Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-21 / 17. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1982. január 21. Varsói tanácskozás munkacsoportok alakításáról • Január 18-án Lengyelország valamennyi orvosi egyetemén ismét megindult az oktatás, január 20-án pedig tíz műszaki egyetemen és főiskolán is újra kezdődött a tanítás. A képen: előadás a varsói egyetemen. (Telefotó — CAF — MTI — KS) események sorokban MADRID Az ETA baszik terrorszervezet úgynevezett politikai-katonad ágazatának egész fegyverraktárát találta meg szerdán Bilbao környékén egy tanya úszómedencéjében a spanyol rendőrség. A legutóbbi letartóztatások nyomán felfedezett fegyver ráki árban tartották a terrorszervezet gyakorlatilag teljes fegyverkészletét. TEL-AVIV Kedden este Jeruzsálemben meghalt Leopold Trepper, az antifasiszta Rote kapelle (Vörös zenekar) fedőnevű ellenálló- és hírszerző szervezet egykori vezetője. 77 éves volt. A szervezet 1940-től 1943-ig működött a német fasiszták által megszállt Nyugat-Európában, és tevékenységét a náci fővárosra. Berlinre is kiterjesztette. Leopold Trepper szervezete munka- kapcsolatban állt a nemrég elhunyt Radó Sándor vezette Dóra fedőnevű hírszerző csoporttal is, amely Svájcban működött azokban az években. MADRID A szerdai spanyol lapok értesülései szerint a NATO-országdk külügyminiszterei megbeszélést tartanak Madridban február 9-én, abból az alkalomból, hogy ezen a napon kezdődik meg a spanyol fővárosban a madridi találkozó újabb üléssorozata. Mint ismeretes, a NATO-országok legutóbbi brüsszeli tanácskozásukon úgy döntöttek, javasolják, hogy a madridi találkozó külügyminiszteri szinten vitassa meg a lengyelországi eseményeket. A PAP lengyel hírügynökség a NATO-országok határozatát a lengyel bel- ügyekbe való durva beavatkozási kísérletnek minősítette. VARSÓ Lengyelországban a szükség- állapot bevezetése nyomán nyu- godtabbá vált a helyzet* nőtt a társadalmi fegyelem, és fokozatosan visszatér a rend a gazdasági életben. Ezt állapította meg varsói ülésén a lengyel kormány társadalmi-politikai bizottsága, amely Mieczyslaw Rakowski miniszterelnök-helyettes elnökletével tanácskozott. Az ülésen úgy határoztak, hogy munkacsoportokat hoznak létre, amelyek koncepciót dolgoznak ki a társadalomnak a közélet irányításában való fokozott részvételére. Külön munkacsoport, foglalkozik majd az ifjúság ügyeivel. A vitában, amelyben részt vettek Edward Kowalczyk, Roman Malinowski és Jerzy Ozdowski miniszterelnök-helyettesek is, szó volt arról, hogy szülessenek újjá a szakszervezetek a szocialista társadalmi rend alkotmányos alapelveinek megfelelően. A bíróság kidolgozza az államirányítási szervek és a jövőbeni szak- szervezeti struktúrák együttműködésének modelljét. Hangsúlyozták, hogy most, és a szükségállapot megszüntetése után is biztosítani kell a lehetőséget az állampolgároknak a közéletben való részvételére. • — Az Egyesült Államok elnöke nem tágít a Lengyelországgal szembeni fenyegetések és „szankciók” politikájától, s továbbra is az erőpolitikára helyezi tétjét a nemzetközi kapcsolatokban általában. Mindössze ennyi volt a mondanivalója kedden t Reagan amerikai elnöknek Európa számára azon a sajtóértekezleten, amelyet egy nappal beiktatásának évfordulója előtt tartott a Fehér Házban. Arra a kérdésre, hogy volt-e valamilyen foganatja az Egyesült Államok által bejelentett lengyel- és szovjetellenes szankcióknak, az amerikai elnök így válaszolt: „nem kétséges, hogy volt hatásuk: a helyzet Lengyelországban romlik”. Az amerikai kormányzat változatlan illúziói mutatkoznak abban, hogy Reagan „további lépéseket” helyezett kilátásba Lengyelország ellen. Az Egyesült Államok — mondta — „nem szándékozik örökké várni”. Nem tisz_ tázta pontosan, mire gondol, de mint a szövegösszefüggésből kitűnt, Washington türelmetlen, mert Lengyelország nem látszik követni a washingtoni elképzeléseket. Reagan idei első sajtóértekezletén úgy állította be az Egyesült Államok fegyverkezési terveit, mint amelyek kizárólag a kelet— nyugati tárgyalások előnyére szolgálnának. Különben az elnök „eredménytelennek” nyilvánította a fegyverzetkorlátozási tárgyalások eddigi szakaszát. Ezért az előző kormányokat hibáztatta, mondván, az ő irányításuk alatt az Egyesült Államok „egyoldalúan leszerelt”. Reagan „tiszta szívből reméli”, hogy a tömegével gyártott fegyvereket nem fogják használni. Reagan tétele szerint „ha a katonai erő jó állapotban van, akkor nem kell igénybe venni”. BÉCS — Az osztrák kormány a jövőben is hajlandó hitelkérdésekről tárgyalni a Jaruzelski-kor- mány képviselőivel — jelentette ki szerdán dr. Herbert Salcher osztrák pénzügyminiszter. A miniszter nyilatkozatával a semlegés Ausztria _ egyértelműen jelezte önálló pozícióját a NATO miniszteri tanácsának legutóbbi brüsszeli álllásfoglalásával szemben. Ausztria kész bármikor további államközi tárgyalásokat kezdeni a lengyel féllel — mondotta a miniszter —' Lengyelország hiteltartozásainak csökkentéséről, illetve azok átcsoportosításáról. A kamat és részletfizetéseket lehetővé tevő újabb hiteleket azonban az egyes bankok helyett csakis az osztrák kormány szavatolhatja. Mint ismeretes, az Észak-atlanti Szövetség tagországai — Washington nyomásának engedve — legutóbb Brüsszelben úgy határoztak, hogy mindadcfig, amíg Lengyelországban érvényben marad a rendkívüli állapot, nem folytatnak tárgyalásokat hitelkérdésekről a lengyel kormánynyal. NÉZZÜNK A KULISSZÁK MÖGÉ Mi fáj Reagannek? A napi politikával csak a rádió és a televízió híradásai, kissé egyhangúan ismétlődő tudósításai nyomán foglalkozó ismerősöm horkant fel a minap, amikor a Szovjetunió elleni újabb kereskedelmi, gazdasági korlátozásokat helyezte az amerikai elnök kilátásba: — Mi fáj ennek a Reagannek tulajdonképpen? Azóta is gyakran eszembe jut az újabb hírek, fejlemények hallatán, tényleg, mi fáj — a szocialista országokkal, Lengyelországgal s főként a Szovjetunióval kapcsolatban — az USA elnökének és a hozzá tartozó vezető köröknek? A napi hírek, persze, könnyen félrevezetnek. Amikor megindul a nagy nyugati propagandagépezet — diplomaták utaznak, nyilatkoznak, összeül a NATO ilyen- olyan bizottsága —, a rádió naponta sokszor ismétli el ugyanazokat a mondatokat különböző nevekhez kapcsolva: „Reagan — vagy X. Y. — elítélte a Szovjetuniót, mert beavatkozott a lengyel belügyekbe, a szükségállapot törvény ...” stb. Ne mondja senki, hogy a politikában járatlan emberre nincs hatással az efféle, a régi falusi hangosbeszélőre emlékeztető tájékoztatás. Ha sokszor ismétlik ugyanazt kommentár nélkül, de még ha fűznek is hozzá valamit, végül is megragad az emberek fejében, még a gyermek „tudatalattijában” is. Rossz módszer tehát a hírszaj- kózás, de úgy látszik, jelenleg nincs ellene védekezés, a világra zúduló hírhalmaz átszűrése, valódi értékük szerinti csoportosítása, azonnali magyarázása egyelőre inkább csak óhaj. A tárgyilagosság jegyében néha aztán álobjektív tájékoztatás születik, rábízva a „befogadóra”, hogy eméssze meg a saját érzékszerveivel, felfogóképességével, amit tud. Ha pedig belefárad, az ő baja... Ha nincs lengyel ügy A napi hírek, hírecskék valóban nem adnak támpontot a nagyvilág, eseményei közötti eligazodásra. Mert nem emlékeztetnek arra, hogy az USA-diplomáoia ugyanekkora hűhót csinált például Afganisztán körül, s hol van már számukra ez a téma! Majd felemlegetik újra, ha nem lesz egyéb támadni-, piszkálnivalójuk. Biztosak lehetünk abban, hogy ha elhalványul a „lengyel ügy”, akkor majd kitalálnak valami újabbat, amivel ismét of- fenzívába indulhatnak a szocialista országok ellen. Amolyan lényegről elterelő hadműveletek ezek, amelyek az időzített bombához hasonlóan robbannak, pukkannak, s végül — ha a világ helyzetét alapjaiban nem is változtathatják meg — sokat ártanak, miivel félrevezetik az emberiséget, a jóhiszemű tömegeket, vagy legalábbis azok tekintélyes részét az USA-ban és más országokban. De nem veszélytelenek a világ békéje szempontjából sem, mert minden egyes esetben késleltethetik — sajnos, a tapasztalatok szerint késleltetik is — a már nagy nehezen megkezdett; tárgyalásokat, elodázzák a tető alá került szerződéseket (SALT---II.), igen gyakran kérdésessé teszik az olyan hatalmas erőfeszítés árán létrejött együttműködési keretek okmányait, mint a helsinki tárgyalások dokumentumai. Nem szabad tehát lebecsülni a — számunkra bármilyen nevetségesnek tűnő — propagandaakciókat, látványos,* tűzijátékos kardcsörtető nyilatkozatokat és oda- vissza táncoló szankciós intézkedéseket, kampányokat. Mert összhatásukban sokat ártanak a népek békéjének, az egészséges kibontakozásnak, a fejlődésnek, a világ igazi gondjai — éhínségek, a természetpusztítás, túlnépesedés, gazdasági elmaradottság — megoldását segítő törekvéseknek. Az érdekük szerint Hogy mi fáj Reagannek? Bizonyára nem személy szerint neki, hanem tágabb értelemben, annak a tőkés csoportnak, amelynek ő is elkötelezettje, régi kiszolgálója és favorittá nevelt főembere, köz.vétítője, mostani képviselője, s együttesen az amerikai fegyvergyártásban érdekelt monopolista és nemzetközi méretekben is szerepet játszó multinacionalista cégek érdekeinek védelmezője és szócsöve, hatalmi tényezője. Mi fáj nekik? Sokféle tényező játszhat abban szerepet, hogy míg 1975-ben Helsinkiben az amerikai elnök is aláírását adta a békés egymás mellett élésre elkötelező dokumentumra, négy-öt éven belül szinte gyökeres fordulat állt be a hivatalos politikájukban. Vagy már annak előtte is munkált ez a háttériben, csak egy új elnökválasztásra volt' szükség a teljes fordulathoz? Azt mondják az ottani viszonyokat közelebbről ismerők, hogy az Egyesült Államokban valóságos sokkot, nemzeti megderme- dést okozott a vietnami hadszíntéren elszenvedett vereség, pontosabban szólva ennek az értelmetlen, esztelenül kegyetlen — az USA területétől több tízezer kilométerre viselt — háború be- fulladása, katonai és erkölcsi kudarca. A „nagy, erős Amerika”, a világpresztízs visszaszerzése azóta is szuggesztív propaganda- és hazafias szólamként van jelen a politikusaik szótárában. Ma már úgy, hogy nem az egyensúly fenntartása, hanem az erő megmutatása, a katonai fölény megszerzése — a hadianyaggyártók szándéka szerint is — az elsődleges cél ebben a politikában. Szemben a haladással Ez a politika érzékenyen, idegesen reagál a világban végbemenő minden változásra, ami a haladás, az önálló szervezeti lét irányába mozdít el egy-egy országot, menjen ez végbe az afrikai Angolában, vagy a Közép-Ameri- kában levő Nicaraguában, az ázsiai Kambodzsában, vagy Afganisztánban. Támogatja viszont az elnyomó rendszereket ugyancsak mindenütt: Salvadorban, Chilében, Pakisztánban, Dél-Af- rikában, védelmezi a Golan-fenn- síkot bekebelező Izraelt. S azt szeretné, ha céljai érdekében báb módjára sorakoznának fel nemcsak a tőkeszegény, segélyre szoruló ázsiai, afrikai rországok, de itt Európában is az' Egyesült Államok NATO-beli szövetségesei, amelyek sok területen gazdaságilag sem érdekeltek ennek a politikának a folytatásában, a feszültség fokozásában. Ki tagadná, hogy az amerikai nagytőkének' ma már ismét erős versenytársa a- nemzetközi piacon Japán, de az olajmonopóliű- mok sem ugranak a „füttyentésre”. Bonyolult lavírozásra kényszerül az USA sok más területen — Kínában, az arab világban, az amerikai földrészen —, s mintha ezek a „lapok” nem mindig jönnének be olyan könnyen a reagani külpolitikának, mint azt fennen hirdették *a választás előtt, s nem javul a helyzet a belpolitika síkján sem. A munkanélküliek száma elérte a 9,5 milliót, ami a munkaképes lakosság 14,5 százaléka, s a növekedés az egy év előttihez képest is igen jelentős.. A költségvetés szociális részének megnyirbálása, a lakosságra hárított növekvő terhek sem növelik a politika népszerűségét a szegényebb néprétegekben. Nem a „forgatókönyv” szerint Hogy mitől idegesek végül is az amerikai politikusok, vagy ahogy ismerősöm kérdezte: — Mi fáj Reagannek? Bizonyára az fáj, hogy nenj úgy mennek a dolgok, ahogy annak idején a „nagy forgatókönyvben” azt előre megírták. Tehát a világ nem áll gombnyomásra készen, hogy végrehajtsa az amerikai tőkések és politikusaik elképzeléseit. A szocialista országok — minden nehézség és külső nyomás ellenére — képesek a reális körülményeket felmérő, kiegyensúlyozott, az ideges cikcakkokat kikerülő, a távlatokra is tekintő politikára. Ilyen szempontból volt nagy erőpróba a lengyel helyzet is, ami azért váltott ki dühös retorzióval való fenyegetést, mert nem sikerült a fellazítás, a rendszer létalapjainak megingatása, tehát nem a reagani elképzelések szerint alakultak Lengyelországban a belső körülmények. (Emlékezzünk csak, annak idején, 1956 után, milyen nagy külső nyomás nehezedett Magyarországra, hányszor kellett megvédeni az ENSZ-ben és más fórumokon hazánk szilárd politikai vonalát a külső támadásoktól.) Végül — kevés szó esik a napi politikai hírek kapcsán a tőkés társadalom, a világkapitalizmus lényegéről és megújulási törekvéseiről, a velük szemben folytatott küzdelem osztálytartal- mái;ól mint alaptényezőről. Pedig nem ártana erre is rávilágítani akkor, amikor támadás ér bennünket a túlsó oldalról. Talán jobban megértjük ebben az összefüggésben: Mi fáj Reagannek tulajdonképpen. F. Tóth Pál Folytatta munkáját a KGST V. B. / Moszkvában folytatta munkáját a KGST Végrehajtó .Bizottsága. Az ülésen a tagállamok miniszterelnök-helyettesei, állandó KGST-képviselői vesznek részt; az elnöki tisztet hazánk képviselője, Marjai József miniszterelnök-helyettes tölti be. A végrehajtó bizottság ülésén számos nagy fontosságú megállapodás született, a tanács ülésszakán megjelölt kiemelt jelentőségű programok végrehajtására. Az egyik legjelentősebb ilyen feladat valamennyi KGST-tagország számára a gépipar fejlesztése és korszerűsítése, a szakosítás és a kooperáció elmélyítése. A vb a mezőgazdasági termékek minőségének javításával is foglalkozott, ami ugyancsak alapvető fontosságú kérdés a KGST tagországai számára, s határozatot hozott a tároló- és hűtőkapacitás bővítéséről. Szovjet—angolai tárgyalások MOSZKVA Szerdán megkezdődtek a hivatalos szovjet—angolai tárgyalások Moszkvában. A szovjet küldöttséget Nyiko- luj Tyihonov, az SZKP KB politikai bizottságának tagja, a minisztertanács elnöke, az angolai delegációt Lucio Lara, az IvlPLA-munkapárt politikai bizottságának tagja, a központi bizottság titkára, a nemzetgyűlés állandó bizottságának (elnökségének). tagja vezeti. Az angolai. párt- és kormányküldöttség az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány meghívására hétfőn érkezett Moszkvába hivatalos, baráti látogatásra. A tárgyalásokról Moszkvában kiadott közlemény szerint a meleg, baráti légkörű megbeszéléseken áttekintették a két ország közötti kapcsolatok helyzetét, a sz-ovjet--angolai együttműködés további megszilárdításának fő irányait. Szó volt a nemzetközi helyzet néhány időszerű kérdéséről is. Eszmecserét folytattak a pártközi együttműködésről is, s ennek során mindkét részről megerősítették, hogy tovább kívánják fejleszteni és erősíteni e kapcsolatokat. A nemzetközi kérdések áttekintése során különösen nagy figyelmet szenteltek Afrika déli része helyzetének, megállapították: a fajüldöző pretoriai rezsim, amely az Egyesült Államokkal kialakult és elmélyülő katonaipolitikai partneri viszonyra támaszkodik, folytatja az Angola népe elleni agressziót, meggátolja a namíbiai probléma igazságos rendezését. A tárgyalásokról közös közleményt adnak ki. AZ USA MEGVÉTÓZHATJA Üj jordán javaslat az ENSZ-ben NEW YORK Az el nem kötelezett országok nevében Jordánia szerdán új határozattervezetet nyújtott be a Biztonsági Tanácsba a Szíriái Go- lan-magaslatok izraeli bekábelezése ügyében. A megfigyelők szerint „enyhített szankciókat” tartalmazó javaslatról a késő esti órákban (közép-európai idő szerint 22.00 óra után) szavaz a testület. ENSZ-körökiben valószínűnek tartják, hogy az Egyesült Államok a javaslat ellen fog szavazni és ezzel — vétójával — megakadályozza annak elfogadását. Az új jordán javaslat felhívja az államokat, hogy vegyék fontolóra „konkrét és hatékony rendszabályok” alkalmazását, amelyek rábírhatják Izraelt arra, hogy hatálytalanítsa a Golan-magaslatok bekebelezését. Sürgeti továbbá az összes államokat, „tagadjanak meg mindennemű segítséget és együttműködést Izraeltől”, hogy ezzel annexiós politikájának és gyakorlatának feladására bírják. Mint ismeretes, Jordánia pénteken visszavont egy ennél keményebben fogalmazott határozattervezetet, mert annak nem volt meg az esélye arra, hogy a szükséges kilenc szavazatot megkapja. (Érdemi kérdésben a 15 tagú Biztonsági Tanácsban határozat elfogadásához legkevesebb kilenc „igen” szavazat kell, beleszámítva az öt állandó tag szavazatát. Tartózkodás nem minősül vétónak.) (MTI)' Haig újabb közel-keleti útja KAIRÓ Alexander Haig amerikai külügyminisztert a jövő héten ismét Izraelbe, illetve Egyiptomba várják — jelentette be szerdán Kairóban Kaimal Hasszán Ali, az egyiptomi diplomácia vezetője. Haig január 27-én, szerdán, kétnapos látogatásra Izraelbe utazik, majd ugyanennyi időre Egyiptomba látogat. Az amerikai külügyminiszter a múlt héten fejezte be — sovány eredménnyel végződött — kairói és jeruzsálemi tárgya-, lásait. 1 * Megtalálták a „fekete dobozokat” WASHINGTON A búvárok Washingtonban szerdán megtalálták a Potomac folyóba egy hete lezuhant Boeing 737 típusú utasszállító repülőgép „fekete dobozait”. A két doboz, amely valójában narancsszínű, egyrészt a pilótafülkében . lezajlott beszélgetéseket és zajokat, másrészt a repülés koordinátáit tartalmazza. Az első jelentésekből még nem derült ki, hogy megrongálódtak-e a dobozok a jeges víziben. A búvárok továbbra is keresik a szerencsétlenség áldozatainak; holttestét a Potomacban. Kedden újabb három holttestet hoztak a felszínre, de tizennyolcat még mindig nem találtak meg, és könnyen lehet, hogy néhány ember örökre eltűnt a habokban. ÚJFASISZTÁK AKADTAK HOROGRA • Rómában letartóztatták a 20 éves Klaus Hubelt (képünkön) és két társát, egy újfasiszta szervezet tagjait. A kép bal oldalán: a letartóztatásukkor, talált náci dokumentumok^ A felirat: „Führer parancsolj, mi követünk!” (Telefotó — AP — MTI — KS) \ /
