Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-31 / 305. szám

r 4 • PETŐFI NÉPE • 1981. december 31. Kezdeményezés, C7nroa1niii hac7nn AKIK VÁLLAUÁK A kockázatot szorgalom, nászon jvaiért járt Kanadában az igazgató? • Varga Mihály raktáros, a háztájiban hizlalt állami gazdasági tulaj­donú borjakkal. (Méhesi Éva felvétele) Régi megbecsült munkása Var­ga Mihály, a Kiskőrösi Állami Gazdaságnak. Az ökördi kerület­ben dolgozik, ahol raktáros. Okördi-pusztán lakik, nem mesz- sze a kerületi' központ gazdasági épületeitől, egy takaros, kertes házban, az erdőtelki útfélen. Eléggé elfoglalt ember, akinek a mindennapi munkáján kívül, társadalmi kötelezettségei is van­nak. Az erre szánt órákat csupán a pihenő idejéből tudja lefarag­ni. Ezért előnyös számára az otthonához közeli munkahely. Az állami gazdasági raktárosnak ugyanis a jószágnevelés a szen­vedélye. 1968. óta 2—3 növendék- állatot minden esztendőben el­adott vágóra. Amit eddig a sa­ját haszon reményében tett, újabban a munkahelye a nagyobb közösség érdekében is teszi. Az állami gazdasági gulyából magyartarka limousine kereszte- zésű bikaborjakat válogattak ki neki és másoknak, s abból vál­lalt el 14-et hizlalásra. Az ál­lami gazdaság adja az alomszal­mát, a nagyüzemből származó ta­karmányt és a fuvart. Varga Mi­hály pedig a szorgalmát, a szak­mai tudását. A végeredmény: az export minpségű vágóállat. A kezdeményezés az állami gazdaságé, a kockázat Varga Mi­hályé, hiszen ő neveli, gondozza az értékes jószágot a háztáji gaz­daságban. A haszon pedig ' az egész közösségé. Az állami gaz­daság fizet azért a munkáért, amit szabad idejében a nagyüze­mi tulajdonban lévő jószágok kö­rül elvégez. Korán kel és későn tér nyugovóra Varga Mihály, hi­szen a munkába menet, onnan jövet el kell látni a jószágokat. A déli szünetben pedig szemre­vételezi, nincs-e valami baj. Az etetést, itatást, almozást a hét egyetlen napján sem lehet elha­lasztani. Büszke arra, hogy fára­dozásának eredménye az egytől egyig kiváló minőségű vágóállat lett. — Világéletemben szerettem a jószággal foglalkozni. Most is ezt teszem szabad időmben — mond­ja Varga Mihály. — Igaz, sok munkával jár, de megéri, mert kiegészíti a családi jövedelmet. Az állami gazdaságnak szintén gyarapodik a bevétele és az ál­lam is jól jár. Több az exportké­pes vágóállat. Mások is csinál­ják ezt nálunk itt, a gazdaság­ban. Olyanok is akadnak, akik­nek nem itt a munkahelyük, de szerződéses kapcsolatuk van a nagyüzemmel. t A kiskőrösi gazdaság náztáji ágazatának ügyintézője, Ficsor Imre, néhány adattal egészíti ki ennek a sajátos szerződéses kap­csolatnak a lényegét, tartalmát. — 1980-ban vásároltunk először süldőket más állami gazdaságtól, s adtuk ki továbbtartásra háztá­jiba. Nem azt néztük, hogy' ki, hol dolgozik, itt az állami gaz­daságban, vagy más munkahe­lyen, hanem azt, hogy miként végzi el a munkáját, ért-e a jó­szágneveléshez, és van-e megfe­lelő gazdasági épülete hozzá. Ha a szerződő meg tudott felelni ezeknek a feltételeknek, máris létrejött a megállapodás. Az első esztendő végén 3 ezer 910 vágó­sertést értékesítettünk a háztáji- ágazatból, valamennyit a szerző­dő felek hizlalták meg. Az idén még nagyobb volt az érdeklődés az akció iránt Kiskő­rösön és a gazdaság területéhez tartozó településeken. így 8 ezer vágósertést sikerült értékesíteni, ugyancsak a háztájiból, ahová az állami gazdaság tulajdonából 400 vemhes kocát is átadtunk tovább- tenyésztésre. Megkezdődött a szerződéskötés- 1982-re. Ez ideig 15 ezer sertés hizlalására vállal­koztak a gazdasággal kapcsolat­ban lévő háztáji állattartók. , A sertésekhez hasonlóan az állami gazdaság szarvasmarha­állományából is helyeztünk ki gondozásra, továbbtartásra az idén először 207 tehenet. Olyan dolgozók vesznek részt ebben az akcióban, akiknek alkalmas, épü­letük van a háztáji gazdaságban; Ennek a kezdeményezésnek a hatása is észlelhető. Sokan érdek­lődnek a szarvasmarha-tartási, -hizlalási lehetőségek iránt. K. A. A vezetők azon csoportjához tartozik dr. Csatári Lajos, a Kecs­keméti MEZŐGÉP Vállalat igaz­gatója is, akiknek az ideje órá­ra, percre be van osztva. Így hát beszélgetésünkre a címben sze­replő témáról a kora reggeái órákban került sor, amikor még az egész irodaházban csak ketten voltunk. — Kanada budapesti nagykö­vetségén keresztül kaptam a meg­hívást Horst A. Schmid úrtól, aki az említett ország Alberta álla­mának fejlesztési miniszteré — vágott a téma közepébe Csatári Lajos. — Egyébként Kanada tíz olyan államból áll, amelynek ön­álló államapparátusa van. Ezek egyike Alberta. Schmid úr a nyá­ron Gábor András ipari minisz­terhelyettes vendégeként járt Ma­gyarországon, ekkor ismerkedtem meg vele. A másik meghívott dr. Petries IJál, az Állami Gazdasá­gok Központjának termelési fő­osztályvezetője volt. Ketten utaz­tunk a tengeren túlra. A nyári megbeszéléseken sok szó esett arról, hogy Kanada és Magyarország kereskedelmi for­galmának bővítésére több lehető­ség van. A mi vállalatunk is azok közé tartozik, amely profilja és műszaki felkészültsége alapján erre alkalmas. Mi tehát már nem csupán tájékozódásra, hanem konkrét megbeszélésekre utaz­tunk novemberben Kanadába. Ölt-tartózkodásunk igen mozgal­mas - volt, 26 helyen folytattunk tárgyalásokat, s 14 ipari és me­zőgazdasági üzemben jártunk. Alberta államban fogadott ben­nünket'Dallas W. Schmidt mező­gazdasági . miniszter, Barry D. Mehr államtitkár, Saskatchewan államban Stienne F. . von Engel­hardt mezőgazdasági miniszter, és még nagyon sokan másök. — A szíves vendéglátáson túl a megbeszéléseken milyen kézzel fogható .eredmények születtek? — Megállapodtunk abban, hogy, a kölcsönös licencvásárlásoknak van nagy lehetősége. Abban is egyetértésre jutottunk, hogy a nagyobb gépek, berendezések egymástól való megvételének úgy van értelme, hogy csak a legkényesebb — magas j műszaki színvonalon előállított — rész­egységeket gyártjuk, s küldjük el egymásnak a szállítási költsé­gek csökkentése miatt. A na­gyobb vázszerkezeteket, géprésze­ket mindkét országban a meg­adott gyártási technológia' alap­ján a.hazai ipar készíti él: Mindemellett természetesen konkrét termékekről is szó volt. A Kecskeméti MEZŐGÉP Válla­lat részére két berendezés gyár­tási licencének megvételéről tár­gyaltunk, amelyek gazdaságossági szempontból is ' nagy jelentősé­gűek. Az egyik a vasbentonból és acélból vegyesen épített ferde- silö. Az ilyen gabonatárolók 25 százalékkal kerülnek kevesebbe, mint a nálunk jelenleg működő acélsilók, és 50 százalékkal ol­csóbb, mint a csúszózsaluzással épülő vasbetonsilók. Ez volt a véleménye dr. Lénárt Lajosnak, a , Gabonaipari Tröszt vezérigaz­gatójának is. A másik ilyen termék a szal­mapanel, amelyből két-három szintes lakóház építhető. Ezt az építőanyagot J csak Kanadában használják, s 30 év óta építkez­nek véle. A szalmából magas nyomású száraz gőzzel nagy szi­lárdságú kiváló hang- és hőszi­getelő paneleket préselnek. Tűz­biztonságára jellemző, hogy két órán át hegesztőpisztöllyal éget­ték előttünk, és nem gyulladt meg. Ezenkívül jóval olcsóbban és rendkívül gyorsan lehet ve­le építkezni. Könnyű építőanyag, kész szobákat, lakásokat lehet a helyszínre szállítani, és a házat összerakni. A kecskeméti MEZŐGÉP Vál­lalat ennek a licencét is megven­né. A szalmapanelgyártó berende­zéseket elkészítenénk, és a mi üzemünk látná el ezekkel a pa­nelekkel az építkezni szándéko­zókat, illetve a kivitelező építő­ipart. — Honnan lenne a licencek megvásárlásához pénzük? — A kanadaiak is érdeklőd­nek vállalatunk termékei iránt. Alberta és Saskatchewan, állam­ból a tavasszal ellátogatnak hoz­zánk, és' meg kívánják, venni a fó- liafektétő, valamint a gabona szór- vavető gépünk licencét. A fólia­fektető gépünk azért érdekelte vendéglátóinkat, mert. náluk rö­vid a nyár, s fólia álatt meg­hosszabbíthatnák a vegetációs időt. Ez a berendezés egyébként a Kertészeti Egyetem Kecskéméit Főiskolai Karával közös szaba­dalmunk. A szórvavető gépünk pedig, amelyet a békésszentand- rási tsz-től vásárolt szabadalom alapján gyártunk világszerte nagy feltűnést keltett. — Mindemellett a licencvásár­lás kockázattal is jár, meri ezt vállalni? — Egész életemben sok koc­kázatot vállaltam. Eddig még mindig sikerült. Nem akarom un­tatni, ezért csak a legutóbbi idő­szakról beszélek. Tudtuk például évekkel ezelőtt, hogy a népgaz­daságnak szüksége van gabona- tárolókra, azt azonban nem, hogy a miáltalunk kifejlesztett fémsilók igénylik-e. Belevágtunk, és ma világviszonylatban a Kecskeméti MEZŐGÉP Vállalat a legnagyobb acélsilógyártó cég. Eddig 1,5 millió köbméter ilyen tárolóteret építettünk. Két és fél évvel ez­előtt vettük át a konzervipari gépgyártási profilt, elavult konst­rukciókkal. Saját fejlesztéssel új, korszerű gépeket szerkesztettünk, s az idén már 300 millió forint értékű konzervipari berendezést exportálunk tőkés piacra. A kö­vetkező lépésünk a palackozó gépsorok gyártása lesz. , — Műszakilag eléggé felké­szültnek tekinti a vállalatot arra, hogy megállja a helyét a tőkés piacon? — Szeretnék erre a konzerv­ipari gépgyártáson kívül még egy példát mondani. Kiskunmajsai gyáregységünkben készülnek a légkondicionált vezetőkabinok. Olyan hang- és hőszigeteléssel, s felületkikészítéssel, hogy az itt járt tőkés szakemberek szerint a világon bárhol kiállnák a minő­ségi próbát. — Mi a véleménye a kockázat- vállalásról? — A gazdasági élet a bátrak küz­dőtere. Aki fél a rizikótól, az nem is juthat előbbre. Természetesen körültekintő, megfontolt’' dönté­sekre van szükség. A kül- és bel­földi kiállítások jól érzékeltetik, hogy milyen arányban fejlődik a világpiac igénye, tehát meg kell nézni azokat. Nem közöm­bös azonban a belső szükségle­tek kielégítése sem. Mindehhez még csak. annyit, hogy vállala­tunk idei termelési célkitűzéseit mind a hazai megrendelések, mind a tőkés és szocialista ex­port vonatkozásában túlteljesíti. A jövő évi teljes kapacitásunkra le vagyunk szerződve, s már 1983-ra is több mint 2 milliárd forint értékű megrendelésünk van — mondta búcsúzóul Csatári La­jos. Nagy Ottó mssmmmfsmi V adászok között... A z őzeket most veszély nem fenyegeti a Kunság va­dásztársaság tagjai fácán­ra, pontosabban fácánkakasra lő­nek csupán. A tojók ott röp­ködhetnek a duplacsövű puskák árnyékában, senki sem bátor annyira, hogy elhúzza a ra­vaszt. ' Egy fácántyúk lelő- vése ugyanis háromezer fo­rintot kóstál. De nem csupán ezért maradnak életben ezek az állatok, hanem azért is, mert jó­részt ■ vadgazdálkodók ők, vala­mennyien, és gondolniok kell a jövőre is. Kocsis István a Kunság va­dásztársaság 80 tagja közül az egyik. A másik a felesége. Talál­kozásunkra eljött volna az asz- szony is, csakhát őt hívta a kö­telesség. Délutános műszakban dolgozik a Habselyem-gyárban, Félegyházán. Kórusban mondják a társak; az asszony takaréko­sabb, mint Kocsis István. Egy­9 Kocsis István az automata Berettával. egy vad elejtéséhez sokkal keve­sebb lőszert használ fel. — ... hogy mi jelent a vadá­szatban örömet? Nem késik a válasz. — Egy-egy vadászat alkalmá­val 30-40 kilométert bóklászunk. Szabad levegőn vagyunk, várjuk a szerencsét, hogy a fejünk fö­lött húzzon el az a fácánkakas, amiért kijöttünk. Automata Beretta fegyveréért sokan irigylik.' Ügy mondják a társak, amit ma egy .vadászpusr kától el lehet várni, ezt az olasz „szerkezet” tudja. A teljes igaz­sághoz tartozik, hogy a műszer­hez kell egy vadász, i aki akkor, ott húzza meg a billentyűt, ami­kor kell... Az előző nap hó esett. Nem is kévés. Ügy mond­ják, szeretik az ilyen időt a vadászok. Különösen akkor, ha másnapra már szikrázó napsütés követ­kezik, igaz a metsző szél hideg, de kárpótol mind. ezért a zsákmányszerzés öröme, a barangolás, a zsombékosok között, cserkészés a félig elhagyott tanyáknál. Romantikus világ a téli róna. Ameddig szem ellát, nádasok. Ott túl a nyárfáson őzcsapat, számszerint nyolcán... vadgazdálkodási tanfolyamot, si­kerrel túljutott a nagyvadselej­tező tanfolyam vizsgáján is. ő a terület őrzője, védője, fel­ügyelője. Távoltartja az orv va­dászokat, gondoskodik a szegény párák téli etetéséről, figyeli a vadak mozgását, azt is, ha vala­hol járvány ütné fel a fejét, vagy ha valamelyik őz mérge­zés áldozatául esne ... Seres Mihály j fiatalember még, mindössze 29 éves. A régi nó­menklatúra szerint vadőr, az új titulus hivatásos vadásznak . mondja. 1975 óta főállásban dol­gozik. Elvégezte az alapfokú m • Csendes Mátyás, akinek szen­vedélye a vadászat, — ahogy mondta: az élete végéig. A vásárhelyi állattenyésztési főiskolán végzett Miklós Károly, ő a Kunság társaság vadászmes­tere, 26 évei. Négy év óta dol­gozik ebben a beosztásban. Nem főállásban, hisz a kiskunfélegy­házi Lenin Tsz agronómusa. A vadászat iránti szenvedélyt szü­leitől örökölte, akik Székelyföld­ről származnak. Hivatalából eredően elsőként arról szólt, hogy 8 ezer fácánt mindén évben, hét hetes korban, július elején kiengednek a terü­letre. Aztán rezignältan beszél arról, hogy ezek a ;,mű fészek­aljról” 'kikerülő madarak saj­nos elkorcsosödnak. Genetikai romlás tapasztalható, gyengébb fájúak ezek a fácánok, tehát, amit nyernek a réven, hogy több a kilőni való, vesztik a vámon... Szól arról is a vadászmester, hogy nem csupán hobbi az övé­ké, hanem egyfajta népgazdasági érdek is fűződik tevékenységük­höz. A másfélmillió forintos ár­bevételből egymillió forintot de­vizában a külföldiek tettek az asztalra. Álmuk is van az itt vadászok­nak. 82 tavaszán 15 dámszarvas érkezik a petőfiszállási erdőkbe. Ebből három bika. Szakszerűen fogalmaz a vadászmester, úgy Legutóbb is a Városföldi Álla­mi Gazdaság petőfiszállási kerü­letében gyomirtást végeztek. Az a nagytestű suta például már nem legel a jövő tavaszon. Ki kellett lőni, s jó mélyen — állat­orvosi vizsgálat után — elföldel­ni. ' Azt mondja Seres Mihály, hogy nincs szomorúbb látvány, mint amikor egy korábban meg­figyelt nemesvad folyamatosan soványodva lassan odáig jut, hogy likvidálni, kell. Mint ahogy ki kell irtani azokat az állatokat is, amelyek előtte karamboloz­tak Trabanttal, Wartburggal, Zsigával... A 22 ezer ■ hektáros terület gazdája 600 őzt, 3-4 ezer nyulat, 6 ezer fácánt számlál az idény kezdetén. Úgy mondja: a tudatós gaz­dálkodás eredményeként Petőfi- szállásra ezután is szívesen jön­nek a vadászok. mondja: a genetikai alap meg­felelő lesz; két év múlva már 60-70-es állománnyal számolnak. A Péteri-tó környéke lesz a dámvadak paradicsoma ... Csendes Mátyás ’ tanyájának udvarán néhány tyúk kóricál a tegnap esett hóban. A kölcsönös bemutatkozás után rövid nacio- nálé... — 1912. december 12-én szü­lettem, megjártam a háborút, a Don-kanyart, elhiheti hát, hogy nem a puskaporszag az, ami a vadászathoz vonz ... Mátyás bácsi szerint a régi úri passzióból ma mindenki ál­tal elérhető szórakozás lett. O már akkor is vonzódott ehhez, amikor 28-ban nyúlhajtó volt, vitte a „patronytáskát”. Az első brennerzáras puskát még 1945-ben szerezte. Tíz má­zsa búzát adott érte. Másodikért az inflációs időkben egymillió­ötszázezer pengőt fizetett. Az a duplacsöves, amivel most Vadá­szik, (még hatvankilenc évesen is) a Tula/K szovjet puskával, elégedett. Maga csinálja a töl­tényt, azt mondja, ha ő teszi be­le a puskaport és a sörétet, ak­kor azt biztos nem szórja ki a nyúl a szőre közül... Mutat egy trófeát is, egy őz­bak trófeáját, amelyik a nemzet­közi képlet szerint 113,18 pontot ér. Mutat egy másikat, a párat­lan nyolcast, amire szintén na­gyon büszke. Mint ahogy büszke arra is, hogy sok vadásszal ellentétben bár­mikor lelövi még a gerlét. Éle­tébén számtalan rókát lőtt. Azt' mondja, amíg bírják a lábai, amíg az isten ád erőt, amíg a kezét emelni tudja, addig va­dászni szeretne... •.. kiskutya, nagykutya nélkülözhetetlen a vadászatban. Vadászok között töltöttem egy napot. Hallgattam történeteiket, borzongtam, amikor szóbakerült, hogy az őz szívét bizony meg­eszik, mentem ^harminc kilomé­tert (mellesleg jólesett) és a hosszú nap után nagyon elfárad­tam. Ügy gondolom, valami kicsit belekóstoltam abba, amitől a va­dászat szép... Szabó Pál Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents