Petőfi Népe, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-03 / 28. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1982. február 3. AKIK VÁLLALJÁK A KOCKÁZATOT Jött, látott és meghatározta az új irányt Munkásból vállalati igazgató — ívű pálya, amilyennel az államosítást köve­tően lehetett gyakrabban találkozni. Azok közt. akik mostanában ülnek elsőszámú ve­zetői székbe, valószínűleg kevesebb mun­káséletet is próbált ember akad már, hisz más időket élünk. Varga Attila, a Bajai Fi­nomposztó Vállalat negyvenéves igazgatója fonógyári segédmunkásként kezdte pályáját. Ügy futott föl a ranglétrán, hogy annak szin­te minden fokát érintette: lakatos szakmun­kás, segédművezető, művezető, majd tech­nológus volt. Persze, közben tanult, levelező úton gépésztechnikusi oklevelet szerzett. Munka mellett végezte el a miskolci Műszaki Egyetemet is. Gépészmérnök lett a munkás­ból, ami már önmagában tiszteletre méltó teljesítmény. 1975-ben főmérnök a TEMAFORG mohá­csi gyárában. Két évvel később a Hazai Fé­sűsfonó- és Szövőgyár fejlesztési főmérnöke. S 1980 közepén száll föl a Bajai Finomposztó kapitány nélkül maradt hajójára. ez olyan — Veszteség veszteséget kö­vetett a cégnél. Az illetékes pénzügyi szerveknél a szaná­lás gondolata is fölvetődött. A. szakmai hírneve, karrierje szempontjából nem volt kocká­zatos dolog vállalni itt az igaz­gatóságot? — kérdem tőle. — Lehet, hogy meglepi amit mondok: nem sok kockázattal járt ez a lépés. Ugyanis a Finom- posztó olyan jó műszaki-technoló­giai adottságokkal rendelkezik, amilyenekkel más gyapjúipari vállalatok nem dicsekedhetnek Magyarországon. A szakemberei, akiket én régebbről elég jól is­mertem, tudják mindazt, amit a textilipar más egységeinek dol­gozói. I — Föl sem merült önben, hogy belebukhat a vállalko­zásba? — Megfordult a fejemben ilye^. mi is, de nem ijesztett el az új feladattól. Mert ma sem félek akár még attól sem, hogy a gép mellé álljak és ott dolgozzam. Persze, a várakozásaimat nem ilyen sötét színek jellemezték. — Ml volt a helyzet kulcsa, amit ön az újabb eredmények szerint magával hozott a tar­solyában, ide Bajára? — Ennek megválaszolásához röviden össze kell foglalnom az előzményeket. A Finomposztó a hetvenes évtizedben a kártolttól a fésűs gyártástechnológia felé indult el. Az utóbbi magasabb színvonalat képvisel, szakmailag finomabb, kulturáltabb munkát igényel. A hagyományosat újjal felváltani gyorsan kellett volna. A' nagyobb követelményeknek az akkor éppen csökkenő piaci ke­reslet mellett nem tudott megfe­lelni a cég. öt olyan gyapjúipari vállalat található az országban, amely nagy tapasztalattal és jobb minőségben gyártotta a fésűs szö­vetet. A korábbi igen jelentős beru­házással üzembe helyezett beren­dezések műszaki állapota lerom­lott, mert a folyamatos karban­tartásról nem tudtak gondoskod­ni. A fonógépek csak 50—60 szá­zalékát gyártották annak a meny- nyiségnek, amelyre képesek. Eladási nehézségek, minőségi problémák, hosszú átfutási idő — és még sorolhatnám a vesztesé­ges gazdálkodás okait. Két évig senki béremelést nem kapott. Ro­hamosan csökkent a létszám és a kilátástalanság hangulata uralko­dott az üzemekben. Az emberek Várták, hogy valaki megmondja, milyen irányban kell továbbha­ladni. Ez a szerep jutott nekem. — Az eddigi ténykedése sze­rint helyesen határozta meg I azt a bizonyos új irányt. Ho­gyan látott neki? — A szokásos stafétaátvételtől eltért a feladatom. Nem egy ki­forrott, letisztult állapotot kellett átvennem. A gyors helyzetelem­zésnek és az azt követő döntések­nek volt nagy jelentőségük. Ha­táridőre, jó minőségben csak jól karbantartott gépekkel lehet ter­melni, ezért gyorsan rendbe kel­lett hozni a berendezéseket. Eb­ben segítettek a korábbi tapasz­talataim. Az első félévet 17,5 milliós veszteséggel fejezte be a vállalat. Ahhoz, hogy a második hat hónapban nyereségessé vál­junk, gazdaságossá kellett tenni a termékösszetételt. Ehhez segít­séget kértünk a Könnyűipari Szervezési Intézettől is. — Emlékszem, hogy a bács­almási gyáregység korábban nagy gonddal létrehozott szö- vödéjét mint derült égből vil­lámcsapás, úgy érte ,a válto­zás. — A termékösszetételben célsze­rű volt növelni a fonal részará­nyát, mert a szövetekkel ellentét­ben jól lehetett értékesíteni. Ezért a bácsalmási szövődében hetven gépet leszereltünk és a helyükre a bajai létszámhiányos kártolt fonoda berendezéseit állítottuk be. Jelenleg a bácsalmási gyár­egységünk évi 600 tonna kártolt fonal előállítására képes, aminek nagy részét föl is dolgozza a meghagyott szövőgépekkel. Itt, Baján, a kártolt fonodában fel­szabadult létszámot átirányítot­tuk a fésűsbe, ahol ezáltal 300— 400 tonnával növelni tudtuk a termelést. Mindezt elég gyorsan és sikeresen végrehajtottuk, an­nak ellenére, hogy az elképzelést nem mindenki tette magáévá ve­zető munkatársaim közül sem. össze kellett hangollni a válla­lat kereskedelmi és termelésirá­nyítási munkáját, amiben szintén támaszkodtunk a Könnyűipari Szervezési Intézet munkatársaira. A számítógépes termelésirányítás bevezetésével három, három és fél hónappal lerövidítettük a termékek átfutási idejét. Ez je­lentős készletcsökkenéssel és a vállalati tőke gyorsabb forgásá­val járt együtt. A kisebb készle­tekkel való gazdálkodás az egyes termelési területeket pontosabb, ütemesebb munkára kényszerítet­te. I — Ügy tudom, a vállalati szervezet sem marádt érintet­len. — Túlságosan hosszú vezetői láncok alakultak ki az előző évek­ben. Ez gátolta az egyértelmű, konkrét és gyors feladatmeghatá­rozást, s a végrehajtást is. Ala­pos előkészítés után a múlt év január elsejével harminc vezetőt, köztük osztály- és főosztályveze­tőket helyeztünk új munkakörbe, ahol a tapasztalataikat megfelelő anyagi elismerés mellett haszno­síthatják. Nagy gonddal válasz­tottuk ki az irányításban résztve­vőket. Egyébként a vállalati szer­vezet egyszerűsítésével együtt já­ró személyi változások még nem értek véget. — Nyolcvan második felében már bért is emeltek? — Bért javítani a mi akkori gazdasági helyzetünkben kockáza­tos dolog volt, de úgy ítéltem meg, hogyha többet adunk, jobb és több munkát kapunk. Akkor hatékonyabb lesz a termelés, és ismét lehet fizetést emelni. A körforgás megindításához meg kellett tenni ezt a lépést. — Az év végére elért 28 milliós nyereség igazolta a számítást. Tavaly megkezdték a konfekcionálást is. Ez ho­gyan illeszkedik az elképzelé­seibe? — Korábban évente 20—30 mil­liós veszteségei származtak a vál­lalatnak a maradékáru csökken­tett értéken való kiárusításából. De attól, hogy egy szövetvégben valahol találni egy-két hibát, még kitűnő nadrágokat lehet be­lőle készíteni a hibás rész kiha­gyásával. Ezért ragadtuk meg tavaly a vállalati törvény módo­sulásával kínálkozó új lehetősé­get, s kezdtük meg a konfekcio­nálást. Ügy gondoltuk, ha az új tevékenység mérsékli a maradék anyagokkal kapcsolatos vesztesé­get, már jó a kezdeményezés. De ennél többet remélünk tőle. Ezután feldolgozzuk a biztonsági tartalékokat is és hasznot várunk a konfekcionálástól. — A múlt évben 75 millió forintos nyereséget értek cl, amivel a textiliparon belül már meglehetősen jó a helye­zésük. Futja ebből a bankhi­tel visszafizetésére is? — A korábbi rekonstrukcióhoz felvett, még visszafizetendő hitel és a kamatok 280 millió forintra rúgnak. Ezt az összeget a VI. öt­éves tervben évente egyenlő ösz- szegekben kell visszafizetnünk, miután a Magyar Nemzeti Bank kérésünkre átütemezte a törlesz­tést. Tavaly márciusban döntött így, látva, hogy a Bajai Finom­posztó Vállalat képes tartalékai mozgósítására, képes az adottsá­gainak megfelelő színvonalon te­vékenykedni. Bízom benne, hogy eleget teszünk a fizetési kötele­zettségeinknek 1981-hez hasonló­an a következő években is. | — Hogyan tovább? — Az idén hét és fél millió négyzetméter kelmét és négyszáz- ezer darab konfekcióterméket ál­lítunk elő. A fonodái termelést körülbelül háromezer tonnára nö­veljük. Meggyőződésem, hogy a textilipari alaptevékenységün­ket jelenleg tovább bővíteni nem szabad. A megtermelt mennyisé­get kell magasabb kiszereltségi, feldolgozottsági színvonalon ér­tékesíteni. További belső tartalékokat használunk ki a gazdaságosság javítására. Bővítjük a kereske­delmi tevékenységünket, új bol­tokat nyitunk Budapesten. Így a vásárlókkal való közvetlen kap­csolatunk erősödik, folyamatosan, megbízhatóan informálódhatunk felőle, hogy mennyire keresik a termékeinket, mennyire vagyunk versenyképesek a hazai piacon. Itt megjegyezném, hogy erőfeszí­téseket teszünk a gazdaságos tő­kés export további növelésére. Szeretnénk önálló külkereske­delmi irodát nyitni. Az a célunk, hogy a termelésünkben felhasz­nált import és az exportunk érté­ke mielőbb legalább egyensúlyba kerüljön, illetve a késztermék-ki­vitelünk haladja meg az anyag­behozatalt. Kisvállalatot létesitünk, bedol­gozókat foglalkoztatunk. Mivel senki sem mondja meg, hogy mit csináljunk, úgy mint a tervutasí­tásos időkben, ezért kezdeményez­nünk kell. Megragadunk minden reális lehetőséget a vállalati ered­mény növelésére. Tavaly kétszáznyolcvannal nőtt a Finomposztó létszáma, ami beszédes tény. A béreket átlagban 9,5 százalékkal emel­hették. Az igazgató már egyre ritkábban kényszerült győz- ködésre, munkatársai átvették tőle a tempót, és a tavalyi várakozáson felüli siker ennek volt köszönhető. Varga Attila igazgató tevékenységéről elismeréssel beszél­nek a bajai járási-városi pártbizottságon. Munkahelyén pe­dig — érthetően — felszökött a „népszerűségi görbéje”. A. Tóth Sándor megyei döntőire • Jobbra: Csikai Pálné mérnök­tanár műszaki rajzban segít a másodéves gépszerelőknek. f? A szakmunkásképző intézetek harmadéves tanulói, a tanév má­sodik felének elején évről évre összemérik erejüket, elméleti és gyakorlati tudásukat bizonyítva vetélkednek a helyezésekért. Vizsga ez a javából, de nemcsak a tanulóknak, hanem a tanárok­nak, oktatóknak, sőt az adott in­tézetnek is. A kiskunfélegyházi 608. számú Szakmunkásképző In­tézet tanulói — akik már azóta megbecsült szakmunkások — az ejmúlt években jól megállták a helyüket ezeken a vetélkedőkön. Mi várható az idén? Erről beszél­gettünk a napokban Serege Gábor igazgatóval. — Rendkívül jól segíti az ok­tató-nevelő munkát ez a vetélke­dősorozat — mondta az igazgató. — A harmadévesek már szinte a tanév elején megkezdik a fel­készülést, s decemberben a házi selejtezőkön kiderül, hogy ki jut­hat el a megyei döntőre. Intéze­tünk 914 tanulója közül az idén 290 fiatal fejezi be tanulmányait. Remélhetően lesz közöttük olyan is, aki eljut az országos döntőre és már szakmunkásként jön haza. Korai lenne még jósolni, de véleményem szerint tanulóink a tavalyinál jobban készültek. A múlt évben 14 szakma 42 képvi­selője vett részt a megyei döntő­kön, közülük 8-an jutottak el az országos vetélkedőre. A szakmai tantárgyi versenyeken 10-en vet­tek részt, öten pedig-az országos vetélkedőn képviselték intéze­tünket. A közismereti tárgyakból ugyancsak tízen bizonyították tu­dásukat, de közülük csak ketten jutottak tovább. Mindenesetre elég szép eredménynek mondható, hogy az országos versenyeken részt vett 15 tanulónk közül ki­lencen az első tíz között végez­tek, Fábián Éva pedig szakmun­kás-bizonyítvánnyal tért haza. Az idén hasonló létszámmal veszünk részt a megyei versenye­ken, amelyeken a szakmák szá­ma eggyel nőtt. Korábban nem rendeztek vetélkedőt az építőgép­szerelők részére, az idén viszont nálunk mérhetik össze tudásukat. Intézetünkben tartják ezenkívül az esztergályosok, a karosszéria- lakatosok, valamint a férfi, és a női szabók megyei _ döntőjét. Ugyancsak mi adunk helyet a magyar nyelvi, az irodalmi és az elektrotechnikai versenyeknek. — Közeledik a tanév első felé­nek vége. Milyen eredménnyel zárják? — A múlt évinél jobbakkal. Javult a tanulmányi fegyelem, s néhány példától eltekintve min­den tanulónk képességének meg­felelően sajátítja el az elméleti és gyakorlati tananyagot. Jelenleg az összefoglaló ismétlések foly­nak, február első hetében pedig tanulóink megkapják a megfelelő érdemjegyeket. Intézeti átlagunk várhatóan jobb lesz a közepesnél, örvendetes különben az is, hogy a múlt évinél 100-zal több, ösz­szesen 392 fiú és lány kezdte meg az első évet. Az eredmények növelését igen jól segítik a tanulmányi verse­nyek és a szocialista brigádmoz­galom is. Intézetünk 59 brigádjá­nak 769 tagja — de a többiek is — a tanév első felében 23 ezer 769 óra társadalmi munkát végez­tek. Részt vállaltak a Petőfi és a Vörös Csillag Termelőszövetke­zetben a szüreti munkákban. ,ök végezték az ősszel átadott petőfi- szállási fogorvosi rendelő kőmű­ves-, ács- és festőmunkáinak egy részét. Dolgoztak még a városi kórházban, óvodákban, általános iskolákban s természetesen inté­zetünkben is. O. L. 9 Az egyik tanteremben félrevonulva tanul a ru­hakészítők megyei döntőjére Deák Ilona, Takács Katalin és Főző Rozália. KÉRDEZZEN - FELELÜNK Változott-e a gyes után járó szabadság? Kunszálláson lakik az a fiatal édesanya, aki az elmúlt hetekben tért vissza munkahelyére, ahon­nan több mint öt évig volt távol gyermekgondozás miatt. Első te­endőjeként a munkaviszonya szünetelésének idejére járó sza­badsága ügyét akarta rendezni. Ám kiderült, nincs könnyű dol­ga, ugyanis vitába keveredett a gyári illetékesekkel, mert össze­sen csak 25 napot állapítottak meg részére ilyen címen, amit olvasónk kevésnek talál. Érdek­lődésére. hogyan számították ki eme időtartamot, sajnos nem ka­pott egyértelmű, megnyugtató választ. Más forrásból pedig úgy tudja, a gyes utáni szabadságot illetően nem kerültek a korábbi­nál hátrányosabb helyzetbe a kis­mamák. Vagy mégis? — kérdezi. A Munka Törvénykönyve és az idén január elsejétől hatályos végrehajtási jogszabálya egyebek között azt tartalmazza, hogy a tíz éven aluli gyermek gondozá­sa (ápolása) miatt munkában nem töltött időre, legfeljebb azonban egy esztendőre megille­ti az anyát az évi 15 nap alap- és a háromévenként figyelembe vett szolgálati idő utáni 1 nap pótszabadság. Ennek mértéke a tavalyi év végéig 12 nappal, s a kétesztendőnként számított 1 plusz nappal volt egyenlő. E ré­gi előírás szerint sem helyesen megállapított az ön szabadsága, legalábbis a szerkesztőségünkhöz érkezett levelében foglaltakból erre következtetünk. Az új ren­delkezés adta jogosultságtól pe­dig lényegesen eltér szabadságá­nak kifogásolt időtartama. Ha eme ismeretek birtokában is úgy véli, jogsérelem érte, amely még nem nyert orvoslást, java­soljuk, kérje a vállalati szakszer­vezeti bizottság közreműködését, segítségét! Kicserélhető-e a minőségi hiba nélküli áru? A közelmúltban két levélírónk is hasonlóan kellemetlen helyzet­be jutott, nevezetesen, hogy egyáltalán nem örülhetett a meg­vásárolt hibátlan árunak. A kiskőrösi Bodor Pál lakóhá­zat épít, s a vele járó nem kis gond közepette tévesen mérte fel, milyen nagyságú redőnyre van szüksége. A helyi TÜZÉP-telepen szerezte be a keresett terméket, melyről'a felhasználás során de­rült ki, hogy méretei eltérnek az építményi követelményektől. Minthogy csaknem ötezer forint értékű anyagról volt szó, tuda­kozódott annak kicserélési lehe­tősége felől, mire az eladó elzár­kózott e kérés teljesítése elől, mondván, hogy olvasónk máskor jobban figyeljen oda, mit vásá­rol. Kecskeméten Szabó Tibor­nak gyűlt meg a baja egy szép hegyvidéki panorámát ábrázoló poszterrel, mely a szélességét és magasságát illetően volt alkal­matlan arra, hogy a lakásfalra kerüljön. Az erre vonatkozó ész­revételt ugyan készséggel végig­hallgatta az ezermester bolt al­kalmazottja, de ő is azt mondta, szó sem lehet a visszavételről, a cseréről. Mindkét panaszos az­iránt érdeklődik: vajon hivata­losan van-e mód a minőségi hi­ba nélküli áru kicserélésére? Mindenekelőtt le kell szögez­nünk, a vevőnek nemcsak joga, de a saját érdekében talán elemi kötelessége is, hogy alaposan megvizsgálja az árut, mielőtt ki­választaná. Sokan tesznek így, s elkerülik a nem minőségi hibá­ból eredő bosszúságot. Csak hát vannak emberek, akik melléfog­nak egy-egy termék megvételé­nél, amely birtokukban nyom­ban fölöslegessé válik. Velük szemben viszont igazságtalan lenne mereven alkalmazni azt a módszert, hogy az értékesített cikket még sértetlen állapotban se vegye vissza a kereskedelem. Ilyen gyakorlat nincs, sőt nem is lehet, hiszen a régóta érvény­ben levő Kereskedelmi Általános Üzleti Szabályzat világosan ki­mondja: „A vásárlástól számított nyolc napon belül a fogyasztó kívánsá­gára ki kell cserélni minőségi ki­fogás nélkül is az árut, feltéve, ha az hibátlan és még nem volt használatban”. Élelmiszerre, egész­ségügyi, kozmetikai, alsóruháza­ti cikkekre és gyermekjátékok­ra — bizonyos kivételtől elte­kintve — nem vonatkozik e szabály. Mint a közölt esetek tanúsítják, sajnos nem minden kereskedel­mi egységben járnak el e rendel­kezések értelmében, ami viszont már a reklamációra is jogot ad. Ez ügyben azt tanácsoljuk a vá­sárlóknak: ha nehézségeik van­nak az idejében visszavitt kifo­gástalan állapotú, sértetlen — de részükről mégsem használható — áruk cseréje miatt, a történ­teket jegyezzék be a vásárlók könyvébe és kérjék az illetéke­sek mielőbbi intézkedését! Mire való a tanulmányi szerződés? Koránt sincs irigylésre méltó helyzetben a Tiszaalpáron lakó V. I., aki nemrég végezte el nappali tagozaton a mezőgazda- sági és élelmiszeripari szakmun­kásképzőt eredményesen. Munka­adója, az egyik helyi termelő- szövetkezet tanulmányi szerző­dést is kötött vele, s az abban foglaltak alapján a fiatalember, mint ifjú szakmunkás hozzálátott a reá bízott feladatok elvégzésé­hez. Beosztását illetően nem pa­naszkodhat, annál inkább fájlal­ja azonban, hogy jövedelme ép­pen annyi, mint egy segédmun­kásé. Ezt a bérügyet szóvá tette a főnöke előtt is, aki úgy nyilat­kozott, rossz néven vennék a többiek, ha jelentősebben emelné egy ilyen ifjú dolgozó bérét. „Nem azért tanultam három éven át, hogy egyenlő kereseti elbírá­lás alá essék azokkal, akiknek sem­miféle szakképzettségük nincs .. — írja a lapunkhoz küldött le­velében olvasónk, aki végül azt szeretné tudni: mire való tulaj­donképpen a tanulmányi szerző­dés? Már a legelején hadd tisztáz­zuk, a foglalkoztatás feltételei­nek, körülményeinek részleteit nem ismerjük, így hát csak álta­lánosan adhatunk az ön kérdésé­re választ. Több éves, s tegyük hozzá jól bevált gyakorlat hazánkban, hogy a vállalatok támogatják a nehe­zebb anyagi körülmények között élő — főként fizikai — dolgozók tehetséges gyermekeinek tanulá­sát. Jó ideje már a közös mező­gazdasági nagyüzemek is ily mó­don biztosítják szakember-szük­ségleteik kielégítését. A mun­káltatója is nyilván eme szán­dékkal kötötte meg a szóban for­gó szerződést, melyben nemcsak a havi ösztöndíj fizetését kellett vállalnia, de azt is, hogy önt a képzettségének megfelelő mun­kakörben foglalkoztatják a ta­nulmányai befejezését követően. Amint irta, a munkakörével elé­gedett is, tehát a gazdaság ele­geit tett ez utóbbi kötelezettségé­nek. Más kérdés a bértétel, mely- lyel kapcsolatban igy ír a Munka Törvénykönyve: „A díjazás rend­szerét a végzett munka mennyi­sége, minősége és társadalmi hasz­nossága figyelembevételével kell meghatározni.” Nagyon fontos megje^ezni, e jogszabály nem kifejezetten a képzettség fokáról beszél, hanem a konkrét munka legfontosabb jellemzőiről. Tegyük itt hozzá, az természetes igény, hogy szak­embernek kell pontosabban, ered­ményesebben produkálnia. Java­dalmazását pedig ezek alapján szükséges biztosítania. Hogy az ön esetében mennyire érvényesül­nek a vonatkozó bérügyi szabá­lyok, azt csak vizsgálat derítheti ki. Amit panaszával kapcsolat­ban határozottan véleményez­hetünk: csak azért nem differen­ciálni egy munkahelyen, mert tartanak a sértődésektől a veze­tők, enyhén szólva apolitikus fel­fogás. Talán célszerű lenne, ha ügyével a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osz­tályához fordulna! Tiszteletben tartandó-e a tanya tulajdoni helyzete? Egy városban lakó rokkant­nyugdíjas olvasónk tanyával is rendelkezik, melyhez személyi tulajdonú föld. tartozik. Azon nyáron termelni szokott, s a jö­vedelem jól kiegészíti kevés nyugdíját. Pontosabban jól kiegé­szítette, mert az ottani tevékeny­ségét többé nem folytathat­ja. Ugyanis az történt nemrégen, hogy a környékbeli termelőszö­vetkezet minden értesítés nélkül igénybe vette a területet és a tanyai épületet. Szeretném tudni — kérdi olvasónk —: tisztelet­ben tartandó-e ma is a tanya tu­lajdoni helyzete? A mezőgazdasági szakigazga­tás illetékeseitől megtudtuk, hogy tsz csakis akkor vehet bir­tokba ilyen termelőhelyeket, ha előzőleg lebonyolítja az adásvé­telt a tulajdonossal. Ellenkező esetben törvényellenes eljárás­ról van szó, melyért felelősséggel tartoznak a végrehajtók, akik lé­pésükkel nemcsak birtoksértést követtek el, de kárt is okoztak. Az ügy kivizsgálása érdekében kérje a törvényességi felügyele­tet ellátó ügyészség közbenjárá­sát! összeállította: Velkei Árpád Készülődés a szakma kiváló tanulója verseny

Next

/
Thumbnails
Contents