Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-21 / 17. szám

1982. január 21. • PETŐFI NÉPE • 3 NÉGY GYEREKKEL ÚJ LAKASBAN Tanyáról városba Mindenki jót akart, de... Látszólag az egyéni és közér­dekkel teljes összhangban ol­dották meg a kerekegyházi Ár- váék lakásgondját. Munkaadójá­tól, a BÁCSÉPSZER-től kért se­gítséget a négygyerekes családfő, amikor kiderült, hogy nem ma­radhatnak a vizes lakásban. Egyik kislányukat szanatórium­ban fogta az orvos, és közölte, csak akkor térhet haza, ha a szi- geteletlen, salétromos tanyából egészségesebb házba költöznek. A törzsgárdatag, jó munkás ké­rését gyorsan teljesítette a vál­lalat. Nekik juttattak egyet vi­szonylag olcsó munkáslakásaik közül. Teljes kényelem Kicsinyíteném a BÁCSÉPSZER érdemeit, ha kizárólag emberba­ráti, szociális indítékú cseleke­detnek minősíteném döntésüket. Vállalati érdek követeli a be­csületes munkások magatartását. Sok volt az építenivaló és egyre kevesebb a kőműves, az állványo­zó, a villanyszerelő és a legkeve­sebb az olyan tapasztalt, meg­bízható segédmunkás, mint Ár­va István. A kérvény beadását követő négyszázadik napon búcsúztak erdőszéli otthonukból. Ünnepé­lyes keretek között vették át az V. ötéves tervben átadott száza­dik kecskeméti ÉPSZER-munkás- lakás kulcsát. Gond nélkül hurcolkodtak. Ke­vés holmijukból alig hagyott va­lamit a falakból szüntelenül szi­várgó nedvesség. A. hunyadivárosi új otthon va­lóságos paradicsomnak tűnt a tanyai ház után. — Mindennap meleg vízben fürödhetünk — örvendezett Eme- rencia, a legkisebb. — Pillanatok alatt kész a va­csora a gáztűzhelyen — újságol­ta a nagyobbacska Margit. — Innen öt percre minden^ árulnak a boltban — ujjongott szinte Julianna. — Jártam már a Vadaskert­ben, szeretem az állatokat — tudatta István, a legidősebb gye­rek. . Édesanyjuk a gyári szocialis­ta brigádoktól ajándékba kapott új hűtőszekrénynek örült. • Gondoktól terhelt édesanya, vidám gyerekek. (Straszer András felvétele) , De miből? A megfontolt szavú édesapától tudtam meg: a szakszervezet köz­benjárására az állami költségve­tés terhére számolta el a 29 500 forint élőtörlesztést a városi ta­nács. Kölcsönnel segített a válla­lat. A szerény tanyai család nem szívesen hozakodott elő gondjai­val, de végül mégis a vállalati ve­zetőkhöz, a szakszervezeti tit­kárhoz kellett fordulniuk, mert ebben a nagy városban nem akadt egy-egy iskolapad a nagyobb gye­rekek számára. Telefon ide, te­lefon oda, valahogy „beiskoláz­ták” a három idősebbet. Még nehezebb ügy volt Emerencia óvodai felvétele. Végül ez is si­került. Az asszony is munkát kere­sett. A város másik végében ta­lált enyhén szólva szerényen dí­jazott állást. Hamar elillant örömük. Lega­lább kétezer forinttal nőtt havi rezsijük. (Bármennyire is spórol­nak a villannyal, a gázzal, ezer forinttal többet költenek a la­kásra, fűtésre, mint korábban.) Drága a kényelem. Viszi a pénzt a reggeli, az ebéd, a vacsora, bár a napközis és üzemi kedvezmé­nyek sokat enyhítettek gondjai­kon. A kerekegyházi háztájiban csirkéket, nyulakat tenyésztettek, mindig röfögött egy-két disznó az ólban, a kiskertben megter­mett a zöldség, a krumpli, -ke­rült rőzse az erdőből. Itt minde­nért zsebbe kell nyúlni. Szűkösen élnek.. nagyon szűkösen. A hiány­zó bútorok beszerzése csak tá- ' voli célként szerepel. Nem is lé­tezhetnének, ha a szorgalmas, csa­ládszerető édesapa mellékmun­kákkal, túlórákkal nem toldaná meg a jövedelmüket. A tanács egymilliója Szerettek a tanyán, ismerték házuk környékét, barátkoztak az erdei állatokkal és az iskola sem volt túlságosan messze. A város egyelőre adósuk. Eszükbe sem juthat, hogy közösen megnézze­nek valamit a színházban, mozi is csak fizetés táján mehetne, ha egyfajta kikapcsolódásra támad­na kedvük. De — mint mondják — nem is hiányzik. Félő, hogy egyik-másik gye­rek végül is szakképzettség nél­kül marad. A közben 16 évessé serdült nagyfiú is kimaradt a szakmunkásképzőből. A borbási lovasiskolában segédmunkás, igaz, jó pénzért. A többi gyerek tanulhat, de aligha valószínűsít­hető, hogy bármelyikük középis­kolába jelentkezne a nyolc álta­lános elvégzése után. Jobb yolt a tanyán? Szó sincs róla!, de szívesen maradtak vol­) na Kerekegyházán. Kinéztek már egy házat a faluban, szinte be­leélték magukat, hogy milyen jó lesz ott. Hiányzott a megvásár­láshoz szükséges hetvenezer fo­rint. Egy macskaugrásra lett vol­na az iskola, közel az autóbusz- megálló és nagy-nagy kert övez­te a kétszobás, félkomfortos épü­letet. Ha ott maradnak, a városi ta­nács kasszájában megmaradt vol­na minimálisan egymillió forint. Óvatos számításuk szerint ugyan­is minden beköltöző család eny- nyibe kerül a megyeszékhelynek. Drága mulatság a bölcsőde, az óvoda, az iskola, az orvosi ren­delő, a szolgáltatások bővítése. Miért nem csökken a lakáshiány? Föl sem hoznánk a rokonszen­ves Árváék esetét, ha hetente i nem találkoznánk hasonlókkal. A munkáltató elsősorban a városi építkezéseket támogatja, Ide ér­vényesek a kedvezmények is. Fe­lül kellene vizsgálni a vonatko­zó rendelkezéseket, a kialakult gyakorlatot! Túl vagyunk már azon a koron, amikor kizárólag a lakosság lélekszámán mérték a települések fejlettségét, tekinté­lyét. Arról nem is szólva, hogy hamarosan Kerekegyháza gya- korlátilag is a megyeszékhelyhez kötődik. Megkockáztatom: mindenki jobban jár, ha a BÁCSÉPSZER jó munkájáért kitüntetett dolgo­zója otthon maradhatott volna. Az adott körülmények között mindenki a lehető legjobbat akar­ta, a lehető legtöbbet tette. Még akkor is elismerés illeti őket, ha munkaerő-, lakás-, óvodai és egyéb hiányok _ kényszerpályája szűkítette választási lehetőségei­ket. Éppen erőfeszítéseik tiszte­lete követeli reálisabb feltételek kialakítását. Gazdaságosabban használhatnák föl a meglévő anyagiakat, csökkenne a nagyvá­rosi lakáshiány. Heltai Nándor Ji/fagyar ország a ká- deresek országa. Jómagam gyerekkorom óta vonzódom a káder- ügyekhez. Érdeklődése­met Anka néni keltette fel az emberi sorsok alakulása iránt. Ö velünk szemben lakott a falumban. Isten nyugosztalja, csodálatos képességekkel volt megáldva. Pedig — miként ke­resztkomám mondaná — nem járt prófétaképző iskolába. Még amolyanba se nagyon. Csak any- nyit tanult, amennyit illett egy parasztlánynak vagy száz esz­tendővel ezelőtt. Nem túlzók, de Anka néni a falut sem hagyta el hosszú élete alatt, és mégis öreg korára olyan kifinomult érzékkel foglalkozott a falube­itek életével, hogy rrpódszerét, stílusát napjainkban milliók