Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-30 / 25. szám

1982. január 30. • PETŐFI NÉPE • 3 LADÁNYBENE _____________ N em szürkék a hétköznapok Mi újság? Ladánybenén is mindennapos kérdés. Felteszik egymásnak a szomszédok, a lakók a tanács­titkárnak, a szülők az iskolaigaz­gatónak. így megy ez minden szinten a — közhiedelemmel el­lentétben — korántse szürke hét­köznapokon. Hisz’ újság annyi van! - • „Kivettek egy meggyfát... Szólj a tanácsnak!” Kaldenekker Ferencnére, a Dó­zsa György utcában a rosszaka* rói sem foghatnák rá, hogy a helyi dolgokban járatlan. — Itt születtem. Ismerjük egy­mást a szomszédokkal. Tudjuk, ki hogy van, ás mit kell tennünk azért, hogy jobban éljünk — mondja az asszony, aki, míg bír­ta, fuvarozott a községbelieknek. — A mi utcánkban harminc csa­lád lakik. Gombkötő Imréék, Nagypál Józsefék, Hajósék, Mi- zsei Barna, az asztalos, Szivákné, a Vida tanár úr és a többiek. Engem csak úgy szólítanak, hogy Irén. „Irén! Kivettek egy meggyfát az utcában, de a gödröt úgy hagyták . . . Majd megtelik víz­zel, és valaki beleesik. Szólj a tanácsnak!” Vagy: „Te. Irén, ne tűrjük, hogy N. nénit a családja egész nap hagyja kóborolni! A tanács figyelmeztesse őket, hogy vi­gyázzanak rá jobban!” „Nincs, aki a faluban a tévén­ket, a rádiónkat és a mosógé­pünket megjavítaná, ha elrom­lik. Kellene egy műszerész. Az se járja, hogy a favágásért, mert ilyenkor, télen meg vagyunk szorulva, többszörös árat kérje­nek.” „Azt a kéményseprőt is szíve­• A telefon úgy jó, ha — jó! • Kaldenekkerné: — Jó az. ha az ember gondját viseli az utcá­jának. sen látnánk, aki Kerekegyházá­ról szokott átjárni, már amikor jár . . . Ekkora hidegben, mint most (40—50 mázsa brikettet el­tüzel egy-egy család) jó volna kéthavonta kotorni a kéménye­ket.” Se szeri, se száma a falusiak kérésének, javaslatának, amely- lyel (hogy „Mi újság?”) Kalde­nekker Ferencnéhez fordulnak, aki egyébként minden falugyűlé­sen ott szokott lenni. — Tudjuk, mikor kell az utcát rendbe tenni. Ahol a Kőié, vagy az eső kimélyíti a földet, a házam előtt, tavasszal feltöltöm, aztán pedig tulipánt és kardvirágot ültetek ki. A többiek is így csi­nálják. Jó az, ha az ember gond­ját viseli az utcájának! Jó az óvodásoknak S míg Kaldenekkerné mint közéleti asszony segít, amiben tud — Székely György fafaragó, az óvoda patrónusa. Észrevette, hogy az óvodaud­varnak, amely nagy és sokféle mozgásra ad alkalmat, egyetlen szépséghibája, hogy kopár. Szí­nesíteni kellene! De mivel? Székely Györgv keveset töp­rengett. Társadalmi munkában . „.fatörzseket vésett és faragott, Ezekből, mesefigurákat utánoz­va, a sverekek élményvilágából is merítve, iáTékszobrokat for­mált. Egy máris kint áll az óvo­da udvarán — a szánkázó gye­rekek örömére. Halló !(?) „Halló!” Semmi válasz. De ho­gyan is lehetne, hiszen Turupuli Péteréknél, a Fő utca 42. szám • Székely György munkája az óvoda udvarán. alatt egyoldalú a telefonkapcso­lat, mint látogatásunkkor is. Tu- rupuliné hívja Lajosmizsét, La- josmizséről viszont semmi jelzés. A vonal néma. Márpedig a nagy­község telefonközpontja az egyet­len „csatorna” ahhoz, hogy a külvilággal kapcsolatot teremtse­nek. Néhány napja, vasárnap dél­előtt a közelben elakadt egy só­szórógép. Az úttisztítók haszta­lanul próbáltak telefonálni. La- josmizse nem válaszolt. A háziasszony neheztel a la- josmizsei postára. Jogosan. A készülék ugyanis éjszakai beszél­getésre is alkalmas (volna), ami azt jelenti, hogy sürgős esetek­ben — szülés, baleset stb. — Ladánybenére bármikor hívhat­nának mentőt, vagy orvost. Te­hát közérdekből is fontos lenne, hogy a telefon jól működjön! Iskola, edzőterem 1982-ben Falugyűlés. Ott aztán volt új­ság! Minek örül. és minek nem a lakosság — elmondhatta ki-ki állampolgári jogán, vagy mint vezető, hivatali kötelességből. Szívesen váltottak szót arról, hogy a Piactér utcában társadal­mi munkávalv járdát építettek, így tettek a Dózsa György utcá­ban is. azzal a különbséggel, hogy ott már az anvaeot is a lakók vették meg: Berki Mihály, Fűzi Gábor, Hering Ferenc és mások. Az iskolaudvart meg ma­suk a szülők hozták rendbe. Ko- linászi Dezső igazgató kérésére. Járdát húztak, és ezt úgv csinál­ták — olvan magasra —. hogy az udvaron korcsolyapályát tudjanak Önteni. Pethőné Lakos Gabriella vb- titkár kedvező hírrel érkezett a falugvűlésre. Közölte, hogy az idén megkezdik a négy tantermes • Pethőné Lakos Gabriella jó hírekkel érkezett a falugyűlésre. (Méhesi Éva felvételei) általános iskola építését, s hogy a tanácsháza udvarában a Zrínyi Szakszövetkezet építőbrigádja asztaliteniszezésre, légpuskaed­zésre, s egyéb gyakorlásra egy sporthelyiséget készített. Már csak vakolni kell! A falugyűlésen javasolták: a buszmegállót helyezzék arrébb, mert ahol most van, balesetve­szélyes. S miután a decemberi tanácsülés már megszavazta az idei köztisztasági szabályrendele­tet, ehhez igazodva, sürgették: a tanács intézkedjen a lovas kocsis szemétgyűjtésről és a tavaszi lomtalanításról. Üjság (hasznos vélemények, tervek, tettek és javaslatok a közgondok és a célok megvalósí­tásáért), mint láttuk, bőven van Ladánybenén, amelynek hétköz­napjai ezek ismeretében, egyál­talán nem szürkék! Kohl Antal T ársadalombiztosításra jogosultak Autókölcsönzés Kecskeméten is Február elsejétől új szol­gáltatással bővíti tevékenységi körét a Cooptourist kecske­méti kirendeltsége. A szövet­kezetek utazási irodája és a Főtaxi közötti megállapodás értelmében a megyeszékhe­lyen is bérelhetnek magán- személyek és vállalatok XX-es rendszámmal közlekedő gép­kocsikat. Ehhez -az egyetlen követelmény: legalább egyéves jogosítvány. A forinttal fizető magyar állampolgároknak 1200-as La­da áll rendelkezésükre, míg a külföldiek — konvertibilis va­lutáért — nyugati típusokat is igénybe vehetnek. Ezek kö­zött megtalálható a Renault 5-ös kiskocsi, az Opel, a BMW. a Mercedes vagy a 9 személyes Volvo (amelyeken egyébként Budapesten az iránytaxi-járatokat is lebo­nyolítják). Az autókat egy naptól egy évig terjedő időre lehet bér­be venni, a márkától függő áron — ebben már a biztosí­tási díj is benne foglaltatik. Kecskeméten is érvényes az egy utas kedvezmény: azon városban, ahol átvevőhely van, ott lehet hagynj az XX-es járművet. (Például, ha Deb­recenbe megy valaki a Mer­kúrtól átvenni új autóját, nyilvánvalóan csak az oda út­ra bérel kocsit.) A bérautó előzetes számítá­sok szerint olcsóbb lesz, mint a túrataxi — igaz, ez nem is meglepő, mert az utóbbihoz sofőr is tartozik, míg a köl­csönző saját maga vezet. A szolgáltatás megkezdése­kor három 1200-as Lada vár­ja a megyeszékhelyen a bérlő­ket, de ha az igény nagyobb, egy nap alatt akár 50 autóval is bővíthetik a kecskeméti ko­csiparkot. (2) A mezőgazdasági szövetke­zetek tagjainak közös munkában résztvevő családtagjai korábban csak baleseti táppénzt kaphattak, január elsejétől valamennyi tár­sadalombiztosítási ellátásra jogo­sultak. A biztosítás feltételei és jogai kisebb eltérésekkel azonosak a mezőgazdasági szövetkezetek tag­jaira vonatkozóak'kal. A csekély különbség lényegében abból adó­dik, hogy a szövetkezet és a csa­ládtag kötött-e munkamegállapo­dást vagy sem. A biztosítás a meg­állapodás teljes időtartamára szól, ez az alapja a /szolgálati idő szá­mításának is. Vagyis a szövetke­zeti taghoz hasonlóan a család­tag teljes naptári évet szerzett, ha a munkamegállapodás egész évre szól, és a családtag közös munkával 150 (nő 100) tízórás munkanapot teljesített. Munka­megállapodás hiányában a bizto­sítás azokra a napokra szól, ame­lyeken a családtag a szövetkezet­ben munkát végzett, szolgálati időt is ezekkel a napokkal sze­rez. Anyasági, temetési segélyt a családtag az általános szabályok szerint kaphat. Táppénz helyett azonban betegségi segélyre, ter­hességi-gyermekágyi segély he­lyett szülési segélyre jogosult, ha­sonlóan a mezőgazdasági szövet­kezeti tagokhoz. A családtag nyugellátásának alapját az a ke­reset képezi, ami után nyugdíj­járulékot kellett fizetnie. Az a családtag, aki korábban is részt vett a közös munkában, függetlenül attól, hogy a szövet­kezetbe belépett vagy sem, 1983. december Sínig utólagos járulék fizetésével legfeljebb öt év be­számítását kérheti azokból a nap­tári évekből, amelyeken az előírt munkaegységet vagy munkanapot teljesítette. A közös munkában nyugdíjas­ként részt vevő családtag nyug­díjának folyósítását ugyanúgy kell korlátozni, mint a szövetke­zeti tagokét. A mezőgazdasági szakcsoportok tagjai eddig csak anyasági, teme­tési segélyt és családi pótlékot kaphattak, január elsejétől bal­eseti táppénzre, nyugellátásra, baleseti nyugdíjra is jogosultak, ennek azonban több feltétele van. Mindenekelőtt az, hogy a szak­csoporti tag nem lehet más címen biztosított, illetőleg nyugdíjas és kötelezett legyen társadalombiz­tosítási járulék fizetésére, vagyis mezőgazdasági kistermelői tevé­kenységéből származó jövedelme az adott naptári évben legalább 36 ezer forint legyen. A baleseti táppénz a figyelem­be vehető havi jövedelem — 3000 forint — hatvanöt százaléka. A mezőgazdasági szakcsoport tag­jának hozzátartozója anyasági segélyre és temetési segélyre a tagokéval azonos feltételek sze­rint jogosult. Szolgálatban eltöltött évekként azt az időt lehet figyelembe ven­ni, amire a társadalombiztosítási járulékot megfizették, illetve’ amelyre jogszabály alapján nem kellett járulékot fizetni. A társa­dalombiztosítási járulék havi 600 forint. A mezőgazdasági szakcso­portok tagjainak ugyancsak le­hetőségük van — 1983. december 31-ig — visszamenőleg legfeljebb öt, szolgálati időnek beszámítható évet megvásárolni, ha ez alatt legalább 36 ezer forint mezőgaz­dasági kistermelői tevékenységből származó jövedelmük volt. A gazdasági munkaközösség és az ipari szakcsoport tagja beteg­ségi és anyasági ellátásra, csalá­di pótlékra, valamint baleseti táppénzre jogosult a kisiparosok­ra és magánkereskedőkre vonat­kozó rendelkezések szerint. Nyug­ellátásban, baleseti ellátásban is ugyanilyen feltételekkel részesül­nek, a gazdasági munkaközösség és ipari szakcsoport tagja azon­ban csak 1982. január 1-től szerez­het a tagság alapján szolgálati időt. A járulékfizetési kötelezettség mértékét a gazdasági munkakö­zösség, illetőleg az ipari szakcso­port állapítja meg és vonja le a tag jövedelméből. A gazdasági munkaközösség tagjának a közösségben rendsze­resen munkát végző házastársa és élettársa anyasági segélyre, teme­tési segélyre, baleseti táppénzre, nyugellátásra és baleseti nyugel­látásra a kisiparosok, magánke­reskedők segítő hozzátartozóira vonatkozó feltételek szerint jogo­sult. Ugyanez vonatkozik a mun­kaközösségben rendszeresen mun­kát végző (nem házastárs, élet- társ) családtagra, azzal az elté­réssel, hogy a táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély összegét havi 3000 forint figyelembe vehető jövedelem alapján kell megállapítani. Ezekben a tájékoztatókban ter­mészetesen csak arra volt lehető­ségünk, hogy a leglényegesebb jogszabályi változásokat ismertes­sük. A SZOT megyei Társadalom- biztosítási Igazgatóságon (Kecs­kemét, Komszomol tér 7.) azon­ban alapos, részletes felvilágosí­tást kaphat minden érdeklődő. Hogy több gyermek szülessen... A NÉPESEDÉS növekedése hazánkban mintegy száz esz­tendeje fokozatosan lelassult. 1980-ban a születések száma már csak háromezerrel halad­ta meg a halálozásokét s de­mográfusok előrejelzésének megfelelően elérkezett egy olyan esztendő is, az 1981-es amikor a lakosság természe­tes növekedése megállt, sőt az év eleji állapothoz viszo­nyítva bizonyos fokú csök­kenéséről is beszélhetünk. Nyersen fogalmazva ez azt jelenti, hogy mi, magyarok a múlt esztendő elején többen voltunk, mint az év végén A közelmúltban több szak­mai fórum, s több folyóirat is foglalkozott e témával írók, tudósok, újságírók vitatták: mi okozta a magyarországi népesedési helyzet ilyen ked­vezőtlen fordulatát? Számít­hatunk-e a következő évek­ben, évtizedekben lényeges javulásra? Mit kellene ten­nünk, ha e kedvezőtlen de­mográfiai folyamatokat fé­kezni akarjuk? A vita nap­jainkban is folyik, s felte­hetően folytatódni fog a kö­vetkező években is. Előre kell bocsátanunk, hogy a népességcsökkenés nem valamiféle „magyar átok”, hiszen szűkebb nem­zetközi környezetünkben, sok európai országban küzdenek hasonló gondokkal. Amíg a világ fejletlenebb régióiban a túlnépesedés a legfőbb ve­szély, a fejlett országokban már régóta tapasztalják a népességcsökkenés jelenségét. Mit lehet tenni, s kell-e egy­általán tenni valamit az utóbbi folyamat megállí­tásáért, megfordításáért? A KÉRDÉS második fele talán feleslegesnek tűnik. De tudjuk, hogy akad olyan köz­gazdászvélekedés, amely sze­rint a munkanélküliséggel sújtott fejlett európai orszá­gok számára egyenesen elő­nyös a népességcsökkenés. A szocialista országok szá­mára ez az érvelés minden­képpen elfogadhatatlan. Ha más megfontolások nem is szólnának ellene, számunkra, a gazdasági racionalitás is azt diktálja, hogy a követke­ző generációk létszáma leg­alábbis azonos legyen az elő­zőkével. Gondoljunk csak ar­ra, hogy az idős korúak el­tartása — az emberi életkor meghosszabbodásának kö­vetkezményeként — már ma is komoly terheket ró társa­dalmunkra. Képzeljük el, mi­lyen terhet vállalna magára egy folyamatosan csökkenő népesség, amelyben a szüle­tések száma évről évre ki­sebb lenne, mint a halálozá­soké, s ahol épp ezért a la­kosság egyre kisebb hányada lenne aktív kereső. Nekünk tehát jövőnkre gondolva mindenképpen a népesség­csökkenés fékezésén és meg­állításának módjain kell gon­dolkodnunk. Ahhoz, hogy a legmegfelelőbb gyógyszert, és a kellő terápiát megtaláljuk a helyzet orvoslására, termé­szetesen ismernünk kellene valamennyi „kórokozót”. Tudnunk kellene, milyen szerepet játszik e népesség­csökkenésben a válások szá­mának emelkedése, a házaso­dási kedv csökkenése, a la­káshelyzetnek — s a sok- gyermekes családok életszín­vonalának — minden szociál­politikai intézkedés ellenére is — kimutatható stagnálása. De hazánk népesedési vi­szonyait ' erőteljesen befolyá­solja az a tény is, hogy mi­közben az átlagéletkor meg­hosszabbodott, a fiatal- és középkorú lakosság körében elszaporodtak az olyan ha­lálos kimenetelű betegségek, amelyeknek egyaránt vannak biológiai és társadalmi okai. Ahhoz, hogy az eilkövetke- zendő években csökkenjen, vagy legalábbis ne növe­kedjen a családalapításra is képes nemzedék halálozása, a modern életet kísérő bioló­giai és társadalmi rizikóté­nyezők feltárására, a veszély- helyzetek csökkentésére, az orvostudomány, az egészség­ügy — egyszóval az egész társadalom összefogására len­ne szükség. Ugyanígy közös feladat le­hetne — az kellene, hogy le­gyen! — egy olyan átfogó és hosszútávú, önkorrekcióra is képes szociálpolitikai intéz­kedés-tervezet kidolgozása, és körültekintő végrehajtása, amelynek eredményeként ha­zánkban is mind többen vál­lalnák a több gyermekkel já­ró gondot, fáradságot; s újra