Petőfi Népe, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-18 / 41. szám
1 • PETŐFI NÉPE « 1982. február 18. MEZŐGAZDASÁGI KÖNYVHÓNAP Táplálékot adó irodalom Nem hinném, hogy Anna Karenina fájdalmas-gyönyörű története valaha is, valakinek is többet jelentett volna a szellemi tápláléknál. Nagyon is vitathatók a vélekedések, melyek szerint a jó szépirodalom és az anyagi boldogulás karonfogva járnak. Magyarországon a század első harmadában olyan toliforgatók éltek, hogy bátran emlegethetnők sokadal- mukat a magyar széppróza aranycsapataként. Jókaitól Kosztolányiig, Mikszáth csípős szavától Ady komor átkaiig, színek. ízek iskolák za- varbaejtő változatosságát kínálta az az irodalom. De az ország jobbára éhes volt. És az éhség nem is annyira „éhe a szépnek”, mint vágyakozás a betevő falat után. Pedig a toll mesterei előtt sohasem volt titok, az írásból is sarjadhat táplálék, mégpedig nem elsősorban szerzői honorárium formájában. Már az elmúlt századok költészetében is bőséggel lelünk erre bizonyságot. A mi Pázmányunk még nem resteilte templomi prédikációba szőni: „ ... Mihent a virágos kertet, vagy a kövér szántóföldet elhagyod és nem szántod, kapálod, annyival bujábban posdulnak benne a haszontalan bojtorjánok és utálatos gyomok, mennél kövérebb a föld...” És milyen mesterei támadtak a szántó-vető embert okosító irodalomnak a századok során! Eljutottunk addig, hogy Mohácsy Mátyás vagy Bálint György (aki nem azonos az antifasiszta publicistával) egy- egy könyve ugyanúgy slágerlistára kerülhetne, mint a legkapósabb krimi, vagy poplemez. Mindez arról jut eszembe, hogy most minduntalan tapasztalom: a 25. mezőgazda- sági könyvhónap eseményei zajlanak országszerte . . . Nem vagyok agrárszakember, de sok-sok évet töltöttem a falusi sajtó szolgálatában. Emlékszem még az időre, midőn szinte rimánkodnunk kellett a vidék népének: higgyék el, a traktor nem árt a mezőgazdaságnak, inkább könnyebbé, olcsóbbá, haladósabbá teszi a lalajművelést... Lehetetlen elfeledni a kínkeserves magyarázgatásokat arról, hogy mit jelent a földnek a műtrágya, és miért átok rajtunk a sok helyütt olyan kedvvel előállított noha vagy nova bor. Termelési babonákkal ugyanúgy találkoztunk, mint a szemmelverás híreivel, a boszorkányhit lappangó maradványával ... És most itt a kezemben a lista az idei mezőgazdasági könyvhónap kiadványairól. Ilyeneket vesz észre benne a tallózó pillantás: Mezőgazdasági vállalatok automatizált tervezése. . . De olyanokat is, melyek például a kajszibarack házikerti termesztésébe avatják be a hozzám hasonló „vasárnapi kertészt”. Talán nem túlzók, ha leírom: mezőgazdaságunk mostanában nyújtott teljesítményével mind nemzetközi hírnevünket, mind hazai élet- színvonalunkat jelentősen befolyásolta. Örömünkre, előnyünkre. Ezt az is megérti, akit vajmi kevéssé érdekel, hogy mi is a mezőgazdaságban a termelési rendszerek lényege; milyen sertésfajták tenyésztésével növelhetjük húsexportunkat; vagy mi egy modern faluban a beépített rész és zöldterület egészséges aránya. Viszont az a félszáz könyv, mely mintegy négyszázhúszezer példányban útnak indul, hogy értő — hasznosító olvasóra leljen, beavatkozik a magyar mezőgazdaság mindennapjaiba. Ha eljut azokhoz, akiknek szánták, nemcsak az gyarapszik általa, aki birkát tenyészt vagy zöldséget termel, de az is, aki hétköznap gyalupad mellett áll vagy régi kódexeket vallat, ám hét végén a fűk és fák titkait kutatja, termését gondozza. B. N. E. AKIK VÁLLALJÁK A KOCKÁZATOT Alkalmazkodunk a piac igényeihez Magyar Ferencet 1954-ben nevezték ki a Hosszúhegyi Állami Gazdaság igazgatójának. A fiatal kertészmérnök, aki előzőleg egyetemi adjunktus volt, nagy lelkesedéssel, ambícióval kezdett a gyakorlati munkához. Nyolc évig dolgozott Hosszúhegyen, majd a Kiskőrösi Állami Gazdaság igazgatója lett. Három év után azonban ismét új feladatot kapott. Az Állami Gazdaságok Országos Központja áthelyezte az újonnan megalakult Kecske- mét-szikrai Állami Gazdaságba. Azóta eltelt csaknem its esztendő. Magyar Ferenc azonban most is tele van ambícióval, keresi az újat, mindig van valami elképzelése. Szerinte a kockázatvállalás nem a kortól függ, 'hanem az egyéniségtől. A napokban éppen erről beszélgettünk. — A gazdaság 1966-ban alakult, a Helvéciái Állami Gazdaságból vált le. Néhány jellemző adat: a háromezer-hatszáz hektár területből 71 százalék futóhomok. Létrejöttekor az összes termelési érték alig érte el a 92 millió forintot. Az arányok miatt érdemes megemlítenem, hogy jelenleg ugyanakkora területen a termelési érték majdnem 1 milliárd forint. Az alakuláskor az üzem jelentős veszteséggel gazdálkodott. Azóta sokat változott a helyzet, mert a tavalyi vállalati eredmény meghaladja a 61 millió forintot. — A természeti adottságok azóta nem változtak. Miképp tudtak ilyen fordulatot elérni, hogy egy mostoha körülmények között gazdálkodó üzem nyereségessé váljék? — A kertészet fejlesztése mellett döntöttünk, 1600 hektár szőlő és gyümölcsösön kívül volt faiskola és zöldségtermesztés is. Elhatároztuk, hogy kialakítjuk a teljes vertikumot, vagyis amit termelünk, azt fel is dolgozzuk. Ily módon gazdaságosabbá válik egy-egy ágazat. Sokat számoltunk. Megállapítottuk, hogy megvannak az adottságok a kertészeti nagyüzem kialakításához. Az alaptevékenység azonban csaK átlagosan 20—30 millió forint nyereséget hozna. Területet nem növelhetünk, ezért úgy határoztunk, hogy olyan üzemi szervezetet hozunk létre, amely rugalmas, alkalmazkodik a piac igényeihez, a népgazdaság érdekeihez. Kétségtelen, hogy kockázatos vállalkozás volt az üzemi vertikumok kialakítása. A kiegészítő tevékenység kapcsolódott a szőlő- és gyümölcstermesztéshez. Más szóval az élelmiszeripari ágazatot fejlesztettük. — Értesüléseink szerint a gazdaságban 1968-ban kezdődött a döntő változás. Miután a kormány meghirdette a nagyobb önállóságot. — Az elgondolások megvalósítása nem ment könnyen. Mondhatnánk; teljesen magunKra voltunk utalva. Megkérdeztük az akkori, állami gazdaságok felügyeletével megbízott miniszter- helyettest: mi lesz, ha egy-egv veszteséges ágazatot megszüntetünk. Az az igazság, hogy választ nem kaptunk. Saját felelőssegünkre megszüntettük a kacsatelepet, amelyet Helvéciától örököltünk, de üzemeltetése gazdaságtalan volt. Ezt követte több ágazat felszámolása. Ezek mind olyanok voltak, amelyek csak „elvitték” a pénzt, ugyanakkor fejlesztésükhöz óriási összegekre volt szükség. Helyettük az alaptevékenységhez kapcsolódva a borpalackozást bővítettük. Jelenleg már 100 ezer hektoliter palackozott árut tudunk szállítani a kereskedelemnek, amely elsősorban külföldre kerül. Az exportarány 65—70 százalék. Főként a Szovjetunióba, az NDK-ba, NSZK-ba, Csehszlovákiába szállítunk bort és pezsgőt. Gyümölcslevet pedig az arab piacra. — Hallottunk arról, hogy a gazdaság összefogott több környező termelőszövetkezettel szőlőtelepítésre. Ezek az együttműködések hasznosak mind a két fél számára. — Valóban így van. Néhány példát érdemes megemlíteni, a lajosmizsei Almavirág Szakszövetkezettel 250 hektáron telepítettünk közösen szőlőültetvényt a korszerű fajtákból. A jakab- szállási Népfront Szakszövetkezettel közös tárolóteret létesítettünk. Tovább léhetne sorolni a partnergazdaságainkat, nemcsak a megyéből, hanem azon kívül is. Az együttműködés során a termelésben és a feldolgozásban is közösen vállaljuk a kockázatot. — Igen nagy jelentőségű az a vállalkozás, amelyet az Ar- vanitis nevű görög céggel kezdeményeztek. Annál is inkább, mert az említett vállalattól' természetben kapják a gyümölcssűrítményt és ugyancsak természetben kell a hazai alapanyagból készített árut szállítani. Ezzel jelentős mennyiségű devizát takarítanak meg. — Három évvel ezelőtt kezdtünk hozzá a gyümölcsszörpok es -levek készítéséhez. A gyártóüzemet összefogással egy esztendő alatt építettük fel, 72 millió forint beruházással. Az együttműködés ügyintézője a mi állami gazdaságunk. Tagjai: a Borsodi Vegyikombinát, a DÉLKER, és az Állami Gazdaságok Kereskedelmi Irodája. A forgalomba thozott vegyes gyümölcslé mennyisége az induláskor 64 ezer hektoliter volt, jelenleg már eléri a 110 ezer hektolitert. Említést érdemel, hogy a flakonokat pvc-alapanyagbol nálunk készítik. A társulás tagjai a végtermék értékesítése alapján részesülnek a nyereségből. Mint érdekességet említem meg, hogy az Arvanitis cég szakemberei nálunk járva igen elégedettek voltak munkákkal, és egy-ket szervezési tapasztalatot át is vettek tőlünk;” — Kaphatnánk-e információt a legújabb, most induló vállalkozásról. Arról a 140 millió forintos beruházásról, amelyet a hazai gyümölcslékészí- tés bővítésére szántak? — Megbeszéltük a környező termelőszövetkezetekkel, hogy gondoskodnak elegendő nyersanyagról. A kecskeméti Magyar— Szovjet Barátság, a dánszentmik- lósi Micsurin Termelőszövetkezet és több közös gazdaság bevonásával, valamint a DELKER, és az Állami Gazdaságok Kereskedelmi Irodájának közreműködésével bővítjük a meglevő üzemet. Hozzájárul ehhez a Borsodi Vegyikombinát is, pvc-alapanyag- gal. Ha ezt a bővítést megvalósít- . juk termelési értékünk meghaladja az 1 milliárd forintot. A svájci Sandoz céggel is kapcsolatot teremtettünk, amely vállalta a pritaminpaprikából készült ivólevünk forgalmazását. Még annyit talán elmondanék végezetül, hogy az eddigi eredményekhez hozzájárult a vezetés összhangja, 82 felsőfokú végzettségű kolléga dolgozik üzemünkben. Idősebb és fiatal szakemberek egyaránt azon igyekeznek, hogy mindig valami új szülessen a gazdaságban. A fiatalok dinamizmusa, az idősebbek tapasztalata ötvöződik, s ez elősegíti a kezdeményezéseket és a kockázatvállalást. K. S. ŐRIZZÜK MEG A TERMÉSZET E< YFVSÉI V VT, SZÉPSÉGÉT II. Bács-Kiskun megye az országos átlag alatt Hazánk fában szegény, Európa legkisebb erdősítettségű országainak egyike. Területének mindössze 17 százalékát borítja erdő, ráadásul nagyon kedvezőtlen területi megoszlásban. Bács-Kiskun az alföldi megyékhez viszonyítva 15 százalékos erdőaránnyal, az országos átlag alatt áll. Érdemes megjegyezni, Európa erdősítettsége 31 százalék, és a világátlag is megközelíti a 29 százalékot. Magyarország a századfordulóig tervezi az erdő 25 százalékos arányának elérését. Ipari szükségletre a fa mintegy 40 százalékát importáljuk. Ez azt jelenti, nagyon takarékosan, gondosan kell bánni a meglevő értékeinkkel. Sajnos, a lakosság jó része nem úgy értékeli a fát, ahogyan azt az megérdemelné. Különösen a lakótelepeken kellene nagyobb gondot fordítani a fásításra, parkosításra, ligetesítésre. A rendkívüli iparosítás, a felgyorsult közlekedés, a városba település nagy aránya az elsőfokú okozói a lakóhelyek szennyeződésének. A lakótelepek betontengereit egyszer már említettük. A beton a fényre, hőre úgy viselkedik, mint a száraz, kövekkel és kőzetekkel borított kopár terület. A zöld növények védelmet nyújtanak, javítják,a mikroklímát, szabályozzák és ényhítik a hőmérsékletet, tisztítják a levegőt, leveleikkel felfogják a port, a kormot, a kellemetlen gázokat, égéstermékeket. Ráadásul oxigént is termelnek, amelyet a városlakók lassan nélkülözni kénytelenek. A fák koronái esetenként megóvnak a bántó, zajt okozó hanghuillámoktól, sőt a gyökerek révén a mechanikai rázkódások és rezgések ellen is védenek. A házak előtti fák például a tömör útburkolatot megszakítva, meggátolják, hogy a rezgések és rázkódások az épületekre továbbterjedjenek. Fák és cserjék A városi zöldövezet alapnövényzetét a fák és cserjék képezik. Jelentőségük, feladatuk, esztétikai élményt nyújtó tulajdonságuk egyre növekszik, ahogy nő a városok száma és azok területe. Tíz év alatt Kecskeméten 1980. év végéig, 1100 hektáros zöldövezeti fásítás történt. A fával 'beültetett terület aránya még mindig elmarad Bács-Kiskun többi városa mögött. A megyeszékhelyen ezért is sokat kell tenni a zöldterületek növelésére. Radó Dezső, Budapest kertészeti igazgatója 1981 nyarán értékes, szép könyvet írt: Fák a betontengerben címen. Többek között azt írja, hogy a városi fák rendszeres ápolásra szorulnak. Különösen fiatal korban és betegség esetén kell óvni, gondozni és ápolni. A fákkal való törődés az ültetéssel kezdődik. Ez határozza meg a fák jövőjét. A gondos ültetéstől függ, hogy megmaradnak-e, vagy elpusztulnak. Sajnos, a lakótelepeken, ezenkívül a vandalizmusnak is sok, szépen zöldellő fiatal fa esik áldozatul. Miért? Pedig ha tudnák ezek a károkozók, hogy az éltető oxigént ezek az ártatlan zöld növények termelik, a szennyezett levegőt megtisztítják s légzésre számukra is alkalmassá teszik, akkor talán nem tördelnék, rombolnák és pusztítanák a fákat. Nem lehet eleget szólni, írni, filmezni a fák, parkok és cserjék védelméről. Sokan nincsenek tudatában annak, hogy cselekedetükkel maguknak is és a társadalomnak is kárt okoznak. Radó Dezső könyvében a szakembereknek és a természetkedve- iőknek sok jó tanácsot ad. A parkosítást, fásítást szakszerűen kell végezni. Az őszi ültetést előnyben részesíti a tavaszival szemben, mert a téli csapadékot a frissen ültetett kis fák jobban hasznosítják. A munka sikere Az egész munka sikere függ a kiültetés utáni gondos kezeléstől. Ennek lényege: a^nyári szárazságban a rendszeres öntözés. Ezt a fák ültetése után három évig kötelezően el kell végezni. Ha elmarad, a fák nagy része kiszárad. Kánbavész a 3—4 éves faiskolai nevelés, ezenkívül a kiültetéssel járó munka. Sajnos, a javasolt ötleteket és tanácsokat gyakran nem tartjuk be. A lakótelepek, betonházak lakói pedig elnézik a frissen ültetett fák kínlódását a szárazságban. Pedig, ha a lakók legalább a lakrészükhöz legközelebb levő, szomjazó fákat mentenék meg a kipusztulástól, már az is sokat segítene a környezetükön. Oxigéngyár ä parkban A zöld növények a lakótelepek kőrengetegében különösen érvényesítik a 'levegőjavító, idegnyugtató hatásukat. Munkájukat a legnagyobb csendben, és minden különösebb költségráfordítás nélkül, ingyen végzik. Ilyen jól és olcsón működő oxigéntermelő üzemet, gyárat, az igen fejlett műszaki-teohnikai és biológiai tudománnyal rendelkező ipari és mezőgazdasági világunk nem tud alkotni sem itthon, sem külföldön. Ezt a természet az évmilliók során hozta létre. Ezért is kellene jobban megbecsülni a zöld növényeket, a fákat, a csodálatos zöld színtestecskék parányi vegyi üzemeit, gyárait, amelyek részünkre az egész élővilágnak egyedül képesek a Napból eredő, kimeríthetetlen U nyenerglát kémiai energiává átalakítani úgy, hogy közben oxigént is termelnek. Ilyen oxigéntermelő felület még az a sok szép füves terület • Jó lenne legalább 50—100 méteres széles erdősáv a városok körül. «I A betontenger sivárságát enyhjtik a parkok, zöldövezetek is. (Méhesi Éva felvételei) 'is, amelyet a lakosság minden ok nélkül kitapos, kipusztít csak azért, hogy 4—5 métert megtakarítson a kijelölt úton. Néhány esetben a tervező parkosító szakemberek is hibásak, mert nem a legrövidebb nyomon alakítják ki az utakat például az autóbuszál- lomá&hoz, az ABC-áruházhoz, szolgáltatóházhoz stb. Ez azonban nem indokolja a füves terület minden irányban, összevissza történő taposását és tiprását. Nagyobb eső esetén a járt füves út megtelik vízzel s az útrövidítők újabb csapást keresnek a fűben, míg végül is a tavasszal még hiánytalan, zárt, füves felület az őszi esők után latyakos, barna sártengerré, kiszáradáskor pedig a szélnek engedelmeskedő homok- és porfelhővé lesz. Mint a villámcsapás Mit lehet itt tenni? Már az óvodában, majd az iskolában, a továbbképző előadásokon, lakógyűléseken, a társadalmi szervezetekben, üzemekben mindenütt tudatosítani kefll: Ember vigyázz a környezetedre! Ne légy közönyös, védd a fát, a növényzetet, a zöld gyepet! Ne szennyezd oktalanul a környezetedet, a vizet, a földet és ne szemetelj! A környezet és természet szeny- nyeződése úgy tört ránk, mint derült égből a villámcsapás. Egy- szercsak Itt volt, s vele együtt a sok gond és baj. Sehol a viliágon nem voltak rá felkészülve. Mindenkit váratlanul ért, még a fejletteb ipari államokat is. A védekezés lehetőségeit most keresik. Félő, hogy nincs a világnak any- nyi pénze, hogy elég lenne az egyensúly helyreállításához. Visszatérve a fák védelméhez, annak ötletes alkalmazását javasolja könyvében Radó Dezső. A fák a környezetvédő, 'levegőtisztító és gazdasági hasznot hozó. hatásukon kívül felbecsülhetetlen egyéb más értéket is képviselnek. A nemzetközi szakirodalomban is találhatók olyan adatok, amelyek közük a legkülönbözőbb országokban, az élő fák értékénfek megállapítását. Mivel a városiasodás világprobléma, a városokban, lakótelepeken is, meg kell kísérelni a természetes környezet, a régi kisvárosi, falusi környezet kialakítását, javítani kell az emberek élet- és munkakörülményeit. Ez szinte lehetetlen, hisz a lakótelepeken kicsi a zöldfelület, nincs lehetőség a lakosság optimális életkörülményeinek biztosítására. Azt mondják, a zalaegerszegi Landorhegyi lakótelep olyan szép, hogy ott már lehet élni. Nálunk is sokat segítene a yváros- környéki erdők bővítése. Ez azonban csak akkor hatásos, -ha az erdő legalább 50—100 méteres sávban venné körül a várost. Emellett a városon belül nagy parkokat, ligeteket kellene létesíteni, hogy az egy főre jutó zöldfelület legalább 20—25 négyzet- méter legyen. A legtöbb magyar városban is csak 10—15 négyzetméternél tartanak. Kecskeméten még ennél is kevesebb, csupán 8 négyzetméter jut. Kivágás ellen Fel kell karolni a fák védelmét. Megkísérelni az élő fák értékének a megállapítását. Fontos ez azért is, mert így áz építkezések alkalmával jobban meggondolnák az építők, hogy kipusztít- sák-e a fát, avagy megmentsék, mert tudják, hogy komoly értéket képvisel. A leghatásosabb módszernek Radó Dezső egy olyan értékmegállapítást javasol, amely a fa valóságos értékével arányban áll, ezáltal a kivágási szándékot hatásosan fékezi. Módszerét szabadalmaztatta és az Országos Találmányi Hivatal el is fogadta. Javasoljuk, hogy Bács-Kiskun megyében is foglalkozzanak a szakemberek a fák értékjegyzékének összeállításával. Ezzel sokat tehetnek a zöldövezetek, városok, útmenti területek fáinak megvédéséért. Ha védeni akarjuk a fákat, mindenkiben tudatosítani kell, hogy egy negyvenéves fa csak negyven év alatt pótolható. Dr. Szilágyi Attila Dr. Kiss Árpád kandidátus erdőmérnök ny. tudományos tanácsadó