iri­gyelnék, szerte e hazában. Az én jövőmet már akkor megjósolta édesanyámnak, ami­kor egy alkalommal a sötétség leple alatt az egész utcában ösz- szecserélgettem a szegre akasz­tott kapukulcsokat, amíg a há­ziak vidáman lakodalmaztak. Anka néni mindenkiről tudott mindent. És ha az, amit tudott, valamilyen oknál fogva érdek­telen volt a közvélemény szá­mára, olyankor merész jóslások­ba bocsátkozott mindaddig, emíg fel nem szította , a kedé­lyeket. Ha véletlenül hitetetlen tekintettel vették közlését, An­ka néni önérzetében érezte ma­gát sértve, és olyan esküdözés- be legott, hogy még a kevésbé istenfélők is remegő lélekkel te­Slnka nénv kintettek fel az égre, hálatelt szívvel csodálva a mindenható nyugalmát. Szóval vitathatatla­nul Anka néni volt a menő a szakmában, pedig ahogy vissza- emlékszem, már akkor igen erős volt a mezőny, aranycsapat fűz­te a szót a nagytemplom előtt, a piacon, és ciripelő nyári es­téken a kisszékeken. Anka néni munkamódszerét onnan isme­rem, hogy férfiasodásommal párhuzamosan nőtt a szemé­lyem iránti érdeklődése, hiába mondta neki édesanyám váltig: nem olyan az ö fia. közelebbről vizsgálva Anka -* **■ néni metódusát — mert állítom, hogy hivatásának érez­te ténykedését — mindenek­előtt azt emelem ki az emléke­zet homályából, hogy soha nem kivételezett senkivel. Egyforma intenzitással foglalkozott a ta­nács elnökével, a tisztelendő úr­ral, és az iskola tanári kara mellette egy sorban a derék pe­dellussal is. Anka néni szemé, ben már akkor megvalósult a társadalmi egyenlőség. Módszerében kulcsszerepet játszott a következtetés. Ezt is rendkívül magas szintű, termé­szetes becsülettel tette. Diffe­renciáltan. Volt, amikor egy esetből vont le általános követ­keztetést, és volt, amikor sok BÁCS-KISKUN A NÉPSZÁMLÁLÁS TÜKRÉBEN (I ) S' Életkor, család, iskola Az 1960 óta eltelt időszak — a népesség helyzetével, összetételével kapcsolatos vál­tozások és társadalmi folyamatok szempont­jából — Bács-Kiskun megyében sem volt egységes. Az 1960 és 1970 közötti éveket a nagyobb arányú átalakítások jellemezték. Az 1970 utáni évtizedben a különféle tényezők visszafogottabban jelentkeztek, s ezáltal ki­sebb változást eredményeztek a népesség ré­tegződésében, a társadalmi folyamatokban. Az elvándorlás mérséklődése mellett a het­venes évek közepén megnövekedett születés­szám is hozzájárult, hogy a megye lakóné­pessége nem csökkent tovább, csaknem ugyanannyi, mint egy évtizeddel ezelőtt. Elvándorlás Az életkor szerinti összetétel tíz év alatt kismértékben módo­sult. Az átfogó népesedéspoliti­kai intézkedések után átmeneti­leg megnövekedett a születés­szám, és a gyermekkori halálo­zás csökkenése minimálisan gya­rapította a 15 éven aluliak szá­mát. Az utóbbiakban szerepet játszott a csecsemőhalálozási arány számottevő javulása is. A 15—39 év közötti korosztály száma és aránya valamivel ki­sebb, mint az előző népszámlá­láskor volt. Ennek oka többek között, hogy Bács-Kiskun — bár erőteljesen csökkenő mértékben —, de még jelenleg is a népesség- kibocsátó megyékhez tartozik. Az elvándorlás — azáltal, hogy a fiatal korosztályoknál a gyako­ribb — hozzájárul a népesség el­öregedési folyamatához. Általában a 15-r-24 évesek ad­ják az elköltözők (ezen belül is az ideiglenes jelleggel lakóhelyet változtatók) legnagyobb hánya­dát) bizonyára a megyén kívüli közép- és felsőfokú fakulással összefüggésben. A 40—59 évesek alkotják a megye népességének egynegyedét. Számuk és arányuk növekedett az elmúlt évtized alatt. A 60 éves és idősebb né­pesség részaránya alig változott (kissé csökkent), aminek egyik fő oka, hogy az utóbbi tíz évben léptek ebbe a korba az I. világhá­ború idején született igen ala­csony létszámú korosztályok. Idősek és fiatalok Társadalmi-gazdasági szem­pontból egyaránt lényeges a né­pesség korösszetétele, az egyes korcsoportók egymáshoz viszo­nyított nagyságrendje. Az elöre­gedési folyamat hatással van a foglalkozási struktúrára, egyes szakmában utánpótláshiányt vált­hat ki. Megváltoztatja, növeli az eltartott népességgel kapcsola­tos tennivalókat, részben a tár­sadalmi ellátás, részben a csalá­di gondoskodás formájában. Be­folyásolja a települések életét, a jelenséggel magyarázta egynek a bekövetkezését. íme, a példa. Élt a faluban egy igen rendes ember, idős tanító, akinek több évtizeddel fiatalabb felesége volt. Anka néni ezt egyszer ki­fogás tárgyává tette a tanító úr­nál, annak a jó szándékú gya­nújának is hangot adva, hogy amikor a tanító úr a jövő nem­zedékét oktatja a betűvetés tu­dományára, az asszonyka nincs egyedül. A tanító úr mély böl­csességgel azt válaszolta: nem baj Anka, a fő, hogy amikor nekem kell, akkor érjen rá. An­ka néni ebből az egy esetből az egész falu asszony társadalmá­nak helyeslésére, arra az általá­nos következtetésre jutott, hogy minden nőnek öreg tanítóhoz kellene feleségül mennie. Földgázt és olajat találtak •* o falu közelében. Olaj­munkásokat szállásoltak be. Igen derek, mulatós emberek voltak. Akkoriban már meg­szokottá ' vált, hogy ha bálát rendeztek, a lányok kísérő nél­kül jöttek el. Anka néni ez el­len természetesen heves harcot folytatott, és megjósolta, hogy nem lesz jó vége. Igaza lett. Az egyik bálból P. Irénke nem ha­za ment, hanem az olajos mér­nökhöz. Anka néni már reggel — mert természetesen előbb tudta meg az esetet, mint a ma­ma — diadalittasan hirdette a piacon, hogy mindez nem tör­ténik meg, ha ott a lánykísérő.. Nem akarok senkit tévedés­ben tartani. Anka néni nemcsak szerelmi természetű ügyekkel foglalkozaitt. Személyiségének fejlődését bizonyítja, hogy ’rend­kívül érdekelte őt élete vége felé a közélet is. Három tsz is volt a faluban, és jól működő ipari ktsz is. Ezeknek az elnö­keit Anka néni hetenként le­váltotta, cserélte őket, hol egy­mással, hol a tanácselnökkel, vagy a párttitkárral. Volt, ami­kor a rajztanár szakos iskola- igazgatót tette meg a cipész ktsz elnökévé, és a ktsz elnökét pedig a sertéskombinát igazga­tójává. A sertéskombinát igaz­gatójából megyés püspököt csi­nált. Azóta is vannak még, akik biztos ami biztos alapon, a hiz­lalda kapujában minden reggel kézcsókkal üdvözlik öt. Ps Anka néni káderterveit *** mindig, mindenütt meg­hallgatták. Az asszonyok erről pusmogtak a nagymisén, az em­berek fogadásokat kötöttek a kocsmában, az érdeíceítek meg óvatosan puhatolóztak felettes szerveiknél sorsuk alakulásáról. Mindenki zavarodott volt, csak Anka néni nem. ő meg­újuló erővel szőtte káderterveit mindaddig, amíg a legfőbb ká­deres el nem vágta élete fona­lát. De Anka néni nem élt hiá­ba. Élete értelmét sokasodó ta­nítványai terebélyesítik, min­dent tudó szavuk betölti a fal­vakat és városokat, érdekfeszí- tővé teszi a 'sivár munkahelye­ket, pezsgővé a közösségi életet. Es mindez Anka néni elévülhe­tetlen érdeme. Prófétai munkát végzett. « Árvay Árpád fejlesztéssel kapcsolatos feladato­kat. Hasonlóképpen a gyermek- korúak száma évek szerinti meg­oszlása is más-más következ­ménnyel jár, például a gyermek­intézmények fejlesztése, női fog­lalkoztatottság stb. terén. A megyében összességében alig változött a főbb korcsoportok ará­nya. Minden száz munkaképes korúra 75 improduktív (gyermek és nyugdíjas korú) lakos jut, s eb­ből 37 a nyugdíjas korosztályhoz tartozó. A gyermek és idős korú­ak egybevetésével számított el­öregedési index kedvezőbb vala­mivel a tíz évvel ezelőttinél: száz 15 éven alulira 83 hatvan éven felüli jut. Településtípusonként igen nagyók az eltérések. A köz­ségekben egyértelműen jelentke­zik az idősebb korosztályok felé tolódás, és sokkal kedvezőtlenebb a produktív és improduktív né­pesség aránya is, mint a városok­ban. Ez az öregedési folyamat a% alacsony községi születési arány, és a többnyire fiatal, illetve mun­kaképes korúakból kitevődő ván­dorlási veszteség következménye. Legszembetűnőbben az elörege­dés — a hagyományosan egy­gyermekes területeken — a me­gye déli részén, a Bácskában és a Kalocsa környéki községekben (Drágszél, Madaras, Kéleshalom, Homokmégy, Csikéria, öregcser­tő). Legfeljebb két gyerek Ugyanezt a folyamatot tükrözi a termékenység alakulása, a 15 éven felüli házas nőkre jutó gyermekek száma. A legutóbbi népszámlálás időpontjában az e csoportba tartozó nőik közel négy­ötöde legfeljebb két gyermeket szült. A három-, vagy több gyer­mekesek aránya a tíz évvel ez­előtti 28-ról 22 százalékra csök­kent. 1960-ban még 37 százalék körüli volt ez az arány. A népe­sedéspolitikai intézkedések hatá­sa érződik viszont abban, hogy az elmúlt húsz év alatt 14-ről 11 százalékra csökkent a gyermeket még nem szült 15 éves és idősebb házas nők aránya. Községekben és városokban egyaránt jelentős a termelékenység visszaesése, mindkét településtípusban az egy-két élveszületés a jellemző. A termékenység csökkenésével fokozatosan csökkent az átlagos családnagyság a megyében. A családok 44 százaléka kéttagú, megközelítően fele 3—4 tagú. és másfél százalékot sem ért el a hat, vagy annál több főből álló családok aránya. Hasonlóképpen oszlanak meg a családok a gyer­mekek száma szerint is. A 15 éven felüli házas nők kö­rében csökkent a gyermeket nem szültek száma és aránya; ennek ellenére 1980-ban több volt, a gyermek nélkül élő család, mint az előző népszámláláskor (rész­ben erre utal a kéttagú családok magas — 44 százalékos — há­nyada is). Ez a változás feltehe­tően az „elöregedési” folyamattal függ össze, vagyis emelkedett az olyarí (közép- éá idősebb korú) házaspárok száma, akiknek fel­nőtt gyermekei már önálló csalá­dot alapítottak, illetve családon kívül, külön háztartásban élnek. A nők előretörnek A megyében lakók iskolai vég­zettsége az elmúlt két népszám­lálás között tovább javult. Több, mint kétszeresére nőtt a szak­munkásképzőt, vagy középfokú szakiskolát, és másfélszeresére a középiskolát végzettek száma. Felsőfokú képesítéssel 63 száza­lékkal többen rendelkeznek, mint 1970-ben. A nők száma vala­mennyi iskolatípusnál sokkal na­gyobb mértékben növekedett, mint a férfiaké. A végzettség emelkedésével számottevő javulás következett be az iskolázottsági színvonal­ban, amit a megfelelő korú né­pesség és az iskolai végzettség egybevetése tükröz. Csaknem fe­lére csökkent a tíz éven felüliek közül iskolába nem jártak szá­ma és aránya. A 15 éven túliak 59 százaléka legalább 8 általános iskolai osztályt végzett, a 18 éven felüliek 16 százaléka érettségi­zett, és a 25 évesnél idősebbek 4 százaléka- felsőfokú képesítés­sel rendelkezik. A férfiak és nők iskolázottsá­gi színvonala közeledett egymás­hoz — sőt a középiskolát végzet­teknél kiegyenlítődött — a ha­gyományok, a régmúltban kiala­kult nagy különbségek nyomai azonban még mindig észlelhetők. A számottevő javulás ellenére nemcsak nemenként, hanem me­gyén belül településenként is je­lentős színvonalkülönbségek van­nak. A városokban — az iskolá­zottság valamennyi szintjén — lényegesen kedvezőbb a kép, mint a községekben. A városok 15 éven felüli népességének 70 százaléka elvégezte az általános iskola 8 osztályát; a községekben alig haladja meg az 50 százalé­kot ez az arány. A hat város 18 év feletti lakosainak egynegyede legalább középiskolai végzettség­gel rendelkezik, a községben ez az arány együttvéve nem egészen tíz százalék. Az elvégzett osztá­lyok átlagos száma megyei szin­ten 7,4. Helyenként azonban — főleg a külterületeken, illetve idősebb népességű vidékeken, mint például Kéleshalom, Boro- ta, Petőfiszállás, Csikéria — alig haladja meg a hat osztályt. Az iskolázottsági szint korcso­portonként is erősen változó. Az ötven-, és főleg a hatvanévesnél idősebbeknek természetesen sok­kal kevesebb lehetőségük volt a tanulásra, mint a felszabadulás utáni nemzedékeknek. A régi tár­sadalmi sajátosságokra utal, hogy ezekben az idős korosztályokban jóval nagyobb a nemek közötti különbség (a nők hátrányára), mint a fiatalabbaknál. Több a diplomás Az 1980. évi népszámláláskor 16 805 befejezett felsőfokú képe­sítéssel rendelkező lakott Bács- Kiskun megyében, közel 6509-zal több, mint 1970-ben. A gyarapo­dás mindkét neműéknél jelentős. Az átlagosnál jóval dinamikusabb volt a növekedés, pl. az ipari, építőipari, vízgazdálkodási és közgazdasági képzettségűekncl. A legnagyobb hányadat (40 százalé­kot) az oktatási-közművelődési jellegű diplomások alkotják, és számottevő (17 százalék) a mező- gazdasági képesítésűek aránya is. Az egyetemet, főiskolát végzet­tek között az 1970. évi 31-ről 42 százalékra emelkedett a nők rész­aránya, de a legtöbb szakterüle­ten változatlanul nagy a lemara­dás a férfiakkal szemben (ipar, építőipar, mezőgazdaság, jogtu­domány). Ezzel szemben a peda­góguspálya „elnőiesedése” Bács- Kiskun megyében is szembetűnő, amit a nők kétharmados részará­nya érzékeltet. A legutóbbi évti­zedben vált viszonylag kiegyenlí­tetté a nemek aránya a kereske­delmi, egészségügyi és közgazda- sági diplomások körében. Agó Erzsébet a KSH tájékoztatási osztályvezető-helyettese (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents