Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-07 / 5. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1088. Január 1. TUD* iMAW 11 HNIKA A természet segítése Tevékenysége folyamán a se­bész általában sebet ejt és sebet gyógyít. Természetesen azonban sebet nemcsak sebész ejthet tu­datosan, hanem véletlen balese­tek alkalmával Is létrejöhet a szövetekben folytonosság- vagy anyaghiány. A sebészetnek, de egyáltalán az ember létének alapfeltétele a se­bek természetes gyógyulása. Enél- kül nem lehetne operálni, nem lehetne semmilyen sérülést meg­gyógyítani. Sebzés alkalmával a bőr és egyéb szövetek rugalmassága, il­letve a keletkezett anyaghiány miatt a sebszélek általában el­távolodnak egymástól, köztük rés keletkezik. Ezt a rést szünteti meg sebgyógyító tevékenységé­vel a természet. A gyógyulás első fázisa tulajdonképpen a véralva­dás. Sebzés alkalmával ugyanis a hajszálerek is megsérülnek, sőt a vérben lévő vérlemezkék is, és az ezekből kiszabaduló anyag, egy enzim indítja meg a véralva­dás bonyolult mechanizmusát. Né­hány óra múlva az alvadókba több magvú fehérvérsejtek ágya­zódnak be,'és ezek bekebelezik a bejutott baktériumokat, ron­csolt szövetrészeket. A sebzést követő tizedik óra után egymag- vú fehérvérsejtek vándorolnak a sebbe, amelyek óriási sejtekké növekedve eltakarítják a még meglévő idegen vagy holt anya­gokat. Néhány nap múlva hosz- szúkás, orsó alakú kötőszöveti sejtféleség jelenik meg, ezek a sejtek már a szövetek újjáépíté­sét segítik elő, ellenálló, szívós heggé szilárdítják a sebszélek fa­lából már bimbózó, érdús • sarj- szövetet. Időközben a véralvadék fehérjéi vizet veszítenek, és bar­nás színű, egyre keményebb pörk (var) képződik belőlük a seb fe­lületén. Alatta pedig folyik a sebgyógyulás befejező .mozzanata, a hámosodás: az épen maradt bőr­szélek felől hámsejtek tömege kúszik a hegszövet fölé, és fedő­réteget alkot. A sebész által ejtett mély se­bek esetében a folyamat bizonyos mértékig felgyorsul: fertőtlení­téssel, a roncsolt szövetrészek el­távolításával, a sebszélek egye­sítésével (kapocs, varrás, ragasz­tás) segítséget kap a természet. Ilyen segítséget jelent a sebgyó­gyulás számára a képen látható eszköz is, amelyet egy belga köz­gazdász talált fel. A feltaláló sze­rint a készülékből áradó magas­frekvenciájú elektromágneses hullámok siettetik a külső és bel­ső sebek gyógyulását. Azok a bel­ga orvosok, akik kipróbálták a „Centiciere XII.” nevű készülé­ket, igazolják a jó eredményeket, noha a hatásmechanizmus még nem magyarázott. Rekordok a madarak világában Hibátlanul Bács-Kiskun megyében is A Dolgozz Hibátlanul munkarendszernek vannak hívei és lekicsinylői is Magyarországon. Sokan egy kézlegyintéssel intézik el a dolgot. »Egy mozgalommal több, vagy keve­sebb!” Pedig a DH nem mozgalom, hanem munkarendszer. S a Szovjetunió, az Egyesült Államok, az NDK. vagy az NSZK példái azt bizonyítják, van létjogosultsága! Sőt csak ennek van létjogosultsága. Bevezetésével egyre több ország foglalkozik komolyan. Az alapcélkitűzés azonos: a hibák megelőzésével törekedni a hibátlan, gazdaságos mun­kára, lehetőleg már az első fázisban. Minőség, idő, költség Schmidt Frigyes, a Villamos Berendezés és Készülék Művek vállalati szakszervezeti bizottsá­gának titkára tagja volt a hatva­nas évek végén a DH-munka- rendszer magyarországi elter­jesztésére alakult csoportnak. Vé­leménye szerint a DH napjaink­ban a nehezebb körülmények kö­zött végzett hatékonyabb munka­végzés idején nagyon is időszerű. Ám a munkarendszer eredményes alkalmazásának alapvető feltéte­le az egységes értelmezés és a megfelelő ütem. Itt is igaz ugyan­is, hogy aki sokat markol, az ke­veset fog. Az alábbiakban a vszb-titkár egyik megyénkbeli üzemben megtartott előadása nyomán igyekszünk közreadni mindazt a hasznos információt, ami ott a DH-ról elhangzott. A Dolgozz Hibátlanul munka- rendszer a szovjet, az amerikai és' a nyugatnémet szisztémák öt­vözete. Alapvetően három ténye­zővel számol. Ezek: a minőség, az idő és a költség. Ha ez a há­rom tényező kedvezően alakul, akkor az eredmény nem más, mint a hőn áhított hatékonyság. Tehát hatékonyan dolgozni any- nyi, mint jó minőségű terméket rövid idő alatt, alacsony költség­gel előállítani. Igen ám, de a ter­melés folyamata tele van zökke­nőkkel, hibákkal. Szentgyörgyi Albert professzor szerint: ,,A vi­lágon a hibák elkerülésének egyetlen módja van, ha nem te­szek semmit 'és nem is akarok semmi újat cselekedni. Ez azon­ban a legnagyobb hiba!” A DH tehát nem kisebb feladat­ra vállalkozik, mint a hibák fel­derítése és azok lehetőség sze­rinti kiküszöbölése. Meg tud­ja ezt oldani a DH-titkár, az igazgató és a főmérnök? Nem, ez lehetetlen! A munkásokat, a műszakiakat, minden dolgozót be kell ebbe vonni. Sok kis ötletből így lesz hatalmas haszon. Jellem­ző az USA-ban ezzel kapcsolato­san kialakult általános nézet: „Ez a legjobb beruházás”! A Dolgozz Hibátlanul tehát olyan vezetési rendszer, amelyben a vezetés a széles kollektívával együtt indít harcot minden olyan tényező el­len, amely negatívan hat a telje­sítőképességre. Ennek alapvető eleme a dolgozók ötleteinek fel­tárása, elemzése és alkalmazása. Nem a „kit” — a „mit” kutatjuk S most tekintsük át a vszb-tit­kár által elmondottak alapján a DH folyamatát. Az első feladat a DH-t alkalmazni kívánó vállalat számára a munkarendszer lénye­gének megismerése és a dolgo­zókkal való megismertetése. Mi ez? Hogyan működik? Mi a cél­ja? És így tovább. Valljuk be, leginkább olyankor vagyunk haj­lamosak legyinteni, ha nem ért­jük, vagy nem ismerjük valami­nek a lényegét. Hogy kellőkép­pen komolyan vegyünk valamit — például a DH-t — ahhoz is­mernünk kell a benne rejlő le­hetőségeket is. Ne menjünk te­hát ajtóstól a házba, s ne sajnál­juk az időt a munkarendszer megismertetésére. A következő mozzanat a hely­zetelemzés. Milyen a gyártmá­nyaink színvonala? Milyen a gyártás és a munkavégzés szín­vonala? Hogyan alakulnak a költ­ségek? Gazdaságos, vagy ráfize- téses-e egy-egy termékünk? Ha ez megvan, meg kell határozni a munkarendszer konkrét célját. Az alapcélkitűzés — a hibátlan, gazdaságos munkavégzés — ugyan általános, de a konkrét cél vállalatonként más és más lehet éppen a feltárt hibák jellegétől függően. Ha például a vállalat gyengéje a gazdaságosság, akkor felül kell vizsgálni az összes anyag- és rezsiköltséget, s cél­ként kell meghatározni az ön­költség csökkentését. Ha a dollár- export költségei magasak, annak sok egyéb mellett oka lehet a nem kifogástalan minőség is. Ilyen esetben ugyanis tetemesek az utólagos ráfordítások. Tehát a hibafeltárásnak célra orientáltnak kell lennie. Esetünk­ben a DH célja ez leszi 1. Költ­ségcsökkentés. 2. Minőségjavítás. A feladat — a hiba feltárása — célszerű módon valósuljon meg. A tapasztalatok szerint a kis lét­számú munkacsoportok tevé­kenysége a legeredményesebb. Ilyeneket szervezzünk tehát. S még egy fontos elv: sohasem a „kit”, vagyis a hiba okozóját, ha­nem a „mit”, magát a hibát ke­ressük. A személyhez csak akkor szabad eljutni, ha bebizonyoso­dott, hogy ő a felelős. Ezek után nincs más hátra, mint intézkedéseket hozni a fel­tárt hibák kiküszöbölésére és a végrehajtást megszervezni. Mi­lyen intézkedések szükségesek? Ezek sokfélék lehetnek. Például új technológiák alkalmazása, szer­vezeti változások bevezetése és így tovább. A végrehajtásba von­juk be a dolgozók széles rétegeit. Itt már helyük van a fölajánlá­soknak, a brigád- és újítómozga­lomnak stb. Először a vezetés Schmidt Frigyes ezután a hibák háromféle forrásáról beszélt. Az egyik, hogy nem megfelelően képzett a munkát végző személy. Mit tehetünk ilyenkor? Minde­nekelőtt képezzük, taníttatjuk. Ha ez nem megy, vagy ered­ménytelen marad, más munkát bízunk az illetőre. Másik ok le­het az alkalmatlanság. Képzett ugyan a dolgozó, de arra a fel­adatra nem alkalmas. Lehet pél­dául a háromdiplomás mérnök egy zseniális konstruktőr, s ugyanakkor csapnivaló vezető. S végül a hibák forrása lehet — s ez a leggyakoribb — a feltéte­lek hiánya. A világstatisztika szerint a hi­bák 70 százaléka a vezetésből származik, s csak 30 százaléka a végrehajtásból. Először tehát a vezetésnek kell értékelnie a sa­ját tevékenységét, hogy olyan technológiát alkalmazzon, olyan döntéseket hozzon, amelyek jók, amelyek mellett a végrehajtás csaknem hibátlanul megvalósít­ható. A vezető támaszkodjon a beosztottakra, a beosztottak pe­dig érezzék, hogy a vezető nélkü­lük nem lehet vezető. Közösen gondolkodni, hibátlanul csele­kedni — ez legyen a módszer. Sitkéi Béla Titokzatos iiovgorodi tavak KÖNYVESPOLC Virág a növényházban A vándormadarak évente több ezer kilométeres távolságokat re­pülnek be. Ütjük jelentős szaka­sza a végtelen óceánok felett hú­zódik, így a földi tárgyak, he­gyek, folyók segítségével nem tudnak tájékozódni. Ornitológu­sok becslése szerint Európából évente 600 millió madár repül át Afrikába, hogy ott teleljen át. Naponta átlag 6—8 órát repülnek. Repülési sebességük a fajok sze­rint, de testük nagysága, izom- rendszerük és szárnyfelUiletük függvényében is változik. Repü­Mind több olyan berendezést alkalmaz a tudomány, amellyel közvetlen megfigyelést végezhet­nek a tenger mélységeiben. Nyo­máskamrák éppúgy vannak ezek sorában, mint merülőgömbök, vagy olyan kis méretű tenger­alattjárók, amelyekből akár ki is lehet lépni. Az említettek több­nyire sokszemélyes alkalmatos­ságok, és néhány ezer méter mélyre is le lehet ereszkedni ve­lük. Ám sokszor egyetlen ember jelenléte is elég bizonyos víz alatti megfigyelések és munkák elvégzéséhez. Mint tudjuk, a sű­rített levegős légzőkészülékkel el­látott könnyűbúvároknak kb. 60 méter az átlagos merülési mélységük, s a hagyományos bú­vársisakkal a fejükön alászálló búvárok sem igen merészked­hetnek ennél mélyebbre (annak ellenére, hogy a merülési rekor­dok 180—190 méter körüliek). Márpedig napjainkban a leg­több beavatkozásra 200 méter kö­rüli vízmélységben, a tengeri olajkutatás és -kitermelés kap­csán van szükség. E célra te­hát ki kellett fejleszteni egy olyan speciális, egyszemélyes vé­dőruhát, amelyben néhány száz méteres vízmélységben is bizton­ságban érezheti magát a búvár. A „darázs”-nak elkeresztelt, a nagy nyomásnak ellenálló búvár­ruhában maximálisan 600 méter mélyre lehet lemerülni, s ott az 1,05 bar nyomású atmoszférában 8 órán keresztül tartózkodhat a búvár. A minden irányban csuk­lósán mozgatható karokra kü­lönböző manipulátorok és szer­lés közben a pinty eléri a 35 km/ó, az ezüstsirály a 48 km/ó, a szárcsa a 60 km/ó, a récefélék a 90—120 km/ó sebességet. A postagalamb repülési sebessége 60—140 km/ó között változik az időjárási viszonyoktól és a tá­volságtól függően. A sarlósfecske nagy rekordernek számít, mert naponta 560—1000 km távolságot képes repülni 240 km/ó átlagse­besség mellett. Ez a madár 1900 m magasságban, a gólyák 2500 méteren, egyes vadlibák 8000 m magasságban repülnek. számok szerelhetők fel az előírt feladatok elvégzéséhez. A „da­rázs” egyik fő előnye, hogy a munka elvégzése után, a felszín­re emelkedéskor nincs szükség a hosszadalmas nyomáscsökkentés­re (kizsilipelésre). Képünkön a páncélból és üveg- szálerősítésű műanyagból össze­állított atmoszférikus búvárru­hát láthatjuk. A benne alámerü­lő személy három, egymástól füg­getlen hírközlő csatornán át érint­kezhet a felszínnel. Baleset be­következtekor kb. 72 óráig ma­radhat a különleges öltözékben a búvár. Egy kanadai magyar szakem­ber dísznövénytermesztési tapasz­talatait ismerteti a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában közreadott mű. A szerzője Stephen J. Pap, azaz Pap István, akinek a neve ismerősen cseng az idősebb hazai kertészek előtt. A harmincas években a kertész szakma élvo­nalában küzdött a magyar dísz-' növénytermesztés, áltálában a kertészet erkölcsi megbecsü­léséért, , társadalmi fellen­dítéséért. Szakmunkásként Tcezdte a bu­dapesti kertészeti vállalatnál. Ki­tűnő eredménnyel végezte el a kertészeti tanintézetet, majd ön­állósította magát. A negyvenes években került ki külföldre, de bármilyen messze élt hazájától, mindig megmaradt magyarnak. Most, élete alkonyán elhatározta, Gyors fejlődés tapasztalható az élelmiszeripar termelési eljárá­saiban, gyártástechnológiájában. Az ezzel összefüggő teendők jó része szorosan kapcsolódik a bio­kémiához. Már nagy szükség volt olyan összefoglaló műre, amely­nek az élelmiszer-biokémia a té­maköre. A Mezőgazdasági Kiadó által megjelentetett könyvében e szakma kiváló ismerője, Lásztity Radomir gyűjtötte össze hosszú évek tapasztalatait azzal a szán­Kertünk, házunk, Lehet-e mérgek nélkül kertész­kedni? Ezt a kérdést napjaink­ban egyre gyakrabban teszik fel világszerte. A Kertünk, házunk, otthonunk sorozat legújabban megjelent kötete, amelyet Alwin Seifert írt, ezt az időszerű témát taglalja. A kiskertek vegyszeres szennyezettségével foglalkozik. A kellő óvatossághoz kiváló isme­rettár Seifert könyve. A szerző a vegyszer nélküli kertészkedés hí­ve, művében számos példát sorol fel annak bizonyítására, hogy mi­ként lehet ezt a módszert a gya­Hazánkban a tejiparról első íz­ben jelent meg kézikönyv. A szerzők a legújabb ismeretanya­got dolgozták fel a műben, fi­gyelmet fordítva a tej termelé­sére is. A vaskos kötet a sokrétű ismereteket rendszerezi, egysége­síti. A tejgazdasági szakemberek mindennapi feladatainak az el­látásához nélkülözhetetlen segéd­eszköz lehet e kézikönyv. hogy gazdag szakmai tapasztala­tát átadja a magyar kertészek­nek. Könyvének első része részlete­sen foglalkozik a növényházak­kal, azok fűtő-, szellőző-, öntöző­berendezéseivel, a növények kör­nyezetével, szaporításával. A má­sodik részben a vágásra termesz­tett növények közül a szegfűt, a rózsát, a tátikát/ a krizanté­mot, az orchideákat tárgyalja részletesebben, majd útbaigazí­tást ad a virágok cserepes ter­mesztéséről. Külön szakaszt szen­tel a palántanevelésnek, vala­mint a hajtatásnak. A könyv a szakértők előszava szerint a nagy értéket termelő, közepes méretű kertészeti gazdaságok termelés- szervezési, technológiai módsze­reit foglalja össze rendkívül gya­korlatias megközelítésben. dékkal, hogy az élelmiszeripari ku­tatás, a felsőoktatás és a termelés szakemberei is hasznosíthassák. A könyv általános része az élő szervezeteket alkotó vegyületek keletkezésével, élettanilag fontos sajátosságaival, a legfőbb anyag­oséi e-Myamatokkal foglalkozik. A mű különleges része az élelmi- szeripari feldolgozás folyamatait, az élelmiszerek biokémiai átala­kulását tárgyalja. otthonunk korlatban alkalmazni. A könyvé­ben található . példákat érdemes lenne a mi körülményeinkre át­ültetni, módszereit kipróbálni. A kiskert művelője nincs mindig tisztában azzal, hogy mennyi és milyen vegyi anyagot használhat, s ennek következménye eseten­ként súlyos lehet. Tény, hogy egyes országokban már maga­sabb áron értékesíthetnek a gaz­dák olyan kertészeti termékeket, amelyek növényvédelménél mel­lőzték a vegyszereket. Ugyancsak a tejiparral foglal­kozik a tej higiéniájáról szóló könyv, amely úgyszintén több szerző közös műve. A Mezőgaz­dasági Kiadó gondozásában meg­jelent könyv fejezetei tárgyalják a mikrobiológiai alapismereteket, a táplálkozás-élettant, a környe­zeti, az üzemi és a személyi hi­giéniát, a fertőtlenítés és tisztí­tás folyamatait, követelményeit. Föld alatti átfolyásokkal össze­kapcsolt különös tórendszer hú­zódik a novgorodi terület észak­keleti részének karsztövezetében. A Szjezzseje, Borovno, Jamnoje és néhány más, kisebb tóból. álló vízterület szüntelenül meglepeté­seket okoz. A tavak időnként el­tűnnek, majd újra előkerülnek. A GONDOK már a telekvásár­láskor elkezdődtek. Hamar kide­rült ugyanis, hogy a takarékos évek alatt összegyűlt pénzből csak a község külterületén tudnak tel­ket venni. A többnyire személyi tulajdonban levő belterületi ingat­lanok ára ugyanis öt esztendő alatt kétszeresére emelkedett. Márpedig nemcsak munkahelyük és az óvoda közelsége miatt sze­rettek volna belterületen élni, ha­nem azért is, mert a nagyközség peremén levő telkek kívül esnek a közműhálózaton. Mint azt a népi ellenőrök — a magánépítkezés feltételeit elemző vizsgálatukban •— több helyen megállapították, sok településen a magánerőből építkezők legna­gyobb gondja az építési telek ki­alakítása. Megfelelően közművesí­tett telek ugyanis kevés van, a beépíthető területeknek csaknem 25—30 százalékát még minimális alapközművekkel sem látták el. Ezek építése meglehetősen költsé­ges, és mivel a közművek lefekte­tése sok esetben meghaladja a ta­nácsok erejét, ezek a kiadások gyakran a magánépítkezőket ter­helik. Ugyanakkor az elmúlt években a családi ház építésére alkalmas telkek iránt növekedett leginkább a kereslet. S A TELEK még csak az indu­láshoz elég. Példák sokasága bizo­nyítja, hogy a magánerős építke­zés , napjainkban meglehetősen nhgy és sokrétű próbatétel elé ál­lítja az építkezőket. Pedig köztu­dott, hogy a jelenlegi tervidőszak­ban lakásépítési programunk megvalósításában az eddigieknél nagyobb szerepet kap a magán­kezdeményezés. Korántsem lehet hát közömbös, hogy e cél megva­lósításában milyen feltételeket tu­dunk biztosítani az építkezésre •vállalkozóknak. A feltételek megteremtése nél­kül nemigen remélhetjük, hogy a terveknek megfelelően épülnek majd a lakások, családi házak. Mert aligha kap további lendüle­tet az építkezéshez az a munkás, akinek a napi nyolc órai — oly­kor éjszakai — munka után sza­bad idejének jelentős részében építőanyag után kell szaladgálnia. Az elmúlt években ugyan jelen­tősen javult a TÜZÉP-telepek vá­Egyes vízmedencék évente, má­sok csak hosszabb időszak eltel­tével produkálják ezt a jelensé­get. A titkot még senki sem fej­tette meg. Rejtély az is, hogy né­melyik tóban mitől támad árvíz hatvanévente egyszer. A tóvidé­ket nemrégiben védetté nyilvání­tották. lasztéka, ez azonban nem nyújt­hat vigaszt azoknak, akiknek eset­leg hetekig kell egy-egy ablak-, vagy ajtókeret után szaladgálniok, akik olykor hetenként kétszer-há- romszor utazgatnak a szomszédos községekbe és városokba egy vas­gerendáért. Mert az ellátás szín­vonalának javulása ellenére elő­fordul, hogy az építőanyagok idő­leges hiánya hetekig késlelteti az építkezést. Késlelteti és költsége­sebbé teszi, mert az utazásra és szállításra fordított összeg is nö­veli az építkezők kiadásait. E gon­don az ellátás jobb megszervezé­sével és az előjegyzési rendszer további kiszélesítésével lehetne enyhíteni. A KÖLTSÉGEK NÖVEKEDÉSE ugyanis korántsem lehet közöm­bös az építkezők számára. Igaz, az OTP jelentős mértékű hitelekkel segíti a családi ház építésére vál­lalkozókat, és munkásaiknak se­gítséget nyújtanak az üzemek, vállalatok is. Ám a munkáslakás­építésre fordítható vállalati köl­csönök végesek, és az e célra for­dítható összeg nagysága függ az üzem eredményeitől is. A népi ellenőrök vizsgálatából az is kiderült, hogy ma a magán­erőből építkezők ritkán veszik igénybe az építőipari szövetkeze­tek munkáját. Egyrészt azért, mert így az építkezés költségesebb, másrészt mert a szövetkezetek sem mindig vállalják egy-egy csa­ládi l\áz felépítését. Marad hát a kalákában történő építkezés. Meg­számlálhatatlan családi ház épült már fel baráti segítséggel, és nyil­ván nem mindig a legnagyobb hozzáértéssel. MINDEZEK A TÉNYEZŐK hoz­zájárulnak ahhoz, hogy a magán­erőből építkezés ma még gyakran meghaladja az építkezők anyagi és fizikai erejét. Pedig lakásépítési programunk megvalósításában a jövőben az eddigieknél nagyobb szerep jut majd a magánerős épít­kezésnek; ehhez az elkövetkezen­dő időben tehát szervezettebb se­gítségre lesz szükség. Cs. N. L. Különleges búvárruha Élelmiszer-biokémia A tejipar kézikönyve Építkezés önerőből

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents