Petőfi Népe, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-28 / 50. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVII. évi. 50. szám Árai 1,40 Ft 1982. február 28. vasárnap Megbecsülni, amit a föld terem S. oldal PN-MAGAZIN 4. oldal Művelődés, irodalom, művészet 5. oldal így kellett volna tippelni 7. oldal TANÁCSKOZTAK A DUTÉP SZOCIALISTA BRIGÁDVEZEIÖI A tervezettnél több lakás és tanterem Háromszáz szocialista brigád képviseletében 120 brigádvezető küldött tanácskozott pénteken a Duna—Tisza közi Állami Építőipari Vállalatnál. A mintegy hatezer dolgozót foglalkoztató nagyvállalat legkisebb szocialista közösségeinek vezetői tájékoztatót hallgattak meg a DUTÉP elmúlt évi tevékenységéről, majd megvitatták és véleményezték a vállalat 1982. évi intézkedési tervét, a munkaverseny idei irányelveit. A tanácskozás állást foglalt a Kiváló Vállalat cím megpályázásában is. — Az elmúlt évre büszkén tekinthetünk vissza — így kezdte beszámolóját Kertész Gábor termelési igazgató, majd elmondta, hogy a vállalat közössége 1981. évi feladatait maradék nélkül végrehajtotta. A termelési tervet 8,9 százalékkal teljesítették túl, az árbevétel három, a termelékenység hét százalékkal nőtt. Ezek eredményeként a vállalati nyereség tavaly meghaladta a 100 millió forintot. A termelési igazgató ezután felsorolt néhányat a DUTÉP által létrehozott létesítményekből. Arról tájékoztatta a jelenlevőket, hogy a tervezett 1418 helyett 1545 lakást, a vállalat 48-cal szemben 60 általános iskolai tantermet építettek fel a vállalat munkásai. Létrehoztak ezenkívül 250 óvodai helyet, 1269 négyzetméter alapterületű kereskedelmi, s ennél valamivel több egészségügyi létesítményt. A szocialista brigádvezetők ezt követően az idei feladatokat vitatták meg. A vállalatnak 1982- ben 1730 lakás és 104 általános iskolai tanterem felépítésével kell — más m'ünkák mellett — hozzájárulnia a népgazdasági célkitűzések megvalósításához. Ha tervét sikeresen teljesíti, a DUTÉP lesz a legtöbb iskolát építő vállalat 1982-ben. * A vitában — amely a feladatok megoldásának mikéntje körül bontakozott ki — elsőként Sikari Kovács Béla főépítésvezető kért szót. Kifejtette, hogy nem elég jól dolgozni, az is fontos, hogy a különböző szakmák képviselői jobban becsüljék meg az előttük tevékenykedők munkáját! Dobos János budapesti brigádvezető ezt követően a termelékenység emelkedéséről beszélt, s arról, hogy milyen nagy szükség van az okos, ügyes kisgépekre, szerszámokra. Papp Ferenc osztályvezető beszámolt arról, hogy a DUTÉP 1981-ben mintegy 13,5 millió forint értékű tüzelőolajat és más energiahordozót takarított meg. Öt Horváth Mihály szocialista brigádvezető követte, aki elmondta, hogy vannak munkahelyi vezetők, akik nehezen viselik el, ha a dolgozók felvetik az észlelt hiányosságokat. — Minden dolgozó véleményére, javaslatára számítunk és építünk — adta meg az utóbbi hozzászólásra a választ Kertész Gábor termelési igazgató. — A nagyobb feladatokat csak együtt, közösen gondolkozva és cselekedve tudjuk megoldani. A véleménycserét, a megoldások módjának együttes keresését szolgálja a mai tanácskozás is. A vitában szót kért Laczy Endre, az építők szakszervezete megyebizottságának titkára. — Sok ismerős arcot látok a teremben, de kint a munkahelyeken is — mondta. — A vállalathoz hű, tettrekész, szorgalmas munkások tavaly is maradéktalanul teljesítették, sőt túlteljesitették vállalásaikat. Jóleső érzés volt hallani, amikor nemrégen az építésügyi és városfejlesztési miniszter elismerő szavakkal illette a Duna —Tisza közi Állami Építőipari Vállalat tevékenységét. Kákái Ferenc vállalati pártbizottsági titkár és Szabó Tibor vszb-titkár hozzászólásai után a brigádvezetők tanácskozása egyetértő véleményét juttatta kifejezésre a vállalat 1982. évi intézkedési tervével és a vállalati munkaverseny idei irányelveivel kapcsolatban. A résztvevők úgy foglaltak állást, hogy a DUTÉP 1981. évi eredményes tevékenysége módot ad a Kiváló Vállalat cím megpályázására és a közösség az idén is benevez a vállalatok közötti munkaversenybe. S. B. Hol és hogyan ebédelnek a gyerekek? A nők munkába állásával, a gyermekek számának növekedésével az utóbbi években fokozódtak az oktatási intézmények által szervezett gyermek- és diákétkeztetési igények. Érthető, hogy e téma hosszú idő óta foglalkoztatja a közvéleményt, s így természetesen a sajtót, a rádiót, a televíziót is. A kritikák a kellő lehetőségek hiányát, az ételadagok mennyiségét, illetve minőségét egyaránt célba veszik. A helyzet — a különböző feltételek miatt — településenként változó. Ezúttal arra kerestük a választ, hogy Bács-Kiskun megye városaiban és községeiben milyen körülmények között, s milyen arányban vesznek részt a különböző, szervezett étkezési formákban az óvodások, általános iskolások. KECSKEMÉTÉN a legkisebbek intézményeibe, az óvodákba járó valamennyi gyermek napközis ellátásban részesül. E helyeken legfeljebb a túlzsúfoltság nehezíti az étkezést. A középiskolák és a szakmunkásképző diákjainak étkeztetése ilyen-olyan formában ugyancsak megoldottnak tekinthe- ' tő. Maradjunk tehát a legnagyobb tanulói tömeget képviselő általános iskolásoknál. Az ő ellátásuk okozta a legnagyobb problémát hosszú éveken át a megye- székhelyen. A gyerekek megnövekedett száma miatt hirtelenjében túl kevésnek bizonyultak a tantermek, a napközis termek, szűkösek lettek az iskolai helyiségek. A gondot ez okozta, nem pedig az, hogy — mint sokan vélték — szűkösek lettek volna a gyermekélelmezést ellátó Dunavidéki Vendéglátó Vállalat és a Bács- Kiskun megyei Vendéglátó Vállalat konyhakapacitásai. Az iskolákon belüli étkeztetés számszerű növelése tehát lehetetlenné vált. Egyetlen megoldás kínálkozott: az oktatási intézmények szervezésében ebédelni szándékozó felső tagozatosokat a vendéglátó helyekre kellett irányítani. Kecskeméten az 1978—1979-es tanévben kezdték meg a gyerekek kedvezményes éttermi ellátását. Mindjárt hozzátesszük: e gyakorlat lehetőségei részben még kihasználatlanok. A megyeszékhely általános iskoláiban 11 778 a beírt tanulók száma. Közülük 4837-en napközi ellátásban részesülnek, 812-en menzások, 2023-an pedig vendéglátó helyeken ebédelnek. Diákokat fogadnak a város különböző pontjain levő éttermek: hunyadiváro- si. Toronyház, Hírős, Hullám, Akadémia, Expressz. A három étkezési formában az általános iskolások 66,8 százaléka vesz részt jelenleg, s ez az arány jóval meghaladja az országos és a megyei átlagot. Az ellátásban továbbra is van kifogásolni való. Az például, hogy az Akadémia Étterem konyhája legtöbbször későn szállítja az ebédet, s az óvodások, akik innen kapják az ételt, elalszanak az asztalnál. Az iskolákban a háromturnusos ebédeltetés okoz gondot, de — a városi tanács illetékeseinek véleménye szerint — ez még mindig jobb, mintha elutasítanák a jogos igényeket. Mindezek mellett nem hagyhatjuk szó nélkül a városi tanács megoldást kereső további törekvéseit. A VI. ötéves terv végéig az étkeztetésben részt vevő gyerekek arányát 80 százalékra kívánják- növelni, elsősorban oly módon, hogy az éttermekben ebéde- lők körét bővítik. A