Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-29 / 24. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1982. január 29. MAGYAR—SZOVJET GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉS Jelentős határozat az együttműködés továbbfejlesztéséről Tbilisziben csütörtökön jegyzőkönyv aláírásával véget ért a magyar —szovjet gazdasági és műszaki.tudományos együttműködési kormány­közi bizottság hétfőn megnyílt XXVIII. ülésszaka. A bizottság az ülésszakon, amelyet első ízben rendeztek egy szov­jet köztársaság fővárosában, áttekintette a két ország gazdasági és műszaki-tudományos együttműködésének minden fontos kérdését és számos jelentős határozatot hozott az együttműködés továbbfejlesz­téséről. Részvétnyilvánítás Mihail Andrejevics Szuszlov- nak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Poli­tikai Bizottsága tagjának, az SZKP KB titkárinak, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa küldöt­tének elhunyta alkalmából Óvá­ri Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára és Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB külügyi osztályának vezetője csütörtökön felkereste a Szovjetunió budapesti nagykövet­ségét, és a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében részvétét fejezte ki. Az Elnöki Tanács és a kormány nevében Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára és Roska István külügyminiszter-helyettes fejezte ki részvétét a szovjet nagykövet­ségen. események sorokban GENF____________________________ Csütörtökön Genfben plenáris ülést tartottak a közép-hatótávol­ságú nukleáris fegyverek korláto­zásáról folytatott szovjet—ameri­kai tárgyalások keretében. CALI, BOGOTA Az M—19 elnevezésű kolumbiai gerillaszervezet hát tagja szerdán este hatalmába kerítette az „Aero- tal” kolumbiai légitársaság egyik, belföldi járaton közlekedő Boeing —727-es gépét, amelynek fedélze­tén 128 utas tartózkodott. A gépet az ország déli részén levő Caliba irányították, ahol 47 utast, köztük a nőket, a gyermekeket, az idő­sebb utasokat, valamint két kül­földi állampolgárt szabadon bo­csátottak. SAN SALVADOR ________________ A salvadori légierő gépeinek hetven százaléka — összesen 28 repülőgép és helikopter — meg­semmisült, illetve súlyosan meg­rongálódott annak a támadásnak a során, amelyet a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front harcosai intéztek Ilopango katonai repülőtere ellen — jelen­tette be az FMLN a Costa Rica-i San Jóséban nyilvánosságra ho­zott közleményében. A közlemény szerint az FMLN egyik különle­ges kommandója — bejutott a kifutópályára, illetve a hangárok­ban várakozó gépek közé, és azok többségén időzített pokolgépet he­lyezett el. LONDON ~ február 18-ára általános válasz­tásokat írtak ki az ír Köztársa­ságban, miután szerdán este az ellenzék leszavazta dr. Garret Fitzgerald koalíciós kormányát. A Fitzgerald-kabinet alig hat hónapja van hivatalban. Eleve kisebbségben kormányzott, és csak az úgynevezett független képviselők szavazatainak köszön­hette létét. Az ülésszakon az eddigi ered­ményekből kiindulva a többi kö­zött meghatározták a gépipari együttműködés továbbfej leszésé­nek feladatait néhány fontos munkaterületen. A traktor- és a mezőgazdasági gépgyártásiban például a nagy terméshozamokat elérő gazdaságok részére szüksé­ges korszerű, nagyteljesítményű mezőgépek közös kifejlesztésére és gyártására kell a fő figyelmet fordítani. Ugyancsak közös mun­kával fejlesztenek ki számos olyan gépet és berendezést, amely a korszerű állattenyésztésihez, ta­karmánytermesztéshez szükséges. Hazánk a többi között nagyüze­mi baromfinevelő berendezéseket szállít a Szovjetuniónak, ahon­nan például takarmányelőkészítő és kezelő gépeket vásárol. Igen jelentősen emelkedik a két ország együttműködése a könnyűipari és élelmiszeripari gépgyártásiban, a lakossági szol­gáltatás és a vendéglátóipar kor­szerű berendezésekkel történő el­látásában. A magyar ipar a Szov­jetunióban folyó nagyszabású re­konstrukciós program megvalósí­tásához korszerű élelmiszeripari gépeket, gépsorokat, konfekció­A bécsi'Hofburgban csütörtö­kön megnyílt a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet köl­csönös csökkentéséről folyó tár­gyalássorozat újabb — XXV. — fordulója. A sorrendben 293. ple­náris ülésen Leon Doyen, a bel­ga küldöttség megbízott vezető­je, valamint Stanislaw Przygodz- ki .nagykövet, a lengyel küldött­ség új vezetője mondott beszé­det. A belga diplomata felszólalá­sában, a napirend figyelmen kí­vül hagyásával, a NATO-orszá- gok január íl-i brüsszeli külügy- rrpniszteri tanácskozásán Len­gyelországról megfogalmazott nyilatkozat egyes részleteinek hosszas értelmezésébe bocsátko­zott. Felszólalásában Przygodzki len­gyel nagykövet mindenekelőtt til­takozásának" adott hangot amiatt, hogy a nyugati fél megkísérelt / beavatkozni országa belügyeibe. Emlékeztetett a bécsi tárgyalások eredetileg közösen kialakított és elfogadott mandátumára, amely semmilyen vonatkozásban sem terjed ki az egyes országok bcl- ügyeire. Az ilyen kísérletek csak ipari gépeket, kereskedelmi be­rendezéseket szállít — az ilyen gépek magyar exportja a Szov­jetunióba 1981—11985. között két­szeresére növekszik. A részletes tervek egyeztetéséről külön tár­gyalásokat tartanak. Fejlesztik az együttműködést a két ország között az energeti­kai gépgyártásban, elsősorban a paksi atomerőmű építésével ösz- szefüggő területeken. A bizottság megvitatta a szab­ványosítási együttműködésre vo­natkozó kormányközi egyezmény teljesítését, és megállapította, hogy a kétoldalú alapon egysé­gesített szabványok, a KGST- szalbványokkal együtt, jelentősen elősegítik mindkét országban a termékek minőségének emelését, a termelés gazdaságosságának fo­kozását, hozzájárulnak az orszá­gaink közötti gazdasági együtt­működés és az árucsere kiszéle­sítéséhez. Az ülésszakon értékelték az 1981. évi árucsere-forgalmi meg­állapodásból eredő külkereskedel­mi áruszállítások teljesítését. El­vi megállapodás jött létre a bi­zottság ülésén azokról az objek­tumokról, amelyeket a jelenlegi hátráltatják az egyébként rend­kívül fontos leszerelési' fórum munkáját, és legfeljebb arra al­kalmasak, hogy eltereljék a fi­gyelmet a több mint nyolc éve folyó tárgyalások valódi téma­köréről — hangsúlyozta a len­gyel diplomata. * Miközben Lengyelországban a fokozatos gazdasági stabilizáló­dás jelei mutatkoznak, helyreáll- nak a vállalatok közötti kapcso­latok, szinte vezényszóra megvál­tozott a Nyugat hangneme/ Az írott sajtó, a rádió- és tévéadások befeketítik Lengyelországot, an­nak kormányát, beavatkoznak egy szuverén állam belügyeibe. A Szabad Európa rádióállomás 32 pontból álló felhívással for­dult a „Szolidaritás” tagjaihoz. Ennek lényege: miként kell az illegalitásban működni, hogy kell megbontani a közrendet és a fe­gyelmet, miként lehet a norrna- lizálódási folyamatot megzavarni. Hogy mi váltotta ki ezt a rága­lom-, fenyegetés- és zsarolás- özönt? Csak egy lehet a válasz: szétoszlottak a szocializmus le­rombolására szőtt tervek — írja a Pravda tudósítója Varsóból. ötéves tervben Magyarországon szovjet közreműködéssel építe­nek fel.* Jóváhagyták az ülésszakon a magyar—szovjet tudományos­műszaki együttműködés 1976— 1980. évi eredményeiről szóló be­számolót is. Ebben az időszakban például 200 magyar vállalat, in­tézet működött együtt szovjet partnerével, 450 tudományos-mű­szaki téma kidolgozásában, öt­száz új termék mintapéldányát, gyártástechnológiáját, illetve do­kumentációját dolgozták ki. Ma­gyarországon több jelentős beru­házás valósult meg szovjet mű­szaki segítséggel, hazánk ezernél több dokuméntációt, mintát, li- cencet kapott, illetve vásárolt meg a SzovjtuniótóÉ öt év alatt csaknem húszezer magyar tudós és szakember járt a Szovjetunió­ban tapasztalatcserén, illetve az együttműködés keretében. Az ülésszakon áttekintették az együttműködés sok más kérdését is és megfelelő határozatokat hoztak arról, hogy azt minden területen bővíteni, fejleszteni kell. A magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési kormányközi bizottság XXVII. ülésszakáról szóló jegy­zőkönyvet magyar részről Marjai József miniszterelnök-helyettes, a magyar tagozat elnöke, szovjet részről Nyikolaj Talizin minísz- terelnök-helyettes, a szovjet ta­gozat elnöke írta alá. Megtalálták Dozier tábornokot James Lee Doziert, az Olaszor­szágban elrabolt amerikai NATO- tábornokot csütörtökön délelőtt kiszabadították. A hírt a nyomo­zást irányító1 Gaspare de Fran- cisci rendőrprefektus jelentette be. A római rádió közlése szerint a december 17-én elrabolt tábor­nokot Padovában tartották fogva és rajtaütésszerűen szabadították ki a nyomozásban részt vevő kü­lönleges osztagok. A helyszínen letartóztattak öt terroristát. Sebe­sülés nem történt. Haig Kairóban A Tel Aviv-i vezetőkkel tartott egynapos eszmecseréjét befejezve csütörtökön az egyiptomi fővá­rosba érkezett Alexander Haig amerikai külügyminiszter, hogy folytassa erőfeszítéseit az ame­rikai típusú közel-keleti „rende­zési terv” presztízsének megmen­tésére. Haig izraeli tárgyalásai, az elő­zetes várakozásokat igazolva, jot­tányit sem vitték közelebb a meg­egyezéshez a „palesztin önkor­mányzati” tanácskozások ügyét. Folytatják a haderőcsökkentési tárgyalásokat Lengyel tiltakozás a beavatkozási kísérletek miatt NAPI KOMMENTÁR Genfi mérleg Gromiko szovjet és Haig ame­rikai külügyminiszter genfi ta­lálkozóját, ha nem is vezetett konkrét megállapodásokhoz, lát­ványos frontáttöréshez,, mind­két részről * szükségesnek és hasznosnak nevezték. „Bár nincs előzetesen egyez­tetett napirendünk a találkozó­ra, megvitatást igénylő kérdé­sekben úgy vélem, nincs és nem is lesz hiány” — nyilatkozta ér­kezésekor a genfi repülőtéren a szovjet kiilügyminisízter. Kije­lentésének igazát mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy partnerével két r! fordulóban,!, csaknem nyolc órán keresztül vitatták meg a szovjet—ameri­kai kapcsolatok és a nemzetközi élet legidőszerűbb kérdéseit, a feg.yverzetkorlátozások problé­makörétől kezdve a Közel-Kele­ten. Afrika déli részén, Ázsiá­ban és a világ más térségeiben kialakult helyzetig. Szovjet részről, mint az a ko­rábbi nyilatkozatokból, sajtó­megnyilvánulásokból már eleve világossá vált, a világ további sorsát nagymértékben meghatá­rozó, a fegyverkezési hajsza, s mindenekelőtt a nukleáris fegy­verkezés megfékezésével, a bé­ke megszilárdításával kapcsola­tos kérdésekre helyezték a fő hangsúlyt. Ezek megvitatása so­rán megállapodás született ar­ról, hogy Genfben tovább foly­tatódnak a múlt év novembe­rében megkezdett, az európai közép-hatótávolságú nukleáris fegyverek csökkentésével khpM csolatos (szovjet—amerikai tár­gyalások. Megállapítást nyert ugyanakkor, hogy e kérdésben még mindig jelentős vélemény­különbségek vannak a két fél között. Nem sikerült egyetértés­re jutni a stratégiai fegyverek korlátozásáról . folytatott, ameri­kai őszről zátonyra futtatott tárgyalások, 'a SALT-folyamat felújításáról. Moszkvában hang­súlyozzák, hogy ezért minden! felelősség az Egyesült Államo­kat terheli. A külügyminiszteri Találkozón ugyanis \bebizonyo- sodott, hogy az Egyesült Álla­mok egyelőre nem akar tár­gyalásokat folytatni erről a rendkívül fontos kérdésről. Ami a Szovjetuniót illeti, kész arra — mondotta Gromiko Genfben —, hogy bármikor újrakezdje a megbeszéléseket. Mint azt a szovjet vezetők többször is nyo­matékosan aláhúzták, a Szov­jetunió nem támaszt semmiféle előzetes feltételt, csupán ahhoz ragaszkodik, hogy az újrakez­dett megbeszélések során meg­őrizzék mindazokat a pozitívu­mokat, Eredményeket, amelye­ket a korábbi SALT-tárgyalások folyamán elértek. Miint az az előzetes amerikai nyilatkozatok alapján várható volt. Haig külügyminiszter fel­vetette a megbeszéléseken Len­gyelország, az ottani szükségál­lapot bevezetéséért — washing­toni vélemények szerint — vi­selt állítólagos szovjet felelős­ség kérdését is. Tette ezt Haig annak ellenére, hogy szovjet részről korábban már több íz­ben határozottan kijelentették: a Lengyelországban történteket a Szovjetunió kizárólag a Len­gyel Népköztársaság bel ügyének tekinti, s erről egyetlen harma­dik országgal, így az Egyesült Államokkal sem kíván tárgyalá­sokat folytatni. Andrej Gromi­ko ismét nyomatékosan hangsú­lyozta azt is, hogy — más or­szágokhoz hasonlóan — az Egyesült Államoknak nincs jo­ga beavatkoznia lengyel bel- ügyekbe. Moszkvában egyértel­műen azt tartják, hogy ha az USA hangos szovjetellenes pro­pagandakampányának igazolá­sára, a nemzetközi légkör ron­tására használja fel a lengyel- országi eseményeket, akkor ez­zel önmagának is legalább ak­kora kárt okoz, mint a támadni kívánt félnek. A szovjet—amerikai külügy­miniszteri találkozóval kapcso­latban nem igazolódtak be azok a nemzetközi sajtó által koráb­ban hangoztatott jóslatok, hogy a külügyminiszteri találkozó rö­vid és formális lesz. Gromiko és Haig kimerítő eszmecseré­jén áttekintett szinte minden, a két fél, a Kelet és a Nyugat számára egyaránt fontos kérdést. Ha a nézeteltérések nem is eny­hültek, az a jelenlegi kiélezett, feszült nemzetközi helyzetben már önmagában is figyelemre­méltó eredmény, hogy a párbe­széd folytatódott a Szovjetunió és az USA között. F. L. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Egyházak vezetői a népfront.főtitkáránál Az egyházak és felekezetek magyarországi vezetői tegnap a Haza­fias Népfront székházában találkoztak Sarlós Istvánnal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjával, a HNF főtitkárával, aki tájékoztatót adott néhány fontosabb nemzetközi kérdésről, köztük a lengyelországi1 konszolidációs folyamatról, majd a magyar társadalom előtt álló gaz­dasági feladatokat elemezte. A találkozó során kifejtette gondolatait dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek, dr. Bartha Tibor refor­mátus püspök, dr. Nagy Gyula evangélikus püspökhelyettes, Szakács József, a Szabad Egyházak Tanácsának elnöke, Hecker Frigyes, a metodista egyház elnöke és Bíró Imre kanonok, az Országos Béke­tanács katolikus bizottságának titkára. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az állam és az egyházak kapcsolatát Magyarországon komolyabb gondok nem terhelik, a politika fő vonala egészséges és bizalomkeltő. ZARÁNDOKOK ÉS AZ OÁZIS KÚTJA Washington közel-keleti dilemmái Haig amerikai külügyminiszter alig érkezett haza a minap tett közel-keleti körútjáról, Washing­tonban már bejelentették: nem­sokára ismét látogatást tesz a válságtérség országaiban. Nem véletlen, hogy több amerikai lap Kissinger példáját említi és fel­teszi a kérdést: vajon újabb ame­rikai külügyminiszteri ingázás van kialakulóban? Az Egyesült Államok két gond­dal néz szembe a Közel-Keleten: befejeződhet-e az eredeti menet­rend alapján a Camp David-i fo­lyamat, illetve mi következzen utána. Vagyis, hogyan alakuljon az Egyesült Államok politikája a három kontinens keresztútjánál fekvő, gazdaságilag és katonailag oly fontos térségben? Camp David: kudarc A Camp Daviddel, a hármas, amerikai—egyiptomi—izraeli kü- lönalku színhelyével fémjelzett amerikai békerendezés öt jelentő­sebb célt tűzött maga elé. Ezek­ből kettőt megvalósítottak: Egyiptom kivált az arab frontál­lamok közül, valamint különböző áttételekkel, majd teljes nyíltság­gal amerikai katonai jelenlétet biz- tosítotak a Közel-Keleten. Nem valósulhatott meg viszont az a washingtoni elképzelés, hogy lét­rejöjjön egy négyes tengely, Egyiptom, Izrael, Szaúd-Arábla és a sah Iránjának részvételével 'Kairó elszigetelődött, s még a jobboldali arab kormányzatok sem állhatták ki a különút mel­lett, visszautasították egy palesz­tin önkormányzat szűkre szabott kereteit is; a Szovjetunióit nem rekeszthették ki a tárgyalásoktól, a közel-keleti diplomáciából, Camp David nem helyettesíthet egy genfi békeértekezletet. Camp David tehát viszonylag sovány eredményeket hozott és nem jöhetett létre a tervezett nagy áttörés. Az utóbbi hetekben azonban még az is kérdésessé vált, hogy 1982. április 26-ig, az előre megállapított határnapig végetér-e a most folyó szakasz. Ez lenne a végső dátuma a Sínai- félszigetről történő teljes izraeli katonai visszavonulásnak. Ha ez' megtörténik — ilyen találgatások­ba bocsátkoznak az arab sajtóor­gánumok —, Egyiptom befagyaszt­hatja Izraelhez fűződő kapcsola­tait és a Nyugat-barát arab or­szágok irányába nyithat. A bejrúti A1 Liva szerinti Szadat emlékeze­tes jeruzsálemi utazását most egy rijadi Mubarak-látogatás követ­hetné. Nyomás Kairóra Izraeli részről ezért nőnek a fenntartások és aggodalmat kelt a nyilvánvaló „szadattalanítás”, Mubarak elnök új stílusa is. Ezért fokozott nyomást gyakorolnak Kairóra, hogy Egyiptom fogadja el az Izrael által tervezett palesz­tin autonómiát, ami természete­sen nem jelent függetlenséget, ön- rendelkezést és csupán karikatú­rája lenne a palesztin probléma igazi megoldásának. A Begín-ka- binetnek sincsenek illúziói, nyil­ván tudja, hogy egy esetleges egyiptomi hozzájárulás sem olda­na meg semmit, a palesztinok ki­zárásával nem lehet a palesztinok jövőjéről dönteni. Mégis szüksé­gük lenne arra, hogy Kairó be­adja a derekát és aláírjon egy palesztin autonómiaokmányt: ezzel megnehezítenék az új egyip­tomi vezetés számára, hogy ismét felépítse a korábban felégetett hidakat az arab világ felé. Ebben a helyzetben az izraeli kormány talán nem is bánja azo­kat a szélsőjobboldali hangokat, amelyek a Sinai megtartása mel­lett kardoskodnak, s a jamiti te­lepesek mozgalmát, akik csilla­gászati összegű kártérítést köve­telnek a Sinai területén létesített városka elhagyásának fejében. Hiszen olyan látszatot kelthet­nek, hogy belpolitikai viharokat és népszerűtlenséget vállalva is végrehajtják a Camp David-i megállapodást, tehát Kairónak is több engedékenységet kell tanú­sítania. Szaúdi mentőöv Tételezzük fel azonban — jól­lehet, ez még korántsem biztos —, hogy valamilyen úton-módon befejezést nyer a különalku fo­lyamata. Ebben az esetben már áprilisban felvetődhet a hogyan tovább kérdése. Washington a „szovjet veszélyre” hivatkozva átfogó katonai szövetséget kezde­ményezne a térségben. Ez azon­ban nem sikerült: a kulisszák mö­götti amerikai tapogatózások so­rán egy totális kudarc körvonalai, rajzolódtak ki. Az Egyesült Ál­lamok még a hozzá legközelebb állókkal sem tudta elfogadtatni, hogy valamiféle rejtélyes „szov­jet fenyegetés” áll fenn, s nem az izraeliek veszélyeztetik a bé­két, akik bombázzák Bej rútot és Bagdadot, akik megsértik Szaúd- Arábia és Jordánia légterét, akik bekebelezik a Golán-fennsíkot, lángba borítják Dél-Libanont és elütik a palesztinokat a hazához való jogtól. Ily módon Washington is kény­telen volt belátni, hogy noha — gazdasági, politikai, katonai, sőt belpolitikai meggondolásokból — nehezen lazíthat izraeli kap­csolatain, szükség van néhány tetszetős lépésre az arab orszá­gok irányában is. Az amerikaiak­nak feltétlenül kapóra jött a nyolcpontos szaúdi terv (ki tudja, talán annak megfogalmazásában is részük volt). A korppromfsszu­mos elképzelés előírná az izraeli visszavonulást az összes meg­szállt arab területről, a palesztin önrendelkezést, de intézkedne Iz­rael és arab államok kölcsönös elismeréséről is. Számos pontját azonban, nyilván szándékosan, homály fedi: nem szól a PFSZ- ről, a jövendő palesztin államról, nem tartalmazza Izrael nevét, s elsiklik egy nemzetközi békeér­tekezlet mellett. Tojástánc Izraellel A szaúdi terv egyelőre nem talált általános helyeslésre. Az izraeliek parlamenti határozattal vetették el. Az arab táborban pe­dig a belső ellentétek miatt na­polták el azt a csúcsértekezletet, amelynek napirendjén ez szere­pelt volna. Ezután következett a Golán-lépás, valamint a tojás­tánc az amerikai—űzraeli straté­giai szövetség körül. S Washing­ton feje változatlanul főhet: ha ki akarja terjeszteni a befolyását az arabok táborában, a Camp David-i tanulságokból okulva, ten­nie kellene valamit az általános rendezés érdekében. (Figyelembe véve például Szaúd-Arábia sze­repét a világ olajpiacán, pénz­ügyeiben és fegyverrendelései­ben.) Izrael azonban a „mindent vagy semmit” álláspontjára he­lyezkedik, ez pedig nem teszi egy­szerűvé az amerikai politizálást, miután az izraeli szövetségest nem tudja és nem akarja feladni. A Közel-Keleten a temérdek ősi bölcsesség között emlegetik, hogy lehetetlen megitatni a zarán­dokokat, ha nem akarjuk meg­csappantam az oázis kútját. Ez a prófétának sem sikerült, hogy tehetné akkor meg az amerikai külügyminiszter? . Réti Ervin • A még vidám Camp David-i hármas: Szadat meggyilkolt egyiptomi elnök, Carter volt amerikai elnök és Begin, aki ma is miniszterelnök Izraelben. • Haig amerikai külügyminisztert Kairóban fogad, ta Szadat utódja, Mubarak egyiptomi elnök. (Fotók: AP — MTI — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents