Petőfi Népe, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-07 / 32. szám

Szolidaritási gyűlések az FKP XXIV. kongresszusa alkalmából Pénteken este — az FKP kong­resszusa alkalmából — nemzet­közi szolidaritási gyűléseket ren­deztek 31 francia városban a kongresszuson részt vevő külföl­di delegációk részvételével. Az MSZMP küldöttsége a Párizs kör­nyéki Bobigny-ban - rendezett szolidaritási gyűlésen vett részt. A városháza dísztermét zsúfo­lásig megtöltő közönség perce­ken át tartó lelkes tapssal fo­gadta Korom Mihály beszédét, majd Gaston Plissonnier, az FKP Politikai Bizottságának tag­ja köszönetét mondott a külföldi vendégeknek. Korom Mihály felé fordulva hangsúlyozta, hogy a francia kommunisták teljesen szolidárisak a szocializmust épí­tő országok kommunista pártjai­val és népeivel. ,,Nagyra értékel­jük azt a tevékenységet, amelyet Magyarország a többi szocialista országgal együtt a nemzetközi színtéren folytat a népek legdrá­gább kincse, a béke védelmében. A szocialista országok létének köszönhető az, hogy az elmúlt több, mint negyedszázadban nem robbant ki világháború. Ezután az MSZMP KB küldött­ségének vezetője lépett a mikro­fonhoz. Korom Mihály felszólalása A szolidaritási gyűlésen el­hangzott beszédében Korom Mi­hály tolmácsolta az MSZMP Köz­ponti Bizottsága, a magyar kom­munisták meleg elvtársi üdzövle- tét és jókívánságait a Francia Kommunista Párt XXIV. kong­resszusának és valamennyi fran-, cia kommunistának, majd 'kije­lentette: ’ „A Francia Kommunista Párt kongresszusaira mindig nagy várakozással tekintünk és ké­szülünk. Ez még inkább így. van most, amikor francia elvtársaink küzdelmüknek egy új, értékes ta-' jpasztalatokat ígérő szakaszába érkeztek. Ezekben az években kormányzati felelősséggel is fel­ruházott forradalmi pártként az FKP a gyakorlat próbájának ve­ti alá a népi hatalom kiépítésére vonatkozó programját” — mon­dotta. Korom Mihály sikereket kí­vánt az FKP-nak ehhez a tevé­kenységéhez, majd így folytatta: „A kongresszus eddigi munkájá­ból jóleső érzéssel állapítottuk meg, hogy pártjaink tevékenysé­gét egy sor közös törekvés hat­ja át. Az önök számára és szá­munkra is a legfontosabb, hogy népeink békében és biztonság­ban, emberhez méltóan élje­nek. A jelenlegi feszült nemzet­közi helyzetben — amely az úgy­nevezett lengyel kérdésben mes­terségesen szított hidegháborús kampány miatt tovább súlyos­bodik — pártjaink egyformán legfőbb feladatuknak tartják, hogy mindent elkövessenek az ehyhülési politika folytatásáért,, a fegyverkezési hajsza megféke­zéséért és az ezeket akadályozó felelőtlen akciók meghiúsítá­sáért”. „Pártunk a leghatározottab­ban elítéli az agreszív'NATO-kö- röknek a kialakult nemzetközi erőegyensúly felborítására irá­nyuló kalandor próbálkozásait. Elutasítjuk az emberi jogok ürü­gyén álszent módon indított szov- jetellenés és kommunistaellenes kampányt. A helsinki záróok­mánnyal ellentétesnek tekint­jük azt a politikai- és gazdasági nyomást és szankciópolitikát, amellyel a Szovjetuniót és a töb­bi szocialista országot belső rend- * szerük, úgymond, liberalizálásá­ra 'akarják rábírni. Mi másnak lehet ezt tekinteni, mint a szocia­lista országok belügyeibe való nyílt beavatkozásnak?” — han­goztatta, majd folytatta: „A szo­cialista országok egyébként sem szorulnak ilyen külső ..biztatás­ra". Náluk senki sem ismeri job­ban az általuk megtett történel­mi utat, azokat a nehézségeket, amelyeket a demokratikus ha­gyományok hiányéban le kellett küzdeniük azért, hogy megte­remtsék a valóságos néphatalom gyakorlásának, a szocialista de­mokrácia kibontakozásának fel­tételeit. Nyilvánvaló igazság, hogy a szocialista országok — bár még sok a tennivalójuk ezen a téren — rendszerük jellegénél fogva összehasonlíthatatlanul ma­gasabb rendű demokráciát 'való­sítottak meg már eddig is, mint bármely tőkés állam. Számunkra, magyar kommu­nisták számára a szocializmus két fő ismérve, követelménye: egyrészt a társadalmi rétegek élet- és munkakörülményeinek folyamatos javítása, másrészt a szocialista demokrácia követke­zetes fejlesztése”. Korom Mihály a továbbiakban a Magyarországon folyó szocia­lista építés időszerű kérdéseiről, az MSZMP politikájáról, a szo­cialista demokrácia szakadat­lan fejlesztésére, bővítésére irá­nyuló törekvésekről beszélt, hangoztatva: ,.A demokrácia, az emberi jogók gyakorlása már régen nemcsak papíron, hanem a valóságban, az élet minden terü­letén szocialista hazánk élő és erősödő valóságához tartozik". Korom Mihály beszédét így fejezte be: „A történelmi fejlődés nem is­mer sablonokat. A szocializmus — az alapvető közös jegyek mel­lett — sokarcú, állandóan válto­zó valóság, amelyben a szükség­szerűen jelentkező ellentmondá­sok és azoknak átmeneti vágy elhúzódó megoldatlansága idő­ről időre bonyolult, adott eset­ben nehéz helyzetet teremt. Ezt a marxizmus—leninizmus szelle­mében gondolkozó és cselekvő kommunista pártok a társadalmi fejlődés velejárójának tekintik. A szocializmus . világrendszere még fiatal. A tőkés társadalom­nak évszázadokra volt szüksége ahhoz, hogy megszilárduljon. Meggyőződésünk, hogy a szocia­lizmusnak nem lesz szüksége ily ' hosszú időre. Bízunk abban, hogy egymás tapasztalataiból okosan tanulva a szocializmus gyorsabb fejlődésével számolhatunk az el­következő időszakban. Hiszünk a szocializmus életerejében, tér­hódításában, mert önökkel együtt azt valljuk, hogy az emberiség biztonságosabb és jobb jövőjét a szocializmus hozza meg”. Magyar—lengyel jegyzőkönyv Kelemen István, az MTI tudó­sítója jelenti: Varsóban szombaton aláírták az idei évre szóló magyar—lengyel árucsere-forgalmi és fizetési jegy­zőkönyvet. Ez a forgalom to­vábbi növekedését irányozza elő a múlt évhez viszonyítva. Tartal­mazza a két ország ipari termelé­séhez és a lakosság ellátásához szükséges / hagyományos áruk szállítását. A magyar exportban például Ikarusz-autöbuszok, orvo­si műszerek, szerszámgépek, ipa­ri fogyasztási cikkek, friss zöld­ség- és gyümölcsfélék szerepel­nek. Lengyelország szerszámgé­pek, közúti járművek és mező­gazdasági gépek mellett szenet, kokszot, különféle vegyiárukat és fogyasztási cikkeket szállít ha­zánknak. Az előirányzott áruforgalom mintegy harminc százaléka a koo­perációs és szakosítási egyezmé; nyékén alapul. A jegyzőkönyv — amelyet Vas János magyar és Wladyslaw Gwiazda lengyel külkereskedelmi miniszterhelyettes írt alá — tük­rözi a két ország közötti gazda­sági együttműködés eddigi ered­ményeit, és kedvező feltételeket teremt a forgalom további, mind­két ország érdekeit figyelembe vevő fejlesztéséhez. Az egyiptomi elnök Londonban Aczéí Endre, az MTI tudósítója jelenti: Szombaton délben a brit kor­mányfő Cihequers-i rezidenciáján megkezdődtek a tárgyalások Mar­garet Thatcher és vendége, Hosz- ni Mubarak egyiptomi, elnök kö­zött. Mubarak rövid, alig egynapos látogatásra érkezett Nagy-Britan-' niába. Elnöki tevékenységét Lon­donban rokonszenvvel szémlélik. Politikai vonalát a realitásokhoz és — ami az adott összefüggésben nem közömbös — az európai Kö­zös Piac elképzeléseihez közelebb állónak tekintik, mint Szadatét. Üdvözlik, hogy erős hangsúlyt helyez a palesztin önrendelkezés­re, arra az elemre, amelyet á Kö­zös Piac is elengedhetetlennek tart a közel-keleti válság átfogó rendezése szempontjából. A brit sajtó értékelése szerint, az. Egyesült Államokban, ahol Mubarak Londonba érkezte előtt több napos látogatást bonyolított le, az egyiptomi elnöknek sike­rült némileg a saját vonala felé hajlítania a Reagan-konmányt. Ami a közvetlen' brit—egyipto­mi kapcsolatokat illeti, egyes lon­doni források tudni vélnek róla, hogy Thatdher asszony és Muba­rak tárgyalásain szó lesz brit fegyverszállításokról. Nagy-Britan- niát, amely a negyedik helyet fog­lalja el Egyiptom kereskedelmi partnereinek sorában, nem töl­tötte el örömmel, hogy Francia- ország nagy megrendelést kapott Kairótól katonai repülőgépekre. A briteknek, ha pozíciójukat meg akarják tartani, piacuk védelmé­ben versenyképes árakon kell fel­kínálniuk hadihajóikat, harcko­csikat és légvédelmi rakétákat — írta egyebek közöt a The Guar­dian. I 2 • PETŐFI NÉPE • 1982 február 7. HETI VILÁGHÍRAfíÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: IrfdiaÍT— pakisztáni külügyminiszteri tárgyalások Űj-Delhiben. Szenegál és Gambia megállapodása értelmében Nyugat-Afriká- ban megalakul Szenegambia Államszövetség. — Lengyel közle­mény a gdanski provokációról, számos országban elítélik az ame­rikaiak lengyel tv-show-ját. KEDD: A kubai külügyminiszter angolai látogatása. — Papandreu görög kormányfő Bonnba érkezik. — Heves harcok a guatemalai gerillákkal. SZERDA: Leonyid Brezsnyev fogadja a Szocialista Internacionálé küldöttségét. — Arafat befejezi budapesti tárgyalásait. — Saint- Ouenban megnyílik a Francia Kommunista Párt 24. kongresz- szusa. CSÜTÖRTÖK: Az el nem kötelezett államok Izraelt elítélő határozat- tervezete a közgyűlés rendkívüli ülésszakának Golan-vitájában. — Ogarkov marsall Hanoiban. , — A NATO brüsszeli tanácsa újabb szankciókról dönt. PÉNTEK: Veszélyes amerikai beavatkozási tervek a salvadori pol­gárháborúba: Washington argentin csapatok bevetését fontolgat­ja. — A brit külügyminiszter kambodzsai ellenforradalmárokkal tárgyal Thaiföldön. SZOMBAT: Mubarak egyiptomi elnök amerikai látogatását befejezve Nyugat-Európában folytatja körútját. — Kormányalakítási meg­beszélések Finnországban. A hét három kérdése: Milyen új leszerelési lehetőségekről szólt Leonyid Brezsnyev ? Zéró és zéró között nagy kü- löribség lehet, nemcsak a sport­közvetítések során, a nulla és null vitájában, hanem a leszere­lési terveket illetően is. Reagan elnök, amint ez közismert, a zéró­megoldás mandátumával küldte az amerikai delegációt Genfbe, az európai nukleáris fegyverek­ről folytatott tárgyalásokra, s többször érzékeltette: Washing­tonnak nincs szándékában más, tartalékjavaslatokról gondoskod­ni. Az amerikai zérómegoldás — miszerint a Szovjetunió szerelje le mintegy 500 középhatósugarú rakétáját Európában, cserébe vi­szont az Egyesült Államok le­mond a tervezett 572 eurorákéta telepítéséről — elfogadhatatlan. Ha ugyanis megvalósítanák, a jelenleg fennálló hozzávetőleges egyensúllyal, szemben egyoldalú NATO-fölény alakulna ki konti­nensünkön. (A nyugati oldalon 986 kilövőegység maradna, bele­értve 162 brit és francia száraz­földi telepítésű rakétát, 60 ten­geralattjáróra helyezett amerikai rakétát, s a több mint 750 straté­giai bombázót. Ezzel szemben a Szovjetunió nem rendelkezhetne középhatósugarú rakétával, s re­pülőgépeinek száma csupán 500 körül mozogna.) Mind Washingtonnak, mind NATO-partneréinek azonban tu-k domásul kell venniük, hogy a va­lóságban létrejött erőegyensúlyt nem lehet tárgyalási ügyeskedé­sekkel „átírni”. A Szovjetunió ragaszkodik az egyenlő biztonság elvéhez — ennek tudomásul .vé­tele nem engedmény a Nyugat részéről, hanem a realitások el­ismerése —, ugyanakkor mesz- szemenően kész kölcsönösen elő­nyös leszerelési intézkedésekre. Ezek többrétű lehetőségét tár­ta fel Leonyid Brezsnyev a Kreml­ben, amikor fogadta a Szocialista Internacionálé tekintélyes poli­tikusokból álló konzultatív le­szerelési bizottságát. A szovjet vezető egy igazi zérőmegoldást ajánlott: mindkét fél mondjon le a középhatósugarú, eurostratégiai fegyverekről, tehát a szárazföldi telepítésű rakétákról, stratégiai légierőről, s az európai partok mentén szolgálatot teljesítő atom­tengeralattjárókról. Ha két va­lódi zéró áll egymással szemben • A héten Moszkvában tárgyalt a Szocialista Internacionálé lesze.- relési konzultatív tanácsának küldöttsége. A képen a Kalevi Sorsa (jobbra) vezette delegációt fogadta Leonyid Brezsnyev, az SZKP fő­titkára. államfő. a hordozó eszközök mennyiségé­nek rovatában, akkor egyik fél­nek sincs előnye, illetve mind­ketten és egész Európa igazi elő­nyökhöz juthat. Szovjet részről azonban nem helyezkednek a mindent vagy semmit álláspontjára, hajlan­dóak a csökkentést részlegesen, fokozatosan is megvalósítani. Brezsnyev olyan távlatokat raj­zolt meg, hogy 1990-ig'k jelenle­gi szint egyharmadára lehetne csökkenteni az európai nukleá­ris fegyverzetet. Mindenekelőtt moratóriumra lenne szükség, amely a további növelésnek ven­né elejét, a Szovjetunió — jóaka­rata jeleként — egy ilyen befa­gyasztás esetén bizonyos egyol­dalú leszerelést is kész végrehaj­tani. Különböző utak és lehető­ségek vannak tehát, széles terü­lete lehet a tárgyalásoknak. Nyil­ván a genfi asztalon is ott van­nak ezek a témák — részleteket nem tudhatunk, miután hírzárlat­ban állapodtak meg — a lényeg azonban, hogy az Egyesült Álla­mok felelősségteljesen, a meg­egyezési szándéktól vezérelve folytassa a megbeszéléseket. Sajnos e tekintetben nem adott okot túlzott derűlátásra a most záruló hét. Washingtonban el­utasították a moszkvai indítvá­nyokat, s változatlanul nincs ko­molyan vehető amerikai ejlenja- vaslat; a holnap beterjesztett új amerikai költségvetés tovább nö­veli a fegyverkezési terheket; s a lengyel szükségállapot ürügyén újabb ellenséges lépések tör­téntek a NATO ismételt szankció fenyegetéseitől a televíziós pro­paganda show-ig. Ebben a lég­körben külön is rokonszenvet kelthetett az a higgadt hangvétel, az a józanság, amellyel Moszk­vában az enyhülés, a leszerelés valóságos módozatait kutatják. Miért vetődött fel Közép-Amerikában egy ,.argentin akció”? Ilopango a salvadori főváros nemzetközi légikikötője, egy­úttal katonai repülőtér, s az or­szág legfontosabb katonai tá­maszpontja. Ide érkeznek az ame­rikai fegyverszállítmányok is. A minap a hazafias erők egy 120 tagú osztaga kiválóan előkészí­tett támadást hajtott végre a szuperbázis ellen. Megsemmisí­tették vagy súlyosan megrongál­• A Francia Kommunista Párt XXIV: kongresszusán Georges Marchais főtitkár beszámolóját tartja. • Andreasz Papandreu görög mi­niszterelnök (balra) és Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár tárgyalásaikról sajtóértekezletet tartanak Bonnban. • Hoszni Mubarak. egyiptomi elnök első külföldi körútja során a héten látogatást tett az Egyesült Államokban. A képen Mubarak amerikai vendéglátójával, Ronald Reagan elnökkel. • Üjra megnyitották az egyiptomi—líbiai határt. A képen hazatérni kívánó egyiptomi munkásokkal líbiai taxi érkezik a határhoz. (Fotók: AP — MTI — KS) ^ák a junta harci repülőgépei­nek és helikoptereinek 70 száza­lékát (!), harcképtelenné tették az őrség 50 tagját. Ez a közjáték —- egy hadije­lentés a sok közül — újra bizo­nyíthatja, hogy Washington fe­neketlen hordóba önti a „pénzt, paripát, fegyvert”, s a műsoron kívül Salvadornak megszavazott 55 millió dolláros gyors hadise­gély sem hozhat megoldást. Fel­vetődött az amerikai részvétel, de a vietnami sokk után néhány évvel ezt még egy kétségkívül jobbratolódott Amerikában is ne­héz lenne elfogadtatni. Ezért esik mind több szó közvetettebb be­avatkozási formákról, közép- és dél-amerikai „helyettesek” ré­vén. Csakhogy a közelben ne­héz ilyen szövetségest találni: Guatemala maga is polgárhábo­rútól terhes, Honduras bizonyta­lan, Haiti egyik válságból a má­sikba tántorog. Ezért esett a wa­shingtoni tekintet délebbre, arra az Argentínára, ahol az új kato­naelnök, Galteri személye reak­ciós irányba történő eltolódást mutat. Vagyis Washington , ösztönzésé­re és támogatásával argentin csapátok hivatalos keretek kö­zött vagy „önkéntesként” lépné­nek be a salvadori harcokba. Egyelőré tervről van szó, s meg­valósulása előtt legalábbis két tényezőt meg kell fontolni. Mi­lyen visszhangot váltana ki egy ilyen lépés a világban, Latin- Amerikában é% Salvadorban, va­lamint miként hatna a hélyettesí- tő hatalomra? Ha ugyanis nem csal emlékezetünk, utoljára az iráni sah „helyettesítő hatalmá­hoz” fűztek megkülönböztetett reményeket Amerikában. Mi történt a Közel-Kelet körül ? A Közel-Kelet térsége, úgy lát­szik, mindig mozgalmas. Az ENSZ rendkívüli közgyűlési ülésszaka a Golan-fennsík izraeli bekebele­zését vitatta, s ezt széles körben elítélték. Ugyanakkor a közgyű­lés nem hozhat olyan általános érvényű, kötelező intézkedése­ket, mint a Biztonsági Tanács, e testületben viszont amerikai vé­tó gátolta meg a határozathoza­talt. Nőtt a nyugtalanság Liba^ nonban, egyrészt az ország déli részében izraeli csapatmozdula­tokra került sor, másrészt a jobboldali falangisták új fegy­verszállítmányokhoz jutottak. Arafat budapesti sajtókonferen­ciáján aggodalmának adott han­got amiatt, hogy április 25-e, a Sínai-félszigetről történő izraeli visszavonulás előtt katonai ka­landra kerülhet sor Dél-Libanon- ban. A PFSZ jelentősebb táma­dástól tart. A diplomáciai színtér sem csen­des, Haig holnap indul több arab országba, Weinberger hadügy­miniszter pedig a térség három államát látogatja végig. Muba­rak egyiptomi elnök amerikai— nyugat-európai körúton van, s nyilatkozataiból sokkal óvato­sabb magatartás tükröződik, mint a szadati politika. Egyiptom min­denképpen javítani kívánja kap­csolatait legalább az arab álla­mok egy részével, s erre feltéte­lezhetően április után kerülhet sor. Izrael ezért próbál minden­áron kész helyzeteket kialakíta­ni (lásd Golan), s a libanoni ké­szülődést is ezért tartják veszé­lyesnek: egy áprilisi támadás nehéz helyzetbe hozná Kairót. Ha hevesen tiltakozik, ürügyet adhat Izraelnek a Sínai-félszi- get megtartására, ha semmit vagy csak halkan szól, az arab rheg- békélés válik nehezebbé. Réti Ervin TOLLHEGYEN Az ügyvéd ügye Richard Fairbanks, negyven­éves washingtoni ügyvéd, aki Reagan csapatának viszonylag kevéssé ismert tagjaként, a külügyminisztérium kongresz- szusi államtitkáraként tevé­kenykedett, életének aligha­nem legnehezebb ügyét kapta. Noha nem rendelkezik közel- keleti tapasztalatokkal, ő lesz az elnök különmegbízottja a palesztin önkormányzatról szó­ló tárgyalásokon. (A Carter- adminisztráció idején Sol Li- nowitz töltötte be ezt a tiszt­séget.) Nem ismerjük közelebbről Fairbanks egyéni képességeit, lehet, hogy azok magasan meghaladják az átlagot. Is­merjük viszont az ügyet, pon­tosabban: miként próbálnak kitérni egy igazi megoldás clöl, ezért — úgy véljük — nem a személyeken, hanem a politikán múlik. Nem valószí­nű, hogy Fairbanks csodát te­het — még a keleti csodák földjén sem. Igen, nincsenek közel-keleti tapasztalatai. Lehet, hogy ha lennének, akkor ezt az állást nem vállalta volna el? r. e. ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents