Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-09 / 288. szám
4 • PETŐFI NÉPE e 1981. december 9. S' Uj módszereket keresve Pártmunka a „Kismotor” bajai gyárában Amivel tíz esztendeje még a felsőbb szerv dicséretét vívhatta ki egy üzemi pártvezetőség, az a munka ma már meglehet, kevésnek bizonyul. Nem a párt politikájának helyi érvényesítésére szánt idő mennyiségéről van szó — minőségileg kell újat nyújtani. Leegyszerűsítve a feladatot: új módszereket keU keresni a pártmunkában, igazodva a szocializmus építésének megváltozott körülményeihez. Napjainkban súlyponti kérdés a gazdaság intenzív jellegű fejlesztése. Sorsdöntő, hogy a párthatározatokat helyésen és késedelem nélkül hajtsák végre a vállalatoknál. Az üzemi pártszervezetek gazdaság- irányító, szervező ás ellenőrző tevékenysége ezért olyan fontos, s különösen ezen a területen van szükség új módsze ekre. Vb-határozat után A Kismotor- és Gépgyár Ea- jai Gyárának üzemi pártvezetősége elé 1980 júniusában a városi párt-végrehajtóbizottság több feladatot állított, amelyek közt szerepelt az új módszerek keresése is. A testület az utóbbi hetekben mérlegelte, hogyan hajtották végre a határozatot. Ülésükre meghívták a szomszédos EVIG-gyár pártvezetőségét, azzal a céllal, hogy a pártirányítással kapcsolatos tapasztalataikat kicseréljék, módszereiket megvitassák. Ez már önmagában is új, hasznot ígérő módszer. A napokban Nineties Sándorral, a Kismotoregység titkárával visszaidéztük az ott . elhangzottakat. — Az egyik fő feladatunk az volt, hogy erősítsük közvetlen kapcsolatunkat a vállalatvezetéssel, kezdeményező magatartás -al — mondta el. — Erre, többek közt, azért is szükség volt, hogy a vállalati és a gyári érdekek összhangját érdemben figyelemmel tudjuk kísérni. A változások értékelésekor azt állapítottuk meg, hogy a végrehajtó bizottság határozata óta színvonalasabb, tervszerűbb az együttműködésünk a cég vezetésével. A vállalati- párt-végrehajtóbizottsággal közös testületi üléseket tartunk. Tavaly egy alkalommal azt vizsgáltuk meg együtt, hogy milyen hatékonyságnövelő lehetőségeink vannak a minőség- javításban. Rendszeresekké váltak a koordinációs titkári értekezleteink, amelyeken az egész vállalat életét, jövőjét befolyásoló, eldöntésre érett kérdéseket tűzünk napirendre. Tavaly óta öt ilyen összejövetelt tartottunk. Foglalkoztunk a vállalati elszámolási, érdekeltségi és ösztönzési rendszerrel, megtárgyaltuk a belső mechanizmus korszerűsítésével, a decentralizálással összefüggő teendőket. Erre úgy került sor, hogy kértük a vállalati, koordináló pártbizottságtól: az ilyen fontos témákat döntés előtt tárgyaljuk meg. Így a vállalati elhatározásoknál a gyárak, gyáregységek pártszervezeteinek a bajainak a véleménye is benne van a munkahelyi pártvezetés álláspontjában. Mert figyelembe veszik, hogyan vélekedünk közös dolgainkról. A vállalat gazdasági vezetői újaoban nemcsak a gyárak gazdasági vezetőit, hanem a párt-, a szakszervezeti és a KISZ-tit- károkat is meghívják a központi műszaki-gazdasági tanácskozásokra. Eddig ezen a fórumon mi nem voltunk jelen. Az ott kapott információk fontosak nekünk a helyi gazdasági vezetéssel való együttműködésnél is, és az utóbbi időben sokkal inkább egy nyelven beszélünk, mint korábban. A gyári döntések előtt a gazdasági vezetőink közös értekezleten ismertetik velünk a gondokat, feladatokat, amelyek megoldásában számítanak a pártszervezetre. Nyílt légkör — A pártvezetőség továbbra is segítse elő kezdeményező készségével az emberi kapcsolatok elmélyítését, s teremtsen nyílt, kritikus légkört — olvastam ki a- vb-határozatból egy másik feladatot. — Elsősorban a párttagok és a pártonkívüliek közötti kapcsolatokat kellett és kell továbbra is erősítenünk. Ebben a pártcsoportokra alapozunk elsősorban, de eredmény várható közvetve a szakszervezettel kialakuló helyes munkamegosztástól is. Az idén azt javasoltuk: foglalkozzon a bérhelyzettel, az ötnapos munkahét előkészítésével, és az exportfeladatok teljesíthetőségével. Dolgozza ki a szakszervezet a maga módszereivel, az ezekkel kapcsolatos teendőket, és szervezze a végrehajtást. A pártvezetőség ezekkel a témákkal nem foglal-: kozik, hanem csak tájékozódunk felőlük. Ami a nyüt, kritikus légkört illeti, annak kialakításában szintén támaszkodunk a szakszervezetre. Az idén vezettük be a gyárban, összhangban a szak- szervezeti jog- és hatáskörrel, hogy valamennyi munkahelyi vezetőt minősítenek a bizalmi CSO7 portok. Mindenki elmondja a véleményét a munkahelyi vezetőjéről, és ő azt írásban megkapja. Esetleg jelen is lehet a minősítésekor. Ebben az évben ötvenkét vezető elé tartottak tükröt a keze alatt dolgozó emberek. Csak egy nem fogadta el közülük a róla alkotott képet. Természetesen, a vélemények sok kritikát tartalmaztak, segíteni akaró kritikát. Nos, azt hisze$n> hogy ez á módszer edzi a kritikához a vezetőket és bátorítja, véleménykimondáshoz szoktatja a beosztottakat. Mindehhez persze segítséget adott a pártvezetőség. Az őszinte légkört rontja, ha valahol „felülről” beszélnek az emberekkel, ezért az ilyen jelenségeket nem tűrjük a gyárban. A pártszervezeten belül a kommunistáknak kötelességük nyílt, kritikus észrevételekkel elősegíteni, högy a helyes iránytól el ne térjünk. Szóbél! agitáció — A közös vezetőségi ülés jegyzőkönyvében az áll, hogy megvitatták a pártcsoportok növekvő szerepét is a gazdaságpolitikai agitációban — tereltem a beszélgetést egy másik irányba. — Márity János elvtárs, az ÉVIG párttitkára elmondta, hogy náluk a szóbeli agitációval vannak gondok. Nem kristályosodott még ki, hogy e tekintetben mi legyen a szerepe az alapszervezetnek, a csoportnak, és az egyes kommunistáknak. Egyetértettünk abban, hogy a pártcsoportoknak növekvő feladataik legyenek a gazdaságpolitikai agitációban. Nálunk a csoportbizalmiak mindig részt vesznek az alapszervezetek vezetőségi ülésein, s ott megtudják, melyek a soron következő legfőbb tennivalók, s hogy a csoportjuknak mit kell tenni a megoldásért. Esetleg egyes párttagoknak időszakos megbízatást kell adni. Például munkaerő-átcsoportosításra van szükség egyik területről másikra. A párttagnak adható olyan megbízatás, hogy agitáljon, győzzön meg embereket: a gyár és a saját jövőjük éraekében vállalkozzanak az új munkára. Esetleg a kommunista mutasson példát, s menjen át ő is az új helyre. — A pártvezetőség erősítse tevékenysége elvi, politikai jellegét, és szűkítse az operatív be-‘ avatkozások körét — idéztem ismét a városi vezatő pártszerv határozatából, választ kérve. Mikor operatíven? — A munkánkkal kapcsolatban a legnagyobb vitákat az elvi- ség, a konkrétság és az operativitás egységének gyakorlati érvényesítése szokta kiváltani, és mint az elvtársaktól megtudtuk, az EVIG-ben hasonló a helyzet. Tisztában vagyunk az elmélettel, mégis sokszor nehéz eldönteni: lehet-e operatív lépést tenni? Meddig maradjak elvi síkon? Például tudomást. szerzek egy termelést akadályozó problémáról. Döntenem kell: megkeresem az illetékes gazdasági vezetőt, ha kell, az igazgatót, ismertetem vele a gondot, de nem biztos, hogy éppen akkor bent van. Más esetben az üzemi négyszög ülésén mondom el a dolgot, vagy írásban tájékoztatom az illetékest. £n magam három perc alatt megoldhatnám a problémát. Mit tegyek? A hosszú, vagya rövid utat válasszam? A dolgozók azt mondják: segíts, ne az igét hintsd! Legtöbbször a gazdasági vezetők sem sértődnek meg, ha intézke- dek, mégis ... Természetesen a vb-határozat e pontjának is igyekszünk eleget tenni. A pártirányítás erősítését, napjainkhoz igazítását elősegítő feladatok és megoldási módszerek közül csak néhányat ragadtunk ki a Kismotor- és Gépgyár Bajai Gyárának párttitkárával. A városi pártszerv határozatát továbbra is „élőnek” tekintik, bár az említett értékeléskor azt állapították meg, hogy a főbb követelmények zömének ma már megfelel a vezetőség munkája. (Megjegyzem, a vb által meghatározott feladatok jó része nem új teendő, inkább a pártvezetőség törekvéseinek megerősítése.) Az EVIG-beli elvtársakkal — 1982- ben azoknál tartanak egy közös vezetőségi ülést —, ebben állapodtak meg, mert ezt 'az elsőt hasznosnak találta mindkét fél. A. Tóth Sándor A SZIM „HADITERVE” Ötnapos munkahét, zökkenőmentesen • Tmk-sok a golyósorsó-lágymegmunkáló üzemben. A karbantartók a jövő esztendőtől jelentős mértékben csökkentik a gépállásidőket. Vaskos, csaknem kötetnyi terjedelmű az az anyag, amely a Szerszámgépipari Művek Kecskeméti Gyárában készült, s a „Program az ötnapos munkahét 1982. január 1-től történő bevezetésére” címet viseli. Némi hírlapírói fantáziával haditervnek is nevezhetném ezt a tervezetet, olyan alapos, precíz, pontos. S a hasonlat talán nem is olyan elrugaszkodott, hiszen — miként a hadviselésben — itt is meg kellett tervezni-szervezni minden egyes mozzanatot. S a vezetőknek jó parancsnok módjára gondoskodniuk kellett nemcsak a zavartalan termelőmunka feltételeiről, hanem a dolgozók ellátásáról, szállításáról, étkeztetéséről is. Munkaidő és intenzitás Nos, a SZIM Kecskeméti Gyárában Hegedűs Péter munkaügyi csoportvezetőre és munkatársaira hárult az a feladat, hogy elkészítsék a gyár munkaidőmér- . legét. Ehhez segítségükre szolgált a Szerszámgépipari Művek főbizalmi-bizalmi értekezletének a határozata, amely szerint az egy- műszakos munkaterületeken 42 óra, a két- és többműszakos üzemekben 40 óra lesz 1982. január 1-től a heti munkaidő. A munkaügyisek .kiszámították, hogy a szabad szombatok miatt a munkaidő 107 ezer órával csökken a kecskeméti gyárban. S itt kapcsolódtak be a tevékenységbe a műszakiak. Közösen, együtt gondolkodva készítették el a javaslatot, mely szerint a munkaidő-csökkenés ellensúlyozása a legjobban az intenzitás növelésével, továbbá a pótidők és a selejt mérséklésével, valamint műszaki fejlesztési, üzem- és munkaszervezési intézkedések érvényesítésével oldható meg. Rövidebb idő alatt többet — Mi nagyon komolyan vettük a felkészülést — mondja meggyőződéssel Lőrincz,Attila szb-titkár. — Lényegében változatlan létszám mellett az 1981. évi 304 millióról 352. millió forintra emelkedik a jövő évi termelési tervünk. Ezt’ a 15,8 százalékos emelkedést csak a termelékenység jelentős fokozásával leszünk képesek elérni. A gyár helyzete tehát imént, a feladatok adottak. Termelésirányítók, műszakiak és gazdasági szakemberek kezdtek el töprengeni: milyen módon érhető el a kívánt hatékonyságnövekedés. S bekapcsolódtak az elképzelések kidolgozásába a termelési tanácskozások résztvevői, a bizalmitestület tagjai, maguk a legérintet- tebbek: a munkások is. — Nehogy valaki azt higgye — figyelmeztet Lőrincz Attila —, hogy az embereket csupán a munka- és ebédidő alakulása érdékelte. Szinte kivétel nélkül mindenkit foglalkoztatott a kérdés: hogyan fogjuk pótolni a kiesett munkaidőt, hogy a termelés ne csökkenjen. Á munkát legjobban ismerő, sokat tapasztalt szakik számos olyan javaslatot tettek) amelyeket hasznosítottunk a téré kidolgozása során. Azok a bizonyos tartalékok A programtervezet második fejezete a munkaidő-csökkentés fedezetének forrásait elemzi. Nem csak a szakember számára izgalmas olvasmány. Mert jónak kell lennie a munkahelyi légkörnek, s kölcsönösnek a bizalomnak ott, ahol mindenki belátja, hogy csupán a forgácsolóüzemben hétezer normaóra megtakarítására van lehetőség. S különösen jó hatású az, ha a munkások látják: nem csupán tőlük vár nagyobb áldozatot a gyár gazdasági és társadalmi vezetése. A SZIM Kecskeméti Gyárában nagyon jelentősen növelik majd a hatékonyságot az olyan Intézkedések, mint például a hétvégi félfűtési ügyelet bevezetése (12 500 óra megtakarítás), a közúti fék csomagolásának racionalizálása (2500 óra), a szerszám - műhelybeli diszpécserszolgálat megszervezése (13 000 óra), a golyósorsógyártás folyamatának tapasztalatokon nyugvó megváltoztatása (4600 óra), s az egyes technológiák korszerűsítése (17 000 óra). Számítanak a gyár vezetői a szocialista brigádok kezdeményezéseire és a dolgozók újítási ész- szerűsítési javaslataira is. Előzetes számítások szerint ebből a két forrásból összesen mintegy 14 000 normaóra-megtakarítás származhat. A program végrehajtása A . program végrehajtására ütemtervet dolgoztak ki a gyárban. Külön foglalkozik a tervezet a munkarend- és munkaidőbeosztás kialakításával, a munkaközi szünetek kiadásának módjával. Alaposan és részletesen kidolgozták az ötnapos munkahétre való áttérés bérezési kérdéseivel foglalkozó tervfejezetet is. S amiről már a bevezetőben is szóltunk, körültekintően gondoskodtak a közlekedési lehetőségek megfelelő kialakításáról, az áru- szállítás zavartalanságáról, a dolgozók üzemi étkeztetéséről, és a gyermekintézmények szükség szerinti nyitvatartásáról is. — Természetesen vannak dolgok, amelyek nem csak rajtunk múlnak — mondja Lőrincz Attila szb-titkár. — De hogy rajtunk valóban ne múljon, mi IdeO A golyósorsó gyártását is termelékenyebbé teszik. A minőség- ellenőrzés eredményességét fo- kozza a képen látható lézer in- terferométer. (Pásztor Zoltán felvételei) jében megkerestük a Szegedi Vasútigazgatóságot, a kecskeméti VOLÁN Vállalatot és a Dunavi- dék’i Vendéglátó Vállalatot is. Csak egy, példa: ha a VOLÁN- nal sikerül egyeztetni a helyi és helyközi autóbuszjáratoknak a második műszak befejezéséhez igazodó menetrendjét, ez azon a területen 1,55 százalékos teljesítménynövekedést, más oldalról vizsgálva, tizenháromezer óra munkaidő-megtakarítást eredményezne. Sitkéi Béla Megoldódik a szennyvízügy Hetényegyházán Megyeszerte tapasztaltuk az idén — a tavaszi, a nyári és az őszi hónapokban —, hogy a kiskertek gazdái idejüket, fáradságukat nem kímélve, szinte hangyaszorgalommal dolgoztak. E kép tárult szemünk elé Hetényegyházán is, ahol a gondos kezek művelte hobbif.öldek jó részéről gazdag termést takarítottak be. Most, az év végi számvetéskor azt hihetnők, hogy ezek a tulajdonosok elégedett emberek. A lapunkhoz nemrégen érkezett sorokból azonban más derül ki. Börcsök Istvánnétól, az egyik érdekelttől megtudjuk, hogy a kertjeiket a megsemmisülés veszélye fenyegeti. No nem valamiféle elemi erejű katasztrófáról van szó, bár ez a baj — ahogyan a mások nevében is fogalmazott panaszos levélben olvassuk — csaknem felér ilyen csapással. „Birtokunktól körülbelül 7 00 méterre van a helyi konzervüzem, melynek szennyvize folyamatosan beborítja a környéket. Az orrfacsaró szagú lé kémiai anyagokat tartalmazhat, mert ahová eddig eljutott, ott minden fát és egyéb növényt kipusztitott. Tudunk egy közeli tanyáról is, melynek kútja fertőzötté vált. Aztán pár hete nagy megdöbbenés közepette vettük észre, hogy a belvizeink elvezetésére rendeltetett csatorna is bűzölög, bizonyítva, már arrafelé tart a szennyáradat. Aggódunk amiatt, hogy kertjeinket is tönkreteszi ez a víz. És enyhén szólva fel vagyunk háborodva, mert egyelőre semmi jelét nem látjuk e kár elhárítására teendőknek. Érthetetlen, Hogy miért várat magára a hathatós intézkedés, valamint a környezetvédelmi szabályok szigorú betartása... — írja többi között olvasónk. A közérdekű bejelentésről tájékoztattuk az illetékest, az UNI- VER Szövetkezet hetényégyházi konzervüzemének igazgatóját, Szarka Balázst, aki a következőket mondotta: — ’ Tizenhat éves fejlődésünk következménye ez’ a sajnálatos helyzet. Kezdetben, amikor még csupán évi 2 milliónyi értékű árut készítettünk, nem volt baj a szennyvízzel, ma viszont, a 153 millió .forintos termelésünk már óhatatlanul produkálja e gondot. Naponta 3Ö—35 köbméternyi vizet használunk fel a csaknem ötvenféle konzervterjnékünik készítéséhez, s e vízmennyiség 70 százaléka szennyként kerül ki a gyártási egységekből. A maró lé biztonságos elvezetése érdekében végeztünk már technikai munkálatokat — ezekre 1 milliót költöttünk —, s tervünk volt egy nyárfaerdő telepítésére is, mely köztudottan vízigényes. Minthogy államigazgatásilag Kecskeméthez tartozunk, eme elképzelésünk módosult, ugyanis a városi tanács vezetői aktívan bekapcsolódtak az ügyünk orvoslásába. Röviddel ezelőtt magas szintű szakmai tanácskozás volt e témakörben, s ott született meg a döntés, miszerint nem az üzemünk létesít szikkasztórendszert, hanem bekapcsolnak bennünket a megyeszékhely szennyvízcsatorna-rendszerébe. — Ez utóbbira mikor kerül sor? — Konkrét időpontot még nem tudok mondani, de meggyőződésem, hogy mihamar kezdetüket veszik a kivitelezési munkák, melyekhez mi is hozzájárulunk mintegy kétmillió forinttal. Addig is míg e csatornák nem működnek, igyekszünk minél kevesebb kellemetlenséget okozni a szomszédos kiskerttulajdonosoknak — zárta szavait az üzemigazgató. KÉRDEZZEN — FELELÜNK Csökkenthető-e a várakozási idő? Többek nevében juttatta el levelét szerkesztőségünkbe a Kiskunfélegyháza, Balassa u. 17. szám alatt lakő Molnár Zoltán, aki arról számolt be, hogy bár a halasi útvonalat keresztező helyi vágánypároknál fénysorompó szabályozza a forgalmat, a tilos jelzés 'mégis túlságosan gyakori és sokáig tartó. Következésképpen nem egyszer csaknem fél óráig is muszáj ott vesztegelniük az autósoknak, motorosoknak, gyalogosoknak. ..A régi szerkezet egyszerűbb, primitívebb volt, de általában hamarább mutatott szabad utat, mint mostani utóda, mely sajnos bőven szolgáltat okot a bosszúságra, az idegeskedésre ... ” — írja egyebek között olvasónk, majd megkérdezi : csökkenthető-e valamilyen módon ez a kifogásolt várakozási idő? Az illetékesektől kapott értesülésünk szerint a szóban forgó vasúti átjárónál lényegesen ritkábbak a közúti forgalmi akadályok a korábbi állapotokhoz képest.' Mindez nemcsak a MÁV korszerűbb biztonságtechnikai felszereléseinek köszönhető, de annak is, hogy a félegyházi állomáson a közelmúltban fejeződtek be a nagyarányú rekonstrukciós munkálatok, melyek során jó néhány vágánypár is épült, így aztán a szerelvények rendezésének, illetve a tolatásoknak a feltételei kedvezőbbekké váltak. De a térségben 'három irányiba, Szegedre, Szentesre és Tiszaalpárra is indulnak, meg természetesen onnan visszafelé érkeznek vonatok, az magától értetődő, hogy a halasi úton történő áthaladásukkor szünetelnie kell a közúti forgalomnak. S ha történetesen késnek — e ténnyel most, a téli Időiben kell elsősorban számolni —, akkor óhatatlanul bekövetkezhet, hogy a szokásosnál valamivel hosszabban jelez pirosat a fénysorompó. E közérdekű ügyiben beszéltünk a városi tanács elnökhelyettesével is, aki elmondotta, a hatóság ismeri e gondot, mely véglegesen csak egy ' fölüljáró, illetve aluljáró megépítésével lenne orvosolható. Ilyen beruhá-, zásnak azonban egyelőre nincs meg a pénzügyi fedezete. Így hát jobb híján a közúti közlekedők türelmére van szükség. Megtudtuk még, hogy a vasutasok szérvezettebb, pontosabb munkavégzésének eredményeként talán némileg lehet rövidíteni a tilos jelzés idejét, a másik alternatíva pedig hogy az áthaladó járműforgalom résztvevői kerüljék ell ezt a kereszteződést, ha másik városbeli úton is eljuthatnak céljukig. Miért szünetelt a blokk kiadása az ABC-ben? A közelmúltban két levél is érkezett hozzánk egyazon témakörben, nevezetesen, hogy a soltvadkerti ABC- áruház blokkjai körül nincs minden rendjén. N. N. arra hívta fel a figyelmet, hogy e kereskedelmi egység pénztárgépei kissé fáradtak lehetnek, ugyanis olykor tévesen adnak össze, pusze a vevő kárára. Ilyenkor aztán sor kerül a reklamációra, mely nem arat nagy tetszésnyilvánítást a boltosok körében. Sz. J. azt tette szóvá, hogy a vevő még kérésre sem kap blokkot, emiatt képtelen ellenőrizni, helyes összeget fizettettek-e vele. iE panaszokat isimentettük a Soltvadkerti Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet kereskedelmi osztályvezetőjével, akinek válaszából kiderült, hogy az alig több mint egy esztendeje működő, s havonta több millió forintot forgalmazó ABC-áruház Ki köteles fizetni borforgalmi Kunfehértón lakik egyik nyugdíjas olvasónk, aki szőlőterület tulajdonosa, melynek teljes termését már harmadik éve adja le a helyi Előre Termelőszövetkezetnek. Ettől függetlenül fizetnie kell az évi 260 forint összegű borforgalmi adót, mint átalányt. „A tanácsnál közölték, míg a tőkéket meghagyom, rám róják e terhet, melyet nem tartok igazságosnak, hiszen bor előállításával egyáltalán nem foglalkozom. A kevéske nyugdíjamból bizony hiányzik ez a pénz..." — panaszolja levelében olvasónk, aki végül azt tudakolja: ki kötelezhető az ilyen adó megfizetésére? A rendelkezések értelmében 'borforgalmi adót az köteles fizetni, aki saját termésű, vagy megszerzett (vásárolt, kapott) szőlőből állít- elő mustot,, .bort. Mindebből logikusan következhetne, hogy az ön részére — aki a közös gazdaságnak adja el feldolgozás nélkül a szőlőt — nem lehet előírni ilyesféle tartozást. Csak hát, ha így lenne, akkor — mert hogy korántsem egyedi gyakorlatról van szó — sokan mentesülhetnének a népgazdasági feladatok megoldásában fontos rendszerint bőséges kínálattal áll a vevők szolgálatára, s népszerű is. E jó hírnevet, bizalmat nyilvánvalóan nem teszik próbáira az egység pénztárosai sem, például azáltal, hogy tudatosan rosszul számolnak, illetve nem adnak blokkot. Ha ez utóbbi esettel mégis találkoztak a vásárlók, akkor arra csak körülbelül két hétig kerülhetett sor, amíg helyre nem hozták a szerelők az elromlott pénztárgépeket. A masinák azóta kifogástalanul üzemelnek, s a fizetési jegyzéket (a blokkot) pedig mindegyik vevő kézhez kapja, amit egyébként a vonatkozó miniszteri réndelet is előír. lEddig a válasz, de mi az igazság ... adót? szerepet betöltő adózás alól, ami az igazságtalanságnak volna egyik kúitforrása. Gondoltak erre a jogalkotók is, akik pénzügyminisztériumi állásfoglalásban határoztak úgy, hogy a szőlőt értékesítők adólapját egy korábbi időszaki, az 1972—76 közötti öt esztendő bortermésének egy évi átlaga alapján kell megállapítani. E szabályok alapján határozta meg az ön1 adóátalányának összegét i§ a helyi tanács, -melynek számszaki döntése helyességét természetesen mi nem véleményezhetjük, arra a »járási hivatal szakigazgatási szerve hivatott. Ez utóbbi hatáságtól kivizsgálást kérhet ügyében, s arra is van lehetősége, hogy kérelmezze — például a nehéz szociális körülményeire hivatkozással — ha az bizonyítható is — adófizetési kötelezettségének mérséklését, illetvé törlését. Összeállította: Velkei Árpád
