Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-04 / 2. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1982. január 4. I Olaj-körkép ’81 • A koolaj kétségkívül még mindig a legfontosabb energia- hordozó, bár az 1973—74-es és az 1979—80-as árrobbanások alaposan megtépázták tekintélyét. Az elszenvedett megrázkódtatások következtében az ember ma már a világ minden részén óvatosan közelít a fekete aranyhoz. Ez abban nyilvánul meg, hogy egyrészt nem épít rá szinte kizárólagosan, másrészt több-kevesebb következetességgel takarékoskodik vele, harmadrészt az egyéb forrásokat kutatja és mind szélesebb körben hasznosítja azokat. • A nemzetközi olajpiac hagyományos tényezői közül első- ,ként a kereslet alakulásáról szólunk. A világ olajtermelése 1981 első félévében 6,4 százalékkal, az esztendő végére pedig — a tekintélyes londoni szakfolyóirat, a Petroleum Economist plőzetes becslése szerint -r- legalább 7—8 százalékkal esett vissza. A magyarázat: immár két éve komoly nehézségekkel birkózik a világ- gazdaság, egyes országokban csökken vagy egyáltalán nincs gazdasági növekedés. Optimista közgazdászok leghamarabb 1982 második negyedévének kezdetére jósolnak fellendülést, ami a fekete arany keresletét legfeljebb az év végén fogja megélénkíteni. A nemzetközi olajpiaci tendenciák másik jellemzője, hogy a nagy termelők a gazdasági visszaesés, a kereslet hiánya miatt kénytelenek visszafogni termelésüket. A legnagyobb termelés- csökkenés az OPEC-tagállamok- ban mutatkozik: a Kőolajexportáló Országok Szervezetének tagjai együttesen napi 20 millió hordóra, 1973 óta a legalacsonyabb szintre mérsékelték produktumukat. Csökkent az OPEC részesedése a világtermelésből: az 1973- as 53.3 százalékról 1981 nyarára 40,7 százalékra esett vissza. Ezek a tények arra szorították a tagállamokat, hogy tegyék félre ellentéteiket és rendezzék soraikat. • Némi túlzással azt lehetne mondani, hogy mostanság már „a béke és a megértés szigete” az OPEC. Az olajügyi miniszterek Genfben október végén abbahagyták a marakodást: megegyeztek az alapárban és hordónkénti 34 dolláros szinten 1982 végéig befagyasztották. A megegyezési szellem a december második felében Abu Dhabiban tartott Tartozás Az életben olykor különös dolgok történnek. Ha azt hallom: analfabéta, a szót alig-alig tudom a képzetemben valóságos — mostanában átélt — élménnyel egybevetni. Nem, mintha kihalt volna ez a jelenség, hanem mert igen ritka — azt is mondhatnám: fehér holló. Egy-egy fehér holló azért fel-feltűnik napjainkban is. Láttam, átéltem egy megnyilvánulását a minap a kecskeméti postahivatalban, ahol ügyem intézésére vártam. Jócskán megnőtt, amolyan nyakigláb, tizenhat éves forma fiú tért be az édesanyjával a sokablakos felvevőhelyiségbe. Pénzesutalványt kértek. Ami biztos biztos, kettőt. Leültek a közelemben, az egyik márványlapos asztalhoz. Az asszony egy tollat kért tőlem, és a fiának nyújtja r „Tudod, hogy három hónappal el vagyunk maradva. Háromhavi lakbér az IKV-nak, az ... az annyi, mint Mennyi is? Töprengve néz a fiára* de az is igencsak tanácstalannak látszik. — Egy hónapra nyolcvankét;- tő, aszonták ... — szól a fiatalember. Nagy keservesen aztán hozzálát, hogy a „Feladó neve és lakcíme" rovatot kitöltse, de a tollal sehogyan nem bír mit kezdeni. írja, láthatóan rettenetes erőfeszítéssel, a termetére nézve amúgy szálfahasogatásra termett, kékmackós fiú. Ezzel a hat betűvel azonban ki is merítette az egész ábécéjét. Mind, .az utolsó szálig. Az utolsó betűig. Pirosra gyúlt, izzadt arccal bámulja a számára rejtelmes és megfejthetetlen postautalványt. A feladat gyötrelmes, megoldhatatlan. A vezetéknév — és nincs tovább! Kész! Vége! Nincs segítség? Nincs... nincs senki, aki megírná helyette (helyettük) ezt a pénzesutalványt, hogy a lakbérrel — a háromhavi elmaradással — végre elszámolhassanak? Az anya és a fia riadtan feszeng a helyén. Ahol ülnek, a márványlapos asztalnál, a süppedős, nagy görgős fotelban (jobbra-balra telefonfülkék), fölöttük a hóOPEC-tanácskozást is áthatotta. Itt a kartell tagjai úgy döntöttek, hogy 20—70 centtel mérsékelik a különböző felárakat. Hozzáfogtak a hosszútávú ár- és termelésstratégia kidolgozásához is. Venezuela olajügyi minisztere nemrég így nyilatkozott: előre kalkulálható, tervezhető árefnelésekre van szükség ahhoz, hogy a világ tudatos energiagazdálkodást folytasson. Ez a legnagyobb QFEC- termelő, a világranglistán második helyen álló Szaúd-Arábia fő törekvése már évek óta. Az Ame- rika-barát Ríjad saját termelése növelésével első lépésként ki is kényszerítette az OPEC-ár egységesítését. Viszonylag új jelenség a nemzetközi olajpiacon Anglia, Norvégia és Mexikó növekvő részesedése a termelésből. Mexikó ma már valóságos olajnagyhatalom: egy esztendő alatt csaknem 30 százalékkal növelte termelését, a negyedik helyet szerezte meg a világranglistán. Anglia tíz százalékos növekedést ért el, Norvégia termelése 1981 első félévében ugyan csökkent, de még így sem hagyható figyelmen kívül. E három ország előretörése módosította az erőviszonyokat a nemzetközi olajpiacon. • A kelet-európai szocialista országokban az olajtermelés szerény növekedést mutat. A térség, s egyben a világ első termelője változatlanul a Szovjetunió, amely 1981 első felében 1,3 százalékkal növelte produktumát, ezzel máris rácáfolva az amerikai CIA 1977-es és 1979-es vészjósló prognózisára, hogy a Szovjetunió a 80-as években olajexportáló államból importőrré válik. Mértéktartó előrejelzések szerint a szovjet termelés az évtized közepéig nő, majd egy darabig szinten marad, s új lelőhelyek kiaknázásának megkezdésével a következő évtizedben ismét fellendül. A Szovjetunió továbbra is meghatározó szerepet játszik e térség ellátásában. Az olaj világméretekben tehát 1981-ben sem vesztett jelentőségéből. Még akkor sem, ha tavaly is fokozódtak az erőfeszítések a fekete arany helyettesítésére. Ésszerű hasznosítása, a vele való takarékoskodás Keleten és Nyugaton egyaránt változatlanul fontos feladat; az olajjal egyenértékű energiahordozót ugyanis még nem lelte meg az emberiség. K. M. színű mennyezetvilágítás, afölött pedig az automata telefonközpont csöndesen is csodás vüága. Odafönn, ahol jóformán nesz se hallik, ezer, vagy millió részegység harmóniában. Zajtalanul élnek, illeszkednek, váltanak az áramkörök. A város beszél. A megye beszél. Kifut a hang, mint a jó nyíl, az országba, a világba. Lent, a süppedős fotelban időközben a fiú és az édesanyja már egy másik gonddal küszködik. Az asszony pénztárcát bont. Három százforintost tesz le a fiú elé: — Számold ki! — mondja neki. — Ebből az elsőből befizetünk nyolcvankettőt. A másodikból megint nyolcvankettőt. A harmadikból is any- nyit. Akkor mennyi kell? ... — Háromszor nyolcvankettőt — kapisgálja a fia. — De mennyi? ... Menynyi az? Az asszony türelmetlen. — Ez egy százas. Ez egy másik. Ez egy harmadik — rakosgatja maga elé a pénzt most már a fiú is. — Ebből, ha befizetünk nyolcvankettőt... ebből megint nyolcvankettőt ... és ebből is nyolcvankettőt, akkor ... akkor visszakapunk tizennyolc forintot. Jól mondom? — Segíthetek? — Közelebb húzódom hozzájuk, mert gyanítom, máskülönben sohanapjáig nem lesz befizetve a hátrálék. Javában tart a tél, maholnap itt az év vége; a lakbértartozást ki-, azaz be kell fizetniük azoknak is, akik se írni. se számolni, de feltehetően olvasni sem tudnak. Miután kész az utalvány, odamennek az egyik pénztárablakhoz. Leróják az adósságot. Lakhatnak tovább a következő fizetésig, amikor majd ismét el kell jönniük. És még többször. Sokszor. Számtalanszor. Nézem a két embert, amint megkönnyebbülve a kijárat felé haladnak. Az egyik már az élet derekán —, a másik még csak most indul neki az életnek, fiatalsága korai, ínséges terhével. A lakbért — a háromhavi hátralékot — kiegyenlítették. Azt a másik tartozást viszont, amit ez a nyakigláb fiú is hordoz magával súlyos béklyóként, még nem. Kohl Antal TERVEK ÉS FELADATOK A területi szövetség és a közös gazdaságok kapcsolatai Az 1981. évi kedvezőtlen időjárási viszonyokat, elemi károkat, a gazdasági szabályozásban történt szigorításokat is figyelembe véve megállapítható, hogy a Bácskai és Duna melléki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének körzetében a termelés, a gazdálkodás összességében eredményes volt. A közös gazdaságokban a folyó áron számított termelési érték 7 százalékkal haladja meg az előző évit. A növénytermesztési főágazat eredménye az 1980. esztendei szinten maradt, viszont az állattenyésztésben 8—9 százalékos a növekedés. A mellék- és alaptevékenységen kívüli ágazatban pedig a fejlődés eléri a 13—15 százalékot. • Az Alföldi Cipőgyárral közösen létesített Dunapatajon cipőfelső' rész.varrodát) a Petőfi Termelőszövetkezet. A mezőgazdaságban ed* dig főként idénymunkát végzők számára teremtett állandó elfoglaltságot a pataji közös gazdaság. Mindkét fél jól járt. Dr. Varga Antaltól, a területi szövetség titkárától az 1982. évi tervek készítésével kapcsolatos tapasztalatokról érdeklődtünk. — Tagszövetkezeteink elképzeléseik rögzítésénél az elért eredményekből indultak ki, figyelembe vették az üzemi adottságokat, a népgazdasági igényeket, a gazdaságpolitikai célokat. Mindezt szükségessé |pszi, hogy a mező- gazdasági termelést átlagosan 4—5 százalékkal kell növelni. A közös gazdaságoktól ennél nagyobb arányú fejlődést várnak. A szövetségünkhöz tartozó 59 termelőszövetkezetben és a közös vállalatoknál az 1982. évi népgazdasági tervből és az MSZMP megyei bizottsága 1981. december 16-i határozatából adódó feladatok teljesítéséhez ösz- szességében töhb pozitív tényező járul. ' A szövetség titkára felsorol néhányat ezek közül: — Az őszi kedvező időjárást kihasználva a közös gazdaságokban az átlagnál kevesebb veszteséggel, jobb minőségben takarították be a terményeket és mintegy 10 százalékkal nagyobb területen vetettek búzát, illetve kalászost. Ehhez — néhány kivételtől eltekintve — gondoskodtak a szükséges alapműtrágyáról is. Az eredményes őszi munka elősegítette a növekedő állatlétszám jó takarmányellátását és a kalászosok terméshozamának növelését. Figyelemreméltó eredmény, hogy szinte a teljes területen elvégezték az őszi mélyszántást. Érvényesül az a törekvés, hogy a helyi üzemi sajátosságokhoz igazodva alakítsák ki a növénytermesztés szerkezetét. Mindenekelőtt arra biztatjuk a közös gazdaságokat, hogy növeljék a kukoricatermelést. A területi szövetség igyekszik segíteni az üzemek és a vállalatok közötti kapcsolatok javítását. Ennek egyik feltétele, hogy az utóbbiak több információt adjanak a változó piaci igényekről, követelményekről. A mezőgazdasági szövetkezetek negyedik kongresszusán és az MSZMP megyei bizottságának határozatában megfogalmazott útmutatások alapján szövetségünk egész tevékenységével segíti, hogy a közös gazdaságok eredményesen járuljanak a lakosság kiegyensúlyozott élelmiszer-ellátásához. Ezenkívül mindent megtegyenek az agrárexport növelése érdekében, amely hozzájárul a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításához. Rátérve a társadalmi érdek- képviseleti munkára, a TESZÖV titkára elmondja: — Elősegítjük, hogy a közös gazdaságok testületi vezetői, szakemberei, tisztségviselői tájékozottabbak, informáltabbak legyenek. Ezt szolgálja a Kiskunsági TESZÖV-vel közösen szervezett egyhetes tanfolyam, vagy a különböző ágazatokban dolgozó szakvezetők körzeti tanácskozásai, illetve az üzemi bemutatók, tapasztalatcserék. Ezzel is gyorsítjuk a változó követelményekhez és viszonyokhoz történő rugalmas alkalmazkodást. Az eddigi kedvező tapasztalatokra támaszkodva, az érdekelt szervekkel együttműködve, folyamatosan ösztönözzük a különböző együttműködések kialakítását, illetve a meglevő társulások munkájának javítását. Hasznosíthatjuk például a Bácskai Húsipari Közös Vállalat tapasztalatait, amely kedvezően hozzájárult a sertéságazat fejlesztéséhez, ösztönzéséhez. Sikeres a kisszál- lási termelőszövetkezet kezdeményezésére alakult juhtársulás eddigi működése, egyes üzemek az átlagtól nagyobb arányban fejlesztik az ágazatot. A rémi Dózsa Termelőszövetkezet irányításával működő, táptakarmányt előállító társulás is jól segíti a takarékosabb állattenyésztést. Az 1982-es évben várhatóan a szövetségünkhöz tartozó gazdaságok többségét átfogják az agrokémiai társulások, amelynek végső soron az a haszna, Jiogy hatékonyabbá válik a tápanyagutánpótlás, csökkennek a hatóanyagban jelentkező Veszteségek. Mint ahogy eddig, ezután is különös figyelmet fordítunk a területünkön érdekelt huszonöt termelési rendszerrel történő együttműködésre. Fontos, hogy fokozódjon progresszív szerepük és az üzemek a látszattevékenységet ne fogadják el és ne finanszírozzák. összességében szükséges, hogy a termelési rendszerek jobban segítsék az üzemek előtt álló feladatok megvalósítását. Megkülönböztetett gondot fordítunk az érdekképviseleti munkánkban az emberi alkotókészségben rejlő tartalékok kiaknázására, mindenekelőtt a vezetői munka javítására. E tekintetben nélkülözhetetlen szerepe van a közös gazdaságokban dolgozó több mint 740 szocialista brigádnak, amelyeknek tagjai a termelőszövetkezetek összes gazdáinak. 58 százalékát jelentik. Tevékenységüket egy-egy üzem előtt álló speciális feladatokra érdemes irányítani, szükség szerint több közreműködést kérni tőlük a tartalékok feltárásához és hasznosításához. Dr. Varga Antal végezetül hangoztatja: — Területi szövetségünk az 1982-es évben is méltóképpen akar eleget tenni annak a szövetkezetek IV. kongresszusán elhangzott követelménynek, mely szerint az érdekképviselet a társadalomban akkor tölti be szerepét, ha reális keretek között igényeket támaszt, szóvá tesz, sürget, és fékez, attól függően, mikor mi szükséges. K. S. • A felsőszentiváni Mezőgazdasági Tsz nyugatnémet céggel teremtett kapcsolatot. Kiváló minőségű és nagy tömegű gyapjút adó angora- nyulakat tenyészt a Felsőszentivánon nyitott telepen. A gyapjút az NSZK-beli cég veszi át előnyös feltételek mellett. Képünkön: nyírják a nyulat. (Méhes! Éva felvételei) Robotok ma és holnap A robotok nemrégiben még a tudományosfantasztikus irodalom kedvenc szereplői voltak, bár századunk elején az elektrotechnika, a fizika és az elektronika eredményei alapján valóban konstruáltak ember formájú automatákat, amelyek beindították a porszívót, meggyújtották a villanyt, és az utasításokat füttyszóra hajtották végre. Ezekről a gépekről azonban bebizonyosodott, hogy semmi többek, mint haszontalan, költséges játékok. A további fejlesztésnek az adott értelmet, hogy olyan automata gépek készüljenek, amelyek helyettesítik az emberi munkaerőt. Az ember munkaereje ugyanis korlátozott. Az ember képtelen nagyon kedvezőtlen feltételek között tartósan dolgozni, a gépekhez képest viszonylag lassú, csupán kis erőt tud kifejteni, és megszakítás nélkül rövid ideig képes dolgozni. Az automatizálás célja tehát az emberi munkaerő pótlása, és korunkban erre már számos működő, üzemelő példát ismerünk, például az öntőgépek kirakásánál, a kemencék megrakásánál, a kovácsprések üzemeltetésénél. Mindezek egyébként zajos, rossz levegőjű munkahelyek. • A japán Daitsun cég robotgépe, amely teljesen automatikusan állítja össze az autó karosszériáját. Csak a javításokhoz és karbantartáshoz alkalmaznak emberi munkaerőt. ) Japánban, a Datsun autógyárban üzembe helyeztek olyan gépsort, amely automatikusan, emberi kéz érintése nélkül állítja össze és hegeszti az autókarosszéria elemeit. A kocsi hátsó részét egy emelőszerkezet automatikusan leveszi a kényszerhajtású, és gravitációs függesztőberendezésről, és egy felfogókészülékre ereszti le. Egy áramkör záruk és a kocsi máris odagördül az első művelet helyére, összetalálkozik a kocsi elülső részével. Kombinált markoló- és fordító gépegységek „hozzák össze” a kocsi mellső és hátsó részét. A sajtol ó-hegesztő készülék felfogó- berendezéseiben a karosszériát rögzítő berendezések a szükséges helyzetbe illesztik. Befordul egy ajtókeret, amely biztosítja az ajtó mérethűségét. Hegesztési szikrák röpködnek néhány másodpercig, s a kocsi mellső és hátsó része máris mereven összefüggő egységgé állt össze. Az intelligens robotgép érzékelő mechanizmusokkal van felszerelve, ki tudja számítani saját pályáját, önállóan koordinálja a manővereit, és a munkavégzés függvényében logikus helyzetváltoztatásra is képes. A szakemberek szerint az első ilyen igazi Intelligens robotgépek 1984-ben lépnek működésbe.
