Petőfi Népe, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-18 / 41. szám
1982 február 18. © PETŐFI NÉPE © 3 TANÁCSTAGI BESZÁMOLÓ VIHAROS HOZZÁSZÓLÁSOKKAL V árosrész hátrányban Súlyosabb gondok Nem ilyen könnyű, sőt úgyszólván lehetetlen lecsillapítani a kedélyeket, amikor a műkertvárosiak mindennapos életét nehezítő gondok kerülnek terítékre. Jó néhány évről évre mindig ugyanaz. Annak idején dicséretes kezdeményezésként emlegették, hogy Kecskeméten' a tanács és a népfront összefogott a kispénzű emberek lakásgondjainak enyhítésére. A műkertvárosiak voltak a hetvenes évek elején a magánerős városi építkezések úttörői. Rövidesen úgy érezték, hogy a viszonylagos olcsóságért drágán fizettek. A közművesítettként eladott telkekhez csak villany és víz tartozott, évek múlva kezdték a szilárd útburkolatot és a szennyvízcsatornát építeni. A járdák társadalmi munkában, a lakosság összefogásával készülnek, ugyanígy a gáz bevezetése. Még így is két-három év beletelik, mire minden utcában befejeződik. Az iskolabővítés, az óvoda érdekéhen úgyszólván minden követ megmozgattak. Mire megvalósultak, már kétszer akkora gyermekintézmény is kevés lett volna. Műkertvárosban a parkírozó nincs lebetonozva, esős időben csupa sár. Az ABC és a húsbolt kicsi. A Felszabadulás úton egy szakasz életveszélyes a gidresAz első felszólaló izgatottságát még a nyilvánossághoz nem szokott ember lámpalázának is lehetett volna vélni. A továbbiak azonban minden kételyt eloszlatnak: a hangokban feszültség vibrál. A kecskeméti műkertvárosi pártszékház nagytermében vagyunk, négy választókörzet tanácstagi beszámolóján. Amint Végvári Ferenc befejezte tanáestagtársai — Borsos Jánosné, Rozmis Antal, Csernák Sándor — nevében is számadását a múlt évi tanácsi tervek megvalósulásáról és az idei elképzelésekről, egymás után lendülnek a karok a magasba. Megindul a panaszáradat. Társadalmi munkában Autóbuszjárat sűrítésére viszont* nincs lehetőség. (A felmérés alapján a 20-as és a 7-es járatok a csúcsforgalomban zsúfoltabbak.) Mérlegelni kellene, hogy iskolabusz helyett nem lenne-e célravezetőbb a váltott műszakban történő oktatás — a kecskeméti iskolák közül egyedül itt tanítanak csak délelőtt. Az iskola bővítésére csak a helyi erők összefogásával lenne mód. Kétségtelen, hogy a műkertvárosiakat senki nem vádolhatja azzal, hogy ölbe tett kézzel ülnek. A múlt éviben ötmillió forint értékű társadalmi munkát végeztek. Gondjaik nagy része jogos, s nem könnyű megmagyarázni az itt élőknek, hogy szűkös gazdasági helyzetben élünk. A tanács fejlesztési alapja a járulékos beruházásokra kevés, az elmaradás nemcsak a Műkertvárosra, hanem az egész megyére jellemző. Örökzöld téma: a szemét Ügy látszik a tanácstagi beszámolóknak már örökös, elmaradhatatlan témájává vált: a szemét. A huszonegynéhány felszólaló közül itt is majd minden második emiatt bosszankodott, sőt egyre indulatosabban fakadt ki. Pedig kétségtelen, hogy más környékről nem jönnek ide a lakók a tisztaság ellen véteni, s ez évtől — végre — hetente háromszor ürítik a kukákat a kommunális üzem dolgozói. Szó esik a döglött kutyákról, az élő ebek garázdálkodásairól, a facsemetéket kitördelő és a buszmegállók üvegfalait rongáló emberekről. A zsúfolásig megtelt teremben mindezekben nagy az egyetértés. Feltehető, hogy a kutyatulajdonosok és a környezet tisztaságára, értékeire nem vigyázok távol maradtak. A városi tanács tervosztályvezetőjének. Gyulai Tiborrak a kérdésére nyomban több jelentkező is akad: ők hajlandóak a szabálysértőket feljelenteni, ha karszalagot és igazolványt kapnak illetékességük bizonyításául. Igaz, hogy ezt bármelyik állampolgár megteheti epéikül is, de ha a hivatalos pecsét biztonságérzetet ad a környezet önkéntes őreinek — ezen ne múljék' gödrös burkolat miatt. Ez nem csupán erre az útra jellemző, de ezen sokan kerékpárral járnak gázért. A társadalmi munkában épült járdák minőségén meglátszik, hogy selejt anyagból készültek és — érthetően — nem a legnagyobb hozzáértéssel. A Jelky András utcában egyetlen villanyoszlop van — rendszerint égő nélkül. Posta nincs. Valamennyi probléma között azonban a legsúlyosabbnak érzik az autóbusz reggeli és délutáni csúcsforgalmát. Van-e megoldás? A késő estébe nyúló, viharos hangulatú tanácstagi beszámolón elhangzottakra Gyulai Tibor válaszolt. A panaszokat a városi tanács illetékes osztályai kivizsgálják, s írásban tájékoztatják a felszólalókat az intézkedésekről, illetőleg arról, hogy miért nem lehet a problémákat megoldani. Ügy tűnt, hogy a műkertvárosiak ez utóbbiakat már kívülről tudják. • A múlt évben átadott gyógyszertár kívül-belül ragyog a tisztaságtól, éppen úgy. ahogy ez egy patikához illik. • Ez a felvétel 1975-ben készült a Mükertvárosban. Sajnos, a szükséglakások körül még ma is aktuális a fénykép. Legfeljebb disznó nélkül. Azon túl, hogy szüntelenül újabb és újabb társadalmi munkára mozgósítják őket, érdemes elgondolkodni, vajon helyes-e a központi erőforrások rangsorolása, nem lehetne-e igazságosabbá tenni a javak elosztását. „A szabályozók ilyenek” magyarázkodás helyett nem kellene-e inkább a szabályozók módosításának lehetőségét keresni? Akkor talán a Műkertváros sem érezné a tanács mostohagyerekének magát. Kovács Klára Írásban és szóban többször közölték velük, hogy — röviden summázva — a nem célcsoportos beruházásban épült lakótelepek fejlesztésére szűkösek a lehetőségek. A városi tanács általános él- nökhelyettesétől, Veliczky Istvántól kérdeztük meg: a műkertvárosiak panaszait miként lehet orvosolná. — A tanácstagi beszámolókon szüntelenül az't hangoztatják, hogy mit kapott a másik városrész. Ez a műkertvárosiakra különösen jellemző. A Széchenyivárosban planetárium épül, a városközpontban játszóház — mondják, náluk meg alapvető dolgok hiányoznak. A Műkertváros semmivel sincs hátrányosabb helyzetben, mint Kecskemét más városrészei. A különböző kulturális létesítményeket nem egyetlen környék kapja, hanem az egész város, és vannak olyan pénzforrások, amelyeket nem lőhet másra felhasználni, csak arra, amire adják. Nem lehet választani, hogy iskola vagy művészlakások, járda vagy MHSZ-lőtér épüljön, legfeljebb annyit, hogy egyik sem. Az utóbbi tíz évben a nehézségek ellenére a Műkertváros sokat fejlődött. Bővítették az iskolát, óvoda épült, szolgáltatóház, szennyvízcsatorna. A múlt évben adták át a gyógyszertárat, néhány helyen kijavították az útburkolatot, a járdát, pótolták a hiányzó közvilágítást és a csatornatetőket. Hét újabb utcában van járda, 1046 méteres szakaszon bevezették a gázt. Ez utóbbiak társadalmi munkában készültek, erre továbbra is lehetőség van. Húsbolt, zojdség- és élelmiszerüzlet nyitására elsősorban erre a környékre ad a tanács magánkereskedői engedélyt. vetkeztetés sem állja meg így a helyét, különösen, ha a terrorizmus mai jelentkezésének formáit juttatják a nézők eszébe e szamurájfilm képsorai. A film rendezőit nem ismerjük ugyan, de alkotásukból kiderül, hogy nemigen lépik túl a szokványos megoldásokat. Rendkívül sematikusak a harci jeleneték, annál szebbek és poétiku- sabbak azonban — a film egész mondanivalójával és alaphangulatával teljes ellentétben — a mindennapi élet apró mozzanatait tükröző pillanatok, a csodálatos! színekben pompázó szobabelsők. Cs. L. FILMJEGYZET Szamurájok és banditák A szamurájokkal kezdünk közelebbről is megismerkedni. Néhány évvel korábban1 sorozatban mutattak be hasonló témájú filmeket. ,és a hírek szerint továbbiak is várhatók. A XVI. és XVII. századi Japán e jellegzetes katonarétege a hivatalos államhatalom, vagy éppen a helyi kiskirályok szolgálatában hullatta bőségesen a vérét. Elképzelhetetlenül sanyarú sors jutott legtöbbjüknek a kiválóan képzett, hagyományos, harci szabályokkal és szertartásokkal küzdő hivatásos zsoldosok közül. Hősi cselekedeteik romantikus — néha vadul kegyetlen látnivalókat nyújtó — filmek, színművek témáját képezik. Hasonló szerepet töltenek be a távoli szigetországban a szamuráj-témák, mint az amerikai filmiparban a vadnyugati történetek. A címben említett kétrészes s/amurájtörtenet is akárcsak korábban látott testvérei, történelmi helyszíneken, hagyományos viseletben mozgatja hőseit. A már ismert erkölcsi, társadalmi törvényekhez igazodnak a szereplők, a film elsősorban a harcról, a véres küzdelemről szól, s így van ez a többi, hasonló történetben is. Sajnos, azonban a mese zavaros tálalása, no meg a sok hasonló arc, az uniformizált öltözékek tömege nemigen segíti elő a néző számara a mondanivaló, vagy pusztán a mese jobb megértését. A mese legvégén ugyan kiderül, hogy a banditizmus felszámolásával megbízott rendőrparancsnok rádöbben: megbízói korrupt, hatalomvágyó, .támogatásra méltatlan törtetők és harácsolok, így a korabeli társadalmi megítélés szerint van valami társadalmi alapjuk a banditáknak is, ha a helyi kiskirályok, az egymással szoros kapcsolatban álló családok, a hatalmukkal gátlástalanul visszaélő földesurak ellen harcolnak. Persze ez a köMINT CSEPPBEN A TENGER Miért ment el hatvanegy szakmunkás az AFIT-tól? Az autójavító-ipar jelenlegi helyzete nem túl rózsás. Szorongatja az alkatrészhiány, a készletgazdálkodás és a szakmunkáshiány. Ha ehhez még hozzávesszük a javítási árak stagnálását, az anyagárak növekedését, a munkadíj-bevételi terv nehezen teljesíthető előírá. sait, nyomban kiderül: a korábban használt jelző nagyon is igaz. Az AFIT X. számú Vállalat kecskeméti 1-es számú üzemegységénél mint cseppben a tenger, úgy tükröződnek az állami gépjárműjavító-ipar általános gondjai, nehézségei, és megoldásra váró kérdései. A zsákutcából kivezető utat ma még nehéz lenne pontosan meghatározni, körvonalazni, egy azonban bizonyos: Tenni kell valamit sürgősen. Inkább ma, mint holnap. Alacsony átlagórabér Az üzemegység az elmúlt évi munkadíj-bevételi tervét — ez 19 millió 679 ezer forint volt — csupán 78 százalékra teljesítette. Az ok nagyon is kézenfekvő, amely bővebb, alaposabb elemzést kíván. Vegyük mindjárt az elsőt: 1981-ben hatvanegy szakmunkás — autószerelő, karosszérialakatos, festő — tizenegy adminisztratív dolgozó és egy műszaki képzettségű, termelésirányító hagyta ott az üzemegységet. A szakmunkások közül negyven jól képzett, több éves gyakorlattal rendelkező, önállóan, bármely bonyolult munkát elvégző ember volt, huszonegy gyengébb képességű munkaerő, akik talán nem tudtak lépést tartani a követelményekkel. Távozásuk okát sem kellett sokáig vizsgálgalni, hiszen az üzemegységnél 1981-ben az átlagórabér 16,60 forint volt. A távozó szakmunkások zöme állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben helyezkedett el, kettő-három olykor több forinttal nagyobb órabérért. Nyilvánvaló, ezek a szakmunkások kevésnek találták a keresetet, nem kívánták a két műszakot, az alakatrészhiány miatti ácsorgást. Az- üzemegység léte, működése a szakmunkásokra alapozódik, ezért gondoskodtak új szakemberek felvételéről. Ez azonban csak részben sikerült, ugyanis a kilépők helyett mindössze 45 felvételre került sor, öt alkalmazottra és negyven szakmunkásra. Az újonnan felvett szakmunkások 80 százaléka fiatal, s bizony hosszú hónapok múlva lesznek képesek 100 százalékos teljesítményt nyújtani. Ezt már az első időszak is bizonyította, ugyanis a fiatalítás a termelékenységben csupán 80—90 százalékos teljesítményt hozott. Kétségtelen, hogy az új évben nőtt az átiagórabér, január 1-től már 18,50 forint. Az üzemegységben jelenleg dolgozó hetvenhét szakmunkás közül négyen 25 forinton felüli, a többiek ennél alacsonyabb órabért kapnak. A legalacsonyabb órabér 13,50 forint. A csoport teljesítményétől függően — 115 százalékos teljesítményig kifizetik — ehhez még bizonyos prémium járul. A bérek javulása várható még a bérfejlesztéstől, az átiagórabér ilyen módon 19,10 forint lesz. Áthidalhatatlan szakadék A munkabér ellenpólusa a termelés. Ma az AFIT-nál dolgozó szakmunkásoknak óránként 84,40 forint értéket kell termelnie ahhoz, hogy megkeresse az órabérét. Az egy órára jutó termelési érték azonban emelkedik, éves szinten eléri a 92,70 forintot. S itt van az a szakadék, amelyen nehéz lesz hidat verni. A kevésbé jól felkészült szakmunkásnak például a személygépkocsi óránkénti 60 forintos javítási ára mellett a 19,10 forintos átlagbérért hogyan termel meg majdnem százforintos értéket? Ennél a példánál maradva: egy Skoda személy- gépkocsi hátsó kerékagyának csa- págytömítőgumi- és tengelycsonk- cseréje egy óra. Ezért a javíttató — ha az több időt is vesz igénybe, akkor is — csak 60 forintot fizet. Amennyiben a szerelő ezt pontosan, időre elvégzi, akkor termel 87,40 forintot. Amennyiben a gépjármű öreg, rozsdás, elhanyagolt, rámegy akár két óra is. s a szerelő teljesítménye már csak 50 százalékos, vagyis felét keresi meg az órabérének. Keresni kell a megoldást A teljesítmények tehát nincsenek összhangban a bérekkel, de a javítási díjak sem a termelési értékkel, éppen úgy, mint a raktárkészletek a javítási igényekkel. Az üzemegység vezetője ennek ellenére optimista. Ügy véli, az órabéremelés, a teljesítményből származó 15 százalék kifizetése javít valamit a helyzeten, s a fiatal szakmunkások rövid időn belül belelendülnek a munkába. Nem osztozunk optimizmusában, ugyanis nemrégiben kezdtek hozzá egy műhelycsarnok építéséhez, ahol a karosszérialakatos- és festőműhelyt helyezik el. Ez a kapacitásbővítés újabb huszonöt szakmunkást igényel, akiket — ha a negyedik negyedévben dolgozni akarnak — már most fel kell venni. A jelenlegi körülmények azonban erre nem túlságosan kedvezőek. Válságban van az autójavító ipar? Erről szó sincs, de a gazdasági helyzet, a sok aránytalanság arra mutat: alapos és gyökeres változtatásra van szükség! Ennek sarkalatos pontja: az alkatrészellátás javítása, a készletgazdálkodás felülvizsgálata, az ösztönző bérezési formák bevezetése, a javítási árkonstrukció felülvizsgálata. Csakis e feltételek megteremtésével lehet gazdaságosan, jól, a szolgáltatási igényeknek megfelelően működtetni azt a sokmilliárdos beruházást, amelyet az AFIT az autójavító-iparban létrehozott. Gémes Gábor Gáz van a gázos kocsik körül Néhány országban már üzemeltetnek propán-bután gázmeghajtású gépjárműveket. Ennek előnyéről, balesetveszélyességéről szükségtelen vitatkozni, ugyanis a magyar rendelkezések értelmében benzin üzemű gépkocsi átalakítása gázüzeműre elvben lehetséges, de ... A megye közútjain már feltűnt néhány olyan személygépkocsi, amely propán-bután gázt használ üzemanyagként. E gépkocsik ellenőrzésekor kiderült, hogy az átalakításra nem kértek engedélyt, s így kettős szabálysértést követtek el. A járművet kivonták a forgalomból, miután műszaki vizsga hiányában közlekedett, s elveszett a gázos berendezésért Kifizetett 15 ezer forint, sőt a hatóság még jelentős összegű pénzbüntetést is kiszabott. Mi az igazság a gáz-, illetve vegyes — benzin és gázüzemű — gépkocsik forgalomba állítását illetően? A gépkocsi átalakításához — amennyiben ilyen berendezéssel rendelkezik az illető, s annak származását hitelt érdemlően igazolja — a KPM Autófelügyelet előzetes átalakítási engedélyét kell kérni. Ennek birtokában lehet a gépkocsit gáz-, vagy vegyes üzemre átalakítani. Aki engedély nélkül közlekedik gázüzemű — vagy menetközben egy kapcsoló közbeiktatásával a benzinről gázüzemre tér át — gépkocsijával, kettős szabálysértést követ el. A kérdés most már csak az, hogy egyáltalán lehetséges-e gázüzemű gépkocsival hivatalosan, a szabályok megsértése nélkül közlekedni? A válasz rövid és tömör: Nem! A miértre is egyszerű a felelet: A gázüzemű gépkocsi biztonsága — a palack elhelyezése, az ütközéskor való robbanás veszélye — ma még nem megoldott. Érvként felhozható, hogy külföldön sok ilyen gépkocsi közlekedik, amelyek üzemeltetése olcsóbb, környezetszeny- nyező hatása kisebb, mint a benzines járműveké, meg különben is: takarékoskodni kell az egyre dráguló benzinnel. Az érvek igazak, csak egyetlen bökkenő van: a gázüzemű gépkocsi üzemmódjánál fogva — technikailag nem tökéletes — rendkívül veszélyes. Néhány esetről — külföldi példa — tudunk, hogy a gázüzemi gépkocsik boruláskor, enyhének számító ütközéskor, az átalakító berendezés« megsérülése következtében felrobbantak, és a különben horzsolásos sérüléseket okozó baleset helyett több halálos ál- * dozatot követeltek. Nyilvánvaló 'tehát, az olcsóság, a takarékosság másodlagos szempont az emberek élete, biztonsága mellett. —s. —r.