divatba jönne a három, vagy négygyermekes család. MINDEZ — úgy tűnik — ma még csak álom, s né­hány szakember szerint utó­pia. Hiszen Társadalmunk fejlettségi szintje és a népe­sedési célok megvalósítására rendelkezésre álló anyagi esz­közök ma még nem képesek a demográfiai folyamatok tartós befolyásolására. Az is bizonyos, hogy igen nehéz előre kiszámítani egy-egy szociálpolitikai intézkedés várható hatását. A gyes, vagy a lakásvásárlásra nyújtott szociálpolitikai kedvezmény felhasználásának tapasztala­tai azt mutatják, hogy egy- egy, a népesedési helyzet ja­vítását célzó intézkedés — bármilyen pozttív legyen is — önmagában, elszigetelten aligha képes tartós hatást előidézni. A gyermekgondo­zási segély bevezetése után átmenetileg ugyan több gyer­mek született, de ez az igen pozitív intézkedés sem bi­zonyult hosszú távon lelég ösztönzőnek. Éppen ezért a közeljövőben olyan megoldá­son kell gondolkoznunk, amely magában foglalja a kisgyermekes anyáknak adott támogatástól a gyermekin­tézmények hálózatának bőví­téséig, a sokgyermekes csa- lládok életszínvonalának szin- tentartásától a lakáshoz ju­tás módjának megkönnyíté­séig mindazokat a tényező- ket^\amelyek növelhetnék a gyermek utáni vágyat, s nemcsak nagyobb gyermek- áldás tervezésére késztetnék a magyar családokat, de vé­gül is azt eredményeznék, hogy az elkövetkezendő évek­ben, évtizedekben több gyermek születne. V K. EGY GRAMMOS MINI KÁVÉTEJSZÍN Szakosodás, bővülő választék a tejiparban Tovább javul az idén a tej-, tejtermékellátás, a tavalyinál 3— 3,5 százalékkal több áru jut az üzletekbe. A választék új készít­ményekkel ás bővül. A tejfogyasztás már meghalad­ja az európai átlagot. Nem így a tejtermékfogyasztás; sajtból, tú­róból és más készítményekből még nem „felelünk meg” az egészséges étrend követelményei­nek. Holott mindinkább igény lenne rá, és az iparág is gazdag választékban gyártja a készítmé­nyeket, ám gyakran mégsem sze­repel a teljes kínálat az üzletek pultjain. A tejüzemek egyelőre általában főként saját körzetük igényeit elégítik ki, kapacitásuk­ból az országos ellátásra nem futja. E helyzeten fokozatosan ja­vítanak. Egyre több bázisüzemet alakítanak ki, ahol egy-egy ter­mékre szakosodnak, így amellett, hogy az önköltség is csökken, más vidékekre is jut a készítmények­ből. A szakosított együttműködés rendszerében dolgoznak például Veszprém, Győr, Vas és Fejér megye tejipari vállalatai. Ezekből az üzemekből jól szervezett irány­járatok szállítják naponta a va­jat, az ömlesztett sajtot, a tejfölt más megyékbe is. A Miskolcon készülő habosított túrókrémekből mind több jut a budapesti üzle­tekbe. Az idén belépő új üzemek kapacitását sem a szorosan vett helyi igényekhez igazítják, figye­lembe veszik távolabbi vidékek, sőt más országrészek szükségle­tét is. Debreceniben az átadás előtt álló üzemiben napi 150 000 liter tejet dolgoznak fel, s az itt készülő joghurtból Borsod, Szol­nok és Békés megyébe is szállíta­nak. Bővül a kaposvári üzem. A budapesti vállalatnál új gyártó­sort szerelnek fel, amelyen a joghurthab előállítását fokozzák; s így vidékre is több jut belőle. Tatabányán — egyelőre kísérle­ti jelleggel — megkezdik a hét napig eltartható zacskós tej elő­állítását, a budapesti üzemben a habosított termékek zöldalma- és nie&gyízesítéssel egészülnek ki. Itt kezdik meg az egygrammos „mini” kávétejszín gyártását. A Hajdú-iBiihar megyei Tejipari Vál­lalatnál a cukrászüzemeknek ké­szítenek majd újabb gyümölcs- fagylaltokat, mégpedig tej felhasz­nálásával citrom-, őszibarack-, meggy- és narancsízesítéssel. A háztartásokban kedvelt tejszín­fagylaltporokból az eddiginél ezer tonnával többet állítanak elő.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents