Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-29 / 24. szám

1982. január 29. • PETŐFI NÉPE • 5 Üj közművelődési formák a kecskeméti járás KISZ-programjában Sokan hajlamosak arra, hogy a közművelődési intézmé­nyeket elmarasztalják azért, mert nem rendeznek több és változatosabb elfoglaltságot nyújtó programot elsősorban a fiatalok számára, akik leginkább igényelnék ezt. A kritika számos esetben jogos, azzal a kiegészítéssel, hogy egyre több azoknak a gyakorló népművelőknek a száma, akik szinte erejüket és lehetőségeiket felülmúlóan igyekeznek eleget tenni feladataiknak. Az viszont sokkal ritkábban kerül ref­lektorfénybe, hogy a különböző szervezetek — az ifjúság esetében a KISZ-bizottságok és -alapszervezetek — mit tesznek tagjaik és általában a fiatalok közművelődéséért. HONISMERET, ZENE, TANULÁS, HASZNOS SZÓRAKOZÁS Mi ezúttal egy járás — a kecs­keméti — KISZ-bizottságának programja iránt érdeklődtünk. Kérdéseinkre Túri András, a bizottság nevelési felelőse vála­szolt : — Milyen főbb szempontok figyelembevételével alakították, alakítják a fiatalok művelődé­si programjait a megye legna­gyobb járásában? — A KISZ hármas alapelve az iránymutató. A járási bizott­ság is ebből indult ki. amikor összeállította, majd jóváhagyta az 1982. évi közművelődési programját. Nevezetesen: ösz­tönözni kell a fiatalokat a ta­nulásra, továbbtanulásra, ön­képzésre; az alapszervezetek bő­vítsék kapcsolataikat a műve­lődési intézményekkel; a saját szervezeti kereteik között is szervezzenek tartalmas, vonzó, újszerű akciókat, főként azzal a céllal, hogy az intézmények ezeket felkarolják, folytassák, esetenként hagyományossá te­gyék. Erre ugyanis a KISZ-nek nincs lehetősége. — Mi jellemzi a járási KISZ- bi zottság idei művelődéspoliti­kai tervét? — Az, hogy sok rendezvényt tartalmaz, s hogy a hagyomá­nyosak mellett — mint például a tőserdei találkozó, vagy a já­rási klubösszejövetelek — új formákkal bővül a program. Az idei mozgalmi évben -r a „Művészet és ifjúság” akció ke­retében — a zeneművészet min­den ágának a népszerűsítésére törekszünk. Ennek érdekében járásszerte zenés játékok, TIT- előadások, zenei bemutatók szer­vezésére mozgósítjuk az alap­szervezeteket, ifjúsági klubokat. Mindezeket egyebek között iro­dalmi művek, zenés filmek jegy­zékének közreadásával segíti a járási bizottság. Fontos feladat az ifjúság tör­ténelmi tudatának fejlesztése. Az erre való törekvés tükröző­dik például abban, hogy más szervekkel közösen ifjúsági hon­ismereti napot rendezünk „Élő múlt” elnevezéssel Tiszaalpáron, ahova ezer, ezerötszáz résztve­vőt várunk. — S milyen programmal? — A honfoglaláskori esemé­nyek felidézésével. Ez alkalom­mal bemutatkozási lehetőséget kapnak majd a helytörténeti, honismereti szakkörök. Lesznek pódiumműsorok, tanácskozások, kiállítások, filmvetítések. A szeptember elejére tervezett rendezvénnyel szeretnénk ma­radandó élményt nyújtani min­den résztvevőnek. — Mennyiben veszik figye­lembe, hogy meghosszabbodik a hét végi szabadidő? — Ezzel kapcsolatban először is hadd mondjam el, hogy — gondolva az ötnapos munka- és tanítási hétre, a fiatalok több hét végi szabadidejére — felmé­rés készült a járás ifjúságának szórakozási szokásairól, igényei­ről. Ennek értékelése bizonyára további jó ötleteket ad a hét végi szabadnapok ifjúsági prog­ramjainak alakításához, bővíté­séhez. Egyébként már ezt meg­előzően is vannak kezdeménye­zéseink. Így például kértük a községi láfész-eket, hogy pró­báljanak több klubszobát kiala­kítani, melyekben előadói es­tekre, különböző közösségi já­téklehetőségekre, és más hasz­nos elfoglaltságra nyílna lehető­ség. Arra ösztönözzük az alap­szervezeteket, hogy kérjenek na­gyobb részt az intézményekben a szabadidős programok szerve­zéséből. A fiatalok önképzésében a já­rási TIT-szervezettel — mely- lyei nagyon jó a kapcsolatunk — szeretnénk előbbre lépni. Már vannak jó ötletek. A Szikrai Ál­lami Gazdaság KISZ-bizottsága például idegen nyelvek tanulá­sára szervezi a fiatal dolgozó­kat. Ez iránt elsősorban az ér­telmiségiek érdeklődnek. Említ­hetem továbbá a második szak­ma megszerzésére való biztatást. Ezzel azonban még problémák varinak. Egyetlen példa erre. Izsákon sok fiatal dolgozó nő szeretné megszerezni — a gyes-en levők közül is — a gép. és gyorsírói bizonyítványt, ter­mészetesen kihelyezett tagoza­ton. Az érdeklődők bőven ki- termének egy tanulócsoportot, a helybeli szervek minden felté­telt megteremtenének, s ennek ellenére sem jön össze a dolog. — A törekvések egyéb új vo­násai? — Még talán annyit érdemes megemlíteni, hogy bizonyos arányváltoztatásra törekszünk, oly módon, hogy elsősorban a kisebb közösségekre épített programok szervezésére biztat­juk a fiatalokat. Továbbá sze­retnénk, ha sajátos programo­kat alakítanának ki a nagyköz­ségek KISZ-szervezetei. Kézen­fekvő, hogy például Szabadszál­lás — Petőfi Sándor és József Attila emlékhelye — az irodal­mi rendezvények kis centruma lenne, s hogy Lajosmizsén a sportmozgalom, Tiszaalpáron pe­dig a történelmi múlt ápolását tűznék ki célul a KISZ-esek. Mindezek érdekében szorgal­mazzuk, hogy növekedjék a já­rási közművelődési munkabi­zottság és a klubtanács szerepe. Megalakítjuk a klubvezetők já­rási munkaközösségét, s ezzel növeksziik a isaakmai-módszer- tani képzés lehetősége is. □ □ □ A beszélgetésből egyértelműen kitűnik: a járási KlSZ-bizott- ság komoly lehetőségeket kínál a fiataloknak. Ha ezekhez a he­lyi szervezetek is hozzáteszik a saját ötleteiket; s mindezt meg is valósítják, biztosak le­hetünk abban, hogy előbbre vi­szik az ifjúság közművelődési ügyét. Kapj Miklós MIT ÍGÉR A GAMF? Tartalmas pályaválasztási tájékoztató Hová mennek a műszakiak? Tetszetős, szép kiállítású füze­tet lapozgatok. Képek, ábrák, be­szédes szövegrészek csalogatják a fiatalokat a műszaki-technikai pályára a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főis­kola többszínű nyomásban, eszté­tikus kivitelben megjelentetett pályaválasztási kiadványában. 1964 óta a felsőfokú intézmény­ben háromezernél több üzemmér­nököt képeztek, akik tanulmá­nyaik befejezése után ma már az élet legkülönbözőbb területein hasznosítják tudásukat. A főiskolán két szakon, hat ágazatban folyik az oktatás. A gépipari és automatizálási szakon számítógéptechnikai, automati­zálási és termelésirányítási ága­zatban tanulhatnak a leendő mű­szaki szakemberek. És mit ígér a gépgyártás-technológiái szak? Ezen szerszámkészítő és -gyártó, gépgyártás-technológiai, valamint műanyag-feldolgozó technológiai ágazat működik. A főiskolán be­lül tehát meglehetősen nagy a választék, ami azt jelenti, hogy az egyéni igényeket, elképzelése­ket is figyelembe tudják venni. A műszaki főiskolán több al­kalommal készítettek már kimu­tatást, végeztek felmérést arról, hogy akik ebben az intézmény­ben tanultak, végeztek, 'azokkal mi lett a későbbiek során. Érde­kes a kép, amely az érdeklődők elé tárul az alapos felmérés alap­ján. A volt műszaki főiskolások kö­zül néhányan ma igazgatók. S vannak köztük főmérnökök is szép számmal, meg osztály- és személyzeti vezetők is. És akad néhány műszaki tanár, műszaki csoportvezető, mű- és üzemveze­tő. Mit jelent ez? Többek között azt, hogy a főiskola képes meg­felelően felkészíteni szakmailag a leendő diplomásokat. S azt ter­mészetesen, hogy akik eddig itt tanultak, azok megállják a he­lyüket az életben. Nem hagyható figyelmen kívül az sem — ezt is beszédesen mu­tatja az említett felmérés —, hogy a főiskola volt hallgatód egy-két kivételtől eltekintve; megmaradnak választott hivatá­suknál. És az is külön figyelmet érdemel, hogy a főiskolán vég­zett egykori hallgatók többsége valamilyen formában tovább ta­nult — vagy tanul — a diploma kézhezvétele után. V. M. Tóth István zaklatott idők (31.) ..Csepel küldötte" pedig ke­délyesen csapkodta mellén a két zsebet. Mintha tapogatná, melyik, ben is van a pénztárca. Hadd stimmolódjon az öcskös, hadd szelídüljön. — Ehun ni, el se veszett... Lássuk csak, mit fizettél eddig azokért a gyönyörűségekért? Csücsörített, fütyörészett, míg megtalálta a kis nyugtát. Mor- zsolgatta unokaöccse arca előtt. — Ugye, milyen olcsójános vol. tam. Ennyiért két lovat... De hogy túl ne feszítse a húft, felhagyott az ingerléssel. — Nem lehet rám panaszod most se .. . Nézd, nem kérdezek árat. — A munkászubbony nagy felsőzsebéből két vastag köteg százast emelt elő. Az egyiket gyorsan az asztalra dobta. — Itt van tízezer a négy hízóért, mi­vel azonnal kell. A másik köteget még lengette egy kicsit. — Ezt meg előlegbe adom. Ka­rácsonyra teremts elő nekünk húsz hízót. Addigra kifizetjük mind. A te gondod, honnan ve­szed. Legokosabb ha tagtársaid­tól.. . De legyetek észnél. Nem kell dobra verni. Egyáltalán. Koczog István most rendült csak meg igazán. Húszezer fo­rint! Honnan van ennek ennyi pénze? Mint félelmetes, vaskos, sarkos szörnyek virítottak asz­talán a százascsomók a deren­gésben. Valóság ez? A rokon nem engedte elernyed- ni. Kenetteljesen kötötte a lel­kére. — A munkásosztály pénze, úgy vigyázz rá! Elvárjuk, hogy tudd a kötelességed. A szövetkezeti gazda nagy ne­hezen magára talált. Pár pohár pálinka nála is megtette a ha­tást. Nekimelegedve már arra is bátorodott, hogy meg-megölel- te nagybátyja kálvinista nyakát. — Nem lesz semmi hiba, afe­lől nyugodt lehet, Sándor bátyám. De .. . — Intett, hogy hajoljon közelébb. — Ki győz meg annyi jószágot? Pista már a lovakért is duzzog. Azt nem tehetem meg, hogy én vásároljam fel a húsz hízót másoktól. Megütném a bo­kám. Arra csak a vállalatnak van joga ... De úgy ki tudom csi­nálni, hogy én hizlalok annyit karácsonyra. Apródonként ve- szegetem meg az alapállományt, úgy nem lesz feltűnő... De ahogy mondtam, ki lesz annyi jószág­gal? Monoki is belátta, ez alapos bökkenő. Hosszan törte a fejét ő is. Végül felderült. — Zsuzsika ... Ács Zsuzsika! — bökdöste homlokon az öcs- köst. — Nem kapisgálod? A mesz- szi rokon. Tudod, mióta özvegy már. A gyomorbaja van meg csak, meg a három gyerek a nya­kán. Miklós, a legnagyobb, van már vagy tizenkét éves ... Nem is, várjál csak, tizennégy, úgy van, tizennégy esztendős már. Szóval; fogadd fel. Evvel Zsuzsi­kán is segítesz. A munkacsapatvezető csak a száját tátotta. Agyán átcikázott ugyan a szó, kizsákmányolás, de a pénzre pillantott, s már nem is minden olyan magátólértető- dőnek tetszett. Hogy is nem for­dult meg ez az ő fejében? Hát igen, Sándor bátyját ettől nem szoktatta el a téeszcsé. Már kap­ta is a megnyugtatást. — Ki parancsolhat abban, hogy segít az ember? A gépkocsivezetőt alig érdekel­te ez a paraszt-susmus. Élvezte, ahogy a hajnali dider­gést mindjobban elűzi az erős szilvapálinka. A konyha szegé­nyes berendezését vizsgálgatta. A sparherton kívül alig volt va­lami. Gyalult deszkaasztal és há­rom karszék. Mindent megül a füstszag. A fal bizonytalan szí­nű. Ügy „pingálták” ki, hogy a tippanmes^előt nyomkodták oda. amitől mintha rongylabda hagy­ta volna ott foltjait. Falba vert fakampókon cseréptálak — tá­nyérok csüngenek. Te jóisten! még madzag is van a karimájuk­ra fűzve. Fintorgott a sofőr. Nem tudna itt megszokni a büdös életben. Nem csoda, ha ilyen szürkék, szűkszavúak ezek a parasztok, mint ez a téeszcsés is. Még nem világosodott ki telje­sen, mikorra a hízókat feltusz­kolták a teherautóra. — Vaszari népek ezek a pa­rasztok. Megfigyelte, ugye? — nagyképűsködött Monoki, mikor kocsijuk orra már Pest irányába csühögött a műúton. Közben ezt fontolgatta, nem lehetne-e még egy szállítmányt összemesterked. ni Koczoggal — az ünnepi vásá­rig? Állt az ünnepi vásár. A sánta rikkancs torz riká­csolása áttört a zsivalyon, s utat talált a zsúfolt sátrak, pavilo­nok sikátorai között. — Nagy szenzációkkal az Új Ütőn! — kínálta a helyi lap legfrissebb kiadását, miközben hősiesen csörtetett előre a tö­megben. Szakadt róla a verej­ték, de könyökölt rendületlenül. A szövetkezeti lap két-három példányát meg-meglengette a feje felett. Órákhosszája rikolto- zott már, nem csoda, hogy csak egy magánhangzója maradt, az „e”. Ezért hangzott így a kia­bálása: „Négy szenzeciekkel ez ejeten!” Szalóki Károlynak, a földmű­vé sszövetkezet , borkimérőjének bezzeg épen maradt minden hangja. Pedig szinte hajnal óta nótázva méri az italt, spricceli a szódát. De még be se rekedt. Hogy reklámozza, milyen jó­kedvre derít a bora, hosszú nyakát hátra feszíti, úgy rezeg­ted áhítatos képpel, fülbemászó tenorján. Sárgát virágzik a tök. Hejde! Meghal, akit megütök. Már csak azért is érdemes en­nél a sátornál megállni. A 'textiles pavilonokhoz el­lenben nagyobb előrelátással kellett volna kiválogatni az el- ái usítókat. Csupa kövér alkal­mazott olvadozik az augusztusi hőségben; iá K, és Környéke Kiskereskedelmi Vállalat előkelő ízléssel megépített sátrai alatt. Képük inarancsvörös, mint az alkonyati holdvilág. Kezük Jkö- zül kilométer számra libben a mérőrúd mellett kiporciózott selymek, vásznak tarka habja. Szemüket sóvárogva vetegetik a Szalóki Károly sátrán ékeskedő dekoratív festményre. Kétszeres­re nagyított tulipiros paraszt- ember habzsolja a sört, orra a korsóba nyúlik, csak bajszának két ^ kikent-kifent szarva gátolja meg, hogy egész fejét a sörbe dugja. Amint dukál, a selyemvégek kilométerei, a sustorgó sörhabok hektoliterei után a sültkolbá- szok deciméterekre szabdalt ,.l övedékei”-nek kell következ­niük. Okosan dekkolta be ma­gát a könnyűipar sátrai mellé a közélelmezés tarackja, a la­cikonyha. Nincs azon semmi csodálnivaló, ha ész nélkül ad­ják meg magukat a vásárlátoga­tók. Kinek ne szikrázna fel sze­me az éhségtől, mikor mesebeli illatok csapkodják orrba. Ezen a fertályon még a park füvén is beülnek minden zseb- kendőnyi helyet. Falatozás köz­ben inkább elviselhető a ször­nyű hír, melyet a villanykaróra szerelt hangszóró röpít világgá: „Tari Pálné keresi férjét. Aki hallja, adja át, és küldje a dia­dalkapuhoz!” Mire kis idő múlva: „Tari Pál üzeni feleségének: jó helyen van. Aki elhallgatja hollétét, je­lentkezzen. Két korsó sör juta­lomban részesül.” A KERAVILL-pavilonnál egy­más hegyén-hátán állnak az ér­deklődők. Gyerektrombiták dog­nak. sípszó hasít, alig hallani, mit kiabál az elárusító. — Már csak egy „Kékcso- dá”-m van. Végeladás, nincs ma­radás ! Két legény is tülekedik, úszó mozdulatokkal tolják szét a bá- mész fejeket. Egyszerre nyújt­ják a pénzt. — Enyém a kerékpár! Az eladó grimaszai, fejét va­karja. (Folytatjuk) ÚTTÖRŐÉLET Látogatóban a kiskőrösieknél • A Mi és Ti vetélkedő szurkolói. Több mint hatszáz kisdobos és úttörő tartozik Kiskőrösön a Petőfi Sándor úttörőcsapathoz. A tizenkét tantermes két évtizedes múltra visszatekintő, gondosan tisztán tartott iskolá­ban Barabás Zsófia csapatvezetővel és Stiblár Józsefné igaz­gatóhelyettessel arról beszélgetünk, hogy a nagy létszámú csapat tagjai hogyan élnek, dolgoznak, miről nevezetesek? — Új épület a miénk, de jog­utódai vagyunk a legrégibb, Csen- gős néven ismert kiskőrösi isko­lának. Ezt büszkén valljuk, mert egyenes út vezetett a Kiskőrös— Erdőteleken 1946-ban megalakí­tott úttörőcsapattól, a hajdani is­kola egyik külterületi részétől, a mai csapatig. Ilyenformán való­jában az elsők között voltunk a megyében, ahol zászlót bontot­tak. Fecske Istvánná évekig irányí­totta kiválóan a csapat munká­ját. Az általa készített naplókból tudjuk, hogy az 1949-es buda­pesti VIT-en a mi csapatunkat már küldöttség képviselte ... és 1951-ben Csillebércre is eljutot­tunk ... Csapatzászlónkat 1952-ben kap­tuk -honvéd-alakulattól, s őriz­zük is, a KISZ KB-tól 1972-ben kapott Vörös Selyemzászló mel­lett. — Ilyen előzmények egyfajta kötelességet is rónáik a csapat tag­jaira. Mi határozza meg tehát a csapat munkáját? — Természetesen mi is bekap­csolódunk valamennyi akcióba, programba, de arra ügyelünk, hogy azt a magunk képére for­máljuk! Egyébként valljuk: fő a roma/itika. Ennek jegyében ki­rándulunk, táborozunk, a lehető­ségek szerint nagyon sokat! A mozgalmi munkát és a tananya­got megpróbáljuk úgy egymáshoz közelíteni, hogy kiegészítsék egy­mást ... Nem is tartjuk vélet­lennek, hogy a sok táborozás nyomán gyerekeink igencsak je­leskednek történelemből, föld­rajzból. Az idei mozgalmi esztendő jel­mondatához, a Hass, alkoss, gya- rapítsl-hoz mi készítettünk a zsi­bongónkban egy hatalmas fát, kartonpapírból, szép tenyérnyi zöld levelekkel. A levelek az egy-egy hónapra szóló feladato­kat rejtik. Ha ezt sikerül vala­mennyi rajnak, tehát a csapat­nak teljesíteni, akkor a levél he­lyére egy virág kerül. Mi is re­méljük, hogy a mozgalmi eszten­dő befejezésekor kivirágzik a mi csapatfánk, vagyis minden válla­lásunkat teljesíteni tudjuk! Hogy mik ezek a feladatok? Sokfélék. Olyan is akad köztük, hogy az őrsi- és rajzászlókat rendbe kell hozni, a naplókat gondosan ve­zetni, ötösöket gyűjteni, vagy ép­pen egymást segíteni a tanulás­ban. És a feladatok elvégzését minden esetben ellenőrizzük! A romantika jegyében rendez­zük meg most már visszatérően a gyermeknapon a Ti és Mi vetél­kedőt. Ez a fiúk és lányok egész napos, mókás rendezvénye. Olyan sikere szokott lenni, hogy a né­zők már korábban kimennek a vetélkedő színhelyére, hogy jó helyet kapjanak ... „Kisbíró” is járja a várost, toborozza a közön­séget. Aztán jönnek az egymás­nak adott feladatok, minél job­ban megoldva ... Bírálók legye­nek a talpukon, akiknek sikerül eldönteni az elsőséget! Persze, ebben is a mulatság a fő, nem a győzelem. Van iskolarádiónk, öttagú szer­kesztőbizottságunk. Az általuk összeállított műsort hetente két alkalommal, kedden és pénteken közvetítik. De gyakorlatilag min­den rajnak módja van saját mű­sorát, felhívását, vagy egyéb közlendőjét a rádión közvetíteni. Élnek is a lehetőséggel! — A kirándulásokat, táborozá­sokat hogyan szervezik? — Országos viszonylatban el­sők voltunk a vándortáborozással. Ez a forma azóta is hódít, jár­tunk a Cserhátban, a Pilisben, a Bakonyban, a Zemplénben, a Partizánok útján nevű túrán, és most Aggtelek környékére me­gyünk. Mindig egymást követő csoportokban indulnak csapatunk tagjai, tehát egy táborhelyen akár egy álló hétig is kiírhatják: itt jártak a kiskőrösiek ... Évente kétszázhúszan—kétszáz- harmincan Kisorosziban nyaral­nak. Ezt a helyet annyira meg­szerették a pajtások, hogy a hul­ladékgyűjtésből befolyt pénzből már egy faházat is vásároltunk a tanácstól bérelt telekre. Lassan megismerjük a kis község minden lakóját, és jó tudni, hogy nya­ranta visszavárnak bennünket. Ezt a helyet, ameddig csak lehet­séges, megtartjuk csapattábornak. — Megtudtuk, hogy a pajtások szeretik a történelmet. Ezt ho­gyan „kamatoztatja" az úttörő- csapat? — Például a helytörténeti gyűj­tőmunkában. Városunkban köz­tudott, hogy a Szlovák Tájház gyűjteményének jó részét Dulai András tanár irányításával a mi úttörőink gyűjtötték. Ez nagysze­rű, emlékezetes munka volt. Meg­ismerték, megszerették a régi pa­raszti világ használati és mun­kaeszközeit, a mai napig is bol­dogan emlegetik, hogy a tájház­ban hol kapott helyet az általuk gyűjtött holmi. — Mi a helyzet az ifikkel, a szakkörökkel ? I— Tizennégy ifivezetőnk van, de számuk hamarosan húszra nö­vekszik. Szinte valamennyien a csapat tagjai voltak, visszajárnak hozzánk. Tervezzük, hogy az idén nyáron Kisorosziban egy szaktá­bort szervezünk részükre, hogy még jobban felkészülhessenek te­vékenységükre. Jelenleg főként rajvezető-helyettesként dolgoz­nak, kéthetenként beszélik meg feladataikat. Szakköreink száma tizenegy. Leglátogatottabb a KRESZ-szak- kör. A közlekedési szabályok pon­tos ismerete, illetve annak meg­tanulása több őrs és raj munka­tervében is szerepel. Ennek fel­tehetően oka lehet az a tény, hogy iskolánk nagyforgalmú út mentén van, no, meg az is, hogy márciusban Kiskőrösön rendezik meg az országos kerékpáros­versenyt, a Nemzetközi Iskola Kupát. — Búcsúzóul hadd kérdezzük meg: van olyan pedagógus a tan­testületben, aki a Petőfi Sándor úttörőcsapat tagja volt? — Igen! ötvenhét tagú tantes­tületünkből tizenheten a mi csa­patunk kisdobosai, úttörői voltak! Selmeci Katalin • A fiúk kalocsai tánca a vetélkedőn.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents