu­tattuk be a baráti országokat, mintha ott csupa gyönyörűség lenne az élet, minden a legtöké­letesebben menne. Népünk jól tudja, hogy sehol a világon nincs gondtalan élet. A legkülönfélébb bajokkal küszködünk kis és nagy országokban. Éppen az mutatja egy-egy társadalom erejét, egy- egy rendszer életrevalóságát, hogy mennyire őszintén néz szembe az adott körülményekkel, miként tudja a kívánatos irányba moz­gósítani a közösségben meglévő energiákat. Akármennyire töröm a fejem, nem jut eszembe például olyan tévériport, olyan interjú, amely két-:három esztendővel ezelőtt utalt volna a lengyel gazdaság problémáira. Hírét sem hallottuk a Romániát hosszú ideje foglal­koztató gondoknak. Éppen a közös érdekek kíván­ják meg, hogy őszinte, reális ké­pet kapjunk a szövetségeseink­ről. A kommunikápiós szemlé­letváltozást a rádiózás, a televí­ziózás technikájának fejlődése is sürgeti. Belátható időn belül szá­mos — velünk nem mindig rokon­szenvező, hogy finoman fogal­mazzak — külföldi adó műsora is eljut hozzánk. Éppen a nyu­gati határszélen bizonyosodott be, -hogy ha honfitársaink idejé­ben, őszintén értesülnek esetleg számunkra kellemetlen esemé­nyekről, megfelelően elrendezik magukban az információkat, és semmilyen propagandahad jár^t nem zavarhatja meg meggyőző­désüket, világképüket. Más a helyzet akikor, ha ügyet­lenségből vagy rossz taktikából nem „tőlünk” értesülnek valami­ről, ha utólagos magyarázkodás­ra kényszerülünk. A kubai hét­köznapokról, a mai Romániáról bemutatott dolfumentumfilmek készítőit már a korszerű, az egye­dül elfogadható szemlélet vezé­relte, amikor őszinte képet ad­tak országukról. A hétköznapokat ábrázolták, így szolgálták leghívebben újság­írói kötelességüket, közös érde­keinket. A legközelebbi munika- -látogatások során már remélhe­tően érzékelhetjük — mivel is­merjük a mostani viszonyokat — a gyarapodást, a javulást. Telepódium Vasárnap délben Bajor Nagy Ernő fájdalmasan szép jegyzetéi­ben búcsúztatta el a mostanában nyugdíjba vonult Ruffy Pétert, Illés Sándort és Baróti Gézát. A magyar újságírás nagy egyénisé­gei úgy hagyták ott íróasztalu­kat, hogy szinte véletlenül sze­reztünk tudomást életforma-vál­tásukról. Mindhárman sokat tet­ték közgondolkodásunk fejleszté­séért, tíz- és tízezer kilométert utaztak hazánk alaposabb megis­meréséért, jó ügyekért vállalták a nem mindig hálás küzdelmet. Nem számoltam össze, de leg­alább harminc kötetük sorakozik a könyvtárak polcain. Több tíz­ezer emberrel beszélgettek hosz- szú újságíró-pályafutásuk során. . Mit tud róluk, egyéni sorsukról a nagyközönség? Édeskeveset. Némi borongás után túltenném magamat a Szabadföld-bői — munkahelyéről — és a televízió képernyőjéről ismert kolléga töp­rengésein, ha nem láttam volna előtte este a Telepódium bemu­tatóját. Természetesen, megint ugyan­azokat láttuk a képernyőn, aki­ket hasonló műsorokban meg­szoktunk hónapok, évek, hosszú évek óta. Egy új arc tűnt fel, és most látszólag önmagámmal ke­rülök ellentétbe, amikor éppen emiatt dörmögök. A Gyuriról van szó, a Rózsa Gyuriról. Mi kell a népszerűség­hez? Valakitől, ez esetben Vitray Tamástól, egy jó ötlet, és egy kis szerencse: ő kerüljön a bejára­tott műsorba. A világért sem szeretném ki­sebbíteni a Kapcsoltam ... ve­zetésével szerzett „Rózsás” érde­meket, de ez a háztáji népszerű- sítgetés nagyon nem tetszett. Mintha elvesztette volna a szer­kesztő és a művészeti vezető az arányérzékét. Nem „kapcsoltak” időben, hogy mennyit viselünk el egyfajta humorból és sajnos, az a bizonyos óra sem cserregett. Kár, mert Gálvölgyi János, Kál- lay István és a többiek műsora különben szellemes, helyenként igen ötletes volt. A nyugíjas igaz­gató elszámoltatása úgy nevette­tett meg mindenkit, hogy közben igencsak elgondolkoztunk. H. N. TISZTJELÖLTEKNEK Pályára irányító táborok Az idén is megszervezik a hi­vatásos tiszti és tiszthelyettesi pályára irányító táborokat — tá­jékoztatták a KISZ Központi Bi­zottságánál az MTI munkatár­sát. A KISZ KB titkársága a kö­zelmúltban értékelte a tavalyi tá­borok tapasztalatait, és meghatá­rozta a továbbfejlesztés felada- tait. Az elmúlt esztendőben ötödik alkalommal szervezték meg a hivatásos tiszti, tiszthelyettesi pá- lyairányító táborokat; ezekben mintegy ezer fiatal ismerkedett a katonai, a határőri és a belügyi szolgálat sajátosságaival, tudniva­lóival. A KISZ vezető testületé­nek értékelése szerint a táborok programjai jól szolgálták e pá­lyák megismertetését, a kulturá­lis és a szabadidős programok is megfelelően kapcsolódtak e sa­játos táborok céljaihoz. Hatásu­kat jól tükrözi, hogy a résztve­vők 55—f>0 százaléka jelentkezik a hivatásos tiszti, illetve tiszthe­lyettesi pályára képző intézmé­nyekbe. A táborokba az idén még több fiatalt invitálnak mint a korábbi években, s valamennyi megyei KISZ-bizottságot bevonják e nyá­ri program szervezésébe. A napokban formálódó prog­ram szerint Szolnokon és Tatán a katonai-határőri, Csopakon a belügyi hivatás iránt érdeklődő fiatalok találkoznak július 1-e és 30-a között. Újdonság, hogy az általános iskolások 6—7—8. osz­tályosai részére is szerveznek tá­borokat Tatán, illetve Debrecen­ben. Tervezik, hogy más táborozási formákban — például építőtábo­rokban,» ifjúgárda-, úttörőgárda- képzéseken — a szabadidős tevé­kenységbe is áz eddigieknél több, a fegyveres testületek mun­kájához kapcsolódó programot iktatnak be. (MTI) Az IKR körzeti vetélkedője Második alkalommal rendezte meg Kecskeméten a fiatal mezőgazdasági szakemberek vetélkedőjét a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelő Közös Vállalat. Az IKR 5000-es termelésszer­vezési körzetének négy megyéjéből — Bács-Kiskun, Heves, Pest, Szolnok —, huszonnégy csapat versenyzett, A tudáspró­bán a négy-négy tagú csoportok közül, amelyekben mezőgaz­dasági mérnök, gépészmérnök, gépkezelő és -szerelő adott szá­mot politikai, közgazdasági szakmai ismereteiről; a Felsőszent- iváni Mezőgazdasági Tsz versenyzői szerezték meg az első he­lyet. Második lett a városföldi Dózsa, a harmadik a ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Tsz csapata. Az első helyen végzett felsőszentivániak a bábolnai országos döntőn vesznek majd részt. A többi versenyző csoport jutalma vásárlási utalvány lett. A díjakat Gál Gyula, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője, a ve­télkedő zsűrijének elnöke adta át. A zsűri különdíjában Fran- ciskovics István gépészmérnök, a felsőszentiváni csapat tagja ■ részesült.

Next

/
Thumbnails
Contents