gyermekélel(Folytatás a 3. oldalon.) SZOLŐMETSZES, GYUMOLCSOSAPOLAS Sürget a munka megyeszerte A heteken át tartó és szokatlanul kemény tél a Duna—Tisza közén eléggé megviselte a növényzetet. A szakemberek vizsgálják, hogy az őszi kalászosok mi. ként tűrték a zord időt, és megsínylették- e az alvó rügyek az ól- mosesőt, a mínusz 20 fokot? A tapasztalatokat összegezve, figyelembe véve végzik ezekben a napokban a szőlőmetszést, ía- ápolást, a kalászosok tápanyag-utánpótlását a nagyüzemek és a kisgazdaságok. Tény, hogy eddig sem ültek ölhetett kézzel. A keceli szőlőfürt Szakszövetkezet tagjai metsző, hideg szélben járták sorra az ültetvényeket, és távolították el a rügyeket veszélyeztető jégpáncélt a vesszőkről, a faágakról. Hasonló módon tettek Im- rehegyen, Kiskőrösön, Soltvad- kerten, a járás valamennyi községében a szövetkezeti dolgozók. Sok ezer hektár ültetvényt védtek ezzel a fáradozásukkal. Bizonyos, hogy a tél még nem adta ki a mérgét, de a kertészeti dolgozókat sürgeti a további munka. A csávolyi határban az Egyesülés Tsz hetven tagja a 300 hektáros szőlőt metszi. Ahol a munka befejeződött, ott a tápanyag-utánpótlást végzik a gazdaság szőlőjében és gyümölcsöskertjében, felhasználva az állat- tarlótelep szerves hulladékát. A csávolyi almáskert, a körte és a cseresznye, elég jól bírta a fagyos heteket. A kitavaszodáskor a tápanyag is serkentheti gyorsabb, erőteljesebb fejlődésre a hosszú telet megért növényzetet. A kiskunfélegyházi határ mélyebben fekvő fagyzugos részén már több nyoma van a fagynak, mint Csávolyon. Egyik almaültetvényen csak a selejtezés segíthet. Kielégítően telelt viszont a Petőfi Tsz szőlője, amelyet nap nap után a huszonöttagú kertészeti brigád készít elő a ki. tavaszodásra. Tiszakecskén, a Béke és Szabadság Termelőszövetkezetben 200 hektáros almáskert téli ápolása van soron. A közös gazdaság pneumatikus berendezést vásárolt, amelyet a gépműhely dolgozói állítottak össze, szereltek fel a traktorvontatású alkalmatosságra. A szőlő és gyümölcsös metszése, a fák gallyainak, ágainak eltávolítása sohasem tartozott a könnyű munkafolyamatok közé. Ma sem, de könnyíthet rajta az ilyen, viszonylag olcsó megoldás, amelyet a kécskei sző. vetkezetben alkalmaznak. Biztos, hogy kitavaszodásig elvégezhetik a gyümölcsös tisztogatását, ápolását a Béke és Szabadság tagjai. Szalkszentmártonban 1977-ben nyitotta meg a kalocsai FÉKON- gyórral együttműködve az üzemi varrodát a Petőfi Tsz. Az őszi, téli hónapokban kilencvennégy asszony, leány két műszakban női, férfi ruhaneműt varr. Nyáron viszont heteken keresztül valamennyien a téesz kertészetében fáradoznak, és végeznek ott is a népgazdaság szá. mára igen hasznos munkát. A kiegészítő ágazat szerepét idejében felismerték a kalocsai járás termelőszövetkezetében. K. A. • Akik nyáron a szalkszentinártoni Petőfi kertészetében szorgoskodnak, most ruhaneműt varrnak a termelőszövetkezet kiegészítő Üzemében. • Tóth Lászlóné. a kiskun, félegyházi Petőfi Tsz kertészeti brigádjának tagja naponta négy sor szőlőt metszett meg az elmúlt hetekben. Mi a mérce? A nyugdíj felé közeledő diplomás kicsinylöen legyintve fogadta az egykori iskolája sportsikereiről hallott híreket. „Micsoda atléták voltak akkoriban”, sóhajtott sokatmondóan. Így érezte, pedig legügyesebb sporttársai ma talán az osztálycsapatba sem jutnának be, legjobb eredményeikkel járási spartakiádon sem mennének sokra. Jobb néhány ifjúsági rekord, mint három-négy évtizede az országos felnőtt. Tudok olyan kecskeméti, bajai diáksportolóról, aki mostani teljesítményével érmekért versenyezhetett volna az első újkori olimpiákon. Az összehasonlítás csipetnyivel sem csökkenti az egykori bajnokok érdemeit, grammnyit sem tesz fiatal barátaink érdemeihez. Mindig az adott körülmények függvénye a siker. Mércéje és mértéke a pillanatnyilag elérhető legjobb. A téves helyzettudat egyénnek, közösségnek károkat okozhat. Félrevezet, indokolatlanul önelégültséget puffaszt, visszafogja a többre képes energiákat. Hiába büszkélkedünk azzal — példánknál maradva —, hogy mennyivel magasabbra, messzebbre ugrik, mennyivel gyorsabban fut a legjobb kecskeméti, bajai, félegyházi diákatléta, ha a pesti, a győri, a szófiai, a kassai, a kijevi hasonló korúak sokkal előbbre tartanak. Tetszik, nem tetszik: világméretekben viszonyítunk. Az összezsugorodó földgolyón látókörünkbe kerülnek távoli országok, tőlünk távoli események befolyásolják lehetőségeinket, tennivalóinkat. Éppen ezért sajnálatos, hogy a könnyebb és látványosabb módszerrel többször hivatkozunk korábbi helyzetünkre, a fejlődés kétségtelen mutatóira, mint a másutt kialakult viszonyok és a mieink összevetésére. Bármilyen gyönyörűen, lelkesítőén gyarapodtak termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink, bármennyi hozamnövekedést mutathatunk ki, mégis azon kell törnünk a fejünket, hogy a minőség megóvásával, javításával, miként növelhetők a termésátlagok. Jól emlékszem arra, hogy a legutóbbi hírős napokon még a tájékozott szakembereket is mennyire meglepték az egyik előadó szőlőtermesztési összehasonlító adatai. A Német Szövetségi Köztársaságban jóval több szőlőt szüretelnek adott területről, mint nálunk. Elgondolkodtatóak, majd-majd riasztóak számunkra termelékenységi, gazdaságossági mutatóik. A hasznos és az improduktív munka arányával sem dicsekedhetünk a nemzetközi versengésben. Még azok is a nekünk kedvezőbb csoportosításban, szempontból tálalják gyakorta a helyzetünket megvilágító tényeket, adatokat, akik számon tartják a különféle kimutatásokat. akik az eligazodás fontos támpontjainak tekintik az összehasonlító statisztikát. Éppen a megyei pártbizottság agrárszakember első titkára óvta egy szakmai ankét hallgatóságát mezőgazdaságunk valóban bámulatos sikereinek túlértékelésétől. Igaz — hangoztatta — termékeink nagyobb hányadát exportálhatjuk mint a velünk rokonítható országok. Tudnunk kell azonban, hogy szinte nálunk a legkedvezőbbek Közép-Európában a földrajzi adottságok. Kevés a hegyünk, az erdőnk, a népsűrűség sem túl nagy. Tudati, kulturális szférákban, ha lehetséges, még nehezebb meghatározni, hogy hol is tartunk, de talán még fontosabb. Nagyon büszkék vagyunk néphagyományainkra, de — ismét egy példa — a külföldön csoportosan üdülő magyar dolgozók kínosan feszengene k, amikor a záróesten a csehek, a románok, az ukránok, az oroszok, a horvátok, a németek játszi könnyedséggel, magától értetődő természetességgel éneklik ősi dalaikat, mutatják be szép táncaikat. Nyilvánvaló: elképzelhetetlen, hogy az élet minden területén az élre kerüljünk. A szándék, az elhatározás ösztönzése, elmaradásunk vagy lehetőségeink tudatosítása nélkül meglevő, jó közepes helyzetünket sem tarthatjuk. Nem nélkülözhetjük a legjobbat akarás ösztönzését. „A mindenséggel mérd magad”, követelte e költő; a legkorszerűbbre, a leg- beváltabbra vessük „vigyázó szemünket”, követeli az ésszerűség, a hazafias gondolkodás. Csak így „vihetjük” át a mindenhol egyre magasabbra kerülő mércét. H. N • Pneumatikus metszővel dolgoznak a tiszakécskei határban a Béke és Szabadság Tsz almáskertjében.
