Petőfi Népe, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-23 / 45. szám

1982. február 23. • PETŐFI NEPE • 3 CIKKÜNK NYOMÁN A megoldás útján a kunbaracsi orvosi alapellátás Élénk visszhangot váltott ki február 4-i „Mit sikerült és mit nem Kunbaracson elérni?” című cikkünk. amelyben — egyebek mellett — a kilencszáz fős tele­pülés orvosi alapellátásának fo­gyatékosságaira is kitértünk. Meg­írtuk, hogy a heti kétszeri álta­lános orvosi rendelés rendszerte­len (decemberben például mind­össze egyszer volt kint az orvos Ladánybenéről). Ezenkívül, a be­tegeknek sokat és rossz körülmé­nyek között kell utazniok, hogy a helyi rendelési időn kívül sürgős segítséget (ellátást) kap­janak. Azt cikkünk kiegészítésé­ül — s a jobb megértés kedvé­ért — jegyezzük meg. hogy a kunbaracsi betegek nemegyszer Kunadacson, Tatárszentgyörgyön. Kerekegyházán, vagy Fülöpházán juthattak orvoshoz, ha a falutól 16, egyes határrészeitől viszont 20—24 kilométerre levő Laj.osmi- zsét — a legközelebbi nagyobb települést — az ügyeleti idő alatt nem tudták elérni. Az emberek fájlalták... Mondanunk sem kell: éz a sok­esélyes választás kényszerű hely­zetben nemcsak, hogy kényelmet­len, időt rabló-, de kockázatos is, hiszen nincs garancia arra, hogy a keresett orvos odahaza — illet­ve a rendelőjében — tartózkodik. A néhányak szerint kényes té­mát — az egészségügyi alapellá­tást — érintő írásunkkal keltett visszhang igen tanulságos. A tör- -ténteket. s az ennek nyomán fel­tárt gondokat — a kiutat keresve — tovább beszélik a faluban. Február 12., péntek. Reggel há­romnegyed 8. A kunbaracsi busz­megállónál két asszony várako­zik. Egy korosabb, meg egy fia­talabb. őket kérdezem előbb, ho­gyan vélekednek a helybeli gyógy­kezelésről. Klinkó Józsefné, aki a Petőfi út 27. szám alatt lakik, ennyit mond: — Az idén januárban, amikor először kerestem a doktor urat az egészségházban, nem találtam ott a rendelési idő alatt. Telefonon üzent Ladánybenéről, hogy az autója elromlott, a buszt lekés­te. ne várjuk. Az egészségház falán tábla: „Körzeti rendelő. Körzeti orvos: dr. Csertő Endre. Rendelési idő: hétfő du. 1—3-ig, péntek du. 1—3- ig”. (Értsd: óráig.) A rendelőben most még csak a takarító asszony dolgozik. Amikor elmondom, mi járatban vagyok, a helybeli betegellátás érdekel, nem utasít járási, vagy megyei hatósághoz, nem köti magát, hogy csak a felsőbb szerv engedélyével nyilatkozhat. Szegedi néni, aki az egészségházat és a tanácsházát évek óta pontosarj és rendben, közmegelégedésre takarítja, rövi­den sommázza a történteket: — Ami igaz, az igaz! Az embe­rek nagyon fájlalták, hogy decem­ber 7-től 24-ig, amíg a Csertő doktor úr szabadságon volt, nem járt helyette semelyik más orvos Kunbaracsra. „Maradtunk volna közömbösek ?” A tanácsházán Horváth Jánosné társadalmi tanácselnök sem szé­píti a dolgot. A tényeket sorolja: — Szétszéledtek a betegeink — mondja. — Rossz volt látni — ezt az egész falu tanúsíthatja —, hogy a négy-öt kilométerről, lovas ko­csival ideérkezett idős, tanyai em­berek milyen kedvetlenül jöttek ki a rendelő váróhelyiségéből, mi­vel az ajtóra csak ennyi volt ki­írva: a helyettesítés Lajosmizsén. itt és itt, ettől és eddig. Városi ember létére is bizonyára megér­ti — fordul hozzám —, mit je­lent ezeknek a bejáró emberek­nek, ha a megszokott helyen és időben nem fogadja őket orvos. Tudom, hogy ők erről soha nem írnának az újságnak, sehová ... senkinek ... de vajon, mi, közigaz­gatási vezetők, akikben a lakosok megbíznak, maradtunk volna kö­zömbösek ez iránt, és hallgattuk volna el a problémánkat éppen a Petőfi Népe előtt? Horváth Jánosné nincs egyedül ezzel a felfogással. Zöldi Gábor- vb-titkárt, aki tavaly december óta dolgozik a tanácsnál, már el­ső munkanapján azzal keresték föl a lakosok, hogy segítse meg­oldani, a helyére tenni a kunba­racsi orvosi alapellátást. Ügy lát­szik, ez most már sikerül. Cikkünk nyomán nemcsak a ta­nácsházi, hibás telefont javítot­ták meg. amellyel — szükség ese­tén — mentőt is lehet hívni, de felfigyelt a gondokra a megyei ta­nács egészségügyi osztálya is. Dr. Gubacsi László megyei főorvos február 5-i levelében elrendelte: Kunbaracs község lakossága a hét végi ügyéleti idő alatt ezentúl ne Lajosmizséhez, hanem a köze­lebbi és a könnyebben elérhető Kerekegyházához tartozzék! A gyors intézkedés jól esett Kunbaracs lakóinak. Az ügyelet tehát rendben. Ami viszont a hétközi alapellátást illeti, egyet­értünk a falubeliekkel: 'a heti két rendelésre, a megszokott helyen és. időben, mindenáron kerüljön sor, ha kell, helyettesítéssel! Mér­legelni lehetne a heti többszöri rendelést is. A lakosság és Bogár Győzőné tanácstag viszont azon a véleményen van, hogy a leg­jobb megoldás az lenne, ha most már nemcsak ügyeletileg, de kör­zetileg is, teljesen Kerekegyházá­hoz tartoznának. így ugyanis megszűnne a közlekedési fonák­ság (ha valaki halaszthatatlan el­látásra szorul): reggel fél 6 óra­kor a baracsi ember busszal át­megy Ladánybenére; két órát vár a 8 órai rendelési idő kezde­téig, s miután végzett, 9-től délig ott toporog a megállóban, majd negyed 1-kor fölszáll a Kunba­racsra visszainduló buszra. Hetente kétszer Mit mond dr. Csertő Endre, az orvos? —, Magánvéleményem, hogy Kunbaracs orvosi ellátása való­ban hagy kívánnivalót maga után. Előfordul, hogy egy betegnek öt­féle gyógyszer használna, de csak háromfajtát tudok neki ad­ni, mivel a kézi gyógyszertáram­ban több nincs. Mit tehetek? Át­küldőm a beteget Kerekegyházá­ra. A doktor úr maga is érzékeli a gondokat. Jóllehet a kivett de­cemberi szabadsága teljesen sza­bályos, egynapi januári távolma­radása pedig az említett közleke­dési nehézség miatt érthető volt, de e két megszakítással felszínre került gondokra erőteljesebben oda kell figyelni. Dr. Csertő Endre a tanács ve­zetőinek és a lakosoknak minden­esetre megígérte, a heti két ren­delési időhöz pontosan alkalmaz­kodik, amíg a felettes egészség- ügyi szervek esetleg más, kedve­zőbb megoldást nem találnak. Egyúttal viszont kérte: helyesbít­sük február 4-i cikkünk két té­ves megállapítását. Vagyis, hogy decemberben nem egyszer — mint írtuk — hanem kétszer rendelt Kunbaracson, s hogy az idén csak egyszer maradt el a rendelés, az ismert közlekedési nehézség miatt. • Amilyen szívesen írok egy he­lyett kettőt, olyannyira örömmel tölt el a remény, hogy Kunbara­cson is egyről' a kettőre jut — immár tartósan — a körzeti or­vosi alapellátás. Kohl Antal A szovjet hadsereg napjára A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győ­zelme után a szovjet népnek nemegyszer fegy­verrel a kezében kellett megvédenie szabadságát és függetlenségét. Hatvannégy évvel ezelőtt a császári Németország kísérletet tett arra. hogy eltapossa az oroszországi szocialista forradalmat. II. Vilmos tábornokai arra számítottak, hogy a fiatal szovjet hatalom nem lesz képes ellenállni a jól szervezett német seregeknek. Tervük azon­ban Kudarcot vallott. A vörösgárdista munká­sok, a forradalmár katonák és matrózok Pszkov és Narva alatt győzelmet arattak. Mindez feb­ruár 23-án történt. Azóta ez a nap a Szovjetunió fegyveres erőinek ünnepe — igazi jelképpé lett: jelzi hogy a szovjet állam fegyveres erői már megalakulásuk pillanatában kizárólag a védelem szolgálatában álltak. A későbbi évtizedekben még megannyi alka­lommal kellett harcba szállniuk a szocialista or­szág ellen törő ellenséggel. Tizennégy imperia­lista hatalom küldte intervenciós csapatait Szov- jet-Oroszország ellen, s felfegyverezték a fehér­gárdistákat is. A húszas és harmincas évek sem voltak teljesen békések, hol távol-keleti, hol az északi határokat kellett megvédeni. A Vörös Hadsereg volt az a katonai erő, amely megállí­totta és — országok sorát felszabadítva — saját barlangjában zúzta szét az egész világot fenyegető fasizmust. Ilja Ehrenburg írta: „A németek megmászták a hegyeket. Átúszták a nagy tenge­reket. Nem állította meg őket a Thermopülai-szo- ros és az Égei-tenger sem. De az emberek meg­állították őket — nem a hegyekben, nem a szé­les folyók partján, hanem a Moszkva alatti ká­posztás-kertekben”. A második világháború után a Szovjetunióra az Egyesült Államok és a szövetségesei veszé­lyes fegyverkezési versenyt kényszerítettek. A szocialista nagyhatalom ismét megmutatta ere- jétj elrettentette azokat, akik az új. mindent el­pusztító háború gondolatával játszottak. Jelen­leg, amikor a világban ismét hidegháborús sze­lek fújnak, amikor az Egyesült Államok minden korábbinál nagyobb ^fegyverkezésbe kezdett, kü­lönös jelentősége van a Szovjetunió katonai ere­dének. Ez az erő a biztosítéka a világbékének, a szocializmus építésének. • Ejtőernyősök kiképzése. • Visszatérés a gyakorlatról. • Rakéták. (Fotók: APN—KS) Környezetvédelem Kiskoroson Tiszta levegőt szívni, tiszta vizet inni — mindket­tő alapvető létfeltételünk. Az 1976-ban megfogal­mazott környezetvédelmi törvény azonban ennél szélesebb körű. számba veszi az emberi környezet minden elemét. Amikor a kiskőrösi helyzetet feltérképezték, meg­állapították, hogy a mégoly kis városra is jellemző: az urbanizálódás, az iparfejlesztés, a mezőgazdaság gépesítése, vegyszerek alkalmazása veszélyeztetheti a környezet tisztaságát, ezért a megelőzésre megfe­lelő intézkedéseket kell kidolgozni. A Kiskőrösi városi Tanács szakemberei a helyi adottságok figyelembevételével megfogalmazták a jellegüktől függően rövidebb-hosszabb időre érvé­nyes feladatokat. A föld védelmében célszerűbben kell a különbö­ző adottságú talajokat hasznosítani. Ennek egyik módja, hogy a VI. ötéves tervben a 40 hektárnyi erdősítésre a rossz minőségű szántókon, gyepes te­rületeken kerül sor. A mezőgazdaságban a terme­lési érdekek mellett a környezetvédelemnek is ér­vényt kell szerezni. Kiskőrösön eddig nem volt gond az ivóvíz minő­ségével, de hogy a jövőben se legyen, ahhoz nem szabad engedni az elszennyeződést. Mindez meg­előzhető a felszíni vizeket elvezető csatornák rend­szeres kotrásával, a szennyvíztisztító telep bővíté­sével. A levegő tisztaságát veszélyeztető üzemek — há­rom ilyen van a városban — folyamatosan ellenőr­zik a. légszennyezés mértékét, amely a megengedett határérték alatt van. De ügyelni kell, hogy az ener­giatakarékossági program keretében az olajtüzelés­ről való áttéréskor az egyéb szilárd fűtőanyagok se szennyezzék a levegőt. Ugyancsak feladatot jelent a település belsejében a parkok, ligetek, zöldfelületek kialakítása, s a várost övező erdősávok telepítése. Interbalett ’82 BELSŐ TARTALÉKBÓL • A több telephellyel működő vállalatoknál — ahol erre még nem kerítettek sort — jelentős termelékenységnövelő tartalék rejlik a profilrendezésben. Ezt tanúsít ja a Remix Rádiótechnikai Vállalat pél­dája, ahol a szakmai felkészültségnek, a technológiai adottságoknak megfelelően osztották el a feladatokat az egyes üzemek közt, s így egy helyre kerültek bizonyos termékcsoportok. A szombathelyi gyár­ban kondenzátorok és ellenállások, a budapestiben az áramkörök, ez utóbbi tiszakécskei üzemében1 pedig — amely egyre nagyobb súllyal 'zerepcl a vállalati termelésben — a potcnciométerek előállítása fo­lyik. A megyei Remix-egységben az átrendezés révén 15—20 száza­lékkal nőtt a termelékenység, s hasonló eredménnyel járt a többi­eknél is. Képünkön: a tiszakécskei potenciométer-készítők láthatók. (Tóth Sándor felvétele) Vannak azonban olyan teendők, amelyeket nem elsősorban a jogszabályok előírásaira, és szigorú számonkérésére, hanem az emberek jószándékára, tudatos cselekvésére kell alapozni. A táj, a termé­szet védelme a város belső környezetének megóvá­sa nem kizárólag attól függ, hogy készül-e részletes tájrendezési terv, avagy két utcával többet kapcsol­nak be. a szemétszállításba. Természetesen ez is szá­mít. de legalább annyit a városlakók viselkedése, a környezetvédelem fontosságának felismerése. V. T. A Zánci Fesztiválok- Európai Szövetsége felvette az 1982. évi kalendáriumába a Budapesti Ta­vasz Fesztivált. A zenei naptár kiemeli a fesztivál komoly zenei hangversenyeit, utal a Kodály- évfordulóra. és az Interbalett '82 budapesti előadássorozatára. Bu­dapest és a fesztivál ad otthont és keretet az Interbalett ’82 elő­adásainak március 24-től 28-ig, amelyen Prága és Pozsony nem­zeti színházainak balett együtte­sei, a Kubai Nemzeti Balett, a Bolgár Nemzeti Balett és a Poz­nant Táncszínház együttesei ven­dégszerepeinek. Kiemelést érde­mel a Pécsi Balett Madách Szín­házbeli vendégjátéka március 27- én Bach II. és III. brandenburgi versenyének, Mahler Búcsúzásá­nak és Johann Strauss műveinek színrevitelével. KÉPERNYŐ Kötelező gondolkodni! Érdemes lett volna elkészíteni a Köte­lező gondolkodni! című dokumentumfil­met akkor is, ha a Kecskeméti Zománc- és ^Kádgyár, a kiskunfélegyházi Április 4. Gép­gyár és a Ganz-MÁVAG kiskunhalasi gyár­egységének megszólaltatott illetékesei csűr pán szándékokról, reményekről, gondokról számoltak volna be. Arról .is tudósított a szegedi körzeti stúdió riportfilmje, hogy nem véletlenül mutatták be ezt a három gyárat! Eltérő feltételek között, különböző stá­tusban keresik boldogulásukat. A kecske­métiek önállósultak, a félegyháziak vál­lalati központként működnek, míg a ha­lasiak továbbra is gyáregységként tevé­kenykednek. Azért tetszett a kedd este sugárzott mű­sor, mert modellizáláSra törekedett. Nem . általában vizsgálta, elemezte a gazdálko­dás mai körülményeit, hanem azt próbál­ta fölmérni: megfelel-e szervezeti formá­juk a népgazdasági követelményeknek. Vagyis: vezetőik, a kollektívák rugalma­san alkalmazkodhatnak-e a változó viszo­nyokhoz. Képesek-e érzékelni az új je­lenségeket, mennyire látják előre a vár­ható igényeket, felkészültek-e az eddigi­nél nagyobb önállóságra. A továbbra is a régi — esetükben be­vált — struktúrában dolgozó halasiaktól is egyre több kezdeményezést kívánnak a piaci körülmények. A mindent összemosó egységesítés he­lyett tehát a realitások érvényesítése a jól felfogott érdek. Széles körű tájékozottsá­got. naprakész ismereteket, piaci érzé­kenységet. kockázatvállalást feltételező ve­zetési stílus nélkül manapság sehol sem juthatnak messzire, mert -megszűntek a meleghá'zi, az állami dotációkkal fenntar­tott mésterséges körülmények. Vad szelek fújnak a hazai és a világ­gazdaságban. Csak akkor állhatjuk meg helyünket kicsit elkényeztetett, szellőtől is óvott iparunkkal, ha segédmunkástól igaz­gatóig, főkönyvelőiül muvezetuig minden­ki tudja: kötelező gondolkodni!­Majd a gyakorlat dönti el, hogy a há­rom Bács-Kiskun megyei üzemben jól gondolkodnak-e. (A törekvésről meggyő­ződhettünk a Kutasi Ferenc forgatóköny­ve alapján, Siklósi Szilveszter rendezésé­ben forgatott dokumentumriportból.) Észreveszik-e a kihasználatlan szellemi > és egyéb kapacitásokat? Vannak bőség­gel, mint ahogyan a megyeszékhelyi üzem­ben alkalmazott képzőművész dicséretesen őszinte szavaiból is kiderült. A jó szemű operatőr. Kiss Róbert egy-egy jellemző ap­róság felvillantásával, képi felkiáltó- és kérdőjelekkel nyomatékosította a Zelényi Zoltán riporter kérdéseire adott válaszo­kat. Nagyon tetszett a Co dalej? — Hogyan tovább?, Lengyelország 1982 alcímű do­kumentumműsor. Tanítani kellene azt az együttérző felelősségtudatot, valóban se­gítőkész számvetést, ahogyan Nemes Gá­bor szerkesztő-riporter, Forray Tibor ren­dező-operatőr töprengett a baráti állam jelenéről, jövőjéről. Bízom, bízunk abban: néhány év múltán Lengyelország szebb napjaiban, újra megnézhetjük ezeket a filmsorokat, meghallgathatjuk ezeket a szenvedélyes megnyilatkozásokat, és meg­állapíthatjuk: nagy utgt teltek meg, iszo.- nyú nehéz helyzetből küzdötték föl ma­gukat. Az a magyar tévé filmjének a leg­nagyobb erénye, hogy egyértelműen kife­jezte: csak maguk a lengyelek oldhatják meg problémáikat. Nemcsak Riporter kerestetik! A II. kö­zépdöntőn többször is eszembe jutott: mi lenne, ha ázt a feladatot kapnák a ver­sengők, hogy minősítsék a közreműködő hivatásosokat? Töprenghetnének: őszinték vagy „taktikusak” legyenek. Kínos zava­rok nehezítették a népszerű műsor élve­zését. El-elmaradt a mutatott kép a szö­vegtől. balga bakik bosszantgattak. Csodálható? • Amíg kizárólag a teljesít­ménytől függ az előrehaladás, mindenki nagyon igyekszik. A rutin — kivéve a nagy egyéniségeket — elszürkít, a köny- nyebb ellenállást keresi. Holtai Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents