Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-04 / 2. szám

1982. január 4. • PETŐFI NÉPE • 3 TÁRSADALMI JUTTATÁSOK TERMÉSZETBEN ÉS PÉNZBEN (2.) Több osztálytermet és kórházi ágyat Rohamosan változó világunk­ban, a szűkös anyagi erőforrások időszakában felértékelődött az emberi tényező szerepe, növeke­dett a képzettség, a műveltség, az erkölcsi tulajdonságok jelentősé­ge. A társadalmi juttatások köz­vetve és közvetlenül segítik az alkotóképességek kifejlesztését, az aktivitás fokozását. Szó szerint, anyagiakban szá­molva is a legnagyobb érték az ember, annak munkavégző ké­pessége. A gyermeknevelés, az egészségvédelem költségeit is fi­gyelembe véve, egy segéd-, vagy betanított munkás, a becslések szerint félmillió forintjába kerül a társadalomnak. A felsőfokú ké­pesítésű szakember pedig ennek kétszeresét, egymillió forint „be­ruházást” igényel. A lakosság munkavégző képes­ségének minősége már forintban nehezen mérhető, noha a fejlődés itt is vitathatatlan. Jelzi ezt egye­bek közt, hogy a lakosság isko­lázottsági színvonala jelentősen emelkedett. A közép- és felsőfo­kú végzettségűek száma másfél- szerese, a szakmunkásképző is­kolát végzetteké kétszerese az 1970. évinek. Az általános iskola nyolcadik osztályát befejező száz fiatal közül 97 tovább kíván ta­nulni. A lehetőségek megterem­tésével, az igények felkeltésével lényegében általánossá vált ha­zánkban a továbbtanulás a kö­zép- és szakmunkásképző isko­lákban. Az általános iskola 8. osztályá­nál alacsonyabb végzettségűek számaránya a felnőtt lakosság körében jelentősen csökkent. De még mindig száz tanuló közül 14 éves korukban' 15-en, 16 éves ko­Az alapozást, a munkára, a hivatásra való felkészítést az iskolarendszerű oktatás különbö­ző szintjein és formáiban végzik. Az 1980—81-es tanévben 2 mil­lió 290 ezer lakos tanult. Mibe került ez az országnak? A ráfordításokat jól érzékelteti az egy főre jutó átlagos költség- vetési kiadás, amely ‘ 8 898 forint, 7 865 forint, 14 521 forint, 16 328 forint, 54 046 forint rukban pedig 8-an nem végezték el a 8. osztályt. Az általános iskolák a fejlődő településeken, a városok új la­kónegyedeiben többnyire zsúfol­tak. (Az osztálytermek 17 száza­lékában váltott rendszerben ok­tatnak.) Az 1981—82-es tanévet elkezdő új, és az őket követő né­pes korosztályok fogadása az ál­talános iskolákban különösen ne­héz feladat. Arra számíthatunk, hogy az 1980-as évtized első fe­lében 130 ezer fővel nő az álta­lános iskolákban tanulók lélek- száma. A VI. ötéves népgazdasá­gi terv ezért az általános isko­lai feltételek javítására összpon­tosítja az oktatási költségvetést. Többek között 1985-ig felépül 5500—6000 általános iskolai osz­tályterem. Az oktatás-nevelés tar­talmának, belső struktúrájának fejlesztése már túlnő az általá­nos iskolák keretein, és minden szinten segíti majd a korszerű műveltség, az alkotó- és kezde­ményezőkészség megalapozását. A természetbeni társadalmi juttatások másik fő formája az egészségügyi ellátás, ennek ke­retei korszerűek. Az ingyenes egészségügyi ellátást a 70-es évek közepétől nálunk állampolgári jogán bárki igénybe veheti. Ez szocialista társadalmunk jelentők vívmánya. Hazánk orvosellátott­sága a nemzetközi élvonalba tar­tozik. Az alapellátást nyújtó kör­zeti orvosi szolgálat dinamikusan fejlődött az utóbbi években. Egy körzeti orvos 1980 végén átlago­san mintegy 21Q0 lakost lát el, csaknem 200-zal kevesebbet, mint öt esztendővel ezelőtt. Az ápoló és egyéb egészségügyi dolgozók száma 16 százalékkal nőtt ugyan­ezen időszakban, bár jelenleg is kevés a szakképzett ápolónővér. A kórházak és rendelőintézetek integrációja, a járó- és fekvőbe­teg-ellátás elkülönülésének meg­szüntetése jelentősen hozzájárult a meglévő anyagi eszközök és szellemi erők hatékonyabb szín­vonalának emeléséhez. Az egész­ségügy gyenge pontja a fekvőbe­teg-ellátás. A meglévő ágyak je­lentős hányadán jelenleg utóke­zelésre szoruló és elfekvő bete­geket ápolnak. A VI. ötéves tervidőszakban az egészségügyi ellátás fejlesztése kiemelt feladat. Ilyen célra 30 százalékkal többet költünk, mint a megelőző öt esztendőben, ösz- szesen 6500—7000 kórházi ágy lé­tesül öf év alatt. Fontos megol­dásra váró feladat az idős, mun­kaképtelen és többnyire magá­nyosan élő emberekről való fo­kozott társadalmi gondoskodás. A szociális otthonok férőhelyei­nek gyarapításán túl új megol­dások (garzonházak, gondozóin­tézetek, házi gondozók stb.) szük­ségesek. Egészségünk védelme nem le­het csupán a fejlődő-bővülő égészségügyi hálózat feladata, an­nak társadalmi üggyé kell vál­nia. A helyes életmód, az ésszerű táplálkozás, a higéniás kultúra népszerűsítése, az alkoholizmus, a dohányzás elleni küzdelem fon­tos ismeretterjesztői, közművelő­dési feladat. De olyan általános szemléletváltozás is szükséges, amely a munkahelyi és otthoni környezet felesleges feszültségei­nek, káros jelenségeinek felszá­molását az egészséges életmód részének tekinti. K. J. (Folytatjuk) az óvodákban az általános iskolákban a szakmunkásképző iskolákban a középiskolákban a felsőoktatásban , volt 1980-ban. Mit vár az új évtől? Ismét eltelt egy eredményekben gazdag — bár korántsem problémamentes' — esztendő. Ilyenkor mérlegelünk; Mit tettünk az óévben annak érdekében, hogy előbbre jussunk, hogy jobban menjenek közös dolgaink, hogy jobban éljünk? S latolgatunk is egyben; Mit hoz az új esztendő?. Mindenki vár valami jót. Rosszat senki sem remél. Ez csendül ki — ilyen vagy olyan megfogalmazásban — azokból a válaszok­ból is, melyeket körinterjúnk során kaptunk a közművelő­dés néhány szakemberétől. A kérdés mindannyiójükhöz ugyanaz volt: — Mit vár ön az új évtől? BOGNÁR ANDRÁS, a megyei könyvtár tudományos főmunka­társa : — Hivatalos munkámban a Bács-Kiskun megyei földrajzi- név-gyűjtés összefoglalását, a kézirat végleges elkészítését vá­rom, s ha ez megtörténik, elége­dett leszek e kollektív munka ed­digi menetével. Két vaskos kötet­re való anyagot foglal majd ma­gába ez a kiadvány. Folytatni szeretném a magánjellegű kuta­tásaimat is, melyek a kunok tör­ténetével és nyelvével kapcsola­tosak, különös tekintettel a Kun Miatyánk kultúrtörténeti hátteré­re és nyelvezetére. Ez ugyanis igazi kuriózumnak számít á ma­gyar művelődéstörténetben. Mind­ebből körülbelül háromszáz olda­las tanulmányt szeretnék írni. Várom továbbá, hogy a dél-ame­rikai néprajzzal foglalkozó latin fordításom magyar nyelven is napvilágot lát 1982-ben. Ebből eddig csak angolul jelentek meg részletek az Acta Ethnographiá- ban. KOVÁCS ENDRE, a kecskemé­ti szakszervezeti művelődési köz­pont igazgatója: — Rengeteget várok az új év­től. Mindenekelőtt nyugalmat, békességet magamnak és minden­kinek a munkában, a magánélet­ben egyaránt. Mivel a fiatalok sorsát szívügyemnek tekintem, azt kívánom nekik, hogy találják meg helyüket a munkában, a ta­nulásban és a szórakozásban. S ha ez így lesz, én leszek a leg­boldogabb ember. Mit mondhatnék még? Talán annyit, hogy az emberek válja­nak még inkább közösségiekké; még többet tegyenek egymásért. Ne tetézzék feleslegesen a prob­lémákat, s csak annyit csinálja­nak, amennyit meg is tudnak ol­dani. Ha ez a kívánságom valóra válik, ükkor érzem majd igazán, hogy engem is segítenek. Azt sze­retném még, hogy itt, a művelő­dési központban munkatársaim­mal továbbra is jó egyetértésben dolgozhassak, hogy ily módon még jobb kapcsolatokat alakít­sunk ki az üzemekkel, s még in­kább eleget tegyünk "fő felada­tunknak, a munkásművelődés előbbre vitelének. FARKAS JÓZSEF, a dunave- csei művelődési ház igazgatója: — Űj rendezvénysorozatra ké­szülünk: műsorokkal egybekötött, közhasznú kiállítássorozatot ké­szítünk elő, más szervekkel kö­zösen. Ezzel az emberek ízlésfor­málását, egyebek között lakás- kultúrájuk fejlesztését kívánjuk elősegíteni. Tervezzük továbbá az úgynevezett „Zöld hetek” újsze­rű programját, az AGROKER Vállalattal és a Mezőgazdasági Könyvkiadóval közös szervezés­ben. Mezőgazdasági kisgépekkel, vegyszerekkel, termelési eljárá­sokkal ismertetjük meg a duna- vecseieket és a környező kistele­pülések érdeklődő lakóit. A be­mutatókat szakmai tanácsadások­kal, ankétokkal kötjük egybe. Ezeknek, s az egyéb új kezde­ményezéseinknek a sikerét várom az új évben. Azt, hogy a közel­múltban teljesen felújított duna- vecsei művelődési ház nyitottsá­gával még jobban szolgálja a köz- művelődés ügyét. Mint magánem­ber pedig azt szeretném, ha mind­ezt bírnám erővel. KONFÁR SÁNDOR, a TIT Bács-Kiskun megyei szervezeté­nek titkára: — Elsősorban TIT-kongresszus előtti sikeres megyei küldöttgyű­lést várok, melyre 1982. május tizenötödikén . kerül majd sor Kecskeméten. Szeretném, ha úgy zajlana le ez az összejövetel, hogy megmozgatná, felpezsdítené az értelmiségeieket, s ezáltal vál­tozatosak, színesek, tömegeket vonzóak lesznek továbbra is a társulat programjai. Számában nem, inkább színvonalában nö­vekvő rendezvényeket szervezünk az új évben megyeszerte. Szeret­nénk elérni, hogy az óvodásoktól a nyugdíjasokig minden kor­osztály és réteg igényét ki tudjuk elégíteni a legkülönbözőbb té­makörökben. Fontos feladatnak tekintjük az idegennyelv-oktatás szélesítését is. Mindezekkel politikai, társa­dalmi elvárásoknak kívánunk ele­get tenni. Végezetül azt kívánom, hogv — szándékunk szerint — méltó részese legyen a TIT a Kodály-centenárium megyei és kecskeméti megemi^k°'7'i=pinek. Rapi Miklós Megalakult a SZÁMALK A tudománypolitikai bizottság állásfoglalása és a KSH elnöké­nek határozata alapján három számítástechnikai szervezetet egyetlen komplex műszaki fej­lesztési típusú vállalattá vontak össze. Januáf 1-én alakult meg a Számítástechnika-Alkalmazási Vállalat (SZÁMALK), s egyben megszűnt a SZÁMKI, az OSZV és a SZÁMOK (a Számítástech­nika-Alkalmazási Kutató Inté­zet, az Országos Számítógéptech­nikai Vállalat és Számítástechni­kai Oktató Központ). Az új vál-' lalat megalapításával koncentrál­ják az erőket, ezzel segítik a szá­mítástechnikai központi fejleszté­si program végrehajtását, növe­lik a kutatások és fejlesztések hatékonyságát, gyakorlati alkal­mazását, fejlesztik a szakképzést, az üzemeltetési technológiát, a szolgáltatásokat. A számítástech­nika eredményeinek összehangol­tabb alkalmazásával növelik a gazdasági eredményeket. A SZÁMALK a főváros külön­böző pontjain, négy épületben he­lyezkedik el. A vezérigazgatóság a Szakasits Árpád út 68., a Kuta­tásfejlesztési Igazgatóság a Csalo­gány utca 30—32., a Szolgáltatá­si és Kereskedelmi Igazgatóság a Vahot utca 6., illetve a Bartók Béla út 104. szám alatt található. (MTI) FEBRUÁR 1-TŐL A vasúti . igazolványok cseréje A MÁV vezérigazgatósága közli, hogy a közalkalmazottak: a SZÖ- VOSZ, az OKISZ dolgozói, az! új­ságírók, a Partizán Szövetség tagjai, a nemzetgondozottak, a hadirokkantak és az említettek családtagjainak 50 százalékos jegy­váltásra jogosító igazolványai 1982. március 31-ig érvényesek. A MÁV felhívja az ilyen igazol­vánnyal rendelkezők figyelmét, hogy az igazolvány kicserélését 1982. február 1-e és március 31-e között kérjék az illetékes vasút- igazgatóságtól. Az új igazolvá­nyokhoz egy darab 4x4 centimé­teres, fél évnél nem régebbi fény­kép szükséges. Az igazolvány 25 forintba karül, az újságíróknak, a SZÖVOSZ és az OKISZ dolgozóinak 65 forint- tot kell fizetniük.. Ä utópia Amikor ezek a fotók készültek, puha éiótaka- ró alatt pihentek a drága nedűt adó szőlőtőkék. Fejükre hósapkát húztak a borospincék, s be. zárt ajtajukon unottan csüngették súlyos lakat- jukat. De ha megfordul a kulcs a zárban, szélesre tárul a gazda előtt a pince, s kínálja magát a messze híres hajósi Cabernet. A hosszú pince­sorokra fáradhatatlanul vigyáz a csősz, de kö­szönni nem tud az érkező borosgazdáknak, mert — ki tudja milytn — fából faragták. (Szabó Ferenc képriportja) NEM HISZEK A SZEMEMNEK! Kecskeméti furcsaságok Előfordul, hogy az ember alig akar hinni a szemének. Tényleg? Csakugyan?.... A rakoncátlan 8-as Középkorú nő körtét vásárol. Az ABC gyümölcs-eladójától egy kilogrammot kér, — Tizenhat forint. Másvala­mit? — szól a kiszolgálónő, aki a barna zacskóra golyóstollával ráírja: 16. — Tévedés! Csak 8 — helyes­bít a vevő. — Jaj! Ne tessék már hara­gudni ... Az eladó áthúzza a 16-ost. De a tollának megintcsak nem bír parancsolni. Az a 16-ot megrög­zötten írja tovább. — A körte 8 forint. Vevő újra informál — eladó, cnvádlón: — Még ilyen szamarat, mint én! Persze, mert ,az előbb is eny- nyit számoltam valamiért. A leginnenső pénztárosnőn lá­tom, ha tehetné, bugyborékolna belőle a nevetés. No, majd most. Reménykedem, a körtevevővel együtt, hogy az 1x8 igazsága diadalmaskodik. A gyümölcs-eladó tolla azon­ban makacs jószág. Fittyet hány az egyszeregyre. Benne van még egy harmadik 16-os. Ámulva me­resztjük a szemünket — a vevő és én — a barna zacskóra. Majd, hogy ez a 16-os is kijött, bújt elő rejtekhelyéről a rakon­cátlan 8-as. Piac a piacon kívül Nem értem a tv-nézőket: miért hódolnak annyit a kriminézésnek, amikor itthon is van izgalmas dolog, épp elég! A kecskeméti. piaccsarnokba még csak be sem kell menniük — egész nap&s üldözési jelenetet nézhetnek végig az épületen kí­vül, vagy annak nagyhírű árkád­ja alatt. Az itteni krimi a piac­csarnokkal szinte egyidős, és mindennapos. Néhány kép, emlékeztetőül. Áru érkezik. Nem vonaton, nem is légi hídon, hanem a piac környékére sereglő autókkal. Reg­gel 7-re, az újságáruda környé­kén már összeáll a kis, kecske­méti Ecseri. Amely, ha színes­ségben vetekszik is a budapesti­vel, annyiban különbözik, hogy itt nincs helypénz. Van ellenben láncocska, a nyakra, fésű, dezo­dor, ernyő, húszforintos falvédő, szűzmáriakép, acélfúró, törülkö­ző, csecsebecsék — a többit adja hozzá, aki nap mint nap ott vesz, vagy ott elad. Legális kereskedelem? Nem! Illegális? Igen! Már hajlok a barkoohbára, de nem folytatom, mert elvenném a krimi élét. A következő képben ugyanis megjelenik a rendőrség. A díszes had szétrebben. Mintha ott sem lett volna. Ám a másik sarkon a csoportosulás újra ren­deződik, kibontja színes szatyrait, s tart a vásár mindaddig, amíg egy kék-fehér autó közelebb nem jön. Két sarkot, a piaccsarnok két túlsó sarkáig, még lehet hát­rálni, majd a színes forgatag visszatér ugyanoda, ahonnét elin­dult. Körtánc? Vagy egy makacs jer lenség? Nem tudom, mire vél­jem. Létezik, van; ezért nem ár­tana jobban odafigyelni rá, és fontolóra venni, mi legyen egy ilyen piacon kívüli piaccal? Egyszervolt tábla Szegényebbek lettünk egy ut­cai táblával. Két hete, éjszaká­ról reggelre virradóra eltűnt a Kaszap utcát jelző tábla az óvó­nőképzővel szemben, egy Sár­kány utca sarki épület faláról. A tettes, vagy tettesek ismeret­lenek. Annyit tudunk csupán, hogy a tábla levétele után, zsák­mányukkal kereket oldottak. A cselekményt feltehetően úgy haj­tották végre, hogy az egyik ba­kot állt a másiknak. Aki a bakon állt, az az ujjával kipöccfntette azt a két szeget, amely a táblát eladdig nem engedte leesni, s amellyel legfeljebb két vékony deszkát ütnek össze manapság, nem pedig évtizedekre szóló ut­canévtáblát az amúgyis üreges fallal. Ez hiba volt. Azt is mondhat ­nám, a tettesek kezére játszott! Seprés, régi módra Az ■ új — legalábbis nekünk, ügyfeleknek még új — kecske­méti postahivatallal alig bírunk betelni! A levél, távirat, képeslap stb. kitöltésénél igen alkalmas térdmagasságú márványasztalok, mellettük a kényelmes, görgős fotelok, a piros telefonos távbe­szélő-fülkék jó közérzetet kelte­nek az állampolgárokban. De! Miként történhetett, hogy a modern, csupa üveg újságpávi- lont a múlt szombat délelőtt több mint két órára otthagyhatta az árus, anélkül, hogy — az olvas­nivaló nélkül maradt, várakozó ügyfeleken kívül — ez bárkinek is feltűnt volna? Aminthogy egykedvű tudomá­sulvétel mellett zajlott le az a csütörtöki esemény is, amely méltatlan a kül- ép belvilágában igazán szép felvételi épülethez. Régi tanyaudvarok szombati seprésekor kavartak utoljára ak­kora port, mint a jelzett nap, 13 órakor. A két takarítónő nem a legjobb kedvvel dolgozott. Mialatt az egyik „Én már megmondtam hogy kellene! Kettő sepri, kettő mossa a követ!" — kijelentést hangoztatott, úgy járt a seprű a kezében, hogy az szinte félelme­tes volt. A tizenhárom ablakos munkahely fölött csak lassan oszlott a por. A levegőt éreztük a fogunkkal, mi, feladók is. Apróság? Semmiség? Én nem nevezném annak. A közérzetünk a hangulatunk mú­lik egy-egy en „apróságon”. K—1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents