Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-09 / 288. szám
/ 1981. december 9. • PETŐFI NÉPE • 5 Kerekes Ferenc szobrai Kecskeméten él és dolgozik egy szerény alkotó: Kerekes Ferenc. Étek óta lába vési az álmait, művészi elképzeléseit. Munkálja rendre a sokaknak gyönyörűséget okozó szobraP it. Az egyre szaporodó nézők nagy-nagy örömére. Volt kiállítása már Kecskeméten kívül Nagykő, rösön, Budapesten és másutt. Nem egyszer érdé. mell ki értékes jutalmakat, díjakat a bemutatott műveiért. Ez a jelenleg harmincnégy esztendős szobrász tizenkét év. óta szerepel a nyilvánosság előtt. S a siker számára eddig sosem maradt el. Szerénysége mindenkor tiltotta számára az elbizakodottságot, a túlzott örömet. Azt ' vallja — amint elmondta —, hogy nem beszélni kell az embernek a salját munkájáról, hanem cselekedni kell: újabb és újabb műveket létrehoznia. Amiért ezeket az elfogult sorokat leírjuk róla, annak az az oka, hogy talán minden eddiginél,nagyobb sikert ért el egy nyárlőrinci önálló kiállításával. Ennek a megnyitóján mintegy százhetvenen megjelentek, hogy szemlélődve gyönyörködje, nek alkotásaiban. V. M. Site* >: V li tó* Hegedűs lány. • Piac. „A bizalom a színésznek is szárnyakat ad!” NYELVŐR Szível és szívlel A Zokogó majom forgatását a fűrdőjelenettel kezdték. Pontosabban egyszerre, egyfolytában forgatták le Böske fürdőben jeleneteit. Közben a történetben évek teltek el, a vonásait is mélyíteni kellett, de a helyszín változatlan maradt. Nos, amikor már nyolc órája lubickolt, viháncolt, szomor- kodott, és nagy élvezettel szappanokat „kóstolgatott” (már a testét is sminkelni kellett, annyira kiáztatta a víz), Bánsági Ildikó nagy szomorúan megszólalt: Éj én már ma reggel, a forgatás előtt, megfürödtem! — Szép, szomorú szerep volt Böske — mondja. — Rongyos a fehérneműje, de borzasztóan szereti. az illatos szappanokat. Álmodozik, boldognak hazudja má- gát, és közben kihasználják, 'becsapják, és becsapódik, majd nyomorultul elpusztul... Fél' évig tartott a forgatás, hatalmas munka volt mindenki számára. Gyakran jött értem a kocsi, és vitt le éjjel, előadás után Mátrafüredre, ahol forgattunk, vagy hoztak vissza egész napos munka után előadásra. Pestre. Mégis. Sajnáltaim, amikor vége lett. Az ember számára nagyon fontos, a színész számára meg elengedhetetlen, hogy bízzanak benne! — A legrosszabb álmom sokszor visszatér: nem tudom a szöveget! Iszonyú érzés, mindig felriadok, amikor ezt álmodom. A színházba is, a forgatásra is igyekszem szövegtudással menni. Mégis előfordult, egyetlen egyszer, a Zokogó majóm vége felé, hogy jelenet köbben kihagyott az agyam. Ismételtünk. Másodszor is. Harmadszor, tizedszer is. Akkor a rendező, Vánkonyi Gábor azt mondta, hogy jó lesz ez, csak próbáljam elmondani a saját szavaimmal. Nem dühöngöitt, nem gorombított le... Az emiber ott áll a vakító lámpák közt, s tulajdonképpen a stábnak játszik. Ereznem kell, hogy figyelnek rám, hogy elfogadnak, hogy szeretnek. Ez a légkör a színházban is nagyon fontos számomra. S mivel a próbákon alakul ki minden, a próbalégkör a legfontosabb. Csurka darabját, a Deficitet úgy próbáltuk, hogy szinte észrevétlenül kaptam az instrukciókat. Amikor eljött a főpróbák ideje, megijedtem: hiszen ez a figura még nincs kész! Még nem is szenvedtem vele! Csurka odajött, és csak annyit mondott: jó vagy. Egy jó szó föl tudja oldani az ember gátlásait. Bánsági Ildikó nagyon elfoglalt színésznő. A televíziós produkciók hosszabb átfutási ideje, az ismétlés még azt is elhitette a nézőkkel, hogy „jelen van”. Pedig jó ideig nem jelent meg a kamerák előitt, a színpadon is csak most szeptembertől játssza újra szerepét a Deficitben. A könnyűvérű lányok, léha asszonyok alakítója most egy négyhónapos vasgyúró édesanyja. És ezért a szerepért mindent odaad. Napjait kisfia társaságában tölti, nem vállal szinkront, és visszaadott tévészerepet, olyat is, ami máskor boldoggá tette volna. Pedig hogy szeret- játszani! Fehér György rendezésében Dosztojevszkij elesett prostituáltja volt, Nemere László és Aldo Ni- colaj vígjátékában a komikai vénáját mutatta meg. * Most fürdetést játszik és ciró- ka-marókát. És a közönség, az • Jobbra: Hernádi Gyula Királyi vadászat című színművének főszerepében. # Az alsó képen: Bánsági Rényi Tamás Élve vagy halva című filmjében. egyetlen, a legfontosabb, a négy- • Csurka Isthónapos, mosolyog. ván DeficitjéBgyelőre hetenként egyszer- ben Reviczky kétszer játszik a színházban. De a 'Gáborral, délelőttjei már foglaltak: új da- (MTI fotó — rabot próbál. T. A. KS) A hasonló hangzású szavakat sokszor hibásan használjuk, és így sokszor helyesírási szempontból is sok hiba forrásai lehetnek. Kezdjük a cím szavaival! A szível jelentése az. -hogy valaki iránt jóindulattal viseltetünk, valakit kedvelünk, szeretünk. Ha nem szívelünk valakit, az azt jelenti, hogy nem tudjuk őt elviselni; türelmetlenül bánunk vele. Ezt az igét sokan összetévesztik kiejtésben, sőt írásban is a szívlel, megszívlel igével. A megszívlel jelentése az, hogy valamilyen tanácsot, intelmet fontolóra veszünk, alkalmazkodunk hozzá. Néhány példa jól körülhatárolja a szó jelentését. Azt mondjuk, hogy valaki sok megszívlelendőt mondott, tanácsa megszívlelendő, olyat mondott, amit érdemes megszívlelni. További példa a már, előzőleg említett viseltetik ige, amely nem cserélhető össze a viselkedikkel. Valaki jól, mintaszerűen viselkedhet, de azt nem mondhatjuk, hogy valaki jóindulattal, szeretettel viselkedik valaki iránt, csak azt, hogy szeretettel viseltetik iránta. De lehet ellenséges érzülettel is viseltetni valakivel szemben. Feltétlenül meg kell különböztetnünk az értetlen és az érthetetlen szavakat is. Értetlen az a személy, al^i nem akar, vagy nem tud megérteni valamit. Érthetetlen pedig valamilyen emberi magatartás, cselekedet, viselkedés lehet. így tehát érthetetlen cselekedettel szemben értetlenül állunk. Tehát valami számunkra érthető vagy érthetetlen lehet, mi pedig értetlenül szemléljük az érthetetlen dolgot. Értetlen tehát az, aki nem tud valamit megérteni, értetlenül tehát annyit jelent, hogy meg nem értően nézünk valamit. A magános — magányos szavakat is gyakran összekeverjük, igaz, hogy újabban jelentésükben is keverednek. A magányos nyilván a magánnyal függ össze, a magános pedig azt jelenti, hogy valaki magában, egyedül él. Nem lehet tehát magányosnak nevezni azokat az embereket, akik emberi településeken, városokban és falvakban élnek. (A nagyvárosi magány érzéséhez legalábbis költői alkat szükséges.) így aztán érthető, hogy a házassági hirdetésekben szereplő magányos férfi vagy nő legfeljebb magános lehet. Sok tévedés forrása a válik, a vált, kivált ige is. A válik, válás, elválás szavakat mindenki ismeri. . A beteg állapotát cikkor mondjuk válságosnak, ha abban változás következhet be. A kivált igéhez kapcsolódik a váltságdíj (az az összeg, amivel valakit valahonnan kiváltunk). A mondottak alapján helytelen válságosnak nevezni a beteg állapotát, és válságdíjról beszélni, ha valakit valahonnan kiváltunk. A szavak csereberéjére még nagyon sok példát mondhatunk. Ilyen pl. a tartalom és a tartam. Hangzásban hasonló, de jelentésükben nagyon is eltérő szavak. A tartam időbeli fogalom, az az idő, ameddig tart. amíg végbemegy valami. A tartalom pedig az, amit valami magában foglal, ami pl. egy kosárban benne van. Vagy amit az írásmű elmond, ezért beszélünk egy regény tartalmáról. Sokszor összetévesztik a szem. léltetően és szemléletesen szavakat is. Szemléltető lehet egy előadás, ha képekkel, filmmel, ábrákkal viszik a tárgyat közelebb a hallgatókhoz. (Gondoljunk az iskolai szemléltetőeszközökre.) Szemléletes pedig pl. egy előadás, amit könnyen érthetővé, elképzelhetővé tesznek. A két szó ösz- szekapcsolását jelentésbeli közelségük is magyarázza. Helytelenül mondjuk egy ideges emberről, hogy ingerlőén felel a hozzá intézett kérdésedre. Az ilyen ember ingerülten szokott felelni. Ingerlő az, ami vágyakat kelt, esetleg étvágyat gerjeszt. Ha ezekre a jelenségekre gondolunk, könnyen megértjük az ingerült (ember) jelentést. Gyakori hiba, de csak nagyon figyelmetlen ember követi el a helység — helyiség, ijedség — ijedtség, izzadság — izzadtság, fáradság — fáradtság öszeté- vesztését. A helység város vagy község, a helyiség zárt terem, szoba. ‘Az ijedség, izzadság, fáradság állapotot jelent. Az ijedség ijedelem, megijedés. Az izzadság jelentése verejték, azért mondjuk, hogy nagy izzadsággal jár valaminek a megtétele. A fáradság fáradozást, fáradságos munkálkodást, buzgó igyekezetét jelent. Ezért szoktuk valakinek a buzgó fáradozását megköszönni. Az ijedtség, izzadtság, fáradtság, állapotot jelent, azt, hogy valaki megijedt, megizzadt, elfáradt. Határozottan meg kell különböztetni a meglepetést, meglepődést is. Az első a gazdagabb jelentésű. Meglepetést szerezhetünk valakinek, meglepődést nem. Ha valamilyen váratlan esemény ér, fölkiálthatunk: Micsoda meglepetés! (nem pedig meglepődés). Meglepetésben sokszor lehet részünk. Ha ajándékot, kapunk, az is lehet meglepetés,'* de meglepődés nem. Néha föl is cserélhetjük a két főnevet: „Szólni se tudott meglepetésében vagy meglepődésében”. Idegen szavak is megtévesztenek bennünket. Különösen ha csak egy hangban különböznek egymástól. Egy értekezleten felsőbb helyről közreadott irányéig veken vitatkozva, az egyik felszólaló ezt mondta: „Az intézmények egészének kiadott irányelveket a kisebb egységekre is adoptálni kell”. Adoptálni? Talán adaptálni. Mind a kettő latin ige magyar képzővel ellátva. De a jelentésük nagyon is eltér egymástól. Az adaptál jelentése: hozzáilleszt, hozzászab, alkalmaz. Az adoptál jelentése pedig: gyermekévé fogad, örökbe fogad. A mi esetünkben az első, az adaptál ige használata lett volna jobb. Kiss István OLVASÓNAPLÓ Tamási Áron novellái Éjszakai nyugalmára készült a falu. Az esti harangszóval együtt, bekopogtatott a szobámba az a mákszemnyi béke, amely szívem termőtalajára hullva, hatalmas fává terebélyesedett. Virágba borult, majd. ágain édes, zamatos »gyümölcsöt hozott, amelynek az íze, mint a nektár, illatosán omlott szét a nyelvemen. Olyan volt ez á termés, mint Tamási Áron írásainak a gazdagsága. A. két vaskos kötetet, amely jó ideje szerényen meghúzódott a könyvespolcomon, a minap vettem a kezembe. Olyan áhítattal emeltem le pihenőhelyéről, mintha évezredes kultúránk valamely szent emlékét. Fellapoztam. Egy merően más világ érdekes élete tárult fel előttem, olyan világé, amely bújával, bajával, örömével; kacagásával egészen más színű volt, mint mostani jelenünk. A lámpagyújtás fénye, a szoba magányának csendes melege, különös és vegyes érzelmeket keltett bennem. Mintha velem szemben lassan és kényelmesen, gondosan kiszámított mozdulatokkal, letelepedett volna pihenni az író. Nem ismerhettem őt életében, mégis ismerem. Soha nem láthattam, mégis megpillanthattam a maga egyszerűségében. Nem adatott meg az sem, hogy szavára figyelve beszédét hallgassam, mégis beszédének értelmét felfoghatom, amikor valamelyik történetét olvasom. Feltűnnek előttem mint egy látomás a sötét erdők szélén a havasok lábainál vagy éppen a termő búzaföldek testvéries közelségében meghúzódva éldegélő falvak. A girbegurba utcácskák, a rohanó patakok mellett magasra húzott, sárral vakolt házak, Bár szegényes ez a kép, de a foltozott szűr alatt mégis gazdag és meseszerű. Szinte kellemes és megigéző az a nyugalom, amely falu- és táj leírásaiban rejlik. A táj mindig fenséges, olykor azonban próbatévő nagyúr is, aki ezt a dolgos. leleményes népet erdei, dombjai, sziklái, közé kényszerítette. Azonban képes volt arra is, hogy szívüket elhalmozza szeretettel, irányában soha ki nem hunyó odaadással, örökké parázsló ragaszkodással. A székely ember előttem hullajtja könnyeivel keveredő verejtékét a makacs földbe, amely mindörökre unokákról unokákra, napszámosává fogadta. De ő mégis lehajol hozzá, megsimogatja a sovány rögöket, mozdulataiban gyermeki kedvességgel; s azzal a gyengédséggel mint a félelemtől remegő kicsiny állatot szokás. Szinte feszült figyelemmel lesi ez az ember a lélegzését, esendő voltának tudatában, halkan iniádkozva könyörgi a termését. Közben fel-felpillant az égre Teremtőjétől való félelmében. Másszor meg féktelen indulattal, kirobbanó vad haraggal, ostorozza ezt a tudatlan, konok földet mindaddig, amíg egyszer ő is végleg bele nem szédül ölelő karjaiba. Művészi vonalakkal megrajzolt emberi sorsokat perget le előttünk az író, az akkori valóságot. Az egyszerű szegény ember mindennapi keserűségét látom, aki jaj, de nagyon sokszor mindhiába próbálta kiegyenesíteni meghajlott derekát, még inkább meggörnyedt. Ezeknek az embereknek azonban talán a legszebbek az örömeik, kenyérillátú boldogságaik, féktelen-hunos érzelemkitöréseik, amikor álljt mertek, parancsolni a világ folyásának. Ezekben a pillanataikban a múló órák nem a küzdelmes munkára, nem a mindennapi kenyérért való küzdelemre intették őket. A járni tanuló gyermek tétova lépteivel a mozdulataikban, megpróbáltak boldogságot teremteni maguknak, koruk ingoványán, életüknek azon a hullámzó talaján, ahol soha sem volt biztos a holnap. Legyen az a boldogság betlehemien szegényes, ne legyen az drágakő, legyen inkább végtelenül tiszta, akár a pillantásaik. Végül aztán, vagy kiejtik ezeket a kincseket a kezükből, vagy elragadják tőlük. Olvasom Tamási Áron történeteit, és rádöbbenek: a székelyföld lelke ő! Az emésztő virtus, Lé- lekindulás, a Gyertyaláng a szélben, Ha igazság harmatozzék, sorai között az ő egyénisége munkálkodik, mert ő is onnan, közülük való. Végtelen egyszerűsége az, ami nagyszerűvé teszi. Nyelvezete csodálatos. Hősei nyelvére adott egyszerű mondásai, mind-mind találó kifejezések. Nincs az a fűszerrepertoár, amely annyi ízzel rendelkezne mint 'beszéde. Olyan életpéldákat teremt, olyan hétköznapi emberpróbáló küzdelmeket elevenít meg, hogy azok az egyszerű hősök, amelyeket szerepeivel felruházott, szemünkben kezdenek hasonlóvá lenni azokhoz a személyiségekhez, akik a történelem lapjain tettek tanúságot. De ők is egy darabka történelmet alkotnak, részesei annak a világindulásnak, ami jhár akkor kihajtott, kidugta kicsiny fejét a leigázott földből. Amikor • ennek a műnek a végére ér az ember, egy kicsit elszomprkodik. Úgy érzi, szerzője égetően hiányozik az olvasóknak. Nem ballaghat már ki a földjére, a pirkadatig kiérni . kívánó szántó- vetővel". Nem foghatja két kézre a boros kupáit, a durván megmunkált . tölgyfaasztal mellett szoron- gókkal, akik hol csendesen, hol szilajul mulatoznak, hol egymáson és maguk felett keseregnek, hol meg összetanakodnak. Jó volt hallgatni- a góbékat, akikről azt beszélik: agyafúrtak, túlzók. Pedig inkább csak a közbeszédet formálgatják, és életük teremtette helyzeteiket próbálják valamilyen módon megoldani. Ha átéreztük az olvasottakat, bizony nagyon hiányzik, hogy nem sírhatjuk el könnyeinket á parasztasszony ravatalánál busorigó árván maradttal, aki ide-oda vetődve próbál pénzt szerezni, egy szegényes temetéshez. Gazdagabbak lettünk a könyv által, önbizalmat kölcsönöztek a Boda Ferusok, a Szánté Mózsik. Elgondolkozhatunk afelett, hogy miiyen nagyszerű az élni akarás, a hazának vallott föld szeretete! Az embert próbáló mindennapok oly sokszor meddő próbálkozásai. Egy biztos, Tamási Áron messzire tekintve megmutatta, hogyan kell megformálni-azt az életanyagot, amit egyszer a két kezünkbe fogtunk. Beszedics Antal
