Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-07 / 5. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA —1 ......... g , ......... X XXVII. évf. 5. szám Ára: 1,40 Ft 1982. január 7. csütörtök Szakszervezeteink szerepe az életszínvonal­politika alakításában 3. oldal Hibátlanul Bács-Kiskun megyében is 4. oldal Felnőttoktatásunk gondjai, lehetőségei 5. oldal Sport — A mi otthonunk 7. oldal Kodály-emlékbizottság alakult Kodály Zoltán, a huszadik század új magyar zenéjének korszakalkotó mestere, zenekultúránk egyik megújítója, 1882. december 16-án született. A zeneszerző, népzenetudós és pedagógus születésének centenáriumáról, a magyar és az egyetemes művelődés kimagasló alakjának munkásságáról egy esztendőn át tartó programsorozat keretében emlékez­nek meg itthon és határainkon túl egyaránt. Az évforduló méltó megünneplésére szerdán megalakult a Kodály Zoltán Emlékbizottság. Az emlékbizottság elnöke: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, tagjai: Kodály Zoltán, valamint Bar­tók Béla hozzátartozói, társadalmi, politikai és kulturális életünk kiemelkedő személyiségei. Az országházban, Losonczi Pál vezetésével tartott első ülésén a bizottság a centenáriumi meg­emlékezések előkészítésével kap­csolatos teendőket, az ünnepi ren­dezvények tervezetét vitatta meg. A hazai program sajátossága, hogy lényegében az 1982—83-as tanév idejére esik, ezzel is je­lezve: a Kodá'ly-életmű elválaszt­hatatlan az ifjúságtól, a zenei ne­velés korszerű, az ő elvein nyugvó gyakorlatának műveltség­gyarapító, emberformáló erejé­től. A megemlékezések a decem­ber 16-i születésnap köré csopor­tosulnak; ekkor rendezi az em­lékbizottság az évforduló köz­ponti ünnepségét a Zeneakadé­mián, ugyancsak a központi ün­nepségsorozat részeként állítják fel a Városligetben Kodály Zol­tán szobrát, s nyílik kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban, Kodály és művészete a magyar képzőművészetben címmel. Az országos rendezvények jó részé­nek a művész szülővárosa, Kecs­kemét ad otthont. Júniusban például nemzetközt kórustábort tartanak a városban, júliusban Kecskemétén rendezi közgyűlését az ifjú zenebarátok nemzetközi szervezete, december­ben avatják fel az új kecskeméti zenei központ épületét és hang­versenytermét, a jövő év áprili­sában pedig az ének-zenei álta­lános iskolák kórusainak . orszá­gos fesztiválja lesz a zeneszer­ző szülőhelyén. A fővárosban másutt is szá­mos nagyszabású kórustalálko­zót, koncertet rendez a Kórusok Országos Tanácsa, s Kodály va­lamennyi zenekari műve kiemel­kedő művészek tolmácsolásá­ban csendül fel majd a hazai hangversenytermekben. In me­mórián Kodály Zoltán címmel új magyar kórusművek megalko­tására hirdetnek pályázatot, s — miként az ülésen elhangzott — a mester emlékére új szimfóniát komponált Ránki György Kos­suth-díj as zeneszerző is. Az év­fordulóhoz kapcsolódva számos új hanglemez és zenei kiadvány lát napvilágot az idén és a jövő év első felében, s koncertközve­títések egész sorával, illetve ön­álló produkciókkal készül a cen­tenáriumra a rádió és a televízió. Fontos része a tervezetnek, hogy az iskolák is felhasználják az évforduló adta lehetőségeket zenei anyanyelvűnk ápolásában, az ismeretterjesztésben. A tudo­mányos események sorában a Magyar Kodály Társaság elméle­ti konferenciát rendez a művész zeneszerzői, pedagógusi és nép- zenekutatói munkásságának kér­déseiről. Már eddig is huszonöt országból érkezett hír arról, hogy ünnepi programmal készülnek az évfordulóra, az előkészítésben nagy részt vállal a Nemzetközi Kodály Társaság, s a külföldi ma­gyar kulturális intézetek hálóza­ta. Ugyancsak szerdán a Parla­mentben tartotta meg záróülését a Bartók Béla Emlékbizottság. A tanácskozáson értékelték az 1981-es Bartók-centenáriumi év tapasztalatait, megállapítva: az eseménysorozat méltóképpen szol­gálta azt, hogy itthon és a világ­ban mind többek közös kincsévé váljék a magyar és az egyetemes kultúra kimagasló alakjának munkássága. (MTI) Üzemi lapok Ki vitatja napjainkban az üzemi laptík létjogosultságát? Bizonyították szükségszerűsé­güket, noha egyik-másikon van, lehetne mit javítani. De így is, különféle gondokkal küszködve is nyilvánvaló, hogy a helyi agitáció, a gaz­daságpolitikai tájékoztatás, a közösségteremtés nélkülözhe­tetlen eszközei. Túlnyomó többségüket a dolgozók, az üzemi, vállalati, szövetkezeti vezetők kezdeményezésére hoz­ták létre, nem központi elgon­dolások, országos döntések. ' Szerepüket, felelősségüket éppen a sajtó centralizálása növelte. A kisebb városi, kör­zeti heti- és napilapok elsor­vadása, megszüntetése miatt nagyszerű kezdeményezések maradtak visszhangtalanul, fontos, a nyilvánossággal sok­szorozható eredmények nem •jutottak az érdekeltek tudo­mására. Sem a megyei, sem az országos napilapok nem vállalkozhatnak miamennyi helyi probléma, valamennyi helyi törekvés ismertetésére, tanulságainak levonására. Ez részben az üzemi kiadványok feladata. Gazdasági, kulturális előre­haladásunkat is tükrözik a gyári, szövetkezeti időszaki kiadványok. Már a létükkel is. Még két évtizede is elképzel­hetetlen volt, hogy egy-egy havonta, kéthavonta megjele­nő újság kiadásához elegendő anyagi és szellemi tőke kon­centrálódik megyénk szinte minden nagyobb településén. Jó néhány nagyközség neve olvasható a nyomdai impresz- szumokban. Korábban a megyei pártbi­zottság mellett működő agitá­ciós és propagandabizottság, legutóbb a fontos közügyeket, a pártpolitika lényeges közve­títőit megillető figyelemmel a megyei párt-végrehajtóbizott­ság vizsgálta meg a Bács-Kis- kunban kiadott időszaki saj­tótermékeket. Tapasztalataik­ról, következtetéseikről az először összehívott szerkesztői tanácskozáson tájékoztatták az érdekelteket. Megállapítot­ták, hogy áltálában jól, az or­szágossal összhangban képvi­selik a helyi érdekeket, érzé­kelhetők többnyire a szerkesz­tés törekvései, érvényesül az illetékes pártbizottság elvi irá­nyítása. Minél jobban kötőd­nek cikkeik az olvasókat köz­vetlenül, főként a munkahel­lyel kapcsolatosan foglalkoz­tató kérdésekhez, minél gya- korlatiasabbak az írások, mi­nél több helyi információt tar­talmaznak; annál jobban be­töltik feladatukat. így tömö­ríthető az elemzés, a megbe­szélés legfőbb tanulsága. Egy pillanatra sem felejthe­tő, hogy az üzemi lapok olva­sói nézik a tévét, hallgatják a rádiót, a felmérések szerint legalább egy országos vagy megyei napilapot olvasnak. Sokan többet is. Fölösleges olyan közleményekkel terhel­ni a vállalati, a gazdasági egy­ségek kiadványait, amelyekről előbb, pontosabban értesülnek az említett kommunikációs in­tézményektől, szervezetektől. Nemzeti és társadalmi ünne­peink vezércikkel — sajnos leggyakrabban rossz vezér­cikkel — váló köszöntése nem az üzemi híradók dolga. Szük­ségtelen politikai, gazdasági, kulturális jelenségek elvi (iagy elvieskedö) taglalása. A jó üzemi lap a termelési tapasztalatok gyors áramlását éppen úgy szolgálja, mint a vállalati öntudat erősítését. Egyre több olyan termelőszö­vetkezeti gazdáról tudunk, aki nagyon büszke az ő munkájá­val is gyarapodó közösre, mind több gyári dolgozó hivatkozik munkahelye jó hírére, rangjá­ra, hazai és nemzetközi tekin­télyére. Az egészséges, a rea­litásokkal arányos közösségi tudat persze nem téveszthető össze az öndicséréssel, az ön­reklámozással, hamis helyzet­tudat kialakításával. A helyi kiadványok révén is tudni kell mindenkinek, hogy hol tart az adott vállalat, gazdaság, eredményei mit érnek megyei, országos, nemzetközi összeha­sonlításban. Az eddigiekből következően arra kell törekedni, hogy a kiadók, a szerkesztők elsősor­ban tartalmi kérdésekre össz­pontosíthassák figyelmüket. Sajnos a nyomdai előállítás egyre több gondot okoz, egyre többe kerül. Ahol már kielé­gítő színvonalú házi sokszoro­sító működik, áttértek „az ön- kiszolgálásra’’. Sajnos ez a technika egyelőre csak akkor alkalmas szép küllemű kiad­vány előállítására, ha igazán jó szakember áll a vállalati nyomda élén. A pártbizottságon rendezett összejövetelen elhangzott egyik javaslat is kifejezi az üzemi (helyi) kiadványok növekvő jelentőségét; a könyvtárak ts gyűjtsék a területükön megje­lenő híradókat, hogy minél többen hozzájuthassanak gya­korta szélesebb körben is hasznosítható információkhoz. Számtalanszor elhangzott már: a sajtó kollektív propa­gandista. Ez a megállapítás az üzemi lapokra is illik, ha ren­deltetésük figyelembevételé­vel készülnek. H. N. Tegnap Kecskeméten, az Óvó­nőképző Intézet tanácstermében tartotta ez évi első ülését a Pe­dagógusok Szakszervezetének Bács-Kiskun megyei Bizottsága. Az ülésen részt vett Kósáné dr. Kovács Magda, az ágazati szak- szervezet központi vezetőségének titkára, Borsodi György, az SZMT vezető titkára és Gera Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője is. A bizottság a pedagógustársadalmat érintő több fontos témával foglalkozott. Kóbold Ferencnek, gazdasági és üdültetési bizottság vezetőjé­nek előterjesztése alapján első­ként az üdültetési tapasztalatokat, s az ezzel kapcsolatos 1982. évi feladatokat vitatták meg. A bi­zottság elfogadta azt a javasla­tot, mely szerint bővíteni kell el­sősorban a családos üdültetések lehetőségeit. Ezt követően az ötnapos taní­tási hét szeptemberi általános be­vezetésével összefüggő feladatok­ról tájékoztatta a szakszervezeti testületet Csekei Sándor, a me­gyei tanács művelődésügyi osz­tályának iskolai csoportvezetője. Szólt az új rendszert kipróbáló oktatási intézményekben szer­zett tapasztalatokról. Hangsú­lyozta egyebek között, hogy a múlt év áprilisában, amikor erre kérték az intézmények jelentke­zését, a megye százötven általá­nos iskolája közül hetvenhétnek az igazgatója kérte a kísérletben való részvétel lehetőségét. Végül — nyolc középiskolával és szak­munkásképzővel együtt — a me­gye huszonhét iskolájában vezet­ték be a rövidített oktatási hetet ebben a tanévben, kipróbálási szándékkal. A tapasztalatok — annak ellenére, hogy későn ér­keztek meg az iránymutató do­kumentumok — kedvezőek. Az újszerű oktatási munkarend fo­gadtatása meglehetősen vegyes volt. Azóta a kedélyek lecsilla­podtak. Az viszont biztosnak lát­szik, hogy egyes tantárgyak .tan­tervi követelményeit nem lehet maradéktalanul teljesíteni az öt­napos , rendszerben. Az illetékes szervek erre bizonyára megtalál­ják majd a megoldást. A továbbiakban elmondta, hogy a tanulók terhelése nem növeke­dett jelentősebben, s a pedagó­gusok átlagos jövedelme nem csökkent. A diákok túlzott elfog­laltsága — mondotta — részben az önként vállalt szakköri mun­kából adódik. Ezért ügyelni kell majd arra, hogy a tanulók heten­ként lehetőleg csak egy alkalom­mal vegyenek részt a tanórán kí­vüli különböző elméleti foglalko­zásokon. Az előadó bejelentette, hogy az érdemi dokumentumokat — az új óraterveket is — legké­sőbb májusig megkapják az is­kolák, így időben felkészülhetnek az ötnapos tanítási hétre. A pedagógusok szakszerveze­tének megyei bizottsága végül személyi ügyben döntött. Kósáné dr. Kovács Magda, a központi ve­zetőség titkára bejelentette, hogy Szűcs Sándor, a megyei bizotttság titkára nyugdíjazását kérte. A pedagógus-szakszervezet me­gyei bizottsága a kérelmet elfo­gadta, s egyidejűleg új. titkárt választott. A Pedagógusok Szak- szervezete Bács-Kiskun megyei Bizottságának új titkára Sibglin Istvánná, a Kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Is­kola megbízott igazgatója lett. R. M. Tegnap, születésé­nek 72. évfordulóján tisztelettel és kegye­lettel emlékeztek Mészöly Gyula aka­démikusra, a magyar kertészet kiemelke­dő alakjára. Az ün­nepségre az a döntés adott alkalmat, hogy Kecskemét város Ta­nácsa a neves tudós­ról és közéleti sze­mélyiségről nevezte el alkotásainak szín­helyét határoló, ko­rábban névtelen ut­cát, amelyet most már Mészöly Gyula utcának hívnak. Ta­nítványai és tisztelői emlékének adózva munkásságát meg­örökítő emléktáblát helyeztek el a róla elnevezett Zöldség­termesztési Kutató Intézet falára. A bensőséges ünnepségen meg­jelentek volt tanítványai, tiszte­lői, számos közéleti személyiség. Dr. Balázs Sándor, az intézet fő­igazgatója köszöntötte a vendé­geket, majd dr. Matos László, a megyei tanács elnökhelyettese emlékezett a hazai zöldségkuta­tás kiemelkedő egyéniségéről, a nemzetközileg elismert paradi- csomnemesítőről, a kutató inté­zet megalapítójáról Elmondta, hogy a nagy tudós az 1940-es évek elején kezdte munkásságát, amely a felszaba­dulás után terebélyesedett ki. Et­től kezdve hivatásszeretettől át­hatva — élve a lehetőséggel — igen rövid idő alatt kimagasló eredményeket ért el./Neve össze­forrott Kecskemét nevével, amely elsőként biztosított számára le­hetőséget az alkotásra, és min­dig szeretettel, gondoskodással kí­sérte pályájának alakulását. Rendkívüli nemesitől • teljesít­ményét 13 állami elismerést ka­pott paradicsomfajta jelzi. Ezek mindegyikét kecskeméti névvel jelölte. Fajtáit és eredményeit megismertetve a világgal egyút­tal Kecskemét hírnevét is öreg; bítette. Tudós és tudományszervező, aktív közéleti ember volt. 15 éven keresztül országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadé­mia számos bizottságának tagja, illetve elnöke volt. Megyénk el­ső Kossuth-díjasa, hasonlóképpen első akadémikusa és elsőként ő kapta meg a megyei tanács ál­tal alapított Mathiiász János-dí- jat. i Mint kutató, intézetalapító és vezető, valamint tudományszer­vező egyaránt olyan örökséget hagyott hátra, amely halálával sem múlt el nyomtalanul. Az ál­tala alapított, vezetése alatt ki­bontakozott és naggyá fejlődött intézet jelenleg országos hatás­körű tudományos bázisként mű­ködik. Tanítványai az általa meg­kezdett úton haladnak, és szerez­nek egyre nagyobb elismerést. A halála óta eltelt évek iga­zolták, hogy munkásélete nem volt hiábavaló, alkotásai időtál­• Dr. Matos László avatóbeszédet mond. • Az intézet nevében elhelyezik a koszorút. (Tóth Sándor {elvételei) •lónak bizonyultak — hangoztat­ta beszéde befejező részében a megyei tanács elnökhelyettese. Az avatóbeszédet követően ko­szorúzásokra került sor. Az inté­zet, a Kertészeti Egyetem kecs­keméti főiskolai karának vezetői, valamint a néphadsereg képvise­lői helyezték el koszorújukat. j , K. S. EMLÉKTÁBLA ÉS UTCANÉV \ | • Ünnepség Mészöly Gyula születésének évfordulóján Tanácskozás az ötnapos tanítási hétről SZEPTEMBERBEN ALTALANOSAN BEVEZETIK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents