Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-05 / 3. szám

4 m PETŐFI NÉPE • 1982. január 5. kedd

SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS

Szibéria az integrációs programokban

EGY TANULMÁNY ÜRÜGYÉN

Kistermelés a megyében

A Szovjetunió gazdasági stratégiája Szibéria szerepét nemcsak össz-szövetségi, hanem világgazdasági méretekben a kölcsönösen előnyös együttműködési programok megvalósításában is növelni akarja. A programok teljesítéséi ben részt vevő államok hiánycikknek számító nyersanyagokat, tüzelőanyagot és energiát kapnak innen. A Szovjetunió pedig ezeknek a programoknak köszönheti, hogy meg tudja gyorsítani az. új ipari területek kiaknázását célzó társadalmi-gazdasági feladatait. „

Hogy ki lehessen elégíteni az egyre növekvő kőolajigényeket —, sőt még a KGST-partnerekét is —, a Szovjetunió új lelőhelyeket tár fel Szibéria távoli, lakatlan területein. A tüzelőanyag-források kitermelése ezeken a területeken, és e célból az infrastruktúra kialakítása óriási befektetéseket, jóval nagyobb eszközráfordításokat kíván a szovjet államtól, mint amennyit, mondjuk, a gépipari vagy a műszeripari ágazatok igényelnek. Nagy összegeket emészt fel a kitermelt tüzelőanyag elszállítása a Szovjetunió nyugati részének ipari központjaiba és a szocialista országokba. E problémák megoldása érdekében megfelelő módon koordinálni kell az érdekelt országok erőfeszítéseit.

Az SZKP XXVI. kongresszusának határozataival összhangban Nyugat-Szibéria a folyó ötéves tervidőszakban lényegesen növelni fogja a földgáztermelést. Itt a készletek olyan óriásiak, hogy hosszú éveken át ki tudnák elégíteni mind a Szovjetunió, hazai, mind az exportigényeket, elsősorban a szocialista államok igényeit. Most dolgoznak ki a KGST- partnerek érdekeinek figyelembe vételével egy nemzetközi programot. amelynek keretében Nyugat- Szibériában földgázt termelnének, és szállítanának onnan. Megvalósításának hangsúlyozta az SZKP XXVI. kongresszusán Leo- nyid T'ljics Brezsnyev, óriási jelentősége volna az egész szocialista közönség szempontjából.

Az elmúlt ötéves tervidőszak éveiben sikeresen felhalmozódtak az ilyen sokoldalú együttműködésnek a tapasztalatai, ami- koris hét ország — Bulgária, Magyarország, az NDK, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió és Csehszlovákia — közös erővel megépítette az Uraitól (Oren- burgtól) a Szovjetunió nyugati határáig húzódó óriási gázfeldolgozó komplexumot. Ezek az országok együttesen fektették le azt a közel 3000 kilométeres csővezetéket, amelyen a KGST-orszá- gok hozzájutnak az orenburgi gázhoz.

A szibériai energiahordozók figyelembe vétele nélkül nem lehet kidolgozni Földünk energia- ellátásának távlatait: erre a következtetésre jutottak a bécsi székhelyű nemzetközi rendszer- elemző intézet szakemberei.

Elsősorban a szénre kell gondolni, amelyből Szibéria több évszázadra elegendő, közel hatbillió tonnányi készlettel rendelkezik. Kiépülnek a világ legnagyobb szénmedencéi: a kuznyecki, a dél-jakutföldi és a kanszk- acsinszki. A kéleti körzetek azonban nem elégszenek meg a „világ fűtőjének” a szerepével. Nincs kizárva, hogy az ezredforduló határán Szibéria a világ szénvegyészetének központjává is válik.

Szibéria a KGST most megvalósuló más nemzetközi programokban is szerepel. Egyebek között egy olyan kölcsönösen előnyös tervről van szó, amelynek értelmében a nagy kapacitású szibériai vízi és hőerőművek közelében összpontosulnak a szocialista országok ellátását szolgáló energiaigényes ammónia-, metanol-, polietilén- és polivinil klo- ridüzemek.

A szibériai folyók olcsó energiájára építve fejti ki tevékenységét Jugoszlávia új timföldüzeme is, a Birac. Az ágazat egyik legnagyobb vállalata (kapacitása évi 600 ezer tonna) a Szovjetunió közreműködésével épült, s lehetővé teszi, hogy Jugoszlávia kölcsönösen előnyös feltételek mellett részt vegyen a kétoldalú timföld—alumínium programban. A fehér kristályos porból Bratszk- ban „szárnyas fémet” gyártanak, s készen visszaszállítják Jugoszláviába.

Bratszk mellett ott van Usztyw Ilimszk. E várost külföldön is olyan helyként ismerik, ahol hat szocialista ország kollektív munkájával befejeződött egy KGST- létesítmény építése: egy nagy .cellulózüzemé, amely évente 500 ezer tonna nyersanyagot fog előállítani a papíripar számára.

A megállapodás feltételeinek megfelelően a Szovjetunió magára vállalta az üzem tervezését, összeszerelését, és üzemeltetését, a költségek 40 százalékát pedig a többi tagország fizette. Bulgária gyártotta például a fal- és tetőpaneleket, az NDK és Románia üzemei szállították a fém- szerkezeteket. Magyarország alu- miniumlemezeket küldött Uszty- Ilimszkbe, Lengyelország pedig festékeket • és építőipari gépeket szállított.

A Szovjetunió a hitelek törlesztéseképpen megkezdte a cellulózszállítást Szibériából. Tizenkét éven keresztül az uszty- ilimszki program tagországai átlagosan egyenként évi 50 ezer tonna terméket kapnak. Ez nagyjából ,300 millió darab könyvnek felel meg. (APN—MTI)

J. Sz.

A megyei gabonaforgalmi és malomipari vállalat igazgatója dr. Molnár István — az MSZMP Politikai Főiskolájának végzős hallgatójaként — szakdolgozatot készített a háztáji és kisegítő gazdaságok szerepéről, jelentőségéről. A dolgozat alkalmat és lehetőséget kínál arra, hogy tájékoztatást adjunk a kismerme- lésről. A szerző tanulmányának nagy részét a Bács-Kiskun megyei helyzet elemzésére szenteli, a szakdolgozat fontosságát éppen ez adja számunkra.

A kistermelés népgazdasági jelentőségéről a szerző bevezetőként a következőket írja: „.... a lakosság mintegy fele — több mint ötmillió ember — foglalkozik még ma is valamilyen formában mezőgazdasági kisáruter- meléssel. A mezőgazdasági termékek több mint egyharmada a háztáji, a kisegítő gazdságok, és más kistermelők munkájából származik. A kisárutermelés különösen azokban az ágazatokban jelentős, ahol a korszerű gépesített technológia még nem alakult ki, és többnyire a kézT munka határozza meg a termelést.”

Az említett egyharmados aránynyal szemben Bács-Kiskun megye mezőgázdaságában a kistermelés 40 százalékot képvisel. A szerző szerint ennek kialakulásában szerepe van annak, hogy a megye lakosságának 28 százaléka külterületen él, mely jó lehetőséget teremt a háztáji gazdálkodásra. .Egyébként a keresőképes lakosság csaknem 40 százaléka mező- és erdőgazdálkodásban dolgozik, tehát kapcsolata a mező- gazdasági termeléssel közvetlen. Emellett a megyére jellemző a kertészeti kultúrák magas aránya, ez utóbbiak termelése kevésbé gépesíthető. Megfelelő munkamegosztással elsősorban a

kisüzemekben termelhetők. Ebből adódik, hogy annak a nagy tömegű zöldségnek, szőlőnek, gyümölcsnek — amit a megyében termelnek — 54, illetve 50 és 41 százalékát a kisgazdaságok produkálják.

Ugyancsak közismert adat, hogy a sertésállomány 65' százaléka van a kistermelők tulajdonában. A tejmennyiség csaknem felét a kisgazdaságok adják, a méhcsaládok, a galamb 100 százalékát, házi nyúl zömét szintén ők tartják.

A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy az említett arányok egyoldalú értékelése indokolatlan és félrevezető, mert a nagyüzemek a háztáji gazdálkodás szervezésével igen sok segítséget ad- hak a kistermelés folytatásához. Nélkülük nem beszélhetnénk ilyen arányokról.

Azt is olvashatjuk a dolgozatban, hogy a megyében levő kisgazdaságok száma — a becslések szerint — megközelíti a 140 ezret. Ä kitermelők a megye földterületének csaknem 14,5 százalékán —, országosan 10 — 123 ezer hektár területen gazdálkodnak. és a megye lakosságának kétharmada, csaknem 380 ezer személy kapcsolódik művelésükhöz. Az összes kistermelőknek 8 százaléka Bács-Kiskun megyében van, s ezzel az aránnyal az országban — Pest megye után — a másodikak vagyunk.

A háztáji és a kisegítő gazdaságok a megyében összesen olyan mennyiségű munkaidőalapot használnak fel, amely kismértékben meghaladja a megye nagyüzemeinek összes munkaidő- alapját. ' A háztáji gazdaságok száma — a mezőgazdaságban foglalkoztatottaknak csökkenésével, valamint az egyre nagyobb arányú eszmei és természetbeni kiosztás következtében — csökken. A gazdálkodás intenzitása azonban növekedett, és a szövetkezetek tagi gazdaságai nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy az ötéves terv időszaka alatt a kistermelés produktuma évente másfél százalékkal emelkedett.

A nem mezőgazdasági dolgozók közül is egyre többen foglalkoznak hétvégi és hobbikertekben mezőgazdasági termékek előállításával. Ezeken a kis parcellákon is viszonylag intenzív termelés folyik a családok élelmiszerigényéhez jól igazodva.

A tanulmányból a szőlőtermelést érdemes kiemelni, mert az az ágazat átlagos években önmagában is biztosítja a megye mező- gazdasági árbevételének egynegyedét. (1981-ről — az ismert terméskiesés miatt — sajnos, ugyanez nem mondható el.) A kistermelés szerepe azért jelentős, mert az 50 ezer hektárnyi szőlőterületből 26 ezer a gazdák tulajdonában van. Az ültetvények pusztulása, elhagyása ismert folyamat, á tanulmány felhívja a figyelmet arra, hogy a megyében több ezer hektár kiöregedett, jövedelmet nem adó szőlő vált gazdátlanná, pusztult ki. Arra is rámutat azonban, hogy az utóbbi években hozott intézkedésekkel az ültetvények elhagyása mérséklődött, fokozódott a telepítési kedv, de ez is elsősorban nagyüzemi méretű, tagi telepítések szorgalmazásával, támogatásával valósult meg.

Dr. Molnár István szakdolgozata átfogóan elemzi a mezőgazdasági kistermelést, a továbbfejlesztés érdekében szükséges tennivalókat. Mindig hasznos, ha egy-egy tanulmány a megyével foglalkozik, ezért is nevezhető szerencsésnek az említett dolgozat témaválasztása.

Horváth Gyula

Új feltételek között

MÉHES LAJOS ipari miniszter cikket írt a Népszabadság karácsonyi számába Iparirányítás új feltételek között címmel. A szerző megállapításai általános érvényűek, hazánk iparának egészét — így természetesen a megyénk- belit is — érintik. A cikk legfontosabb tanulsága éppen az, hogy az új feltételekhez való alkalmazkodás az iparirányítás minden szintjén nélkülözhetetlen.

De mik is ezek az új feltételek? A miniszter arról ír, hogy világjelenség és hazánkban is jellemző az ipar gyors fejlődése, átalakulása. A műszaki haladás forradalmasította a termelést, a munkakultúrát és az emberek életmódját is. A termelésnek és a termékeknek bonyolultabbá válása magával hozta a vállalatok közötti együttműködés szélesedését és színesedését, a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódásuk lényeges bővülését.

Ilyen körülmények között az iparirányítás sem maradhatott változatlan. Egy évvel ezelőtt, 1981. január 1-én létrejött az Ipari Minisztérium De nemcsak az országos irányítás módosult, a vállalatok hovatartozásában, függőségi viszonyaiban is jelentős változások következtek be. Megyénkben például önálló vállalattá lett a Kecskeméti Zománc- és Kádgyár, s a Parkettagyártó Vállalat, és a Szegedi Pamutnyomóipari Művekhez csatolták a PNYV kiskunhalasi gyárát. Csupán a Volán trösztnél főosztályok és osztályok tucatja szűnt meg, s a körülbelül 500-féle döntési jogkörből 360 a vállalatokhoz — így a kecskeméti Volánhoz is — került.

az Átszervezések országosan, így szűkebb hazánkban is, gondokkal, bajokkal jártak. Aim az igazi problémákat nem ezek, hanem — amint azt az ipari miniszter kifejtette — a nehezebb gazdasági feltételek és a belőlük adódó feladatok jelentik. Az energiaválság hatására például a világ minden országában felülvizsgálják az energiapolitikát. Hazánkban energia-kormányprogram született, amelynek megvalósításáért Bács- Kiskunban is van mit tenni. ' Az MSZMP Központi Bizottsága 1981. december 3-i ülésén isimét megfogalmazódott: „Elsősorban a kőolajtermékek helyettesítésére, fajlagos felhasználásuk csökkentésére kell erőfeszítéseket tenni.” Megyénkben jelentős eredményeket ért el ezen a területen a MEZŐGÉP Vállalat, a BÁCS- ÉP és a BÁCSÉPSZER. de

példaként említhetnénk a Volánt és egy sor más vállalatot is. A jó elképzelések a tapasztalatok szerint akkor igazán hasznosak, ha mihamarabb gyakorlattá változtatjuk azokat. írtunk már róla, • de itt is megemlítjük: nem vált energiatakarékossági törekvéseink javára, hogy a Parketta- gyártó Vállalatnál — bár önhibáján kívül — csupán egyéves késéssel sikerült üzembe helyezni a hulladékfa-tüzelé- sű kazánt.

ÉS MOST térjünk át egy másik meghatározó körülményre. Az iparirányítás arra törekszik — írja a miniszter —, hogy a vállalatok gazdálkodási körülményeit kedvezőbbé tegye. De természetesen nem tudja — nem is akarja — kikapcsolni a piac hatásait és követelményeit. Sőt éppen hogy erőteljesebben kívánja érzékeltetni azt a vállalatokkal. Tehát a piac. Hadd idézzem ezzel kapcsolatban egyik riportalanyom kijelentését: „Ha nem találkozom személyesen a piaccal, nem tudom mire van szükség, mit szállít a konkurrencia, mivel lehet betörni...” És itt szinte automatikusan „beugrik” két ugyancsak sokat emlegetett kifejezés: termékstruktúra, termékváltás. Bizony nem köny- nyű eldönteni miből és menynyit gyártsunk. Ha sokfélét gyártunk, az biztonságos ugyan, mert „több lábon áll a gyár”, csakhogy a kis sorozatok miatt megnövekednek a ráfordítások, és könnyen előfordulhat, hogy egyik term éltből sem tudjuk tartósan kielégíteni a piac igényeit. Ha viszont csak egy-két félét termelünk, akkor valóban fönnáll a veszélye annak, hogy átmenetileg csökken a kereslet termékeink iránt, s nincs mihez nyúlnunk, nincs mivel ellensúlyoznunk az üzleti sikertelenséget. A célszerű termékszerkezet megválasztása tehát egyaránt jelenthet profilszűkítést is, profilbővítést is. Megyénkben például termékei skálájának' szűkítésére kényszerül a Kecskeméti Fémipari Szövetkezet, míg szélesíteni igyekszik azt a parkettagyár, vagy a Dunavecsei Konfekciógyár.

AZ ÜJ FELTÉTELEK —

amelyek közül csupán érinteni igyekeztünk néhányat — korántsem könnyítik meg az ipari vezetők dolgát. Hogy mégis kik képesek megbirkózni a feladatokkal? Hadd idézzem egyik — sikeresen tevékenykedő vállalatok, gazdaságok vezetőit bemutató — sorozatunk címét: „Akik vállalják a kockázatot”.

S. B

FAJTÁK ÉS TECHNOLÓGIÁK VERSENYE A BKR-BEN

Alkatrészellátási gondok

1981. december végén tartotta igazgatótanács-ülését a Bajai Kukoricatermesztési Rendszer. A tanácskozáson értékelték az évi munkát és meghatározták az 1982. évi teendőket. Dr. Németh Istvántól, a BKR igazgatójától arról érdeklődtünk, hogy milyen eredményeket értek el és mi az, amelyben előre kell lépniök.

— Tavaly már 164 partnergazdasággal működtünk együtt, és csaknem 240 ezer hektáron alkalmazták az országban az BKR technológiáját. Az összesítések szerint 25 millió forint eredménnyel zártuk az 1981-es esztendőt. Javult a technológiai szolgáltatás, a szaktanácsadás színvonala. A vetőmagszállítás, valamint a műtrágya- és növényvédő- szer-ellátás zavartalan volt — hangoztatta az igazgató, majd hozzátette:

— Külön érdemes szólni a vetőmagellátásról, amely jelentős részben a rendszer ügyintézőjének a Bajai Mezőgazdasági Kombinátnak üzemére támaszkodik. Jelentős költséggel korszerűsítették, megszervezték a hibridkukorica-, valamint a hibridnapraíor- gó-vetőmag szolgáltatását a partnergazdaságok számára. Mondhatjuk tehát, hogy a rendszer a vetőmag jelentős részét megtermelte.

A biológiai és technológiai fejlesztések sorában jelentős siker volt az intenzív kukoricatermesztés, amely számottevő eredményeket hozott. A kalocsai termelési körzetben 407 hektáron történt kísérlet beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Négy gazdaságban 10,74 tonna átlagtermést értek el hektáronként úgy, hogy az intenzíven művelt táblákon kétszeres bevételt értek el. A tíz tonnán felüli átlagtermésnél a nyereség 12 363 forint volt hektáronként. A hagyományosan művelt táblákon, ahol 6,53 tonna volt a hektáronkénti átlag, ott 6137 forint volt a területegységre jutó eredmény. Az új technológiát nemcsak a megyében, hanem az ország más részein is igyekszik a BKR fokozatosan bevezetni. 1

Kidolgozták a bajai nagy hozamú búzaprogramot is. Erről a következő tájékoztatást adta az igazgató:

— Itt is a biológiai tartalékokat igyekeztünk feltárni, az 1931

• A Fortschritt Kombinát gépeire alapozzák a terménybetakarítást.

és 1982-es év a kezdeti, illetve a kísérleti szakasz. Két jugoszláv és két magyar kutatóintézet versenyez a BKR-toen, a saját fajtájával és a kutatói gárda által kidolgozott technológiával. Ebből a versenyből egyetlen győztes kerülhet ki: a magyar mezőgazdaság.

Az elmúlt év november 1-től új körzeti irodát nyitottak Kaposváron. Ezzel a rendszer körzeti szaktanácsadó irodáinak száma tízre nőtt.

Az igazgató tanácsülésen a felszólalók sokat panaszkodtak az alkatrész-ellátásra.

— Sajnos, igen sok gondunk volt tavaly is. A BKR megalakulásakor elhatározta, hogy technológiáját a szocialista országokban gyártott gépekre alapozza. Ily módon olcsóbban jut ezekhez. Sajnos, az alkatrész-ellátás nem oldódott meg. A BKR továbblépésének jelentős akadálya, hogy az alkatrész-utánpótlás gondjai miatt állnak a traktorok, kombájnok, és sok esetben nem tudják időben elvégezni a munkát. Jogosan igénylik a partnergazdaságok, hogy a BKR be tudja bizonyítani: a szocialista országokban gyártott gépekkel ugyanolyan termelési eredményeket lehet elérni, mint á nyugati államokból importált berendezésekkel. Ehhez viszont szükséges, hogy az alkatrész-ellátást megszervezzék.

Megállapodást írtunk alá a Fortschritt Kombináttal az E-jelű gépek karbantartására és alkatrész-ellátására. A Német Demokratikus Köztársaságban gyártott gépekhéz szükséges alkatrészek egy részét a BKR központjában és a partnergazdaságoknál gyártják, illetve újítják fel.

A mezőgazdasági alkatrész- ellátással foglalkozó vállalattal, a MEGÉV-vel tárgyalások kezdődtek használt gépek bontására és az ezekből származó alkatrészek forgalmazására. Szinte valamennyi megyei AGROKER-rel — ahol BKR-partnergazdaságok vannak — folynak együttműködési tárgyalások a műszaki szolgáltatás javítására.

Az igazgatótanács-ülésen döntöttek négy szakbizottság életre hívásáról. Ezeknek feladata a

rendszer központi apparátusának segítése, valamint az, hogy az igazgatótanács részére ajánlásokat tegyen a továbbfejlődés érdekében. Ezek a bizottságok foglalkoznak a termeléstechnológiával, műszaki és közgazdasági témákkal.

Dr. Németh István végezetül elmondta:

— Olyan állásfoglalás született, hogy a jövőben nem vásárolunk a csehszlovákoktól Zetor Crystal traktort, mert nincs megoldva az alkatrészellátás. Helyette az NDK-gyártmányú ZT 300 és a ZT 303-as traktorokat akarjuk üzemeltetni. Ezek behozatali engedélyét a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium műszaki főosztálya még nem adta meg. Az igazgatótanács — 164 mezőgazda- sági nagyüzem képviseletében — kérte a főosztályt, hogy a Fortschritt—BKR együttműködés

nyújtotta alkatrészellátási lehetőségek mérlegelésével változtassa meg döntését, és engedélyezze az első 70 erőgép behozatalát.

K. S.

/