Petőfi Népe, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-09 / 33. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SalvadOTÍ küldöttség érkezett hazánkba A Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar Szolidaritási Bizottság meghívására Ruben Sancheznak, a Salvadori Kommunista Párt Politikai Bizottsága tagjának, a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front és a Forradalmi Demokratikus Front •hivatalos képviselőjének vezetésével salvadori küldöttség érkezett hazánkba. A küldöttség tagja Miguel Marmol, a Salvadori KP egyik alapítója. Hétfőn a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székházában megkezdődtek a tárgyalások a HNF OT küldöttsége és a salvadori delegáció között. A népfront-delegáció vezetője, Kovács Béla, a HNF OT titkára a magyar népfrontmozgalom történetéről és jelenlegi tevékenységéről; a salvadori delegáció a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front és a Forradalmi Demokratikus Front által vezetett antiiimperialista, oligarchia-ellenes küzdelemről adott tájékoztatót. NÉGYEZER-KÉTSZÁZ FIATAL KÉPVISELETÉBEN AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVII. évf. 33. szám Ára: 1,40 Ft 1982. február 9. kedd A kereskedelmi dolgozók ifjúsági parlamentje Hétfőn délelőtt 10 órakor Kecskeméten, a megyei tanács dísztermében Bács-Kiskun megye kilenc állami kereskedelmi vállalatának ifjúsági parlamentjét rendezték meg, mintegy másfélszáz küldött részvételével. A tanácskozáson megjelent fiatalok háromezer-háromszáz harminc év alatti dolgozó és kilencszáz kereskedelmi szakmunkástanuló képviseletében hallgatták meg dr. P. Kovács Istvánnak, a megyei tanács kereskedelmi osztályvezetőjének beszámolóját. A vitaindító összegezte azokat az észrevételeket is, amelyek a huszonnyolc helyen megtartott munkahelyi ifjúsági parlamenten elhangzottak, s körvonalazták a kereskedelemben dolgozó fiatalok eredményeit, az őket érintő gondokat egyaránt. A fiatalok többségét a bérek és a keresetek alakulása, ennek differenciáltsága, a lakáshoz jutás lehetősége foglalkoztatja, valamint az ötnapos munkahétre való áttérés munkaszervezési gondjai. Ez utóbbi kérdés azért is került a tanácskozás homlokterébe, mert a megye kereskedelmében és vendéglátóiparában dolgozók mintegy fele harminc éven aluli, s a kereskedők között — főként a pultok mögött — a lányok, asz- szonyok vannak többségben. A hozzászólók sorában Ádám Aranjca ' felvetette, hogy a gyakorlatban még nem értek meg a feltételek az ötnapos munkahét bevezetésére. — Hosszú a 9—9 és fél órás munka, egész nap a pult mögött állni szellemileg és fizikailag egyaránt megterhelő. A továbbtanulóknak gondot jelent, hogy az iskolában töltött időt le kell'dolgozni. — Szép a szakmánk, szeretjük, ezért választottuk — mondta —, de úgy érezzük, hogy a munkával nincs összhangban sem az anyagi, sem a társadalmi elismerés. Péter András azt fejtegette, hogy a boltvezetőnek vagy helyettesnek kinevezett fiatalok elesnek a munkáslakás-építéshez járó kedvezményektől, s ezért inkább a visszaminősítésüket kérik. * A kalocsai kisgyermekes kereskedőnők helyzetét Vargáné Rom- sics Mária tette szóvá; az óvodák hétköznap 5 óráig tartanak nyitva, de az ő munkaidejük általában 6 óráig tart. Kada Lászlóné azt kérte, hogy a nyitvatartási rendet ne egységesen szabják meg, hanem az üzletvezetőknek is adjanak lehetőséget a nyitvatartás rugalmasabb kialakításához. E néhány részletből is világosan kitűnik, hogy a kereskedelemben dolgozó fiatalok gondjaik megoldásához igénylik munkahelyük támogatását, a beilleszkedés elősegítését, a munkavégzés feltételeinek javítá.sát. Számítanak a vállalatok anyagi támogatására lakásgondjaik.megoldásában, a szociális és kulturális gondoskodásra. Természetesen a könyvelés „tartozik” rovatában a lakosság színvonalas ellátását, az udvarias, a kulturált kereskedői magatartást, a szakmai és politikai műveltségük állandó fejlesztését, a szocialista munkaversenyben való helytállást vállalták becsületbeli kötelességükként. N. M. A SZÁMÍTÓGÉP NEM TÉVED Korszerű üzemi adatfeldolgozás • Perity Józsefné gépe ezerszám készíti a termékek műbizonylatait. A Bács-Kiskun megyei Műanyag- és Gumifeldolgozó Vállalat fröccs- üzemének diszpécsere a miniszámítógép fölé hajol. Egy papírlapról számokat olvas le és a gépbe táplálja. A bevitt két adat a termékszám és a darabszám. A gép ezt követőért néhány másodpercig hangtalanul dolgozik, majd a kiírón megjelenik az eredmény: mennyi alapanyag szükséges a termék előállításához. — Ezt a magyar kisgépet több feladatra is beprogramoztuk — árulja el Ottoványi Ferenc igazgató. — Az anyagszükséglet kiszámításán kívül képes pénzcím- letjegyzékek és -árvetések készítésére, továbbá az egyes szerszámok megszerkesztéséhez nélkülözhetetlen adatok kiszámítására. A fröccsüzem után a gépi adatfeldolgozóba kalauzol a gyár vezetője. Itt már tekintélyesebb méretű, íróasztal nagyságú gépek sorakoznak. NDK-gyártmányú DARO — új nevén Robotron — kisszámítógépek mellett ülnek a kezelőnők. — Ezen a gépen — mutat az egyik mágneslemezes adattárolóval ellátott számítógépre az igazgató — az éves és a negyedéves tervek készülnek. Ezzel végezzük tovább a termelés elszámoltatását is. Ott, az a másik meg a termékszám betáplálása után automatikusan kiállítja a komplett gyártási bizonylatot. A gépek még sok mindent tudnak: elkészítik a műveleti utasítást, elvégzik a készárukönyvelést ... A számítógépes adatfeldolgozás előnyeit Ottoványi Ferenc így fogalmazta meg: — Ez a géppark három nap alatt képes elkészíteni az éves terv több módozatát. Azonnal látjuk egy-egy termék esetében a jövedelmezőséget. Ha bármilyen váratlan piaci változás ér bennünket, az információt azonnal gépre visszük, s máris látjuk, mi a teendő. Amióta így programozunk, 25 százalékkal emelkedett a gyár termelése, s 52 százalékkal nőtt a vállalati eredmény. Ez is bizonyítja: a komputer nem téved. ' S. B. • A készárukönyvelés ezzel a módszerrel nem okoz gondot Isa- szegi Gyulánénak. • Petrovszki Mihály diszpécser és segítőtársa: a miniszámítógép. (Méhesi Éva felvételei) A mezőgazdasági könyvhónap megyei megnyitó ünnepsége A mezőgazdasági könyvhónap múlt pénteken Cegléden rendezett országos megnyitóját követően tegnap délután került sor az eseménysorozat Bács-Kiskun megyei bevezető ünnepségére La- josmizsén, az Ódry Árpád Művelődési Otthoniban. Nagy Károly, á nagyközség tanácselnöke köszöntötte a könyvünnep résztvevőit, a megyei, járási párt- és tanácsszervek képviselőit, köztük Gál Gyulát, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetőjét. Ezt követően Suhajda István, a megyei pártbizottság gazdaság- politikai osztályvezetője mondott megnyitó beszédet. A többi között elmondta, hogy a mezőgazdaságban dolgozó nagyszámú diplomás szakember, valamint szakmunkás és betanított munkás hozzáértésének, szorgalmának köszönhető a termésátlagok emelkedése, az állattenyésztés eredményeinek a növekedése. Ám még korántsem mondhatjuk el, hogy a szellemi befektetések a kívánt mértékben kamatozódnak. Az egyre magasabb szintű technikát csakis azok képesek befogadni és a gyakorlatban hatékonyan alkalmazni, akik mindig odafigyelnek a tudományos eredményekre, s bátrait kezdeményeznek. Ehhez viszont nélkülözhetetlen a folyamatos önképzés, továbbképzés. A továbbiakban azt hangsúlyozta, hogy mindez nem kevésbé érvényes Bács-Kiskun megyében, ahol a lakosság harminchét százaléka a mezőgazdaságból él, s kétharmada kötődik valamilyen formában e népgazdasági ághoz. Utalt a kisárutermelés szerepére, jelentőségére. Felhívta a figyelmet arra, hogy a mezőgazdasági könyvkiadás a legkülönbözőbb szakmai igényeket igyekszik kielégíteni. Ezt bizonyítja a mostani mezőgazdasági könyvhónap széles skálájú kiadványsorozata is. # Suhajda István: nélkülözhetetlen a folyamatos önképzés, továbbképzés. ■ 1 • Részlet a termékbemutatóból. A í észt vevők ezután meghallgatták dr. Tompa Bélának, a mezőgazdasági tudományok doktorának előadását, mely „Az ismeretgyarapítás felértékelődése a mezőgazdasági gyakorlatban” címmel hangzott el. A helyszínen fotódokumentációs termékbemutató nyílt, s könyvvásárt rendeztek. I Csaknem kéthónapi szünet után folytatódik a madridi tanácskozás Csaknem kéthónapos szünet után kedden délelőtt Józef Wie- jacz lengyel külügyminiszter-helyettes elnökletével teljes ülésen folytatja tanácskozásait az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó madridi találkozó. A találkozón részt vevő 35 küldöttség többsége az elmúlt hét végén megérkezett a spanyol fővárosba, közöttük van Esztergályos Ferenc nagykövettel, külügyiminisztériumi főosz- vezetővel az élén a magyar delegáció. Vasárnap érkezett Madridba a szovjet, a lengyel és az amerikai küldöttség. Alexander Haig amerikai külügyminiszter megérkezése után tett rövid nyilatkozatában jelezte, elsősorban azért jött el Madridiba, az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó találkozóra, hogy azon — Lengyelország belső helyzetéről beszéljen. Józef Wiejacz lengyel külügyminiszter-helyettes ezzel szemben hangsúlyozta: a lengyelek aggodalommal és felháborodással szemlélik, hogy egyes államok az ő belügyeiket akarják vitára bocsátani a találkozón. Ez ellentétes a helsinki záróokmány ajánlásaival — mutatott rá. Leonyid Iljicsov szovjet külügyminiszter-helyettes hangsúlyozottan kijelentette, a szovjet küldöttség azzal az elhatározóit szándékkal jött vissza Madridba, hogy elérje a madridi találkozó sikeres befejezését jelentő érdemi, kiegyensúlyozott záródokumentum elfogadását. Erre minden alap megvan a semleges és el nem kötelezett országok által decemberben kidolgozott tervezet alapján — mondta. R. M. Családi házak MB n| Ne féljünk a tényt közölve minősíteni is: nagyon jól si-. került a VI. ötéves terv első esztendeje a lakásépítést illetően — 3850 család költözhetett új otthonba 1981-ben. Ha tudjuk, hogy a középtávú tervek első ötödé többnyire az erőgyűjtésé, s ha tudjuk, hogy Bács-Kiskun megyében 1981 és 1985 között 18—20 ezer lakás felépítése a cél, akkor bizakodhatunk, hogy alkalmasint túl is lehet szárnyalni az elképzeléseket. Külön öröm, hogy a tervezettnél több családi ház került tető alá. Öröm, mert bebizonyosodott, hogy sikerülhet a magánerő fokozottabb bevonása. Öröm, mert végre nem akadályozta jelentős mértékű anyagellátási zavar az építkezést. Általában mindenből volt elég — ami azonban nem jelenti azt, hogy helyenként ne hiányzott volna a cement, a fa, a vasbeton gerenda. Mindenesetre: 1980-ban és annak- előtte kivétel volt az a város, az a járás, ahol ki tudták elégíteni az igényeket. Most végre lépést tartott a kínálat az igényekkel olyannyira, hogy sok helyen már az anyagbiztosítási szerződést is fölöslegesnek tartják. 1981 eredményei újólag felszínre hozták a korábban is megvolt gondokat. Ezek között a családiház-építök számára kedvezőtlennek mondható hitelfeltételek a legsúlyosabbak, s ezek vetik föl hitelpolitikánk alapvető megváltoztatásának igényét. Induljunk Iki abból a tényből, hogy a kulcsrakészen átadott tanácsi érté- kesítésű, illetve takarékpénztári beruházású lakáshoz — függetlenül a vevő nemétől, foglalkozásától — automatikusan 320 ezer forint kölcsönt ad(hat) a takarékpénztár, 60 ezer forintot „ér” két (esetleg még meg sem született) gyerek, s az ifjúsági takarékbetét meglévő forintjaihoz ugyanannyit kölcsönöz. A legkedvezőbb esetben tehát 320+60+70 = 450 ezer forintos állami támogatást kap a lakótelepi lakás vevője. Ezzel szemben az, aki saját verejtékével, saját keze munkájával a szó szoros értelmében magának teremt otthont, a kiemelt településen 200, míg másutt csupán 160 ezer forintos kölcsönre jogosult. Másképp fogalmazva: az állam csak a fele hitellel támogatja azt, aki leveszi válláról a lakáshoz jutás, juttatás gondját. Tovább élezi — ha ugyan ez egyáltalán még lehetséges — az ellentmondást a települések kategóriába sorolása. Miközben ugyanis központilag óhajtott cél a falvak népességmegtartó képességének növelése, hitelfelvétel szempontjából épp a falvak vannak a leghátrányosabb helyzetben, ellentétben a várossal. 15—20 ezer lakosú nagyközséggel, ahová szeretnénk csökkenteni a beáramlást. Azt már szinte mellékesen jég nézzük meg — a témát ismerők körében amúgyis lerágott csontnak tűnik —, hogy a mai hitel föltételek munkás és munkás közt is differenciálnak, lakóhely szerint; mintha bizony nem ugyanolyan tagja lenne a munkás- osztálynak az N-i, illetve az M-i lakatos ... Tavaly a megyében átadott lakásoknak csaknem a fele családi ház volt. Ezeknek az építői nem kaptak szociálpolitikai kedvezményt, fele hitelt kapták, mint mondjuk egy lakótelepre költöző. Tehát sokszoros hátrányból teremtettek maguknak azonos lehetőséget. Felvetődik az igény, hogy eleve azonos eséllyel induljanak: kapjanak ők is szociálpolitikai kedvezményt, nagyobb hitelt. Indok ezer és egy van, volt, lesz a hitelpolitikai elvek meg- I változtatására. Kellene, hogy ne csak ok, hanem pénz is álljon ehhez rendelkezésre. A számítások azt mutatják ugyanis, hogy nagyobb hitelplafon mellett a mostaninál sokkal többen fognának építkezéshez. Jelenleg elrettenti őket az, hogy bár a lakótelepi lakásnál kétszerié nagyobb házat nagyjából ugya'éannyiért tudnak építeni, de ehhez csak feleannyi kölcsönt kapnak. Ezt az ellentmondást föloldani nemcsak társadalmi szükségszerűség, de hovatovább össznépi érdek is lesz! A nagyobb ház •több generáció együttélésére alkalmas, hogy csak napjaink legdivatosabb — és legszívszo- rítóbb! — népesedési gondjára utaljunk. Ezért és az említettekért is: a családi ház. és a vele kapcsolatos pénzügyi feltételek társadalmunk közügyeinek számítanak. J B. J.
