Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-29 / 24. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1982. január 29. Nem panaszkodni, gondolkodni és számolni kell! A megyében a közös gazdaságok korábban erőteljesen felfejlesztett munka- és erőgép-, valamint gépkocsiparkja szükségszerűen követelte meg, hogy a téeszek üzemanyagtárolókat építsenek. Ezek befogadóképessége gazdaságonként éppen a gépek, teherautók mennyisége szerint változó. Jó néhány termelőszövetkezet — nem tudni milyen okból — speciális üzemanyagszállító teherautót vásárolt, míg nagyobb részük teherautókra, pótkocsikra házilag barkácsolt, tűzren- dészetileg erősen kifogásolható tartályokat szerelt, s még ma is ezekkel szállítják a benzint, a gázolajat, a háztartási tüzelőolajat saját tárolóhelyükre. Akadnak olyan téeszek is, amelyeknek van üzemanyagkútjuk, s részt vállalnak a a lakosság ellátásában. Miért az ÁFOR ? Az ÁFOR háromfajta benzint, gázolajat, háztartási tüzelőolajat,' negyvenfajta olajat és olajszármazékot forgalmaz, szállít megrendelésre a kecskeméti, a bajai, a kalocsai, a bácsalmási ellátó telepeiről, de Kiskunhalas körzetében a kisteleki telep is igénybe vehető. Az ÁFOR ezeket a termékeket külön erre a célra készített, speciális gépkocsikon szállítja, amelyeken a tűzbiztonságot gyorstolattyu — ami baleset esetén megakadályozza az üzemanyag további kiömlését —, poroltók szolgálják. Az ellátásért felelős vállalat kiszolgálta, s ma is a vásárlók rendelkezésére áll, vagyis szállít a viszonteladóknak, a felhasználóknak, de feltölti az ellátó telepre érkező, más tulajdonában levő speciális tankautókat és tartálygépkocsikat is. Az ÁFOR szállítási díjtételét mázsa és kilométer függvényében állapították meg, amely az első öt kilométernél mázsánként öt forint, s ez öt kilométerenként átlagosan két forinttal emelkedik. E szolgáltatásban természetesen benne van a fel- és leszivattyú- zás is, de csak egy utat, vagyis a terhelt gépkocsifuvart számolják fel. Melyik az olcsóbb ? •Több — főleg a megye déli részén — működő termelőszövetkezét azért emelt kifogást, mert az ÁFOR ragaszkodik az üzemanyagok kutakhoz való szállításához, amely állítólag növeli a téeszek- re nehezedő fuvarköltséget, s a meglevő eszközeiket, szállító járműveiket nem tudják kihasználni. Feltehető, hogy akik emiatt panaszkodtak, nem vették a fáradságot arra, hogy papírt és ceruzát ragadjanak, gondolkozzanak, számoljanak. Mi megtettük helyettük. A közös gazdaságok közül a nagyfogyasztók zömmel Csepel 740-es nyergesvontatóval rendelkeznek (űrtartalma 14 ezer liter), s ezzel szállítják 50—60 kilométeres távolságra az üzemanyagot. Vegyünk egy konkrét példát erre a járműre vonatkozóan: az ÁFOR 65 kilométerre — súly és kilométer díjtétele kilométerenként 30,24 forint — 1814 forintért szállítja el ezt a mennyiséget. Viszonteladónak — legyen téesz, magánkutas — bármilyen távolságra 660 forintért. Amennyiben a közös gazdaság saját hasonló típusú gépkocsival ilyen távolságra szállít, a költség 2158 forint. Az utóbbinál a gépkocsi guruló- költsége — üzemanyag, amortizáció, gépkocsivezető munkabére — kilométerenként 16,60 forint, s ez esetben 130 kilométerrel kell számolni. Nagyobb a költség Szó lehet arról is, hogy nem ilyen speciális gépkocsival akarnak szállítani, hanem ötezer literes IFA-val, vagy barkácsolt 3— 5 ezer literes tartálykocsikkal. Ez esetben sem lehet — legalábbis hosszú távon — fuvarköltséget megtakarítani. A 3—5 ezer literes tartálykocsiknak, hogy feltöltsék a tárolóteret, kétszer, háromszor kell fordulni — ez ugyanannyi üres fuvar is —, s így többe kerül a leves, mint a hús, azaz több lesz a gurulóköltség. Ezek a fuvareszközök — mint már említettük — enyhén szólva tűzbiztonságilag nem a legmegfelelőbbek. Ennek ellenére ezeket a tartálykocsikat is feltöltik, a vásárlókat kiszolgálják. Az egyszerűbb, az olcsóbb mégiscsak az ÁFOR-szállítás, mint ezt bizonyítják a nagy üzemanyagfogyasztó termelőszövetkezetek, amelyek több száz köbméteres tárolótérrel rendelkeznek, A dusnoki Munkás—Paraszt, a bátyai Pirospaprika, a fajszi Kék Duna a több tízezer liter üzemanyagot az ÁFOR-ral fuvaroztatja. Hozzávetőleges számítás szerint egy kisebb gépparkkal rendelkező, kevés üzemanyagot felhasználó közös gazdaság saját fuvareszközeinek igénybevételével is évente csupán 150 ezer forintot képes megtakarítani, vállalva az esetleges tűzveszélyt, s azt, hogy az adott ellátótelepen nincs kellő mennyiségű üzemanyag. Bérfuvarozás másnak A panasznak oka van, mégpedig alapos oka. Miből származik? A termelőszövetkezetek közül a tankautóval rendelkezők szeretnék a korábban fuvarozási célra megvásárolt eszközeiket kihasználni, azzal bérfuvarozást végezni. Számolni ez esetben is kell. A már említett Csepel 740-es nyergesvontatóval történő bérfuvarozásnál a termelőszövetkezet Volán-tarifát használhat, vagyis 65 kilométerre a 14 ezer liter üzemanyagot 1954,20 forintért, azaz 140,20 forinttal többért szállítja el, mint az ÁFOR. Ehhez azonban még olyan kockázat is társulhat, hogy a vidéki ellátótelepen éppen nincs olyan nagy mennyiségű üzemanyag, s kénytelen Kecskemétről szállítani. Ez nyilván megdrágítja a fuvarköltséget, míg az ÁFOR a fuvartávolságot csak a legközelebbi ellátó teleptől számíthatja fel, s köteles nyáron egy, télen két-öt napon belül teljesíteni a megrendelést. A fuvarpiaci körülmények megváltozása, az üzemanyag-drágulás és -takarékosság, az eszközkihasználás új helyzetet teremtett, amely gondosabb terve- • zést, alaposabb elemzést, több in- , formációt, gazdaságosabb eszközmozgatást kíván a szállíttatótól és szállítótól. Nyilvánvaló: az olcsóbbhoz, a kényelmesebbhez ragaszkodik mindenki, de ehhez különösebb közgazdasági ismeretre sincs szükség, elég a józan paraszti ész! Gémes Gábor SZABADSZÁLLÁSI LENIN TSZ Harmincötmillió forint nyereséget várnak • A termelőszövetkezet szárító üzemében zellerzöldet készítenek elő exportra. A 6275 hektáros szabadszállási Lenin Termelőszövetkezetben is látszanak már az elmúlt esztendő eredményének körvonalai. A 220 miillió forintos termelési érték mellett 35 millió forint nyereséget várnak a szövetkezet gazdái. Molnár Vilmosnak, a közös gazdaság elnökhelyettesének tájékoztatása szerint e napokban hármas feladatot látnak el, Végzik az ilyenkor szükséges téli munkákat, rögzítik az elmúlt esztendő tapasztalatait és tervezik a jövőt. A gépjavítás nagy feladatot ró az ott dolgozókra. Különösen azért, mert a meglévő 12 Crystal Zetor traktorból négyet ki kellett selejtezni annak érdekében, hogy a meglévő nyolcat megjavíthassák. A termelőszövetkezet elnökhelyettesének véleménye szerint ennél szomorúbb kényszerdöntés nem születhet, amelyik megkísérli kivédeni az immár évek óta tartó krónikus alkatrészhiányt. Hasonlóan gondokat jelent a gazdaságban az MTZ- traktorok javítása is. A sebességváltókhoz alkatrészt nem lehet kapni, hasonlóan a kormányműhöz. Ehhez egy adat: a Bács megyei AGROKER az elmúlt esztendőben a sok száz gép felújításához csupán egyetlen sebességváltót kapott. Nem véletlen, hogy a Bajai Kukorica- termesztési Rendszer néhány gépcsaládot törölt a listáról. A kalászosok fejtrágyázását még nem kezdték el a közös gazdaságban. Elsősorban azért, mert az ősszel vetett gabona fejletlen, s hiába szórnák ki a hatóanyagot, az mielőtt hasznosulna, a hólével együtt az alsóbb földrétegbe jut. Szerencsétlen helyzetben vannak a szabadszállásiak. Ugyanis ők nemcsak fűszerpaprikát termesztenek, hanem azt feldolgozzák félterméknek is. A fűszerpaprika-termesztés maga még eredménnyel kecsegtet, de a szárítók üzemelésénél felhasznált fűtőolaj rendkívül magas ára már az egész tevékenységet veszteségessé teszi. Jól fizetett viszont a napraforgó az elmúlt esztendőben. A gyenge termőhelyi adottságok mellett elért hektáronkénti 2,8 tonnás termésátlag önmagáért beszél. Szintén eredménnyel zárt a jühászat a közös gazdaságban. A 3 ezer anyajuh mellé vásároltak még 10 ezer hizlalni való bárányt is. összesen 738 tonna húst adtak át a nagykereskedelmi vállalatnak. A juhtenyésztés 2 millió forint tiszta hasznot hozott a közös kasszába. A tervekről szólva elmondotta az elnökhelyettes, hogy a 65 hektár étkezési paprika mellett 150 hektár csemegekukoricát is kívánnak termeszteni az idén. Tájékoztatása szerint a Kecskeméti Konzervgyár vezetői mereven elzárkóznak a szerződésikötés elől. Csemegekukorica-termesztési szándékuk megfontolt, ezért elhatározták, hogy a megtermelt javakra a székesfehérvári hűtőházzal kötnek értékesítési szerződést. Még akker is, ha népgazdasági vagy iparági méretekben gondolkodva nem szerencsés, ha egy-egy frissen leszedett termés néhány helyett száz kilométereket utazik — fölöslegesen. Sz. P. M. MEZŐGAZDASÁGI ELŐREJELZÉS Termésátlagok az ezredfordulón Egyik minisztériumunk tisztviselője azzal hárította el a mező- gazdasági termékek várható világpiaci árairól faggatózó kérdezőket, „ha tudnám, hogy hol, minek, mikor, mennyi lesz az ára, akkor gazdag és gondtalan ember lennék”. Folytatva a gondolatmenetet, ugyanez a megállapítás lehet érvényes a termés-előrejelzésekre is. A mezőgazdaság ugyanis köztudomásúlag olyan üzem, amelynek az égbolt a teteje, és ezért sok, időnként hihetetlennek tetsző tényező határozza meg a leghétköznapibb növény terméshozamát is. Egyáltalán nem, vagy csak nehezen lehet felbecsülni, hogy egyik évről a másikra mennyi lesz például az őszi búza terméshozama. Ez azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az ország természeti adottságai alapján évtizedekre előre megtervezzék: hol, miből és mennyit lehet majd termeszteni, termelni. A Magyar Tudományos Akadémia, a Mezőgazdasági- és Élelm'é- zésügyi Minisztérium, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és jó néhány kutatóintézet, illetve egyetem munkatársaiból alakult tárcaközi bizottságnak A mezőgazdaság agroökológiai potenciálja az ezredfordulóig című 1300 oldalas tanulmánya négy klimatikus évtípusra 20 éves prognózist készített. Ezek szerint az ezredfordulón a természeti adottságokat legjobban hasznosító vetésszerkezettel gabonafélékből a jelenleginek mintegy másfélszerese, 20—22 millió tonna, lucernából, napraforgóból, takarmányborsóból és szójából az utóbbi években megtermett mennyiség többszöröse termelhető meg, miközben burgonyából és cukorrépából is ki lehet elégíteni a hazai szükségletet. Félreértés ne essék, ehhez jelentős mértékű talajjavításra, megfelelő tápanyag-ellátásra és gépesítésre van szükség, de pusztán az agroökológiai adottságokhoz igazodó vetésszerkezettel rövid távon is 15—20 százalékkal lehetne növelni a terméshozamokat. Az ország körülbelül 1 290 000 hektáros gyepterületéből 600 000 hektáron vízrendezéssel, műtrágyázással, öntözéssel már az ez- redfQrduló előtt is meg lehetne kétszerezni a szénatermést. Ennek eredményeként csökkenteni lehetne a szántóföldi takarmánynövény-termesztést, tehát nagyobb terület jutna a gazdaságosan exportálható növények (búza, kukorica) termesztésére. Ami a zöldségtermesztést illeti: az ország éghajlati viszonyai általában _ megfelelőek; kedvező terület- és fajtakiválasztással a zöldségfélék terméshozamait az ezredfordulóig az utóbbi évek átlagának másfélszeresére lehetne növelni. Az időjárási szélsőségek (szárazság, tavaszi és kora őszi fagyok) miatt azonban sajnos továbbra is 25—30 százalékos termésingadozásra lehet számítani. Magyarország minden mérsékelt égövi gyümölcsfaj termesztésére alkalmas, de a talajtípus, a csapadékmennyiség, a páratartalom, a napfényes órák száma, illetve a környezethez viszonyított magasság és domborzat jelentősen befolyásolja a különböző gyümölcsfajok és -fajták termésmennyiségét. Az ezredfordulón várhatóan hozzávetőleg 2,2 millió tonna gyümölcsre lesz szükségünk. A gyümölcsösökben például az alma termésátlagának 50—80; a többi gyümölcsfaj termésátlagának pedig 100—150 százalékkal kell emelkednie, Ehhez azonban az ezredfordulóig mintegy százezer hektáron kell gyümölcsöt telepíteni. A történelmi borvidékeken az ökológiai viszonyok a zamatban gazdag, különleges és jó minőségű asztali borokat adó szőlők termesztésére kedvezőek, bár a termelési biztonságot a szélsőséges időjárás, főleg a téli, a tavaszi és a kora őszi fagy veszélyezteti. A jelenlegi, nemzetközi viszonylatban alacsony, 4,5 tonna körüli hektáronkénti országos termésátlag az ezredfordulóig megduplázódhatna, ha az 1—1,2 millió tonna szőlő megtermelésére alkalmas (130—140 ezer hektárnyi) szőlőültetvényt kedvező mikrokilímájú lejtős vidékre és a kevésbé fagyveszélyes alföldi területekre telepítik. A feltételek sora ezzel még nem ért véget: évente legalább 5000 hektár — főleg nagy teljesítőképességű — minőségi szőlőt kell telepíteni. Az ország éghajlati és talajviszonyai általában kedveznek a nagyüzemi erdőgazdálkodásnak. Az egy hektár erdőterületre jutó évi fakitermelés tekintetében a KGST-prszágok között Magyarország az első helyen áll. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a lassan növő lombos erdők jelentős részét gyorsan növő akáecal, nemesnyárral újították fel, és ma már ezek foglalják el az erdőterület több mint egyharmadát. A második világháború óta több mint félmillió hektárnyi új erdőt telepítettek. Az agroökológiai lehetőségek felmérése során derült ki, hogy az elmúlt két évtizedben a hazai fakitermelésnek jelentős növelése mellett az erdőkben tartalék is képződött. E tartalékok és a folyamatosan képződő évi fa- növedék olyan jelentős, hogy megfelelő műszaki feltételek és fafeldolgozó ipari kapacitás megteremtésével az évi fakitermelés az ezredfordulóra 20—30 százalékkal is növelhető. A természeti adottságoknak a növénytermesztés színvonalát növelő hatásai nem érvényesülnek automatikusan. A becsült számszerű adatokkal .körülhatárolt növekedési lehetőség kihasználása, a természeti erőforrások hosz- szú időn keresztül való magas szintű hasznosítása számos társadalmi, gazdasági tényező kedvező változását is feltételezi. A települések fejlesztését, az infrastruktúra-hálózat kialakítását, emellett a mezőgazdaság és az azt kiszolgáló ipari bázis, a mezőgazdasági termékeket feldolgozó ipari háttér fejlesztési terveit az eddiginél jóval összehangoltabban kell kidolgozni. B. P. HÁZUNK TÁJA Segítenek a kertbarátok... Kedves hangú levelet kapott a szerkesztőség Szabó Tamástól, aki szóhasználata szerint „egy óreg kertbarát”. Leveléből kitűnik, hogy segíteni akar azoknak, akik az ötnapos munkahétre való áttérés után egyre több Időt töltenek majd a Halasi úti, a hetényi, a miklós- telepi hobbikertekben . .. Javaslata szerint például januárban a gyümölcsöskertben és virágoskertben a következő munkákat célszerű elvégezni: GYÜMÖLCSÖSKERTBEN: A kertészkedést télen főként a hernyók elleni védelem meríti ki. Védekezni kell a kártékony rovarokon kívül még a gyümölcsfák termését sokszor elpusztító gombabetegségek ellen is. Kar- bolos készítményekkel kell permetezni a gyümölcsfákat, olyan erősen, hogy a fák ágai. és a gallyak kérge is egészen átnedvesedjen. A permetezendő fák körül a földet fel kell halmozni, a permetezés után pedig újból elegyengetni, hogy a permetezőanyag a fák gyökeréhez ne szívódjon le. A nagy, gyökeres fák átültetésének ideje január. Ekkor kelil rendbehazni, vagy rendbe hozatni (kinek-kinek tehetsége szerint) a kerti eszközöket. Ha enyhe az idő, ássunk gödröket a tavaszi ültetésekhez. KONYHAKERTBEN: Ki kell próbálni a vetőmag csíraképességét, meg kell kezdeni a melegágyak előkészítését. Már le-, hét borsót, salátát, hónapos retket, petrezselymet és sárgarépát vetni a melegágyakba, mert a korai zöldség jól fizet. VIRÁGOSKERTBEN’ Az üvegházakban meg lehet kezdeni a kényesebb díszcserjék és rózsák oltását. Azokat a díszcserjéket és- virágos növényeket, amelyeket korábban akarunk virágoz- tatni, az üvegházba kell helyezni. A Kertészet és Szőlészet című szaklapban olvashatunk néhány jó javaslatot az almatermesztésről. A cikkben leírtak hasznosíthatók a háztáji gazdaságokban és a hobbikertekben egyaránt. A szerző leírja, mit tesz annak érdekében — egész éven át —, hogy még júniusban is legyen téli almája. Érdemes megszívlelni javaslatait: „Tél végén, kora tavasszal mészkénlével mosom le a fákat. Nem sietem ed a munkát, mert azt tartom: minél később permetezek — természetesen még a rügyfakadás előtt — annál tovább tart a hatása: ezúttal a lisztharmatfertőzést is jobban vissza tudom szorítani. Firos- bimbós állapotban permetezek másodszor Zinebbel vagy Ortho- ciddal. Ha ekkor már pirosító levéltetűt taláilok, akkor rovarölő szert is teszek a permetlébe. A harmadik permetezést már csak akkor kapja, amikor a gyümölcsök szilva nagyságúak, a permetlétől ekkor már nem hullik le a gyümölcs. Ebbe Cup- rosant és Thiovitot vagy Kumu- lust, vagy egyéb lisztharmat elleni szert és rovarölőt teszek. Ha virágzás ideje alatt is kellene a lisztharmat ellen permetezni, úgy Fundazolt használok. Ennek elég magas az ára ahhoz, hogy minden gyümölcsfámhoz használhassam, de virágzáskor szükséges, Közben — attól függően, hogy a hajtásvégek hogy fejlődnek — elvégzem a zöldmetszést. Ez abból áld, hogy a friss hajtásokat levágom, hiszen erre nincs szükség, mert az almafa úgyis nagyon hajt. Ezzel megakadályozom, hogy a friss hajtásokon keletkező és levágásra kerülő részén a lisztharmat úrrá lehessen. A továbbiakban általában 14 naponként permetezek. Néhány kártevőnek szintje lehetetlen megállapítani a rajzási idejét, így rendszeresen kell permetezni ellenük. Nálam nagyon fontos; a kártevők ellen a permetezőanyagokat felváltva használom. így elkerülhetem, hogy a károsítok a permettel szemben rezisztenssé váljanak. Ilyen körülmények között tíz almám se hull le a fáról egész augusztusig, ha csak véletlenül — például kapálás közben — azt le nem ütöm. A permetezést még szeptemberben is folytatom. A tavalyi hosszú ősz folyamán még október első hetében is permeteztem, annak ellenére, hogy az érő gyümölcsök elejét már le is szüreteltem. Ilyenkor rrtég az almát nem szoktam felhasználni, így az élelmezési várakozási idő letelik a válogatás és a tárolás idején'. Az almát csak egy mellékhelyiségben tárolhatom, más lehetőségem nincs. Jó hűvös hely. Egész télen ott tartom, nagy hidegben jól letakargatom. Amíg nincsenek nagy fagyok, e helyiség ajtaján állandóan nyílást hagyok, így szellőzik, esős időben párásodik. Nekem még júniusban is mindig van almám. Nem mondom, májusra egy kissé megráncosodik, de ilyenkor már az üzletekben sem kapnék különbet. Egy bizonyos: almáim nem túd nagyok, mert gyümölcs" ritkításra már nem futja az erőmből. Szerintem ez saját fogyasztásra nem is baj, mert a nagy almák gyorsabban kapják meg az úgynevezett jonatánfoltosságot, mint a kisebbek.
