Petőfi Népe, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-04 / 29. szám

1982. február 4. • PETŐFI NÉPE • 3 A TANÁCS SEM MINDENHATÓ! OLVASÓSZOLGÁLAT — KULCSHÉT Mit sikerült és mit nem, Kunbaracson elérni? A liftügy harmadik oldala A liftügy tavaly novemberben kéz* dődött. Látható — olvasható jele a Pe­tőfi Népe XI. hó 4-i számának fc. olda­lán megjelent Liftsirám című cikkecs­kém volt. Elpanaszoltam a kecskeméti Széchenyi sétány 4. számú ház 210 csa­ládja nevében, hogy rendszeresen el­romlik a felvonó. Gyanítottam továb­bá, hogy a hiba alapvetően két ok miatt következik be. Egyik ok: a világ* hírű Schindler-cég licence alapján a Ganz-MAVAG képtelen volt jó minő­ségű liftet készíteni. Másik ok: a há­zért felelős Kecskeméti Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalat elhanyagolja a karbantartást. A cikkre november 15-én meg­jelent válaszban az IKTV igaz­gatója elhárította a felelősséget. Nézete szerint egy harmadik ok-' kai magyarázható az ifjúsági gar­zoniház felvonóinak meghibáso­dása, éspedig a lakók felelőtlen­ségével: ők rongálják ugyanis unos-untalan a liftet. Márton Lajos tudomásunkra hozta to­vábbá, hogy ....... jelentősebb, m indenre kiterjedő alkatrész- készlettel azonban sajnos nem rendelkezünk — a gyártó nem mindig tud szállítani — ezért egyes felvonók hosszabb ideig is állnak.” A dolog tehát világosnak lát­szott: örüljenek a lakók, hogy a házban egyáltalán van lift, csíp­jék nyakon a rongálót — de al­katrész amúgy sincs ... Ezt egész addig magam is kénytelen voltam elhinni, amíg január 4-én egy szimpatikus fia­talember fel nem keresett ottho­nomban azt állítván magáról, hogy a Ganz-MÁVAG képvisele­tében a cikkecskéről tudakozó­dik. Nem tagadom: meglepőd­tem. Első ízben fordult elő (ve­lem), hogy egy mammutvállalat személyes figyelemre méltatott egy nyúlfarknyi cikkecskét, s hogy pénzt-energiát nem sajnál­va, saját presztízsét tartván csu­pán szem előtt kivizsgált egy (valljuk be: csupán e 210 csa­ládnak, mondjuk 600 embernek fontos) panaszt. A Ganz-MÁVAG nevében érkezett fiatalember el­árulta: a ház egyik liftjét majd’ fél évvel korábban pontosan egy tucat „életveszélyt pkozó” hiba miatt állíttatták le. Ezek az okok — szerinte — nem a lakók ron­gálása, hanem a tervszerű, meg­előző karbantartás (TMK!) el­mulasztása miatt keletkeztek. Az ügyecske — melyből, mint láttuk, valódi „ügy” lett — egy • Kaptárkő a neve ennek a jellegzetes alakú mészkősziklának. gelléseket vehetünk szemügyre, majd megtaláljuk a völgy túlsó végén álló erdészházat. Aki in­nen jobbra megy tovább, az a Gyertyánvölgybe jut — a régi iratok és a szájhagyomány sze­rint egykor üveghutát működtet­tek ott —, aki pedig balra tér, az végiggyalogolhat egészen a Hór- patak forrásáig. A kiránduló az­zal az élménnyel térhet haza. hogy a Kárpátok vagy az Alpok magasai között érezte magát, hi­szen a völgy látványa, hangulata egyaránt a havasokat idézi. a Ganz-MÁVAG Felvonógyárától érkezett, Klem János termelési főmérnök és Joó Imre meó-ve- zető által aláírt levéllel folytató­dik. „Mivel a cikkben megemlítették a Kecskeméti Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalatot, ezért még 1981. december 14-én telexben kerestük meg az IKV műszaki osztályát, kértük, hogy legyenek segítségünkre információikkal a kérdéses, felvonókkal kapcsolat­ban. Válaszuk a mai napig sem érkezett meg. Ezért január 4-én vizsgálatot végeztünk a helyszí­nen, megtekintettük a felvonó­könyvi bejegyzéseket, és néhány lakó véleményét is kikértük.” Ezt követően a január 4-i vizs­gálatot összegzik a levélírók. Eszerint: a lift állt, mert súlyos karbantartási hiányosságok, il­letve balesetveszély miatt a szak­értő leállíttatta. Ez 1981. augusz­tus 12-én történt. A kötelezően előírt javítások azonban — ame­lyek elvégzését a karbantartás keretén belül és annak terhére kellett volna biztosítani — a vizsgálat időpontjáig nem voltak elvégezve. „ ... Tudomásunkra jutott, hogy az IKV a cikk megjelenését kö­vetően a felelősséget a Ganz- MÁVAG-ra hárította azzal, hogy a felvonókhoz megrendelt alkat­részeket a gyár nem szállítja. Ezért áttekintettük a vállalatunk­nál az IKV által feladott rende­léseket. Az ezekben szereplő al­katrészek hiánya nem hozható logikai összefüggésbe a felvonó leállításával. Feltételezzük, hogy ha az IKV-nak anyagbeszerzési gondjai lettek volna, akkor reagált volna 1981. december 14-i te­lexünkre ...” Már 1982 van, néhány napja, február 1-én átadták a felújított liftet. Minden jó, ha a vége jó? Aligha! Csorba esett az igaz­ságon — s a liftügy ettől vált üggyé ... Marad tehát a tanulság levonása, amit olvasóinkra bí­zunk. Könnyítésül arra a köz­mondásra hívjuk fel figyelmü­ket, amelyben egy bizonyos sán­ta kutyára hivatkoznak ... Ballai József orvoshoz. Mivel az előírt heti két­szeri általános orvosi rendelés már december óta rendszertelen (decemberben például mindösz- sze egyszer volt kint az orvos Ladánybenéről), egyelőre csak választási lehetősége van annak, aki gyógykezelésre szorul. Az ügyeletes orvost — a megadott időben — Kerekegyházán lehet megtalálni. Lajosmizse, bár nagy­község, hozzánk 16 kilométer. Marad Ladánybene, ahová „hi­vatalosan” tartozunk. Oda vi­szont csak végszükségben men­nek a betegek — már akinek nincs saját kocsija —, mivel, hogy a ladánybenei buszt elér­jék, reggel fél hat előtt már tal­pon kell lenniök. Ez nem állapot. Hirmann Péterné tanácstagunk a ,9-es, a 12-es és a 14-es válasz­tókörzet lakóinak a nevében is szóvá tette a minapi falugyűlé­sen, hogy az alapellátással nin­csenek megelégedve. Az egyik lázas kisgyereket például hiába vitték el a szülei a szomszédos községbe, nem találtak orvost. Ne­hezíti a helyzetet, hogy — a havi kétszeri szakvizsgálatot és a táppénzes elbírálást leszámítva — a helybeni orvosi ellátás to­vábbra is akadozik, csak vélet­lenszerű, az orvos szabadsága, be­tegsége, illetve helyettesítési teendői következtében. Az már „csak” betetőzi a gondunkat, hogy a kunbaracsi rendelőben hetek óta rossz a telefon, mert a telepek — állítólag — kimerül­tek. Ugyanez a helyzet a tanács- házán, ahol a mi telefonunk sem jó. A védőnő valamelyik nap fél óráig csengette egyfolytában La- dánybenét, de Ladánybene nem „válaszolt”. A telepek, ezek sze­rint, ott is kimerültek? Nem tu­dom. Csak annyit tudok, hogy a sikertelen kísérlet után a védő­nő sírva jött át a tanácshoz el­panaszolni, hogy most mitévő le­gyen? Amit a lakosság elvár, a helyi feladatainkat tőlünk telhetőén megoldjuk. Az egészségügyben és a távközlésben viszont így, ma­gunkra hagyva, nem látunk sem­miféle kiutat. Csak akkor, ha se­gítséget, több figyelmet és na­gyobb törődést kapunk — mond­ta Zöldi Gábor vb-titkár.- Kohl Antal Felvétel a gyermekkórusba A Magyar Rádió gyermekkóru­sa az 1982—83-as tanévre ismét vesz fel új tagokat. A gyermek- kórus tagjai ingyenes zeneokta­tást és hangszeres képzést kap­nak. Jelentkezhetnek 6—12 éves korú budapesti gyerekek levele­zőlapon, a következő címen: Ma­gyar Rádió gyermekkórusa, 1800 Budapest. Jelentkezési határidő: 1982. március 31. r hon v'ólav • A hóri völgy szakadékos szurdokvölgye. A hóri völgy Egertől nem mesz- sze, •Cserépfalunál nyílik. Név­adója, a Hór-patak egy kicsi víz­folyás. Térképeink többsége nem is jelöli, mert néha fél évtized is eltelik anélkül, hogy természetes medrében végigcsörgedezne. A patak neve a régi magyar nyelv „horh”, azaz szurdokvölgy sza­vából származik. A völgy bejárata érdekes lát­nivalókkal szolgál: egyre-másra tűnnek fel a mészégető kemen­cék. Tovább haladva egy kis bar­langhoz érünk, mely egykor be­tyárok tanyájául szolgált. Ezután egy erdészház következik, ahon­nan már látni azt a romhalmazt, amelyet Ódorvárnak neveznek. Ezt az erősséget IV. Béla enge­délyével az egri püspök építtette. Ódorvár után egy-két kilomé­ternyire tűnik fel Füzérkő szdk- larengetege. Megcsodálva a csú­csokat, sétáljunk ismét tovább, rövidesen egy csurgóhoz — tehát egy mesterségesen kiképzett víz­forráshoz — érünk. Egy kortyin- tás után indulhatunk, utunkon újabb és újabb- ormokat, kiszö­Programokat ajánlunk Változik a lapszerkezet ao Mindenkinek szigorú magán­ügye, hogy miként készül fel az életében óhatatlanul bekövetke­ző változásokra. Kivételt azok jelentenek, akiknek az élete nap mint nap a nyilvánosság előtt zajlik. Például 64 ezer példány­ban jelenik meg, mint a Petőfi Népe. Szívünk joga ilyenkor nemcsak a mi jogunk. Mielőtt napvilágot lát a végeredmény, szeretnénk bepillantást engedni a kulisszák mögé is. Talán hasonló szándék vezeti azokat a szerzőket és ren­dezőket, akik filmet forgatnak a filmkészítésről, vagy a színiházi életet állítják színpadra. A mi indítóokaink egyértel­műbbek: február elejétől még ál­talánosabbá válik a szabad szom­bat, további társadalmi rétegek élvezik a növekvő szabad időt. De a lehetőségekkel élni kell! Tudni kell élni. Ezért bővülnek tágabbra a programajánlataink. Kulturális és sportrendezvények­re hívjuk fel a figyelmet szom­batonként, a 8. oldalon. Egyebek között múzeumok és különböző emlékhelyek látnivalói szerepel­nek a Mi, hol, mikor? című gyűj­teményben. A negyedik oldalra tudományos és technikai összeál­lítást készítünk, feldolgozva egy- egy tudománypolitikai,lag és a hasznosítást tekintve fontos Bács- Kiskun megyei témát. Emellett hazai és külföldi érdekességekről számolunk be. Változatosságban legalább háromféle elképzelés fog érvényre jutni: három kollé­gánk veszi át egymástól hétről- hétre a szerkesztési stafétabotot: első nekifutásra Kereskedő Sán­dor, Nagy Ottó és Straszer And­rás. Költő is segít Hasonló „rotáció” rejlik a va­sárnapi 4. oldalra tervezett Ma­gazin hátterében. A színes és rö­vid írásokra, érdekes fotókra ala­pozó vállalkozás az átlagosnál könnyebb — de nem igénytele­nebb — műfajokat ígér. Az első jelentkezésnek Kutasi Ferenc az Oldott nyakkendő címet adja, utalva a tematikára is. öt követi a szerkesztők között Ballai József és Varga Mihály. Vasárnaponként az ötödik ol­dalon változatlanul az irodalom — művelődés kap helyet. Annyi a változás, hogy az anyagokat Pintér Lajos költő, a Forrás munkatársa tervezi és gondozza a jövőben. Ezzel olyan szakember vette kézbe a munkát, akinek a nevével gyakran találkozunk or­szágos kiadványokban, és várha­tóan élő kapcsolatot teremt la­punk és a Forrás című folyóirat, illetve a többi alkotóműhely kö­zött. Ha véglegesen kialakulnak — és beválnak! — az újfajta meg­oldások, akkor az egész pofon­egyszerűnek tűnhet. Előzetesen azonban elolvastunk néhány ta­nulmányt az eddigi szabad szom­batok hatására módosult elfog­laltságokról és olvasási szokások­ról; megyei és városi párt-végre­hajtóbizottsági ülések tapasztala­tait vontuk le; szerkesztők, ki­adók, nyomdászok, és postai ter­jesztők kerékasztal-beszélgeté­seinek tanulságait vetettük egybe; újságíró—olvasó találkozókat szerveztünk és szervezünk, hogy felszínre hozzuk, illetve haszno­síthassuk a különböző észrevéte­leket, javaslatokat. Itt az ügyetet ’ Tudvalevő, hogy a hétvége már szombat előtt megkezdődik — a fölkészüléssel és tervezgetéssel. Az is bizonyos, hogy a gyarapodó szabad időt nem fordítja minden­ki kulturális programokra a nö­vekedés arányában. S miért len­ne baj, ha valaki társadalmilag szükséges — és másokat nem za­varó módon — kiegészítő mun­kát végez, otthont épít, vagy rendez be, állatokat gondoz, ker­tészkedik, a hobbijának hódol? Emellett van lehetőség a kirán­dulásokra, olvasásra, rádióhall­gatásra, tévénézésre, mozi-, szín­ház- és múzeumlátogatásra is. Már csütörtökönként jelentke­zünk a család—otthon—szabad idő témáit csoportosító rovatunk­kal, a hetedik oldalon Eszik Éva szerkesztésében. Nem hiányoznak majd innen a gyermeknevelési példák, háztartási és egyéb ja­vaslatok, diuathíradások és a re­ceptek sem. Kéthetente adjuk közre a pénteki 5. oldalon a Gyer­mekévek—Gyermekélet elneve­zésű összeállítást. A korábbi Út­törőélet helyett nagyobb terjede­lemben, három hasábon szólunk legifjabb olvasóinkhoz. Ezt a munkát Selmeci Katalinra bíztuk. Öt váltja minden következő hé­ten Nagy Mária a KlSZ-korosz- tályt inkább foglalkoztató írá­sokkal és fotókkal, ugyanazon a helyen. Megjelenik továbbra is a Házunk tája időszerű tanácsaival és beszámolóival. Ugyanakkor rendszeresítjük a hétvégi készen­léteket összefoglaló tájékoztatót: péntekenként lát napvilágot a biztosra vehető orvosi, gyógyszer­tári, állatorvosi és vízügyelet. Méghozzá a 3. oldalon, hogy el­jusson azokra a területekre is. ahol egyébként a kiskunfélegy­házi és Duna menti (kalocsai) ki­adást olvassák. Szombatonként továbbra is utolsó oldalon egészí­tik ki sport- és kulturális aján­latainkat a DÉGÁZ-, DÉMÁSZ, GELKA- és AFIT-ügyelet igény­be vehető szolgáltatásai. Mind­ezeknek Selmeci Katalin a gazdá­ja, s a szokottnál hosszabb ügye­letet tart a hír-rovat is. (Folytatjuk.) Az esztendőből eltelt egy hó­nap. Mi történt ezalatt Kunba­racson? — Készültünk a legnagyobb munkára, a napközi otthonos óvo­da építésére — kezdte Zöldi Gá­bor vb-titkár. — Ez egymillió fo­rintba kerül. Mivel az egész fa­lu kérte — évek óta —, a lakosok felajánlották a segítségüket. Amint az idő engedi, tavasszal el­készítjük az alapot, majd kezd­jük a falazást abból a pénzből, amellyel — a tanácsi részt és az állami támogatást kiegészítve — a helybeliek: az állampolgárok és a községünk életébe valami­lyen módon bekapcsolódó intéz­mények hozzájárulnak. A lakók­tól eddig 23 ezer, a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság­tól 85 ezer forintot kaptunk az óvoda építéséhez, de hasonlóan támogat bennünket a Helvéciái Állami Gazdaság és a kecskeméti UNIVER ÁFÉSZ is. Reméljük, hogy szeptemberre át tudjuk ad­ni az új, 30 személyes óvodát, amely a 3—6 éves gyermekek szü­leinek nagy könnyebbséget je­lent. Gyermekeiket azt követően már nem kell naponként autó­busszal Kerekegyházára külde­niük — kísérővel óvodába járat­ni —, mint most. Mozgóbolt Csaradán Sikerült megoldani az egyik külterület, Csarada ellátását alap­vető napi cikkekkel. Az elnépte­lenedett iskola mellett az UNI­VER ÁFÉSZ mozgóboltja árusít heti beosztásban, részben a csa- radaiakat, részben pedig egy má­sik, közeli kistelepülés, Daruhát lakói szükségleteinek a kielégí­tésére. A mozgóbolt máris nép­szerű. Napi forgalma — eleinte — 1200 forint volt, most pedig (már eléri a három és fél—négy­ezer forintot. Igaz, hogy az óvoda elég sok pénzünket felemészti, de a sze­méttelep kcrbezárására, az isko­la tetőzetének és csatornájának a felújítására, a törpe vízműhöz egy víztározó építésére (ez utób­bi az Észak-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat feladata), továb­bi tanyavillamosításra és a mű­velődési otthonunk 1983—1984. 9 A bűnös, fekete telefon... De, vajon, csak egy készüléken mú­lik csupán a kunbaracsi orvosi alapellátás? (Méhesi Éva felvétele) évi korszerűsítésére mindenképp szeretnénk sort keríteni. Nyolc tanyában várják a villanyt A fentiek közül a tanyavilla­mosítás folyamatos. A januári ál­lapotnak megfelelően, nyolc ta­nyában várják a bekötést. Az osz­lopok már állnak — a megyei ta­nács a költségek egyharmádát fi­zeti —, s hamarosan kihúzzák a felsővezetéket is. — Terveztek-e járdaépítést? — Erre a tanács költségvetésé­ből most nem futja, csak, ha a lakosok megcsinálják. Saját pénz­ből és társadalmi munkával van ró lehetőség. — Milyen az egészségügyi ellá­tás? — Nem a legfényesebb. Több, rossz tapasztalatot szereztünk er­ről, főleg decemberben és január­ban. Ami a nő- és a gyermekgyó­gyászati szakrendelést, valamint a hétfői táppénzes felülvizsgá­latot illeti, ezek jól szervezettek és menetrendszerűen megtörtén­nek. Az egészségügyi ellátás gondjai A 900 fős településen azon-, ban ezek között a főbb vizsgála­tok között is sokan fordulnának CIKKÜNK NYOMÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents